Keresés ebben a blogban

2017. november 6., hétfő

Témázunk: Ülök a padon...

...és a temetőbe áramló tömeget nézem. Mostanában egyre többet foglalkoztat a múlt és az emlékek. Az öregekre mondják, hogy a múltban élnek, szóval öregszem. Meg azt is mondják, hogy nem szabad a múltban élni, hanem a mában kell élni, és a jövőben reménykedni.

De nem tehetek róla, mostanában mindenről eszembe jut valami. Mindenfélék, viccesek és bizarrok, szomorúak és meghatóak, fájdalmasak és felemelők.

Ott megy egy cingár, fiatal férfi. Bajuszos, mellényes, kockás ingben. Felkuncogok, mikor eszembe jut róla egy emlék. Éppen hazafelé tartottam, mikor hirtelen elém penderült az utcán egy hasonló külsejű férfi, és azt mondta: Szeretlek, és feleségül akarlak venni. Jó ég, de döbbent képet vághattam! Majd elmagyarázta, hogy egy önfejlesztő tanfolyamra jár, ahol ez volt a feladat. Oda kellett mennie egy vadidegen nőhöz az utcán, olyan ruhában, amit nem szokott hordani, és ezt a szöveget kellett elmondania.

A járdán elhalad egy babakocsit toló anyuka, kedvesen mosolyog a kicsire, és mond neki valamit. Őket egy kamasz követi az ő anyukájával. Megüti a fülemet a beszélgetésük egy foszlánya. "...és új telefon is kell, már csak nekem van ilyen ócskaság az osztályban." Mind a négyen bemennek a temető kapuján, én meg arra gondolok, hogy vajon hány anya szülne, ha megláthatná, milyen kamasz lesz a gyerekéből. Még itt, a temető kapujában és képes telefonért nyúzni az anyját? Vajon én szültem volna, ha előre tudom, milyen lesz a gyerekem? Nem tudhatom biztosan, de jó esély van rá, hogy akkor is. Reménykedtem volna, hogy meg tudom változtatni.

Túlsúlyos asszony tart a kapu felé, mögötte egy lépéssel lemaradva cigarettázó férfi halad. Házasok lehetnek, mert innen is hallom a férfi méltatlankodását: "Ha nem zabáltál volna olyan sokáig, hamarabb ideértünk volna. Nekem jó most is, te nem  szeretsz sötétben  vezetni. Anyád is éppen ilyen volt, folyton csak az evésen jár az esze." Na, szép, gondolom, itt szidja az anyósát, aztán meg gyertyát gyújt a sírjánál, és koszorút rak rá. Istenem, de ismerős! Nem is tudom, melyik a rosszabb, ez, vagy az, hogy évekig egyedül ácsorogtam a szüleim sírjánál.

50-es nő sétál lassan a sírok között, látom, ahogy lassan nézegeti a sírokat. Vajon kit keres? Én is így sétáltam nemrég a sírok között, nem kerestem senkit, csak nézegettem a sírokat, a feliratokat. Megláttam egy "Édesanyánk" feliratot, csak így, se név, se évszám, se semmi. Nem tudom, miért, de ennyi is elég ahhoz, hogy könnyek gyűljenek a szemembe. 11 éve, hogy elvesztettem a sajátomat. Nem is tudom kapásból, számolgatnom kell, hány éve is már. Hiánya még mindig fáj. Azt hiszem, nem is múlik el soha, csak tompult az évekkel.

Lassan mindenki elhagyja a temetőt, még világítanak a gyertyák és a mécsesek, de majd elalszanak azok is, én pedig elindulok hazafelé.

(Nos, a történetek egy része megtörtént, egy része mással történt meg, egy része a képzeletem szüleménye. De nem fogom elárulni, melyik melyik.)

A többiek gondolatai:

PuPilla
Nima
Heloise
Nikkincs
Mandi
Mariann

Utóvéd:

Miamona


8 megjegyzés:

  1. jó kis merengő poszt lett. én is szeretem figyelni az embereket, csak ne jöjjenek túl közel hozzám. padról, messziről pont megteszi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. :)
      Ezzel én is így vagyok, jó messziről nézném őket. :D

      Törlés
  2. Megihletett a halottak napja, látom. A gyertyákkal teli temető mindig szép látvány, szinte hangulatos, bármilyen morbidnak is hangzik hirtelen, de olyankor tényleg lehet benne látni szépséget, nyugalmat. És ezt milyen szépen elsöprik az ilyesféle "kihallgatott", meghallott beszélgetésfoszlányok...
    Jaj, egyébként vártam ezt a feleségül akarlak venni részt, amit belengettél, azt hittem erre fog épülni az egész sztori. (Írj egy olyat is! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban van egyfajta hangulata.:) Nem mindegyik foszlány "valódi". ;) Egy részük kitalált, vagy más szövegek ihlették.

      Ja, az csak ennyi volt. :D Mondtam is, hogy az nagyon rövid lenne. Nem igazán van rá ötletem, hogy folytassam.

      Törlés
    2. Igen-igen, a végéből leszűrtem. :) De nem tudnám megmondani, melyik a valódi élmény, melyik a kitalált. :)

      Hát, sokféle kimenetele lehetne... :) mondjuk megismerkednek tényleg és elveszi. :D

      Törlés
    3. Azért annyit elárulok, hogy mindegyiknek van köze hozzám, valamilyen szinten, még ha nem is éppen így történtek meg szó szerint. :)

      Valahogy nem ihlet meg ez a történet a folytatásra, de soha ne mondd, hogy soha! :D

      Törlés
  3. Szép lett nagyon, és mennyire igaz. Hogy az emberek még az ilyen helyen is egymást marják, vagy veszekszenek.
    Látom, te is szereted az embereket megfigyelni :)

    VálaszTörlés
  4. Köszi. :)

    Szeretem, igen. Szeretek csak úgy nézelődni, sok mindent látok, amit talán a többiek nem is sejtenek. :)

    VálaszTörlés