Keresés ebben a blogban

2018. május 29., kedd

Fordítás vagy ferdítés?

E havi témázásunk keretében a fordításokat járjuk körül. 

Bár olvasok magyar szerzőktől, de az olvasmányaim nagyobb részét mégiscsak a magyarra fordított idegen nyelvű könyvek teszik ki, így aztán ki vagyok "szolgáltatva" a fordítóknak, még ha kissé hülyén is hangzik ez a kifejezés. Ha jól adják vissza a könyvet, szerencsém van, ha nem, akkor nemcsak az lehet a baj, hogy elrontja a könyv élményét, hanem az is, hogy nem azt kapom vissza, amit az író eredetileg írt.

Persze, egész biztos, hogy nem lesz, nem is lehet ugyanaz, egyes kifejezéseket, poénokat, szójátékokat képtelenség visszaadni magyarul, de legalábbis meg lehet próbálni a lehető leghívebbnek lenni az eredeti szöveghez.

Vannak hírhedt fordítások, de általában azért az ember maximum magában mérgelődik, ha rossz fordítással találkozik, esetleg posztot ír róla, rossz fordítás miatt tudtommal még senki torkát sem vágták el.

Azért egy van, ahol majdnem ez történt, ezért csak megemlítés szintjén essék szó a pár évvel ezelőtt nagy port kavart "Szürke" fordításról, amikor is az azóta már elhunyt Tótisz Andrást szétszedte a net. Sajnos, jogosan, sokan oldalról oldalra vetették össze az eredetit a fordítással, és hát bizony tele volt hibákkal. Ha valakit érdekel pontosabban, még mindig rengeteg helyen van fent, utána lehet olvasni.

Mitől jó egy fordítás vagy mitől rossz? A rosszat szerintem könnyebb megfogalmazni, ha félrefordítás van benne, ha magyartalan, összefüggéstelen mondatokat tartalmaz, ha stílustalan, stb. De hogy mitől jó, azt valahogy nehezebb megfogni. Ha gördülékeny, ha nincsenek benne hibák, ha magyaros... Talán akkor a legjobb a fordítás, ha észre sem vesszük. Ha nem tűnik fel semmi. Nem, ez így nem igaz. Ha nem tűnik fel semmi rossz, de feltűnik, hogy milyen szép kifejezések, mondatok szövik át a könyvet, hogy milyen ötletesek a szójátékok, a beszélő nevek lefordítása, stb.

Apropó, beszélő nevek! Nem hallottam még emberről, akinek ne tetszene a Harry Potter beszélő neveinek magyarítása. Kivéve saját magamat. Ki nem állhatom őket. Nem az összes lefordított névvel van bajom, bár némelyikre szerintem semmi szükség sem volt, a Roxfortot semmivel sem érzem viccesebbnek vagy találóbbnak, mint az eredeti Hogwartsot (és ha már angol iskola, miér a francia roquefort sajtot keverte bele a fordító?), vagy a házak nevei, nekem pl. a Gryffindor, esetleg magyaros helyesírással Griffindor teljesen megfelelt volna, nem, a hoppanálás, a Teszlek Süveg, a Mézesfalás, gurkó stb., nagyon is jól sikerültek, de a személynevek nagyon zavarnak. Először is, egészen az első mozifilmig gőzöm sem volt arról, hogy ezek magyarított nevek. Szentül azt hittem, hogy ezek az eredeti nevek, és magamban angolosan is ejtettem, így: meggelegoni, friksz, és társai. Mekkora volt a meglepetésem, mikor kiderült, hogy az eredeti nevek hol némiképp, hol teljesen mások. És ehhez kapcsolódik a másik bajom velük, hogy megnehezítik a beazonosítást, ha áttérsz az angolul olvasásra, ami nálam az 5. kötetnél következett be, amiben egyszer csak megjelent egy Fudge nevű valaki. Nicsak, új szereplő! - gondoltam. A hajszálcsíkos öltönynél jöttem rá, hogy ez bizony nem más, mint a jó öreg Caramel.

A harmadik bajom, hogy így nem lehet tudni, melyik név van lefordítva, és melyik nem. Dumbledore maradt, McGonagall nem, miért, és milyen rendszer alapján? A beszélő nevek még ennél is jobban zavartak, a szintén Tóth Tamás Boldizsár által fordított Thursday Next sorozatban, ahol már végképp nem tudtam követni, hogy melyik név van átírva, és melyik nem. Épp csak a főszereplő neve - Thursday Next - maradt eredetiben.

Ami viszont tetszett, a varázsigék magyarosítása, vagy inkább latinosítása, hiszen pl. az Expelliarmus helyett a Capitulatus - jó esetben - jobban kifejezi a magyar olvasó számára az ige hatását. Az említett esetben, ha ismerjük a kapitulál igét, máris sejthetjük, mit csinál ez a varázsige. Vagy az Accio helyett az Invito szintén szemléletesebb, ha hallottuk már az invitál szót. Persze, angol nyelven olvasás, játék vagy filmnézés esetén itt is gond lehet a beazonosítás, de erre valahogy könnyebben áll rá az agyam, végszükség esetén pedig a net tele van összehasonlító táblázatokkal.

És ha még beszélő nevek (vesszőparipám, úgy látszik, a dolog. :D) megemlíteném még az Ever After High könyvsorozatot. Bottka Sándor Mátyás remek munkát végzett, de valamiért ott is felemásra sikeredett a fordítás. A gyerekek nevei maradtak angolul, pl. Snow White, azaz Hófehérke lánya Apple White, stb., amit sehogy sem értettem. Persze, biztos nem lett volna egyszerű feladat behelyettesíteni magyar nevekkel, de szerintem megérte volna. Ugyanakkor tele volt egy csomó remek ötlettel, mint a grimmnasztika óra, vagy a tükörnet az internet mintájára. Itt írtam a könyvről, benne alaposan részletezve a fordítást is. 

Ami még a neveknél is jobban tud bosszantani (pedig az már nagy szó. :D), az, ha filmek, sorozatok, könyvek címeit, netán belőlük származó idézeteket rontanak el.  Pedig azt gondolná az ember, hogy ma, az internet világában pár kattintás ennek utána járni, ha már valakinek magától nem ismerős.

Ugyan nem nézem, de keresés nélkül is tudtam, hogy a Grey Anatómiája (Grey's Anatomy) az bizony magyarul A Grace klinika címet kapta, vagy a Nagy várakozások (Great Expectations) magyar, elfogadott címe a Szép remények. Előbbi a Rubinvörös, utóbbi A boltkóros egyik, talán első kötetében szerepelt. Na, de nincsen fordító hiba nélkül!

Vannak aztán olyan fordítások, amikről az ember az eredeti szöveg ismerete nélkül is tudja, hogy hibás, vagy nagyon csúnya tükörfordítás. Kedvencem ebben a kategóriában a praktikus vicc kifejezés, ami szó szerinti fordítása a practical joke-nak, ami viszont azt jelenti helyesen, hogy rossz vicc. Ha ezt látom vagy hallom, magamban mindig megjegyzem, hogy az illető nem a Báti-Végesből tanult angolul. :D Én ugyanis ott tanultam a Don't make me a practical joke! mondatot.

Vagy az "the closest thing to" kifejezés szó szerinti fordítása: he was the closest thing to a friend. Ő volt legközelebb egy baráthoz. Öööö, mi? Nem könnyű ezt szépen visszaadni, engem is meg szokott dolgoztatni, főleg, ha a terjedelem is számít, mint a feliratoknál, de talán valami ilyesmi lehetne: Leginkább őt nevezhetném barátomnak. De ha valaki tud jobbat, örömmel várom. :)

Nos, hirtelen ennyi jutott eszembe a témáról, ha gyűjtögetné az ember, köteteket lehetne megtölteni a témával, de egy poszt, úgy vélem, ennyire alkalmas.

A többiek posztjai:

Pupi
Anett

Csatlakozni pedig, mint mindig, ér!

Utóvéd:

Sister



9 megjegyzés:

  1. Ajj, de jó posztot kerekítettél belőle! :) Nagyon élveztem olvasni! Nem is gondoltam, hogy a HP-ből ennyi példát hozol majd, és most jöttem rá, hogy én át se gondoltam teljesen, pl. a nevek magyarítását, vagy a varázsigéket. Szerintem egyébként a Hogwarts/Roxfortnál és McGonagall/McGalagonynál is az volt a cél, mint az Accio/Invito, Expelliarmus/Capitulatus esetében: egyszerűsítés, könnyebb kimondhatóság, a magyar nyelvhez közelebb hozás. A Hogwartsot szerintem ember nem mondja ki szépen amúgy (mármint magyar ember)... Egyébként is híresen szar a kiejtésünk. :D De amúgy értelek, és van, amiért én is haragszom, pl. a Slughorn/Lumplsuck-ért, aminek szerintem semmi értelme nem volt. Voltak tök jó interjúk TTB-vel amiben sok fordításra magyarázatot adott.

    Jaj, milyen szép, hogy mind beraktuk Tótiszt a posztba! :D Ráadásul én is majdnem ezt a do you copy-s képet tettem mellé illusztrációnak. :D

    A Grey's Anatomyval én is találkoztam már, de tök jó példa volt a Great Expectations félrefordítása is.
    Practikus vicc!!! :D Ez meg olyan, mint a szónoki kérdés. XD... jáj.

    Nagyon igazad van, tetszett a megfogalmazás, hogy valóban nem attól jó csak a fordítás, ha nem tűnik fel semmi rossz, hanem ha tényleg feltűnik valami kiemelkedően jó dolog is: szép kifejezés, humor, ötletesség, jó stílus. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. :) Mivel a HP nagy szerelem, azért több minden megmarad, mint egy átlagos könyvből. Néhány interjút én is olvastam vele, de persze, mindenre azért nincs konkrét magyarázat, jön egy ötlet valahonnan, és bumm! :D

      Tótisz elég kínos dolog volt, nem csoda, hogy megmaradt bennünk.

      Attól már jó egy fordítás, ha nincs benne hiba, de kitűnő szerintem attól lesz, ha ad még valamit. :)

      Törlés
    2. Na igen, de nekem is nagy szerelmem, említhettem volna sokkal több mindent, csak úgy látszik szétdarabolódott a figyelmem, és máshonnan hoztam még példákat. :) Kicsit sietve raktam össze az utolsó két nap a posztot. :)
      Mindenre valóban nincs konkrét magyarázata TTBnek, de azért érdekesek azok, amiket el is mesél, hogy miért lett épp az, ami.

      Tótisz pfff... :D Én nem osztom azt a véleményt, hogy halottról jót vagy semmit... Szégyen, amit művelt, meg amilyen pökhendin nyilatkozott és reagált.

      Törlés
    3. Ó, hát mindig lehetne még írni. Miután befejeztem, még nekem is jutott eszembe pár dolog - természetesen. :D

      Forog a sírjában... A förtelmes fordításnál számomra rosszabb volt, ahogy reagált. Mert lehet, hogy kapkodott, meg nem nézte át szerkesztő (azt meg hogy? :O), de attól még nem kell nagyképűnek lenni, sőt.

      Törlés
  2. De jól összegyűjtötted és konkrét példákat is hoztál :) Nekem ezek valahogy nem jönnek elő, mondjuk nem is jegyzetelek olvasás közben, pedig én is biztos, hgoy futottam bele már pár fordítói szarvashibába, de elsikkadt valahol. Amúgy egy kicsit ki vagyunk szolgáltatva a fordítónak, hiszen ő a kapcsolat a magyar olvasók és a külföldi szerző között, hiszen ő a hang... Bennem főként a jó példák maradtak meg, de hát Tótisz klasszikus. Bevallom én mindig nevetek ezeken a mémeken ha látok valahol. :D :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. :) Ezek csak azok, amiken nagyon megütköztem. Jegyzetelni én sem szoktam, pedig sokkal több példát tudnék felhozni, ha jegyzetelnék. :)

      Valóban rászorulunk a fordítóra, én még olvashatnék angolul, de más nyelveken már nem igazán.

      Törlés
    2. A Tótiszos mémek örökbecsű klasszikusok lettek. :D

      Törlés
  3. Be jó kis poszt! <3
    Harry Potter persze engem is megfogott, de veled ellentétben nekem nagyon tetszettek a beszélő nevek, pláne mikor x-idő után felfedeztem olyan apróságokat, hogy squirrel-quirrel / mókus-mógus, a szúette polcról nem is szólva, ami fel sem tűnt, amíg valaki fel nem hívta rá a figyelmet. :) Az viszont engem is bosszantott, hogy mi kapcsán kapott egy-egy név magyar változatot, míg a másik nem. Roxfortot egyébként nem a francia sajt, hanem a nagyon is angol Oxford ihlette (már ha a fordítónak hihetünk:)
    Tótisznál engem sem az zavart, hogy elcseszte, hanem ahogyan reagált. Nem vagyok büszke az félreferdítéseimre, de vállalom, ha valamit elszúrtam (néha nagyon nem könnyű:), s nem a jónépet osztom ki...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :)

      Én úgy tudom, a roquefort és az Oxford szavak keverékéből lett. Igen, ezek jópofa dolgok alapjában véve, nekem is érdekes volt ezeket felfedezni, de sehogy sem bírtam megbékélni velük, a fent leírtak miatt. A szúette polcra én rájöttem, de ott is dühített, hogy ilyen felemásan kell ejteni. :D Mondom, nem ismerek senkit, aki egyetértene velem. :D

      Bizony, a reakciója volt a legrondább, szerintem is.

      Törlés