Több könyvről röviden

Az elmúlt pár hétben kiolvastam néhány könyvet, amikről szerettem volna írni, de bizonyos okokból nem tettem meg. Mostanra már az emlékük is megfakult, ezért egy összevont posztot rittyentek róluk.

Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után (St. Mary krónikák 1.)

Időutazás angol módra. Ez jutott eszembe a könyv olvasása közben. Valamiért folyton úgy éreztem, a 30-as években kell játszódnia, meg ne kérdezzétek, miért. Ugyan pontos dátummegjelölés nincs (vagy legalábbis én nem vettem észre), de a sok modern kütyü miatt elég valószínű, hogy napjainkban kell elhelyeznünk az időben. 

Hú, most jövök rá, hogy tényleg kevés minden maradt meg bennem, pedig nem volt rossz könyv. Van egy szervezet, ami utazgat az időben, de szigorúan tudományos célzattal. Ide kerül főhősünk, Miss Maxwell, akit csak Maxnek hívnak, olyannyira, hogy a rendes keresztnevét meg se jegyeztem. 

Míg olvastam, az volt az érzésem, mintha sorozatot néznék. Nem volt a történetnek egy teljes íve az elejétől a végéig, hanem inkább epizodikus volt, mint a sorozatok. 

1. rész: A kiképzés

2. rész: Az első bevetés

3. rész: Az első igazi bevetés

Stb., stb... Volt átívelő szál, persze, de inkább epizódokból összerakott történetnek éreztem, mint regénynek. Amúgy vicces, és izgalmas is, és nagyon jól el lehetett képzelni. Akciójelenetekkel mindig gondban vagyok, ha olvasom, gyakran csak valami nagy massza van olyankor a fejemben, de ebben a könyvben tökéletesen tudtam követni őket. 

Külföldön van ebből már vagy 10 rész, nálunk eddig kettő jelent meg. Van rá esély, hogy folytatni fogom, ha a többi részt is kiadják.

10/8

Neil Patrick Harris: A különc varázsló

Így jár az, aki ugrik a varázsló hívószóra, és nem néz utána, hogy miről szól a könyv. A "magician" kétféle magyar fordítása közül most bizony a bűvészt kellett volna használni. A bűvészet pedig engem sosem vonzott igazán, még ha gyerekkoromban azért érdekelt egy kicsit, de most már kb. semennyire. És bár néha szívesen olvasok gyerekkönyvet, most úgy éreztem, ez nekem már nagyon gyerek - bármilyen hülyén is hangozhat ez. 

Amúgy nagyon szép kiállítású könyv, a bűvészes dolgok érdekesek lehetnek azoknak, akik ez iránt érdeklődnek, és tele van rejtvényekkel, megoldandó feladatokkal, kisiskolás gyerekekkel jó lehet esténként együtt olvasni, és keresgélni a megoldást, de engem csak kizökkentett a történetből a sok feladvány. Bevallom, átugrottam őket...

Ami tetszett, hogy NPH ügyesen, de nem szájbarágósan (én legalábbis nem  éreztem annak) szőtt bele olyanokat a történetbe, mint a két apukával élő kislány (ahogy mondani szokták, hazabeszél...), a kerekesszékes kislány, az árva fiú, stb. Jó lehetőség ez arra, hogy már egészen kiskorban találkozzon egy gyerek a mássággal, és beszélhessen róla. Már ha a szülei nyitottak erre.

Lesz további talán 3 vagy 4 rész, én nem fogom folytatni, de jó szívvel ajánlom 8-10 éves gyerekeknek.

10/7

Brodi Ashton- Cynthia Hand - Jodi Meadows: Lady Jane

Valamiért azt hittem, hogy ez valami történelmi romantikus, és hát ja, igen, az is van benne, de kérem, szépen, ez alakváltós! Szóval fantasy is egyben, igaz, ya, de a jobbik fajtából.

A szerzők a történelmi tényeket enyhén szólva is kiforgatták, de szórakoztatva és humorosan tették mindezt. Nagyjából végig lekötött, itt-ott azért picit laposabbnak éreztem, de  egészében véve kellemes olvasmány volt. A romantikus szál nem volt túltolva, az alakváltós meg szerintem jópofa volt.

Elvileg trilógia, ha megjelenik magyarul, folytatni fogom.

10/8

Bernard Cornwell: Csatadal (Angolszász krónikák 4. rész)

Mivel a könyvekből készült sorozatnak végül lett 3. évada (amit egyébként hazánkban forgattak), úgy döntöttem, a könyveket is folytatom.

Amennyire tetszett a sorozat 2. évadának az a 4 része, ami ezen a könyvön alapult, annyira csalódás volt most nekem a könyv. Nem érdemel külön posztot.

Rengeteg volt az eltérés, és bár 90%-ban a könyv szokott jobb lenni, most - nekem - nem így volt. Az elején a Björn féle jövendőmondó, sírból kikelő halottas rész is más volt kicsit, de ez a része még jó volt azért. Aztán jött Lundene (London) bevétele, ami iszonyú hosszan elhúzódott, és rettenetesen untam.

A történet maradéka pedig, Aethelflaed (a király lánya), a férje, Aethelred, Alfréd, a király, stb. történetszála pedig kimondottan rosszul sikerült szerintem. A sorozatban sokkal jobb volt mindegyikük jelleme, bár Aethelred ugyebár, nem éppen szimpatikus figura, de még így is jobb volt, mint könyvbeli párja, Alfrédot most nagyon utáltam (ez lenne Nagy Alfréd?), a lánya pedig még egy kislány, nem az a fiatal, de felnőtt nő, aki a sorozatban volt.

Az egyház ostobasága és korlátoltsága megdöbbentő volt, és most még rosszabb volt belegondolni, hogy 13 éves kislányok már férjhez mentek, gyereket szültek, és a férjük bármit megtehetett velük, de szó szerint.

És bár a történet azért nagyvonalakban  egyezett a sorozatbelivel, azt sokkal szellemesebbnek éreztem, a "babás" dolog megoldása pedig egyértelműbben ötletesebb volt.

A keresztény vallás ennyire negatív módon való ábrázolásának ugyan van valós alapja, de Uhtred  mégis teljesen elfogult és egyoldalú, és ugye, az ő szemén át látunk mindent. Ugyanakkor az északi istenek vallása sem olyan pozitív, mint amennyire Uhtred láttatja. A nők talán sokkal egyenrangúbbak voltak a házasságban (nem tudom), de a férfiak nem sok mást műveltek, mint harcoltak meg gyilkoltak. Egy idő után rá lehet unni, ha másról sem olvas az ember, mint kifolyó belekről és vérpatakokról.

Ennek ellenére van esély rá, hogy folytatom, a sorozatot pedig biztosan nézni fogom.

10/6