Most rákerestem, és még 2018-ban (!) olvastam az első részt! Igaz, akkor úgy hittem, nem fogom folytatni. Igazából a netflixes sorozat 3. évada miatt tettem mégis meg, mert a könyvrajongók óriási felzúdulása után kíváncsi lettem, hogy milyenek is a további könyvek.
Újraolvasva az első részről írt véleményemet, az a helyzet, hogy erről a könyvről még annyi jót sem tudok mondani. Olvasmányos, ez a javára írható. Pár helyen vicces is, oké, de magával a történettel nagyon komoly gondjaim voltak.
Anthony apja 38 éves korában hal meg méhcsípés miatt, ekkor a fiú még csak 18 éves. Történetünk kezdetén Anthony úgy érzi, meg kell nősülnie, már 29 éves, de nem akar szerelemből házasodni, mert hát meggyőződése, hogy ő is meghal 38 éves korában. Namármost, nem akarom elbagatellizálni ezt a félelmet, létező jelenség ez a férfiaknál (apám is mindig mondogatta, hogy a férfi felmenői mind meghaltak 65 körül, és ő sem fog tovább élni, és valóban meghalt 63 évesen, de hogy ebbe mennyire játszott bele ez a hite, azt meg nem mondom), csakhogy Anthony úgy akar szerelem nélkül házasodni, hogy erről a leendő arát nem tervezi tájékoztatni, ami viszont végtelenül tisztességtelen, szerény véleményem szerint.
Ki is nézi Edwina Sheffieldet, akit életében nem látott még, de mindenki azt mondja, hogy szép meg kellemes társaság, jó lesz az! Nincs is másra szükség egy házasságban, nem igaz? Csakhogy Edwinához az út a nővérén, Kate-en át vezet, mert Edwina nagyra tartja a nővérét és a véleményét. Mit tenne ez esetben egy értelmes férfi? Mindent elkövetne, hogy megkedveltesse magát Kate-tel. Oké, hogy Lady Whistledown miatt Kate meg van róla győződve, hogy Anthony a földkerekség legnagyobb élvhajhásza, és alapból eldönti, hogy Anthony a húga közelébe sem mehet, ezért a férfi eleve hátrányból indul, de valljuk be, nem is sokat tesz azért, hogy megváltoztassa a róla kialakult képet. Az első pillanattól fogva ellenségesek egymással, folyton leszólóan és igen, bunkó módon beszélnek egymással (sokak szerint évődnek, nem kérem, az évődés más, ez szimpla bunkóság).
Egy alkalommal Kate véletlenül ugyanabba a szobába keveredik, ahová Anthony bemegy évődni a szeretőjével (éppen nősülni készül, igazi úriember, nem igaz?), és ijedtében bebújik az asztal alá. Mikor Anthony ezt észreveszi, mérgében rálép a lány kezére, aki erre - szerintem teljesen érthető módon - belekarmol a lábába, mire a férfi hasba rúgja az asztal alatt bujkáló lányt. Hasba rúgja, értitek? Az a férfi, aki oly gyakran hangsúlyozza, hogy ő mekkora egy úriember.
Ja, és el ne felejtsem, közben természetesen egyfolytában vágynak egymásra. Mert Anthony szép férfi. És Kate sem csúnya igazából, csak eltörpül Edwina angyali szépsége mellett az övé. Aha.
Na, ezzel telik el a könyv első fele, aztán hipp-hopp, Anthonyból egy bizonyos esemény miatt hirtelen a világ legrendesebb embere lesz, és a férfi is más szemmel kezd Kate-re nézni, aki nem is olyan kiállhatatlan, jé!
Az, hogy Anthony kénytelen mégis Kate-et elvenni, nagyon másképp van, mint a sorozatban, szerencsére, mert így legalább nem az oltár előtt mondja ki Edwina, hogy mégse legyen esküvő, még lánykérés sem volt, legalább az a szegény lány nem sérül.
A könyv második fele kiszámítható, az események mennek a maguk útján, vannak benne igazán szép részek, ahogy Anthony megnyugtatja Kate-et, aki retteg a vihartól, az valóban kedves és úriemberhez méltó, vagy talán csak szimplán emberi.
Hú, hát az épületes történet mellett voltak más bajaim is a könyvvel. Először is, ahogy Anthony és Kate végül kénytelen összeházasodni. Hát, én rettentően örülök, hogy nem abban a korban élek, ahol egy ilyen piszlicsáré hülyeség miatt dől el emberek élete egy perc alatt, amin akkoriban változtatni sem lehetett, lévén nem volt válás, egy rossz házasság esetén maximum reménykedhettek a felek, hogy hamar özveggyé válnak.
Lady Whistledown korántsem olyan vitriolos és igazságtalan, mint a sorozatban, csak kimondja, amit mások illemből, félelemből, érdekből vagy ki tudja, miből nem tesznek. Az a bizonyos úri Társaság pedig meg is érdemli, hogy kibeszéljék őket, mert úgy egy hányadék az egész, ahogy van.
Edwina 16-17 éves a történetben, elsőbálozó, most vezetik be a társaságba, és mivel a családnak nem sok pénze volt, ezért Kate-nek is ez az első szezonja, kb. 20-21 évesen. Csakhogy ekkor ő már gyakorlatilag vénlánynak számít, és kb. semmi esélye, hogy férjet fogjon, hiszen öreg és Edwina amúgy is szebb. Értitek? 20-21 évesen VÉNLÁNY! Ami még szomorúbb, hogy ő is korosodó vénkisasszonyként gondol magára, amitől elfacsarodott a szívem.
Mrs. Featheringtonra hol idős hölgyként, hol matrónaként utalnak, pedig számoljunk csak egy kicsit! Ha ő is férjhez ment 16-17-18 évesen, és Pen ebben a kötetben 17 éves, belekalkulálva a két nővérét, bőven 50 alatti lehet, talán csak 40-45 év körül. Akkor én az 57 évemmel mi vagyok? Matuzsálem? Fél lábbal a sírban? Oké, hogy minden korábban volt, meg többnyire rövidebb ideig is éltek, na, de akkor is. Mindenesetre megállapítottam, hogy nem szeretnék abban a korban élni, amikor minden csak a látszatról szólt.
Hogy folytatom-e a további kötetekkel? Majd az idő megmondja. Nem zárom ki, lehet, hogy újabb 6 év elteltével, lehet, hogy hamarabb, nem tudom, most egy időre elég volt. Talán még Benedict évada előtt (ma láttam, hogy övé lesz a 4.), mert az a biszexuális szál a sorozatban, hááát, nem igazán hiteles egy 1814 körül játszódó sorozatban, és van bennem némi kíváncsiság, hogy hogyan is volt az ő eredeti története. De ez még korántsem biztos.
10/6
Úgy érzem, jól tettem, hogy anno tologattam magam előtt a könyvsorozatot, mert ebből is látom, hogy szörnyen idegesítene. :D Tök érdekes, hogy Anthony milyen jófiú a sorozatban (oké, az elején még tényleg csapodár), és hogy Kate-tel mennyire jól működik köztük a kémia. Ami azért is elképesztő színészi teljesítmény, mivel az Anthonyt játszó színész köztudottan meleg. Meg nem mondanám a sorozat után, hogy a saját neme iránt vonzódik, olyan hitelesen hozza végig a szerelmes vikomtot.
VálaszTörlésAmúgy Mrs. Featherington az egyik kedvenc szereplőm, nagyon bírom, ahogy Básti Juli életre kelti ezt a figurát. :) Btw, az 57 éves kor még messze nem matuzsálem kor! Pedig milyen romantikusnak tűnik a sorozat alapján ez a korszak, közben meg, hát, távolról sem volt minden olyan rózsaszín.
Sajnos borzasztóan csak a hibáit láttam, mert számomra annyira kirívóak voltak. Egyáltalán nem értem ennek a sorozatnak meg úgy egyáltalán az ilyen típusú romantikus könyveknek a rajongóit. Ők ezeket nem látják? Sőt nem egy emberről olvastam, hogy ők kedvenc szerelmespárjuk, meg milyen vicces volt az évődésük. Az évődés az én fogalmaim szerint nem ez.
VálaszTörlésA sorozatban tényleg jó Mrs. F, és Básti Juli sokat hozzátesz, az biztos. Ebben a könyvben nem sok szerepe volt, jó nagy pletykafészek, és nagy szerepe van a házasság létrejöttében, mert az ő szájától félve kelnek egybe hirtelen. Ami külön szomorú, hogy a saját nemével szemben sem szolidáris, lényeg a látszat.
Hát nem, szerintem egyáltalán nem romantikus kor, egy nő épphogy csak nem volt rabszolga, ha szerencséje volt, és rendes apja, később meg rendes férje volt, akkor lehetett normális élete, ha nem, akkor leélhetett boldogtalanságban vagy akár erőszakban egy életet. Persze ez most is van, de legalább esélyed van rá, hogy változtass. Amit most olvasok, Tracy Reestől A rózsakert, abban is erősen végigvonul ez a szinte rabszolga mivolta a nőknek, egy picit későbbi korba helyezve.
Manapság nagyon sok dolgot romanticizálnak az emberek, amit nem kellene. Azt gyanítom, hogy ez az "évődés" is pont ez a kategória... Attól is rosszul vagyok, amikor a birtokló kapcsolatot (Szürke és társai) állítják be abszolút normálisnak és romantikusnak. Hát nagyon nem az! A legkevésbé sem támogatom az ilyen elnyomó, a másikat megalázó "szerelmi viszonyokat".
VálaszTörlésBásti Juli egyébként is remek színésznő, de amit a hangjával művel, az milliókat dob Mrs. F karakterén. :) A mostani évadban egyébként számomra abszolút a Featherington család volt a fénypont, a férjem is ezeken a részeken nevetett fel a legtöbbször. :D
Összetehetjük a két kezünket, hogy nem ebbe a korba születtünk. Amennyi joga van manapság a nőknek, az köszönőviszonyban sincs a régiek felfogásával. Érdekes, hogy azért a mai öregek szemében még mindig szégyennek számít pl. a válás, hiába van rá nyomós indoka a feleségnek vagy a férjnek. Nem általános a tendencia, de pl. hallottam már olyat, hogy valaki szerint inkább egy boldogtalan házasság családban, minthogy az anya egyedül maradjon a gyerekekkel. Ez is egy nagyon fura és érthetetlen felfogás számomra...
Gondoltam, kimásolok neked egy részt, hogy mire gondolok "évődés" alatt, de túl hosszút kellett volna, kénytelen vagy elhinni nekem. :D ;)
TörlésAbban a korban kb. minden kapcsolat valahol alá-fölé rendelt volt a férfi javára.
A Featherington család valóban a fénypont volt a 3. évadban.
Össze bizony! Az ilyen hozzáállás nagyon-nagyon lassan kopik ki.