Március, vagyis elvileg tavasz, de az idő egyelőre nem ezt támasztja alá, sajnos, annak ellenére, hogy volt azért pár kellemes nap, virágoznak a kertben a tulipánok és más tavaszi hagymások, ami egyébként a kedvenc időszakom lenne, ha nem akarnék menten megfagyni.
No, de lássuk az olvasást!
Márciusban négy könyv végére sikerült érnem, ezek között volt egy hangoskönyv, és egy februárban megkezdett is, ill. egy könyvet nem sikerült ebben a hónapban befejeznem, remélem, áprilisban a végére jutok.
1. Buda László: Mit üzen a tested?
Ezt hoztam még át februárról. Sokkal lassabban haladtam vele, mint Almási Kitti februári könyvével, pedig tetszett. Amit kimondottan szerettem a könyv szemléletében, az az, hogy a szerző hisz abban, hogy egységnek kell tekinteni a testet és a lelket, ami ugyebár, nem jellemző a nyugati orvoslásra, a magyarra meg még annyira sem, ahol csak a tüneteket nézik, azokat kezelik, és az egyes szervek gondjait teljesen elkülönítik a többitől, ill. a lélek gondjaitól. Ha van is ezzel ellentétes szemléletmód Mo-on, én még nem találkoztam vele.
Legjobban az egyes esetek tetszettek, elképesztő, hogy milyen testi tüneteket milyen lelki elakadások okozhatnak. Szívesen kipróbálnám a SzomatoDráma módszerét, ill. a nem itt említett, de a szerző nevével fémjelzett ultrarövid terápiát is. A könyv elolvasása óta próbálok jobban odafigyelni a testemre, szebben bánni vele, hálásnak lenni neki, de szégyenszemre korántsem megy ez jól.
2. Stephen Fry: Trója
Az Amazon ajánlott fel egy egyhónapos Audible próbaidőszakot és hozzá egy kreditet, amit akkor is megtarthatok, ha az egy hónap végén lemondom az előfizetést. Ezt választottam, de részben kínomban, mert a magyar nyelvű szekció nem igazán változatos, sajnos. Persze, érdekelt is, nem mondom, hogy nem, a Mítoszt olvastam pár éve, és ez is tervben volt azóta is. Galambos Péter felolvasása pedig külön vonzerőt jelentett.
Nos, kétségtelen, hogy a hangoskönyv műfajnak vannak előnyei, mindenhová vittem magammal, házimunka közben is hallgattam, és ennek köszöntető, hogy 6 nap alatt végeztem vele, ami könyvben olvasva lett volna akár egy hónap is, amilyen vaskos.
Eleinte nagyon tetszett, Fry szórakoztató író, olvasmányos volt (már ha ez jó szó egy hangoskönyvre), vicces, Galamb előadása pedig sokat hozzátett az élményhez. De túl hosszú volt a történet, és a háromnegyede táján már eléggé untam, és alig vártam a végét. Az a rengeteg esemény és név! Azt pedig ismét megállapítottam magamban, hogy a görögök iszonyú perverz és vérszomjas népség voltak, nem beszélve az istenekről, akik emellé még kicsinyesek és bosszúállók is. Hátravan még a Héroszok ebből a sorozatból, de azt egyelőre pihentetem.
3. Michael Ende: A Végtelen Történet
Majdnem 40(!) éve olvastam először ezt a könyvet. Először 1986 decemberében olvastam el 2, azaz kettő nap alatt! Hú, el sem tudom hinni, hogy volt olyan idő, amikor képes voltam ilyesmire.
Akkor főiskolás voltam, és Szombathelyen, ahová jártam, a vasútállomásnál volt egy kis könyvesbódé, nem nagyobb, mint egy újságoskioszk. (Vizsgaidőszakok végén nem piázni meg bulizni mentem, hanem mindig megjutalmaztam magam egy könyvvel.) Ezt is ott találtam, és amire még emlékszem, az Anyám könnyű álmot ígér című könyvet Sütő Andrástól.
Nagyon régóta tervezem már az újraolvasást, de bevallom, féltem tőle, mert arra emlékeztem, hogy nagyon izgalmas, de nyomasztó. Végül a múlt hónapban emlegetett Manifest sorozatban említik egy helyen, amit jelnek tekintettem, és elővettem. :) A saját példányom sajnos valahol elkallódott, pedig a színes iniciálés volt meg, ezúttal ennek e-változatát forgattam. Kíváncsi voltam, most is hasonlóan érzek-e majd, de nem teljesen. Nyomasztónak nem mondanám, de voltak kellemetlen, rossz érzést keltő, lázálomszerű részei, és izgalmas is csak részben, mert onnantól, hogy Barnabás átkerül Fantáziába, szerintem kicsit unalmas, és csak a végét éreztem újra érdekesnek.
Hogy lesz-e még egy újraolvasás? Nem hiszem.
4. William Congreve: Így él a világ
Az egyetemen van irodalomtörténet tantárgyunk, ami a 17-19. század korszakát öleli fel, és annak egyik olvasmánya ez a színdarab. Magyarul olvastam el, mert elég esélytelennek láttam, hogy a 17. századi angollal meg tudok birkózni.
Ezt írja a magyar fülszöveg: "Milyen a világ? - A Restauráció divatos delnői és gavallérjaik, akiken Congreve még annyi keresztvizet sem hagy, mint kortársa Wycherley. Életteljes figurái, szellemes, fordulatos, modern szövege, ötletes helyzetei a hazájabeli színpad ma is kedvelt darabjaivá avatták Moliére legjobb angol tanítványának műveit, melyek közül a legkésőbbit és legérettebbet nyújtjuk most át a magyar olvasónak."
Nos, én sajnos nem voltam oda ettől a darabtól, bár voltak erényei, néhol jókat nevettem egy-egy szellemes beszóláson, de alapjában véve nagyon kuszának éreztem, és töredezettnek. A neveket meg a rokonsági és egyéb viszonyokat alig tudtam követni, és nekem valahogy túl egyszerűen oldódott meg a vége. Dühített, ahogy a férj rá akarja tenni a kezét a felesége teljes vagyonára, hogy aztán ki legyen neki szolgáltatva (na, az oldódott meg nekem túl egyszerűen), de még a főszereplő páron sem éreztem azt a hú, de nagy szerelmet. Sőt, inkább meglehetősen hidegen és számítóan beszélnek egymással és rögzítik a házasságuk feltételeit. Elvileg a szándék az, hogy leleplezze az úri társaság mesterkedéseit, de nekem valahogy ez sem jött át.
Ha ez a szerző legérettebb darabja, milyen lehet a többi?
Igazából egyelőre ennyi, eléggé el vagyok most havazva, egyetem, munka és más egyebek miatt, örültem, hogy eljutottam egyáltalán idáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése