A fordításokról

Tettem már rá itt-ott utalásokat, de ha még nem lenne mindenkinek világos, két munkám van, egy gimiben vagyok könyvtáros, és mellékállásban fordítok. Méghozzá feliratokat, hangalámondásokat, és mostanában volt egy kis kikacsintásom a szinkron felé, egész pontosan 3 film, ami egyelőre nem folytatódott. Nem miattam, szimplán nem volt rá több felkérés. Még lehet.

Mostanában néha újraolvasom a korábbi bejegyzéseimet, köztük a feliratozásról szólókat is, és hát, be kell vallanom, azóta elég sok mindent másképp látok, jobban belelátok a dolgokba, ill. egyszerűen csak mások a megbízóktól jövő elvárások.

2010-ben kezdtem hobbi-feliratozóként, és 2012-ben kezdtem hivatalosan feliratokat készíteni, 2016-ban hangalámondásokat, néhány éve írtam pár szinkront rövid kis (5-10 perces) mesékhez, de azokat nem tekintem igazi tapasztalatnak, jóformán inkább csak lefordítottam a szöveget, és idén, ugye, a 3 fent említett film, amit már "élesben" csináltam, minden követelményével együtt. (Hogy hogy sikerült, az más kérdés.)

Annak idején hobbifordítóként a jók közé soroltak (nem én mondom magam annak), sok dicséretet kaptam, volt néző, aki kimondottan azt mondta, ha én fordítok valamit, azt megnézi, mert tuti jó lesz. Ezért aztán  - utólag visszanézve - meglehetős naivitással kezdtem a hivatalos fordítói karrierbe. Nem mondom, hogy beképzeltséggel, hogy én milyen rohadt jó fordító vagyok, de némi - remélhetőleg egészséges - önbizalommal, hogy fog ez nekem menni. Hát értek és érnek meglepetések.

Hobbifordítóként én választottam ki, hogy mit szeretnék feliratozni, és annyi időm volt, amennyit csak akartam, nem volt valódi határidő, ha valami nem vált be, félbehagyhattam. És ami nagyon fontos, volt pozitív visszajelzés. No, ez hivatalos fordítóként gyakorlatilag nincs. A megbízók maguktól igen ritkán adnak visszajelzést, ha kérsz, akkor esetleg elintézik pár semleges mondattal, vagy azzal, hogy ha baj van, úgyis szólnak. De könyörgöm, nem elég a hibákért szólni! Mindenkinek szüksége van pozitív visszajelzésre is ahhoz, hogy jó munkát végezhessen, neadjisten időnként dicséretre.

Manapság rengeteget olvasni arról, hogy a fordítók milyen ócska munkát végeznek. Nyilatkoznak a színészek, a rendezők, a nézők, hogy így a fordító, meg úgy a fordító, néha igencsak kemény stílusban. Mint mindig, az éremnek itt is két oldala van.

Az egyik érv, hogy a fordítók kevés pénzt kapnak. Ebben sok igazság van. Mondják, akik régebb óta vannak a szakmában, hogy kb. évtizedek óta nem nőttek a percdíjak. Én 10 éve kemény 300 Ft/filmperc díjjal kezdtem, és most is van cég, aki 500 Ft-ot ajánl szinkronért. Az árak közben nem ennyivel mentek fel.

Sokan, akik csak tehetik, elmennek külföldi céghez feliratozni. Valóban úgy tűnik, hogy ott jobb a fizetség, 3-4 dollárt meg lehet keresni egy perccel, és - főleg a mostani dollárárfolyam mellett - könnyen kiszámítható, hogy ez akár 3-4-szerese lehet a magyar áraknak. Én is dolgozom egy ideje külföldi cégnek, és valóban van időszak, amikor egész jól lehet keresni, ám, mint mindennek, ennek is ára van.

Már a bekerülés sem egyszerű, szinte mindenhol kérnek próbamunkát, van, ahol kifizetik, van, ahol nem. Ha szerencséd van, megnézheted az eredményét, és ha elutasítottak, legalább tudsz reklamálni. Nekem volt egy ilyen cég, ahol nem sikerült a próbám, elkértem a javítást, és megírtam, hogy hol nem értek vele egyet. Visszaírtak, hogy köszönik szépen, utánanéznek, na, azóta is nézik. Egy másik cég pedig azt írta vissza, hogy nem sikerült, de a javítást nem nézhetem meg, és soha többé az életben nem próbálkozhatok náluk. Van cég, ahol 3 órád van a próbára, ha annyi idő alatt nem végzel, ha mondjuk, közben elmegy a net, ha később rájössz, hogy javítanál valamit, akkor így jártál, elbuktad.

Gondolom, nem kell mondanom, hogy milyen rosszat tesz az ilyen az ember önbizalmának. Főleg, hogy egy másik cégnél írt próbára meg az jön vissza, hogy nagyon jól sikerült, és megdicsérnek. Ilyenkor az ember elgondolkodik, hogy az elutasítások hátterében valami más lapul, hiszen én ugyanaz az ember vagyok, ugyanúgy igyekeztem a legjobb tudásomat adni mindegyik próbánál, akkor most mi van?

Egy magyar cégnél - ha normális a cég - megvan az esély, hogy személyre szabottabb bánásmódban részesülsz. Ha jól dolgozol, megjegyeznek, és legközelebb is téged kérnek fel. És igaz, kevesebbet fizetnek, de azt - jó esetben - viszonylag gyorsan és pontosan. Van magyar cég, ahol 3-án leadom a számlát, és 10-én kifizetik, máshol meg 5-én adom le a számlát, és 20-án kifizetik.

Ehhez a képest a külföldi cégeknél eddig mindig azt éreztem, kivétel nélkül, hogy úgy bánnak velünk, mint a futószalagon érkező áruval. Semmi személyre szabottság, egyik nap még van munkád, másnap nincs. Nem tudni, milyen meggondolásból. Néha köremail jön, hogy ezek a munkák vannak, ki kér belőle. Ha jelentkezel rá, sincs semmi garancia, hogy megkapod. Van cég, ahol - én úgy hívom - körök vannak, mint Dante Poklában, és ha kiesel a belső körből, egyes munkákat nem fogsz látni. Az, hogy miért estél ki a  belső körből, soha nem fogják elárulni. Azt sem, hogy ha visszakerülsz.

A kifizetés nehézkes, a legtöbb helyen 30-45 napos határidő van, sok helyen össze kell gyűjtened egy hónapot, mire számlázhatsz, van, ahol bizonyos összeg, pl. 250 dollár alatt nem számlázhatsz. Így gyakran előfordul, hogy 2 hónap is eltelik, mire az ember a pénzéhez jut. Ja, igen, és gyakran jellemzó rájuk a késve fizetés, így a 45 napból gyakran lesz 50-55 nap, és bár velem nem volt ilyen, de hallottam 70 napra kifizetett számláról is.

Vannak cégek, ahol ún. metricset vezetnek, ebben jegyzik a hibáidat, és ha elérsz egy bizonyos hibaszámot, akkor repülsz. Ilyen céghez nekem nem sikerült bejutnom, itt még jobb a fizetség, mint a 4 dollár, de még bizonytalanabb, mint máshol.

Biztosan vannak, akik ezt lelkileg jobban viselik, én eléggé belefáradtam ebbe a bánásmódba.

Másik okként szokták meg felhozni a gyenge fordításokra, hogy felhigult a szakma. No, de ennek is megvan a maga előzménye, pl. épp a rossz díjazás. Van egy viszonylag egyszerű megoldás, meg kellene tartani a jó fordítókat, és megbecsülni őket anyagilag és lelkileg is. Ez ilyen-olyan okból gyakran nem megvalósítható.

Ettől függetlenül úgy gondolom, aki elvállalt egy munkát, annak kutya kötelessége ugyanolyan jól megcsinálni 500 Ft-ért is, mint 4 dollárért.

No, és van még egy ok, amiért egy fordítás vagy egy része rossz lesz. Hogy valaki beleszól. A legtöbb helyen van egy ember, akit átnézi a fordítást, magyarul lektornak, angolul QCernek hívják (QC = quality control). Ha szerencsénk van, megtalálja, és kijavítja a hibákat. Ha nincs, akkor hülyeségeket ír bele. Ilyenre is van példa. Szinkron, hangalá estén pedig a stúdió, aki felveszi a szöveget. Nagyon elborzasztó példám nincs, de hallom azért másoktól is, hogy néha olyanokat javítanak bele a szövegbe, hogy csak néznek, és a nekem is volt mindhárom szinkronomnál egy-egy kiejtés, amit önkényesen megváltoztattak, annak ellenére, hogy a kiejtési listába beírtam, hogyan kell ejteni.

Még egy dologról akartam írni. A feliratok szabályairól. Nagyon, de nagyon erős korlátok vannak rá. Meg van szabva, hogy egy sorban hány karakter lehet, hogy mekkora lehet a CPS (karakter/másodperc), hogy lehet-e módosítani az időzítésen vagy sem, lehet-e összevonni és szétvágni táblákat stb.

Van cég, akik nagyon lazák, kb. mindent lehet. Máshol szabad összevonni, szétvágni, de az időzítésen módosítani nem. És van, ahol semmit sem lehet, csak beírni a magyar szöveget. Hogy ez mitől függ, én meg nem mondom. 

Mikor legközeleb szidjátok a fordítót, gondoljatok a fentiekre is. Aztán persze, vannak rossz fordítók is, nem akarok mentegetni senkit. Ugyanakkor mi, fordítók vagyunk a legeslegutolsó hangyák a folyamatban, megbecsülést és az anyagiakat tekintve. Néhány elvetemült rajongótól eltekintve senki sem nézi meg, ki fordított egy adott szöveget. Sokszor esély sincs rá, mert a kereskedelni csatornák le is vágják a filmvégi stáblistát, és már nyomják is be a reklámot, de azért utána lehet járni, ha valakit érdekel. Jó esetben megjegyzik a szinkronhangokat, a rendezőt, de a fordítóról igen ritkán esik szó. Ha igen, annak nagy része pedig panasz, hogy ilyen meg olyan rossz volt, pedig ha tudnátok, hogy néha az ember egyetlen szóval mennyi időt tölt el... Na, ha lesz időm, legközelebb ezzel folytatom.

Mi is van velem mostanában...

A tavalyi év meg az idei sem a blogolásról szólt, kicsit hiányzott, olyan nagyon nem. Sajnos. Ez picit szomorúvá tett, de ez van. Viszont egy ideje fogalmazódik bennem, hogy megint írni kéne, aztán valamiért beléptem, és meglepett, hogy még így is, hogy az idén semmit sem írtam, még így is minden nap látogatják a blogot. :O Az enyém sosem volt nagyon látogatott blog, ezért ez még megdöbbentőbb.

Az elmúlt időben máshová helyeződtek a hangsúlyok, más lett fontos. Az egyik ilyen a környezetvédelem, a másik a kert, a növények. Az olvasás háttérbe szorult, alig köt le könyv. Ehhez képest rengeteg könyvet veszek, ami totál értelmetlenségnek tűnik. A hangsúlyok eltolódását jól mutatja, hogy több kertészeti, kertes csatonát követek, mint könyvest.

Lett két magaságyásom, az egyikben uborkát termesztettem, savanyúságnak, és meglepően jó termés lett, nem számoltam, de kb. 10 üveggel rakhattam el. A másikba görögdinnyét ültettem, szépen virágzott, és már volt rajta egy szem (:D) termés, aztán meglepték a tetvek, és annyi lett neki. Én nem permetezek, főleg nem vegyszerrel, igyekszem természetes módszereket keresni. Az eperpalánták mellé büdöskét, a rózsák mellé sarkantyúkát ültettem. A rózsákról pár nap alatt eltűntek a tetvek, igaz, szegény sarkantyúkák ki is döglöttek, pedig álltólag finom a leleve és a virága, de virágzásig el sem jutott a szerencsétlen.

Na, de állítólag még lehet másodvetést rakni, úgyhogy ültettem még sarkantyúkát, csemegekukorícát, fokhagymát (na, az majd csak jövőre fog teremni) és sárgarépát. Nem tudom, lesz-e belőle valami, majd meglátjuk.

Ez a borzalmas aszályos nyár a kertre is rányomta a bélyegét, az öntözés ellenére is elszáradtak az eprek és a málnabokrok, és kiszáradt az egyik almafánk is. Az őszibarack és a szilvák még a tavasszal tafrinásak lettek, így a gyümölcsöt el is felejthettük szépen. Szegény cseresznyefa meg a moníliát kapta el, kb. felére vissza kellett vágni, termés meg volt úgy egy maroknyi. A diófa termését évek óta gyilkolja a dióburokfúró légy (ezt mondjátok ki gyorsan egymás után tízszer! :D), idén permeteztük, és talán-talán lesz pár ehető szem.

Környezetvédelem. Itt is vannak haladások, de sok helyen akadályba ütközöm. Sokáig biobubiztam, de már nem szeretem annyira, ezért másfelé kezdtem keresgélni. Főleg a mosogatógép-szerrel vannak gondjaim, a biobubist egy darabig nagyon szerettem, de egy idő után opálosak lettek az üvegedények, néha az evőeszközök is. Majd jött a Mosómami pora, az hozzáadagolt citromsav nélkül - nekem - használhatatlan volt. Cleanne mosogatógép gél - opálos üvegedények. Kezdtem az érezni, hogy én ezt feladom, és visszatérek a boltira, nem lebomló és nem csomagolásmentes, de legalább tiszták lesznek az edények. Na, de a lelkiismeretem nem hagyott nyugodni, ezért némi kutatás után találtam pár öko mosogatógép tablettát, és közülük, ami még árban is elfogadható, a Cif All In One tablettája, ami még öko címkés is, és a tablettákon levő fólia vízben oldóik. Mivel papírdobozban van, még nagyjából csomagolásmentesnek is mondható.

Rövidke évértékelő 2021

Könyves fronton sajnos, nincs sok mesélnivalóm, ez az év nem az olvasásról szólt, hanem rengeteg-rengeteg munkáról, és házfelújításról. Igen, mi is beleugrottunk. Na, arról heteket tudnék mesélni, hogy milyen katasztrofális, a szaki hiány, a csúszó határidők, a nehézkes ügyintézés, és az árak! Az árak! Na, de hagyjuk.

20 könyvet sikerült végül elolvasnom, az utolsót éjfél előtt kb. 10 perccel, és kicsit csaltam, mert sok oldalt csak átfutottam, amúgy untam is.

Az első olvasmány Sarah Addison Allen A varázslat tava volt, és elég semmilyen kis könyv volt a szerző általam olvasott másik két könyvéhez képest.

Az utolsó pedig Maros András: Két-három dán, amitől teljesen mást vártam, a fülszöveg félrevisz, nyomokban tartalmaz humort, de amúgy meg baromi nyomasztó sok helyen.

Nem emlékszem igazán kiemelkedő olvasmányra, de ami tetszett:

Böszörményi Gyula: A Barnum-rejtély - szerintem hozta a sorozat színvonalát.

Chris Colbert: A Grimm Warning (A Land of Stories 3. része)  - igazán kár, hogy magyarul a 2. rész után elakadt, pedig olyan jó kis sorozat.

Katherine Arden: A boszorkány éjszakája (Északi erdő 3. rész) - kicsit ugyan sok volt már Vászja szenvedéséből, és inkább 2/3 happy end lett a vége, mint rendes happy end, de elégedett voltam a lezárással, el tudtam fogadni Vászja sorsát.

Robert Galbraith: Zavaros vér (Strike 5. rész) - erős kétségeim voltak a hossza miatt, és úgy egyáltalán nem tudom elfogadni az ezeroldalas könyvek létjogosultságát (:D), de végül kellemesen csalódtam.

Jessica Townsend: Kámforkór - Morrigan Crow nagy dobása  (Morrigan Crow 3.) - a legjobban ez a rész tetszett eddig, szépen fejlődik a sorozat.

Jodi Taylor: Második esély (St. Mary krónikák 3.) - hozta a szokott színvonalat, igazi élmény volt.

Amitől többet vártam:

Betrix Potter összes meséi - nekem túl egyszerű volt, bár szeretem a meséket, és rettentő szájbarágósak néhol. A rajzok nagyon bájosak voltak, szívesen élnék ez alapján arrafelé.

Jennifer Lynn Barnes: Örökösök viadala - szerelmi háromszög, sőt, négyszög, vagy hány szög, már nem is emlékszem, ne! :D Azért folytatni fogom, mert a rejtély része izgalmas.

Maurice Leblanc: Arsene Lupin - Az úri betörő - kiskamasz-kamaszkoromban biztosan jobban élveztem volna, most kevés volt. Nem rossz, de kevés.

T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél - egész addig szenvedtem vele, míg rá nem jöttem, hogy a természetfeletti szálnak nincs jelentősége, itt a másság és a fejlődéstörténet a lényeg, utána már tetszett.

J. K. Rowling: A karácsonyi malac - Rowling már nem az én szerzőm. Bár nem volt rossz, de kicsit túltolja a borzalmakat, meg a társadalomkritikát (gyerekkönyvben? minek? :O), sok már. A végére azért megszerettem, és külön tetszett, hogy nem a várható vége lett, de mégis megnyugtató.

"Citromkák":

Nagyon rossz élmény nem volt, de szájhúzogatós igen.

Bram Stoker: Drakula - erről írtam bejegyzést, nem is akarok többet mondani.

Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája - mi volt ez a keszekusza baromság?

Újévi fogadalmam nincs, semmi értelme. :D Majd lesz, ami lesz. :) Nyugodtabb estéket, és több pihenést szeretnék, és hogy valahogy kicserélődjenek az ablakok és lerakódjon a laminált padló a házban, mire hazaérek este. :D Sok esélyt nem látok rá, de hátha. ;)

Bram Stoker: Drakula

Mivel még sosem olvastam, és megjelent ez az újra fordított, teljes terjedelmű változat, gondoltam, remek alkalom lesz pótolni ezen hiányosságomat. Hát, egy jót tudok mondani róla, hogy most már ez is le van tudva.

Unalmas, érdektelen, hosszú oldalakon át semmi sem történik, csak szenvednek. Én is szenvedtem, mire a végére értem. És ez a körülményes stílus! Amennyire szerettem a Frankensteint, annyira nem szerettem ezt.

Ja, és lehet, hogy amikor íródott, ez még félelmetes volt, de ma egy óvodás sem ijedne meg tőle. Nem beszélve arról, hogy a fordulatok kiszámíthatóak. Számomra ez a könyv nem állta ki az idő próbáját.

A fordítást is meg kell említenem. Maga a szöveg nem rossz, bár van közte 1-2 olyan fordulat, amit akkor tuti nem használtak: bedobta a közösbe, rossz húzás volt tőle, de amikor "parasztosan", tájszólásban beszélő, kevésbé művelt ember beszédstílusát akarja érzékeltetni, az bizony nem sikerült jól.  Pl. hazuccság (hazugság), ez különösen irritált. Volt, hogy egész oldalakat ugrottam át emiatt, mert nem bírtam végigolvasni. Mondjuk, nem vesztettem semmit a történetet tekintve.

Sajnálom a rápazarolt időt, bár tanulságnak nem volt rossz.

Ennyi pont csak azért, mert az eleje még érdekelt, egészen addig, hogy mi lesz Lucyval, utána végképp elvesztettem az érdeklődést.

10/4

Környezetvédelem és képmutatás 2.

Gondoltam, kihagyom a képmutatás szót, és csak arról írok, hol tartok most ebben a környezettudatos (ez milyen hülye szó, tudatában vagyok a környezetemnek, de ettől még nem biztos, hogy teszek is érte)-fenntartható-csomagolásmentés témában, de történt valami, ami miatt mégis beleírtam.

Nos, január elsejével megszűnt kültéren a kerti hulladék égetésének lehetősége. (Egyből elkezdett az agyam vitatkozni, hogy és beltéren? Ha viszem a házba, és ott égetem el, az már oké?) Ennek biztosan sokan örülnek, mondván, na, a sok hülye végre nem büdösít az orrom alá. Igen ám, de mi lesz a keletkező kerti hulladékkal? Jobb helyeken, nem ott, ahol én lakom, van zöldhulladék elszállítás. A falumban meg nincs. Tehát elvettünk egy lehetőséget, de nem adtunk helyette másikat. Dehogynem, mondhatnák erre az illetékesek, hiszen el lehet vinni a hulladékudvarba, meg felsoroltak pár embert, akik elszállítják. Ja, és még ott van a komposztálás is!

Na, nézzük csak egy kicsit! Először is nem akarok komposztálni. Szívem joga, megindokolni sem szeretném, de egy dolgot azért mondanék. A komposztálás nem annyi ám, mint amit Móricka elképzel az íróasztal mellett ülve, hogy készítek egy keretet, aztán beleszórok mindent, ami növényi, aztán majd szépen lebomlik, és nekem meg lesz jó kis trágyám. No, igen, talán működik is krumplihéjjal, almacsutkával, falevelekkel, ilyesmivel, ezek viszonylag gyorsan lebomlanak. Na, de mi van, ha mondjuk, megmetszed a fáidat vagy kivágsz egy fát, vagy bármi más okból, keletkezik egy csomó faág, vagy még vastagabb fatörzs. Tegyük fel, nincs kályhád, amiben eltüzeld, különben is tavasszal metszel, már nem kell annyít fűteni jó esetben. Na, ezeket rakhatod te a komposztra, még évek, akár évtizedek múlva is ott lesznek, csúfítva a kertet. 

Ugorjuk is át ezt a komposztálás témát, nézzük a többi lehetőséget! Valaki elszállítja. Nem kérdeztem ugyan, ezért biztos nem lehetek benne, de jó eséllyel nem a két szép szememért fogja elvinni, hanem pénzért. De nem is várnám el senkitől. Elszállítom magam. Nos, a hulladékudvarban átveszik (Veszprémről beszélünk) ingyen, háztartásonként évi 150 kg-ot, a fölött fizetős. Mondhatnád, hogy de hisz az rengeteg. Ja, levélből igen, de ha ágak is vannak benne, pikkpakk összejön az. És maga a szállítás hogy történik, akár magam viszem, akár felkérek rá valakit? Valamilyen járművel, kérem szépen, ami benzint vagy dízelt használ. Vagyis egy elvileg környezetszennyező tevékenységet megtiltunk, hogy aztán rávegyünk egy másik környezetszennyezőre, ami ráadásul még plusz pénzbe is kerül. Mi ez, ha nem képmutatás?

Ha valakit érdekel, (de ha nem, akkor is, hihi!), elmesélem, én hol tartok az első bekezdésben említett dolgokban, és mi az, ami nem megy, és mi az, amire egyszerűen nem vagyok hajlandó. Először is leszögezném, hogy nekem fontos a környezet védelme, de csak addig a szintig, amíg nem kell irreálisan magas áldozatokat hoznom, vagy feláldoznom a megszokott kényelmemet.

Bene vagyok most egy versenyben, amiben megtanítanak, hogyan spóroljunk a villannyal. A röhej az, hogy a tanácsok 90%-át már csinálom, a maradék meg az a kategória, amit nem is fogok. Egy picit túlozni fogok!!!! Pl. vegyem lejjebb a fűtést 2 fokkal és ücsörögjek két pulcsiban, vastag zokniban, takaróban. Ez a nem vagyok hajlandó kategória. Vastag zokni eleve van rajtam télen, de nekem pulcsiban, takaróban ücsörögni egyszerűen nem megy, kivéve, mikor este végre leülök olvasni. De ha bármit kell csinálnom, már az idegesít, ha a pólóra fel kell vennem egy kardigánt. Gépeljél úgy, hogy meg se tudsz mozdulni a 6 réteg ruha meg a takaró alatt. Egy héten egyszer gyertyafényes vacsora és társasjáték tévé helyett. Aha, köszi! Totál életszerű. De van nekem egy Kindle-öm, aminek saját világítása van, tehát mikor olvasok, nem kell villany. Ez is kilőve. Jó, a feltöltéséhez kell, de kb. havonta egyszer. Ami viszont kiakasztott: ne használd a háztartási gépeket, elő az izmokkal! Hogy mi? Azért vannak, hogy megkönnyítsék az életünket. Eszem ágában sincs kézzel habot verni meg tésztát dagasztani! Ha a spórolásnak az az ára, hogy visszamegyünk 100 évet, akkot kösz, nem. Erre azt szoktam mondani, hogy miért nem mindjárt a pattintott kőkorszakba?

Mi van még? Nem vagyok hajlandó textilzsebkendőt használni és vécépapír helyett ronggyal törölni a hátsómat. Egyébként már bocs, de ezeknek a kimosásához nem kell energia és víz? Nem igazán szeretnék magam tusfürdőt és sampont kutyulni. De amint lesz kimérősben, áttérek rá. A tömbszappant egyenesen gyűlölöm, a bontott csirke után életem egyik legnagyobb megkönnyebbülése a folyékony szappan volt.

Na, de akkor mi az, amit elértem? A szelektív kukánk legtöbbször már csak kéthavonta telik meg, sőt, néha már a kommunális is csak kéthetente. És vettem egy lőszőr partvist fanyéllel. :D Jelentkeztem egy zöldségdobozra, ami majd tele lesz vegyszermentes finomságokkal. A szépséghibája, hogy viszonylag messziről jön, és ugye, az is benzin/dízel, de ne legyenek illúzióink, mindent úgy szállítanak, szóval, amíg nem tudják az árut teleportálni, addig ez így is marad. De azt gondolom, minden kicsi lépés számít, a lényeg, hogy tegyünk valamit.

2020 - viszlát!

Nem szeretnék sokat foglalkozni az elmúlt évvel (de fura még!), hogy ilyen meg olyan borzalmas volt, de teljesen kihagyni sem. Tudom, hogy sokaknek rettenetes volt, főleg, aki beteg lett, meghalt valakije, munkáját vesztette el stb. De igazából nekem önmagában a járvány túl sok rosszat nem hozott. A maszkhoz lassan kezdek hozzászokni, az előírásokat betartom. Néha elgondolkodtam azon, hogy élték túl az emberek a háborúkat, úgy értem, a mindennapokat. Hát így. Az ember sok mindent túlél, és hozzászokik.

Na, de erről ennyit. Lássuk, könyves szempontból milyen volt. 40 könyvet tűztem ki célul, 42 lett belőle (gyenge vicc: maradhat?), még be akartam fejezni egyet tegnap éjfél előtt, de nem jött össze. Régen nem zavart (nem emlékszem rá), hogy ha egy könyv átcsúszott a következő évre, de pár éve próbálok "lenullázva" belépni az új évbe. Még indokot sem tudok mondani rá.

Ezt a bizonyos nem befejezett könyvet abba is hagytam, mert rájöttem, hogy nem érdekel. És tán meglepő, tán nem, de ez a HP 1 francia nyelvű változata volt. Rossz ötlet volt. Nyelvgyakorlásnak szántam, mivel ismerem a történetet, nem kell annyira odafigyelnem rá, de be kellett látnom, hogy ha nem érdekel maga a könyv, akkor nem fog menni az olvasás. És bár a HP örök szerelem marad, most épp nem vágytam az újraolvasására.

Nézzünk pár számot! GR szerint 13.121 oldalt olvastam el (ez átlag közel 36 oldal naponta), a legrövidebb 156 oldalas volt (a Legendás állatok illusztrált változata), a leghosszabb 701 (a Visszaverődések viharában). A legnépszerűbb szintén a Legendás állatok volt GR-en, és rajtam kívül senki más sem értékelte a Kritoportált, amit igen sajnálok, mert nagyon szerettem a William Wenton sorozatot.

Mi van még? Két könyvet olvastam angolul, mindkeettő Jude Deveraux-tól, akit régen kb. egyetlen hagyományos romantikus íróként szerettem, de vagy én változtam ilyen sokat, vagy nem jókat fogtam ki, mert nem jöttek be. El is ment a kedvem, hogy a szerzőtől olvassak még, pedig van egy krimije is a Kindle-ön...

Sorozatok:

Terry Prathett: Sajogi Stefánia 2. része - továbbra sem értek mindent, de nagyon élvezem, főleg a nac mac fígliket. :)

Katherine Arden: Az Északi-erdő legendája 2. - ez is tetszett, idén folytatni szeretném a 3. résszel

Jude Deveraux: Montgomery- Taggert klán 2. rész, egyes források szerint meg vagy 8, 15. nem tudom, nem is értem. - ez volt a jobbik

Bobbie Peers: William Wenton 1-2-3. - nagyon kellemes, izgalmas ifjúsági sorozat, és bár nagyjából lezártnak is tekinthető, de kiderült, hogy van 4-5. rész is. Magyarul, a kiadó szerint, ezek nem várhatók.

Rita Falk: Franz Eberhofert 1. - vicces, viszonlag könnyed krimi, egy idióta, de szerethető főhőssel, és főleg a nagyijával!

Lana Millan: Raziel 2. - izgalmas és jó volt, várom a 3. részt

Szélesi Sándor: Vasrázslények ügyosztály 1. - kicsit hasonlított a Franz Eberhoferthez stílusában, és hogy szintén krimi, de mint a címe is mutatja, varázslényekkel, népmesei beütéssel. Még nincs új rész, de remélem, lesz!

Lukjanyenko: Világok őre 1. - bár ebből elvileg csak két rész van. Az eleje nagyon tetszett, a közepe nem, aztán a vége megint, de valahogy nem érdekel a folytatás.

Jude Deveraux: Summerhouse 3. - ebből magyarul megjelent az 1-2. rész, és szerettem őket, főleg az elsőt, de ez a 3. botrányosan rossz volt.

Kathryn Littlewood: Bliss 1. - szór szerint édes könyv volt, sütikbe sütött varázslatokkal. Ebből sincs több magyarul, és nem is lesz.

Theodora Goss: Az alkímista lányának különleges esete 1. - írtam róla, nem írnám le újra. :)

Jodi Taylor: St. Mary krónikák 2. - ezt nagyon szerettem, szerencsére van még rész belőle.

Christelle Dabos: A tükörjáró 4. - huh, ezt most hagyjuk is...

Jennifer Chambliss Bertman: A könyvvadászok 2. - ez is nagyon bejött, remélem, lesz folytatás magyarul

Natalia Sherba: Óramágusok 1.  - azt hiszem, új kedvencet avattam, szuper jó kis világ, érdekes történet, bár elég bonyolult nekem egyelőre. Amit nem értek, hogy miért Sherba a szerző neve, mikor orosz? És a főhős miért Vasilisa? Na, de szerencsére, nem sok oroszos név volt benne, így nem zavart annyira, de nagyon kíváncsi lennék, mi indokolta ezt.

Szerzők változásai:

Olyanokra gondolok itt, akiknek egyik könyve tetszett, a másik nem.

Lana Millan: szeretem a Razielt, de az Átkozott Hannah Brown nagy csalódás volt. 

Sarad Addison Allen: A barackfa titka elég semmi volt, de A csodálatos Waverley kert abszolút bejött.

J. K. Rowling: Az Ickabog - sajnos, a HP óta nekem valahogy nem tud írni, sem a Strike-sorozat, sem ez nem volt az igazi. Rossznak nem mondanám, de valami hiányzott, valamiből meg túl sok volt.

Christelle Dabos: hát igen, a sorozat befejezése... de azért kíváncsi leszek rá, ha ír bármi mást is.

Kedvencek és csalódások:

Hű, de nagy csalódásaim nem voltak, inkább csak olyan meh-élmények. Dührohamot sem kaptam semmitől, bár A tükörjáró végét nehezen bocsátom meg. Hasonló volt A barackfa titka, a Gyanakvó elmék, ami egyszerűen unalmas volt, nem szólt semmiről. A kis Nicolas sem tudta azt adni, amit anno, mikor franciául tanultam.

A kedvencek között idén is sok az ifjúsági, A könyvvadászok, az Óramágusok, Bliss, Sajogi Stefánia, William Wenton stb. Vajon mit árul el ez rólam, vagy az általam választott könyvekről? Inkább nem gondolkodom rajta.

Harry Potter:

Hát igen, van még ebben a franchise-ban. :D

Szerettem volna megvenni a MinaLima-féle illusztrált első részt, de nem jött össze. Majd később.

Ellenben megvettem és elolvastam a Legendás állatok illusztált változatát és A mágia történetét. Mindkettő szép kiállítású, sok érdekességet tartalmazó kiadvány.

A blog:

Elképesztően kevés posztot írtam, összevissza 12-t, és azoknak is egy része recenzió volt, úgymond, kötelező. Bevallom, nem élvezem már az írást, bár mondandóm lenne, csak írná le valaki helyettem. :D Nem ígérem, hogy többet fogok blogolni idén, de egyelőre nem is hagyom abba.

Tervek idénre:

Egy ideje fogalmazódik már bennem, hogy átállok angolra azoknál a sorozatoknál, amik magyarul félbeszakadtak.

Egyébként meg csak legyen időm olvasni, és találjak jó könyveket. :)

Bocsánat, de nincs most türelmem képeket keresni, különben sosem lesz kész ez a poszt, szóval most itt befejezem. :)

Theodora Goss: Az alkímista lányának különleges esete - zanza

Jó sokáig vártam az e-változatra, közben már kb. "mindenki" kiolvasta, akit érdekelt; és sorra csak olvastam, hogy hú, így megy úgy, de szuper volt. Be kell vallanom, de kb. feléig nem értettem a pozitív értékeléseket, pedig volt ebben minden, ami a gótikus, viktoriánus rémtörténetekből, krimikből ismerős lehet: Jekyll és Hyde, Dr. Moreau és az állatemberei, Sherlock Homes és Watson, a Hasfelmetszőt idéző megcsonkított, halott prostituáltak, említés szintjén még Van Helsing is, és mégsem tudott megragadni.

Jó darabig azt sem tudtam eldönteni, hogy a szereplők közbeszólásai inkább idegesítenek vagy szórakoztatnak, de aztán úgy döntöttem, hogy inkább mulattató, főleg, ahogy lassan megismertem a lányokat.

Később rájöttem, hogy talán azért volt olyan lassú nekem a történet, mert össze kellett hozni az összes szereplőt, és ez sok időbe telt. Aztán a könyv 2. felében már beindult a cselekmény, több mindenre magyarázatot kapunk, és a végén megelégedve csuktam be a könyvet.

Várom a 2. kötetet, főleg, hogy a szerző elárulta, nagy része Budapesten fog játszódni. Erről jut eszembe, érdemes elolvasni a végén a szerző jegyzetét!

10/7 (de remélem, lesz ez még jobb is)