Ha már a havi záróposztban emlegettem, hogy letelt az év fele, ideje megírni a félévzárós értékelést is (aminek az angol nevét ki nem állhatom). 21 könyvvel végeztem június végére, ami nagyon szép szám - nekem, pedig idén sem volt túl sok időm olvasni. 30 könyvet céloztam meg idénre, ez, hacsak be nem üt valami, megugorhatónak tűnik jelen pillanatban.
Lássuk a kérdéseket!
1. A legjobb 2024-es olvasmányod
Nehéz lesz dönteni, hirtelen 4 könyv is pályázhat erre a címre, de legyen T. Kingfishertől a Csalán és csont.
2. A legjobb folytatás, amit 2024-ben olvastál
Az Orczy Mimi sorozat 4. része.
3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél
Hm, nem nagyon várok most semmit, de ha muszáj, Alessandro Baricco: Abel. Régen olvastam már tőle, a Vértelenül eléggé elvette a kedvemet.
4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére
Elvileg ősszel megjelenik a Nefelejcs trilógia 3. kötete magyarul Kerstin Griertől, ezt nagyon várom, és ha esetleg lesz még idén magyar fordítása az új Strike kötetnek.
5. Legnagyobb csalódás
Christelle Dabos-tól az ITT és csakis ITT. Azt hiszem, szakítok a szerzőnővel.
6. Legnagyobb meglepetés
A tizenharmadik garabonc Lezsák Leventétől. Mármint maga a megjelenése volt meglepetés, a könyv nagyon jó volt, egyik kedvenc ebben a félévben.
7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új)
Alison Goodman. A félév másik kedvence volt A vakmerő hölgyek nemes lelkű társasága.
8. Legújabb könyves szerelem
Hú, nem tudok ilyen mondani, amibe olyan hű, de nagyon beleszerettem volna.
9. Legújabb kedvenc karakter
Marra és a démontyúk a Csalán és csontból.
10. Egy könyv, amin sírtál
Nem volt ilyen.
11. Egy könyv, ami boldoggá tett
Amelia Mellor: Az élet varázskönyve
12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál
Gőzöm sincs, kevés filmet néztem meg idén, és azt sem tudom, volt-e köztük adaptáció.
Pupi félévzárója eszembe juttatta A Koromfekete szív adaptációját, ami nekem is nagyon tetszett, úgyhogy módosítom ezt a pontot. :)
13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál
Mivel szinte csak havi zárásokat írtam, így nincs ilyen.
14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál (vagy kaptál)
Talán Az élet varázskönyve.
15. Melyik könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig?
Jó ég! A fent említett 2. féléves megjelenéseket, és még ki tudja, mi mindent.
Nem akarom elhinni, hogy letelt az év fele! Ahogy öregszem, egyre gyorsabban telnek a napok, még a munkanapok is, bármily meglepő. :D Már fél év sincs, és újra itt a karácsony. :D
Júniusban letettem az utolsó vizsgámat is az egyetemen (nagyon jól sikerült a félévem, 3 négyes és 8 ötös), egy félévem van hátra, de az lesz a legnehezebb, úgy látom. A 8 tantárgyon kívül lesz még portfólió írás (amiben összeszedem a 3 félév alatt elkészült munkáimat, és úgymond bizonyítom, mennyit fejlődtem), nyelvpedagógiai kutatási dolgozat (szakdolgozat helyett, röpke 15 oldalban), szigorlat, amiben kb. az összes nyelvészeti, irodalomtörténeti és történelmi-országismereti tárgy szerepelni fog (ami azt is jelenti, hogy nyáron sincs lazsálás, elkezdem kidolgozni a már tanult tárgyak tételeit), vizsgatanítás (szerencsére csak 5 óra) éééés persze, záróvizsga. Jaj. Ez most nagyon soknak tűnik, de remélem, gond nélkül meglesz.
Ja, jut eszembe, lesz Amerikai irodalomtörténet, és benne a Huckleberry Finn (amit én annyira sosem szerettem, olyan kegyetlen dolgok voltak benne, a Tom Sawyer volt inkább a kedvenc mindig, de érdekes lesz felnőtt szemmel újraolvasni), és Samuel Clemensként szerepel a szerző. Ez vajon miért, tudja valaki? Nálunk Mark Twain.
Júniusban négy könyvre sikerült sort keríteni, ebből kettő a nagy sorozatfolytatás része volt, kettő pedig önálló kötet, de azokat nagyon vártam, és nem akartam hátrébb sorolni őket.
1. Ruff Orsolya: A végzetes vonatút (Orczy Mimi kalandjai 4.)
Az árkötöttségi törvény óta nagyon meggondolom, hogy megveszek-e egy évnél frissebb könyvet, de ennel a sorozatnál ez nem volt kétséges, és amint megjelent, szinte rögtön el is olvastam.
Ritka és örvendetes dolog, hogy egy könyvsorozat 4. része semmit se veszítsen a színvonalból. Ruff Orsolya sorozata ilyen.
Fejet hajt a nagy elődök előtt (vonaton nyomozás, ismerős valahonnan?), de legalább annyi eredetiség és magyar vonás is van benne, és nem utolsósorban bekukkanthatunk a kor viszonyaiba, életébe.
2. Nádasdy Ádám: Londoni levelek
A második könyvem Nádasdytól, ami nem fordítás. Nem annyira levélnek nevezném a könyvben levő írásokat, inkább naplószerűségnek, néhány oldalas írások ezek Londonból, afféle helyzetjelentések, a covidtól 2024-ig. De szimpla helyzetjelentésen túl van bennük nyelvészkedés, történelem, politika, kulturális különbségek stb. Időnként jókat nevettem. Egy dologba kötnék bele: nem Rachmaninov, hanem Rahmanyinov. Az ilyenre elég háklis vagyok, de sose legyen nagyobb bajunk.
Egy gondom volt csak, hogy elég rövid, szívesen olvastam volna még.
3. T. Kingfisher: Csalán és csont
A Varázslókalauz önvédelmi sütéshez óta reménykedem, hogy lesz még magyarul a szerző más könyve is, úgyhogy ujjongtam, mikor megláttam, hogy megjelenik ez. A megjelenést követően hamar el is olvastam, és nem is csalódtam. Ez a kötet komorabb volt és ijesztőbb, mint az előző, de számomra nem volt félelmetes, inkább csak komor. Ismét előjött a nőkkel való rossz bánásmód (üldöz engem mostanában ez a téma?), és ez jobban kiakasztott, mint a csontkutya vagy a holtakkal való beszélgetés. A démontyúkról jó lett volna többet megtudni.
A fordítás kiváló volt, nem tudok semmit rosszat felhozni. Olvasmányos, gördülékeny, magyaros, és legtöbbször ez pont elég is.
4. Mikki Lish-Kelly Ngai: The Spellbound Tree (A halmosdombi ház 3. - avagy angolol: The House on Horder Hill)
Szerencsére sokkal könnyebb volt a nyelvezete, mint az előző résznek, és történet is követhetőbb volt, de nem találtam meg benne azt a bájt, frissességet és izgalmas történetvezetést, ami miatt annyira megszerettem az első részt. Hogy ehhez mennyire járult hozzá, hogy angolul olvastam (úgy azért mindenképp nehezebb), nem tudom, talán egy kicsit, de azért szerintem jelentősen nem. Talán a 2. és a 3. rész csak szimplán gyengébb volt, ki tudja.
Viszont ezzel lezártam a trilógiát, kipipálhattam egy sorozatot, és egyúttal az első angol nyelvű olvasást idén.
Volt pár sorozat és film, amiről meg akartam emlékezni, de mindig elkövetem azt a hibát, hogy nem írom fel, mert hogy úgyis emlékezni fogok rá, hát nem.
Gondoltam, létrehozok egy listát az elmúlt évek sorozataiból, amiket nem fejeztem be, így jobban számon tudom tartani, hol is tartok, mi érdekel, mi nem. A sort 2019-ben kezdem, pusztán azért, mert a jelenlegi olvasónaplós füzetet akkor kezdtem, és időrendi sorrendben haladok.
Seanan McGuire: Csellengő gyerekek - az 1. részt olvastam, nem tetszett, nem folytatom. ✓
Sam Copeland: Kicsi Charlie - magyarul két rész jelent meg, a 3.-at angolul olvastam, elvileg nincs több rész, mostanáig legalábbis. ✓
Jessica Townsend: Morrigan Crow - ezt nagyon szeretném folytatni, de a következő rész angolul is elvileg csak idén lesz, sajnos, és mostanra teljesen elfelejtettem, miről is szóltak az eddigi részek.
Jasper Fforde: Monokróm - ennek a folytatása eddig még csak angolul jelent meg, szeretném elolvasni, de hogy mikor?
Caroline Lawrence: Az időutazó naplója - a 2. rész jó ideje ül a polcon, érdekel is, több rész nincs magyarul tudtommal.
Jim Butcher: A Dresden-akták - eddig egy részt olvastam, tetszett is, tervben van a folytatás, és ebből szépen is érkeznek a részek magyarul.
Jude Deveraux: Montgomery-Taggart - régen imádtam azt a pár részt, ami ebből (random sorrendben) magyarul megjelent, el is kezdtem az elejéről angolul (valami 18 kötet), de a 2. után elegem lett belőle, most újra piszkál, hogy folytassam, talán.
Terry Pratchett: Sajogi Stefánia - ezt is szeretem, ez is itt vár évek óta, hogy folytassam.
Bobbie Peers: Williem Wenton - a magyarul megjelent 3 részt szerettem, de van még kettő, és a kiadó nem tervezi folytatni, angol kellene nekivágnom.
Rita Falk: Franz Eberhofer - egy kötet csúszott le, akartam is folytatni, de talán soha nem fogom.
Lana Millan: Raziel - két rész jelent meg, még lenne egy a trilógiából, de nem készült el. Nem tudom, valaha is elkészül-e, a szerző rákos (volt?), de drukkolok azért is, hogy meggyógyuljon, és a befejező kötetért is.
Szélesi Sándor: Az ellopott troll - még nem tudok további részekről, pedig ezt is szívesen folytatnám.
Kathryn Littlewood: Bliss - sajnos csak egy rész jelent meg magyarul, angolul megvettem a 2. részt, de még várat magára.
Theodora Goss: Az alkimista lánya - várom a 3. és egyben befejező részt, de a kiadó azt írta, egyelőre nem adják ki. Egy újabb trilógia, amit angolul kellene lezárnom.
Jodi Taylor: St. Mary krónikák - ez is leállt magyarul, de még reménykedem, igaz, az utolsó magyarul megjelent rész rendesen felhúzott.
Chris Colfer: A mesék földjén - két rész volt magyarul, egyet olvastam angolul, van elvileg még kettő, nagyon szeretttem, mindenképp folytatásra érdemes.
Natalia Sherba: Óramágusok - ez is tervben van.
Robert Galbraith: Cormoran Strike - naná, hogy folytatom, amint lesz új rész!
Maurice Leblanc: Arsene Lupin - nem folytatom, csalódás volt.
Michelle Harrison: Egy csipetnyi mágia - itt is várat magára a trilógia utolsó kötetet magyarul, esélyes az angolul olvasás.
Elle Cosimano: Finley Donovan - nem vagyok nagy rajongó, sok minden idegesít a sorozatban, ha lesz magyarul, folytatom, angolul valószínűbb, hogy nem.
Erin Sterling: Csirbú, szerelem - ha nagyon unom magam, folytatom, túl sok benne az epekedés.
Travis Baldree: Legendás latték - amint lesz új rész, már olvasom is!
Kelly Ngai-Nikki Lish: A halmosdombi ház - a tavalyi év egyik kedvence volt, de magyarul nem várható folytatás. Angolul elolvastam a 2. kötetet, de ifjúsági könyvhöz képest nagyon nehéz a szövege, szenvedés volt, de az idén le szeretném zárni a trilógiát, mert valamiért nyomaszt.
Ruff Orsolya: Orczy Mimi - naná, hogy folytatom!
Alison Goodman: Vakmerő hölgyek nemeslelkű társasága - alig várom a következő rész(eke)t.
Julia Quinn: Bridgerton - talán, mielőtt megjelenik a következő évad a sorozatból, de ez még nem biztos
Uramatyám, mekkora lista, és ez csak az elmúlt 6 év, a korábbi években is volt rengeteg be nem fejezett sorozat. Hogy azokra mikor kerül sor? Talán soha. Az idén ezekből tervezek szemezgetni, persze, erőltetni nem fogok semmit.
Elérkezett a naptár szerinti nyár, és vele a nekem túl meleg, 25 fok felett elkezdek szenvedni, 30 fok felett pedig kb. képtelen vagyok rendesen működni, és már sokszor kívántam, hogy a kimondottan hideg május helyett csak annyival legyen melegebb, hogy ne kelljen fűteni, de azt is mindjárt hozzátettem gondolatban, hogy azért a klímát se kelljen még hűtésre állítani. Úgy tűnik, átmenet megint nem nagyon lesz, pénteken még fáztam, ma melegem van.
Májusban csak három könyvet sikerült elolvasnom, ebből kettő a múlt havi zárásban belengetett sorozatfolytatásos projekt része, egy pedig önálló könyv(ecske) volt.
1. Victoria E. Schwab: A Fényigéző (A mágia színei 3.)
Hogy miért pont ezzel kezdtem a restanciáim csökkentését, ne kérdezzétek, egyszer csak eszembe jutott, hogy lezárom a trilógiát. A 2. rész ugyebár nem tetszett, bár a függővége miatt nem kukáztam a sorozatot azonnal, de jó pár évbe telt, mire rászántam magam a folytatásra-befejezésre.
Sok jóra nem számítottam, és nem is kaptam. Nagyon elegem volt a sok vérből, a számomra teljesen indokolatlan gonoszságból, gyilkolásból, kínzásból. Azt éreztem, hogy ebben a könyvben mindenki és minden koszos, szó szerinti és átvitt értelemben is. A szereplőket ki nem állhattam, egyet se tudok mondani, aki szimpatikus lett volna.
Ami lekötött, az Holland háttértörténete volt, ill. a közepén az örökös (ami nem ember) keresése, utána - hiába a sok verekedés és akciójelenet - számomra ismét leült.
Egy teljes hónapba telt elolvasni, nagyon nem akart csúszni.
Nemcsak a trilógiával végeztem, hanem azt hiszem, az ilyen jellegű fantasykkel is.
A fordítás tisztességes volt, de egy dolog zavart nagyon, a "hallozás". Nagy Hall? Nem inkább nagycsarnok vagy díszterem? Rózsa Hall? Nem esetleg Rózsalugas? Még ha nem is egy tényleges lugasról van szó. De szimpla mondatokban is gyakran szerepelt, hogy a hallban ez meg ez történt. Nekem magyarul mást idéz a hall szó.
2. Rózsa Lajos: A típuspéldány elrablása és más rettentő bűncselekmények a Természettudományi Múzeumban
Ez volt az önálló könyv vagy inkább -ecske, és olyan rövid, hogy kb. egy óra alatt ki lehet olvasni. Nagyon jópofa, érdekes volt a fülszöveg, vicces a cím, de bevallom, valami nagyobb durranásra számítottam, és főleg meglepett, hogy milyen vékonyka. A célközönség (gyerekek) biztosan jobban élvezné(k).
Azért az érdekes volt, hogy hogyan nevezik el a rovarokat, és a különféle darazsak leírása, nem beszélve a címben szereplő típuspéldányról.
3. Lezsák Levente: A tizenharmadik garabonc
Anno nagyon szerettem az Emerson és Tsa könyvet, de mivel olyan szépen lezárt volt, nem is gondoltam, hogy lesz valaha folytatás, így aztán nagy meglepetés ért, mikor kiderült, hogy érkezik a 2. rész.
Vicces, kalandos és szellemes lett ez a kötet is, és azt, hogy mennyire tetszett, jól mutatja, hogy 2 nap alatt kiolvastam. Pici kritika, főleg a könyv első harmadában elég sok elütés van, vesszőhibák, később már sokkal kevesebb.
Ebben a kötetben minden fontos népmesei elem szerepel, ami szem-szájnak ingere, csak éppen minden egy kicsit másként, de az egész egy ügyesen megszerkesztett egységgé áll össze, amin jókat lehet derülni, és közben felfedezni a régi magyar mitológia és mesekör elemeit.
Meg kell említenem a köny illusztrátorát, Cserkuti Dávidot, akinek humoros, jópofa rajzai sokat emeltek a könyv színvonalán, és nélküle máig nem tudnám, hogy Kabó Titti lány. Sejtettem ugyan, hogy a Titti lánynév, de manapság már mindenkit hívnak mindenhogyan, ezért nem tudtam biztosan.
A hónap kedvence lett, és az év egyik toplistása is eddig.
Lamentálnék egy kicsit a használt könyvek árairól. Valamikor az antikvár könyv azt jelentette, hogy töredékáron vehetsz könyvet, persze, nem újat, és hogy vannak drágák is, de azok ritkaságok, kis túlzással kódexek és hasonlók.
Na, ez már nem így van. Egy-egy ritka könyvért kemény összegeket lehet elkérni, láttam valami - amúgy totál szimplának látszó - ismeretterjesztőt egymillió (!) - komolyan! - forintos áron kínálni, mondjuk, azt nem tudni, el is viszik-e ennyiért.
Vagy ott van a Roxfort titkai c. könyv, ami annak idején elkerülte a figyelmemet, ezért nekem nem is volt meg, de kapni sem nagyon lehet, és ha mégis felbukkan egy-egy példány, akkor azt 15-20 ezer Ft-ért kínálják az antikváriumok.
Mindenhol azt olvastam, hogy milyen jó kis könyv, egy csomó infóval a Roxfortról, és mikor tavaly az előjegyzésemre megérkezett egy példány, le is csaptam rá, akkora összegért, amit magam előtt is szégyelltem, 20 ezer Ft-ért, de végül meggyőztem magam, hogy nem iszom, nem dohányzom, alig költök magamra, megérdemlem.
Ja, hát lehet, hogy megérdemeltem, de megérni nem érte meg. Pár hete vettem elő, hogy akkor elolvasom, és hát szerintem egy elég semmilyen. Az első négy kötet szerepel benne, elemzi az egyes fejezetek eseményeit, majd leír pár érdekességet, elméletet, ill. kérdéseket tesz fel. Igazából nem csodálom, hogy nem lett ilyen a többi könyvből (bár Amazonon találtam az 5. kötetből, de a 6-7.-ből ott sem), az eredeti árán sem érte volna meg, nemhogy ennyiért. Végig sem olvastam.
Némileg keserű szájízzel úgy döntöttem, túladok rajta, tudva, hogy ennyiért nem fogom tudni eladni. Leengedtem hát 15 ezerre. Senki. Megkerestem antikváriumokat, hogy mennyiért vennék meg, és nem hiszitek el, én sem akartam elhinni, a legmagasabb összeg 4 ezer Ft lett volna, de volt, ahol 1500-at akartak adni érte! De akkor hogy jön ki a 18-20 ezres antikváriumi ár? Öt-hat-tízszeres áron adnák tovább? Végül 8500-ra lealkudta valaki Vinteden, de addigra már olyan mérges voltam, hogy odaadtam annyiért, csak ne lássam többet. Még csak kitűnő állapotban sem volt, kopott sarkak, a lapok sem voltak teljesen makulátlanok.
A másik a fent említett Típuspéldány volt, amit szintén sehol sem kapni, csak szintén elvétve antikváriumban. Ismét előjegyzésre kaptam egy példányt, az eredeti 3200 Ft helyett potom 4500-ért. Annál nagyobb volt a megdöbbenésem, mikor megérkezett, és megláttam, hogy kb. 30 oldal az egész, és hát jópofa volt, igen, de annyira mégsem, hogy ennyit fizessek érte. Oké, utánanézhettem volna, hogy milyen rövidke. Ezer Ft-ért tudtam újra eladni egy ismerős könyvesboltosnál, aki online is fel szokta rakni a (tőlem is) megvásárolt könyveket. Kíváncsi lennék, hol és mennyiért fog újra felbukkanni. (Meg is van, Bookline, 4990 Ft, a jelenlegi két példányból az egyik valószínűleg az enyém volt.)
Az árkötöttségi törvény nagy előnye, hogy hatszor is meggondolom, miilyen új könyvet veszek meg, de a régebbieket úgyanígy meg kellene fontolni. Remélem, tanultam a fenti két esetből.
Júniusban egy újabb sorozatepizód után két önálló könyv van tervben, viszont ezeket már nagyon vártam. Majd beszámolok róluk is.
Itt van május elseje (elseje)! :D Emlékeztek még a május elsejei felvonulásokra? A fiatalabbak legfeljebb már csak ilyen vén csontok elbeszéléseiből ismerhetik, mint én, vagy a történelemkönyvekből. Gyerekként szerettem, mindig kaptunk, mi, gyerekek, lufit, és a felvonulás végén volt ingyen virsli meg sör (ez utóbbi nem érdekelt :D), és utána gyakran elmentünk az állatkertbe Veszprémben. A kaja meg legtöbbször rántott hús volt petrezselymes krumplival és salátával. :) Nekem szép emlékek azok a május elsejék, még ha tudom is, hogy mi állt a politikai hátterükben. Munkaszüneti nap volt, és akkor sem kellett ledolgozni az előtte vagy utána levő napot, ha keddre vagy csütörtökre esett, mint idén. Képzeljétek el, hogy 1-jén nem volt munka, se suli, másnap meg volt, és valahogy mindenki túlélte. Utálom ezeket az összevissza ide-oda rakosgatott napokat meg a ledolgozós szombatokat. Na, persze, már csak azért is nehéz lett volna szombaton ledolgozni a keddet/csütörtököt, mert a szombat akkor még munkanap volt, valamikor a 80-as években szűnt meg.
Ezenkívül ma 11 éves a legidősebb macskánk, Dani (aki lány), ezért ez a nap miatta is kedves. Minden születésnapján (meg többször évközben is) eltűnődöm, hogy vajon még hány évet tölthet velünk. Elvileg a macskák 15-16 évet is elélhetnek, szóval van még esélyünk pár évre, de tudni persze nem tudhatjuk biztosan.
No, de lássuk a könyveket! Április hónap folyamán 4 könyvet sikerült elolvasom, egyet még márciusról hoztam át.
Nagyon jó kis női, izgalmas, nyomozós (talán nem ez a jó szó) könyv az 1810-es évekből. De ez nem a Bridgerton-féle szexszel tömött romantikus és nem is Jane Austen. Adva van egy női ikerpár, akik már 40 fölöttiek, nem házasok, és eleinte csak belekeverednek egy-két ijesztő és izgalmas kalandba, de később már tudatosan segítenek másokon.
Néhol vicces, néhol szívszorító, néhol komor és felháborító, de egy percre sem unalmas. Immár sokadszor kerül a kezembe olyan történet, ami a nők kiszolgáltatott helyzetét mutatja be a teljhatalmat gyakorló és a feleségét tárgyként kezelő férjtől a gyerekprostitúción át az őrültekházába zárt szerencsétlen és egyáltalán nem őrült nőkig. Nem egyszer szorult ökölbe a kezem olvasás közben. A nem könnyű témák ellenére a könyv mégsem nyomasztó, inkább izgalmas, és nulla szex van benne, juhé! A szerelmi szál aranyos, nem erőltetett.
A szegények még borzasztóbb helyzetben voltak nyilván, de a vagyon és a rang sem óvta meg a nőket a visszaélésektől, kezdve onnan, hogy főszereplőink öregnek számítanak, akiknek az lenne a dolga, hogy húzzák meg magukat, és örüljenek, hogy élnek. Nagy szerencséjük van, hogy anyagilag függetlenek, de sok nő ezt nem mondhatta el magáról, és ha nem volt egy férfi hozzátartozó, aki rendesen bánt velük, akkor a halálnál is rosszabb sors várt rájuk (őrültekháza, bezárás, benyugtatózás).
Várom a következő részt.
Az eredeti címben ill-mannered van, ami rohadtul nem nemes lelkű, hanem modortalan, nem tudom, kinek a döntése volt ezt a jelentős jelentésbeli változtatás.
2. Christelle Dabos: ITT és csakis ITT
Azok után, hogy imádtam A tükörjáró sorozat első három részét, és utáltam a negyediket, mégis azt mondtam, hogy kíváncsi leszek a szerző más könyveire, így mikor megjelent ez a kötet, aggódva bár, de úgy döntöttem, kap egy esélyt.
Nem tudom, mi volt ez a könyv. A kamaszkor borzalmait bemutató parafrázis, misztikus történet, egy nagy kamu, mert a szerző sem tudja, mit akart írni? Nem tudom. Azt tudom, hogy egyszer csak azon kaptam magam olvasás közben, hogy görcsben áll a gyomrom, és nem szeretek olvasás közben szorongani. Többször is felmerült, hogy félbehagyom, de valami mégis hajtott, hogy minél hamarabb befejezzem, hátha a végére értelmet nyer az egész. Talán egy kicsit úgy is lett, de még most sem tudom eldönteni, hogy mi is volt ez. Kegyetlen volt, véres, gusztustalan, keszekusza, zavart, de valami mégis vonzott a végéig. Nem mondanám, hogy nem tetszett, de azt meg végképp nem, hogy tetszett.
Gyorsan kiolvastam, bár nem vastag, de csak azért, mert minél gyorsabban a végére akartam jutni.
Azt hiszem, végeztem Dabos-val. Majd szóljatok, ha újra olyat ír, aminek értelme is van.
3. Vishen Lakhiani: A csodálatos elme kódja
Sajnos, erre a könyvre is jellemző az önsegítő könyvek nagy hibája, a szószátyárság és az önismétlés. Ugyanakkor volt benne pár számomra is értékelhető gondolat, pl. amit a vallásról mond vagy az, hogy ne kössük a boldogságunkat jövőbeli eseményekhez, pl. majd ha lesz állásom, megházasodom, lesz önálló jövedelmem stb., bármilyen rossz is most a helyzetem, találhatok benne jót, és azt kell kiélvezni, most. A vallással kapcsolatban engem is hasonló kérdések foglalkoztatnak egy ideje: miért kellene egy vallásnál leragadnunk egész életünkben, miért ne "mazsolázhatnánk ki" minden vallásból azt a néhány hitet, gondolatot, amit értékesnek találunk, miért ne ehetne marhahúst egy hindu vagy tagadhatná az eredendő bűnt egy katolikus, miért kellene elhinnünk egy bizonyos vallás összes hittételét? Szintén szimpatikus volt, hogy kérdőjelezzünk meg minden hitet, nemcsak vallásost, bármilyet, amit valaha hallottunk. Ilyenek, mint hogy a boldoguláshoz diploma kell, kemény munka, és társai, de bármi lehet.
Érdekdes volt a végcélok és köztes célok közti különbség, de nagyon nem tetszett ez a két szó, nem tudom, eredetiben hogy lehettek. Köztes cél, pl. hogy XY szeressen belém, végcél, hogy szeretet vegyen körül. Ezzel a különbséggel én is tudtam azonosulni.
Tetszett még, ahogy a meditációról ír, hogy nem lehet sokáig nem gondolni semmire, és hogy a meditáció egy idő után igenis unalmas tud lenni, az ember gondolatai elkalandoznak stb. Magam is hasonlókkal küzdök egy ideje, és nem is megy a meditálás mostanában. Helyette gyakorlatokat mutat be, de nekem sajnos azok sem voltak érdekesebbek.
Egy kicsit zavart a hozzá hasonló "guruk" milliárdos-milliomos (dollárban) vagyonainak folytonos felemlegetése és az óriási vállalatok létrehozása, én speciel nem vágyom ilyesmire. Nem mintha azt mondaná, hogy kötelező, de mindegyik példának felhozott ember így él. Ja, és nem tudom, mennyi alkoholt ihat, de gyanítom, nem keveset, mert ez a téma is sűrűn felmerül.
Talán olyanok jobbnak találják ezt a könyvet, akik még nem olvastak hasonlót, nekem már a sokadik.
Nem olvasom el a szerző több könyvét, az biztos, de lehet, hogy úgy en bloc végeztem az önsegítő könyvekkel.
4. Meik Wiking: A hygge otthon: Meghitt lakás skandináv módra
Nekem nem adott annyit, mint másoknak, akiknek a véleményét olvastam, de nem azért, mert rossz könyv lenne, inkább azért, mert nekem a könyvben foglaltak teljesen természetesek, nagyjából mindent így gondolok én is, sok újat nem adott. A fényképek nem igazán tetszettek, sok rajtuk a szürke-barna-bézs, amitől unalmasaknak éreztem őket.
Tegnap megálmodtam valamit (ébren, hehe), hogy az év további részében elkezdem szépen folytatni az akár több évvel ezelőtt elkezdett könyvsorozatokat. Ha trilógia, amiből egy rész van már csak hátra, megpróbálom azt kiolvasni, ha nincs magyarul folytatás, akkor egy rész esélyt kap angolul, hátha bejön, ha több rész van még hátra, egy részt megpróbálok elolvasni, és meglátjuk, akarom-e egyáltalán folytatni. Van, amit valószínűleg sosem fogok már befejezni, de van elég jelentős számú sorozat, amit szeretnék, csak valahogy mindig más tolakszik eléjük. Persze, nem fogom ezt véresen komolyan venni, ha valami jobban érdekel, azt fogom előre venni, és ha egy sorozat folytatása nem jön be, kukázom. Van bőven miből választani.
Március, vagyis elvileg tavasz, de az idő egyelőre nem ezt támasztja alá, sajnos, annak ellenére, hogy volt azért pár kellemes nap, virágoznak a kertben a tulipánok és más tavaszi hagymások, ami egyébként a kedvenc időszakom lenne, ha nem akarnék menten megfagyni.
No, de lássuk az olvasást!
Márciusban négy könyv végére sikerült érnem, ezek között volt egy hangoskönyv, és egy februárban megkezdett is, ill. egy könyvet nem sikerült ebben a hónapban befejeznem, remélem, áprilisban a végére jutok.
1. Buda László: Mit üzen a tested?
Ezt hoztam még át februárról. Sokkal lassabban haladtam vele, mint Almási Kitti februári könyvével, pedig tetszett. Amit kimondottan szerettem a könyv szemléletében, az az, hogy a szerző hisz abban, hogy egységnek kell tekinteni a testet és a lelket, ami ugyebár, nem jellemző a nyugati orvoslásra, a magyarra meg még annyira sem, ahol csak a tüneteket nézik, azokat kezelik, és az egyes szervek gondjait teljesen elkülönítik a többitől, ill. a lélek gondjaitól. Ha van is ezzel ellentétes szemléletmód Mo-on, én még nem találkoztam vele.
Legjobban az egyes esetek tetszettek, elképesztő, hogy milyen testi tüneteket milyen lelki elakadások okozhatnak. Szívesen kipróbálnám a SzomatoDráma módszerét, ill. a nem itt említett, de a szerző nevével fémjelzett ultrarövid terápiát is. A könyv elolvasása óta próbálok jobban odafigyelni a testemre, szebben bánni vele, hálásnak lenni neki, de szégyenszemre korántsem megy ez jól.
2. Stephen Fry: Trója
Az Amazon ajánlott fel egy egyhónapos Audible próbaidőszakot és hozzá egy kreditet, amit akkor is megtarthatok, ha az egy hónap végén lemondom az előfizetést. Ezt választottam, de részben kínomban, mert a magyar nyelvű szekció nem igazán változatos, sajnos. Persze, érdekelt is, nem mondom, hogy nem, a Mítoszt olvastam pár éve, és ez is tervben volt azóta is. Galambos Péter felolvasása pedig külön vonzerőt jelentett.
Nos, kétségtelen, hogy a hangoskönyv műfajnak vannak előnyei, mindenhová vittem magammal, házimunka közben is hallgattam, és ennek köszöntető, hogy 6 nap alatt végeztem vele, ami könyvben olvasva lett volna akár egy hónap is, amilyen vaskos.
Eleinte nagyon tetszett, Fry szórakoztató író, olvasmányos volt (már ha ez jó szó egy hangoskönyvre), vicces, Galamb előadása pedig sokat hozzátett az élményhez. De túl hosszú volt a történet, és a háromnegyede táján már eléggé untam, és alig vártam a végét. Az a rengeteg esemény és név! Azt pedig ismét megállapítottam magamban, hogy a görögök iszonyú perverz és vérszomjas népség voltak, nem beszélve az istenekről, akik emellé még kicsinyesek és bosszúállók is. Hátravan még a Héroszok ebből a sorozatból, de azt egyelőre pihentetem.
3. Michael Ende: A Végtelen Történet
Majdnem 40(!) éve olvastam először ezt a könyvet. Először 1986 decemberében olvastam el 2, azaz kettő nap alatt! Hú, el sem tudom hinni, hogy volt olyan idő, amikor képes voltam ilyesmire.
Akkor főiskolás voltam, és Szombathelyen, ahová jártam, a vasútállomásnál volt egy kis könyvesbódé, nem nagyobb, mint egy újságoskioszk. (Vizsgaidőszakok végén nem piázni meg bulizni mentem, hanem mindig megjutalmaztam magam egy könyvvel.) Ezt is ott találtam, és amire még emlékszem, az Anyám könnyű álmot ígér című könyvet Sütő Andrástól.
Nagyon régóta tervezem már az újraolvasást, de bevallom, féltem tőle, mert arra emlékeztem, hogy nagyon izgalmas, de nyomasztó. Végül a múlt hónapban emlegetett Manifest sorozatban említik egy helyen, amit jelnek tekintettem, és elővettem. :) A saját példányom sajnos valahol elkallódott, pedig a színes iniciálés volt meg, ezúttal ennek e-változatát forgattam. Kíváncsi voltam, most is hasonlóan érzek-e majd, de nem teljesen. Nyomasztónak nem mondanám, de voltak kellemetlen, rossz érzést keltő, lázálomszerű részei, és izgalmas is csak részben, mert onnantól, hogy Barnabás átkerül Fantáziába, szerintem kicsit unalmas, és csak a végét éreztem újra érdekesnek.
Hogy lesz-e még egy újraolvasás? Nem hiszem.
4. William Congreve: Így él a világ
Az egyetemen van irodalomtörténet tantárgyunk, ami a 17-19. század korszakát öleli fel, és annak egyik olvasmánya ez a színdarab. Magyarul olvastam el, mert elég esélytelennek láttam, hogy a 17. századi angollal meg tudok birkózni.
Ezt írja a magyar fülszöveg: "Milyen a világ? - A Restauráció divatos delnői és gavallérjaik, akiken Congreve még annyi keresztvizet sem hagy, mint kortársa Wycherley. Életteljes figurái, szellemes, fordulatos, modern szövege, ötletes helyzetei a hazájabeli színpad ma is kedvelt darabjaivá avatták Moliére legjobb angol tanítványának műveit, melyek közül a legkésőbbit és legérettebbet nyújtjuk most át a magyar olvasónak."
Nos, én sajnos nem voltam oda ettől a darabtól, bár voltak erényei, néhol jókat nevettem egy-egy szellemes beszóláson, de alapjában véve nagyon kuszának éreztem, és töredezettnek. A neveket meg a rokonsági és egyéb viszonyokat alig tudtam követni, és nekem valahogy túl egyszerűen oldódott meg a vége. Dühített, ahogy a férj rá akarja tenni a kezét a felesége teljes vagyonára, hogy aztán ki legyen neki szolgáltatva (na, az oldódott meg nekem túl egyszerűen), de még a főszereplő páron sem éreztem azt a hú, de nagy szerelmet. Sőt, inkább meglehetősen hidegen és számítóan beszélnek egymással és rögzítik a házasságuk feltételeit. Elvileg a szándék az, hogy leleplezze az úri társaság mesterkedéseit, de nekem valahogy ez sem jött át.
Ha ez a szerző legérettebb darabja, milyen lehet a többi?
Igazából egyelőre ennyi, eléggé el vagyok most havazva, egyetem, munka és más egyebek miatt, örültem, hogy eljutottam egyáltalán idáig.
Az év legrövidebb hónapja idén közel olyan hosszúnak tűnt, mint a január. Sosem akart véget érni. Januárban le kellett cserélnünk az 5 éves mosógépünket, februárban pedig a 6 éves mosogatógépet. És bár jól tudom, hogy ezeket ennyi időre tervezik, mégis lelkibeteg voltam ettől a pazarlástól, amellett anyagilag is hatalmas teher volt.
Olvasásilag nem sok jóval járt a hónap, két könyvet olvastam ki, és egy van folyamatban. Ha közös témát kellene mondanom, ez a hónap a lelki történéseké volt, egy regény komoly lelki témákkal és egy pszichológiai, ill. a még be nem fejezett is az utóbbi kategória.
1. T. J. Klune: A suttogó ajtón túl
Nem tudom, tudat alatt választottam-e egy halállal foglalkozó könyvet (nem néztem meg jól a témáját, mikor belekezdtem), de illett a hónaphoz, mivel most volt egy éve, hogy a kutyánk meghalt. Emiatt aztán kellőképpen rosszul is éreztem magam, és sokszor fojtogatta a torkomat a sírás.
Vacilláltam GR-en a 3 és 4 csillag között, végül azért maradtam a háromnál, mert szerintem sok benne az időhúzás, és lehetett volna feszesebb tempójúra húzni a cselekményt. Mutatok a egy példát a fülszöveg alapján: "Aztán, amikor eljön a teázóba a menedzser, és egy hetet ad neki a túlvilágra való átkelés előtt, Wallace megpróbálja bepótolni mindazt, ami kimaradt az életéből." Elöször is ez a mondat meglehetősen félrevisz, másodszor pedig a fent említett esemény (vagy valami hasonló) a könyv kb. 70%-ánál jön el, addig pedig hosszan olvashatunk arról, hogy Wallace mit csinál a teázóban.
Nem tagadom, sok helyen megrendített, és a téma amúgy sem könnyű, de valami hiányzott belőle ahhoz, hogy igazán jó könyv legyen. Matt Haig Éjfél könyvtára jutott róla eszembe, aminél ugyanezt éreztem. Valahogy úgy érzem, Klune nem az én szerzőm, talán még próbálkozom vele, de nem mostanában.
2. Almási Kitti: A te döntésed
Első könyvem tőle, de valószínűleg nem az utolsó. Több előadását megnéztem már YouTube-on, és nagyon szimpatikus volt, mint előadó. A könyvben sem csalódtam. Nem véletlen, hogy pont ezt a könyvét választottam, épp ezek a kérdések foglalkoztatnak.
Almási Kitti remekül ért ahhoz, hogy nehéz és komoly témákat is közérthetően, empátiával és kellő humorral kezeljen. Pár dolog, ami nagyon megmaradt (nem szó szerinti idézet):
Nem az a lényeg, hogy miért történt veled valami, hanem, hogy mit tehetsz most.
Sem a környezet, sem a szerettei nem akarhatják jobban a gyógyulást, mint maga a beteg. (értsd, ha a beteg nem akarja, a szerettei hiába akarják, megette a fene)
Két könyvmegjelenésről ejtenék szót. Új könyv jelenik meg Christelle Dabos-tól (vagy már jelent is meg). A tükörjáró szerintem borzalmas 4. része miatt (pedig előtte töretlen imádás volt 3 részen át) kicsit rettegek tőle, de kap egy esélyt.
Ami miatt viszont boldogan a levegőbe bokszoltam, az T. Kingfisher új könyve (Csalán és csont), hiszen a Varázslókalauz önvédelmi sütéshez a tavalyi év egyik kedvence volt. Májusi megjelenésnek ígérkezik.
Sorozatfronton angol nyelven folytattam, ill. fejeztem be olyan sorozatokat, amiknek korábban volt szinkronja, de valamiért abbamaradt.
Ledaráltam 2 évad Gyilkos a házbant (érdekes, az 1-2. évad korántsem tetszett ennyire, mint ezek, más is volt így ezzel?), és imádtam, elborult, vicces és izgalmas, igazi sztárparádéval. A "SteveMartinShort" páros fenomenális, és nem gondoltam volna, hogy Selena Gomezzel is így megbarátkozom. Sok évvel az előző évad után végre elővettem a Manifest utolsó évadát (de gyűlölöm, mikor egy évad marad ki a szinkronból), és pár nap alatt letoltam a 20 részt. Viszont vegyes érzésekkel zártam be a lejátszót. Örülök, hogy rendes lezárása lett, maga a lezárás is tetszett, de az odavezető úttal voltak gondjaim. Elvarratlan szálak, lezáratlan események, hajuknál fogva előrángatott fordulatok... Jó, nem az egész, de egy részében. Hm, nem bántam, hogy vége.
Megnéztem egy évad Resident Alient, és rajongó lettem (ehhez sosem volt szinkrom, csak Alan Tudyk miatt érdekelt), sajnos, az egy szem évad is lekerült Netflixről, ami fent volt, és Prime-on meg elméletileg nincs hozzá felirat (azt se tudom, nálunk elérhető-e, nem tudok belépni a régi adataimmal, és előfizetésem jelenleg nincs), szóval vessetek meg, de maradt a torrent. Egyelőre csak két részt láttam a 2. évadból, de imádom a bizarr humorát és a görbe tükröt, amit mutat nekünk, embereknek.
Elkezdődött a 2. félév is az egyetemen, de az őszi félév sikereihez képest most nagyon elveszettnek érzem magam. De majd jobb lesz, muszáj neki. :)
