Keresés ebben a blogban

2015. március 14., szombat

A pillanat, amikor rájössz, hogy nem tartozol igazán egy közösséghez sem...

...és valószínűleg soha nem is fogsz.

Már általános iskolás koromban rá kellett döbbennem erre a fájó tényre, hogy én nem vagyok közösségi ember, nyűg minden ezzel kapcsolatos dolog, kirándulások, közös ez-az. Márpedig akkor, az úttörő korszakban még nagyon nyomatták ezeket a közös eseményeket. Őrs- meg rajgyűlések, május elsejei felvonulások, stb. Volt, hogy tanév végén azért kaptam csak négyes magatartást, mert amennyire csak lehetett, kihúztam magam ezek alól. Ami nem volt kötelező, arra én nem jelentkeztem, nem mentem el. Holott az iskolai magatartásommal nem volt semmi baj, ha egy tanévben kétszer rám kellett szólni, hát csodaszámba ment.

Ugyanakkor az ember társas lény, és vágyik arra, hogy befogadják. Hosszú évtizedeket töltöttem azzal, hogy emiatt gyötrődjek, és csak nemrég jutottam el odáig, hogy elfogadjam, hogy én ilyen vagyok. Ettől függetlenül még mindig áltatom magam néha azzal, hogy be tudok illeszkedni valahová,  aztán valami történik, ami - nem tagadom - részben vagy egészben az én hibám, én megint rá kell jönnöm, hogy nem illek egyetlen közösségbe sem igazán. Néhány emberrel jóban tudok lenni, de az egész közösség igazából idegen marad számomra.

Pár hete állásinterjún voltam, csodák csodájára továbbjutottam a 2. fordulóba, és szerintem simán felvettek volna, és az egyik ok, ami miatt visszamondtam, bármilyen hülyén hangzik, hogy lesz majd egy négynapos képzés egy négycsillagos hotelben. Másnak talán felcsillant volna szeme a négycsillagos meg teljes ellátás szavakra, nekem viszont csak az járt a fejemben, hogy négy nap, amikor nem az ágyamban alszom, és idegen emberekkel kell együtt töltenem az egész napot. Mondjuk, nem ez volt az egyetlen ok, de erősen belejátszott.

Azt hiszem, újra figyelmeztetnem kell magam, hogy felesleges erősködnöm, sosem fogok bepasszolni sehová.

Most egy kicsit visszahúzódok a közösségi oldalakról, twitterről, facebookról. Ha szól hozzám valaki, válaszolni fogok, de egyébként inkább csöndben maradok egy ideig. Nem állítom, hogy örökre, de valameddig.

6 megjegyzés:

  1. Ez butaság! Én az örök kívülálló tanúsítom, hogy egy seregnyi csoport, közösség a tagjának tekint, és elfogad olyannak, amilyen vagy. Magadért.
    Mindazonáltal a csoportélet velejárója a súrlódás is, és azért, ami, ha jól olvastam vissza, megtörtént, nem válsz kívülállóvá. Mindannyian sértünk meg írt és íratlan szabályokat, mert az érdekeink, érdeklődésünk rendszerint önállósodásra ösztönöz.
    A kívülállás választott életforma, lehetsz tömegben is egyedül, és önmagadban sem magányos, ahogy döntesz. Ráadásul mi, kívülállók lassan többen vagyunk, mint a csoporton belüliek. Vannak emberelek, akikhez szorosan, és vannak, akikhez lazábban kötődőnk, ebbe az a legjobb, hogy kötödésünk alanyai pontosan tudják, hogy állnak velünk, és mégsem taszítanak ki vagy el, mert hasonlóan lazán vagy szorosan kötődnek ők is.
    Szóval nem, nem értek veled egyet, mert hozzám, ha jól számolom négy csoporton keresztül is kapcsolódsz, és bár nem mindegyikben olyan szorosan, mint mások, abban, ami a leginkább számít viszont igen. Számomra nem vagy kiváló, mert befogadtál és a barátomnak mondatlak. A többi pedig marhára nem fontos! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem az. :) Egyszerűen nem tudom magam hosszú távon jól érezni egy közösségben sem. Valamilyen szinten örökké kívülálló vagyok.
      Szó sincs róla, hogy az a bizonyos eset lenne az oka, de belejátszott, az is igaz.
      Az utolsó mondatod a lényeg. :) Bár remélem, hogy kívülállót akartál írni és nem kiválót. :D

      Törlés
    2. Természetesen kiváló is vagy, én meg diszgráfiás. :D Igen, azt akartam írni. :*

      Törlés
    3. :D Bár nem hiszem, hogy az lennék, de köszönöm. :)

      Törlés
  2. Nem tudom ismered-e az MBTI személyiségelemzést. Egyértelműen introvertált vagy, ami egy dolog (én is), de engem ezen az oldalon lévő fórumbeszélgetések tökre megnyugtattak :)
    http://lelektanitipusok.net/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem nem. Tudom magamról, hogy az vagyok, és igazából nem is szokott zavarni, csak néha elfelejtem, és akkor az élet eszembe juttatja. :)
      Ugyanakkor impulzív is vagyok, és néha előbb jár a szám (jelen esetben a kezem), mint az eszem. :)

      Köszönöm, meg fogom nézni. :)

      Törlés