Augusztusi zárás

Vissza kell vonnom az egy hónapja írtakat a rohadt meleg miatt. Megint hetek óta megfulladunk a melegben, éjszaka sincs hűvös, minden, csak nem alvás, amit éjszakánként művelek. :( És hiába jött el a szeptember, nem látszik, hogy ez változna, az egy jó a rövidebb nappalok, így hajnalban van egy kicsit hűvösebb. Nem jó felé tartunk, az biztos. És az okostojásoknak most jutott eszébe, hogy ilyen forró és egyre hosszabb nyarak mellett egy héttel hosszabb legyen a tanév... Erre már végleg nem lehet mit mondani.

Na, de lássuk az augusztust! Nem szoktam beszámolni róla, hogy hány és milyen könyvet veszek (nem is tartom számon), de most egyet megemlítenék. Ő az: https://moly.hu/konyvek/galadriel-waters-astre-mithrandir-roxfort-titkai. Ha nem működne a link, Roxfort titkai (miért nem "A"?), amire már régóta fáj a fogam, és most sikerült kifognom egy antikvár példányt, akkora összegért, amit szégyellek leírni. :D Azzal nyugtattam magam, hogy nem iszom, nem dohányzom, kb. csak könyvekre költök, azokra is egyre kevesebbet, így megérdemlem. El még nem olvastam, de majd arra is sor kerül.

És ha már HP, megjelent egy ilyen is (a volt Pottermore történetei egy, ill. két könyvben): https://www.goodreads.com/book/show/216400170-from-the-wizarding-archive-volumes-1-2?ac=1&from_search=true&qid=gyRdeaqvJk&rank=1

Egyelőre angolul, és ahogy nézem, csak Kindle-re és Audible-re. Még nem vettem meg, de tervezem.

Jöjjenek az olvasott könyvek! Valamiért úgy esett, hogy az augusztusi téma a nyomozás lett, pedig eleve ritkán olvasok krimit, és főleg nem többet is egymás után, mert szeretem váltogatni a műfajokat. Négy krimi van a listámon, és a még folyamatban levő könyvben is van egyfajta nyomozás.

1. Josephine Tey: Az idő gyermeke

Elvileg ez egy sorozat 4. kötete, hogy miért pont ezt fordították le (ahogy nézem, a többi rész nincs), arra csak az a tippem van, hogy ez a könyv a világ 100 legjobb krimijének egyike. III. Richárddal még a The Hollow Crown feliratának készítése közben ismerkedtem meg kicsit mélyebben, előtte nekem is kb. annyi volt meg, hogy púpos volt és sánta, meg gonosz, és megölette a két kicsi unokaöccsét. A feliratozás közben picit utánaolvastam, és kiderült, hogy se púpos nem volt, se sánta, mindössze gerincferdüléses, és meglepően emberséges törvényeket hozott abban a két évben, míg uralkodott.

Nagyon érdekes volt, ahogy a felügyelő a törött lába miatt ágyban fekve próbálja megoldani az állítólag III. Richárd által megöletett két unokaöccsének rejtélyét. Ha ez mind igaz, ami ebből a könyvből kiderült, bizony ideje lenne rehabilitálni Richárdot, akit leginkább az utóda, VII. Henrik próbált mindenáron befeketíteni, és jó eséllyel épp ő volt, aki megölette a két kis herceget.

Hogy a világ 100 legjobb krimije közé tartozik-e, egyáltalán kriminek nevezhető-e ez a nyomozás, nem tudom, de én nagyon élveztem olvasni. Néhol elvesztem a rokonsági fokokban és a mindenféle eseményben, forrásban, de a lényeg talán lejött.

A nyelvezetén kicsit érződik, hogy több mint 50 éve íródott, de ez igazából nem ítélet, csak megállapítás.

2. Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton (Balaton 1.)

Régóta váratott már magára ez a könyv, és szerencsére nem okozott csalódást. Főleg azért vártam, mert én is épp 78-ban vagy 79-ben voltam Zánkán, bár akkor nem a Dinamit volt ott, hanem a Neoton Família, és nem volt gyilkosság, csak egy kisebb lopás borzolta a kedélyeket.

Érdekes volt visszamenni fejben abba a korszakba, és nemcsak Zánkára, hanem úgy egyáltalán Magyarországra, sok emléket felhozott, jókat és rosszakat egyaránt. A könyv olvasmányos, gördülékeny, pár nap alatt ki is olvastam, a két bűntény számomra elég hátborzongató volt, semmiképp sem pl. a cozy krimi műfaja. A szerelmi szál kicsit esetleges volt, de nem volt zavaró. A profilalkotás és a kriminálpszichológia bemutatása, ami nálunk a 70-es években még teljesen ismeretlen volt, érdekes volt. A szereplők még nem túl egyediek, de ez később még változni fog? Döme szála ismét azt bizonyította számomra, milyen fontos, hogy jól bánjunk embertársainkkal, és hogy a vallás rossz értelmezése mekkora károkat tud okozni.

Egészében igazán jó kis krimi volt ez, terveim szerint a többi részt is elolvasom, bár nem nagyon gyorsan, mert nekem kicsit megülte a gyomromat a komorsága.

Néhány apróbb bajom volt csak vele, ami viszont SPOILER!

Nem tudom, hogy csak én nem figyeltem, de kiderült, hogy ki volt Edit magzatának az apja? Volt annak egyáltalán bármi jelentősége, hogy terhes volt?

Marion szerintem túl könnyen túltette magát a történteken, és mikor néhány bekezdés erejéig a fejében voltunk, az is olyan szenvtelen volt, ami nem illett egy 14 éves lányhoz, aki 3 hetet töltött egy vaksötét pincében, és naponta kétszer erőszakolták meg! Ehhez képest, mikor kiszabadul, már az érdekli, hogy mehet az NDK-ba a barátnőjéhez. Mintha a szerző nem tudott volna mit kezdeni ezzel.

SPOILER vége!

3. Elle Cosimano: Finlay Donovan mindent kockára tesz (Finlay Donovan 4.)

Na, ezzel a két nővel kb. minden történt, mint szerencsétlen prérifarkassal a gyalogkakukk rajzfilmben. Estek, keltek, folyton koszosak voltak, összekenték magukat, egy csomó gusztustalan dolgot csináltak és történt velük, nem beszélve a hullák soráról, ami kísérte őket, bármerre mentek.

Ez a rész már annyira elszállt volt, hogy végül feladtam, hogy bármi reálisat találjak benne. :D Sokkal többet nevettem és izgultam, mint az előző részeken, de szépen le van zárva, és szerintem itt kellene abbahagyni a sorozatot, mert ha a szerző ezt még überelni akarná, abból szerintem már csak valami erőltetett dolog sülne ki.

Fin gyerekeit sajnáltam megint, mert kb. alig látja őket, és alig foglalkozik velük. Jó, hogy van segítsége. Azért összességében jó élmény volt, nem bántam meg.

Viszont közben láttam, hogy jövőre jelenik meg az 5. rész, a borítóterv már van fent a szerző Instáján. Hát nem tudom, érdekel-e, most kicsit telítve vagyon a marhaságaikkal, de talán egy év alatt elfelejtem, és kíváncsi leszek.

4. Elle Cosimano: Veronica Ruiz bankot robbant (Finlay Donovan 3,5)

Ez egy előzménynovella, amiben megismerjük Vero előéletét, hogy mi is a sorozatban emlegetett diákszövetséges ügy, ill. hogyan találkozott Finlay-vel, ezért inkább 0,5-nek kellene lennie, hiszen a legelső könyv előtt játszódik.

Jópofa történet volt, tetszett a nyomozás, de nekem kicsit hirtelen és nem túl hihető volt, hogy Finlay olyan hipp-hopp felvette Verót. Remélem, egy nap tisztázni tudja magát a diákszövetséggel szemben is.

És szeretnék még visszatérni egy kicsit a Bridgerton sorozathoz. Nem is vagyok rajongó, minek foglalkoztat ez ennyire? Nos, nemcsak ebben a sorozatban, de úgy általában zavar, ha nagyon kirívó eltérések vannak ahhoz a korszakhoz képest, amikor az adott alkotás játszódik, és a Bridgerton meg egy népszerű könyvsorozatból készült streamingsorozat, ezért itt még kirívóbbak az eltérések vagy talán inkább még jobban szem elé kerülnek.

Hogy miért hozom fel újra? Mert pár napja megnéztem ezt a videót: https://www.youtube.com/watch?v=oCIGfA8e8eY

És majdnem, de csak majdnem meg is győzött, amik elhangzanak benne, miszerint ez egy alternatív világban játszódó, kitalált történet, amibe nyugodtan bele lehet pakolni bármit, és bezzeg nem kérjük számon a frizurák, a ruhák hitelességét, és a nők szőrtelenségét.

Na, válasszuk ketté a könyveket és a sorozatot! A könyvek szerintem egyáltalán nem alternatív világban játszódnak, semmi sem utal rá, épp ellenkezőleg, minden arra utal, hogy az akkor létezett 1815 körüli világban kap helyet. A ruhákat, a frizurákat meg a szőrtelenséget legfeljebb elképzelni tudjuk. 

A sorozat ellenben már egy alternatív valóságban játszódik, csakhogy nem úgy van, hogy először volt az alternatív világ, amit aztán telepkakoltak fekete királynővel, herceggel, meg ázsiai és indiai arisztokratákkal és leszbikussággal meg biszexualitással, hanem pont fordítva, attól lett a világ alternatív, hogy belerakták ezeket.

Az a helyzet, hogy van egy bizonyos elvárásunk, amikor történelmi korban játszódó  sorozatot nézünk, hogy úgy nagyjából stimmeljenek az alapkörülmények ahhoz képest, ami a jelenlegi tudásunknak megfelel. Tehát ne legyenek nagyon kirívó dolgok. A fekete, ázsiai arisztokrácia meg az. Ugyanakkor kevesen vagyunk jártasak a ruhák, frizurák, szőrtelenség kérdésében, így ezen nem akadunk ki annyira. Valamilyen szinten viszont megfelel a korszakról szerzett tudásunknak, hiszen a nőknek hosszú hajuk van, amit bonyolult frizurákban hordanak, a szoknya is a földig ér stb. Na, de ha alternatív világ, akkor bármi lehet, nem? Szerintem a 4. évadban Bridgertonék menjenek strandolni bikiniben! Miért ne? Alternatív világ, belefér, nem?

A videó készítője A korona c. sorozatot hozta fel másik példának, hogy ott sem minden egy az egyben történt meg, amit látunk, pl. a magánbeszélgetésekről sem tudjuk, hogy úgy hangzottak-e el, mint a sorozatban. Valóban, ezen nem nagyon lehet vitatkozni. Ugyanakkor az ott látható valóság megfelel annak, amit életünk során valóságnak tanultunk, láttunk, ezért tudjuk elfogadni azokat a részeket is, amikről nincsenek tapasztalataink.

De mondok egy példát, ami valóban alternatív világban játszódik, és az első pillanattól fogva lehet tudni, ezért ott meg sem lepődtem semmin, és ez a My Lady Jane (jelenleg Amazon Prime-on nézhető). Elfogadtam, hogy a király fekete bőrű, Lady Jane-t nem végzik ki alig 9 napi uralkodás után, és vannak alakváltók. Teljesen oké!

A nagyobb gondnak inkább azt látom, hogy mennyire könyvhű a sorozat, és ezzel viszont elérkeztünk az alkotói szabadság és az olvasók tiszteletének kérdéséhez. Talán írtam legutóbb, de szerintem mindannyian azt szeretnénk viszontlátni a tévében, moziban, streamen, amit olvastunk, és kisebb változtatások még elmennek, de a nagyon nagyokat már nem nézi jó szemmel az, aki a könyvet is olvasta. Rengeteg mém van pl. arról, hogy Harry Potter az apjára hasonlít, de a szeme az anyjáé, vagy arról, hogy a Tűz serlegében Dumbledore halkan kérdezi Harrytől, hogy bedobta-e a nevét a serlegbe, a filmben meg üvölti, de Ron sem úgy néz ki teljesen, és Hermionénak meg kapafoga van a könyvben. Ezek engem személy szerint nem akasztanak ki, ezek még beleférnek részben az alkotói szabadságba, részben meg abba, hogy hogy néz ki az a színész, akit alkalmasnak találtak a szerepre. A színdarabban Hermionét alakító fekete színésznő is oké, mert az a könyvekhez képest nem kánon, ráadásul sehol sincs megemlítve senki bőrszíne (ha jól emlékszem), így akár fekete is lehet, meg ez nem egy olyan történelmi kor, ahol ne lehetne fekete.

De ha Piton jóságos lenne, Dumbledore meg gonosz, Harry nem győzné le végül Voldemortot, az már nem férne bele, hiszen ezek a könyvek alaptételeit cáfolnák.

Remélem, hogy valamennyire érthető volt, mit szerettem volna kihozni az egészből, és terveim szerint hanyagolnám is témát a továbbiakban.

Eszembe jutott még egy olyan, hogy update-eket kellene fűzni régebbi bejegyzésekhez. Időnként megnézem, milyen posztokra kattintanak rá az olvasók, és bizony nemcsak a frissekre, hanem régebbiekre is. Legutóbb elolvasta valaki vagy valakik a Fehér Klára kisregényekről szóló posztot, amiben a Narkózisnál azt írtam, nem tudom, milyen érzés az altatás. Ez megváltozott a tavaly decemberi hasi műtétem miatt. Én bizony semmire sem emlékszem. Egyik pillanatban beszívtam az altatót, a következőben a kórteremben ébresztegettek. Nyilván nem kell szó szerint elhinni, amit a szerző írt, hogy a főszereplő szeme előtt lepereg az élete, inkább csak számot vet vele, mert talán mindenkiben ott van a félsz, hogy felébred-e egyáltalán.

Vagy hogy a Tüskevár-Téli berek hangoskönyv posztban azt írtam, milyen jó, hogy a fiatalabb nemzedékben is van olyan jó hangú színész, mint Széles Tamás, de ma már tudom, hogy csak 6 évvel fiatalabb nálam, úgyhogy korántsem eggyel fiatalabb generáció, jól ki is röhögtem magam emiatt. :D

Na, de ez csak terv, sajna erre nem sok időm van. Meg aztán ezt a végtelenségig lehetne ismételni az évek múlásával.