Szeptemberi zárás

Hipp-hopp, október lett, és már nem panaszkodhatok a melegre, sőt, reggel és este kimondottan fázom. Nem jó nekem semmi. :D Szeretem amúgy ezt az időszakot, a színes leveleket, a szilvát, a szőlőt, és idén kb. két év kihagyás után újra termett mandulánk! (Az előző években elfagyott tavasszal.) Hogy takaró alá bújva olvashatok, és hogy olyankor odabújnak a macskák (legalábbis pár órán át, egész éjjel nagyon kényelmetlen tud lenni). A ködös, nyúlós, sötét novembert viszont már nem szeretem. Szegény utált hónap!

Olvasásilag nagyon gyatra hónap volt ez. Rengeteg munkám volt, plusz elkezdtem egyetemre járni, angol nyelv és kultúra tanára szakra. Három félév, ennél többet már nem vállaltam volna. De eddig nagyon élvezem az órákat, a házi feladatokat annyira nem, és gyanítom, a vizsgákat se nagyon fogom, de hát ez is hozzátartozik. Sajnos az olvasmányaimat sem választottam meg szerencsésen, és mindez azt eredményezte, hogy alig két könyv jutott szeptemberre.

Ha már augusztusra közös témának a nyomozást neveztem meg, ebben a két könyvben a közös téma a családon belüli erőszak volt. Alapból kerülöm ezt a témát, de az első könyv esetében azt reméltem, kevésbé lesz hangsúlyos (sajnos eléggé az volt), a másodiknál meg nem igazán tudtam róla (pedig csak a fülszöveget kellett volna figyelmesebben elolvasni), de szerencsére itt nem volt igazán hangsúlyos.

No, de lássuk a medvét!

1. Evie Woods: Az eltűnt könyvesbolt

Itt tudtam, hogy lesz benne női elnyomás (érdekes, ez a téma sűrűn jön elém mostanában, biztos ez sem véletlen), csak azt reméltem, a varázslat rész erősebb lesz. Nem volt. 

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, a feléig nagyon tetszett, ott nekem nagyon leült, és kezdett nyomasztóvá válni a történet. Szerintem a könyv túl hosszú az eseményekhez képest, kicsi meghúzással feszesebb tempójú könyvet kaphattunk volna, üresjáratok nélkül.

A vége már újra lekötött, de néha azt éreztem, én is benne vagyok abban az Emily Brontë könyvben, amit annyira keresnek, olyan nyomasztó volt itt-ott. A mágikus része nekem nem volt elég hangsúlyos, és nem is igazán értettem a jelentőségét, jó, részben igen, de nem teljesen. Sajnos egyik nőt sem tudtam megkedvelni, egyedül Henry volt szimpatikus. Kicsit csalódás volt nekem ez a könyv. A borítója nagyon szép, mostanában egy halom hasonló borítót látok, de ettől még szép.

Ismét megállapítottam magamban, hogy mennyivel szerencsésebbek vagyunk, hogy a mai korban élünk. Persze, ma is van családon belüli erőszak a nőkkel szemben, és valami bődületes számban ölnek meg nőket ennek következtében, de még mindig sokkal jobb a helyzet, és több esélyünk van kitörni ebből, mint száz éve. Ettől sajnos még mindig nem sikerül mindenkinek vagy csak nagyon sokára, pedig minden erőszakban töltött napért kár. És itt most nemcsak a nőkre gondolok.

2. Charlotte Leonard: Hedy Lamarr: A bátor feltaláló, Hollywood ragyogó csillaga

Lehet, hogy a cím megfogalmazása már gyanút kellett volna, hogy ébresszen a fejemben a könyv stílusát tekintve. 

Tudtam, hogy létezett egy olyan színésznő, hogy Hedy Lamarr, talán filmjét is láttam, bár nem vagyok benne biztos, de csak a Timeless (mely a "szellemes" Időutazók c. címet kapta a magyar keresztségben) c. sorozat miatt kezdett el érdekelni az élete, mivel ott elhangzik, hogy neki köszönhetjük a wifit, de kiforgatták ebből a találmányból, és hosszú évtizedekig nagyjából senki sem tudta, hogy ő állt mögötte.

Ez izgatta a fantáziámat ugyan, de sosem olvastam utána alaposabban, így amikor megláttam, hogy lesz ez a könyv, gondoltam, ez majd kitölti az űrt. Tévedtem.

A könyv nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, unalmas volt, terjengős, nyálas és a megfogalmazásmódja leginkább egy általános iskolai fogalmazásra emlékeztetett. Azt hittem, sose érek a végére. Szeptember 28-án már komolyan aggódtam, hogy nem olvasom ki a hónap végére, mert sokszor kedvem sem volt kézbe venni, és ha mégis, akkor is untam, de végül 29-én sikerült.

A szerző az utószóban megemlíti, hogy a színésznő életének csak egy rövid szakaszát választotta ki, de hát ennek meg így nem sok értelme volt, kis túlzással felsorolta, hogy milyen filmekben játszott, és hogy jutott el a bluetooth ötletéig (érdekes, a sorozatban wifi volt, itt bluetooth), de az, hogy végül mi lett a találmánnyal, az nem derült ki. Még egy érdekesség az utószóból, Hedy egyik férjével (volt belőlük több is) örökbe fogad egy kisfiút, akit, miután elválnak, el akarnak venni tőle, de foggal-körömmel küzd érte. Erre az utószóban ott egy mondat, hogy fogja, nevelőszülőkhöz adja és 40 évig nem is látja. Hogy? :O Erre azért nem ártott volna kicsit részletesebben kitérni.

Pár gondolat, ami olvasás közben eszembe jutott. Van egy magyar lány, akivel Hollywoodban összebarátkozik, egy darabig élnek is együtt, mint lakótársak, akivel megállapítják, hogy milyen nehéz nyelv ez az angol (mondja ezt az osztrák), és hogy bezzeg magyarul hetek alatt megtanult. Itt azért elcsodálkoztam. Ill. ismét arra kellett gondolnom, mennyivel jobb dolgunk van nekünk nőknek most, mivel az első férje őt a tulajdonának tekintette, akitől szó szerint úgy szökött el, és végig nem vették komolyan, hogy műszaki dolgokkal akar foglalkozni. Nem mehetett műszaki egyetemre pl., és kb. csak színésznőként jöhetett számításba a férfiak uralta világban.

Tudom, hogy nem tökéletes a nők helyzete, vannak azért bőven országok, ahol még mindig csak tárgynak tekintik őket, de azért nagy általánosságban hálásak lehetünk, hogy ebben a korban élünk, ahol lehet önállő jövedelmünk, tulajdonunk, járhatunk iskolába, kb. bármilyen foglalkozást űzhetünk, és nem az egyetlen életcélunk, hogy férjhez menjünk és gyerekeket szüljünk.