Évértékelő 2024.

Azt hiszem, még sosem írtam ilyen későn évértékelőt, de nem ellenőriztem, szóval nem biztos. Az viszont biztos, hogy inkább korábban szoktam. Volt ebben többféle ok, részben a vizsgaidőszak, részben a munka.

Nem könyves dolgokat ritkán veszek bele az évzárásba, most is inkább csak az egyetemről szólnék. Valamelyik posztban említettem már, hogy - lassan egy éve - nagyjából hirtelen elhatározásból jelentkeztem az egyetemre, angol nyelv és kultúra tanára szakra. Engem is meglepett, hogy felvettek, mert végig volt bennem egy olyan érzés, hogy valamit benéztem. :D De nem. :) Attól is féltem, hogy az angol tudásom vajon elég lesz-e ahhoz, hogy el is tudjam  végezni, de úgy tűnik, egyelőre elég. A rengeteg fordításnak most nagy hasznát veszem, inkább akkor jövök zavarba, ha beszélni kell, márpedig kell. Múlt szombaton volt az első félév utolsó vizsgája, és engem lepett meg a legjobban, hogy "with flying colors" tettem le a vizsgákat, a szaktárgyaimat egy kivétellel ötösre, és egy szabadon választható, nem szakmai tárgyat négyesre. Sose gondoltam volna, hogy ezt mondom tanulásra, de jelenleg az egyetem a legstabilabb dolog az életemben, és a legtöbb sikerélményt adja. 

De nézzük inkább a számomra lényeget, a könyves vonatkozásokat. Huszonöt könyvet tettem bele a GR olvasási kihívásába, ez 42 lett, bár az utolsó kettő inkább csak hosszabb elbeszélésnek tekinthető. Sajnos, nem tudom elővarázsolni a GR-ből a statisztikát, ha valaki tudja, hogy kell, sikítson, és beteszem később.

Félbehagyás

Nem volt félbehagyásom, bár olyan több is, amit egy idő után már csak átlapoztam, vagy itt-ott beleolvastam, hogy mégis mi a vége, de lekötni igazán nem tudott. Ilyen volt Irene Vallejótól a Papirusz vagy Joe Dispenzától a Válj természetfelettivé.

Idegen nyelven olvasás

Angol nyelvű olvasás 6 darab volt, bár GR egy csomót úgy jelez, gőzöm sincs miért, én mindegyiknél a magyar nyelvűt jelöltem be, és mégis angol cím szerepel.

Sorozatok

Viszonylag sok sorozat volt a 42 könyv között, elkezdett és folytatott sorozat is. Az egyik kedvencem A halmosdombi ház volt, ami trilógia, de nagyon úgy néz ki, hogy magyarul nem lesz folytatás, viszont annyira lelkes voltam, hogy megvettem angolul, és el is olvastam a 2. részt, ami viszont sajnos nem jött be úgy, mint az első rész (sok nehéz, ismeretlen és kitalált angol szó volt benne, le a kalappal az első rész magyar fordítója előtt), ezért most kétségessé vált, hogy a 3. részt valaha is el fogom-e olvasni.

Az évek során annyi, de annyi sorozatot hagytam félbe, hogy nem is vcs kihíváson kellene részt vennem, hanem sorozatbefejezőn.

Szintén angol nyelvű volt a Charlie Morphs Into A Mammoth, ami a 3. része a magyarul Kicsi Charlie címmel megjelent sorozatnak, ami magyarul meg is állt két résznél, sajnos. Ez viszont nagyon jó élmény volt angolul is, elég könnyű, hogy jól lehessen követni, de azért nem bugyuta, hanem vicces és felvetett komoly témákat is.

Harry Potter nélkül még mindig nem múlhat el év, szerencsére, a 3. részt olvastam el angolul még a MinaLima-féle illusztrált változatban. Azért még, mert a kiadó bejelentette, hogy a 4. részt már más(ok) fogja(fogják) illusztrálni, viszont arról mély csend van, hogy ki(k) és mikor. Nagyon élveztem ezt az újraolvasást is.

Travis Baldree Legendás latték c. könyvét és az előzménykötetét, a Koponyák és könyvesboltokat is sorra kerítettem tavaly és remélem, lesz még folytatás, vagy bármi a szerzőtől, nekem bejött. Tényleg kis cozy volt. Sokan érezték kevésnek, de nekem jólesett belebújni ebbe a világba, mint egy puha és meleg kabátba.

Nagy meglepetésemre új David Safier kötet jelent meg, a Gyilkosság Uckermark sötét szívében, ami a Miss Merkel sorozat első kötete, és amin rettentő jól szórakoztam. Németül már van vagy 3 kötet, magyarul semmit sem tudni a folytatásról, a kiadó nem reagált a kérdésemre, hogy több könyvét is lefordítják-e.

Gaura Ágnes Borbíró Borbála sorozatából végre kaptunk egy 6. részt, de ez még korántsem lezárt, jó lenne nem olyan sokat várni a következő részre, mint erre.

Az Orczy Mimi sorozat nagyon kellemes olvasmány, és minden rész után azt érzem, hogy egyre jobb lesz.

A Gonosz asszisztense sorozatot nem fogom folytatni. A Bridgertonból is rászántam magam még egy részre, de mindig rá kell jönnöm, hogy ez a fajta romantikus nem nekem való.

Elle Cosimano Finley Donovan sorozatával is tovább ismerkedtem, de nekem ez inkább közepes élmény, minit kiváló, de azért az új részt is el fogom olvasni, bár én inkább lezárnám, viszont egyelőre még érdekel annyira, hogy folytassam, ha lesz új rész. Márpedig elvileg idén lesz.

Végre nekikezdtem Zajácz D. Zoltán Balaton sorozatának a Véres Balatonnal, ezt majd szeretném folytatni egyszer.

Csalódások, közepes, egynek elmegy élmények

Sok jó könyv volt a kezemben tavaly, meg sok közepes és pár csalódás is. Janda Tibor A növények és a stressz volt az egyik, mert nem igazán értettem, végül is kinek is íródott.

Janikovszky Évától a Te ezt még úgysem érted... olyan szempontból volt az, hogy milyen kis rövidke. Tudtam, hogy egy be nem fejezett könyve, de meglepett, hogy mennyire kevés készült el belőle. A Szalmaláng c. könyve nekem túl didaktikus és szájbarágós volt. 

A Gonosz asszisztense kritikán aluli fordítása is hozzájárult a csalódáshoz, de nemcsak az, maga a történet is egy marhaság volt.

Curtis Sittenfeld Vicces-romantikusát én sem kimondottan viccesnek, sem túl romantikusnak nem találtam, bár azért a Bridgerton-féle romantikusoknál sokkal jobb volt. Legalább életszerű.

Evie Woodstól Az eltűnt könyvesboltot már nem is tudom, miért nem szerettem, számomra annyira felejthető volt.

Charlotte Leonard Hedy Lamarr-ról szóló könyve is a feledhető kategória, és savanyú ábrázattal csuktam be a végén.

Jodi Picoulttól a Nem ér a nevem majdnem akkora dühöt váltott ki belőlem, mint a Másodvirágzás, nem sok kedvem van ezek után ismerkedni a szerző más könyveivel.

Jók, sőt nagyon jók

Ilyenek is voltak szerencsére, nem is kevés. Mindjárt az év első olvasmánya, a Cormoran Strike sorozat 6. (?) kötete, A hömpölygő sír volt nagyon izgalmas, az alig tudom letenni kategória. Megszerettem ezt a sorozatot a döcögős indulás ellenére, de valamiért mégsem abszolút kedvenc, mint a HP. Sajnos, HP óta Rowling nekem nem tudott olyat alkotni, ami igazán tetszett volna, vagy újraolvasós lenne.

Nagy kedvenc volt, ahogy már mondtam, a Miss Merkel 1. része és A halmosdombi ház.

Végre jelent meg új könyv Tracy Reestől, amit nagy élvezettel olvastam, a Karácsonyi házikó, ami kicsit kevésbé tetszett, mint A vidéki templom titkai, de azért még nagyon jó élményt nyújtott.

Sangu Mandanna könyve, a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága is a kedvenceim között volt T. Kingfisher Varázslókalauz önvédelmi sütéshez c. könyvével együtt, és egyúttal a varázslós vonalat is erősítették. Tőlük szívesen olvasnék még.

Műfajok

Nemrég beszélgettem valakivel a Negyedik szárny c. könyvről, és ekkor döbbentem rá, hogy már jó ideje nem olvasok klasszikus fantasyt. És már nem is érdekel. A kimondhatatatlan nevek, bonyolult és/vagy kidolgozatlan világfelépítések már nem tudnak érdekelni. Voltak ugyan fantasybe hajló olvasmányaim, Mandanna és Kingfisher könyvei, a HP, persze, stb., de ezek inkább a kellemesebb, egyszerűbb, háztáji mágia felé hajló olvasmányok voltak.

Még mindig szeretem az ifjúságit (nem a ya-t) és a middle grade-et, de a magam számára is meglepetésként megnőtt a romantikusok száma. A klasszikus romantikust, komor/veszélyes/utálatos férfi főhőssel és szürke egér/felvágott nyelvű női főhőssel és indokolatlanul sok szexszel még mindig nem szeretem, de a cuki, szívet melengető, varázslással vagy valami más csavarral megspékelt romantikust egyre jobban kedvelem.

Úgy általában tavaly kerestem a kellemes, pozitív kicsengésű, felemelő könyveket, és azt hiszem, idén is folytatni fogom.

Terv 2025-re? Elkezdtem vágyni egy puha, bekuckózós fotelre. Meg több nyugodt órára, amikor békében olvashatok. Ja, de ebben nincs új. :D