Keresés ebben a blogban

2019. december 31., kedd

A viharvert csíkos kis füzetem

(Szándékosan írtam csíkost. :) Kettetlen magzatom már kijavítana, hogy vonalas, de nekem most csíkos lesz, és passz. :D)

Gondoltam, ma már nekiállok az évértékelőnek, aztán max befejezem holnap, és persze, meg akartam emlékezni az olvasmánylistás füzetemről is benne, de aztán úgy gondoltam, hogy mivel 33 éven át kísért el, megérdemel egy önálló bejegyzést.

Aki vezet olvasónaplót vagy olvasmánylistát, emlékszik, minek a hatására kezdte el? Én pontosan emlékszem. Nagy Bandó András nyilatkozta valamikor akkortájt, hogy betörtek hozzájuk, és a lányát az izgatta legjobban, hogy nem esett-e baja az olvasónaplójának. Bandó büszke is volt rá, hogy nem az anyagi javakat féltette. Nekem meg akkor esett le, hogy olvasónapló, micsoda jó ötlet, nahát!

Ami a vicces, hogy bár az első oldal tetején az áll: 1986. február 5., valójában ez nem feltétlenül pontos dátum, mert rögtön az elején elfelejtettem felírni, hogy mikor kezdtem el olvasni. :D Lehet, hogy egy nappal előbb vagy később. Viszont, ami meglepő, ahogy ma átlapozgattam, hogy akkoriban milyen gyorsan olvastam ki egy-egy könyvet.

Az első bejegyzés Tamási Áron Ábel-trilógiája, amit - tessék megkapaszkodni! - egy hét alatt végeztem  ki, vagyis három könyvet hét nap alatt. Ez ma már nagyjából utópiának tűnik (még ha ez kicsit képzavaros is). A következő könyveket is 1-2-3 nap alatt fejeztem be, nagyon ritka volt az ennél hosszabb idő. Azt nem tartottam számon még akkoriban, hogy évente hány könyvet olvastam el, de 60-70 lehetett. Heti 2-3 könyvvel simán lehetett több is.

Azt viszont összeszámoltam, hogy a 33 év alatt 1225 olvasmányt rögzítettem a füzetben. Ez átlag 37 könyv egy évben, aminél voltak, persze, jobb évek, meg ezek szerint rosszabbak is.

Ha valaki egy ügyes Sherlock Holmes, szépen ki tudná következtetni az életem alakulását, az ízlésem változását.

1986-ban kezdtem a főiskolát, szóval négy éven át tanév közben a kötelező olvasmányok voltak túlsúlyban. A legtöbbre emlékszem, legalább arra, hogy olvastam, de van, ami teljesen kiesett, pl. én olvastam Platóntól a Kritónt? :O S vajon önként vagy kötelező volt? De későbbről is van meglepetés, David Baldaccitól A nyertes 1999-ben. Még a cím sem rémlik, nemhogy a tartalma. :D

Csak néhány nagyobb korszakot emelnék ki, a teljesség igénye nélkül. Mindenféle természetfeletti és ezotéria, romantikusok (bezony!), 1. fiam születése után a gyereknevelési könyvek, vámpírok, varázslók, fantasy... Egy címen jót nevettem: Le tudlak fogyasztani - haha, nem tudtál! Bár lehet, hogy ez inkább szomorú. Ami viszont nekem tényleg picit szomorú, hogy milyen sokat romlott a kézírásom, és ez a gyerekszülés után lett nagyon szemmel látható. Mintha állandó kapkodásban lettem volna, nem lett volna időm rendesen formálni a betűket... Később már az is látszik, mikor a fiam megkaparintotta a szegény füzetet, firkálás, tépkedés, gyerekrajzok, stb. Nem csoda, hogy mostanra már szinte szétesik.

Azt ugyan nem számoltam ki, hogy évente hány könyvet olvastam (kivéve az utóbbi pár évet, ahol már jelöltem), de azt megkerestem, melyik volt az 1000. bejegyzés, és ez László Zoltán Egyszervoltja.

A füzet utolsó bejegyzése Cecelia Aherntől az Üvöltés, amit 2019. február 19. és március 4. között olvastam. Még azt is odaírtam, hogy 23.59-kor végeztem vele. :) Egyébként nem szoktam megjegyzéseket fűzni a könyvekhez, legfeljebb a félbehagyásoknál itt-ott, hogy ez marhaság, unalmas, ilyesmi.

(Apró érdekesség, hogy a füzet nem az Üvöltéssel végződik, hanem egy táblázattal az akkoriban vezetett kilométerekről. 1987-ben szereztem jogsit, 20 évesen, de nem voltam valami nagy vezető, 1993. júliusi az utolsó adat, ez idő alatt 1885 km-t vezettem. Ekkor eladtuk az autónkat (egy 100-as Skoda volt, az ám! :D), és onnantól nem vezettem egy métert sem 2008-ig, míg meg nem vettem azt az autót, ami most is van, a KIA Picantómat.

Március 5.-én új füzetbe kezdtem, némi töprengés után, hogy valami szépet és különlegeset vegyek-e vagy egy egyszerűt, a létező legegyszerűbb, kék borítós, vonalas füzet mellett döntöttem. Némiképp szomorúan gondolok arra, hogy valószínűleg ez már nem lesz tele, hiszen 64 oldalas, és egy oldalra 34 sor fér.... Persze, megtartottam a régit is, emlékbe, hiszen a jelenlegi életemnek több mint a felét töltöttem vele.

Az idei év volt az első, hogy már Goodreadsen is vezetek mindent, így a mostani évértékelőben mindenféle csilivili staitisztikai adatok is lesznek, de a füzetbe írogatást nem szándékozom abbahagyni.

Ja, hát fényképeket nem rakok fel róla, de az egyik témázásban voltak. 




6 megjegyzés:

  1. :o Meséltél már erről a füzetről, de elképesztő volt olvasni. Mennyi emlék és élmény! Bár csak lenne hasonlóm még az online világ előttről nekem is... Kicsit irigykedem! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Érdekes, hogy mennyi mindent félbehagytam ezen idő alatt, de ezt sosem. Talán jelzi, milyen szerepet játszottak az életemben a könyvek. Sorozatokkal is megpróbáltam kétszer is, online, de nem ment...

      Kezdj bele most valamibe, sosem késő. ;)

      Törlés
    2. Mindenkinek vannak olyan dolgai, amiket félbehagy, és olyanok is, amik élete végéig megmaradnak, és ezek a dolgok, szokások többet árulnak el rólunk, mint hinnénk. :)

      Á, nincs értelme, mert már évek óta becsületesen és online vezetem, a baj a gyerekkoromtól 2015-ig tartott, mert korábban egyáltalán nem vezettem semmit, a blog óta meg egy csomó könyvet nem is vittem fel, ha nem írtam róla. Igy aztán az utolsó éveim megvannak, csak a többi nincs, és nem is tudnám pótolni... De a tied akkor is klassz! :)

      Törlés
  2. De jó, hogy írtál róla külön, nagyon élveztem olvasni!! ♥ Micsoda pillanat lehetett, amikor tényleg betelt, és újat kellett kezdeni. :)) :')
    A km-ek vezetése, nahát! :D Minek vezetted? Én nem tudom mennyit vezettem vajon. De jó nagy kihagyásod volt az új autóig, ejha! :O

    Huhúú, várom a csilli statisztikádat! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, nagy érzelmi utazás utazás volt most az emlékekbe, átlapozni. :) Fura volt új füzetbe kezdeni, de főleg az, mikor belegondoltam, hogy ez vlószínűleg már nem telik meg... Bár aztán ki tudja, 120 évig élek, és heti 3 könyvet olvasok ki. :D Amúgy is annyi kéne, hogy utolérjem magam. :D

      Nem tudom, miért csináltam, nem emlékszem... 15 év kihagyás, igen. Annyira féltem utána, hogy leckéket kellett vennem, és még utána is egy-két hónapig a férjem jött velem mindenhová, mire egy nap azt mondtam, már nem kell. :) Ma már kimondottan szeretek vezetni, el se tudom képzelni, hogy ha egy nap olyan öreg vagy beteg leszek, hogy nem vezethetek többé, akkor mi lesz velem. De remélem, ez még nagyon-nagyon soká lesz. :)

      Az évértékelő is kész van, túl csilivili nem lett, attól tartok. :D

      Törlés
    2. Gondolom!
      Hát, de erre nem szabad gondolni, hogy akkor ez nem telik meg... Tulajdonképpen nem is lenne normális, ha megtelne, mert vagy elképesztő mennyiséget olvasnál, és semmi másra nem jutna időd, jó élményekre, programokra stb, vagy egészségtelenül sokáig élnél. :D
      Amúgy szerintem az enyém lehet, hogy sosem telik be, pedig ez az első. :D
      Hát az normális, ha utána kvázi újratanultad, meg volt melletted valaki, támasznak. :)
      Mindjárt nézem az évértékelődet! Én is végre elkészültem vele. ;)

      Törlés