Legendás állatok és megfigyelésük - film, 2016

(Nem tudom, miért, de nekem ez valamiért Legendás lények gondozása. Vagy az a tantárgy neve volt a Roxfortban?)

Aki a film megnézése után még mindig fintorog, lehúzást és rókabőrt emleget, azt... jaj, milyen átkot is találjak ki?... harapja meg egy futkár!

Gondolom, nem volt (legalábbis nem sok) olyan Harry Potter rajongó, aki ne örült volna, hogy újabb filmmel gazdagodik a varázsló-univerzum, még ha a kis túlélőnek semmi köze sincs hozzá, mivel ez a film jóval Harry születése előtt játszódik, 1926-ban, és főhőse egy vékonyka tankönyv írója, Göthe Salmander.

(Olvastam olyan véleményt, hogy hogyan lehet egy alig 150 oldalas könyvből 5 filmet készíteni, mekkora lehúzás meg pénzéhség. Könyörgöm, nem a könyvből készül az öt film, hanem a könyv írójának életéről! Bár olyat is olvastam, hogy a következő filmekben Salmandernek kevesebb szerepe lesze, helyette... Na, ne szaladjunk ennyire előre!)

Szóval múlt szombaton elzarándokoltam a moziba két fiammal az oldalamon, mert már őket is sikerült beoltanom a HP-mániámmal jó ideje. A 2D-s változatot választottuk, nem rajongok a 3D-ért. Talán pár jelenetnél látványosabb lehetett volna a 3D, de nem hiszem, hogy sokról maradtunk le.

A történetről nem mondanék sokat (ill. majd a végén összegyűjtök pár infót), a lényeg, hogy Göthe Salmander New Yorkba érkezik, ahol eredetileg csak egy napot szándékozott eltölteni, de ahol szinte azonnal kalamajkába keveredik, és a két órás játékidő alatt egyik kalandból a másikba kerül. 

Különféle érzések kavarogtak bennem a film alatt, pl. hogy Göthe milyen felelőtlen, hogy ilyen ritka állatokkal a bőröndjében mászkál. Ez később megváltozott. Credence szálánál az, hogy az emberi butaság és a szeretetlenség a leggyilkosabb fegyver. És ezzel kapcsolódunk a HP egyik fő mondanivalójához, a szeretet fontosságához.

A film kitűnően egyensúlyoz a humoros, könnyedebb és a sötét, baljóslatú jelenetek között. Szerintem pár helyen elég ijesztő volt, ezúttal a 12-es karikát nem árt komolyan venni. Bár a 13 évesem szerint nem volt félelmetes, de kisebbeket talán másképp érinthet.

A színészi alakításokról szinte semmi rosszat nem mondhatok. Nem kedveltem Eddie Redmayne-t (Salmander), és egyáltalán nem örültem, hogy ő lesz Göthe, de egyrészt szeretni akartam ezt a filmet, másrészt R-nek voltak mostanában igazán kedves és szerethető megnyilatkozásai, így úgy döntöttem, túlteszem magam az ellenszenvemen. Továbbra sem érzem különösebben jó színésznek, főleg a mimikája az, ami nem meggyőző számomra, de már nem ellenszenves. 

Dan Fogler mint Jacob Kowalski nagyon-nagyon szerethető figura és vicces is, és a kettősük Alison Sudollal (Queenie Goldstein) nagyon jól működik. A legilimentor Queenie érdekes szerep, még épp ügyesen elkerüli a buta szőke nő sztereotípiáját. Talán még egy fokkal jobban is összeillettek, mint Göthe és Tina (Katherine Waterston), bár ők is nagyon jók voltak.

A végére hagytam a csemegéket. Colin Farrell, mint Graves hátborzongató volt, az első pillanattól érezni lehetett benne a sötétséget, de hogy valójában mennyire sötét, az csak a film végén derül ki, ami egyúttal az egyik csavar is. Én nem számítottam rá. Különöse az Ezra Millerrel (Credence) közös jeleneteiknél futkosott a hátamon a hideg. Ezrát én nem ismertem eddig, mint színészt (de most megjegyeztem), de egyértelműen nagyon tehetséges, elég csak a testtartására nézni, és lesír róla, hogy sérült a lelke. De hogy milyen szinten, azt a film végéig nem sejtettem.

Mindenképpen szót kell ejteni az állatokról is. Szerintem mindenki egyértelmű kedvence a furkász, egy cuki kis állat, engem leginkább a vakond és a kacsacsőrű emlős keresztezésére emlékeztet. Olthatatlanul vonzódik a fényes dolgokhoz, és igazi kis bajkeverő. (Az egyik jelenetben, mikor Göthe megpróbálja elkapni, az jutott eszembe, mint mikor a nagyfiam beagle-je ellop valamit, és mi megpróbáljuk visszaszerezni tőle. Mi még ugyan nem lógtunk a csilláron, de ami késik...) De a fenséges viharmadár, a láthatatlan szemiflázs vagy az a kígyószerű lény, aminek elfelejtettem a nevét (okami? valami hasonló), és kitölti a rendelkezésre álló teret, a rendkívül bájos bólintér, aki (vagy ami?) a HP2 PC-s játékból volt ismerős,  stb., mind-mind csodálatosan kidolgozott, és a maga nemében lenyűgöző lény volt.

Aki a könyveket is olvasta, nemcsak a filmeket látta, azoknak pár lény neve ismerős lehet Hagrid óráiról, de látni jobb volt. 

Ha már kidolgozottság, meg kell említeni azt a részletgazdagságot, amit a filmet jellemzi. A legapróbb dolgok is, amiket valószínűleg észre sem veszünk, a helyén vannak, kezdve a könyv mozgó borítójától, amit Jacob olvas, a bőröndbe rejtett világon át a ruhákig. Egész biztos, hogy a tizedét sem fogtam fel, többek között ezért is újra kell majd néznem.

A filmet szinkronosan láttam, és szerintem nagyon jól sikerült, egy csomó kedvenc magyar hangom szerepelt benne. Ettől függetlenül majd megnézem angolul, ha kijön a DVD.

Nézzétek meg két kedvenc videómat is. Azt hiszem, mindegyik magáért beeszél.

Végül pár apró infó, amik viszont spoileresek lehetnek, szóval csak óvatosan!

Van egy kivágott jelenet, amiben látható, amint Credence hajóra száll a film végén. Aki látta a filmet, az tudja, ennek miért van jelentősége. Azt nem tudni, hová utazik.

Igen, tényleg Johnny Depp lesz Grindelwald.

És ez talán nem spoiler, mivel Rowling már nagyon régen elárulta, hogy Salmander felesége Porpentina Goldstein, de szerintem ezt sokan nem olvasták. Luna Lovegood az ő egyik leszármazottjának felesége lesz. Szóval, nem, nem Neville-lel jön össze.

Állítólag a következő részekben Göthének kevesebb szerepe lesz, inkább Grindelwaldra és üzelmeire koncentrálnak. Ezt kicsit sajnálom, és így nem igazán passzol a cím.

Nem tökéletes filmet láttam, érződik rajta, hogy bevezető darab, de akkor sem adhatok mást, mint maximális pontot.

10/10