Szeptemberi zárás

Hipp-hopp, október lett, és már nem panaszkodhatok a melegre, sőt, reggel és este kimondottan fázom. Nem jó nekem semmi. :D Szeretem amúgy ezt az időszakot, a színes leveleket, a szilvát, a szőlőt, és idén kb. két év kihagyás után újra termett mandulánk! (Az előző években elfagyott tavasszal.) Hogy takaró alá bújva olvashatok, és hogy olyankor odabújnak a macskák (legalábbis pár órán át, egész éjjel nagyon kényelmetlen tud lenni). A ködös, nyúlós, sötét novembert viszont már nem szeretem. Szegény utált hónap!

Olvasásilag nagyon gyatra hónap volt ez. Rengeteg munkám volt, plusz elkezdtem egyetemre járni, angol nyelv és kultúra tanára szakra. Három félév, ennél többet már nem vállaltam volna. De eddig nagyon élvezem az órákat, a házi feladatokat annyira nem, és gyanítom, a vizsgákat se nagyon fogom, de hát ez is hozzátartozik. Sajnos az olvasmányaimat sem választottam meg szerencsésen, és mindez azt eredményezte, hogy alig két könyv jutott szeptemberre.

Ha már augusztusra közös témának a nyomozást neveztem meg, ebben a két könyvben a közös téma a családon belüli erőszak volt. Alapból kerülöm ezt a témát, de az első könyv esetében azt reméltem, kevésbé lesz hangsúlyos (sajnos eléggé az volt), a másodiknál meg nem igazán tudtam róla (pedig csak a fülszöveget kellett volna figyelmesebben elolvasni), de szerencsére itt nem volt igazán hangsúlyos.

No, de lássuk a medvét!

1. Evie Woods: Az eltűnt könyvesbolt

Itt tudtam, hogy lesz benne női elnyomás (érdekes, ez a téma sűrűn jön elém mostanában, biztos ez sem véletlen), csak azt reméltem, a varázslat rész erősebb lesz. Nem volt. 

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, a feléig nagyon tetszett, ott nekem nagyon leült, és kezdett nyomasztóvá válni a történet. Szerintem a könyv túl hosszú az eseményekhez képest, kicsi meghúzással feszesebb tempójú könyvet kaphattunk volna, üresjáratok nélkül.

A vége már újra lekötött, de néha azt éreztem, én is benne vagyok abban az Emily Brontë könyvben, amit annyira keresnek, olyan nyomasztó volt itt-ott. A mágikus része nekem nem volt elég hangsúlyos, és nem is igazán értettem a jelentőségét, jó, részben igen, de nem teljesen. Sajnos egyik nőt sem tudtam megkedvelni, egyedül Henry volt szimpatikus. Kicsit csalódás volt nekem ez a könyv. A borítója nagyon szép, mostanában egy halom hasonló borítót látok, de ettől még szép.

Ismét megállapítottam magamban, hogy mennyivel szerencsésebbek vagyunk, hogy a mai korban élünk. Persze, ma is van családon belüli erőszak a nőkkel szemben, és valami bődületes számban ölnek meg nőket ennek következtében, de még mindig sokkal jobb a helyzet, és több esélyünk van kitörni ebből, mint száz éve. Ettől sajnos még mindig nem sikerül mindenkinek vagy csak nagyon sokára, pedig minden erőszakban töltött napért kár. És itt most nemcsak a nőkre gondolok.

2. Charlotte Leonard: Hedy Lamarr: A bátor feltaláló, Hollywood ragyogó csillaga

Lehet, hogy a cím megfogalmazása már gyanút kellett volna, hogy ébresszen a fejemben a könyv stílusát tekintve. 

Tudtam, hogy létezett egy olyan színésznő, hogy Hedy Lamarr, talán filmjét is láttam, bár nem vagyok benne biztos, de csak a Timeless (mely a "szellemes" Időutazók c. címet kapta a magyar keresztségben) c. sorozat miatt kezdett el érdekelni az élete, mivel ott elhangzik, hogy neki köszönhetjük a wifit, de kiforgatták ebből a találmányból, és hosszú évtizedekig nagyjából senki sem tudta, hogy ő állt mögötte.

Ez izgatta a fantáziámat ugyan, de sosem olvastam utána alaposabban, így amikor megláttam, hogy lesz ez a könyv, gondoltam, ez majd kitölti az űrt. Tévedtem.

A könyv nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, unalmas volt, terjengős, nyálas és a megfogalmazásmódja leginkább egy általános iskolai fogalmazásra emlékeztetett. Azt hittem, sose érek a végére. Szeptember 28-án már komolyan aggódtam, hogy nem olvasom ki a hónap végére, mert sokszor kedvem sem volt kézbe venni, és ha mégis, akkor is untam, de végül 29-én sikerült.

A szerző az utószóban megemlíti, hogy a színésznő életének csak egy rövid szakaszát választotta ki, de hát ennek meg így nem sok értelme volt, kis túlzással felsorolta, hogy milyen filmekben játszott, és hogy jutott el a bluetooth ötletéig (érdekes, a sorozatban wifi volt, itt bluetooth), de az, hogy végül mi lett a találmánnyal, az nem derült ki. Még egy érdekesség az utószóból, Hedy egyik férjével (volt belőlük több is) örökbe fogad egy kisfiút, akit, miután elválnak, el akarnak venni tőle, de foggal-körömmel küzd érte. Erre az utószóban ott egy mondat, hogy fogja, nevelőszülőkhöz adja és 40 évig nem is látja. Hogy? :O Erre azért nem ártott volna kicsit részletesebben kitérni.

Pár gondolat, ami olvasás közben eszembe jutott. Van egy magyar lány, akivel Hollywoodban összebarátkozik, egy darabig élnek is együtt, mint lakótársak, akivel megállapítják, hogy milyen nehéz nyelv ez az angol (mondja ezt az osztrák), és hogy bezzeg magyarul hetek alatt megtanult. Itt azért elcsodálkoztam. Ill. ismét arra kellett gondolnom, mennyivel jobb dolgunk van nekünk nőknek most, mivel az első férje őt a tulajdonának tekintette, akitől szó szerint úgy szökött el, és végig nem vették komolyan, hogy műszaki dolgokkal akar foglalkozni. Nem mehetett műszaki egyetemre pl., és kb. csak színésznőként jöhetett számításba a férfiak uralta világban.

Tudom, hogy nem tökéletes a nők helyzete, vannak azért bőven országok, ahol még mindig csak tárgynak tekintik őket, de azért nagy általánosságban hálásak lehetünk, hogy ebben a korban élünk, ahol lehet önállő jövedelmünk, tulajdonunk, járhatunk iskolába, kb. bármilyen foglalkozást űzhetünk, és nem az egyetlen életcélunk, hogy férjhez menjünk és gyerekeket szüljünk.

Augusztusi zárás

Vissza kell vonnom az egy hónapja írtakat a rohadt meleg miatt. Megint hetek óta megfulladunk a melegben, éjszaka sincs hűvös, minden, csak nem alvás, amit éjszakánként művelek. :( És hiába jött el a szeptember, nem látszik, hogy ez változna, az egy jó a rövidebb nappalok, így hajnalban van egy kicsit hűvösebb. Nem jó felé tartunk, az biztos. És az okostojásoknak most jutott eszébe, hogy ilyen forró és egyre hosszabb nyarak mellett egy héttel hosszabb legyen a tanév... Erre már végleg nem lehet mit mondani.

Na, de lássuk az augusztust! Nem szoktam beszámolni róla, hogy hány és milyen könyvet veszek (nem is tartom számon), de most egyet megemlítenék. Ő az: https://moly.hu/konyvek/galadriel-waters-astre-mithrandir-roxfort-titkai. Ha nem működne a link, Roxfort titkai (miért nem "A"?), amire már régóta fáj a fogam, és most sikerült kifognom egy antikvár példányt, akkora összegért, amit szégyellek leírni. :D Azzal nyugtattam magam, hogy nem iszom, nem dohányzom, kb. csak könyvekre költök, azokra is egyre kevesebbet, így megérdemlem. El még nem olvastam, de majd arra is sor kerül.

És ha már HP, megjelent egy ilyen is (a volt Pottermore történetei egy, ill. két könyvben): https://www.goodreads.com/book/show/216400170-from-the-wizarding-archive-volumes-1-2?ac=1&from_search=true&qid=gyRdeaqvJk&rank=1

Egyelőre angolul, és ahogy nézem, csak Kindle-re és Audible-re. Még nem vettem meg, de tervezem.

Jöjjenek az olvasott könyvek! Valamiért úgy esett, hogy az augusztusi téma a nyomozás lett, pedig eleve ritkán olvasok krimit, és főleg nem többet is egymás után, mert szeretem váltogatni a műfajokat. Négy krimi van a listámon, és a még folyamatban levő könyvben is van egyfajta nyomozás.

1. Josephine Tey: Az idő gyermeke

Elvileg ez egy sorozat 4. kötete, hogy miért pont ezt fordították le (ahogy nézem, a többi rész nincs), arra csak az a tippem van, hogy ez a könyv a világ 100 legjobb krimijének egyike. III. Richárddal még a The Hollow Crown feliratának készítése közben ismerkedtem meg kicsit mélyebben, előtte nekem is kb. annyi volt meg, hogy púpos volt és sánta, meg gonosz, és megölette a két kicsi unokaöccsét. A feliratozás közben picit utánaolvastam, és kiderült, hogy se púpos nem volt, se sánta, mindössze gerincferdüléses, és meglepően emberséges törvényeket hozott abban a két évben, míg uralkodott.

Nagyon érdekes volt, ahogy a felügyelő a törött lába miatt ágyban fekve próbálja megoldani az állítólag III. Richárd által megöletett két unokaöccsének rejtélyét. Ha ez mind igaz, ami ebből a könyvből kiderült, bizony ideje lenne rehabilitálni Richárdot, akit leginkább az utóda, VII. Henrik próbált mindenáron befeketíteni, és jó eséllyel épp ő volt, aki megölette a két kis herceget.

Hogy a világ 100 legjobb krimije közé tartozik-e, egyáltalán kriminek nevezhető-e ez a nyomozás, nem tudom, de én nagyon élveztem olvasni. Néhol elvesztem a rokonsági fokokban és a mindenféle eseményben, forrásban, de a lényeg talán lejött.

A nyelvezetén kicsit érződik, hogy több mint 50 éve íródott, de ez igazából nem ítélet, csak megállapítás.

2. Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton (Balaton 1.)

Régóta váratott már magára ez a könyv, és szerencsére nem okozott csalódást. Főleg azért vártam, mert én is épp 78-ban vagy 79-ben voltam Zánkán, bár akkor nem a Dinamit volt ott, hanem a Neoton Família, és nem volt gyilkosság, csak egy kisebb lopás borzolta a kedélyeket.

Érdekes volt visszamenni fejben abba a korszakba, és nemcsak Zánkára, hanem úgy egyáltalán Magyarországra, sok emléket felhozott, jókat és rosszakat egyaránt. A könyv olvasmányos, gördülékeny, pár nap alatt ki is olvastam, a két bűntény számomra elég hátborzongató volt, semmiképp sem pl. a cozy krimi műfaja. A szerelmi szál kicsit esetleges volt, de nem volt zavaró. A profilalkotás és a kriminálpszichológia bemutatása, ami nálunk a 70-es években még teljesen ismeretlen volt, érdekes volt. A szereplők még nem túl egyediek, de ez később még változni fog? Döme szála ismét azt bizonyította számomra, milyen fontos, hogy jól bánjunk embertársainkkal, és hogy a vallás rossz értelmezése mekkora károkat tud okozni.

Egészében igazán jó kis krimi volt ez, terveim szerint a többi részt is elolvasom, bár nem nagyon gyorsan, mert nekem kicsit megülte a gyomromat a komorsága.

Néhány apróbb bajom volt csak vele, ami viszont SPOILER!

Nem tudom, hogy csak én nem figyeltem, de kiderült, hogy ki volt Edit magzatának az apja? Volt annak egyáltalán bármi jelentősége, hogy terhes volt?

Marion szerintem túl könnyen túltette magát a történteken, és mikor néhány bekezdés erejéig a fejében voltunk, az is olyan szenvtelen volt, ami nem illett egy 14 éves lányhoz, aki 3 hetet töltött egy vaksötét pincében, és naponta kétszer erőszakolták meg! Ehhez képest, mikor kiszabadul, már az érdekli, hogy mehet az NDK-ba a barátnőjéhez. Mintha a szerző nem tudott volna mit kezdeni ezzel.

SPOILER vége!

3. Elle Cosimano: Finlay Donovan mindent kockára tesz (Finlay Donovan 4.)

Na, ezzel a két nővel kb. minden történt, mint szerencsétlen prérifarkassal a gyalogkakukk rajzfilmben. Estek, keltek, folyton koszosak voltak, összekenték magukat, egy csomó gusztustalan dolgot csináltak és történt velük, nem beszélve a hullák soráról, ami kísérte őket, bármerre mentek.

Ez a rész már annyira elszállt volt, hogy végül feladtam, hogy bármi reálisat találjak benne. :D Sokkal többet nevettem és izgultam, mint az előző részeken, de szépen le van zárva, és szerintem itt kellene abbahagyni a sorozatot, mert ha a szerző ezt még überelni akarná, abból szerintem már csak valami erőltetett dolog sülne ki.

Fin gyerekeit sajnáltam megint, mert kb. alig látja őket, és alig foglalkozik velük. Jó, hogy van segítsége. Azért összességében jó élmény volt, nem bántam meg.

Viszont közben láttam, hogy jövőre jelenik meg az 5. rész, a borítóterv már van fent a szerző Instáján. Hát nem tudom, érdekel-e, most kicsit telítve vagyon a marhaságaikkal, de talán egy év alatt elfelejtem, és kíváncsi leszek.

4. Elle Cosimano: Veronica Ruiz bankot robbant (Finlay Donovan 3,5)

Ez egy előzménynovella, amiben megismerjük Vero előéletét, hogy mi is a sorozatban emlegetett diákszövetséges ügy, ill. hogyan találkozott Finlay-vel, ezért inkább 0,5-nek kellene lennie, hiszen a legelső könyv előtt játszódik.

Jópofa történet volt, tetszett a nyomozás, de nekem kicsit hirtelen és nem túl hihető volt, hogy Finlay olyan hipp-hopp felvette Verót. Remélem, egy nap tisztázni tudja magát a diákszövetséggel szemben is.

És szeretnék még visszatérni egy kicsit a Bridgerton sorozathoz. Nem is vagyok rajongó, minek foglalkoztat ez ennyire? Nos, nemcsak ebben a sorozatban, de úgy általában zavar, ha nagyon kirívó eltérések vannak ahhoz a korszakhoz képest, amikor az adott alkotás játszódik, és a Bridgerton meg egy népszerű könyvsorozatból készült streamingsorozat, ezért itt még kirívóbbak az eltérések vagy talán inkább még jobban szem elé kerülnek.

Hogy miért hozom fel újra? Mert pár napja megnéztem ezt a videót: https://www.youtube.com/watch?v=oCIGfA8e8eY

És majdnem, de csak majdnem meg is győzött, amik elhangzanak benne, miszerint ez egy alternatív világban játszódó, kitalált történet, amibe nyugodtan bele lehet pakolni bármit, és bezzeg nem kérjük számon a frizurák, a ruhák hitelességét, és a nők szőrtelenségét.

Na, válasszuk ketté a könyveket és a sorozatot! A könyvek szerintem egyáltalán nem alternatív világban játszódnak, semmi sem utal rá, épp ellenkezőleg, minden arra utal, hogy az akkor létezett 1815 körüli világban kap helyet. A ruhákat, a frizurákat meg a szőrtelenséget legfeljebb elképzelni tudjuk. 

A sorozat ellenben már egy alternatív valóságban játszódik, csakhogy nem úgy van, hogy először volt az alternatív világ, amit aztán telepkakoltak fekete királynővel, herceggel, meg ázsiai és indiai arisztokratákkal és leszbikussággal meg biszexualitással, hanem pont fordítva, attól lett a világ alternatív, hogy belerakták ezeket.

Az a helyzet, hogy van egy bizonyos elvárásunk, amikor történelmi korban játszódó  sorozatot nézünk, hogy úgy nagyjából stimmeljenek az alapkörülmények ahhoz képest, ami a jelenlegi tudásunknak megfelel. Tehát ne legyenek nagyon kirívó dolgok. A fekete, ázsiai arisztokrácia meg az. Ugyanakkor kevesen vagyunk jártasak a ruhák, frizurák, szőrtelenség kérdésében, így ezen nem akadunk ki annyira. Valamilyen szinten viszont megfelel a korszakról szerzett tudásunknak, hiszen a nőknek hosszú hajuk van, amit bonyolult frizurákban hordanak, a szoknya is a földig ér stb. Na, de ha alternatív világ, akkor bármi lehet, nem? Szerintem a 4. évadban Bridgertonék menjenek strandolni bikiniben! Miért ne? Alternatív világ, belefér, nem?

A videó készítője A korona c. sorozatot hozta fel másik példának, hogy ott sem minden egy az egyben történt meg, amit látunk, pl. a magánbeszélgetésekről sem tudjuk, hogy úgy hangzottak-e el, mint a sorozatban. Valóban, ezen nem nagyon lehet vitatkozni. Ugyanakkor az ott látható valóság megfelel annak, amit életünk során valóságnak tanultunk, láttunk, ezért tudjuk elfogadni azokat a részeket is, amikről nincsenek tapasztalataink.

De mondok egy példát, ami valóban alternatív világban játszódik, és az első pillanattól fogva lehet tudni, ezért ott meg sem lepődtem semmin, és ez a My Lady Jane (jelenleg Amazon Prime-on nézhető). Elfogadtam, hogy a király fekete bőrű, Lady Jane-t nem végzik ki alig 9 napi uralkodás után, és vannak alakváltók. Teljesen oké!

A nagyobb gondnak inkább azt látom, hogy mennyire könyvhű a sorozat, és ezzel viszont elérkeztünk az alkotói szabadság és az olvasók tiszteletének kérdéséhez. Talán írtam legutóbb, de szerintem mindannyian azt szeretnénk viszontlátni a tévében, moziban, streamen, amit olvastunk, és kisebb változtatások még elmennek, de a nagyon nagyokat már nem nézi jó szemmel az, aki a könyvet is olvasta. Rengeteg mém van pl. arról, hogy Harry Potter az apjára hasonlít, de a szeme az anyjáé, vagy arról, hogy a Tűz serlegében Dumbledore halkan kérdezi Harrytől, hogy bedobta-e a nevét a serlegbe, a filmben meg üvölti, de Ron sem úgy néz ki teljesen, és Hermionénak meg kapafoga van a könyvben. Ezek engem személy szerint nem akasztanak ki, ezek még beleférnek részben az alkotói szabadságba, részben meg abba, hogy hogy néz ki az a színész, akit alkalmasnak találtak a szerepre. A színdarabban Hermionét alakító fekete színésznő is oké, mert az a könyvekhez képest nem kánon, ráadásul sehol sincs megemlítve senki bőrszíne (ha jól emlékszem), így akár fekete is lehet, meg ez nem egy olyan történelmi kor, ahol ne lehetne fekete.

De ha Piton jóságos lenne, Dumbledore meg gonosz, Harry nem győzné le végül Voldemortot, az már nem férne bele, hiszen ezek a könyvek alaptételeit cáfolnák.

Remélem, hogy valamennyire érthető volt, mit szerettem volna kihozni az egészből, és terveim szerint hanyagolnám is témát a továbbiakban.

Eszembe jutott még egy olyan, hogy update-eket kellene fűzni régebbi bejegyzésekhez. Időnként megnézem, milyen posztokra kattintanak rá az olvasók, és bizony nemcsak a frissekre, hanem régebbiekre is. Legutóbb elolvasta valaki vagy valakik a Fehér Klára kisregényekről szóló posztot, amiben a Narkózisnál azt írtam, nem tudom, milyen érzés az altatás. Ez megváltozott a tavaly decemberi hasi műtétem miatt. Én bizony semmire sem emlékszem. Egyik pillanatban beszívtam az altatót, a következőben a kórteremben ébresztegettek. Nyilván nem kell szó szerint elhinni, amit a szerző írt, hogy a főszereplő szeme előtt lepereg az élete, inkább csak számot vet vele, mert talán mindenkiben ott van a félsz, hogy felébred-e egyáltalán.

Vagy hogy a Tüskevár-Téli berek hangoskönyv posztban azt írtam, milyen jó, hogy a fiatalabb nemzedékben is van olyan jó hangú színész, mint Széles Tamás, de ma már tudom, hogy csak 6 évvel fiatalabb nálam, úgyhogy korántsem eggyel fiatalabb generáció, jól ki is röhögtem magam emiatt. :D

Na, de ez csak terv, sajna erre nem sok időm van. Meg aztán ezt a végtelenségig lehetne ismételni az évek múlásával.

Júliusi zárás

Nem hiszem el, hogy már augusztus van! Megint vészmadárkodom itt, de mindjárt vége az évnek...

Ez rövid bejegyzés lesz, mert a hónap nagy része fordítással telt el, és a suliból hiába vagyok szabin, az itthoni napjaim jórészt ezzel teltek, meg a dögmelegtől való szenvedéssel. Megfigyeltétek már, hogy olyan július 25. után már valahogy lágyabbak, törtebbek a fények, és még a 35 fok sem annyira meleg, mint nyár elején? Az éjszakák határozottan hűvösebbek, végre betakarózva aludhatok!

Nos, júliusban csak két könyvet sikerült kiolvasnom, sajnos.

1. Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett (Bridgerton család 2.)

Részletesebben lásd az erre vonatkozó bejegyzést. Nem lettem a sorozat rajongója, nem is hiszem, hogy leszek.

2. Tracy Rees: A rózsakert

A vidéki templom titkai óta várom, hogy legyen még kötet a szerzőtől, a kiadó tavalyi tájékoztatása szerint idénre tervezik, de hacsak nem a karácsonyi Hopley lesz az, nem sok esélyt látok rá, hogy bármi legyen belőle. Ezért inkább elővettem ezt a régebbi regényét.

Az 1895-ben játszódó történetben több női sorsot is követhetünk, akiket jórészt E/1-ben olvashatunk, kivéve Mabs szálát, ami E/3. Nagyon olvasmányos volt a könyv, érdekes a történet, a végén kimondottan izgultam, de nem tudom megfogalmazni, hogy miért nem éreztem tökéletesnek, pedig minden megvolt benne, amit szeretek. Női sorsok, izgalmak, még happy end is, valamit mégis hiányoltam, de nem tudom, mi volt az. Ettől függetlenül nagyon jó kis regényként tartom számon.

Bár már egy modernebb világ tárul elénk, mint a Bridgertonban, a nők válhatnak is akár (bár a gyerekelhelyezés inkább a férfiaknak kedvez, és lenézik az elvált nőket), és dolgozhatnak is (ill. a szegényebb réteg kénytelen is), egyetemre is járhatnak (bár diplomát nem kaphatnak), mégis ismét végig azt éreztem, hogy a nők még mindig alig többek, mint a férfiak rabszolgái, teljes mértékben kiszolgáltatva nekik. Ha szerencséjük volt, és rendes apjuk, majd férjük lett, akár boldog életet is élhettek, de ha nem, akkor nagyjából bármit elkövethettek ellenük szinte következmények nélkül. De még ha rendes életük volt is, az sem igen állhatott másból, mint gyereknevelésből és háztartásból, a szegényebb rétegeknél pedig életük végéig tartó gürizésből.

Olive-nak az átlagosnál is nagyobb szerencséje volt, mert nem elég, hogy szuper szülei voltak, de még rengeteg pénze is, hogy másokon segítsen, amit szerencsére meg is tesz, nemcsak arra költ, hogy szép ruhákat vegyen rajta, és parádézzon a korzón, mint sok hasonló helyzetű társa.

Mabs szála igazán szívszorító volt, rossz belegondolni, mi mindenre kényszerültek a szegény családok akkoriban.

Abigail és lánya, Otty szála pedig bizonyította, hogy a pénz nem minden, ha boldogtalanul élsz, és a fenti állításomat, miszerint mi mindent elkövethetett a felesége (és gyerekei) ellen egy rossz férj. Ez a szál volt amúgy a legizgalmasabb és legelborzasztóbb, és ha Olive apja nem áll ki a nő mellett, szörnyű belegondolni, mi lehetett volna a sorsa.

Egy könyv van még folyamatban, de már átcsúszott augusztusra.

Félévzáró book tag 2024.

Lassan augusztus van, ideje megírni a félévzárót. A plusz érdekessége, hogy nemrég végeztem a 25. könyvvel, amit GR-en bejelöltem az idénre, mint célt. Tavaly ezt augusztusban produkáltam, akkor 20 könyvvel. Jó, június végén ez 24 volt. Pedig nem mondhatnám, hogy olyan rettentő sok időm lett volna olvasni, de talán jobban válogattam, olvasmányosabb könyveket, és túl sok hosszú sem volt köztük.

Tudom, unalmas, mert minden évben ez megy, de elképesztő, hogy letelt az év fele. Mindjárt újra karácsony. :O

No, lássuk a kérdéseket!

1. A legjobb 2024-es olvasmányod

A 7. Strike-kötet, A hömpölygő sír pályázhat erre a címre.

2. A legjobb folytatás, amit 2024-ben olvastál

Azt hiszem, ugyanez, bár a Legendás latték folytatása, a Koponyák és könyvesboltok is szorosan mögötte van, de az Orczy Mimi 2. része is.

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél

Jó ég, van bőven, de legyen egy, amit nemrég vettem meg, Charlotte Leonard: Hedy Lamarr - A bátor feltaláló, Hollywood ragyogó csillaga. A könyv azért érdekel, mert Lamarr találta fel - ezen könyv szerint a blutooth-t, a Timeless c. sorozat szerint meg a wifit.

4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Nem tudok mondani konkrét, ténylegesen bejelentett könyvet, de nagyon örülnék, ha folytatódna a Miss Merkel-sorozat, és újabb könyveket kapnánk Abbi Waxmantől és Tracy Reestől. Nyomát még egyiknek sem látom, de hátha.

5. Legnagyobb csalódás

Nagyon kiemelkedő talán nincs, volt pár, ami csalódást okozott, a Szalmaláng Janikovszky Évától, A növények titkos élete, ill. A Gonosz asszisztense.

6. Legnagyobb meglepetés

A halmosdombi ház, napokig foglalkoztatott még utána, hogy befejeztem. Sajnos a 2. rész annyira nem jött be.

7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új)

Talán Travis Baldree, az eddigi mindkét könyve bejött.

8. Legújabb könyves szerelem

Hú, nem tudok ilyen mondani, amibe olyan hű, de nagyon beleszerettem volna.

9. Legújabb kedvenc karakter

A Varázslókalauz önvédelmi sütéshez c. könyvből Mona, ill. Orsó.

10. Egy könyv, amin sírtál

Nem volt ilyen.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett

A halmosdombi ház

12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál

Gőzöm sincs, kevés filmet néztem meg idén, és azt sem tudom, volt-e köztük adaptáció.

13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál

Asszem, A Gonosz asszisztense, jól kidühöngtem magam rajta. :D

14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál (vagy kaptál)

Hm, hm, hát mondanám a 3. minalimás HP-t, de azt nem idén vettem. A Gonosz asszisztensének nagyon szép borítója van, kár, hogy a belbecs nem passzol a külcsínhez.

15. Melyik könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig?

Mindet, ami otthon vár, és még meg fog jelenni az idén. :D Hm, de komolyra fordítva, régóta szeretném folytatni a Thursday Next sorozatot, ezúttal angolul, mert nagyarul nem hiszem, hogy folytatódni fog, csak mivel semmire sem emlékszem az első két részből, újra kellene olvasni azokat is. A feljebb említett Hedy Lamarr könyvet is szeretném sorra keríteni még az idén. És Zajácz D. Zoltán is érdekel már egy ideje.

16. Kiket jelölsz?

Senkit, aki szeretné, töltse ki bátran! :)

Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett (Bridgerton család 2.)

Most rákerestem, és még 2018-ban (!) olvastam az első részt! Igaz, akkor úgy hittem, nem fogom folytatni. Igazából a netflixes sorozat 3. évada miatt tettem mégis meg, mert a könyvrajongók óriási felzúdulása után kíváncsi lettem, hogy milyenek is a további könyvek.

Újraolvasva az első részről írt véleményemet, az a helyzet, hogy erről a könyvről még annyi jót sem tudok mondani. Olvasmányos, ez a javára írható. Pár helyen vicces is, oké, de magával a történettel nagyon komoly gondjaim voltak.

Anthony apja 38 éves korában hal meg méhcsípés miatt, ekkor a fiú még csak 18 éves. Történetünk kezdetén Anthony úgy érzi, meg kell nősülnie, már 29 éves, de nem akar szerelemből házasodni, mert hát meggyőződése, hogy ő is meghal 38 éves korában. Namármost, nem akarom elbagatellizálni ezt a félelmet, létező jelenség ez a férfiaknál (apám is mindig mondogatta, hogy a férfi felmenői mind meghaltak 65 körül, és ő sem fog tovább élni, és valóban meghalt 63 évesen, de hogy ebbe mennyire játszott bele ez a hite, azt meg nem mondom), csakhogy Anthony úgy akar szerelem nélkül házasodni, hogy erről a leendő arát nem tervezi tájékoztatni, ami viszont végtelenül tisztességtelen, szerény véleményem szerint.

Ki is nézi Edwina Sheffieldet, akit életében nem látott még, de mindenki azt mondja, hogy szép meg kellemes társaság, jó lesz az! Nincs is másra szükség egy házasságban, nem igaz? Csakhogy Edwinához az út a nővérén, Kate-en át vezet, mert Edwina nagyra tartja a nővérét és a véleményét. Mit tenne ez esetben egy értelmes férfi? Mindent elkövetne, hogy megkedveltesse magát Kate-tel. Oké, hogy Lady Whistledown miatt Kate meg van róla győződve, hogy Anthony a földkerekség legnagyobb élvhajhásza, és alapból eldönti, hogy Anthony a húga közelébe sem mehet, ezért a férfi eleve hátrányból indul, de valljuk be, nem is sokat tesz azért, hogy megváltoztassa a róla kialakult képet. Az első pillanattól fogva ellenségesek egymással, folyton leszólóan és igen, bunkó módon beszélnek egymással (sokak szerint évődnek, nem kérem, az évődés más, ez szimpla bunkóság).

Egy alkalommal Kate véletlenül ugyanabba a szobába keveredik, ahová Anthony bemegy évődni a szeretőjével (éppen nősülni készül, igazi úriember, nem igaz?), és ijedtében bebújik az asztal alá. Mikor Anthony ezt észreveszi, mérgében rálép a lány kezére, aki erre - szerintem teljesen érthető módon - belekarmol a lábába, mire a férfi hasba rúgja az asztal alatt bujkáló lányt. Hasba rúgja, értitek? Az a férfi, aki oly gyakran hangsúlyozza, hogy ő mekkora egy úriember.

Ja, és el ne felejtsem, közben természetesen egyfolytában vágynak egymásra. Mert Anthony szép férfi. És Kate sem csúnya igazából, csak eltörpül Edwina angyali szépsége mellett az övé. Aha.

Na, ezzel telik el a könyv első fele, aztán hipp-hopp, Anthonyból egy bizonyos esemény miatt hirtelen a világ legrendesebb embere lesz, és a férfi is más szemmel kezd Kate-re nézni, aki nem is olyan kiállhatatlan, jé!

Az, hogy Anthony kénytelen mégis Kate-et elvenni, nagyon másképp van, mint a sorozatban, szerencsére, mert így legalább nem az oltár előtt mondja ki Edwina, hogy mégse legyen esküvő, még lánykérés sem volt, legalább az a szegény lány nem sérül.

A könyv második fele kiszámítható, az események mennek a maguk útján, vannak benne igazán szép részek, ahogy Anthony megnyugtatja Kate-et, aki retteg a vihartól, az valóban kedves és úriemberhez méltó, vagy talán csak szimplán emberi.

Hú, hát az épületes történet mellett voltak más bajaim is a könyvvel. Először is, ahogy Anthony és Kate végül kénytelen összeházasodni. Hát, én rettentően örülök, hogy nem abban a korban élek, ahol egy ilyen piszlicsáré hülyeség miatt dől el emberek élete egy perc alatt, amin akkoriban változtatni sem lehetett, lévén nem volt válás, egy rossz házasság esetén maximum reménykedhettek a felek, hogy hamar özveggyé válnak.

Lady Whistledown korántsem olyan vitriolos és igazságtalan, mint a sorozatban, csak kimondja, amit mások illemből, félelemből, érdekből vagy ki tudja, miből nem tesznek. Az a bizonyos úri Társaság pedig meg is érdemli, hogy kibeszéljék őket, mert úgy egy hányadék az egész, ahogy van.

Edwina 16-17 éves a történetben, elsőbálozó, most vezetik be a társaságba, és mivel a családnak nem sok pénze volt, ezért Kate-nek is ez az első szezonja, kb. 20-21 évesen. Csakhogy ekkor ő már gyakorlatilag vénlánynak számít, és kb. semmi esélye, hogy férjet fogjon, hiszen öreg és Edwina amúgy is szebb. Értitek? 20-21 évesen VÉNLÁNY! Ami még szomorúbb, hogy ő is korosodó vénkisasszonyként gondol magára, amitől elfacsarodott a szívem.

Mrs. Featheringtonra hol idős hölgyként, hol matrónaként utalnak, pedig számoljunk csak egy kicsit! Ha ő is férjhez ment 16-17-18 évesen, és Pen ebben a kötetben 17 éves, belekalkulálva a két nővérét, bőven 50 alatti lehet, talán csak 40-45 év körül. Akkor én az 57 évemmel mi vagyok? Matuzsálem? Fél lábbal a sírban? Oké, hogy minden korábban volt, meg többnyire rövidebb ideig is éltek, na, de akkor is. Mindenesetre megállapítottam, hogy nem szeretnék abban a korban élni, amikor minden csak a látszatról szólt. 

Hogy folytatom-e a további kötetekkel? Majd az idő megmondja. Nem zárom ki, lehet, hogy újabb 6 év elteltével, lehet, hogy hamarabb, nem tudom, most egy időre elég volt. Talán még Benedict évada előtt (ma láttam, hogy övé lesz a 4.), mert az a biszexuális szál a sorozatban, hááát, nem igazán hiteles egy 1814 körül játszódó sorozatban, és van bennem némi kíváncsiság, hogy hogyan is volt az ő eredeti története. De ez még korántsem biztos.

10/6

Júniusi zárás

Június 26-án még csak egy befejezett könyvem volt, de aztán 27-én és 28-án is sikerült egy-egy könyv végére jutnom. Pedig minden este olvastam, de a meleg, a munka miatti hullafáradtság nem tett jót a tempónak. Kivételesen két másik témáról is szót ejtek a havi zárásban. De először lássuk a könyveket!

1. Curtis Sittenfeld: Vicces-romantikus

Sajnos a könyvre nem igazán illik a cím, azt hiszem, még életemben nem olvastam olyan romantikust, amiben ilyen kevés a romantika, és túlzottan viccesnek sem mondanám. Pár helyen jókat mosolyogtam, és kb. két helyen nevettem, az egyik a MadLibs nevű játéknak köszönhető.

Szerencsére nem az epekedős típusú szerelmes történet, és mindenképp a javára írható, hogy a szereplők érettebbek, és a történetük hihetőbb, kevesebb nyafogással és félreértéssel, mint a hagyományos romantikusokban. Bár Sally azért nehezen tudta eldönteni, mit is akar valójában. Tetszett, hogy olyan egészen hétköznapi dolgokat is belevett a szerző, mint pl. a kakilás megoldása a kedves előtt a kapcsolat kezdeti fázisában. 

Az Éjjeli Baglyok c. tévéműsor készítésének igen-igen részletes és időrendbeli bemutatása, szinte felsorolása engem untatott.

Lobo ajánlása miatt olvastam el, de sajnos messze sem jött be nekem annyira, mint neki.

2. T. Kingfisher: Varázslókalauz önvédelmi sütéshez

Ez már sokkal jobb volt, bár valami teljesen másra számítottam. Mona képes "szót érteni" a kenyérrel, varázsolni tud a tésztával, és bár gyakran hangsúlyozza, hogy az nem menő varázslás, szerintem meg nagyon is az. Mona egy reggel halott lányt talál a nagynénje pékségében, ahol ő is dolgozik, innen indulunk, aztán az események váratlan fordulatokat vesznek...

Voltak nagyon jó karakterek, mindjárt a főszereplő Mona, aki 14 éves kora ellenére nagyon taplraesett, és a végtelenségig megtesz mindent a hazájáért. Orsó, a halott lány öccse is szimpatikus kölyök, bár kicsit kidolgozatlan. A Tavasszöld Ember félelmetes figura, de nem nagyon értettem a motivációját. És nagyon bírtam még Bobot, a kovászt! Bár a történet némileg sötét, de a nyomasztóig nem jut el, és van benne humor is.

Remélhetőleg olvashatunk még a szerzőtől magyarul.

3. Mikki Lish-Kelly Ngai: The Magician's Map (The House on Hoarder Hill 2. rész)

Az első rész A halmosdombi ház címen jelent meg, ami az év egyik kedvence lett, és sajnos a kiadótól azt a választ kaptam, hogy nem tervezik kiadni a további részeket, így aztán megvettem e-ben angolul a másik két folytatást.

Valószínűleg több mindennek is köszönhető, hogy ez a rész korántsem jött be annyira, mint az első. Biztosan hozzájárult a meleg, a sok munka, a fáradtság is, de most nagyon nehezen hangolódtam rá az angolul olvasásra is (rengeteg idegen és kitalált szó volt benne), valahogy a történet sem érdekelt annyira, így a kb. a könyv felénél éreztem először, hogy megérkeztem. Nagyon tetszett a telejotter (gőzöm sincs, hogy lenne magyarul), ami két füzet, notesz, ilyesmi, két különböző embernél, és ha valaki beleír az egyik füzetbe, a másik el tudja olvasni a nála levő füzetben, és vissza tud írni rá, bármilyen távolságból. Egyfajta varázslóemail, csak nem kell hozzá számítógép és internet. :)

Nagy valószínűséggel, ha magyarul olvashatnám, jobban tetszene, kár, hogy erre nem sok esély van jelenleg.

A június ennyi volt olvasás szempontjából, és most jöjjön még két téma, ami foglalkoztat egy ideje. Az egyik a fenti könyvön keresztül a kiadói kommunikáció kérdése.

Nos, még februárban, mikor az első részt olvastam magyarul, írtam a kiadónak (ill. az Alexandrának, mert az ő emailcímük van megadva), hogy lesz-e folytatás. Hetekig semmi válasz. Rájuk írtam, erre jött válasz, hogy egyelőre nem tervezik a folytatást, ami szomorú. Azt is megírtam, hogy elvileg lennének linkek a levelükben, de nem élnek. Visszaírták, hogy márpedig működnek azok, mire én, hogy rájuk sem lehet kattintani, erre néma csönd... tudom, nem nagy ügy, csak nekem ez a bunkóság kategória.

Az Óramágusok sorozatban nagyon zavart, hogy az orsoz nevek nincsenek átírva magyar helyesírással (röviden, a nem latinbetűs írásmódot használó nyelvek esetében magyar helyesírással kell átírni a szavakat), ilyenek, hogy Vasilisa, Sasha, és hasonlók. Rákérdeztem a kiadónál, hogy miért van ez így. A sorozatnak még angol kiadása sem volt akkor, nem lehet annak az átvétele. Az a válasz jött, hogy a szerző kérte. Rákérdeztem, hogy miért kérte ezt a szerző, és mondták-e neki, hogy ez magyarul nem helyes. Kissé ingerült és szűkszavú válasz jött, hogy hát azt nem tudják, miért kérte, és hogy nem mondták. Na mármost, tudom, hogy sajnos sokaknak nem fontos sem a nyelvhelyesség, sem a helyesírás, de egy kiadótól elvárhatná az ember, hogy figyel ezekre, ill. minimum udvarias választ ad az olvasói levélre.

Kekec vagyok?

A másik téma, ami a Bridgerton 3. évada alapján lángolt fel újra, a könyvadaptációk kérdése. Mennyire lehet eltérni, ha filmet, sorozatot készítesz egy könyvből? Nagyon nehéz kérdés ez, és nincs is rá egzakt válasz. Személyes véleményem az, hogy amennyire a dramaturgia megköveteli, és még logikus, önazonos, és nagyjából könyvhű marad.

Egész konkrétan az évad végén megjelenik egy szereplő, aki az egyik könyvben Michael volt, és most Michaela lett belőle. Vagyis Francesca leszbikus lesz. Úgy 1815-ben. Nos, nyilván akkor is voltak melegek és leszbikusok, még transzok is, de beszélni nem sűrűn lehetett róla, maximum titokban, két nő kapcsolatának meg semmiképp nem lehet happy end a vége. Nem élhetnek együtt nyíltan, mint szerelmespár, nem lehet gyerekük, nincs örökbefogadás, nincs lombikprogram.

Nincs semmi baj a leszbikusság ábrázolásával, még egy 1815-ben játszódó sorozat esetében sem, csak éppen ezzel is tisztában kell lenni. Ez a könyvsorozat történelmi romantikus, aminek az alapvető jellemzője, hogy a tiszta, őszinte és örök szerelemről szól, és minden nehézség után happy end lesz a vége. A rajongók ezt várják tőle, és ennek a felrúgása komoly problémákat vet fel a készítők kompetenciáját, sőt józan eszét illetően is, és bizony azt is jelenti, hogy a nézők, a rajongók, az olvasók véleménye kb. semmit sem ér ebben az egyenletben.

Hosszasan lehetne még erről beszélni, és beszélnek is sokat, de most ennyi fért bele. Mindenesetre elkezdtem a Bridgerton könyvsorozat 2. részét, hogy megtudjam, mi az eredeti történet, de túlzottan nem köt le. Hiába, ezt a fajta romantikust pont nem nagyon szeretem. Talán végigolvasom most már azért. Majd meglátjuk.

Májusi zárás

Sosem akart véget érni ez a május, ugyanakkor elképedtem azon, hogy az évből már 5 hónap letelt. Ki érti ezt a kettősséget? Régebben a január nem akart sosem letelni, de idén az elszáguldott, a május meg mintha egyhelyben toporgott volna.

Öt könyvvel végeztem a hónapban.

1. J. K. Rowling: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban (MinaLima-féle illusztrált)

Ez a sorozat még mindig szerelem, és remélem, az is marad. Érdekes, hogy pl. Ady Endrét azért nem szeretem, mert egy - meg lehet kövezni, de - szemétláda volt a magánéletben (a javára lehet írni, hogy legalább önazonos volt), de Rowling vitatható megnyilvánulásai sem tudják megutáltatni velem Harry Pottert. (És most ebbe ne menjünk bele, hogy mennyire értem vagy fogadom el a szerzőnő véleményét.)

A MinaLima-féle illusztrált változattal folytattam az eredeti, angol nyelvű változattal való ismerkedést. Szerintem eddig ez volt a legszebb. Ismét elmondom, hogy remélem, végigviszik ezt a sorozatot. Mondjuk nem könnyű olvasni a rengeteg interaktív cucc miatt, az egyes rajzokat védő lapok állandóan kicsúszkáltak, maga a könyv is irtó vastag, mi lesz a későbbi kötetekkel, amik már eleve igen vaskosak? Sokadik újraolvasásom ez, de angolul most először olvastam.

"Szerencsére" a kisebb részleteket jól elfelejtettem, ezért jó sok mindenre rá tudtam csodálkozni, és felfedezni, hogy a film milyen sok mindenben más. Pl. a kviddicskupa-döntőn úgy izgultam, mint aki először olvassa, és a dementoros-időnyerős utolsó harmad is nagyon izgalmas volt, pedig a végkimenetelt tudtam, de addig is voltak részletek, amikre nem emlékeztem.

Pár helyen azért felhúztam a szemöldököm. pl. - SPOILER - Sirius kutya képében kiúszott a partra az Azkabanból? :O Olyan közel van, vagy olyan jól tudott úszni? - SPOILER vége

Vagy hogy milyen egysíkúak a mardekárosok, mind rosszindulatú és gonosz, jellemfejlődés nuku, bár Draco majd azért a legvégére változik egy kicsit. És persze Piton olyan, amilyen, tudjuk (amit Neville-lel művelt, egyszerűen vérlázító, az bizony a bántalmazás kategória), de itt a szokottnál is szemetebb volt, ahogy bármi áron bosszút állt volna Lupinon és Siriuson. Akik persze nem voltak vétlenek, de könyörgöm, eltelt vagy 20 év! Sirius meg amúgy tényleg elég nagy seggfej sok esetben, ezt az Azkabanban töltött 12 év sem tudta kiölni belőle.

Az angolul olvasás megint nagy élmény volt, örülök, hogy belevágtam. Ismét megállapítottam, hogy a magyar fordítás jórészt zseniális, főleg a különböző állatok magyarítása, de most is volt, ahol az eredeti jobban tetszett, bár példát nem tudok hozni.

2. A. M. Howell: Az elveszett titkok kertje

A leírás és a borító alapján mást vártam. A komor történet miatt még az ajánlott kor fölé lőném, inkább nagyobbacska kamaszoknak, nem 10 év fölötti gyerekeknek javasolnám.

Titok meg kert volt bőven benne, és meg kell hagyni, izgalmas is volt, a szerző ügyesen mozgatta a szálakat, végig fenn tudta tartani a figyelmemet. A történetet belengő melankólia ellenére volt benne életöröm és finom derű is. A könyv végül pozitívan zárul, egy hiányérzetem maradt, hogy Veres sorsa nem záródott le megnyugtatóan, pedig ő is megérdemelte volna, mint Will.

Tetszett, hogy Clara köszön a szobáknak, tárgyaknak, mikor idegen helyen jár. :)

Szeretnék a szerző további könyveivel is megismerkedni.

3. Rigó Béla: A Mézga család

Jó volt nosztalgiázni, szerettem a képeket is, a történetek valamilyen szinten még így is humorosak voltak, de lehet, hogy csak azért, mert ismerem az "eredetit". Fel is merült bennem egy újranézés, remélem, maradna ugyanaz a jó érzés, mint amit gyerekként okozott.

4. Hannah Nicole Maehrer: A Gonosz asszistense

A hónap csalódása. Részletes véleményért lásd a bejegyzést:

https://irgulyasescsalamade.blogspot.com/2024/05/hannah-nicole-maehrer-gonosz.html

5. Travis Baldree: Koponyák és könyvesboltok (Legendás latték 0.)

Minden jó, ha a vége jó alapon egy kellemes olvasmánnyal zártam végül a hónapot, ami a hónap egyik kedvence is lett. Nagyon vártam az előzménykötetet, remélve, hogy legalább olyan jó lesz, mint a Legendás latték, és nem is csalódtam. A Lattékban az újrakezdés témája fogott meg, és emiatt nem zavart a történet lassúsága(?) Én nem éreztem lassúnak azt sem, de ez a rész jóval mozgalmasabb.

Harcos orkunk, Viv, pihenőre kényszerül egy sérülésnek köszönhetően, és társai a sokat sejtető Borongó nevű kisvárosban hagyják lábadozni. Az eleinte rosszul fogadott kényszerpihenő alatt végül sok új barátságot köt, sok mindenre rájön, sokat fejlődik, és a végén még a nagy leszámolásra is sor kerül.

Ez a kötet is tele van szerethető figurákkal, Páfrány, az egerentyű, a kutya-griff (griffenetnek nevezik a könyvben) Pörkölt, Maylee, a pék, és az eleinte rémisztőnek tűnő csontvázhumunkulusz, Hátizsák, Gallina, a gnóm, mind belopták magukat a szívembe.

Varine, a nekromanta és hátborzongató könyve kellően félelmetes szereplők ahhoz, hogy utálni lehessen őket, és izgulni főszereplőinkért. A címbeli könyvesbolt rendbehozatala ismét felidézte az újrakezdés motívumát, a szürke ember, a nekromanta, a varázskönyv és a csontvázak miatt pedig ez a rész kicsit jobban hasonlított egy klasszikus high fantasy regényhez, de azért még bőven benne maradt a habkönnyű kategóriában. Nekem ez épp elég volt, nem vágytam többre. És sütik is voltak bőséggel. :)

Az írói stílus is sokat fejlődött meglátásom szerint, de a szerény romantikus vonalat kihagytam volna. Remélem, Baldree folytatja ezt a sorozatot, én vevő leszek rá.

A cím fordítása ellentmondásos érzelmeket váltott ki bennem, mert szuper, hogy megtartották az alliterációt, ugyanakkor az eredetiben szereplő csontpornak van jelentősége, míg a koponyáknak nem igazán. A fordítással bajom nem volt, egyszer akadtam fent egy pillanatra azon, hogy "paraszti józan ész", józan paraszti lesz az, de sose legyen nagyobb bajom. Szerencsére nem voltak most oh-k meg ah-ok, részemről nem hiányoltam őket.