Keresés ebben a blogban

2024. február 29., csütörtök

Februári zárás

Ezt a posztot úgy kezdtem, hogy ugyan még február van, bár az utolsó napja (ráadásul még szökőév is van), de ma már szerintem egy könyvet sem fogok befejezni, szóval szerintem nyugodtan lezártnak tekinthetem ezt a hónapot. De aztán mégis végeztem még egy könyvvel, ami ráadásul le is taszította a trónjáról a hónap addigi kedvencét.

Ez a hónap korántsem volt olyan jó, mint a "dicsőséges" január, és elsősorban nem könyves tekintetben, inkább magánéleti vonalon, amiből még nem sikerült kikeveredni.

Összesen négy könyvet fejeztem be, és egy van még folyamatban.

1. Jessica Pan: Bocs, hogy késtem, igazából nem is akartam eljönni

A figyelemfelhívó címnek, plusz egy beleolvasónak hála kezdtem el olvasni ezt a könyvet még januárban, aminek a befejezésére már csak februárban került sor. Introvertáltként kíváncsi voltam a szerző egy évére, ami, ahogy az alcímben áll: Egy introvertált rémes és tanulságos éve az extrovertáltak világában.

Nem tudom, mire számítottam, eleve nem gondolom, hogy egy introvertáltból extrovertált lehet, akármit is csinál. Persze nem mindegy, hogy milyen intro is az ember, Jessica szintrovertált, vagyis szorongó intro, aki egyáltalán nem szívesen van emberek közelében, én szerencsére azért nem ilyen vagyok, bár ha sokat kell lennem sok ember közelében, az nagyon ki tud fárasztani.

Azzal egyet tudtam érteni, amit mindjárt az elején leír, hogy senkit sem kell átnevelni, akár extro, akár intro is az illető. De azért tök érdekes, hogy az intrókat sokat piszkálják azért, hogy legyenek nyitottabbak, járjanak többet szórakozni, bulizzanak, ismerkedjenek stb., míg még egyszer sem hallottam, hogy egy extrót arra biztatott volna bárki is, hogy legyen már zárkózottabb, és üljön otthon többet. Szóval a társadalmi elvárás meg mégiscsak az, hogy legyen mindenki társasági ember.

Szóval a szerző "utazásra" indul, egy évig próbálja az extrók életét élni, ami során elképesztő kalandokba keveredik. Kezdődik azzal, hogy idegeneket szólít le az utcán, hogy mondják meg neki, ki most a királynő. (Ja, Londonban vagyunk, és Erzsébet még él.) Legalább ketten azt mondják neki, hogy Viktória! Majd a metrón kell intim kérdéseket feltennie vadidegen embereknek, pl. hogy mikor sírt utoljára nyilvánosan (erről eszembe jutott, amikor ez velem esett meg, úgyhogy itt mindjárt volt is egy kellemetlen élményem, amitől máris egy fokkal ellenszenvesebb lett ez a könyv), mindenféle tanfolyamokra és coachokhoz jár, hogy magabiztosabb legyen, pl. stand-uposnak tanul, és más számomra eszement dologba keveredik. Közben folyamatosan azon csodálkozik, hogy az extróknak mennyivel jobb, mert sokkal könnyebben ismerkednek, és itt nem csak társkeresésre gondolok. Egyszer pl. megszólít az utcán egy ott festegető embert, akivel hamarosan abban egyeznek meg, hogy elmegy egy lakásba megnézni egy kiállítást. És akkor ennek örömködik, hogy milyen szuper ez. Én csak azt nem értettem ezeknél az eseteknél, hogy mégis mire volt ez jó? Mert az nem derül ki, hogy lett-e ebből a találkozásból valami tartós barátság, vagy bármi pozitív hozadéka a dolognak. Leszólított egy idegent, elment a lakására, megnézett egy kiállítást, és? A többi komfortzóna-elhagyásnál is ezt éreztem. Elmegy stand-uposnak, jó, ki mer állni emberek elé, de van tehetsége hozzá? Talán igen, talán nem. Az első fellépése egész jól sikerült, de a 2. katasztrófa lett. Akkor mire is volt jó?

A könyv negyedénél azt éreztem, hogy ha az lesz a végkifejlet, hogy az extróknak mennyivel jobb, földhöz vágom a könyvet, de tényleg. Ezt ugyan nem mondta így ki, de végig azt éreztem, hogy az extróknak jobb, könnyebb az életük. Azt meg, hogy végül is mi haszna volt ebből az egészből, nem igazán tudtam meg. Talán szerzett néhány új barátot, és kilépett a komfortzónájából, ami néha tényleg nem árt, de mi a tanulság? Van tanulság egyáltalán?

2. David Safier: Gyilkosság Uckermarck sötét szívében (Miss Merkel 1.)

Erről írtam külön bejegyzést, úgyhogy most tovább nem részletezném.

3. Gaura Ágnres: Kard által (Borbíró Borbála 6.)

Lásd mint fent, szintén van bejegyzés.

4. Kelly Ngai-Mikki Lish: A halmosdombi ház

Idézem, amit Goodreadsen írtam a könyvről:

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a könyvre, régóta keresem az ehhez hasonló, jóféle ifjúsági/middle grade könyveket. Egy kis mágia, kaland, veszély, de még benne van a gyermekkor ártatlansága és tisztasága.

Szuper jó lenne olvasni a két folytatást is magyarul, de mivel az első rész még 2022-ben jelent meg, és híre-hamva sincs a következő részeknek, tartok tőle, hogy nem lesznek. Kár lenne érte, igazán értékes olvasmány volt.

A leghosszabb és egyben legszebb borítójú könyv a Kard által, és a legkényelmetlebbül olvasható is.

A hónap kedvence egészen addig a David Safier-könyv volt, míg be nem fejeztem A halmosdombi házat, de igen szorosan ott van mögötte.

Az introvertáltas könyv meg a feledhető kategória.

2024. február 27., kedd

Gaura Ágnes: Kard által (Borbíró Borbála 6.)

Hű, több évet vártunk a folytatásra, de abszolút megérte, ámbár már alig emlékszem valamire a korábbi részekből, sajnos. Újraolvastam a korábbi bejegyzéseimet, amik segítségével pár dolog felidéződött, és maga a szerző is fel-felhoz részleteket a könyvben a korábbi eseményekből, de azért bőven maradtak még sötét foltok.

Na, de még mielőtt rátérnék az érdemi részre, a könyv kitárgyalására, egy bosszantó körülményről essék szó. Ez a rész már nem lesz elérhető e-könyvben, mivel a kiadó teljesen megszüntette az e-könyv kínálatát. Értem én, hogy feltörték az e-könyveiket, és ellopták, és így akarja a kiadó minimalizálni a kockázatot, de ez velem, mint olvasóval elég nagy kiszúrás, főleg, ha belevesszük, hogy manapság mennyibe kerül egy könyv, és azt is, hogy ezt a könyvet alig lehet kapni valahol a kiadó webshopján kívül. Mikor januárban megvettem, konkrétan még egy helyen találtam rá, ahol 20% kedvezménnyel, fogjuk rá, hogy megérte a postköltséget is kifizetni. De olyan helyen, ahol személyesen is átvehetném, pl. Líra, Libri, nincs. És akkor csodálkozunk, hogy sokan inkább a kalózkiadást választják.

Az, hogy nincs e-változat, nemcsak ezért volt rossz, hanem azért is, mert a könyv kicsi és ehhez képest igen vastag, valami borzalmasan nehéz volt tartani, 1-2 oldalanként kellett kéztartást változtatnom, ami miatt folyton kizökkentem az olvasásból. Nem tudom, a sorozat többi tagja mekkora, mivel azokat még meg tudtam venni e-ben, de összemértem az Embertelen jó c. novelláskötettel (amiből már szintén csak papírkönyv van), és a magasságuk egyezik, szóval felteszem, a többi rész is ekkora lehet, de az sem tudott vigyasztalni, hogy legalább egységes. Az tény, hogy nagyon szép a borító élőben és színesben, amit az eddigi részeknél csak fényképen láttam, de nagyon sajnálom, egy szép borító nem tudott kárpótolni a kényelmetlen tartásért.

A morgás után jojjön a lényeg!

A történet nagyjából ott folytatódik, ahol abbamaradt az 5. rész végén, és megdöbbentem, hogy mennyire nem emlékeztem erre, el is szomorodtam, mert a fejemben egy vidámabb vég volt valamiért. Az, hogy Attila inkább a feleségét és a lányát választja, teljesen kiesett a fejemből, és el is szomorított, még ha teljesen érthető is a döntése. Bori e felett érzett szomorúsága, keserűsége végighúzódik a könyvön és elég meghatározó érzelem marad végig. Azért örültem, hogy legalább megpróbálnak Attilával egy, amennyire a helyzet engedi, normális kapcsolatot kialakítani, és bizonyos események arra utalnak, ill. a fülszöveg egy mondata is, hogy talán lehet még valami több is belőle. Remélem legalábbis, hogy jól következtetek. Ha a szerző netán olvassa ezt, nyugodtan súgja meg nekem, nem zavarnak a spoilerek. :)

Ez a kötet az eddigi leghosszabb, a maga több mint 600 oldalával, és tapasztalatom szerint ekkora oldaszámot nem olyan könnyű minőségi tartalommal megtölteni, de a szerzőnek sikerült. Az események végig pörögnek, és jó sok minden történik, de a nyomozás mégis lassan halad előre, hogy aztán a végére rendesen felgyorsuljon minden, és kapjak akkora meglepetéseket, hogy csak pislogni tudjak helyenként. Amennyire vissza tudok emlékezni, a többi kötetnél is hasonló volt a helyzet, izgalmasak voltak ugyan végig, de mindig a végére kaptuk a nagy dózist.

Amit úgy érzem, picit meg kell kritizálnom, hogy néha már sok abból, hogy Bori mindig fejjel megy a falnak. Nem tudom, hogy a jelen helyzetben egyáltalán meg tudná-e teljesen szakítani a kapcsolatot a vámpír-alakváltós világgal, de legalább megpróbálhatná. Na, persze, ha egyszer megteszi, valószínűleg véget ér a könyvsorozat, de talán egy (testileg és lelkileg is) kicsit kevésbé egészségtelen kapcsolat ezzel a világgal még beleférne.

Amit nagyon élveztem ebben a részben is, az a húsvéti tojások keresgélése, vagyis a mindenféle kulturális, közéleti és politikai utalások, ezek most is rettentő viccesek voltak. A kedvenceim az alakváltós ponyvairodalomból felhozott példák lettek, ezeken hangosan nevettem.

Minden bajom ellenére már most nagyon várom a következő részt, amire remélhetőleg nem kell éveket várni.

A végső értékelésnél egy pontot levontam a kényelmetlen olvasásért, ezért lett végül:

10/8



2024. február 20., kedd

David Safier: Gyilkosság Uckermark sötét szívében (Miss Merkel 1.)

Még valamikor 2008 környékén fedeztem fel David Safiert, Pocsék karma c. regényével, amin helyenként hangosan nevettem. Második magyarul megjelent regénye, a Jézus szeret engem sem volt rossz, de úgy gondoltam, blaszfémia a szerelmes Jézust emlegetni, hiszen Jézustól mi sem állhatott távolabb, mint a szerelem, más dolga volt a földön. Ma már ezt kicsit másképp látom. A Happy Family - Egy szörnyen boldog család már vegyesebb érzelmeket váltott ki belőlem, itt-ott untam emlékeim szerint, de már igen régen volt. 

Igen hosszú ideje szeretném elolvasni a Plötzlich Shakespeare és a Muh! c. könyveit, de ezekből még angol nyelvű kiadást sem találtam, a német tudásomat meg inkább hagyjuk. Nemrég fedeztem fel, hogy Mieses Karmának (Pocsék karma) van 2. kötete, de abból sem találtam angolt sem, így ezeknek a könyveknek az elolvasása még várat magára. Viszont annál jobban megörültem, mikor megláttam, hogy új Safier-könyv jelent meg a fenti címmel, és rekordidő, két nap alatt ki is olvastam.

Reméltem, hogy nem fogok csalódni, és nem is csalódtam. Kaptam egy, a szerzőhöz méltóan vicces könyvet, szerethető szereplőkkel, és egy nem túl fondorlatos, de ettől még érdekes nyomozással. Nem találtam ki a gyilkost, bár rá is tippeltem, de csak többek között.

Nem követtem különösebben Angela Merkel politikai pályafutását, és nem volt számomra sem rokon-, sem ellenszenves, de akármilyen is a valóságban, a fiktiv Merkel asszony szimpatikus egyéniség. Azt sem tudtam, hogy a könyvből mennyi lehet a valóságtartalom, ezért kicsit utánaolvastam, és kiderült, hogy a férje valóban kvamtumkémiával foglalkozik, aki ritkán jelenik meg a nyilvánosság előtt (olyasmi, mint Columbo felesége :D), és valóban van nyaralójuk Uckermarkban.

A fiktiv Angela visszavonul a politikai élettől, és férjével házat vesznek Uckermarkban, egészen pontosan Klein-Freudenstadtban, hogy életük alkonyán végre több időt töltsenek egymással. (Kis Örömváros - szerintem - a szabadfordítása a névnek.) A férjétől a visszavonulása örömére kap egy mopszot, akit Putyinnak neveznek el. Velük költözik még Angela testőre, Mike is.

Nem telik bele sok idő, megölik a városka kastélyának tulajdonosát, és mivel a rend derék őre teljesen inkompetens, Angela úgy dönt, a maga kezébe veszi a nyomozást.

A humor mellett a könyv erőssége még a szereplőgárda. A főszereplő is kellemes személyiség, ahogy már írtam, de nála is jobban szerettem a férjét, Achimot, a maga egyéni humorával és azzal, hogy gőze sincs a hétköznapi életről, teljesen elrugaszkodott a valóságtól. Emellett nagyon édes a kettejük kapcsolata, egymás iránti őszinte szeretete. Putyinnak, a mopsznak sok szerepe nincs, de jópofa kis jószágnak tűnik. Mike-ot is bírtam a maga, testőrhöz képest esetlenségével együtt.

Sokat nevettem a könyvön, de voltak mondatok, ahol hangosan felröhögtem. Ez volt a kedvencem:

Komolyabban kell hozzáállnia a problémához, nem szabad elragadtatnia magát, mint 2015-ben, amikor néhány hétig arról álmodozott, hogy a német polgárok majd tárt karokkal fogadják a menekülteket.

A második pedig ez: 

Putyinnak hívják a kutyát? És a bolháit hogy hívják? Orbánnak és Asszadnak?

(ahol az Asszad elírás lehet, mivel Szíria elnöke Bassár el-Aszad)

Amin először jót nevettem, de aztán elgondolkodtam azon is, hogy a világ politikusai közül a magyar minisztelnök Putyin egyik bolhája Aszad mellett... Ami azért árulkodó. Orbán még egyszer elő fog kerülni, ott sem hízelgő kontextusban. De nem kell izgulni, Európa más államfőit, kormányfőit sem kíméli a szerző, sokukról van egy-egy gunyoros mondat, fricska, megjegyzés.

Egy másik mozzanat, ami meglepett, hogy Achim egyszer nem ért oda valami hivatalos eseményre, mert úgy vélte, 40 perc elég a német államvasutak számára az átszálláshoz, és lekéste a vonatot. Ha ezt a MÁV-ról írják, nem lepődöm meg, de azt hittem, a német vasút ennél jóval pontosabb.

Ahogy láttam, a sorozatból németül már van három rész, pedig friss kiadás, mivel már emlegetik benne az ukrán-orosz háborút, remélem, magyarul is folytatják.

10/10




2024. február 2., péntek

Januári zárás

Sosem szoktam havi zárásokat írni, és szerintem nem is fogok rászokni, de most januárban 5, azaz öt könyet sikerült kiolvasnom, amire nem volt példa úgy száz éve. :D De komolyan, gőzöm sincs, mikor volt utoljára ilyen, nem is szoktam számolni, havi hány követ olvasok el, csak mivel az év első hónapja, elég feltűnő volt. :) Tudom, van, aki 10-15 könyvet is elolvas havonta, az biztos azt gondolja, mit henceg itt ez a nő öt könyvvel, de nekem ez szép teljesítmény.

Ehhez az eredményhez hozzájárult a jó hosszú téli szünet, meg hogy kevés volt a munka, ezáltal az időm is több volt, de szerencsére a lelkesedésem is, mert hiába a sok idő, ha beüt az olvasási válság.

Na, lássuk azt az öt könyvet!

1. Robert Galbraith: A hömpölygő sír

Hát igen, izgalmasság tekintetében nem hiszem, hogy lesz könyv az idén, ami felül tudja múlni, bár sosem lehet tudni. Tényleg nehéz volt letenni, és óriási szerencse, hogy január 1-jén kezdtem, és ki tudtam olvasni a téli szünetben, mert iszonyú nehezemre esett volna félbehagyni olyan dőreségekért, mint munkába menni. :D

2. Kabir Bedi: Életem igaz története

Nem hallottam korábban erről a könyvről, szóval nem volt tudatos vásárlás, igazából kellett egy olcsó könyv, hogy meglegyen a 10 ezer Ft, és megvehessem a Libri díszkötetét (értsd, a Libri minden évben kiad egy díszkötetet karácsonyra, és minimum 10 ezer Ft-os vásárlásnál lehet megvenni igen olcsón, tavaly ez 990 Ft volt, ha jól emlékszem), és ahogy keresgéltem az akciós könyvek között, ez is elém ugrott. No, akkor viszont már kihasználtam az alkalmat, és megvettem. 

Még általános iskolás voltam a Sandokan meg A fekete kalóz vetítésének idején, és mint a legtöbb akkori lány, én is szerelmes voltam Kabir Bedibe. Nagyon sajnáltam, hogy igazából nem lett filmesként olyan karrierje, amit szerintem megérdemelt volna. Ennek ellenére meglepett, hogy milyen sok filmben, sorozatepizódban szerepelt, bár egyik sem volt igazán híres és jelentős, legalábbis nem nálunk, mert jó néhány bollywoodi alkotásban játszott, de azt hiszem, mindenki fejében ő örökre Sandokan marad. Sajnos, a magánélete sem alakult túl jól, több nem túl jól sikerült házasság, az idősebbik fia öngyilkossága vetett árnyékot az életére. Ennek ellenére mégis pozitív kicsengésű a kötet.

Ami zavart, a rengeteg név, amiket felsorolt, és akikről jórészt, főleg az indiai kollégák esetében, azt sem tudtam, kicsoda. A magyar fordításban meg sajnos sok a névelírás, és fura döntésnek tartottam, hogy angolul maradtak az intézmények nevei, földrajzi nevek. Valahogy kétlem, hogy egy indiai utcanév végén Street vagy Hill szerepelne. Ez engem folyton kizökkentett.

3.Sam Copeland: Charlie Morphs Into A Mammoth

Nagyon szerettem a sorozat első két, magyarul is megjelent kötetét, hangosan nevettem rajtuk. Még pár éve kérdeztem a kiadót, hogy folytatják-e magyarul, és azt mondták, hogy igen, de semmi nem lett belőle, így aztán rászántam magam angolul. Nagyon könnyen olvasható, vicces és érdekes volt ez is, de picivel kevésbé tetszett, mint az előző részek. Nem tudom, köze van-e ennek az angolul olvasáshoz, szerintem nem, mert tényleg könnyen követhető volt.

4. Janda Tibor: A növények és a stressz

Vártam már, hogy olvashassam, de valami teljesen mást kaptam, mint vártam. Bővebben erről a bejegyzésben.

5. Travis Baldree: Legendás latték

Ez volt a hónap meglepetése, és egyelőre az év kedvence is, de még van 11 hónap, szóval bármi lehet. Nem gondoltam volna, hogy így behúz ez a habkönnyű, kávés fantasy. Nemsokára megjelenik az előzménykötete, amiben pedig nagy szerepe lesz egy könyvesboltnak.

Nagyon megszerettem a szereplőket, talán pont a főszereplő ork, Viv, nem egy igazán különleges figura, de ő is szerethető, viszont Kal(amajka), a hob (egy koboldféle) és Gyűszű, az egerentyű a kedvenceim lettek.

A fordításban zavart a sok öhm, ohm, ah, oh, és elég sok volt az elírás, nem tudom (mivel e-ben olvastam), a konvertálásnál kerültek ezek bele, vagy a nyomtatott is ilyen-e, de kárpótolt értük a kedves történet. Sose gondoltam volna, hogy egyszer egy high fantasyről azt írom le, hogy kedves. :D Azokról sok minden elmondható, de hogy kedves, az nem igazán. :D Eleve nem nagyon olvasok már fantasyt, eléggé kiszerettem a műfajból.

A legizgalmasabb és egyben leghosszabb könyv A hömpölygő sír volt.

A kedvenc mégis a Legendás latték.

A hónap csalódása pedig A növények és a stressz.

Ezenkívül megnéztem még sok sorozatot és néhány filmet, de ezek közül egy igazán kiemelkedő sem volt, talán csak Az agyafúrt vagány a kivétel (ld. a rá vonatkozó bejegyzést!), amire nem adtam túl magas pontot, de mégis jó emlék, és remélem, folytatják.

2024. január 26., péntek

Janda Tibor: A növények és a stressz

Nagyon érdekelnek mostanában a növények, és ez a könyv is nagyon érdekesnek ígérkezett. Hogyan birkóznak meg a növények a stresszel, pl. a hőséggel, hideggel, szárazsággal, kártevőkkel, miközben nem tudnak elmenni onnan, ahol vannak, nem mehetnek árnyékba, nem ihatnak egy pohár vizet.

Nem tudom, ez a viszonylag rövid könyv kinek készült, szakembereknek vagy laikusoknak, de laikusnak nagyon tudományos, gyakran voltak olyan mondatok, amikből kb. a névelőket meg a kötőszókat értettem, máshol meg - számomra legalábbis - egyértelmű kifejezéseket is megmagyaráz.

Csak egy kiragadott példa a kemény mondatokra: Az izoprenoid citokininek bioszintézisének kulcsenzimei az izopentenil-transzferázok, amelyek katalizálják az izopentenil-difoszfát reakcióját az ATP-vel.

Szép, nem? És a könyv kb. kétharmada ebben a stílusban íródott. Ami még zavart, hogy a szerző odaírja pl., hogy "só (nátrium-klorid)", ami még általános iskolás anyag, bár ettől még nem feltétlenül emlékszik rá mindenki, és szerintem fölösleges volt a zárójeles magyarázat, ugyanakkor pl. a fent idézett mondatból sehol nincs megmagyarázva, hogy mi az az ATP. Vagy volt még egy, amire emlékszem, valahogy így szólt: Bár a rizs CP3-as növény, mégsem bírja jól a hideget. Mégis mi az, hogy CP3-as növény? Elvárás vajon, hogy az olvasó ismerje, hogy mi az az ATP meg C3-as növény? Ha igen, mert olyan olvasóknak szánták, akik ezt megértik, miért kell elmagyarázni, hogy a só az nátrium-klorid?

De sajnos még ahol kevésbé volt tudományos, ott sem tudott megfogni, ami nem feltétlenül a könyv hibája, engem ez egyszerűen nem tudott lekötni.

És hogy kiderült-e, hogy hogyan birkóznak meg a növények a stresszel? Nem tudom, részben igen, talán, egyes vonatkozások. Maradt bennem hiányérzet, úgy érzem, lehetett volna ezt a témát kicsit közérthetőbben is kifejteni. Azt gondoltam olvasás közben, hogy a szerzőnek talán nem megy ez a könnyedebb stílus, de ez sem igaz, mert a bevezető és a lezárás sokkal érthetőbben volt megfogalmazva, mint a könyv középső, úgymond, érdemi része, szóval nem igazán értem.

Igazán kár, érdekelt volna a téma egyszerűbben, laikusabban megfogalmazva.

10/6

2024. január 25., csütörtök

Sorozat (nem?) ajánló: Az agyafúrt vagány

Nem tudom, van-e még ember (jó, egyről tudok), aki manapság elolvassa az Oliver Twistet (vagy ahogy az én gyerekkoromban hívták Twist Olivért), de az Agyafúrt Vagány onnan lehet ismerős. Én olvastam ugyan, még gyerekként, de bevallom, nekem teljesen kiesett, pedig ő volt Fagin egyik kis patronáltja, tolvaja, sőt, talán a legfőbb, legügyesebb. Nos, az ő karakterére építették ezt a sorozatot, de nem kell aggódni, ha nem ismered az eredetit, akkor is élvezhető.

Már 15 év telt el a könyv ideje óta, és az Agyafúrt Vagány, civil nevén Jack Dawkins most orvos, és Ausztráliában él, a történet kezdetén pedig oda érkezik egy fegyencjárattal nem más, ming maga Fagin, akiről Jack vagy ahogy Fagin hívja, Dodge (gondolom, az eredeti the Artful Dodger rövidítéseként) azt hiszi, rég meghalt. Jack megmenti Fagint attól, hogy egy chaingangbe kerüljön, aminek nem tudom, mi a magyar neve, bilinccsel és lánccal összekötözött eliítélteket jelent, akiket így, egymáshoz láncolva dolgoztattak, és hát nem volt épp egy életbiztosítás így élni. Akik ebbe kerültek, azok nem éltek túl sokáig. Jack a szolgájának fogadja Fagint, így nem viszik el kényszermunkára.

Fagin persze nem tudja megtagadni önmagát, és rá akarja venni Jacket, hogy ott folytassa, ahol 15 éve abbahagyta, miközben a férfi meg csak sebész akar lenni, és megszabadulni a múltjától. Jack márpedig nem is akármilyen sebész, a kor viszonyaihoz képest az egyik legügyesebb.

A férfit jó vagy rossz sorsa összehozza a kormányzó idősebbik lányával, Belle-lel, aki szintén sebész szeretne lenni, ami 1850 körül gyakorlatilag lehetetlen volt egy nő számára. A szokatlan páros végül eleinte kényszerűségből gyógyít együtt, később Jack már szinte egyenrangúnak tekinti a lányt, és borítékolható, hogy lassan más is kialakul köztük. (Azért néhol elképesztő volt az a magabiztosság, amivel ezek ketten műtöttek, itt párszor azért nem éreztem hitelesnek az eseményeket, de még belefért.)

Nyilván Fagin is folyamatosan mesterkedik közben, nem beszélve más mellékszereplőkről, szóval a sok bonyodalom és mindenféle szédületes baromság garantált. Van a sorozatnak egyfajta parodisztikus, humoros vetülete, amitől talán könnyebben fogyasztható lesz, ugyanakkor a felszín alatt egészen szörnyű dolgok folynak. Először is elborzasztóak a kor higiéniás körülményei. Jack meg a többi sebész csak úgy beesik az utcáről, és átöltözés, bemosakodás nélkül nekiesnek a műtétnek. Fertőtlenítésről, altatásról még épp csak kezdenek hallani, ahogy baktériumokról, mikrobákról is. Bőségesen vannak műtéteket ábrázoló, jó véres jelenetek, csak győzze az ember gyomorral.

Aztán ott van még a vérszomjas Gaines kapitány, afféle rendőrfőnök a városban, akinek nem sok kell ahhoz, hogy felakasztasson kb. bárkit. Ebben a sorozatban hullanak az emberek, mint a legyek, vagy a műtétek, vagy Gaines miatt. Ott van még Darius is, akinek igazából nem tudom, mi a foglalkozása vagy rangja, de nagyjából büntetlenül megtehet bármit. Ott van még Belle apja, a kormányzó, aki jóindulatú, de nem igazán van fogalma arról, hogy mi is folyik a gondjaira bízott városban (vagy területen? nem hiszem, hogy egy szem városnak külön kormányzója lenne), az anyja, aki valójában hordaná a nadrágot, ha abban az időben erre lett volna lehetőség, és a húga, a szintén eltúlzottan ábrázolt Fanny, akinek az egyetlen célja az életben a férjhez menés, ahogy azt abban az időben elvárták a lányoktól, de aki nem mehet férjhez mindaddig, míg Belle férjhez nem megy, aki viszont, mivel sebész szeretne lenni, sorra utasít el mindenkit. (A végére erről, hogy ő fiatalabb, és ezért nem mehet férjhez, mintha elfeledkeznének.) És még fel lehetne sorolni sok más szereplőt, a szintén kissé parodisztikus papot, a mindenféle zsiványokat, kocsmatöltelékeket, a bordélyház vezetőjét, és igencsak szőrmentén, de egy kicsit bemutatják a bennszülötteket is, ők nem parodisztikusak, de erősen a társadalom margóján élnek, nem is feltétlenül tisztességes módszerekkel keresve meg a betevőt. És még nem beszéltünk a kicsit ügyefogyott, apró termetű kínairól, hogy minden főbb náció és társadalmi réteg képviseltetve legyen.

A sorozat alkotói gondoltak egy merészet, és megfordították a Twist Olivérben felvázolt alaphelyzetet, és most Jack a tolvaj múltjától megszabadulni igyekvő, többé-kevésbé tisztességes életet élő sebész, Fagin pedig, ha nem is épp pozitív figura, de egy szerethető svindler, Oliver meg a gonosz kiskölyök, aki miatt Jack/Dodge és Fagin olyan sokat szenvedett. Ebből mindből aztán lett egy szórakoztató, helyenként kimondottan izgalmas történet, mindenféle kiszámítható és váratlan fordulattal.

A sorozat mindössze 8 részes, és részben lezárt, de simán folytatható, remélem, fogják is, bár még semmit sem hallottam erről.

Nem ajánlom, ha nem bírod a véres részleteket, elsősorban műtétek formájában.

Ajánlom, ha szereted a kicsit humoros, szórakoztató, de azért elgondolkodtató, kosztümös kalandfilmsorozatokat.

10/7,5

2024. január 18., csütörtök

Sorozat (nem?) ajánló: Utálatos karácsony 2 (Odio il Natale 2)

Lett második évada a sorozatnak, még december elején. Meg is néztem, szinte azonnal, de csak most jutok hozzá, hogy írjak róla.

Nem tudom, ez az évad mennyiben hasonlít az eredeti norvégra, de tartok tőle, nem is fogom megtudni, mert nem hiszem, hogy megnézem, és képzeljétek, lett amerikai változat is, Yoh! Christmas címmel, de vessenek a mókusok elé, ha valaha ráfanyalodom. Oké, soha ne mondd, hogy soha, de most így érzek.

Ez az évad jóval kevésbé tetszett, mint 2022-ben az első, annak minden hibája ellenére, és nagyon szépen le van zárva, szóval, remélem, nem lesz folytatás. Úgy érzem, csak akkor tudnák folytatni, ha felrúgnák a szépen kialakult viszonyokat, és mindenki élete a feje tetejére állna. Azt meg nem szeretném, és talán nem is érdekelne.

Figyelem, a következő spoileres lehet azoknak, akik még nem látták az évadot.

Folytatódnak Gianna pasis kalandjai, csak míg az első évadban mindenki azért piszkálta, hogy miért nincs pasija, most, hogy van, mindenki azzal jön, hogy a párkapcsolat szívás. Hát, gratulálok. A szomszédba költözik Filippo a kamaszlányával, és mi, nézők kb. az első pillanattól látjuk, hogy ő a neki való, de persze, Gianna nem, ami egy halom félreéértést, sértődést meg bánatot okoz kb. mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Persze, vannak mellékszálak, a szülei, a testvére és a barátnői, plusz a kórház, ami a legkedvesebb része volt a sorozatnak, jó volt látni, hogy vannak még elkötelezett ápolók, orvosok, még ha csak képzeletbeliek is. Gianna legpozitívabb tulajdonsága a munkája és a betegek iránti szeretete volt.

Éééés, az a helyzet, hogy kb. ennyit tudok mondani erről az évadról, annyira jellegtelen volt. Sajnos. De legalább happy end, és szép az olasz táj meg a ruhák, csinosak a nők.

10/6