Márciusi zárás 2026.

Bele is csapok a közepébe. Márciusban négy könyvet olvastam ki, abból egy hangoskönyv volt. (Ilyenkor mindig bajban vagyok, hogy vegyes tevékenységek esetén milyen szót használjak. Nyilván nem kiolvastam a hangoskönyvet.) Sajnos ez a hónap sem volt túl acélos, a négyből kettő nem volt jó élmény, ha valami meg is marad belőlük, az az, hogy a közelükbe se szeretnék kerülni még egyszer.

1. Stephen Fry: Odüsszeia

Ez volt a hangoskönyv Galambos Péter felolvasásában, ami mindenképpen sokat adott hozzá az élményhez. (Bár sajnos eddig minden hangoskönyvnél az volt a tapasztalatom, hogy a férfi felolvasók szájából a női alakok valahol parodisztikusak lesznek. Nem elég elvékonyítani a hangunkat ehhez és magasabb regiszterben beszélni. Nem tudom, hogy kellene, de nem így. Valahogy mindig elégedetlenség marad bennem.)

(Egyébként a Voiz 14 napos próbaideje alatt tudtam meghallgatni. Jó kis alkalmazás az, rengeteg olyan hangoskönyv van rajta, ami érdekelne, de most sajnos nem fér bele a keretembe az 5990 Ft-os havidíj, így a próbaidőszak után lemondtam. Tudom, ez csak egy könyv ára (sok esetben már egy könyv jóval többe kerül ennél), nem nevezném soknak, de most ez van. Hátránynak érzem, hogy csak az appban lehet meghallgatni a könyveket, azt meg főleg, hogy napjában többször ugrik fel, hogy milyen új könyv került az adatbázisba, így inkább le is töröltem a mobilomról. Meg aztán az sem mindegy, ki olvas fel. Hiába van fent, ha nem tetszik a hang. De nem kizárt, hogy még visszatérek majd.)

Sokat gondolkodtam, hogy GR-en 4 vagy 5 csillagot adjak-e rá, de végül is azért lett 4, mert a (hangos)könyv jó felében nem is Odüsszeuszról volt szó. Kétszer is megnéztem, hogy jót hallgatok-e, mivel a Trójából hazaindult kb. összes, a háborút túlélő férfi utóéletét elmeséli, ami nem is lett volna baj, ha nem éreztem volna úgy, hogy a címszereplő rovására megy.

Az is elgondolkodtatott (sokadszor), hogy a nőknek akkor sem volt jó a helyzetük. A férfiak azt csináltak, amit akartak, összevissza háborúztak, telepotyogtatták gyerekkel a világot (akiket lehet, hogy soha többé az életben nem láttak), a nők meg eközben otthon ültek és várták a férfiakat. Odüsszeusz sem volt kivétel. Hét évig volt Kalüpszó fogságában, de azért szexelni nem volt rest vele. Aztán, miután Hermész segítségével legyőzi Kirkét, már marhára nem rohan haza, több mint egy évig elvan ott, és két gyereket is csinál a nőnek. A szolgálólányok meg közben édes mosollyal szolgálták ki a férfiak vágyait. Nem tudom, valóban annyira jó volt-e a kedvük. Azt a néhány nőt, aki meg ki akart törni ebből a körből, megbüntették.

2. Herczeg Ferenc: Az élet kapuja

Ez volt a saját magamnak álíltott kihívásom márciusra választott darabja. (Emlékeztek: 20-21. századi magyar írók, elsősorban, de nem kizárólag az érettségi tételek mentén.) Ez a könyv kb. két éve került fel a kötelező olvasmányok közé, olvastam róla véleményt, hogy miért. Akár azért, akár nem, igazából nem értem a döntést. Lehet, hogy van Herczegnek jobb könyve ennél (a Bizánc meg emelt érettségin szerepel), de szerintem ez nem azok közé tartozik.

Azt hiszem, fiatalabb koromban jobban tetszett volna ez a könyv, de most már annyira másképp látom a dolgokat.

Rövidke regény arról, hogy Bakócz Tamás hogyan is nem lett pápa. A mű 1919-ben született, Trianon környékén, és persze, hogy benne van az is áttételesen. Mert ha Bakócz pápa lett volna - sugallja, de nem mondja ki-, akkor a török nem győz le minket, és akkor nincs Dózsa, nincs Mohács... Na, persze, az ilyen "mi lett volna, ha..." gondolkodásnak semmi értelme, és úgy tűnik, ezt mi, magyarok képtelenek vagyunk megtanulni, így marad a sopánkodás meg a széthúzás.

Valós történelmi háttér fiktív elemekkel, és ezekkel a fiktív elemekkel volt a bajom főleg. Fiametta és Vértesi Tamás történetszála nekem nem adott semmit. A nagy szavak, a mély szenvedélyek engem inkább fárasztottak. Hiszek ugyan benne, hogy létezik szerelem első látásra, de azt utána sok dolognak kell erősítenie, hogy meg is maradjon. Ezt a kettejük kapcsolatában nem láttam.

Míg olvastam, azon járt az eszem, hogy vajon a nők akkoriban tényleg így gondolkodtak-e vagy csak megfontolt és ügyes színjáték volt részükről. "Jaj, uraságod megtisztel azzal, hogy egyáltalán rám néz és eljön hozzám, a nagy senkihez, akinek élete értelme, hogy kiszolgálja a nagy és erős férfit." Brrr. Ja, és persze az aprócska lába meg a karcsú termete, Jézusom...

Fiametta kurtizán létére elég pirulós és szende volt. Nem tudom, nincs tapasztalatom a középkori kurtizánokkal, de egészen más viselkedést vártam volna tőle. Aztán Vértesi mondása a végén, hogy magyar férfi még nem halt bele a szerelembe, na, ne szórakozzunk! Rendben, nem bántam egy cseppet sem, hogy nem halt bele, sosem szerettem a romantikus regények borzalmas és eltúlzott (?) szerelmi szenvedélyeit, de ez így meg akkora hímsoviniszta duma volt, mint a ház.

Talán ha inkább a pápaválasztás áll jobban a középpontban, és nem a két fiatal szerelmi szerencsétlenkedése, lehetett volna jobb is. 

Még sosem olvastam a szerzőtől, de nem tudom, akarok-e ezután, mert ez nem az én stílusom.

Hát eddig három kötelezőből három nem tetszett, eddig nem túl jó az arány, sőt kimondottan rossz.

3. Abbi Waxman: I Was Told It Would Get Easier

Amennyire tetszett az Egy könyvmoly élete és a Felnőttképző (Az új örömök kertje kevésbé, de az sem volt rossz élmény), annyira nem jött be ez. Mivel magyarul évek óta nem jelent meg új könyve, és ez meg volt vagy 3 dollár Amazonon e-ben, gondoltam, ideje lesz áttérnem az angolul olvasásra, de ez sajnos valami pusztítóan unalmas volt. Nem csoda, hogy közel egy hónapba telt elolvasni, annyira nem tudott lekötni, esténként vonakodva nyitottam ki a Kindle-t, hogy folytassam. Talán abba kellett volna hagyni, de csak vártam és vártam, hogy mi derül ki az egészből, és hogy mit is titkol Emily az anyja elől (ami végül is nem volt akkora szám), és fele után meg úgy voltam, hogy essünk túl rajta.

Olyan sablonos volt az anya és a lánya folytonos torzsalkodása és egymás félreértése, de még ha legalább jól lett volna megírva.

Nincs is kedvem folytatni most a szerző többi könyvével, de azért reménykedem, hogy van még köztük jó.

4. André Klein: Café in Berlin

Falatnyi kis történetek kezdő német felnőtt nyelvtanulóknak. Viccesek is, könnyen is érthetők. Csak azért nem öt csillag, mert ahhogy képest, hogy kezdők, az egyik történet tele van kutyafajták neveivel és ehhez kapcsolódó olyan szavakkal, amik szerintem nem kezdő szint, és a fűtéssel kapcsolatos történetben is vannak nem éppen alapszavak. Amúgy van elég részletes angol szószedet minden történet végén, ez e-könyvben, amiben olvastam, nem túl praktikus, bár ott, ugye, ott a lehetőség (legalábbis Kindle-ön), hogy a beépített szótár segítségével gyorsan ki lehessen keresni az adott szót.

Ami még nem tetszett, hogy minden történet végén van egy teszt, hogy miről is szólt az adott történet. Én az ilyen fajta feladatokat határozottan ellenzem, semmit sem ad hozzá az élményhez, hogy ki tudom-e választani, hogy XY szereplőnek kék volt-e a szeme vagy barna. Sőt.

Mindenesetre nekem sikerélmény volt, tudok németül olvasni! :D A2-es szinten... :D

Némileg hirtelen ötlettől vezérelve, elkezdtem feleleveníteni a német tudásomat. Belegondoltam, hogy 30 éve már, hogy letettem a Göthe Intézet-féle német középfokú nyelvvizsgát, azért azt, mert azzal riogattak, hogy a Rigó utcában (régen ott volt Pesten a nyelvvizsgaközpont) olyan szigorúak németből, hogy 3-4-szer vagy többször rugaszkodnak neki a népek, mire sikerül, és ehhez nem sok kedvem volt. Akkor még magyar nyelvvizsgán volt fordítás oda-vissza, amit később meg is csináltam, és így kérhettem a Göthe-féle vizsga honosítását.

(Őrület, hogy mondhatok ilyet, hogy 30 éve, és nem 5 éves voltam akkor... Huh.)

Na, de olyannyira nem szerettem meg a németet, hogy igazából onnantól fogna nem használtam, és szépen elfelejtődött. Nevessetek ki, de most azért kezdtem újra, mert David Safiert akarok olvasni. Anno nagyon szerettem a Pocsék karmát, és mikor 3 éve kiadták magyarul a Miss Merkel-sorozat első részét, nagyon megörültem, remélve, hogy végre folytatódik az életmű kiadása. De nem. Illetve talán mégis, vagy nem? Na, szóval, tavaly olvastam, hogy fordítás alatt áll a Miss Merkel 2. része, és idén megjelenik. Még mindig nem tudni, mikor... Azért emberek! Három év kell a 2. kötethez? Közben németül már az 5. résznél tart, és idén elkezdődik egy új sorozat egy ügynökről, emellett rengeteg más önálló kötete is van. Sajnos angolra se nagyon fordítják a könyveit, de van katalán fordítás! Értitek ezt? Így aztán arra a kissé talán őrült ötletre jutottam, hogy akkor elkezdek újra némettel foglalkozni, jó esetben pár év, és ripsz-ropsz el is érem azt a szintet, hogy olvasni tudjam. :D Kiderült, hogy a nyelvtan nagy részére emlékszem (jó, fejből nem tökéletes pl. az a sok ragozás, de felismerem, hogy ez múlt idő, ez meg feltételes), de a szókincsem valami botrányosan kicsi. Azért haladok, ha lassan is.

Azért írtam, hogy talán mégis lesz életmű-kiadás, mert valamikor (úgy volt, hogy márc. 27-én, de még ma sincs) megjelenik Safier A szerelem szobát keres c. könyve. Hát pont nem ezzel folytattam volna, mert lengyel gettós, és az egész holokauszt téma engem rettenetesen megvisel, ezért kerülöm, de azért megveszem majd, és kiderül.

Ráírtam a kiadóra, hogy vajon várhatóak-e más Safier-kötetek, de egy nagyon ködös választ kaptam, hogy örülnek, hogy várom a könyveiket. :D Köszi a semmit.

Emellett, amit én nem számolok a listába, meghallgattam Audible-ön a Harry Potter 5. részét, a full-cast, azaz hangjáték változatban. Valamiért erre a részre esett most leginkább nehezemre figyelni, a minisztériumi csatánál teljesen elkalandoztak a gondolataim, pedig a könyvet magát szeretem. Amire kíváncsi voltam nyilván, az Umbridge volt, Keira Knightley alakításában. Bevallom, inkább kicsit féltem tőle, mert nem mindig szeretem a játékát, és meghallgatva, még mindig nem tudom eldönteni, tetszett-e, de félek, inkább a "nem" felé hajlok. Ismét meg kellett állapítanom, hogy Lupint és Siriust nem tudom megkülönböztetni, ahogy eddig sem. Bellatrix hangja nem jött be. Én egy kicsit sem bánom, hogy Snape tök más, mint Rickman. Most már Hermionét is tudtam követni, nem éreztem olyan hadarónak.

Amit most sem szerettem, ahogy az előző olvasásoknál sem, hogy Harry folyton dühöng (és bár valahol megértem, de a többiek nem dühöngenek folyton), hogy milyen meggondolatlanul viselkedik, mivel a dühe vezérli, és hogy Dumbledore magas intelligenciájához képest mennyire bénán és felelőtlenül oldotta meg az egész oklumencia-legilimencia dolgot, meg a Harrvel való kapcsolatát. Mert persze, az olyan jól szokott sikerülni, hogy titokolózunk és nem adunk magyarázatot, csak csináld, mert én azt mondtam.

Már várom a 6. részt áprilisban, mert az volt eddig a kedvencem könyvben, kíváncsi vagyok, változik-e a helyzet. Remélem, nem.

Nagy-nagy bánatomra március 29-én meghalt Nádasdy Ádám. :( Volt egy olyan tervem, hogy meghívom a könyvtárba előadást tartani, de egyszerűen nem mertem, és húztam az időt. Most már nem is lesz rá lehetőségem.

Februári zárás 2026.

Szerencsére a február rövid hónap, gyorsan eltelt, az idő is javult, és még a 20-i havazás sem tudta elvenni a kedvem, főleg, hogy nem lett belőle 14 cm, mint amivel riogattak, és másnapra szinte teljesen el is olvadt. Ilyenkor én már csak a tavaszra tudok gondolni, és alig várom, hogy nyíljanak a tavaszi hagymások. Amúgy bújnak már a kiskertemben. :) Van egy korszakalkotó ötletem, a 28 napos hónapok bevezetése, így lenne egy évben 13 hónap, és nemcsak a nyugdíjasok, de mindenki más is kapna 13. havi fizetést. :D

Könyv szempontból nem volt túl fényes hónap ez, három könyvet sikerült magamévá tennem, és abból kettő is erősen nyögvenyelős volt.

1. Jim Butcher: Teliholdkór (Dresden-akták 2)

Sok évvel ezelőtt olvastam az 1. részt, akkor még azzal a tervvel, hogy hamarosan folytatom. Sem GR-en, sem itt nem találtam semmit arról, hogyan tetszett, az emlékeim meg nagyon halványak már. Az rémlik, hogy nem volt rossz, de nem is voltam érte oda túlzottan. Ez a kötet viszont eléggé csalódás volt.

Külsőre mozgalmas, rengeteg minden történik benne, folyton rohannak, üldözik egymást, verekszenek, gyilkolnak, a főszereplőnek nincs egy perc nyugta sem, és mégis rettentően untam. Ezt a szerencsétlen Dresdent rendszeresen megverik, még kis sem gyógyult az egyikből, már el is agyabugyálják újra.

Az egy Susant kivéve mindegyik szereplő seggfej volt. Nem hiszem, hogy folytatni fogom ezt a sorozatot, pedig ebből ráadásul szépen érkeznek is a részek magyarul.

Egy pozitívum, szex csak említés, utalás szintjén van.

2. Alison Goodman: Útmutató hölgyeknek a teljes romláshoz (Vakmerő hölgyek 2)

(nem, az ill-mannered még mindig nem vakmerő! na, de ez már szerintem így marad, sajnos)

Ez volt a hónap legjobbja, egyértelműen. Nagyon vártam a 2. részt az 1. rész tavalyi sikere óta. Fura volt az első rész epizodikusabb történetvezetése mellett, hogy most csak Lady Hester és barátnője történetéről szól a könyv nagy része, meg persze Evan és Mr. Kent is szála végigvonul a könyvön főszereplő ikertestvér lányaink mellett. Picit nekem sok is volt Hesterék történetéből, de azért nagyon drukkoltam nekik és örültem, hogy elvileg megnyugtatóan lezárult a történetük.

Ha valaki cukormázas romantikust keres, annak nem ez a könyve (az olvasson Bridgertont), de ha valaki jobban szereti a reaálisabb történetet, ami történelemhűbben mutatja be az akkori kort, akkor mindenképp ajánlom. Mert nemcsak szerelmes urak és hölgyek, magas parókájú királynék és cselédek voltak ám abban a korban, hanem polgárok, munkások, sőt törvényen kívüliek is, bűnözők és prostituáltak. Ebben a könyvben megjelenik a történelem is, a ludditák és a napóleoni háborúk formájában.

A nők lenézése, elnyomása továbbra is hangsúlyos szerepet kap, de megjelenik a finom lázadás is a férfiuralom ellen. Tetszett az is, ahogy Gusban felmerül, hogy hiába szereti Evant, mi lesz, ha egyszer össze tudnak házasodni, hisz onnantól a férfié minden vagyona, sőt ő maga is a tulajdonává válik.

A szerző belevett több létező szereplőt is, pl. a llangolleni hölgyeket, akik bár barátnőkként éltek együtt, valójában egy pár voltak, és ritka kivételként a társaság is elfogadta őket. Továbbra is elképesztő volt szembesülni azzal, hogy kb. minden attól függött, hogy a társaság elfogadja-e az illetőt vagy sem. Micsoda kiszolgáltatottság!

Mindezen súlyos kérdések ellenére ez egy nem mondanám, hogy könnyed, de nem is nyomasztó vagy komor, hanem szórakoztató kalandregény, ami azért el is gondolkodtat.

3. Tóth Krisztina: Pixel

Ez a mai magyar írók februári választottja. Érettségi tétel is, legalábbis tavaly még az volt. Ez a másik nyögvenyelős, akármilyen rövidke is, nehezen csúszott.

Az alapötlet, hogy a 30 novella/rövid történet mindegyike egy-egy testrészhez kapcsolódik, nagyon jó lenne, de a megvalósítás hagyott maga után kívánnivalót. Komolyan nem értem, miért lett belőle érettségi tétel, nem érzem semmilyen szinten kiemelkedőnek. Na, persze, a többi kötelező olvasmány se mind kiváló, ezt mindenki tudja, csak nem illik kimondani.

A történetek színvonala hullámzó, vannak jobbak, vannak rosszabbak, engem zavartak a kiszólások (nem lehet látni a haját, de én mint elbeszélő, elmondom, hogy...), de ez lett volna a legkisebb baj, a nagyobb, hogy egyik történet se volt lezárt. Ment-ment-ment, majd egyszer csak vége lett. Nem tudom jobban elmondani. Pl. Spoiler - egy fickó megtudta, hogy rákos, és beleszeretett az orvosába. Komolyan, ennyi a történet. És szinte mindegyik ilyen. A szereplők időnként ismétlődnek, és az ember néha felfedezni vél valamiféle összefüggést, de igazából nincs.

Következő hónapban pár évtizeddel korábbi szerzőt választok, hátha az jobban bejön.

Azon gondolkodtam, hogy minek is vállaltam magamnak ezt a - nevezzük úgy - kihívást, hogy elolvasom ezeket a könyveket. Jártam általánosba, gimibe, elvégeztem egy főiskolát meg egy egyetemet, szinte minden kötelezőt becsülettel elolvastam (szinte...), sok ember egész életében nem olvas el annyi könyvet, mint én a tanulmányaim során. Ezért nem is veszek részt semmilyen kihívásban, mert nekem az olvasás már ne legyen semmilyen szinten kötelező, erre nekiállok ennek. Nem kell nekem bizonyítanom senkinek semmit, legfeljebb magamnak,  és ha nem számítok műveltnek, mert nem olvastam Tóth Krisztinát meg Dragománt, akkor ott egye meg a fene! Ez a két könyv eddig kegyetlen volt, helyenként érthetetlen, komor, időnként lehozott az életről, írástechnikailag sem volt kiemelkedő, és kiválóan alkalmas arra, hogy a diákok kedvét végképp elvegye az olvasástól. Egy könyv adjon valamit hozzám, az életemhez, akkor ér valamit az én szememben, de ez a két könyv eddig csak elvett, az időmet meg az életkedvemet.

No, mindegy, van pár jelöltem, akikkel megpróbálkozom, de ha nem megy, nem fogom erőltetni.

Meghallgattam a Goblet of Fire full-cast változatát Audible-ön, ismét szuper volt. Most már az idősebb gyerekhangok szerepeltek, akik közül Harry hangját nagyon kellemesnek találtam, viszont Hermione gyakran hadar, őt nehezebb érteni helyenként (nekem), és Winky meg nekem túl sipákolós volt. Moody volt az egyértelmű kedvencem, főleg annál a résznél, mikor lelepleződik. (nem írok többet, hátha létezik még ember a földön, aki nem ismeri a történetet) Elképesztő, mennyire elfelejtettem a részleteket, főleg ifjabb Crouchét. (Vicces, de ennyi év után most esett le, hogy a Kupor a kuporog rövidítése - Crouch, ugye -, eddig valamiért azt hittem, a kuporgat van benne. :D Bár igazából annak is van értelme, hiszen "kuporgatta" a szeretetét, nem sokat adott belőle a fiának, valószínűleg ez ragadt meg a fejemben.) De erről most csak spoileresen tudnék írni. Megdöbbentem, mennyire szomorú, tragikus és kissé horrorisztikus az ő története. Ki kell még emelnem a zenét, különös tekintettel a sellők dalára, ami teljességgel elvarázsolt. (haha)

Winky szála egyébként elgondolkodtatott. Dobby 2. részbeli feltűnése után logikus lett volna azt hinni, hogy a házimanók mindig utálják a helyzetüket, de ebben a részben kiderült, hogy korántsem így van. Az életük értelme a gazdájuk szolgálata, és mikor Hermione elkezdené "felvilágosítani" őket, őrültnek nézik. Gyakorlatilag ők maguk sem tudják, mennyire el vannak nyomva, és Winky nemhogy nem örül a ruhának, mint Dobby, hanem onnantól fogva sem érdekli más, mint a volt gazdája jóléte. 

És az jutott eszembe, hogy sok ember sem képes ezt felfogni. Hány olyan volt régen (talán most is), hogy egy nő szólt le egy másik nőt, aki magasabbra akart törni, mert hiszen egy nőnek nem ez a dolga, nem ott van a helye, vagy hogy egy anya vitte el a lányát a körülmetélésre, holott az az ő életét is tönkretette, csak mert ez a szokás, és lehetne sorolni, nemcsak női oldalról. Dobby volt az úttörő ebben, aki már nem ebben látta az utat. Nem emlékszem, hogy a későbbi kötetekben még lesz-e szó róluk, vagy van-e a kánonban erről szó, hogy mi lett a házimanókkal Voldemort újabb bukása után. (Utánaolvastam, Hermionének majd sikerült a minisztériumi munkája során javítania a házimanók sorsán, de a szomorú, hogy Winky igazán sosem heveri ki, hogy ruhát kapott.)

A hónap legjobb élménye viszont a Harry Potter: A kiállítás volt Szentendrén, ahol február 7-én jártunk négyesben családtagokkal. Nekem (de szerintem mondhatom, hogy mindannyiunknak) hatalmas élmény volt, a nem épp olcsó jegyek meg az utazás ellenére is. Szeretnék róla külön bejegyzést írni róla, de hogy mikor, az jó kérdés, és közben persze fakulnak az élmények, sajnos. Szerencsére sok fénykép készült. Aki megengedheti magának, szerintem mindenképp nézze meg!

A Bridgerton 4. évad 2. fele is eljött, és minden bajom ellenére persze, hogy folytattam. A könyveket viszont azóta se. Francesca nagy vihart kavaró és az eredeti történettől gyökeresen eltérő szálára a llangolleni hölgyek esetét látnám megoldásnak. Kíváncsi leszek.

Januári zárás - 2026.

Nagy keservesen csak eltelt az év első hónapja. Egyébként is úgy tartják, hogy ez az év leghosszabb hónapja, és sokáig én is így éreztem, de pár éve, mióta, khm, idősödöm, vagy mifene, már a január is elrohant. De idén nem. Először vártam a 7-ét, hogy túl legyek a szigorlaton, aztán a 16-át, hogy meglegyen a záróvizsga, aztán, hogy hosszabbodjanak a nappalok, majd, hogy végre enyhüljön az idő. :D

De végre február van, és hiába jön vissza a hidegebb idő, ez már akkor is az utolsó téli hónap - hivatalosan. Persze, az utóbbi években már semmit sem lehet biztosra venni, az enyhe februárok után menetrendszerűen jöttek az áprilisi fagyok. A kb. öt éve ültetett sárgabarackfa gyümölcséből még sose ettünk, mert hol a virág, hol a termés fagyott el. Jó lenne, ha az idén másképp lenne.

No, de lássuk, milyen volt a január olvasási, film- és sorozatnézési szempontból! Ahogy az évértékelőben leírtam, az idei évad témája a 20-21. századi magyar írók, ill. a sorozatok folytatása is. Négy könyv végére sikerült jutnom.

1. Dragomán György: A fehér király

Többen is mondták, hogy nyomasztó történet, emiatt sokáig nem is mertem belevágni, de azt is, hogy van benne mágikus realizmus, emiatt mégis érdekelt.

Összességében sajnos ez a könyv nekem nem jött be. Kb. minden oldalán van kegyetlenség, kegyetlenkedés, és ez nekem túl sok volt. Egy-két történet nyomokban tartalmazott némi mágikus realizmust, de én nem is igazán nevezném annak.

Tudom, hogy Romániában jóval kegyetlenebb volt az elnyomás még a 80-es években is, mint nálunk, ahol akkor már repedezett az egész szocializmusnak nevezett rendszer, de ezen túl is szinte mindenki gonosz ebben a könyvben. Szadista tanárok, veszélyes kölykök, hülye boltosok, rosszindulatú idegenek, mindenki. És amekkora baromságokba megy bele a főszereplő gyerek minden történetben, egy idő után már csak ingatni tudtam a fejem. Azt éreztem, mint az Átmeneti üresedésnél, hogy egyetlen szimpatikus, szerethető alak sincs az egész könyvben, még a gyerekek sem, még a főszereplőnk sem, aki csak mondja, mondja a sztorikat, de az egész olyan távolságtartó és semleges, nem is igazán tudjuk meg, mit érez. Néha vannak utalások rá, és olyankor kicsit jobban is tetszett, de aztán visszasüllyedt ebbe a semleges darálásba. E/1-ben mondja el a történeteket, amiknek mind részese, de mégis olyan, mintha kívülálló lenne.

Tényleg totálisan mindenki kegyetlen és idióta volt akkoriban? Nem hiszem. Én csak egyszer jártam Erdélyben, 1995-ben, de a férjem sokkal régebb óta járt oda, és kérdeztem tőle, ő mennyire érezte ezt reálisnak, és szerinte is erősen el van túlozva.

Nem szeretem, ha egy könyvben nincsenek elvarrva a szálak, meg nincsenek lezárva a történetek, itt pedig túl sokat bíznak a képzeletünkre. Ezzel sincs feltétlenül baj, ha visz valahová, de itt úgy éreztem, nem visz.

De ha még ha a nyomasztó történeteken túl is teszem magam, írástechnikailag sem éreztem kiemelkedőnek ezt a könyvet. Nagyon-nagyon hosszú mondatokból áll végig, akár egy oldalon át is mehet egy mondat, és közben csak beszél és beszél és egy árva párbeszéd sincs benne, minden a rohadt hosszú mondatokból derül ki, és ez egy idő után már rettentő fárasztó volt, csak várod és várod a mondat végét, de nem jön, és most szeretném illusztrálni ezt, de már nem tudom, mit írjak, úgyhogy feladom. :D És ettől a stílustól kap egyfajta monotonitást az egész szöveg.

Azért volt pár egész jó történet, főleg a vége felé, a címadó fehér királyos (egy sakkfigura), az énekes madaras és a temetés.

Szívem szerint legszívesebben már kb. 20 oldal után abba is hagytam volna, de eltökéltem, hogy mindenképp végigolvasom. Szerencsére nem hosszú könyv, nem hiszem, hogy 600 oldalon keresztül bírtam volna ezt.

2. Elle Cosimano: Finlay Donovan megássa a sírját (Finlay Donovan 5.)

Ezek után kellett egy kicsit könnyedebb, humorosabb valami, és bár nem a kedvencem ez a sorozat, zavar az állandó rohangálás és hektikusság, de most úgy voltam vele, ezt is elnézem neki, csak legyen más, mint az előző. :D

És kérem szépen, nekem eddig ez a rész a kedvencem a sorozatból, a témája sokkal jobban érdekelt, mint a maffiás vonal, Mrs. Haggerty meg egészen a szívemhez nőtt. Nem semmi, ahogy a dolgokat intézi! Most először éreztem azt is, hogy ide nekem a folytatást, de rögtön! :D A szerelmi-epekedős vonal pont elég volt az ízlésemnek. Csak egy dolog bosszant mindegyik könyvben, ahogy Fin a gyerekeivel bánik. Ezek kb. soha nincsenek otthon, állandóan valakire rá kell bízni őket, az volt az érzésem, hogy nem töltenek otthon két egymást követő éjszakát. Ez nem így működik a gyakorlatban, legalábbis a nagy átlagnál nem.

De ettől eltekintve nagyon élveztem a könyvet, és most kivételesen úgy lett vége, hogy érdekel is, mi lesz.

3. Thomas Mayne Reid: A tenger foglyai

Gyerekkorom egyik imádott kedvence volt a szerzőtől A fej nélküli lovas. A fehér törzsfőnököt is olvastam, de az előbbi volt a favorit. Pár éve vettem meg ezt a könyvet e-ben, potom pénzért, valamiért most került rá sor.

Sajnos ez a könyv elég közepes élmény volt, sokat gondolkodtam, hogy vajon gyerekként jobban tetszett volna-e, de nem tudom eldönteni. Talán igen.

Túl egyszerű, ugyanakkor nehezen hihető volt a történet. Nem is igazán tudok mit írni róla, olyan semmilyen volt.

Ahhoz képest, hogy leagálisan vásárol e-könyv volt, tele volt elírással, helyesírási hibával. Emellett furcsa módon a könyv elején az áll, hogy ne adjam kölcsön és ne adjam ajándékba senkinek, ha ilyen terveim lennének, vegyem meg még egy példányban. Vagy ahány embernek odaadnám, annyiban. :O Nem igazán értem, ha megveszek egy papírkönyvet, senkit sem érdekel, mit csinálok vele. Mi az, hogy vegyem meg még egy példányban? Mindegy, annyira nem volt jó könyv, hogy nagyon tovább akarnám adni.

4. Adam Kay: Dexter Procter, a 10 éves doktor

Bár sok ifjúságit és néha még gyerekkönyvet is olvasok, ez nem igazán jött be. Szeretem, ha kicsit komolyabban veszik az olvasót, még ha 10 éveseknek is íródott. Sokat gondolkodtam, mi volt vele a bajom, és az egyik Dexter folytonos beleírásai, -javításai a szövegbe, a másik, hogy szerintem túlírt, túl hosszú, kevesebb több lett volna. Nem mondom, volt benne humor is, a rajzok is jópofák, de ez nekem most kevés volt. Dexter elég beképzelt, Rupi meg nem tudom, mit képzelt, ha egy orvosnak azt mondják, hogy szombaton is kell dolgoznia, akkor az ellen nem nagyon van apelláta.

Sorozat ugyan, de nem tervezem folytatni. Nem tudom, érdemes-e a szerző felnőtteknek szánt könyveivel próbálkoznom.

Kicsit Sam Copeland stílusára emlékeztetett (bocs mindkét szerzőtől!), de amíg a Charlie-sorozatot nagyon szerettem, ezt kevésbé.

Kivételesen mesélek egy fordításomról is. A Royal-ish c. hallmarkos film szinkronját írtam nemrég, nem tudom, mi lesz a magyar címe, kb. 1-2 hónapra tippelek, és bekerül valamelyik tévécsatornára. Tipikus hallmarkos romantikus, cuki, de kiszámítható. Ami miatt érdekes, hogy Teri Wilson Once Upon a Royal Summer c. regényéből készült. A szerzőtől, úgy nézem, nem jelent meg magyarul semmi. Aranyos volt, kellemes, bár több hasonló témájú könyvet-filmet véltem felfedezni benne.

Befejeztem az Agatha Christie regényéből készült Hét számlap c. sorozatot a Netflixen. Az első rész tetszett, de aztán nem igazán tudott lekötni. Nézem A jég szerelmeseit, ami szintén regényből készült, Jennifer Iacopelli írta az eredetit. Bevallom, bár imádom a műkorcsolyát (vagy inkább imádtam egy másik életben), itt - bár tudom, hogy épp ez a lényege - túl sok nekem a dráma meg a tininyafi. De valószínűleg ezt az évadot végignézem, aztán meglátjuk.

Audible-re felkerült a Harry Potter and the Prisoner of Azkaban hangjáték változata, nem sikerült ugyan még befejeznem, de már csak egy fejezet van hátra. Bár nem is olyan régen olvastam ezt a részt angolul, az interaktív-illusztrált változatban, ill. mentünk el tavaly augusztusban a fiammal megnézni, mikor rövid időre visszakerültek a moziba a filmek, most is végigizgultam a Csikócsőr "kivégzésétől" az időnyerős részig tartó eseményeket. Nem csoda, hogy sokaknak ez a kedvenc könyve, tényleg nagyon jól össze van rakva.

Tuti volt még valami, de most ennyi jutott eszembe. :D

Újévi Book Tag 2026.

Ritkán töltök ki ilyen book tageket, de ez most megtetszett, részben, mert rezonál a 2026-os olvasási terveim egy részére. Természetesen semmi sem kötelező, ha úgy alakul, simán változtatok majd.

1. Írók, akiktől szeretnél olvasni idén, de eddig még semmit nem olvastál tőlük

Ezt nem ártott volna tényleg újévkor kitölteni, mert már van, aki meg is volt, de azért beleveszem a listába. :)

Mai, ill. klasszikusabb magyar írók vonalon (mivelhogy ez az idei tematikám):

- Dragomán György - ő az, aki megvolt

- Tóth Kriszta

- Herczeg Ferenc

- Wass Albert

- Háy János

- Borbély Szilárd

Kicsit lájtosabb vonalon:

- Jenny Colgan

- Julie Caplan

- Adam Kay

Több új írót is szeretnék "kipipálni", de egyelőre őket mindenképp be szeretném szorítani az időbe.

2. Könyvek, amiket mindenképpen szeretnél elolvasni

Izé, mennyi időtök van? :D

Alison Goodman: Útmutató hölgyeknek a teljes romláshoz - ezt angyon szeretném februárban sorra keríteni. A többi majd menet közben alakul.

3. Klasszikusok, amiket szeretnél elolvasni

Wass Alberttől több minden is érdekelne. A férjem azt mondta, A farkasveremmel kezdjem. Mondtam, ha az neki tetszett, nekem nem biztos, mert elég eltérő az ízlésünk. Erre ő, hogy pont azért, mert az neki nem annyira jött be. :D Valamit tudhat 30 év után. ;)

Herczeg Ferenc: Az élet kapuja - mert ez bekerült az érettségi anyagába, és kíváncsi vagyok rá, nagyon vegyeseket hallottam róla.

4. Könyvek, amiket szeretnél újraolvasni

Folytatnám a Harry Potter sorozatot az interaktív kiadással angolul, most a 4. rész következne, de mivel közben a hangjátékokat is elkezdtem Audible-ön, nem tudom, mikor kerül sorra.

Thomas Mayne Reid: A fej nélküli lovas - A fehér törzsfőnök. - Mivel pár napja fejeztem be A tenger foglyait, ami sajnos nem igazán jött be, talán újraolvasnám ezt a kettőt, amik gyerekkori kedvenceim voltak, főleg az első. Már csak azt lenne jó tudni, vajon hol vannak. :D

5. Egy könyv, ami ezer éve várólistás és idén el akarod olvasni végre

Hm, nem is tudom, van pár, de a legtöbbről szerintem nagyjából már lemondtam mélyen legbelül.

6. Egy jó vastag könyv, amit beterveztél

HP 4. Az jó vastag. :) Ja, és persze az új Cormoran Strike.

7. Írók, akiktől már olvastál és idén is szeretnél

- Robert Galbraith - természetesen, már várom az elvben februárban megjelenő magyar fordítást.

- Alison Goodman

- David Safier

- Tracy Rees

- Abbi Waxman

Utóbbi kettőnél lehet, át kell térnem az angolul olvasásra, mert évek óta nem jön ki magyarul tőlük semmi, vagy nagyon lassan csordogál.

8. Karácsonyra kapott könyv, amit el fogsz olvasni idén

Nem kaptam karácsonyra könyvet, kimondottan nem szeretek könyvet kapni, mert nem találják el az ízlésemet, és volt már ebből konfliktus, így max. könyvutalványt szoktam kérni, de tavaly azt sem. Inkább megveszem magamnak azt, ami érdekel.

9. Egy sorozat, amit elkezdeni és befejezni is 2026-ban fogsz

Gőzöm sincs...

10. Egy megkezdett sorozat, amit 2026-ban be fogsz fejezni

Natalia Sherba Óramágusok sorozatát már tavaly is terveztem folytatni, de őszintén, azt se tudom,  hányadik résznél tartok. Újráznom kellene előtte. Közben már új sorozatba is kezdett az írónő.

11. Van valami olvasási terved? Ha igen, hány könyvet tervezel idén elolvasni?

Örülnék, ha egyszer az életben elérném az 50 könyvet, de igazából 30--40-nek is nagyon örülnék, mert azt azt jelentené, hogy van valamennyi időm, energiám rendszeresen olvasni.

A tervem, ahogy az évösszegzőben is leírtam, hogy mai, ill. klasszikus magyar írókat szedek elő, elsősorban, de nem kizárólag az érettségi tételek mentén. Emellett a sorozatokat is folytatni szeretném.

12. Bármilyen egyéb célkitűzés

Nincs... Ennyi bőven elég egy évre. :D

Töltsétek ki ti is, ha tetszik a kérdéssor! :)

Évértékelő 2025.

Végre, végre, eljutottam ide is. :D Ahogy már írtam, lediplomáztam 16-án. El sem hiszem, hogy vége az egyetemi tanulmányaimnak! Nem volt könnyű, de megvan. Nos, lássuk a 2025-ös évet olvasási szempontból.

Kerek 40 könyvet olvastam el, ez Goodreads szerint 11.583 oldal volt, ami 31,7 oldal naponta. Magam sem tudom, hogy jött ez össze, nem volt olyan sok időm olvasni, de szerencsére sok jó és könnyen olvasható, haladós olvasmányom volt.

Próbálok pár kategóriát összehozni.

Ugyebár, valamikor az év közepe felé (ha az emlékezetem nem csal) határoztam el, hogy befejezek/folytatok rég elkezdett sorozatokat. Ennek eredményéről külön posztot írtam. Ennél többet terveztem, de hát már ennek is örültem.

Akkor nézzük! Részletes értékelést most nem írok, minden könyvről van a havi összefoglalókban.

Nyelvek

Négy angol nyelvű olvasmányom volt, GR-en többnek látszik, mert pár könyvhöz nem találtam magyar kiadást, de kihagyni sem akartam őket. A halmosdombi ház 3. része, a Bliss 2-3. része és a Goblins and Greatcoats c. novella/rövid történet. Minden évben megfogadom, hogy többet fogok angolul olvasni, részben a magyarul elérhetetlen könyvek miatt, részben a félbehagyott sorozatok miatt, de mindig akad olyan magyarul, ami aztán elviszi a fókuszt.

Szerzők

Sikerült kedvenc szerzőket folytatni: Amelia Mellor, Sangu Mandanna, T. Kingfisher, Lezsák Levente stb. Van, akitől viszont a büdös életben többé nem tervezek könyvet venni a kezembe, pl. Kaliane Bradley Időminisztériuma nagy csalódás volt, ahogy Christelle Dabos-t is leírtam egy életre, szerintem.

Félbehagyások

Ilyen csak kettő volt, A nagy Gatsby és a Hucleberry Finn kalandjai (angolul), mindkettő hangoskönyvben.

Hangoskönyvek

Tavaly már ezeket is beleszámoltam az olvasásaimba, eddig nem tettem. Stephen Fry Tója és Héroszok c. művei kerültek sorra. Nagyon remélem, hogy az Odüsszeuszból is lesz hangoskönyv.

Hangjátékok (más néven rádiójáték, full-cast)

Ez új, vagy inkább újra előszedett műfaj, hiszen gyerekkoromban gyakran hallgattam a rádióban olyan műveket, ahol minden szereplőnek más hangja volt. A Szíriusz kapitányra máig is emlékszem.

Audible-ön hallgattam meg a Büszkeség és balítélet (nyilván angolul) ilyen verzióját, ill. a Harry Potter sorozat 1-2. részét (a 3.-at épp most hallgatom). Rá kellett jönnöm, hogy erre a verzióra angolul nekem sokkal könnyebb koncentrálni, mint a "sima" felolvasásra, akármilyen jól is adja elő az adott felolvasó. Ezek nincsenek benne a 40 könyvben.

Csalódások

Nem volt sok szerencsére, de azért akadt. A már említett Időminisztérium, A nagy Gatsby és A típuspéldány elrablása nem tudtak lekötni. A csodálatos elme kódja nekem nagy kamu volt, és Dabos új könyvét is szeretném elfelejteni. A most megjelent könyvét már nagy ívben elkerülöm.

Tervek 2026-ra

Valamikor az év vége felé kitaláltam, mi lesz a 2026-os év témája: 20-21. századi magyar írók, elsősorban, de nem kizárólag az érettségi tétetek mentén. A januárt A fehér királlyal kezdtem, ami nekem nem igazán tetszett. Akiktől még szeretnék olvasni: Tóth Kriszta, Wass Albert, Nyírő József, Borbély Szilárd, Háy János. A lista még nem végleges. Terveim szerint havi egy könyv lenne tőlük, de majd meglátjuk. A sorozatpótlást, -folytatást is vinném tovább.

Amúgy meg, olvasási téren, csak kedvet, időt, lehetőséget, jó könyveket szeretnék.

A diplomám, a macska és a nyomtató esete

Nem, még mindig nem az évértékelő, ha nagyon várná valaki, de a következő bejegyzés már az lesz, ígérem!

Pénteken, 16-án lediplomáztam! :D Gondoltam, ma a két vaskos irattartót, ami tele van a 3 félév egyetemi anyagával, amik egyébként a nyomtatón hédereztek eddig, szépen elsuvasztom valahová. :D Nos, fel is raktam az egyik legfelső könyvespolcra, szépen letakarítottam az asztalt meg a nyomtatót, és elégedetten legeltettem a szemem a rendezett asztalon. Egy dolgot nem vettem számításba, hogy a macskák szeretnek vagy a nyomtatón aludni (a macskák perverzek, na! :D), vagy onnan ugranak át a szomszédos ruhaszárítóra, mert ha van rajta ágynemű vagy törölköző, szeretnek azon is aludni. Csakhogy a két vaskos irattartó nélkül a nyomtató jelentősen könnyebb lett, és amikor az egyik macska felugrott rá, a nyomtató és a macska fénysebességgel indult le a padló felé. Én "a k... anyádat, hülye macska!" üvöltéssel próbáltam röptében elkapni a nyomtatót (a macskát nem, az úgyis talpra esik), sikertelenül.

Felszedtem szegény nyomtatót, megnéztem, külsérelmi nyomok nem látszanak rajta, hogy működik-e, nem tudom, mert évek óta nincs benne tinta. :D Mindenesetre, hogy lenyomjam, rátettem a történelmi forrásműveket tartalmazó Középkor és a Rendszeres angol nyelvtan c. vastag, műfajban és tömegben is súlyos könyveket. Remélem, ez már elég lesz, hogy még egyszer ne billenjen le a nyomtató.

A 2025-ös nagy sorozatfolytatás eredménye

Mielőtt megírnám az évértékelőt (hát igen, idén se lesz kész mindjárt január elsején, de ma volt a nagy szigorlatom, az töltötte ki a napjaimat, de megvan!), lássuk, mit sikerült megvalósítanom a tavalyi sorozatfolytatásos projektből!

Jessica Townsend: Morrigan Crow - novemberben végre megjelent a 4. rész magyarul, nagyon szerettem.

Terry Pratchett: Sajogi Stefánia - ezt a sorozatot sikeresen lezártam.

Kathryn Littlewood: Bliss - a 2-3. részt elolvastam angolul. Szeretném majd egyszer a spin-off sorozatot is elolvasni.

Elle Cosimano: Finley Donovan - épp most olvasom a magyarul nemrég megjelent 5. részt.

Kelly Ngai-Nikki Lish: A halmosdombi ház - a 2-3. részt elolvastam angolul.

Ruff Orsolya: Orczy Mimi - igen, nemrég végeztem az 5. résszel!

Erin Sterling: Csirbú, szerelem - elolvastam a 2. részt, annyira nem volt borzalmas, mint vártam. :D Előbb-utóbb sorra kerítem a 3. részt is.

Kerstin Gier: Nefelejcs 3 - ezt nagyon szerettem.

V. E. Schwab: A fényigéző (A mágia árnyalatai 3) - ez elég gyenge volt.

Amelia Mellor: Az élet varázskönyve - ezt nagyon szerettem, remélem, a szerző új sorozatát is lefordítják majd.

Egyelőre ennyit sikerült, de 2026-ban is szeretném folytatni a sorozatok pótlását, folytatását.