A 2025-ös nagy sorozatfolytatás eredménye

Mielőtt megírnám az évértékelőt (hát igen, idén se lesz kész mindjárt január elsején, de ma volt a nagy szigorlatom, az töltötte ki a napjaimat, de megvan!), lássuk, mit sikerült megvalósítanom a tavalyi sorozatfolytatásos projektből!

Jessica Townsend: Morrigan Crow - novemberben végre megjelent a 4. rész magyarul, nagyon szerettem.

Terry Pratchett: Sajogi Stefánia - ezt a sorozatot sikeresen lezártam.

Kathryn Littlewood: Bliss - a 2-3. részt elolvastam angolul. Szeretném majd egyszer a spin-off sorozatot is elolvasni.

Elle Cosimano: Finley Donovan - épp most olvasom a magyarul nemrég megjelent 5. részt.

Kelly Ngai-Nikki Lish: A halmosdombi ház - a 2-3. részt elolvastam angolul.

Ruff Orsolya: Orczy Mimi - igen, nemrég végeztem az 5. résszel!

Erin Sterling: Csirbú, szerelem - elolvastam a 2. részt, annyira nem volt borzalmas, mint vártam. :D Előbb-utóbb sorra kerítem a 3. részt is.

Kerstin Gier: Nefelejcs 3 - ezt nagyon szerettem.

Egyelőre ennyit sikerült, de 2026-ban is szeretném folytatni a sorozatok pótlását, folytatását.

Decemberi zárás 2025.

Eljött - ismét - az év utolsó napja. Ma délelőtt befejeztem az idei év utolsó (40.!) könyvét, és ma már nem akarok újabb könyvbe kezdeni (majd jövőre, hehe - de utálom ezeket az "idén utoljára teszek ezt meg azt" típusú megjegyzéseket, de ettől még csinálom. :D), bulizni meg nem szeretek, a petárdázást külön rühellem, így ma megírom a havi zárást, és legközelebb majd az évértékelővel jövök. A nap hátralevő részében sorozatot nézek, és megpróbálom túlélni ezt az éjszakát.

Ebben a hónapban 5 könyvet olvastam ki, nem is tudom, hogyan, pedig nem volt sokkal több időm, mint máskor, az egyetemre is sokat kellett tanulnom, beadandókat írni, vizsgára készülni, de voltak igazán olvasmányos könyveim és rövid, gyorsan kiolvasható is.

A hónapot az Orczy Mimi sorozat 5. részével kezdtem.

1. Ruff Orsolya: Az erdélyi kastély szelleme

Továbbra is nagyon szeretem ezt a sorozat, és meglepve olvastam az utószóban, hogy eredetileg az 5. lett volna az utolsó rész, de végül mégis megszületett ez a spin off rész. Bár ez is ugyanolyan izgalmas és érdekes volt, mint az eddigiek, mégis nehezebben hangolódtam rá valamiért, de nem tudom megfogalmazni, miért. Kitaláltam a gyilkost. :)

Ezúttal is vannak meglepetések elrejtve a könyvben. :)

Várom a következő részt, és előre szomorú vagyok, ha tényleg az lesz az utolsó.

2. Jessica Townsend: Ezüstszülött - Morrigan Crow sötét titka (Nevermoor 4)

Végre-végre megjelent a következő rész a sorozatból! Nagyon sok idő kimaradt az előző rész óta, és szinte mindent elfelejtettem, de nagy öröm volt végre elolvasni a Nevermoor új kötetét.

Ez a kötet már komolyabb, véresebb, nem csoda, hogy 14-es korhatáros. Izgalmas volt, olvasmányos, csak úgy pörögtek a lapok. Ja, és a vége felé itt is kitaláltam a gyilkost. ;)

Pici spoiler: Darlingék azonnal gyanúsak voltak. :D

Remélem, a következő kötetre nem kell ennyit várni. 

3. Ben Miller: Egy karácsonyi manó kalandjai

A Christmas Elf Chronicles 3. része, nem tudom, van-e magyar sorozatcíme.

Az első részt, az Egy karácsonyi manó naplóját olvastam, de úgy tűnik, a 2.-at nem. Sajnos azt gondolom, nem sokat vesztettem, és nem hiszem, hogy fogom pótolni.

Aranyos, és bár szeretem a gyerekkönyveket is, de ennek már nagyon nem én vagyok a célközönsége. Nagyon naiv az egész történet, de gondolom, kezdő olvasóknak való, azért kell a rövidsége és az egyszerűsége.

Kedvesek a rajzok.

Emlékeztetnem kell magam, hogy ne akarjak ilyet olvasni többet. De legalább megvolt a karácsonyi könyv.

4. Sangu Mandanna: A Varázsfogadó - Egy boszorkány kézikönyve

Igencsak megörültem, mikor megláttam, hogy lesz a szerzőnek újabb könyve magyarul, és elég hamar ki is olvastam.

Sajnos kevésbé volt jó élmény, unalmasabbnak találtam, mint a szerző másik könyvét, a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társaságát, bár rossz semmiképp sem volt. Túl sok volt az "epekedés" az ízlésemnek, meg a jóképű, morc, de aranyszívű pasi kliséje is fárasztó már.

Azért örültem, hogy elolvastam, a vége izgalmasra sikeredett, voltak humoros pillanatok is, és továbbra is szívesen olvasnék még a szerzőtől.

A fordítás szép, gördülékeny.

Az előzővel párhuzamosan kezdtem olvasni az év utolsó olvasmányát.

5. Sarah Beth Durst: Az ​elvarázsolt üvegház (Bűbájok boltja 2)

Talán nem volt jó ötlet a párhuzamos olvasás, a két, bizonyos szempontból hasonló könyv egymás mellett kicsit sok volt, de lehet, hogy csak jobban kijöttek a hibáik.

Lassú folyású a történet, aki nagy izgalmakat vár, csalódni fog. Kedves történet, de tényleg nagyon lassan csordogál. Bár, aki olvasta a Bűbájok boltját, az nem lepődik meg ezen. A végére iszonyú sok volt a mézes sütemény (utálom a mézet, de ha nem utálnám, akkor is sok lett volna), az volt az érzésem, mást sem esznek jóformán.

És egy újabb jóképű, morc, de aranyszívű pasi. Komolyan? Nagyon uncsi már.

A fordítás itt is szép és gordülékeny.

Voltak más könyves élmények is a hónapban, pl. felkerült a Younger összes évada Netflixre, aminek az alapja szintén könyv. Annak idején 6 évadot láttam szinkronnal, de úgy tudom, a 7. évadnak nem lett szinkronja. Amúgy nagyon bosszant az ilyen. Miért nem lehet az utolsó évadot is leszinkronizálni? Na, mindegy, pár napja elkezdtem angol felirattal nézni az utolsó évadot, és bár most is elég jó élmény (2020-ban néztem utoljára), sok dolog már zavar.

SPOLIER! Pl. Charles komolyan azért szakít Lisával, mert nem akar hozzámenni? És mind a ketten elég hamar új kapcsolatba kezdenek, ez nekem hiteltelen volt. SPOILER vége!

Amúgy nehéz a szövege, tele rövidítésekkel és szlenggel, rémálom lehet fordítani.

A hónap közepén került fel Audible-re a Harry Potter and the Chamber of Secrets full-cast, hangjáték változata. El is kezdtem hallgatni, de idén már nem hiszem, hogy a végére jutok.

HBO-n látható a Harry Potter sütiverseny 2. évada, és most is ámulattal néztem a szebbnél szebb tortákat, amelyik mindegyik egy műalkotás az én szememben. Bár vannak elég vad ízkombinációk, de azért szívesen megkóstolnám mindegyiket. Kíváncsi lennék, mi lett a megmaradt tortadarabokkal, hiszen akkora volt mind, hogy egy hadsereget is jól lehetett volt lakatni velük.

A Percy Jackson 2. évada is elkezdődött Disney+-on, de valamiért nehezemre esik figyelni rá.

Volt még valami, de persze, hogy elfelejtettem. :D

Hamarosan jövök az évértékelővel, a jövő évi tervekkel, de addig is boldog új évet!

Novemberi zárás 2025.

Ráfordultunk az év utolsó hónapjára. Még mindig az egyetemi tanulmányaim viszik el a legtöbb időmet, ezért sok mást nem is olvastam.

1. Jakupcsek Gabriella: A napos B oldal

Szeretem a szerzőben, hogy kendőzetlenül ír az adott témáról, ugyanakkor túl általánosan is, és nem mindenki számára megvalósíthatók a tanácsok, amik ebben a könyvben vannak. Ezúttal sok szakértőt kérdezett meg, ami alapjában jó, de szerintem egyik-másik tanács egyáltalán nem életszerű. Már sok minden kiesett a fejemből, de az olyanok, hogy menopauza idején, után a felét ehetjük csak, mint eddig, különben menthetetlenül hízni fogunk, és napi egy óra séta nem is olyan borzalmas, ugye? szerintem borzasztó károsak. Nekem pl. gerincsérvem van, ezért nemhogy egy órát, tíz percet sem tudok szörnyű derékfájás nélkül gyalogolni. Az együk felét meg csak arra jó, hogy ha betartom, folyton éhes legyek, ha nem, akkor meg lelkiismeret-furdalásom legyen. Mindenesetre gyorsan kiolvasható, olvasmányos, gördülékeny könyv, amiben azért szerencsére akadnak pozitív, támogató üzenetek is.

2. Herman Melville: Bartleby, az írnok/Bartleby the Scrivener

Amerikai irodalomtörire olvastam el ezt a novellát, kisregényt (?), egy kétnyelvű vűltozatból, vegyesen angolul és magyarul. Nagyon érdekes az alapfelállás, ami szerint az elbeszélő felveszi Bartlebyt másolónak a jogi cégéhez, aki eleinte rendesen dolgozik, majd egy idő után mindenre azt mondja, hogy inkább nem szeretné, és csak áll és bámulja a falat. A dolgok egyre súlyosbodnak, míg el nem értünk a végkifejlethez. Sajnos azonban nem tudjuk meg, mi történt szegény fickóval, miért lett ilyen. Van ugyan egy odavetett indok, de nekem ez nem volt kielégítő, és úgy éreztem, a lezárásból nem tudtam meg semmit. Nekem ez így csalódás volt, és hiányérzet maradt bennem.

3. Szabó Adrienn: Magyar superfood

Szeretem Adrienn hozzáállását az ételekhez, evéshez, még ha nem is tudok mident a magamévá tenni, pedig lehet, hogy neki van igaza. A könyv gyönyörű és gusztusosak az ételek, de magamat ismerve kétlem, hogy túl sokat el fogok készíteni a benne szereplő receptekből. Hasznosak voltak a könyvben szereplő információk, és valóban ki kellene próbálni más élelmiszereket is a megszokottakon kívül. Hm, majd egyszer...

4. Kerstin Gier: Ami a világot összetartja (Nefelejcs 3.)

Már azt hitem, nem sikerül befejeznem movemberben (nem mintha ez baj lett volna), de aztán az éjjel sikerült a végére jutnom.

Szerintem méltó lezárása volt a trilógiának. Rengeteg mindent elfelejtettem, nem is mindent értettem, de nagyon élveztem a 3. részt. Jó volt felfedezni a kapcsolódást a másik trilógiákhoz, Bax révén az Időtlen szerelemhez és az álomfolyosó révén a Silberhez. Szerettem a megcsillanó humorát is.

A fordításban nagy (és szerintem nem jó) mérföldkőhöz értem, kaptam AI-támogatott feliratot kijavítani, persze sokkal kevesebb pénzért. AI-támogatott = AI fordította le, és nekem "csak' javítanom kellene, csakhogy nagyon nem jó. Szó szerinti fordítás szinte az egész, félrefordítás is akad, tegezés-magázás rosszul szerepel, a kontextust egyáltalán nem tudja kezelni, a formai hibákról nem is beszélve. Lehet, hogy ez lesz a jövő, de egyelőre nem tart ott, hogy teljesen helyettesítse az embert. Jelenleg közel annyi idő kell a javításhoz, mintha én fordítanám le."Szép" új világ?

Nem mondom, megvan az AI haszna, én is használok ChatGPT-t, fordításra is, és fényévekkel jobban fordít, mint ez, amit küldtek, de azt is mindig kritikával illetem, és ellenőrzöm. Hát, ha ez így megy tovább, talán tányleg jó döntés volt újra tanárnak tanulni, ott még egyelőre nem jönnek a robottanárok.

Az év hátralevő részében szeretnék még legalább két könyvet elolvasni, az új Orczy Mmi kötetet és a Nevermoor végre, hosszú kihagyás után megjelent új részét. Sajnos annyi idő maradt ki, hogy már kb. semmire sem emlékszem. Minden évben tervezek valami karácsonyi könyvet, nem tudom, idén lesz-e belőle valami. Meglátjuk.

Októberi zárás 2025.

Megint kezdhetnék lamentálni azon, hogy ismét eltelt egy hónap, ráadásul ráfordultunk az ősz utolsó hónapjára, és mivel lement a halloween is, hivatalosan is kezdődhet a karácsonyi szezon. 

Már megint egy gyenge olvasási hónap, egy szem könyvnek értem a végére, három folyamatban van, és két félbehagyásom is volt, most először az évben.

Az egy szem könyv a saját magamnak állított sorozatos kihívásomhoz kapcsolódik, befejeztem egy trilógiát.

Kathryn Littlewood: A Bitesize of Magic

Ez a Bliss-sorozat 3. része, amiből, ugye, magyarul csak az első rész jelent meg. Ismét elmondhatom, hogy örülök, hogy folytattam, aranyos volt a történet és jópofák a varázslatos ételreceptek. Ez a történet most azt mutatja be, hogy mi van akkor, ha rosszra használjuk a varázslatos recepteket.

Sajnos, nem Lily néni története folytatódott, és nem tudtam meg, ki a Shrunken Man. Lily néni az előző rész végén eltűnik, miután elvesztette a sütiversenyt Rose-zal szemben, de magával viszi a varázsreceptes könyv végén levő olyan recepteket, amikkel gonosz dolgokat lehet kifőzni, ill. kisütni. Olyan sütik születnek ezekből a leírástokból, amik függővé teszik az elfogyasztójukat vagy épp totális engedelmességet váltanak ki. Ezt akarja kihasználni egy nagy süteménygyártó cég vezetője, aki felbéreli Lily nénit, hogy süsse meg ezeket a sütiket. Csakhogy Lily néni szó nélkül eltűnik a félig kész recepteket hátrahagyva, és Mr. Butter elrabolja Rose-t, hogy fejezze be ezeket, miközben a családjával zsarolja.

Csakhogy Rose hamar rájön, hogy elrablója végzetes függőséget akar kialakítani az egész emberiségben, hogy csak az ő vacak, gyári sütiutánzatait vegyék meg, és mindent elkövet, hogy megtalálja az ellenszert.

Kedves kis történet volt ez is, Rose 12 éve ellenére nagyon talpraesett, a felnőtteket is leköröző leleményességgel és bátorsággal. Az egyik (sok könyvben megjelenő) tanulság, hogy a szeretet gyógyír mindenre (az egyik receptben szó szerint is), míg a hiánya olyan ostoba és gonosz embereket szül, mint Mr. Butter. Az olyan gonoszokat sosem értettem, akik pl. el akarják pusztítani a földet vagy örök sötétségbe taszítani. És utána mégis kin fognak uralkodni, vagy mit fognak enni, ha nincs napfény és nem nőnek növények? Szerintem Mr. Butter sem gondolta végig, mi lesz a termékei hatása, hiszen volt olyan köztük, ami olyan függőséget okozott, hogy egymásnak estek az alkalmazottai, akik megkóstolták. Képzeljük el ezt világméretekben! A fél emberiség kinyírta volna egymást az utolsó darab sütiért.

De persze ez ifjúsági regény, így minden jó, ha a vége jó. Az utolsó oldalakból az is sejthető, hogy Lily néni nem tűnt el végleg, és mivel van egy másik, négyrészes sorozat, abból biztosan kiderül még egy s más. Idén már nem, de előbb-utóbb majd ezeket is szeretném elolvasni.

A két félbehagyás.

Amerikai irodalomtörténet tantárgyra kezdtem el hangoskönyvben meghallgatni angolul a Huckleberry Finn kalandjait, de úgy fele tájékán feladtam, egyszerűen képtelen voltam rá figyelni, és hazudnék, ha azt mondanám, mindent értettem. Gondolom, van belőle magyarul is hangoskönyv, de már nem lesz rá időm, hogy azt meghallgassam. Igencsak meglepődtem, mikor kiderült, hogy Tom és Huck kalandjai még két könyvben folytatódnak, nem tudom, hallottam-e róluk valaha is, és bár nem emlékszem minden olvasott könyvemre, de szerintem sosem olvastam őket.

A másik A nagy Gatsby, amit szintén hangoskönyvben kezdtem el, de magyarul, Szervét Tibor előadásában, ám ezt is feladtam pár fejezet után. Egyrészt, bár nem tartom rossz színésznek Szervétet egyáltalán, nem tetszett a felolvasása, másrészt, vessetek meg, de ez a könyv nem szól semmiről, és baromi unalmas. Olyank eretnek gondolatok jártak a fejemben, hogy az összes szereplő menjen el dolgozni, aztán nem unják magukat halálra. :D Majd a DiCapriós filmet megnézem, remélem, annyi is elég lesz, hogy képet kapjak a történetről.

Azért olvastam több mindent is erre az órára, rövidebb írásokat, novellákat, verseket, szóval olvasás volt ebben a hónapban is, csak egész könyv nem sok.

Emellett még megnéztem három színdarab filmes feldolgozását is, mivel esszét is kell írni, valamilyen elemzést, és arra gondoltam, összehasonlító elemzést írok, de a flmek alapján. A három film A vágy villamosa, Az ügynök halála és a Nem félünk a farkastól volt.

Pár édekesség. A Nem félünk a farkastól eredeti címe Who Is Afraid of Virginia Wolf? Hogy miért ez a magyar címe, arra az a tippem, hogy mikor lefordították, Magyarországon még nem volt túl ismert a szerző neve, de ez csak tipp. A magyar cím A három kismalac c. Disney-rajzfilm betétdalából származik, az angol címe meg annak az "elferdítése". Who's afraid of the big, bad wolf? Így az eredeti, de a darabban a big, bad helyett van Virginia. Namármost, a darab elején Martha, a feleség énekli is ezt, ezért magyarul is kellett valami rá, hát ez lett: Nem félünk a farkastól, a Goethe János Farkastól. Egy darabig tanakodtam, hogy ki lehet az a Goethe János Farkas, aztán arra jutottam, hogy Johann WOLFgang (értitek, Farkas, haha) Goethéről van szó. Jaj, hát nem is tudom. Ez olyan, mint a Verne Gyula és társai. Nyilván szinte lehetetlen visszaadni az eredetit.

Martha és Gerorge, a filmbeli házaspár a nevét Washingtonról és feleségéről kapta. A film főszereplői, Elizabeth Taylor és Richard Burton az életben is házasok voltak (kétszer is), méghozzá elég viharos kapcsolat volt ez, így még hitelesebben adhatták elő az egymást maró párt. Martha magyar hangja, Ruttkay Éva is tudhatott egy s mást a pokoli házasságokról a Latinovits Zoltánnal való nem épp egészséges viszonya révén.

A vágy villamosát pár helyen cenzúrázták a darabhoz képest, kimarad Blanche férjének homoszexualitása, és nem ábrázolják, csak sejtetés szinte mutatják be, mikor Stanley megerőszakolja Blanche-t. Igazából az Alec Baldwin-féle változatot akartam megnézni, ami szöveghűbb ebből a szempontból, de abból nem találtam nézhető változatot, ami ne lett volna szemcsés vagy akadozó hangú.

A három film közül nekem legjobban Az ügynök halála tetszett Dustin Hoffmannal, remek alakítás volt. Hoffman a forgatáskor csak 48 éves volt, szemben Willy Lomannel, aki 60 körül járt. (Egyszer 60 évesnek mondják, egyszer 63-nak...) Teljes mértékben elhittem, hogy annyi idős. Tahi Tóth László pedig zseniálisan szinkronizálta.

Audible-re felkerült a Büszkeség és balítélet hangjáték formában, és rájöttem, hogy így sokkal könnyebb  figyelnem, hogy nincsenek leírások, és az egészet párbeszédes formában vették fel. Sokkal rövidebb is lett így, mintha az egész könyvet felolvasná valaki. Még nem értem a végére, de szeretném befejezni.

Szeptemberi zárás 2025.

Még épp szeptember van ugyan, de most ráérek, amit ki kell használni, és ma már úgysem végzek egy könyvvel sem, nem érdemes várni. Október 1. módosítanom kell, mert tegnap este mégis befejeztem egy igen rövid kis könyvet, és ezzel elértem a 30 könyvet, amit erre az évre kijelöltem, mint olvasási célt! :) (Jó, bevallom, alácéloztam a 35-45 közötti átlagnak, mert volt év, hogy a 20 is épphogy meglett, azóta óvatos vagyok.)

Mintha tegnap lett volna, hogy megírtam az augusztusi zárást, úgy elröppent ezt a hónap, hogy csak na! (Igaz, azt közel hónap közepén írtam meg, de még így is elképesztő, hogy szaladnak a napok, hetek.)

Összesen két három könyvet olvastam, ami igazából majdnem hogy csak kettő, mert egy könyv mindössze két nappal csúszott át augusztusról. Olvasás szempontjából ez is gyászos hónap volt.

1. Sarah Beth Durst: Bűbájok boltja

Kedves kis könyv volt igazából, de nekem picit túl lassú, és motoszkált a fejemben egy gondolat, hogy én ezt már valahol olvastam. Fele környékén ugrott be, hogy a téma hasonlít a Legendás lattékra. Itt is egy fantasy világba oltott újrakezdést olvashatunk, csak épp nekem a Latték sokkal jobban tetszett.

Arra is mondták, hogy lassú meg unalmas meg nem történik benne semmi, de én mégis jóval mozgalmasabbnak éreztem, mint ezt. Szó se róla, aranyos volt, és kedves, meg minden, de rajongó nem lettem. Cazt, az elvarázsolt növényt nagyon kedveltem. Kicsit sok volt a lekvár. :D

A fordításban zavart, hogy sokszor olyan kiejtéshez volt toldalékolva egy-egy név, ami nekem nem volt természetes. Pl. Cazt "káz" kiejtéshez toldalékolta a fordító, pedig nekem ő "kez" kiejtéssel logikusabb lett volna, de ez csak egy apróság, amúgy szép munka volt.

Nem volt rossz élmény, és valószínűleg folytatni is fogom, ha lesznek még részek magyarul.

2. Garth Nix: Békacuppancs

Huszonhét napig olvastam, ami nagyon nem tett jót neki, sajnos elég közepesnek is éreztem. Elinte azt gondoltam, azért nem csúszik, mert a tanév eleji sok munka + rohamfordítás miatt túl fáradt vagyok olvasni, de aztán mikor már kicsivel nyugisabb napjaim lettek, akkor sem tetszett jobban.

Pedig az alapötlet jó volt, és egyes részek is jópofák voltak, mégis sok helyen untam, nem igazán tudott lekötni.

A szerzőnek több könyve is elérhető magyarul, de most nem jött meg hozzájuk a kedvem.

3. Kovács Attila (Holden Rose): A csontváz óra

Attilát évek óta ismerem, mivel előadásokkal járja az országot, és időről időre meghívom, hogy tartson előadásokat a diákoknak a suliban, ahol dolgozom. Sajnos a legtöbb könyvének még úgy sem én vagyok a célközönsége, hogy elég sok ifjúságit olvasok, de néhányat azért már a kezembe vettem, pl. a Lapozz és parázz sorozatot. Ez a könyvecske olvasni már tudó, de még viszonylag kezdő olvasó kisiskolásoknak szól, szellős elrendezéssel, jópofa rajzokkal és néhány érdekes feladattal. Maga a történet is kellőképpen leköti az olvasót.

Az árkötöttségi törvény miatt sokkal kevesebb könyvet vásárolok (egyébként ez egyáltalán nem baj, régebben mindent összevásároltam, aztán felét sem olvastam el), de októberben megjelenik pár könyv, amivel kivételt fogok tenni, többek között Kerstin Gier Nefelejcs trilógiájának záró kötete, Sangu Mandanna új könyve, vagy az Orczy Mimi sorozat következő része.

Más említésre méltó most nem nagyon történt velem, túl sok sorozatot és flmet se láttam. Talán megemlítem a Shakespeare és Hathaway c. sorozatot, aminek a nevek miatt van könyves vonatkozása, ill. a szépséges Stratfordban járszódik, William Shakespeare lakhelyén. Inkább a cozy mystery műfajba sorolnám, mert bár szinte mindegyikben van gyilkosság, mégsem igazán durvák. Tetszik a gender swap is, mivel Luella Shakespeare és Frank Hathaway magánnyomozók a főszereplők.

Megjelent angolul a Cormoran Strike sorozat új része, a Hallmarked Man, ami magyarul elvileg februárban lesz csak. Addigra remélhetőleg lediplomázom, és boldog megkönnyebbüléssel olvashatom. :D

Augusztusi zárás 2025.

Jól elhúztam ezt a zárást, lassan a hónap közepénél járunk, de rengeteg fordításom volt, jóformán mást se csináltam egész nyári szabadságom alatt, aztán meg elkezdődött a tanév, és ilyenkor nekem is sok feladatom van a rengeteg tankönyvvel, szóval estére általában kifacsart rongynak éreztem magam. Ma pedig az egyetem is elkezdődik, jaj. De szeretnék már túl lenni rajta! Ez az utolsó félévem, drukkoljatok, hogy minden rendben menjen, simán átmenjek mindenből és a diplomámat is megkapjam januárban!

Amúgy nem sok mesélnivalóm van az augusztusról, mindössze egy könyvet tudtam kiolvasni, és az is közel egy hónapba telt. Egy másik két nappal csúszott át a szeptemberbe, de nem csalunk (mégis kit csapnék be?), szóval ez bizony csak egy szem könyv.

Terry Prachett: Pásztorok koronája (Sajogi Stefánia 5.)

Ez a rész ennek a sorozatnak az utolsó része, egyben (az utószó szerint) Pratchett utolsó könyve is. Talán ezért is éreztem kicsit kidolgozatlannak, de lehet, hogy a sok munka, a fáradtság és az elhúzódó olvasás is belejátszott ebbe. Valahogy sokkal nagyobb csatát vártam a tündérek és Stefánia között, de kicsit az Alkonyat sorozat utolsó részében levő képzeletbeli csatára emlékeztetett. Nem akartam vérfürdőt és egy csomó szereplő halálát, de ez nekem túl békés volt, hangozzék ez bármily furcsán is. Legaább lett volna egy nagy "showdown", mint a westernekben. :D Azért rossz élménynek semmiképp sem mondanám, és örülök, hogy megismerkedtem ezzel a sorozattal. Egyszer jó lenne majd más Pratchett-könyveket is elolvasni, de most kevés esélyt látok erre.

Ami még könyves vonatkozás, hogy megnéztem A csütörtöki nyomozóklub filmváltozatát Netflixen. Nem volt rossz, de nem is igazán kötött le. Talán egyszer újranézem, nyugodtabb körülmények között. A szép háttér (különösen az idősek otthona - nem tudom elképzelni, hogy ilyen helyre költözzek, de ez a környezet igazán gyönyörű volt) és a remek színészek kárpótoltak azért, hogy a történetet nem találtam túlzottan érdekfeszítőnek.  Nem tudom, milyen a könyv, de most nem is érdekel.

Ó, igen, majd elfelejtettem! Egy rövid időre visszakerült négy budapesti moziba (sajnos, vidéken sehol) az összes Harry Potter film, heti váltásban. Mivel készül a sorozat, nem tudni, mikor, vagy egyáltalán valaha kerülhetnek-e újra moziba. Jó darabig biztosan nem. Én annak idején csak az Azkabani foglyot nem láttam moziban, ezért kisebb gyermekemmel elhatároztuk, hogy pótoljuk ezt a hiányosságot, és elmentünk a Cinema MOM-ba, hogy megnézzük. Nagyon dizájnos kis teremben volt az előadás, abszolút passzolt a film hangulatához, és film is jó élmény volt, ezredszerre megnézve is. Örülök, hogy sikerült eljutnunk. Menő lett volna minden részt megnézni, de mivel nem vagyunk budapestiek, ez időben és anyagilag sem megvalósítható. Amúgy még látható néhány rész, most a Félvér hercegnél tartanak, és hátravan a kétfelé osztott a Halál ereklyéi, ha netán valaki nem akarna lemaradni talán az utolsó lehetőségről, hogy moziban lássa ezeket a meghatározó filmeket. Tudom, nem tökéletesek, és sok hibát fel lehet róni (az Azakabani fogoly elején mindjárt: hogy varázsolhat Harry az iskolán kívül? ez óriási hiba), de egy nemzedék nőtt fel rajtuk, és ezt nem lehet tagadni. Kíváncsi leszek a sorozatra is, bár nagy szívfájdalmam, hogy a Legendás állatok filmeket talán soha nem fejezik be. Ugyan hivatalosan nem kaszálták, de ennyi év eltelt már az utolsó rész óta, hogy az felér egy kaszával.

Másik hír, hogy Audible-re felkerül az összes könyv nem hangoskönyv (hiszen olyan már van), hanem teljes szereposztásos hangjáték(? - talán ez a jó szó rá) formában, ha jól emlékszem, novembertől kezdve, havi egy könyv felosztásban. Hugh Laurie lesz Dumbledore és a szívem csücske Matthew McFadyen Voldemort! Elég borsos ára lesz egy résznek, 18 dollár körül, de ha előfizető vagy, havonta kapsz egy kreditet, amiből megvehetsz egy részt, és a 8 dolláros előfizetési díj áráért hallgathatod meg havonta az új könyvet. Nekem most épp nincs Audible előfizetésem, kevés rajta az olyan magyar nyelvű tartalom, ami érdekel is, angolul meg nem tudok elég sokáig figyelni egy könyvre, hamar elterelődik a figyelmem (hiába, no, nem az anyanyelvem), hogy érdemes lenne fenntartanom, de erre a 7 hónapra, azt hiszem, vissza fogok térni.

Egy dologról akartam külön bejegyzést írni, de mostanában nem lesz belőle semmi, úgy látom, ezért idebiggyesztek pár gondolatot a végére.

Egy kis fordítási kulisszatitok. Ha valaki rendszeresen hallgat interjúkat szinkronszínészekkel, -rendezőkkel, újra és újra felmerül a fordítók alkalmatlansága, hogy túl hosszú a szöveg vagy túl rövid, hogy meg kell állniuk és változtatni a szövegen a forgatás során. No, erről akartam "rantelni", panaszkodni egy kicsit.

Eleve bosszant ez a hozzáállás, mert nyilván a fordító az esetek túlnyomó többségében nincs ott a forgatáson, nem tudja megvédeni magát, másrészt sem a rendező, sem a szinkronizáló színész nem fogja azt mondani, hogy miattam kell felvenni újra a szöveget. Nyilván vannak alkalmatlan fordítók (felmerülhet a kérdés, akkor miért kapnak még munkát? jó kérdés, nem tudom a választ), de mindent szerencsétlen fordítókra kenni azért erős túlzás. 

Én eddig nem sok szinkront írtam, kb. 3 éve kezdtem rendszeresebben, főleg különálló filmeket, de volt egy rajzfilmsorozat is gyerekeknek, viszont most a nyáron bedobtak a mélyvízbe egy 3 évados sorozattal, ami jelenleg is fut a tévében, és napi sorozat, vagyis heti 5 rész szövegét kell leszállítani. Ezt nem egyedül csinálom, én heti két részt vállaltam, fordítótársam pedig a többit (ő nagyon meg is szívta ezzel). Hetekig dolgoztunk rajta, addig semmi viszajelzés nem jött, majd egyszer csak megkeresett a rendező, hogy 3 hete hallgatja az egyik főszereplőtől, hogy a szövegek túl hosszúak, nem lehet felmondani, és az illető kb. elküld bennünket melegebb éghajlatra, hogy miért nem vagyunk képesek rendes szöveget írni, és már ki akarta posztolni Fb-re, hogy megmutassa, milyen fos szöveggel kell dolgoznia. Erről lebeszélték.

Nyilván sem a sorozat címét, sem a színész nevét nem fogom elárulni, de azért álljon meg a menet! Először is hozzánk 3 hét után jutott el, hogy hosszúak a szövegek. Másodszor akármilyen hosszú is vagy bármi gond is van vele, ezt nem így kell kommunikálni. Ezenkívül kb. mindig ezt róják fel nekünk a színészek, rendezők, hogy vagy hosszú, vagy rövid a szöveg. Mintha egy fordítás milyenségét csak és kizárólag ez határozná meg. Az nem érdekes, hogy amúgy magyaros a fordítás és nincs tele félrefordításal, hogy a hangokat, az időzést, a tömegezést jól és pontosan jelöljük, hosszú (rövid), tehát fos. Jó, akkor írjunk halandzsát, lényeg, hogy kijöjjön? Oké, persze, a hossz fontos, de kb. kizárólag az alapján megítélni valaki munkáját, hogy hosszú/rövid a szöveg, erős túlzásnak érzem. Pozitív megerősítés szinte soha nem jön (bár ennek a bizonyos rendezőnek legalább a javára lehet írni, hogy amit jónak talált, azt megemlítette), ha jön bármi is, az csak negatív vagy semmi. Arról nem beszélve, hogy töredékét kapjuk a színészek és a rendező bérének (pontos összeget nem tudok). Nem csoda, hogy egyre kevesebb minőségi fordító hagyja abba ezt a munkát.

Emellett azért a rendező és a színészek sem tökéletesek. Voltam bent pár éve szinkronstúdióban, mikor egy igencsak foglalkoztatott színész egy olyan mondathoz ért, amiben nyelvtani hiba volt, már nem emlékszem, mi. (Nem én fordítottam.) Szóltam, hogy ez itt nyelvtani hibás, mire a rendező azt válaszolta, az legyen a legkevesebb, van itt sokkal több hiba is, majd a színész felmondta hibásan, és mentek tovább. :O Tanulságos élmény volt, annyit mondhatok.

Nem beszélve arról, hogy hiába írunk kiejtési listát, azt gyakran figyelmen kívül hagyják, és születnek olyan kiejtések, hogy jaj. Bár, mint megtudtam, a rendező gyakran csak késve kapja meg a listát, amit nem értek, de mindegy, aztán a forgatáson a színészek meg kiejtik úgy, ahogy tudják, vagy ahogy az adott alkotásban az eredeti színészek kiejtik. Márpedig az eredeti színészre hagyatkozni igen sok esetben dőreség, mert az angolok, amerikaiak meg sem próbálják jól kiejteni a számukra idegen szavakat. Na, ez is megérne egy misét, hogy mik tudnak kisülni ebből.

Ja, még egyet akartam nyomatékosítani. A filmek, sorozatok, adások cmét kb. 90%-ban NEM a fordító adja. Önálló filmeknél előfordul, hogy kérnek címjavaslatot, de aztán vagy elfogadják, vagy nem, és adnak valami teljesen mást. Ebben a szóbanforgó sorozatban is azt történt, hogy döbbenten láttuk, mi lett a magyar címe, ugyanis csúnyán félrefordították az eredetit, és nem elég, hogy félrefordították, de még köze sincs a sorozat történetéhez. Minket nem kérdeztek meg, és mikor szóltunk, nem vették figyelembe.

Júliusi zárás 2025.

Elérkezett a nyár utolsó hónapja. Vessetek meg, én már ilyenkor várom az őszt, a hűvösebb, bekuckózós időt, a színes leveleket meg az őszi gyümölcsöket. Rendeltem is Sinsayről két őszi mintájú poharat. :D A melegből (bár az idén a hőfok nem volt olyan magas, mint az elmúlt években, ugyanakkor akkora aszály van, mint évek óta nem volt, és fel tudom húzni magam, ha panaszkodni hallok embereket, hogy esik az eső, és de rossz idő van. Az eső kell az élethez, emberek! Na, jó, vissza a záráshoz.) meg a legyekből már rohadtul elegem van, nem tudom, ez utóbbiakkal mit kezdjek, rovarirtót nem szeretnék kipróbálni, szúnyogháló a macskák miatt nem opció. Bárkinek valami ember- és környezetbarát ötlete ellenük? Jövő héten megjönnek a suliba a tankönyvek, amit viszont nagyon nem várok. Több ezer könyvet pakolni ide-oda - már nem nekem való. Szerencsére mindig jönnek diákok segíteni. Július a szülinapom hónapja is, idén 58 lettem, és kissé elkeseredtem, mikor belegondoltam, hogy már csak egy ötössel kezdődő szülinapom lesz, és utána "befigyel" a 60. Juj, felfogni sem tudom.

Júliusban négy könyvre tudtam sort keríteni, ezek közül egy hangoskönyv volt. Lássuk ezeket először! Folytattam a sorozatos kihívást.

1. Terry Pratchett: Akkor majd éjfélt viselek (Sajogi Stefánia 4.)

Először is a címről. Szerintem jobb lett volna ebben a sorrendben: Majd akkor viselek éjfélt. Ugyanis azt jelenti, hogy Stefánia majd akkor visel éjfélt (fekete ruhát), ha megöregszik.

Az előző részre úgy emlékszem vissza, hogy zavaros volt, nem is nagyon emlékszem rá, és hogy a nac mac fíglik idegesítettek. Ezzel a résszel most nagyon gyorsan és könnyen haladtam, és a fígliken is jókat mulattam (de ezt a nevet továbbra sem tudtam megkedvelni). 

Helyenként rettentően sajnáltam Stefániát, amiért 16 évesen már ilyen kemény dolgokkal kell megküzdenie, és megint felmerült a téma, hogy a tudatlanság és az általában félelemből fakadó gyűlölet milyen nagy károkat tud okozni, aminek az ellenszere a nyitottság, a befogadás és a tudás lehet. No, meg a szeretet.

Még egy rész van a sorozatból, és el is kezdtem, de júliusban már nem tudtam befejezni. Jó lenne más Pratchett könyveket is elolvasni, de akkora az életműve, hogy újra kellene születnem hozzá, hogy beleférjen.

2. Stephen Fry: Héroszok 1-2.

Na, ez vicces, a hangoskönyv kétrészes, pedig igazából csak egy könyv, de GR-en is két részben van fent a hangoskönyv, így ez most két műnek számít. :D Sebaj. :)

Rövid életű Audible előfizetésem részeként választottam ezt a könyvet. A márciusban meghallgatott Trója után ez is nagyon jó élmény volt, Scherer Péter felolvasása sokat hozzátett az élményhez.

Nagyjából hasonlóan éreztem hallgatás közben és után is, mint a Trójánál, hogy a görög istenek perverzek, kicsinyesek és gonoszak voltak. Ha kiszemeltek maguknak, neked annyi, akár fel is kötheted magad. Elég egy apróság, hogy magadra vond a haragjukat. Még úgy sem tudod kicselezni őket, ha az egyiknek elkötelezed magad, mert akkor a másik fog megorrolni rád.

Nem mintha ezek a héroszok teljesen ártatlanok lettek volna, megérték a pénzüket, sok esetben beképzeltek voltak, meggondolatlanok, dühöngőek. Egy kicsivel több szerénységgel talán, de csak talán több esélyük lett volna rendes életre. Azt hiszem, elmondható, hogy egyikük sem élt hosszú, nyugodt, boldog életet. Főleg Héraklész sorsa volt szomorú, mert Héra pusztán azért gyűlölte és keserítette meg az életét, mert Zeusz megcsalta az anyjával.

Voltak hősök, akikről még csak nem is hallottam, és sajnos, a nevekkel igencsak hadilábon állok, így meg sem jegyeztem őket, sajnos. Meglepő módon egy nő is volt a hősök között. Az első rész jelentős részét Héraklész története tette ki, aki kétségkívül talán a legismertebb közülük, de kicsit aránytalannak éreztem a jelenlétét. Thészeusz és Ariadné története volt számomra a legmegindítóbb, valamiért az hatott meg legjobban.

Remélem, hamarosan lesz hangoskönyv az Odüsszeiából is a szerzőtől, ami hamarosan megjelenik magyarul. A Mítoszt könyvben olvastam, de így szórakoztatóbb volt, és sokkal gyorsabb is.

3. Kathryn Littlewood: A Dash of Magic (Bliss 2.)

A sorozatnak csak az első része jelent meg magyarul, ami annak idején nagyon tetszett, és már biztosra vehető, hogy több rész nem lesz magyarul, mégis évekbe telt, mire rászántam magam a folytatásra angolul. Igazán kár, mert nagyon jó volt.

Eleinte nem akartam rá maximális pontot adni GR-en, de aztán rájöttem, hogy épp azt rovom föl neki, ami saját maga, vagyis hogy gyerekkönyv/ifjúsági könyv, ami nyilván azzal jár, hogy nincsenek benne dosztojevszkiji mélységek, a megoldások néhol egyszerűek és a jellemek nem túl árnyaltak (pl. Lliy néni szimplán csak aljas, sok más nem derül ki róla). Viszont kiváló szórakozást nyújtott.

Nagyon jókat szórakoztam a fordulatokon, a feladatokon, sok volt benne a humor és az érzelem. A kedvencem volt Jacques, a francia egér, ill. Mona Lisa mosolyának megfejtése, de a sok varázsrecept is izgalmas volt. Remélhetőleg a következő részben többet megtudhatok arról, ki is Jeremius, a "Shrunken Man".

A nyelvezete jól követhető, nem túl könnyű, de szerintem középszintű nyelvtudással megugorható.

Még egy rész van a sorozatból, amire az idén sort is szeretnék keríteni. Van egy spin-off sorozata, négyrészes, 2025-ben már nem tervezem beiktatni, de nem kizárt, hogy el fogom olvasni azt is.

4. Erin Sterling: Átkozott csókok (Ex Hex 2.)

Jobb volt, mint az előző rész, vagy legalábbis kevésbé idegesített, mint az első rész. :D Néhol túl egyszerű volt a megoldás, mint pl. Gwynn varázserejének ügye, vagy hogy egyik pillanatban még cikizték egymást, a másikban meg egymásnak estek (mármint romantikusan ;)).

Rövid, könnyen olvasható. Szép az éldekoráció. A fordítás gördülékeny. Kíváncsi leszek a 3. részre, ha lesz magyarul, nem hiszem, hogy angolul érdekelne, de ki tudja?

Még múlt hónapban akartam írni sorozatokról, de akkor totál elfelejtettem, miket is néztem meg. :D A kor, hiába, no.

De a Héroszok eszembe juttatta az egyiket, ez pedig a Káosz a Netflixen, ami a görög mitológia egy részét dolgozza fel, mai környezetbe helyezve. Vannak bőven eltérések a Fry-féle változat és a sorozat között,  pl. Orfeusz és Eurüdiké vagy a Minotaurusz és Ariadné történetében. Kíváncsi lettem volna a folytatásra, de úgy tudom, kaszálták. Kár, a színészek is jók voltak, ha ránézek Jeff Goldblumra, végre már nem A légy jut eszembe róla, ami huszonéves koromban komoly traumát okozott. :D Valószínűleg ma már tizedannyira sem érintene meg.

Még egy sorozat is kapcsolódik valahol az olvasmányaimhoz. Pár hónapja találtam rá az Egy csipetnyi bűvölet (Just Add Magic) c. sorozatra, és a cím alapján azt hittem, az Egy csipetnyi mágia feldolgozása, de nem. Igaz, könyvből készült, Cindy Callaghen könyvéből. Abban viszont a Blissre hasonlít, hogy ebben is varázslatos receptek szerepelnek.

A legkevésbé olvasott bejegyzéseim a környezettudatosságról szólók. Jó, valahol nem csoda ez, hiszen nagyrészt könyves blog ez, kisebb részben filmes-sorozatos, de sosem akartam csak ezekre korlátozni. Ez a téma nekem nagyon fontos, igyekszem minél többet tenni érte, és néha ide is szeretnék írni róla.

Sajnos június végén bezárt a veszprémi Feltöltő Pont, ahol kimérve vettem pl. mosószert, öblítőt, ezért most keresgélek mást helyette. Többek között a mosolap.hu is számításba jött, meg is rendeltem egy próbacsomagot az illatmentesből és az illatosból is. A weboldalon kizárólag dicsérő vélemények vannak ami nekem mindig gyanús, mert akármilyen jó bármilyen termék is, akkor is lesz olyan ember, akinek valamiért nem jön be. A FB-oldalukon már van néhány olyan vélemény is, ami nem pozitív.

Ami vonzó volt, hogy mivel egy lapocska, ezért nincs műanyag flakon, nagy csomagolás stb. A mosóhatékonysága szerintem átlagos 40 fokon (nem szoktam annál magasabb hőfokon mosni), viszont a cigi- és kutyaszaggal nem tudott megbirkózni, a nagyobbik fiam ilyen szagú ruhái büdösen kerültek ki a mosógépből, ami szerintem nem oké.

Nem vagyok teljesen meggyőződve róla, hogy maga a mosószer valóban környezetbarát. Olvassátok el a GYIK-ban azt a részt, hogy "Miért van az, hogy a Mosólapot környezetbarátként hirdetik, miközben a csomagolás hátlapján a 'veszélyes' minősítés szerepel?" Nos, nekem legalábbis az a könyezetbarát, amit akár bedobhatok a folyóba is, akkor sem lesz a halaknak meg más élőlényeknek semmi baja. Tévednék? Nem vagyok szakértő, de nekem ez kicsit zöldremosás szagú.

Ráadásul a kommunikáció sem annyira tetszett. A próbacsomagot ugyanis - a büdösen maradt ruhák miatt - nem értékeltem maximálisra. Írtak emailt, hogy írjam meg, miért nem, erre pár napig nem válaszoltam, de terveztem, aztán fel is hívtak, hogy mondjam el. Nem igazán vették komolyan a gondomat (Kb. ez volt a reakció, hogy ó, csak ennyi? Namármost, csak én gondolom úgy, hogy egy mosószer dolga a szagok kivétele is?), sőt, az ügyintéző kedvesen javasolt valamit, hogy mivel fújkáljam be utólag a ruhákat, nem emlékszem a nevére (Sanytol?), de egyrészt ez milyen macera már, másrészt hol van akkor a környezettudatosság?

Pár nap gondolkodás után megírtam nekik emailben ezeket, amiket itt fent felsoroltam, szerintem teljesen udvariasan, és nulla válasz. Nulla! Legalább annyi, hogy köszönjük az észrevételeit, sajnáljuk a negatív tapasztalatot. Semmi. A vélemények között sem jelent meg az enyém. Nyilván nem veszem meg még egyszer ezt a terméket.

Most a Souldrops mosószerét és öblítőjét használom. Nem állítom, hogy 100%-osan kiveszi a cigi- és kutyaszagot a fiam ruháiból, de igen enyhe lesz. Tavasztól őszig sokat számít a szagok ellen, hogy napon szárítom a teraszon a ruhákat, de egyrészt ezt nem mindenki tudja megtenni, másrészt van tél is.

Szóval ha van bárkinek ötlete, hogy mivel mossak-öblítsek, ami valóban környezetbarát, tiszták és illatosak lesznek a büdös ruhák is, az ne habozzon megosztani velem. :)