Februári zárás 2026.

Szerencsére a február rövid hónap, gyorsan eltelt, az idő is javult, és még a 20-i havazás sem tudta elvenni a kedvem, főleg, hogy nem lett belőle 14 cm, mint amivel riogattak, és másnapra szinte teljesen el is olvadt. Ilyenkor én már csak a tavaszra tudok gondolni, és alig várom, hogy nyíljanak a tavaszi hagymások. Amúgy bújnak már a kiskertemben. :) Van egy korszakalkotó ötletem, a 28 napos hónapok bevezetése, így lenne egy évben 13 hónap, és nemcsak a nyugdíjasok, de mindenki más is kapna 13. havi fizetést. :D

Könyv szempontból nem volt túl fényes hónap ez, három könyvet sikerült magamévá tennem, és abból kettő is erősen nyögvenyelős volt.

1. Jim Butcher: Teliholdkór (Dresden-akták 2)

Sok évvel ezelőtt olvastam az 1. részt, akkor még azzal a tervvel, hogy hamarosan folytatom. Sem GR-en, sem itt nem találtam semmit arról, hogyan tetszett, az emlékeim meg nagyon halványak már. Az rémlik, hogy nem volt rossz, de nem is voltam érte oda túlzottan. Ez a kötet viszont eléggé csalódás volt.

Külsőre mozgalmas, rengeteg minden történik benne, folyton rohannak, üldözik egymást, verekszenek, gyilkolnak, a főszereplőnek nincs egy perc nyugta sem, és mégis rettentően untam. Ezt a szerencsétlen Dresdent rendszeresen megverik, még kis sem gyógyult az egyikből, már el is agyabugyálják újra.

Az egy Susant kivéve mindegyik szereplő seggfej volt. Nem hiszem, hogy folytatni fogom ezt a sorozatot, pedig ebből ráadásul szépen érkeznek is a részek magyarul.

Egy pozitívum, szex csak említés, utalás szintjén van.

2. Alison Goodman: Útmutató hölgyeknek a teljes romláshoz (Vakmerő hölgyek 2)

(nem, az ill-mannered még mindig nem vakmerő! na, de ez már szerintem így marad, sajnos)

Ez volt a hónap legjobbja, egyértelműen. Nagyon vártam a 2. részt az 1. rész tavalyi sikere óta. Fura volt az első rész epizodikusabb történetvezetése mellett, hogy most csak Lady Hester és barátnője történetéről szól a könyv nagy része, meg persze Evan és Mr. Kent is szála végigvonul a könyvön főszereplő ikertestvér lányaink mellett. Picit nekem sok is volt Hesterék történetéből, de azért nagyon drukkoltam nekik és örültem, hogy elvileg megnyugtatóan lezárult a történetük.

Ha valaki cukormázas romantikust keres, annak nem ez a könyve (az olvasson Bridgertont), de ha valaki jobban szereti a reaálisabb történetet, ami történelemhűbben mutatja be az akkori kort, akkor mindenképp ajánlom. Mert nemcsak szerelmes urak és hölgyek, magas parókájú királynék és cselédek voltak ám abban a korban, hanem polgárok, munkások, sőt törvényen kívüliek is, bűnözők és prostituáltak. Ebben a könyvben megjelenik a történelem is, a ludditák és a napóleoni háborúk formájában.

A nők lenézése, elnyomása továbbra is hangsúlyos szerepet kap, de megjelenik a finom lázadás is a férfiuralom ellen. Tetszett az is, ahogy Gusban felmerül, hogy hiába szereti Evant, mi lesz, ha egyszer össze tudnak házasodni, hisz onnantól a férfié minden vagyona, sőt ő maga is a tulajdonává válik.

A szerző belevett több létező szereplőt is, pl. a llangolleni hölgyeket, akik bár barátnőkként éltek együtt, valójában egy pár voltak, és ritka kivételként a társaság is elfogadta őket. Továbbra is elképesztő volt szembesülni azzal, hogy kb. minden attól függött, hogy a társaság elfogadja-e az illetőt vagy sem. Micsoda kiszolgáltatottság!

Mindezen súlyos kérdések ellenére ez egy nem mondanám, hogy könnyed, de nem is nyomasztó vagy komor, hanem szórakoztató kalandregény, ami azért el is gondolkodtat.

3. Tóth Krisztina: Pixel

Ez a mai magyar írók februári választottja. Érettségi tétel is, legalábbis tavaly még az volt. Ez a másik nyögvenyelős, akármilyen rövidke is, nehezen csúszott.

Az alapötlet, hogy a 30 novella/rövid történet mindegyike egy-egy testrészhez kapcsolódik, nagyon jó lenne, de a megvalósítás hagyott maga után kívánnivalót. Komolyan nem értem, miért lett belőle érettségi tétel, nem érzem semmilyen szinten kiemelkedőnek. Na, persze, a többi kötelező olvasmány se mind kiváló, ezt mindenki tudja, csak nem illik kimondani.

A történetek színvonala hullámzó, vannak jobbak, vannak rosszabbak, engem zavartak a kiszólások (nem lehet látni a haját, de én mint elbeszélő, elmondom, hogy...), de ez lett volna a legkisebb baj, a nagyobb, hogy egyik történet se volt lezárt. Ment-ment-ment, majd egyszer csak vége lett. Nem tudom jobban elmondani. Pl. Spoiler - egy fickó megtudta, hogy rákos, és beleszeretett az orvosába. Komolyan, ennyi a történet. És szinte mindegyik ilyen. A szereplők időnként ismétlődnek, és az ember néha felfedezni vél valamiféle összefüggést, de igazából nincs.

Következő hónapban pár évtizeddel korábbi szerzőt választok, hátha az jobban bejön.

Azon gondolkodtam, hogy minek is vállaltam magamnak ezt a - nevezzük úgy - kihívást, hogy elolvasom ezeket a könyveket. Jártam általánosba, gimibe, elvégeztem egy főiskolát meg egy egyetemet, szinte minden kötelezőt becsülettel elolvastam (szinte...), sok ember egész életében nem olvas el annyi könyvet, mint én a tanulmányaim során. Ezért nem is veszek részt semmilyen kihívásban, mert nekem az olvasás már ne legyen semmilyen szinten kötelező, erre nekiállok ennek. Nem kell nekem bizonyítanom senkinek semmit, legfeljebb magamnak,  és ha nem számítok műveltnek, mert nem olvastam Tóth Krisztinát meg Dragománt, akkor ott egye meg a fene! Ez a két könyv eddig kegyetlen volt, helyenként érthetetlen, komor, időnként lehozott az életről, írástechnikailag sem volt kiemelkedő, és kiválóan alkalmas arra, hogy a diákok kedvét végképp elvegye az olvasástól. Egy könyv adjon valamit hozzám, az életemhez, akkor ér valamit az én szememben, de ez a két könyv eddig csak elvett, az időmet meg az életkedvemet.

No, mindegy, van pár jelöltem, akikkel megpróbálkozom, de ha nem megy, nem fogom erőltetni.

Meghallgattam a Goblet of Fire full-cast változatát Audible-ön, ismét szuper volt. Most már az idősebb gyerekhangok szerepeltek, akik közül Harry hangját nagyon kellemesnek találtam, viszont Hermione gyakran hadar, őt nehezebb érteni helyenként (nekem), és Winky meg nekem túl sipákolós volt. Moody volt az egyértelmű kedvencem, főleg annál a résznél, mikor lelepleződik. (nem írok többet, hátha létezik még ember a földön, aki nem ismeri a történetet) Elképesztő, mennyire elfelejtettem a részleteket, főleg ifjabb Crouchét. (Vicces, de ennyi év után most esett le, hogy a Kupor a kuporog rövidítése - Crouch, ugye -, eddig valamiért azt hittem, a kuporgat van benne. :D Bár igazából annak is van értelme, hiszen "kuporgatta" a szeretetét, nem sokat adott belőle a fiának, valószínűleg ez ragadt meg a fejemben.) De erről most csak spoileresen tudnék írni. Megdöbbentem, mennyire szomorú, tragikus és kissé horrorisztikus az ő története. Ki kell még emelnem a zenét, különös tekintettel a sellők dalára, ami teljességgel elvarázsolt. (haha)

Winky szála egyébként elgondolkodtatott. Dobby 2. részbeli feltűnése után logikus lett volna azt hinni, hogy a házimanók mindig utálják a helyzetüket, de ebben a részben kiderült, hogy korántsem így van. Az életük értelme a gazdájuk szolgálata, és mikor Hermione elkezdené "felvilágosítani" őket, őrültnek nézik. Gyakorlatilag ők maguk sem tudják, mennyire el vannak nyomva, és Winky nemhogy nem örül a ruhának, mint Dobby, hanem onnantól fogva sem érdekli más, mint a volt gazdája jóléte. 

És az jutott eszembe, hogy sok ember sem képes ezt felfogni. Hány olyan volt régen (talán most is), hogy egy nő szólt le egy másik nőt, aki magasabbra akart törni, mert hiszen egy nőnek nem ez a dolga, nem ott van a helye, vagy hogy egy anya vitte el a lányát a körülmetélésre, holott az az ő életét is tönkretette, csak mert ez a szokás, és lehetne sorolni, nemcsak női oldalról. Dobby volt az úttörő ebben, aki már nem ebben látta az utat. Nem emlékszem, hogy a későbbi kötetekben még lesz-e szó róluk, vagy van-e a kánonban erről szó, hogy mi lett a házimanókkal Voldemort újabb bukása után. (Utánaolvastam, Hermionének majd sikerült a minisztériumi munkája során javítania a házimanók sorsán, de a szomorú, hogy Winky igazán sosem heveri ki, hogy ruhát kapott.)

A hónap legjobb élménye viszont a Harry Potter: A kiállítás volt Szentendrén, ahol február 7-én jártunk négyesben családtagokkal. Nekem (de szerintem mondhatom, hogy mindannyiunknak) hatalmas élmény volt, a nem épp olcsó jegyek meg az utazás ellenére is. Szeretnék róla külön bejegyzést írni róla, de hogy mikor, az jó kérdés, és közben persze fakulnak az élmények, sajnos. Szerencsére sok fénykép készült. Aki megengedheti magának, szerintem mindenképp nézze meg!

A Bridgerton 4. évad 2. fele is eljött, és minden bajom ellenére persze, hogy folytattam. A könyveket viszont azóta se. Francesca nagy vihart kavaró és az eredeti történettől gyökeresen eltérő szálára a llangolleni hölgyek esetét látnám megoldásnak. Kíváncsi leszek.

Januári zárás - 2026.

Nagy keservesen csak eltelt az év első hónapja. Egyébként is úgy tartják, hogy ez az év leghosszabb hónapja, és sokáig én is így éreztem, de pár éve, mióta, khm, idősödöm, vagy mifene, már a január is elrohant. De idén nem. Először vártam a 7-ét, hogy túl legyek a szigorlaton, aztán a 16-át, hogy meglegyen a záróvizsga, aztán, hogy hosszabbodjanak a nappalok, majd, hogy végre enyhüljön az idő. :D

De végre február van, és hiába jön vissza a hidegebb idő, ez már akkor is az utolsó téli hónap - hivatalosan. Persze, az utóbbi években már semmit sem lehet biztosra venni, az enyhe februárok után menetrendszerűen jöttek az áprilisi fagyok. A kb. öt éve ültetett sárgabarackfa gyümölcséből még sose ettünk, mert hol a virág, hol a termés fagyott el. Jó lenne, ha az idén másképp lenne.

No, de lássuk, milyen volt a január olvasási, film- és sorozatnézési szempontból! Ahogy az évértékelőben leírtam, az idei évad témája a 20-21. századi magyar írók, ill. a sorozatok folytatása is. Négy könyv végére sikerült jutnom.

1. Dragomán György: A fehér király

Többen is mondták, hogy nyomasztó történet, emiatt sokáig nem is mertem belevágni, de azt is, hogy van benne mágikus realizmus, emiatt mégis érdekelt.

Összességében sajnos ez a könyv nekem nem jött be. Kb. minden oldalán van kegyetlenség, kegyetlenkedés, és ez nekem túl sok volt. Egy-két történet nyomokban tartalmazott némi mágikus realizmust, de én nem is igazán nevezném annak.

Tudom, hogy Romániában jóval kegyetlenebb volt az elnyomás még a 80-es években is, mint nálunk, ahol akkor már repedezett az egész szocializmusnak nevezett rendszer, de ezen túl is szinte mindenki gonosz ebben a könyvben. Szadista tanárok, veszélyes kölykök, hülye boltosok, rosszindulatú idegenek, mindenki. És amekkora baromságokba megy bele a főszereplő gyerek minden történetben, egy idő után már csak ingatni tudtam a fejem. Azt éreztem, mint az Átmeneti üresedésnél, hogy egyetlen szimpatikus, szerethető alak sincs az egész könyvben, még a gyerekek sem, még a főszereplőnk sem, aki csak mondja, mondja a sztorikat, de az egész olyan távolságtartó és semleges, nem is igazán tudjuk meg, mit érez. Néha vannak utalások rá, és olyankor kicsit jobban is tetszett, de aztán visszasüllyedt ebbe a semleges darálásba. E/1-ben mondja el a történeteket, amiknek mind részese, de mégis olyan, mintha kívülálló lenne.

Tényleg totálisan mindenki kegyetlen és idióta volt akkoriban? Nem hiszem. Én csak egyszer jártam Erdélyben, 1995-ben, de a férjem sokkal régebb óta járt oda, és kérdeztem tőle, ő mennyire érezte ezt reálisnak, és szerinte is erősen el van túlozva.

Nem szeretem, ha egy könyvben nincsenek elvarrva a szálak, meg nincsenek lezárva a történetek, itt pedig túl sokat bíznak a képzeletünkre. Ezzel sincs feltétlenül baj, ha visz valahová, de itt úgy éreztem, nem visz.

De ha még ha a nyomasztó történeteken túl is teszem magam, írástechnikailag sem éreztem kiemelkedőnek ezt a könyvet. Nagyon-nagyon hosszú mondatokból áll végig, akár egy oldalon át is mehet egy mondat, és közben csak beszél és beszél és egy árva párbeszéd sincs benne, minden a rohadt hosszú mondatokból derül ki, és ez egy idő után már rettentő fárasztó volt, csak várod és várod a mondat végét, de nem jön, és most szeretném illusztrálni ezt, de már nem tudom, mit írjak, úgyhogy feladom. :D És ettől a stílustól kap egyfajta monotonitást az egész szöveg.

Azért volt pár egész jó történet, főleg a vége felé, a címadó fehér királyos (egy sakkfigura), az énekes madaras és a temetés.

Szívem szerint legszívesebben már kb. 20 oldal után abba is hagytam volna, de eltökéltem, hogy mindenképp végigolvasom. Szerencsére nem hosszú könyv, nem hiszem, hogy 600 oldalon keresztül bírtam volna ezt.

2. Elle Cosimano: Finlay Donovan megássa a sírját (Finlay Donovan 5.)

Ezek után kellett egy kicsit könnyedebb, humorosabb valami, és bár nem a kedvencem ez a sorozat, zavar az állandó rohangálás és hektikusság, de most úgy voltam vele, ezt is elnézem neki, csak legyen más, mint az előző. :D

És kérem szépen, nekem eddig ez a rész a kedvencem a sorozatból, a témája sokkal jobban érdekelt, mint a maffiás vonal, Mrs. Haggerty meg egészen a szívemhez nőtt. Nem semmi, ahogy a dolgokat intézi! Most először éreztem azt is, hogy ide nekem a folytatást, de rögtön! :D A szerelmi-epekedős vonal pont elég volt az ízlésemnek. Csak egy dolog bosszant mindegyik könyvben, ahogy Fin a gyerekeivel bánik. Ezek kb. soha nincsenek otthon, állandóan valakire rá kell bízni őket, az volt az érzésem, hogy nem töltenek otthon két egymást követő éjszakát. Ez nem így működik a gyakorlatban, legalábbis a nagy átlagnál nem.

De ettől eltekintve nagyon élveztem a könyvet, és most kivételesen úgy lett vége, hogy érdekel is, mi lesz.

3. Thomas Mayne Reid: A tenger foglyai

Gyerekkorom egyik imádott kedvence volt a szerzőtől A fej nélküli lovas. A fehér törzsfőnököt is olvastam, de az előbbi volt a favorit. Pár éve vettem meg ezt a könyvet e-ben, potom pénzért, valamiért most került rá sor.

Sajnos ez a könyv elég közepes élmény volt, sokat gondolkodtam, hogy vajon gyerekként jobban tetszett volna-e, de nem tudom eldönteni. Talán igen.

Túl egyszerű, ugyanakkor nehezen hihető volt a történet. Nem is igazán tudok mit írni róla, olyan semmilyen volt.

Ahhoz képest, hogy leagálisan vásárol e-könyv volt, tele volt elírással, helyesírási hibával. Emellett furcsa módon a könyv elején az áll, hogy ne adjam kölcsön és ne adjam ajándékba senkinek, ha ilyen terveim lennének, vegyem meg még egy példányban. Vagy ahány embernek odaadnám, annyiban. :O Nem igazán értem, ha megveszek egy papírkönyvet, senkit sem érdekel, mit csinálok vele. Mi az, hogy vegyem meg még egy példányban? Mindegy, annyira nem volt jó könyv, hogy nagyon tovább akarnám adni.

4. Adam Kay: Dexter Procter, a 10 éves doktor

Bár sok ifjúságit és néha még gyerekkönyvet is olvasok, ez nem igazán jött be. Szeretem, ha kicsit komolyabban veszik az olvasót, még ha 10 éveseknek is íródott. Sokat gondolkodtam, mi volt vele a bajom, és az egyik Dexter folytonos beleírásai, -javításai a szövegbe, a másik, hogy szerintem túlírt, túl hosszú, kevesebb több lett volna. Nem mondom, volt benne humor is, a rajzok is jópofák, de ez nekem most kevés volt. Dexter elég beképzelt, Rupi meg nem tudom, mit képzelt, ha egy orvosnak azt mondják, hogy szombaton is kell dolgoznia, akkor az ellen nem nagyon van apelláta.

Sorozat ugyan, de nem tervezem folytatni. Nem tudom, érdemes-e a szerző felnőtteknek szánt könyveivel próbálkoznom.

Kicsit Sam Copeland stílusára emlékeztetett (bocs mindkét szerzőtől!), de amíg a Charlie-sorozatot nagyon szerettem, ezt kevésbé.

Kivételesen mesélek egy fordításomról is. A Royal-ish c. hallmarkos film szinkronját írtam nemrég, nem tudom, mi lesz a magyar címe, kb. 1-2 hónapra tippelek, és bekerül valamelyik tévécsatornára. Tipikus hallmarkos romantikus, cuki, de kiszámítható. Ami miatt érdekes, hogy Teri Wilson Once Upon a Royal Summer c. regényéből készült. A szerzőtől, úgy nézem, nem jelent meg magyarul semmi. Aranyos volt, kellemes, bár több hasonló témájú könyvet-filmet véltem felfedezni benne.

Befejeztem az Agatha Christie regényéből készült Hét számlap c. sorozatot a Netflixen. Az első rész tetszett, de aztán nem igazán tudott lekötni. Nézem A jég szerelmeseit, ami szintén regényből készült, Jennifer Iacopelli írta az eredetit. Bevallom, bár imádom a műkorcsolyát (vagy inkább imádtam egy másik életben), itt - bár tudom, hogy épp ez a lényege - túl sok nekem a dráma meg a tininyafi. De valószínűleg ezt az évadot végignézem, aztán meglátjuk.

Audible-re felkerült a Harry Potter and the Prisoner of Azkaban hangjáték változata, nem sikerült ugyan még befejeznem, de már csak egy fejezet van hátra. Bár nem is olyan régen olvastam ezt a részt angolul, az interaktív-illusztrált változatban, ill. mentünk el tavaly augusztusban a fiammal megnézni, mikor rövid időre visszakerültek a moziba a filmek, most is végigizgultam a Csikócsőr "kivégzésétől" az időnyerős részig tartó eseményeket. Nem csoda, hogy sokaknak ez a kedvenc könyve, tényleg nagyon jól össze van rakva.

Tuti volt még valami, de most ennyi jutott eszembe. :D

Újévi Book Tag 2026.

Ritkán töltök ki ilyen book tageket, de ez most megtetszett, részben, mert rezonál a 2026-os olvasási terveim egy részére. Természetesen semmi sem kötelező, ha úgy alakul, simán változtatok majd.

1. Írók, akiktől szeretnél olvasni idén, de eddig még semmit nem olvastál tőlük

Ezt nem ártott volna tényleg újévkor kitölteni, mert már van, aki meg is volt, de azért beleveszem a listába. :)

Mai, ill. klasszikusabb magyar írók vonalon (mivelhogy ez az idei tematikám):

- Dragomán György - ő az, aki megvolt

- Tóth Kriszta

- Herczeg Ferenc

- Wass Albert

- Háy János

- Borbély Szilárd

Kicsit lájtosabb vonalon:

- Jenny Colgan

- Julie Caplan

- Adam Kay

Több új írót is szeretnék "kipipálni", de egyelőre őket mindenképp be szeretném szorítani az időbe.

2. Könyvek, amiket mindenképpen szeretnél elolvasni

Izé, mennyi időtök van? :D

Alison Goodman: Útmutató hölgyeknek a teljes romláshoz - ezt angyon szeretném februárban sorra keríteni. A többi majd menet közben alakul.

3. Klasszikusok, amiket szeretnél elolvasni

Wass Alberttől több minden is érdekelne. A férjem azt mondta, A farkasveremmel kezdjem. Mondtam, ha az neki tetszett, nekem nem biztos, mert elég eltérő az ízlésünk. Erre ő, hogy pont azért, mert az neki nem annyira jött be. :D Valamit tudhat 30 év után. ;)

Herczeg Ferenc: Az élet kapuja - mert ez bekerült az érettségi anyagába, és kíváncsi vagyok rá, nagyon vegyeseket hallottam róla.

4. Könyvek, amiket szeretnél újraolvasni

Folytatnám a Harry Potter sorozatot az interaktív kiadással angolul, most a 4. rész következne, de mivel közben a hangjátékokat is elkezdtem Audible-ön, nem tudom, mikor kerül sorra.

Thomas Mayne Reid: A fej nélküli lovas - A fehér törzsfőnök. - Mivel pár napja fejeztem be A tenger foglyait, ami sajnos nem igazán jött be, talán újraolvasnám ezt a kettőt, amik gyerekkori kedvenceim voltak, főleg az első. Már csak azt lenne jó tudni, vajon hol vannak. :D

5. Egy könyv, ami ezer éve várólistás és idén el akarod olvasni végre

Hm, nem is tudom, van pár, de a legtöbbről szerintem nagyjából már lemondtam mélyen legbelül.

6. Egy jó vastag könyv, amit beterveztél

HP 4. Az jó vastag. :) Ja, és persze az új Cormoran Strike.

7. Írók, akiktől már olvastál és idén is szeretnél

- Robert Galbraith - természetesen, már várom az elvben februárban megjelenő magyar fordítást.

- Alison Goodman

- David Safier

- Tracy Rees

- Abbi Waxman

Utóbbi kettőnél lehet, át kell térnem az angolul olvasásra, mert évek óta nem jön ki magyarul tőlük semmi, vagy nagyon lassan csordogál.

8. Karácsonyra kapott könyv, amit el fogsz olvasni idén

Nem kaptam karácsonyra könyvet, kimondottan nem szeretek könyvet kapni, mert nem találják el az ízlésemet, és volt már ebből konfliktus, így max. könyvutalványt szoktam kérni, de tavaly azt sem. Inkább megveszem magamnak azt, ami érdekel.

9. Egy sorozat, amit elkezdeni és befejezni is 2026-ban fogsz

Gőzöm sincs...

10. Egy megkezdett sorozat, amit 2026-ban be fogsz fejezni

Natalia Sherba Óramágusok sorozatát már tavaly is terveztem folytatni, de őszintén, azt se tudom,  hányadik résznél tartok. Újráznom kellene előtte. Közben már új sorozatba is kezdett az írónő.

11. Van valami olvasási terved? Ha igen, hány könyvet tervezel idén elolvasni?

Örülnék, ha egyszer az életben elérném az 50 könyvet, de igazából 30--40-nek is nagyon örülnék, mert azt azt jelentené, hogy van valamennyi időm, energiám rendszeresen olvasni.

A tervem, ahogy az évösszegzőben is leírtam, hogy mai, ill. klasszikus magyar írókat szedek elő, elsősorban, de nem kizárólag az érettségi tételek mentén. Emellett a sorozatokat is folytatni szeretném.

12. Bármilyen egyéb célkitűzés

Nincs... Ennyi bőven elég egy évre. :D

Töltsétek ki ti is, ha tetszik a kérdéssor! :)

Évértékelő 2025.

Végre, végre, eljutottam ide is. :D Ahogy már írtam, lediplomáztam 16-án. El sem hiszem, hogy vége az egyetemi tanulmányaimnak! Nem volt könnyű, de megvan. Nos, lássuk a 2025-ös évet olvasási szempontból.

Kerek 40 könyvet olvastam el, ez Goodreads szerint 11.583 oldal volt, ami 31,7 oldal naponta. Magam sem tudom, hogy jött ez össze, nem volt olyan sok időm olvasni, de szerencsére sok jó és könnyen olvasható, haladós olvasmányom volt.

Próbálok pár kategóriát összehozni.

Ugyebár, valamikor az év közepe felé (ha az emlékezetem nem csal) határoztam el, hogy befejezek/folytatok rég elkezdett sorozatokat. Ennek eredményéről külön posztot írtam. Ennél többet terveztem, de hát már ennek is örültem.

Akkor nézzük! Részletes értékelést most nem írok, minden könyvről van a havi összefoglalókban.

Nyelvek

Négy angol nyelvű olvasmányom volt, GR-en többnek látszik, mert pár könyvhöz nem találtam magyar kiadást, de kihagyni sem akartam őket. A halmosdombi ház 3. része, a Bliss 2-3. része és a Goblins and Greatcoats c. novella/rövid történet. Minden évben megfogadom, hogy többet fogok angolul olvasni, részben a magyarul elérhetetlen könyvek miatt, részben a félbehagyott sorozatok miatt, de mindig akad olyan magyarul, ami aztán elviszi a fókuszt.

Szerzők

Sikerült kedvenc szerzőket folytatni: Amelia Mellor, Sangu Mandanna, T. Kingfisher, Lezsák Levente stb. Van, akitől viszont a büdös életben többé nem tervezek könyvet venni a kezembe, pl. Kaliane Bradley Időminisztériuma nagy csalódás volt, ahogy Christelle Dabos-t is leírtam egy életre, szerintem.

Félbehagyások

Ilyen csak kettő volt, A nagy Gatsby és a Hucleberry Finn kalandjai (angolul), mindkettő hangoskönyvben.

Hangoskönyvek

Tavaly már ezeket is beleszámoltam az olvasásaimba, eddig nem tettem. Stephen Fry Tója és Héroszok c. művei kerültek sorra. Nagyon remélem, hogy az Odüsszeuszból is lesz hangoskönyv.

Hangjátékok (más néven rádiójáték, full-cast)

Ez új, vagy inkább újra előszedett műfaj, hiszen gyerekkoromban gyakran hallgattam a rádióban olyan műveket, ahol minden szereplőnek más hangja volt. A Szíriusz kapitányra máig is emlékszem.

Audible-ön hallgattam meg a Büszkeség és balítélet (nyilván angolul) ilyen verzióját, ill. a Harry Potter sorozat 1-2. részét (a 3.-at épp most hallgatom). Rá kellett jönnöm, hogy erre a verzióra angolul nekem sokkal könnyebb koncentrálni, mint a "sima" felolvasásra, akármilyen jól is adja elő az adott felolvasó. Ezek nincsenek benne a 40 könyvben.

Csalódások

Nem volt sok szerencsére, de azért akadt. A már említett Időminisztérium, A nagy Gatsby és A típuspéldány elrablása nem tudtak lekötni. A csodálatos elme kódja nekem nagy kamu volt, és Dabos új könyvét is szeretném elfelejteni. A most megjelent könyvét már nagy ívben elkerülöm.

Tervek 2026-ra

Valamikor az év vége felé kitaláltam, mi lesz a 2026-os év témája: 20-21. századi magyar írók, elsősorban, de nem kizárólag az érettségi tétetek mentén. A januárt A fehér királlyal kezdtem, ami nekem nem igazán tetszett. Akiktől még szeretnék olvasni: Tóth Kriszta, Wass Albert, Nyírő József, Borbély Szilárd, Háy János. A lista még nem végleges. Terveim szerint havi egy könyv lenne tőlük, de majd meglátjuk. A sorozatpótlást, -folytatást is vinném tovább.

Amúgy meg, olvasási téren, csak kedvet, időt, lehetőséget, jó könyveket szeretnék.

A diplomám, a macska és a nyomtató esete

Nem, még mindig nem az évértékelő, ha nagyon várná valaki, de a következő bejegyzés már az lesz, ígérem!

Pénteken, 16-án lediplomáztam! :D Gondoltam, ma a két vaskos irattartót, ami tele van a 3 félév egyetemi anyagával, amik egyébként a nyomtatón hédereztek eddig, szépen elsuvasztom valahová. :D Nos, fel is raktam az egyik legfelső könyvespolcra, szépen letakarítottam az asztalt meg a nyomtatót, és elégedetten legeltettem a szemem a rendezett asztalon. Egy dolgot nem vettem számításba, hogy a macskák szeretnek vagy a nyomtatón aludni (a macskák perverzek, na! :D), vagy onnan ugranak át a szomszédos ruhaszárítóra, mert ha van rajta ágynemű vagy törölköző, szeretnek azon is aludni. Csakhogy a két vaskos irattartó nélkül a nyomtató jelentősen könnyebb lett, és amikor az egyik macska felugrott rá, a nyomtató és a macska fénysebességgel indult le a padló felé. Én "a k... anyádat, hülye macska!" üvöltéssel próbáltam röptében elkapni a nyomtatót (a macskát nem, az úgyis talpra esik), sikertelenül.

Felszedtem szegény nyomtatót, megnéztem, külsérelmi nyomok nem látszanak rajta, hogy működik-e, nem tudom, mert évek óta nincs benne tinta. :D Mindenesetre, hogy lenyomjam, rátettem a történelmi forrásműveket tartalmazó Középkor és a Rendszeres angol nyelvtan c. vastag, műfajban és tömegben is súlyos könyveket. Remélem, ez már elég lesz, hogy még egyszer ne billenjen le a nyomtató.

A 2025-ös nagy sorozatfolytatás eredménye

Mielőtt megírnám az évértékelőt (hát igen, idén se lesz kész mindjárt január elsején, de ma volt a nagy szigorlatom, az töltötte ki a napjaimat, de megvan!), lássuk, mit sikerült megvalósítanom a tavalyi sorozatfolytatásos projektből!

Jessica Townsend: Morrigan Crow - novemberben végre megjelent a 4. rész magyarul, nagyon szerettem.

Terry Pratchett: Sajogi Stefánia - ezt a sorozatot sikeresen lezártam.

Kathryn Littlewood: Bliss - a 2-3. részt elolvastam angolul. Szeretném majd egyszer a spin-off sorozatot is elolvasni.

Elle Cosimano: Finley Donovan - épp most olvasom a magyarul nemrég megjelent 5. részt.

Kelly Ngai-Nikki Lish: A halmosdombi ház - a 2-3. részt elolvastam angolul.

Ruff Orsolya: Orczy Mimi - igen, nemrég végeztem az 5. résszel!

Erin Sterling: Csirbú, szerelem - elolvastam a 2. részt, annyira nem volt borzalmas, mint vártam. :D Előbb-utóbb sorra kerítem a 3. részt is.

Kerstin Gier: Nefelejcs 3 - ezt nagyon szerettem.

V. E. Schwab: A fényigéző (A mágia árnyalatai 3) - ez elég gyenge volt.

Amelia Mellor: Az élet varázskönyve - ezt nagyon szerettem, remélem, a szerző új sorozatát is lefordítják majd.

Egyelőre ennyit sikerült, de 2026-ban is szeretném folytatni a sorozatok pótlását, folytatását.

Decemberi zárás 2025.

Eljött - ismét - az év utolsó napja. Ma délelőtt befejeztem az idei év utolsó (40.!) könyvét, és ma már nem akarok újabb könyvbe kezdeni (majd jövőre, hehe - de utálom ezeket az "idén utoljára teszek ezt meg azt" típusú megjegyzéseket, de ettől még csinálom. :D), bulizni meg nem szeretek, a petárdázást külön rühellem, így ma megírom a havi zárást, és legközelebb majd az évértékelővel jövök. A nap hátralevő részében sorozatot nézek, és megpróbálom túlélni ezt az éjszakát.

Ebben a hónapban 5 könyvet olvastam ki, nem is tudom, hogyan, pedig nem volt sokkal több időm, mint máskor, az egyetemre is sokat kellett tanulnom, beadandókat írni, vizsgára készülni, de voltak igazán olvasmányos könyveim és rövid, gyorsan kiolvasható is.

A hónapot az Orczy Mimi sorozat 5. részével kezdtem.

1. Ruff Orsolya: Az erdélyi kastély szelleme

Továbbra is nagyon szeretem ezt a sorozat, és meglepve olvastam az utószóban, hogy eredetileg az 5. lett volna az utolsó rész, de végül mégis megszületett ez a spin off rész. Bár ez is ugyanolyan izgalmas és érdekes volt, mint az eddigiek, mégis nehezebben hangolódtam rá valamiért, de nem tudom megfogalmazni, miért. Kitaláltam a gyilkost. :)

Ezúttal is vannak meglepetések elrejtve a könyvben. :)

Várom a következő részt, és előre szomorú vagyok, ha tényleg az lesz az utolsó.

2. Jessica Townsend: Ezüstszülött - Morrigan Crow sötét titka (Nevermoor 4)

Végre-végre megjelent a következő rész a sorozatból! Nagyon sok idő kimaradt az előző rész óta, és szinte mindent elfelejtettem, de nagy öröm volt végre elolvasni a Nevermoor új kötetét.

Ez a kötet már komolyabb, véresebb, nem csoda, hogy 14-es korhatáros. Izgalmas volt, olvasmányos, csak úgy pörögtek a lapok. Ja, és a vége felé itt is kitaláltam a gyilkost. ;)

Pici spoiler: Darlingék azonnal gyanúsak voltak. :D

Remélem, a következő kötetre nem kell ennyit várni. 

3. Ben Miller: Egy karácsonyi manó kalandjai

A Christmas Elf Chronicles 3. része, nem tudom, van-e magyar sorozatcíme.

Az első részt, az Egy karácsonyi manó naplóját olvastam, de úgy tűnik, a 2.-at nem. Sajnos azt gondolom, nem sokat vesztettem, és nem hiszem, hogy fogom pótolni.

Aranyos, és bár szeretem a gyerekkönyveket is, de ennek már nagyon nem én vagyok a célközönsége. Nagyon naiv az egész történet, de gondolom, kezdő olvasóknak való, azért kell a rövidsége és az egyszerűsége.

Kedvesek a rajzok.

Emlékeztetnem kell magam, hogy ne akarjak ilyet olvasni többet. De legalább megvolt a karácsonyi könyv.

4. Sangu Mandanna: A Varázsfogadó - Egy boszorkány kézikönyve

Igencsak megörültem, mikor megláttam, hogy lesz a szerzőnek újabb könyve magyarul, és elég hamar ki is olvastam.

Sajnos kevésbé volt jó élmény, unalmasabbnak találtam, mint a szerző másik könyvét, a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társaságát, bár rossz semmiképp sem volt. Túl sok volt az "epekedés" az ízlésemnek, meg a jóképű, morc, de aranyszívű pasi kliséje is fárasztó már.

Azért örültem, hogy elolvastam, a vége izgalmasra sikeredett, voltak humoros pillanatok is, és továbbra is szívesen olvasnék még a szerzőtől.

A fordítás szép, gördülékeny.

Az előzővel párhuzamosan kezdtem olvasni az év utolsó olvasmányát.

5. Sarah Beth Durst: Az ​elvarázsolt üvegház (Bűbájok boltja 2)

Talán nem volt jó ötlet a párhuzamos olvasás, a két, bizonyos szempontból hasonló könyv egymás mellett kicsit sok volt, de lehet, hogy csak jobban kijöttek a hibáik.

Lassú folyású a történet, aki nagy izgalmakat vár, csalódni fog. Kedves történet, de tényleg nagyon lassan csordogál. Bár, aki olvasta a Bűbájok boltját, az nem lepődik meg ezen. A végére iszonyú sok volt a mézes sütemény (utálom a mézet, de ha nem utálnám, akkor is sok lett volna), az volt az érzésem, mást sem esznek jóformán.

És egy újabb jóképű, morc, de aranyszívű pasi. Komolyan? Nagyon uncsi már.

A fordítás itt is szép és gordülékeny.

Voltak más könyves élmények is a hónapban, pl. felkerült a Younger összes évada Netflixre, aminek az alapja szintén könyv. Annak idején 6 évadot láttam szinkronnal, de úgy tudom, a 7. évadnak nem lett szinkronja. Amúgy nagyon bosszant az ilyen. Miért nem lehet az utolsó évadot is leszinkronizálni? Na, mindegy, pár napja elkezdtem angol felirattal nézni az utolsó évadot, és bár most is elég jó élmény (2020-ban néztem utoljára), sok dolog már zavar.

SPOLIER! Pl. Charles komolyan azért szakít Lisával, mert nem akar hozzámenni? És mind a ketten elég hamar új kapcsolatba kezdenek, ez nekem hiteltelen volt. SPOILER vége!

Amúgy nehéz a szövege, tele rövidítésekkel és szlenggel, rémálom lehet fordítani.

A hónap közepén került fel Audible-re a Harry Potter and the Chamber of Secrets full-cast, hangjáték változata. El is kezdtem hallgatni, de idén már nem hiszem, hogy a végére jutok.

HBO-n látható a Harry Potter sütiverseny 2. évada, és most is ámulattal néztem a szebbnél szebb tortákat, amelyik mindegyik egy műalkotás az én szememben. Bár vannak elég vad ízkombinációk, de azért szívesen megkóstolnám mindegyiket. Kíváncsi lennék, mi lett a megmaradt tortadarabokkal, hiszen akkora volt mind, hogy egy hadsereget is jól lehetett volt lakatni velük.

A Percy Jackson 2. évada is elkezdődött Disney+-on, de valamiért nehezemre esik figyelni rá.

Volt még valami, de persze, hogy elfelejtettem. :D

Hamarosan jövök az évértékelővel, a jövő évi tervekkel, de addig is boldog új évet!