Keresés ebben a blogban

2016. szeptember 27., kedd

Virág Emília: Boszorkányszelídítő

A Sárkánycsalogató után azt mondtam, Virág Emília bármit is írjon, én vevő leszek rá. Akkor még fogalmam sem volt, hogy ez alig néhány hónap után teljesül, és a kezembe vehetem a Boszorkányszelídítőt, ami szorosan véve nem az első kötet folytatása, de ugyanabban a világban játszódik, a hetedik királyságban meg Budapesten. Bár apró utalások vannak, amiket érdekes volt felfedezni. (Ezekről a királyságokról csak nekem jut eszembe A tizedik királyság című sorozat?)

A történet főhőse ezúttal Adri (külön köszönet a normálisan megírt női főhősért!), aki egy szép napon véletlenül "likat" nyit a szobája padlóján, és legnagyobb döbbenetére kiderül, hogy a lik nem az alatta lakó Géza lakásába vezet, hanem egy másik világba, ahonnan morcos törpék jönnek át, és az ellopott aranyukat keresik a lányon. Ez már így is elég aggasztóan hangzik, azt hiszem, ha ilyesmi történne egy hétköznapi emberrel, erősen megkérdőjelezné saját épelméjűségét, de ez még csak a kezdet. A csöppet sem barátságos manók után megjelenik egy boszorkány, Berzence (nem összekeverendő a helységnévvel), mindenféle rendű és rangú lidércek, és a félelmetes Belezár, egy főlidérc, aki nem más, mint a lidérckirály fia. Sanyiról, Adri barátjáról meg kiderül, hogy nem az, akinek (aminek?) látszik.

A történet olyan mozgalmas, hogy alig tudtam követni, és annyi esemény van benne, hogy a felénél járva kitett volna egy külön könyvet, és akkor még hátra volt a java!

Ebben a könyvben kevesebb volt a népmesei elem, de azért maradt. Pl. az ellopott Nap, aminek fontos szerepe lesz. Nagyon nehéz volt elképzelnem egy világot, ahol örökké vaksötét van, a nappal játszódó jeleneteket önkéntelenül is fényesnek képzeltem. Viszont az, hogy amikor nyitva van a szemed, és mégsem látsz semmit, eszembe juttatott egy gyerekkori emléket. A nagyszüleim egy faluban laktak, a legutolsó utcában, ahol a 70-es években még nem volt közvilágítás (és kútról húztuk a vizet). Mikor néha ott aludtunk, előfordult, hogy éjjel felébredtem, kinyitottam a szemem, de semmi sem történt, ugyanolyan sötét volt minden. Hiába vártam, hogy majd a szemem hozzászokik a sötéthez, és jobb lesz, nem így lett. Nos, ilyen lehet egy Nap nélküli világban élni. Hátborzongató gondolat, szerintem bele lehetne őrülni. 

Tetszett, hogy ismét van karakterfejlődés, hogy változnak és javulnak a szereplők, hogy nem mindenki fekete-fehér, hanem jóval árnyaltabb. Érdekes volt a lidércek leírása, bár megint néhol elvesztettem a fonalat.

Érdekes, hogy a Sárkánycsalogató borítója velem ellentétben sokaknak tetszett. A Boszorkányszelídítő borítója pedig többeknek nem jött be, de nekem semmi bajom vele. Közelebbről megnézve több van rajta, mint ami elsőre látszik, érdemes felfedezni!

Amit hiányoltam, az a humor. Volt benne, de jóval többet is el bírtam volna viselni. Jó hír a rajongóknak, hogy készül a harmadik kötet, amiben az írónő összeereszti a két könyv szereplőit. Alig várom, hogy ebből mi fog kisülni!

Érdemes követni Virág Emília fb-oldalát, mert érdekességeket tudhatunk meg, sőt nemrég extrákat is közölt, egy Hollusról szóló kis "kiegészítés" formájában.

Kiderült az is, hogy pl. ilyen zenét hallgat. (Ez azért sok mindent megmagyaráz.)




Nekem ettől kb. 3 másodperc alatt kezdett kifolyni az agyam, szóval én inkább ezt hallgattam olvasás közben (főleg a harci jeleneteknél passzolt)



Az olvasás lehetőségét köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

10/10

2016. szeptember 23., péntek

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei 1.) - Zanza

Valami olyasmivel akartam kezdeni, hogy tyű, a kirelejzumát, kapjátok elő ezt a könyvet a stelázsiból, és uccu, olvassátok, mert nagyon komilfó! De aztán úgy döntöttem, ez túl olcsó poén lenne.

Ritka, mikor szinte mindenhol csak jót lehet olvasni egy könyvről, nekem az ilyen egyből gyanús lesz, de mivel az író Gergő-sorozatát nagyon szerettem, látatlanban bizalmat szavaztam neki, és nem is csalódtam. Ez a sorozat felnőtteknek íródott, és egy nyomozásról szól, pontosabban annak az első részéről, merthogy a történet nem záródik le a könyv végén, hanem kapunk egy jókora függővéget. Jómagam csak hüledeztem, nem akartam hinni a szememnek, hogy itt van vége?

Amit nagyon szerettem a könyvben, az a korszak leírása és a hangulat volt. A történet egyik része 1896-ban, a másik 1900-ban játszódik. Gyerekkoromban nagyon szerettem a 20-30-as évek magyar filmjeit (Kabos Gyula, Jávor Pál, stb.), és a szüleimnek volt egy pár hónapnyi Tolnai Világlapja egybekötve 1933-ból, amit imádtam lapozgatni, nézegettem a hirdetéseket, elolvastam a híreket, stb. Egyik kedvenc korszakom, szeretem a ruhákat, a zenét, és így tovább. Tudom, ez jó pár évtizeddel később volt, a könyv mégis valahogy ezt a korszakot idézte fel bennem.

A milleniumi ünnepségekkel kezdünk, erről meg eszembe jutott a Szeressétek Ódor Emíliát c. film, ami ebben a korszakban játszódik, és ami valamikor nagyon tetszett. Szóval a hangulat megvolt bennem, és a könyv kellemes emlékeket ébresztett. A történetre sem lehet semmi panaszom, sodornak az események, egy percig sem unatkoztam. Egy bajom volt csak, a régies vagy inkább régieskedő nyelvezet, ezt akartam némiképp parodisztikusan felidézni az első mondatban. Engem többször kizökkentett, és kimondottan zavar, ha folyton lábjegyzetet kell olvasnom. Nekem szerencsére az író időnként elfeledkezett erről a stílusról, és olyankor zavaró körülmények nélkül tudtam belemerülni Hangay Emília és Ambrózy báró kalandjaiba.

Kiemelném a borítót, amit igazán szépségesre sikerült, és passzol a kötet hangulatához.

Mindenképp maradok a következő részekre.

10/9

Robert Galbraith: Gonosz pálya (Cormoran Strike-sorozat 3.) - Zanza

Ó, szent ég, én azt hittem, rég megírtam a könyvről a posztot, és egyik nap esett le, hogy mégsem...

Ismét csak azért írok róla, mert egy sorozat része, amúgy nem nagyon szeretném boncolgatni.

Az író(nő) erős érzelmeket kiváltó témát feszeget ebben a könyvben, molesztálás, gyerekmolesztálás, nemi erőszak. Olvasás közben nem egyszer szorult ökölbe a kezem és össze a gyomrom, ami nemcsak a felkavaró tartalomnak volt köszönhető, hanem annak is, hogy ezúttal bepillantást kaphatunk a gyilkos fejébe, és ez a bepillantás minden volt, csak kellemes nem. Sajnos, Galbraith meglépett egy olyat is az egyik főszereplő életében, ami ugyan illett a témába, de szerintem nem volt rá semmi szükség. Igaz, hogy a karakterfejlődésben használható volt, de mégis úgy érzem, tökéletesen meglett volna a történet nélküle.

Még többet tudunk meg Strike múltjáról, ill. a nyomozó és Robin kapcsolata is eljut egy bizonyos pontra, amiről többet spoilerezés nélkül nem mondhatok. Amúgy is a kötet végén lógva hagyták az egészet.

A történet maga minden borzalma ellenére lekötött, a gyilkost nem találtam ki, bár nem is nagyon akartam, hagytam magam sodorni az eseményekkel.

Olvasás közben elgondolkodtam azon, hogy az írók vajon hogyan képesek ennyi szörnyűséget írni? Hogy tudta magát a gyilkos fejébe képzelni, és leírni, mit gondolt, mit érzett?

A címről annyit, hogy nem tartom túl szerencsésnek, bár már tudom, hogy miért az lett, és bár nem tudnék hirtelen jobbat mondani, mégis úgy érzem, lehetett volna ennél frapánsabbat is kitalálni.

A fordítás megfelelő színvonalú volt, egy dolog zavart, a gyilkos gyakran használja a "megcsinál" szót a "megöl" megfelelőjeként. És igen, az angolban a "do" többek között ezt is jelenti, de még sosem hallottam a magyarban így használni.

A borító szerencsére passzol a sorozatba és a könyv hangulatához is.

10/9

2016. szeptember 2., péntek

Sorozat (nem?) ajánló: többekről röviden

Két olyan sorozatról essék szó, amik nagyon nem jöttek be. 

The Last Kingdom

Az egyik olyan sorozatfeliratom volt, amivel rengeteget szenvedtem, ha nem lenne az fránya Tücsök Tihamér (a lelkiismeretem), simán félbehagytam volna. Nem tetszett, kicsit sem. Matthew Macfadyen, aki miatt elkezdtem, alig szerepelt benne. Ez még nem lett volna akkora baj, ha a sorozat többi része jó lett volna, de nem volt. Jó, nekem nem tetszett. Bár már megtanultam, hogy nem szabad(na) a könyveket összehasonlítani a belőlük készült sorozattal-filmmel, de azt hiszem, egy könyvmoly sem tudja függetleníteni magát ettől.

Sajnos, igen valószínű, hogy a könyvsorozatot nem folytatom, de ezúttal is bejött a papírforma, hogy a könyv jobb, mint a sorozat. Uhtred a könyvekben (abban a kettőben, amit elolvastam...) sem túl szimpatikus, de jó harcos, és tudja a hibáit. Ezzel szemben a sorozatban egy beképzelt seggfej. A többiek meg nem igazán maradtak meg a fejemben, talán csak annyi, hogy egy szép nő sincs benne. Nem mintha ez annyira lényeges szempont lenne, de feltűnő volt. (Talán Iseult nevezhető kivételnek.)

A készülő 2. évad fordítását lemondtam, de elég valószínű, hogy nézőként sem maradok.

Pozitívum, hogy hazánkban forgatták, és Beocca atya és Alfréd szimpatikusabbak voltak, mint a könyvekben.

10/6

The Night Manager

Nem szeretnék sok szót vesztegetni rá. Majdnem olyan unalmas, keszekusza, és érthetetlen volt, mint a könyv. Talán az utolsó rész volt kicsit pörgősebb, érdekesebb. Hugh Laurie zseniális színész, ő legalább kihozta a szerepből, amit lehetett. Tom Hiddleston színészi alakításai egyre kevésbé tetszenek, már a Coriolanusban sem győzött meg, és azóta ez csak romlott. Hol van Hal herceg és V. Henrik? Egyik konzum alakítás a másik után. Pine nem volt szerethető a könyvben, és nem lett az a sorozatban sem. A Jedet alakító színésznő egy csöppet sem szép, pedig ez lenne az egyik legfontosabb tulajdonsága. Nem értem, hogy miért lett Burr nő.

Áldom az eszemet, hogy időben lemondtam a fordítását, gyűlöltem volna. Állítólag terveznek egy új évadot a főszereplőkkel, de mivel a regény lezárt, nem annak a folytatása lesz. Részemről nem érdekel.

10/3