Keresés ebben a blogban

2024. április 1., hétfő

Márciusi zárás

Nos, a március már jóval több munkával telt, így olvasásra kevesebb idő maradt. Így is sikerült négy könyvet befejeznem, bár volt köztük egészen nyúlfarknyi is. Lássuk!

1. Szabó Krisztina: Az ellopott kívánság

Először is, Pupi, neked nem ajánlom, mert vannak benne lovak. :D Én szeretem a lovakat - távolról -, és Zil nagyon cuki lónak tűnik. Bakancslistás vágyam, hogy megtanuljak lovagolni, de kétlem, hogy lesz már belőle bármi is. 

Nem is tudom, hogy nevezzem a műfaját, mesefeldolgozás? Az Aladdin az alapja, de azon túl, hogy van benne egy lámpás, amiben egy dzsinn van, kevés dolog utal az ihlető mesére. Ill. van még egy tolvajunk is, aki viszont lány.

Elolvastam több értékelést a könyvről, mivel a tipikus romantikust nem szeretem, és azok meggyőztek, hogy ez nem olyan lesz. Hát szerintem meg de. Pontosan az a fajta romantikus, amitől világgá tudnék futni, a "jaj, felforr a vérem, ha a közelében vagyok, de biztosan nem én kellek neki/egy önző mocsok ez a pasi" fajta. Huh. A két főszereplő néha rettentően idegesítő volt. A herceg azért béreli fel a tolvajt, hogy ellopja neki a lámpást, mire a lány hetekig (!) nem mondja el, hogy a lámpás nincs a helyén, és hasonlók.

A történetben a feléig nem sok történik, csak jönnek-mennek, epekednek, bár el kell ismernem, hogy a 2. fele már egészen fordulatos volt, igaz szerintem eléggé kiszámítható volt a legtöbb.

Ha tipikus, huzavonás romantikust keresel, keleti környezetbe téve, neked való ez a könyv, nekem sajnos nem.

2. Janikovszky Éva: Te ezt még úgysem érted...

Mikor átvettem a könyvesboltban, megdöbbentem, milyen kis vékonyka, alig több mint 30 oldal. A fülszöveg szerint befejezetlen, hát olyannyira, hogy alig készült el belőle valami. Igaz, még  1990-ben jelentek meg ezek a lazán összefonódó történetek a Kincskereső folyóiratban, ki tudja, lett volna-e belőle valaha is teljes könyv. Fura volt visszaugrani a rendszerváltás idejébe, amikor egy kabát a piacon 300 Ft-ba került. Nagyon szívesen olvastam volna tovább, kár, hogy ilyen kurtán ért véget. A szokásos módon Réber László rajzai díszítik.

3. Janikovszky Éva: Szalmaláng

Egy újabb Janikovszky. A könyveimet pakoltam, mikor a kezembe akadt ez a könyv, és rájöttem, hogy még sosem olvastam el. Ha jól emlékszem, még a Rukkolán happoltam, igen sok évvel ezelőtt (https://hu.wikipedia.org/wiki/Rukkola.hu), de a polcon maradt valamiért. Ha már a kezembe akadt, gyorsan neki is álltam.

Bár GR-en igen jó értékelései vannak, meg kellett állapítanom, hogy megint én leszek a fanyalgó, és azt is, hogy szerintem mindenki jobban járt azzal, hogy a szerző tudtommal csak két lányregényt írt, ezt és az Aranyesőt (azt is olvastam valamikor nagyon régen). 

Az, hogy a kor (50-es évek) ma már furcsaságai vannak benne, nem zavart, részben még én is ebben nőttem fel, de maga a történet sem tetszett, és a főszereplő Vera meg főleg nem volt szimpatikus. Oké, oké, én is voltam olyanba szerelmes, aki nem érdemelte meg, és teljesen irreális volt, elérhetetetlen férfiakba, színészekbe főleg (valamiért ők a gyengéim, pl. sportolók sosem érdekeltek), úgyhogy ezzel tudtam azonosulni valahol, de egyszerűen nem tudott megfogni ez a könyv, jószerével meg sem tudom indokolni, miért. Annak idején az Aranyesőről is hasonló véleménnyel voltam.

Vera szülei voltak nagyon szimpatikusak, valahogy mindig tudták, mit kell mondaniuk, mit kell tenniük, és bár nem volt náluk gyakori a testi érintkezés, ölelés, ilyesmi (amin azért kicsit meghökkentem), mégis úgy tűnt, nagy a családban a szeretet és a harmónia.

Még egy-két szót a könyv állapotáról. Egészen megdöbbentem, mikor kinyitottam, mert főleg az első lapok, de a későbbiek is botrányosan koszosak, csupa folt (ettek ezen vagy mi?), volt oldal, ami penészes volt. Nekem nem lett volna képem ilyen állapotú könyvet odaadni bárkinek is, még ingyen sem. Emlékeim szerint jó állapotú könyveket ajándékoztam oda annak idején, mikor még rukkoláztam. Nem is szívesen tettem vissza a polcra, majd az örököseim még azt hiszik, én bántam ilyen rosszul szegénnyel, de tovább sem adnám ilyen állapotban, az is biztos, és persze kis sem dobnám.

4. Ruff Orsolya: A kámforrá vált párizsi örökös (Orczy Mimi kalandjai 2.)

Még decemberben olvastam az első részt, és megörültem, hogy ilyen hamar lecsaphattam a 2. részre. Számomra ilyen egy ízig-vérig igazi ifjúsági könyv (vagy talán inkább middle grade? a stílusa inkább e felé hajlana), izgalmas, fordulatos, a humort sem nélkülözi, semmi idegesítő romantika (bár finom utalások vannak, de tényleg finomak, és abszolút beleférnek), okulni is lehet belőle, de nem szájbarágós. Látszik, hogy a szerző sokat kutatott, minden részlet a helyén van. Egy fokkal sötétebb, mint az első rész volt, gyilkossággal, emberrablással, a párizsi hullaház, a morgue leírásával, de azért még bőven egy ifjúsági regényhez méltó mértékben. Ami picit zavart, hogy nem derült ki most sem, Mimi hány éves, amilyen komoly dolgokba keveredik, kamasznak gondolnám, 14-16 körülinek.

Ezúttal sikerült megjegyeznem a vastaggal szedett szavakat, így már tudom, mi lesz a készülő 3. kötet címe. :) De nem árulom el. ;)

Enola Holmes rajongóknak is ajánlom.

Csalódás nem volt márciusban, még a Szalmaláng sem, voltak annak is jó részei, végül is, inkább csak fanyalogtam.

A kedvencem Ruff Orsolya könyve volt.

Február vége óta nyüglődöm Irene Vallejo: Papirusz c. könyvével, és még mindig nem tartok a felénél sem, pedig a téma nagyon érdekel: A könyvek története az ókori világban. De sajnos elképesztően terjengős és túlírt, egy kicsit feszesebbre húzva, feleakkora terjedelemben egy jóval pörgősebb könyvet kaphatnánk. És bár vannak fejezetcímek, azt érzem, hogy csak kapkod ide-oda, nem látom, hogy lenne  egy íve, amire az egész könyvet fel lehetne fűzni. Félbehagyás közeli, de egyelőre még küzdök vele, viszont napi 1-2, jó esetben 5-6 oldalnál több nem csúszik le belőle. Ebben a tempóban júliusra fejezem be, mert még ráadásul több mint 500 oldal, "persze" a manapság sajnos szokásos borzalmasan vastag formátumban, hogy rendesen meg se lehessen fogni.

Bár nem azonos téma, de inkább Kéki Béla: Az írás története c. könyvét ajánlom, részben azért az is szól a könyvek kialakulásáról.