Májusi zárás

Sosem akart véget érni ez a május, ugyanakkor elképedtem azon, hogy az évből már 5 hónap letelt. Ki érti ezt a kettősséget? Régebben a január nem akart sosem letelni, de idén az elszáguldott, a május meg mintha egyhelyben toporgott volna.

Öt könyvvel végeztem a hónapban.

1. J. K. Rowling: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban (MinaLima-féle illusztrált)

Ez a sorozat még mindig szerelem, és remélem, az is marad. Érdekes, hogy pl. Ady Endrét azért nem szeretem, mert egy - meg lehet kövezni, de - szemétláda volt a magánéletben (a javára lehet írni, hogy legalább önazonos volt), de Rowling vitatható megnyilvánulásai sem tudják megutáltatni velem Harry Pottert. (És most ebbe ne menjünk bele, hogy mennyire értem vagy fogadom el a szerzőnő véleményét.)

A MinaLima-féle illusztrált változattal folytattam az eredeti, angol nyelvű változattal való ismerkedést. Szerintem eddig ez volt a legszebb. Ismét elmondom, hogy remélem, végigviszik ezt a sorozatot. Mondjuk nem könnyű olvasni a rengeteg interaktív cucc miatt, az egyes rajzokat védő lapok állandóan kicsúszkáltak, maga a könyv is irtó vastag, mi lesz a későbbi kötetekkel, amik már eleve igen vaskosak? Sokadik újraolvasásom ez, de angolul most először olvastam.

"Szerencsére" a kisebb részleteket jól elfelejtettem, ezért jó sok mindenre rá tudtam csodálkozni, és felfedezni, hogy a film milyen sok mindenben más. Pl. a kviddicskupa-döntőn úgy izgultam, mint aki először olvassa, és a dementoros-időnyerős utolsó harmad is nagyon izgalmas volt, pedig a végkimenetelt tudtam, de addig is voltak részletek, amikre nem emlékeztem.

Pár helyen azért felhúztam a szemöldököm. pl. - SPOILER - Sirius kutya képében kiúszott a partra az Azkabanból? :O Olyan közel van, vagy olyan jól tudott úszni? - SPOILER vége

Vagy hogy milyen egysíkúak a mardekárosok, mind rosszindulatú és gonosz, jellemfejlődés nuku, bár Draco majd azért a legvégére változik egy kicsit. És persze Piton olyan, amilyen, tudjuk (amit Neville-lel művelt, egyszerűen vérlázító, az bizony a bántalmazás kategória), de itt a szokottnál is szemetebb volt, ahogy bármi áron bosszút állt volna Lupinon és Siriuson. Akik persze nem voltak vétlenek, de könyörgöm, eltelt vagy 20 év! Sirius meg amúgy tényleg elég nagy seggfej sok esetben, ezt az Azkabanban töltött 12 év sem tudta kiölni belőle.

Az angolul olvasás megint nagy élmény volt, örülök, hogy belevágtam. Ismét megállapítottam, hogy a magyar fordítás jórészt zseniális, főleg a különböző állatok magyarítása, de most is volt, ahol az eredeti jobban tetszett, bár példát nem tudok hozni.

2. A. M. Howell: Az elveszett titkok kertje

A leírás és a borító alapján mást vártam. A komor történet miatt még az ajánlott kor fölé lőném, inkább nagyobbacska kamaszoknak, nem 10 év fölötti gyerekeknek javasolnám.

Titok meg kert volt bőven benne, és meg kell hagyni, izgalmas is volt, a szerző ügyesen mozgatta a szálakat, végig fenn tudta tartani a figyelmemet. A történetet belengő melankólia ellenére volt benne életöröm és finom derű is. A könyv végül pozitívan zárul, egy hiányérzetem maradt, hogy Veres sorsa nem záródott le megnyugtatóan, pedig ő is megérdemelte volna, mint Will.

Tetszett, hogy Clara köszön a szobáknak, tárgyaknak, mikor idegen helyen jár. :)

Szeretnék a szerző további könyveivel is megismerkedni.

3. Rigó Béla: A Mézga család

Jó volt nosztalgiázni, szerettem a képeket is, a történetek valamilyen szinten még így is humorosak voltak, de lehet, hogy csak azért, mert ismerem az "eredetit". Fel is merült bennem egy újranézés, remélem, maradna ugyanaz a jó érzés, mint amit gyerekként okozott.

4. Hannah Nicole Maehrer: A Gonosz asszistense

A hónap csalódása. Részletes véleményért lásd a bejegyzést:

https://irgulyasescsalamade.blogspot.com/2024/05/hannah-nicole-maehrer-gonosz.html

5. Travis Baldree: Koponyák és könyvesboltok (Legendás latték 0.)

Minden jó, ha a vége jó alapon egy kellemes olvasmánnyal zártam végül a hónapot, ami a hónap egyik kedvence is lett. Nagyon vártam az előzménykötetet, remélve, hogy legalább olyan jó lesz, mint a Legendás latték, és nem is csalódtam. A Lattékban az újrakezdés témája fogott meg, és emiatt nem zavart a történet lassúsága(?) Én nem éreztem lassúnak azt sem, de ez a rész jóval mozgalmasabb.

Harcos orkunk, Viv, pihenőre kényszerül egy sérülésnek köszönhetően, és társai a sokat sejtető Borongó nevű kisvárosban hagyják lábadozni. Az eleinte rosszul fogadott kényszerpihenő alatt végül sok új barátságot köt, sok mindenre rájön, sokat fejlődik, és a végén még a nagy leszámolásra is sor kerül.

Ez a kötet is tele van szerethető figurákkal, Páfrány, az egerentyű, a kutya-griff (griffenetnek nevezik a könyvben) Pörkölt, Maylee, a pék, és az eleinte rémisztőnek tűnő csontvázhumunkulusz, Hátizsák, Gallina, a gnóm, mind belopták magukat a szívembe.

Varine, a nekromanta és hátborzongató könyve kellően félelmetes szereplők ahhoz, hogy utálni lehessen őket, és izgulni főszereplőinkért. A címbeli könyvesbolt rendbehozatala ismét felidézte az újrakezdés motívumát, a szürke ember, a nekromanta, a varázskönyv és a csontvázak miatt pedig ez a rész kicsit jobban hasonlított egy klasszikus high fantasy regényhez, de azért még bőven benne maradt a habkönnyű kategóriában. Nekem ez épp elég volt, nem vágytam többre. És sütik is voltak bőséggel. :)

Az írói stílus is sokat fejlődött meglátásom szerint, de a szerény romantikus vonalat kihagytam volna. Remélem, Baldree folytatja ezt a sorozatot, én vevő leszek rá.

A cím fordítása ellentmondásos érzelmeket váltott ki bennem, mert szuper, hogy megtartották az alliterációt, ugyanakkor az eredetiben szereplő csontpornak van jelentősége, míg a koponyáknak nem igazán. A fordítással bajom nem volt, egyszer akadtam fent egy pillanatra azon, hogy "paraszti józan ész", józan paraszti lesz az, de sose legyen nagyobb bajom. Szerencsére nem voltak most oh-k meg ah-ok, részemről nem hiányoltam őket.

Hannah Nicole Maehrer: A Gonosz asszisztense (A Gonosz asszisztense 1.)

A "pedig olyan jó könyv lehetett volna" kategória egyik idei győztese ez a könyv. A jó kis borító meg a fülszöveg alapján valami Addams family típusú történetre számítottam, némi bizarr beütéssel, de nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Az elején még vannak tényleg bizarr, sőt akár gusztustalannak is mondható részek, a mennyezetről lógó levágott fejekkel meg a padlón guruló szemgolyókkal, de aki ettől viszolyog, ne aggódjon, pár oldal után már mutatóba sincs belőlük egy sem. Nekem az sem volt világos, hogy mitől is gonosz az A Gonosz, milyen alapon kínoz meg öldököl, mert csak annyit árul el, hogy nem voltak ártatlanok. Egyikükről lehet annyit tudni, hogy kacsákat dobált meg kővel (wtf?), ami nyilván nettó szemétség, de hogy emiatt kínzást és halált érdemelt volna? Nem hiszem.

Főhősnőnk Evie is olyan kis fura figura, igen gyorsan elvállalja ezt az állást, oké, hogy szüksége van rá, no, de hogy viszonylag gyorsan túlteszi magát az egész gyilkolászós helyzeten, sőt egy helyen azt mondja, hogy ha A Gonosz kérné, még kínzásra is vetemedne, az azért minimum érdekes jellemre vall. Igen hamar vonzódni kezd izmos munkaadója iránt, én pedig kikérem magamnak a nők nevében, hogy nekünk elég lenne egy izmos alkar meg egy feszes áll. Különben megfigyeltétek már, hogy az ilyen veszélyes férfi figuráknak a romantikus könyvekben mindig feszes az állkapcsa? Csoda, hogy nem kapnak görcsöt. Vagy már kaptak is, azért nem tudják ellazítani?

Evie egyébként hol talpraesett kiscsaj, aki mindent megold és megszervez, hol egy nebáncsvirág, hol meg az apjáért és a húgáért mindent elkövető lojális családtag, és főnöke iránt is a végletekig lojális. Néha meg rettentően naivnak meg álmodozónak tűnik.

A Gonosz. Hát én ezen a pasin nem tudtam kiigazodni. Nekem annyi jött le, hogy mikor stresszes meg dühös, akkor kinyír pár embert, számomra kicsit randomnak tűnő módon, és mivel folyton dühös, az elején elég sűrűn gyilkol. Még szerencse, hogy azért néha mást is csinál. Ezen kívül meg nem tudok mondani róla semmit, sajnos, annyira jellegtelen figura. Izmos, ezt elég sűrűn hangsúlyozzák. Ja, és persze csupa feketében jár, mi másban?

Akiket bírtam. Penge, az állatidomár, aki sárkányokkal meg sárkányviperákkal foglalkozik. Hagrid elemében lenne itt, mert kiderül, hogy a sárkánnyal csak rendesen kell bánni, és máris kezes bárány lesz belőle, aki még dorombol is! Dorombol, értitek? A másik Kingsley, a békaszerű varázsállat, aki nem tud beszélni, ezért kis táblákat tart fel, ha mondani akar valamit. Ezek szerint írni tud.

A történetben, ahogy már említettem, elég hamar jelentőségét veszti A Gonosz napi szintű gyilkolászása, szerencsére, mert ha az a vonal marad, ami az elején volt, Evie epekedésével az izmos alkar iránt, és A Gonosz feszes állával, biztosan félbehagyom. De van itt más történetszál is, nem is egy, némelyik egész érdekes, némelyik meg a "meh" kategória. Magára a történetre viszont egy szót tudnék használni, és az a káosz. Keszekusza a történetvezetés. Szerintem az írónő nem tudta igazán eldönteni, mit is akar ezzel a történettel kezdeni, és mindenből IS rakott bele egy kicsit. Epekedős romantikus, bizarr álparódia, varázslóvilág, bosszú, mindenből volt benne egy kicsi, meg még ennél is több.

Az egész világ nekem nagyon kidolgozatlan. Van egy királyságunk, ahol létezik olyan, hogy mágia, de hogy ki és milyen alapon birtokolja, az nekem nem volt világos. Az se, hogy milyen korban játszódik, de nem modern, mert pl. szekéren utaznak. Isznak egy üstfőzet nevű valamit, ami a kávé lehet, mert ugyan nem ez a neve, de koffein van benne, sötét és keserű. Ez így elég fura volt nekem. A Gonosznak van egy kastélya, amit kb. abból tart fenn, hogy kirabolja a királyi kincsesszekereket. Más legalábbis nem derült ki erről. A Gonosz arcát senki sem ismeri, pedig egy sereg ember él a kastélyában, és vannak gyakornokai is! Mi a fenét "gyakorolnak" ezek vajon? Hogy hogyan kell ölni meg útonállni? Ez sem derül ki. Az egész nyelvezet nagyon fura, mert üstfőzet van, de koffein, és A Gonosznak van irodavezetője. Ja, és van olyan, hogy bomba, mivel a kötet története az, hogy bombát helyeznek el A Gonosz dolgozószobájában, és keresik, hogy ki lehet a király beépült embere. Erről a királyról is csak kb. az derül ki, hogy kölcsönösen utálják egymás Gonoszunkkal. Szóval hol egy minimum 20. századi modern történet ez, hol meg középkori.

Visszatérve arra, hogy nem ismerik A Gonosz arcát. Ahogy mondtam, egy sereg ember veszi körül, és nem mindenki olyan lojális ám hozzá, mint Evie, és még soha senki sem árulta el, hogy hol lakik és ki ő? Nehéz elhinni. Oké, hogy van valami mágikus szerződés, de nem tudom, mennyire tekinthető az komolynak, mert mikor egyszer Evie és A Gonosz összekapnak, és Evie felmond, semmi következménye sem lesz azon kívül, hogy kicsit távolabbról epekednek egymás iránt addig, míg ki nem békülnek. 

Ez az egész gyilkolászós-útonállós dolog teljesen megállná a helyét, ha valami morbid paródia lenne, de mivel totálisan komolyan veszi magát, szerintem komoly problémákat vet fel.

Igazán kár érte. Úgy tudom, trilógia lesz, de a 2-3. rész még nem jelent meg, plusz jó nagy függővéggel ért véget, de kétlem, hogy folytatni fogom.

A fordítással voltak komoly problémáim. Volt, amit tetszett, pl. a bánatos békába! felkiáltás jópofa volt, ill. egyszer Kingsley a BREKÍTSÉG! táblát tartja fel, ezen jót nevettem. De sajnos több volt, amit zavart. Először is nem tudom, A Gonoszban miért nagybetű az A is. De ez még hagyján. Evie és A Gonosz azonnal tegeződnek, holott Evie uramnak szólítja főnökét. De még ennél is furább, mikor jön Mr. Hogyishívják, akit szintén letegeznek, valami "Nézd meg magadnak, Mr. Gushiken!" (talán ez volt a neve, nem jegyeztem meg) volt a mondat. Hogy mi?

És voltak még rettentő bénácska mondatok is. Oké, hogy nem lehet minden fordítás tökéletes, de ha sok az ilyen, az már nagyon zavaró tud lenni. Pár példa, amit sikerült megjegyeznem. "A szíve a mellkasában vert." Szerencse, hogy nem a bokájában. "Az egyik kezét a lábára tekerte." Atyavilág, jó hosszú és rugalmas keze lehetett. "A feje hátrafelé biccent." No, külön kikerestem a biccen szó jelentését, mert valamiért nekem ez lefelé irányuló mozgást sugallt, de valószínűleg azért, mert a biccent=bólint szóra asszociáltam róla. Íme: 

1. (tárgyragos határozóval is) (átv is) állandó helyzetéből (zökkenésszerűen) kibillen, elmozdul, ill. (vhonnan) vhova mozdul, zökken

1a. 〈ember v. állat feje〉 (többször egymás után) föl-le billen, bólingat, ill. 〈ember v. állat a fejével〉 bólogató mozgást végez

1b. 〈kül. virág, növény〉 föl-le mozog, hajladozik, bólingat

1c. (rég, ritk, átv is) kizökken addigi működéséből, más irányt vesz, ill. a helyes, a várt működésre vált vmi

Mindenesetre ezek alapján ebbe a mondatba nem illik sehogy sem, talán billen lehetne ide jó.

Még pár: "nem szegte le a kedvét". Hová szegte le? A "le" nem kell ide.

"az ujjait csóválta" Hűha! És azt hogy kell? Nem lehetett volna egyszerűen csak integetett?

Volt még a végén háromszor, hogy a tőr lüktetett a kezében, kíváncsi lennék, mi lehet az eredeti, mert élek a gyanúperrel, hogy valami ott ment félre.

Összességében jobb lett volna kihagyni ezt a könyvet. Kb. felétől voltak egész jó részei, de sajnos ez bőven kevés volt nekem.

10/5

Áprilisi zárás

No, tessék, azt mondtam januárban, hogy ebből nem lesz rendszer, erre itt vagyok idén a 4. havi zárással. :D Rá lehet erre cuppanni, legalább pár mondatban megemlékszem minden olvasott könyvről, de nem nyomaszt, hogy hosszasabban írjak.

Ez a hónap nem volt valami huszáros olvasás terén, bár mindennap olvastam, mégis alig haladtam. Két félbehagyásszerűségem is volt, és e két könyvön kívül csak egy befejezett könyvem volt.  Ja, és ez egy lelki-meditációs hónap volt, bár nem szándékosan válogattam ez alapján az olvasmányaimat.

1. Ierene Vallejo: Papirusz

Február végén kezdtem, de csak kínlódtam vele. Fele környékén feladtam, onnan már csak átlapoztam, és ha valami felkeltette a figyelmemet, abba beleolvastam. Így nem lett félbehagyás ugyan, de rendesen mégsem olvastam végig.

Nem sok minden maradt meg, kb. a rosette-i kő története (amit ismertem), hogy Nagy Sándor egy szemét őrült rohadék volt, és hogy a szerzőt csúfolták és bántalmazták gyerekkorában az iskolatársai, ami sajnálatos, de mi köze a könyv témájához?

Ami még nem tetszett, hogy ugyan voltak fejezetek, ezáltal elvileg tematika, de valójában nem láttam az ívet, amire a történeteket felfűzte volna a szerző, emiatt úgy éreztem, hogy ide-oda kapkod.

Viszont mindenképp a javára írható, hogy a szerző igen széles körből merítette a témáit, és nagyon alaposan utánajárt mindennek. A könyv tele van tényekkel, történetekkel, de számomra épp ez vált a hátrányává is, mert egyszerűen túl sok volt.

A fordítás többnyire jó volt, néhol volt pár fura megoldás, de egynél felkaptam a fejem: a 30-as évek Nagy Depressziója. Hirtelen elgondolkodtam, hogy vajon kik lehettek ennyire rossz hangulatban, de aztán rájöttem, hogy a 30-as évek világgazdasági válságára gondolhatott a szerző. Én még így tanultam, a Nagy Depresszió nekem teljesen ismeretlen volt. Bejön rá találat guglin, de tényleg használják ezt így?

Nagy reményeim voltak a témával kapcsolatban, de csalódás volt. Egy újabb magas értékelésű könyv, ami nekem nem jött be.

2. Dr. Joe Dispenza: Válj természetfelettivé

Próbálok mostanában lelkileg helyrejönni, és ennek egyik útját a meditálásban, relaxálásban látom, és ez a könyv, ill. igazából a szerző azért érdekelt, mert orvos, és tudományosan közelíti meg a meditálást. Na, éppen ezzel a tudományos megközelítéssel volt a bajom, mert nem értettem belőle egy kukkot sem, sőt határozottan unalmasnak találtam. Maguk a meditációs gyakorlatok pedig nem nyújtottak újat, mivel évtizedek óta foglalkozom a témával (na, azért csak nagyon laikos módon). Egy dolog volt, ami tetszett, hogy amikor elképzelünk egy célt, képzeljük el a vele járó pozitív érzelmeket is, öröm, hála stb. Ezt is tudtam, csak elfelejtettem, így jó volt erre újra rácsodálkozni.

Sajnos a legtöbb ilyen önsegítő könyv lényege kb. 20 oldal lenne, a többi nagyon sok esetben csak oldalkitöltés (tisztelet a kivételnek), ez sem volt más. Fele tájékán végképp eluntam, még itt-ott beleolvasgattam, de ennyi.

És olyan fura dolgok voltak benne, hogy vannak gének, amik bekapcsolnak pl. a negatív gondolkodás hatására. Tényleg van ilyen? Orvos a szerző, el kell hinnem neki, de őszintén szólva nehezemre esik. Vagy azzal, hogy rendszeresen ugyanazt csinálod minden nap, a múltad a jövőddé válik. Értem valahol ezt a gondolkodást, na, de munkába járó, családos legtöbbünk napjai elég egyformák, sajnos vagy sem. Inkább szokásnak nevezném ezt, mint valamiféle időutazásnak a jövőbe.

3. Domokos Gabriella: Hatodik érzék a köbön

Gabi egy sztár agykontrollos, és ebben a vékonyka kötetben összefoglalja sok-sok elképesztő sikerét - még úgy 2007 tájékáról. Kicsivel több mint 90 oldal, na, itt nincsenek fölösleges körök, csak a lényeg. Főleg a sikereit sorolja fel, néhány tanáccsal, ötlettel - bevallom, ebből jól jött volna több, de azért hasznosak voltak ezek is. Mindenesetre adott egy löketet a gyakorláshoz.

No, az április ennyi volt, remélem, a május kicsit egyenletesebb lesz, kevesebb csalódással.