Keresés ebben a blogban

2013. június 19., szerda

Jasper Fforde: Egy regény rabjai

Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, ez a könyv volt számomra az év legvárósabb olvasmánya. Aki olvasta az első részt, tudja, miért mondom, aki meg nem, hát, arra azt tudom mondani, hogy sürgősen tessék pótolni! Garantált a szájtátás, a csodálkozás, a nevetés, az izgalom.

Mikor megtudtam, hogy a CorLeonis Kiadó folytatja a sorozatot (gyönyörű új borítóval, de a régi fordítóval), fülig ért a szám, és tűkön ültem, míg ki nem jött a 2. kötet az idei könyvhétre. Rögtön be is szereztem, és pár nap alatt ki is végeztem.

Újabban fontos lett számomra a könyvek borítója, hogy passzoljanak legalább valamilyen szinten a könyv tartalmához. Bár van az a mondás, hogy ne a borító alapján ítéld meg a könyvet, de egy jó vagy rossz borító igen erős vonzó vagy taszító hatást válthat ki. Ennél a sorozatnál határozottan a vonzó hatásról beszélhetünk, az első rész újfajta borítója telitalálat, ahogy a másodiké is. Remélem, marad ez a színvonal a többi résznél is.

Ez a borító kissé kopott, szakadtas hatást kelt, olyan illúziókeltően, hogy mikor a kezembe vettem a könyvet, egy pillanatra megijedtem, hogy hibás példányt kaptam, pedig szándékos a koncepció. Úgy hat, mint egy régi, többször forgatott, salátára olvasott könyv külső váza. Nagyon tetszik! Ráadásul utólag visszanézve igen jól mutatja be a könyv egy fontos mozzanatát.

Bevallom, kicsit aggódtam, hogy a 2. kötet eléri-e az első színvonalát, de mit eléri! Megugrotta, és túl is szárnyalta! Ha az első kötetre 10 pontot adtam, erre 11-et vagy 12-t kéne. Az események száguldanak, néha Égivasúton, néha gravixpresszen, autóban vagy akár gyalog.

A történetről nem mondanék sokat, a fülszöveg szerintem épp eleget árul el, mikor elolvastam, kicsit spoileresnek is éreztem, de annyi minden történik még azokon kívül, hogy végül is nem zavart.

Jasper Fforde kitűnően folytatja az első kötetben már megismert, megízlelt világot, az alternatív 1985-öt, az időőrökkel, az irodalom iránti imádattal, a klónozott dodókkal, stb. Olyan sokrétű, gondosan kidolgozott világot hozott létre, hogy szinte lehetetlen mindent elmesélni róla. S míg az első rész nagyjából egy kerek egészet alkot, mondhatni, lezáródik a történet, itt kapunk egy olyan függővéget, hogy csak na!

Elgondolkodtam rajta, hogy az író milyen érdekes olvasmánykörből válogat, a Jane Eyre pl. nem éppen tipikus férfi olvasmány, márpedig olvasnia kellett, mert olyan pontosan ismeri a könyvet.

A fordító ismét Tóth Tamás Boldizsár, ami egyet jelent a minőséggel, és a gördülékeny olvashatósággal. Nekem továbbra sem jönnek be a beszélő nevek, amivel kábé egyedül vagyok, de sebaj. Az első résznél kifejtettem már, hogy miért nem, maradtak az okok. Nagyjából az egész kötet alatt találgattam, hogy melyik név mi lehet, volt, ahol rájöttem, volt, ahol nem, és pontosan ez az egyik bajom vele. Bár el kell ismernem, amikor a történet miatt kellettek beszélő nevek, azok zseniálisak. Egyik kedvencem H. Lotti Torr. Szintén kiváló megoldás volt még a keresztrejtvény magyarra ültetése.

Röviden: venni, vinni, olvasni, és gyorsan ide a 3. részt!

10/10 (11, 12...)