Még két és fél óra, és vége az évnek, azt gondolom, már biztonsággal lezártnak tekinthetem az évet. :) Új könyvbe majd csak jövőre kezdek.
Idén 35 könyvet sikerült befejeznem, ez a 2022-es 24-hez és a 2021-es 20-hoz képest már egész jó. De nem volt köztük sok hosszú könyv, viszont sok volt a könnyedebb, ifjúsági és gyerekkönyv, amikkel gyorsabban lehetett haladni,
A legrövidebb könyv 74 oldalas volt, The Very First Damn Thing Jodi Taylortől, ami a St. Mary krónikák sorozat első kiegészítő kötete. Ezek a kiegészítő kötetek nincsenek magyarul, szóval angolul olvastam, de nem tetszett.
A leghosszabb, mi más, mint A koromfekete szív Robert Galbraithtől.
Összesen 11.466 oldalt olvastam, ami átlag 31,4 oldal naponta. A legelső könyv Az azonosított repülő tárgy volt Holden Rose-tól (aki egyébként Kovács Attila néven tengeti a napjait, és kétszer is volt nálam a könyvtárban, mert igen jó, olvasáshoz kapcsolódó előadásokat tart), a legutolsó Ben Millertől a Hogyan lettem mesehős? Átlag 4,3 csillagot adtam, de azt hiszem, sok esetben igen lágyszívű voltam.
Kedvencek
A legnagyobb élmény talán Tracy Reestől A vidéki templom titkai volt, én ezt nevezem lélekemelő könyvnek. Nagyon vártam, hogy karácsonyra megjelenik a Hopley-sorozat karácsonyi része magyarul, ám sajnos nem így lett. De nagyon szerettem Kerstin Gier Nefelejcs-sorozatát is, az elvileg trilógiából az idén két rész is megjelent.
Csalódások
Két nagy csalódásom is volt, a nagyobbik a mindenki más által imádott Másodvirágzás Valérie Perrintől. Úgy felhúzott ez a könyv, hogy ha csak meglátom a címét, dührohamot kapok. Egyszerűen nem értem, hogy szeretheti ezt ennyi ember, már arra is gondoltam, hogy valami kollektív varázslat alatt állnak, ezért nem látják, hogy mekkora átverés ez a könyv. :D
A kisebbik nagy csalódás Kate Thompsontól A remény könyvtára, amit szintén mindenki imád, engem meg olyan szinten hangolt le, hogy nagyon remélem, minél gyorsabban elfelejtem. Még életemben nem olvastam olyan könyvet, ahol minden szereplő lelki defektes. Még a gyerekek is, de talán még a kutya meg a macska is. Az egy dolog, hogy a háborús háttér magában foglalja a borzalmakat (bár ha tudom, hogy ennyire hangsúlyos szerepet kap, sosem olvasom el), de sok szereplő gonosz, rosszindulatú, korlátolt és ostoba. Komolyan fájt ennyi borzalom, és hiába volt ott Clara és Ruby, a szuperkönyvtárosok, nekem nem tudták ellensúlyozni a negatív dolgokat.
Sorozatok
Befejeztem az Örökség-sorozatot Jennifer Lynn Barnestól, a gyenge 2. rész után a 3. jobb volt, de sajnos az egész trilógia felejthető volt számomra.
A végére értem a St. Mary krónikák eddig megjelent részeinek a 7. résszel, ami eléggé felidegesített Max elképesztően felelőtlen viselkedése miatt, de alapjában még szeretem a sorozatot, bár ahogy fentebb írtam, az első kiegészítő kötet nem igazán tetszett.
A Nefelejcs-trilógia két részét is olvashattuk az idén, várom a 3. részt. Kerstin Gier biztosan hozza a színvonalat.
A Finley Donovan-sorozat 3. része is felkerült az olvasott könyvek listájára, függővéggel zárult, szóval elvileg kellene lennie folytatásnak, de semmit sem olvastam róla. Van 3,5. rész, de egyelőre csak angolul. Nekem közepes élmény volt, de kíváncsi lennék azért a folytatásra - ha lesz.
Szerzők, műfajok
Ahogy írtam, Kerstin Gier biztosan hozza a színvonalat, ő marad a kedvenc szerzőim listáján. Tracy Rees új, kedvenc szerzőm lett, bár, ugye, csak egy könyvét olvastam.
A chicklit műfajban Abbi Waxmantől az Egy könyvmoly élete kedvenc volt, pedig szintén tőle Az új örömök kertje inkább csak közepes élmény volt.
Arányait tekintve sok volt az ifjúsági és a gyerekkönyv, de nem szégyellem, idén erre volt agyam és lelkem. Ben Miller két könyve is felkerült az olvasmányaim közé, cukik ezek, de semmi különös.
Ruff Orsolyától két könyvet is olvastam, a mai környezetben játszódó Volt egy ház és a kosztümös-nyomozós Orczy Mimi kalandjai kellemes olvasmány volt, fogok még tőle olvasni.
Jonathan Stroudtól nagyon szerettem A sikító lépcső esetét, de a Lockwood and Co. sorozat 2. része kevésbé jött be, elkezdtem a Bartimaeus-trilógiát, de az első rész nyögvenyelős volt, nem hiszem, hogy folytatom. Azt hiszem, ő nem az én szerzőm.
Harry Potter
Még mindig van a franchise-ban, de már kezdek fanyalgó lenni. A nagyon várt Harry Potter Almanach kétségkívül gyönyörű, szépséges rajzokkal, de tartalmilag sok újat nem adott. Jó volt esténkét lapozgatni, de talán többet se veszem le a polcról.
Angolul szereztem be a Quidditch Through The Ages illusztrált változatát, mivel az Animus (A HP-k kiadója) azt írta, egyelőre nem tervezi a magyar kiadását. Ez viszont nagyon tetszett, már nem emlékeztem a szövegre, mivel ugyebár van ennek magyar fordítása, csak egy kis, egyszerű kiadásban. Nagyon szerettem a különböző stílusú rajzokat, csak a furcsa betűkkel írt leveleket volt nehézkes olvasni. Apropó, fordítás, annak idején nem engedték magyarra fordítani azokat a kifejezéseket, amik az addig megjelent HP-könyvekben nem szerepeltek, így jó pár kifejezés, a kviddicscsapatok jó részének neve, a mindenféle manőverek neve angolul kellett, hogy maradjon. Kivéve egyet, a Vronszkij-műbukást, ami szerepel a 4. részben. Angolul ez, ugye, Vronsky, és Tóth Tamás teljesen jogosan hitte, hogy orosz névről van szó. Az ám, csakhogy A kviddics évszázadaiból kiderül, hogy Vronsky lengyel volt, vagyis így kellett volna maradni a nevének. Hát ezt nevezem én szívásnak. Nyilván ez már Vronszkij marad.
MinaLima-féle illusztráltak. Mikor elő lehetett rendelni a 3. részt, hirtelen belém hasított, hogy jó ideje áll már a polcon az 1. és a 2. rész, ideje lenne elolvasni őket. Épp kedvem is volt hozzá, így viszonylag gyors egymásutánban el is olvastam az 1-2. részt. A terv az, hogy ebben a változatban fogom végigolvasni angolul a könyveket, úgyhogy nagyon drukkolok, hogy MinaLimáék vigyék végig a sorozatot, ha már a Jim Kay-féle illusztrált az 5. résszel véget ért. Valamikor az volt a tervem, hogy ha az az illusztrált végigmegy, végigolvasom újra az egész sorozatot - magyarul, de ez már nem fog menni, hacsak egy másik rajzoló be nem fejezi a maradék két részt. Fordítás ismét. Amíg nem olvastam angolul HP-t, nagyon szerettem a magyar fordítást, mióta ismerem az eredeti szöveget, kicsit kevésbé szeretem. Még mindig zseniálisnak tartom, de pár helyen van vele bajom. Pl. szerintem a fordító ne javítsa fel az eredetit, nem dolga. Csak egy példa még az 1. részből. Alas - Mordizomadta. Oké, szuper vicces a mordizomadta, de nem ezt jelenti az alas. Máshol viszont jobb az eredeti. Jegyzetelnem kellett volna, hogy tudjak most példákat hozni.
Még mindig imádom a HP-t, de már kicsit unom, hogy nem jelenik meg igazán újdonság. Ilyen illusztrált, olyan illusztrált, különböző borítós, különböző házas kiadás, puhaborító-keménytábla, ételek-italok, almanach, de semmi igazán új. Értem én, hogy Rowling azt mondta, soha többé nem ír HP-t, de igazából mégsem, mert mégiscsak ezzel lett világhírű és dúsgazdag. Kicsit úgy érzem, mintha cserben hagyná ezt az univerzumot. Ha nem akar kimondottan Harryékről írni, annyi minden van még ebben a világban. No, de nyilván erőltetni nem lehet, ha nem akar erről írni.
A legendás állatok filmsorozatot parkolópályára tették, nem tudni, hogy valaha befejezik-e, nem tartom valószínűnek, de a Warner nem mondja ki egyértelműen, hogy nem fejezik be. Belengettek egy tévésorozatot az eredeti könyvekből, de azóta sem történt haladás ebben az ügyben, és azt hiszem, a rajongók jelentős része szívesen elcserélné a sorozatot A legendás állatok befejezésére. Én biztosan.
Nekem sajnos Rowling többi könyve nem igazán kiemelkedő, szeretem a Strike-sorozatot, de sosem fog felérni a HP-vel. A többi megjelent könyve meg nekem az egyszer olvasható kategória. Tudom, sokan nem értenek egyet velem, de sebaj. Nem vagyunk egyformák.
Időutazás
Régi kedvencek újraolvasását értem ez alatt. A könyvtárban selejteztem az idegen nyelvű könyveket, és megtaláltam egy gyerekkori kedvencem, A három jószívű rabló német nyelvű fordítását, így elő is szedtem a régi, viharvert, agyonolvasott példányomat, és újraolvastam. A Pop, kult, csajok egyik podcastja hatására előszedtem a Nevelem a családom c. könyvet, amit szintén egy csomószor olvastam annak idején. Nyilván mindkét könyv más élményt nyújtott, de jó volt felidézni.
Blog
Összesen 6 bejegyzés született idén, a blogíráshoz nem sok kedvem van már, bár témám lenne. Egyik évben írtam, hogy valaki leírhatná helyettem, akkor többet írnék. Ez most is így van.
Összegzés
Kellene talán még valami okosat írnom a végére, de nem tudok. Nem tervezgetek én már semmit, csak remélem, hogy 2024-ben is lesz időm olvasni, és jó könyvek kerülnek a kezembe.
