Huh, mikor tavaly elkezdtem a zárásokat, nem tettem hozzá évszámot, abban sem voltam biztos, hogy végigcsinálok egy évet, de ím, itt állok 2025. február 1-jén, és megint havi zárást írok. :O Ez engem is meglep.
Azt mondják, a január az év leghosszabb hónapja, ami általában így is van (bár tavaly - emlékeim szerint - a január elég gyorsan eltelt, az amúgy legrövidebb február volt rétestészta hosszúságú), és csak két pozitívumot tudok kiemelni belőle: hosszabbodnak a nappalok, és nagyon jó du. 5 körül világosban hazaérni, és letettem az összes első félévi vizsgámat.
No, de lássuk az olvasás részt: 4 olvasmányom volt, ami jól hangzik, de ebből 2 rövidebb volt.
1. Kaliane Bradley: Időminisztérium
Időutazóssal engem hamar meg lehet venni, de sajnos gyakran csalódom. Ezúttal is ez történt, nagyon unalmas volt, hosszú-hosszú oldalakon át nem történt benne semmi, brrr. Ritkán olvasok ilyen béna szerelmi szálat (amibe biztos belejátszott az is, hogy a pasi folyton cigizett, ami nekem deal-breaker, de más bajaim is voltak vele), és a lezárásra is csak azt tudtam mondani, hogy meh. Az év első olvasmánya majdnem rögtön az első félbehagyás is lett, a felétől már oldalakat hagytam ki, mert annyira untam.
Szívem szerint azt kívánnám, hogy minél gyorsabban felejtsem el, de nem kell félni, már most sem emlékszem belőle kb. semmire, csak a kissé keserű szájízre. :D
2. Amelia Mellor: Az élet varázskönyve
A világ legnagyobb könyvesháza trilógia zárókötetének magyar megjelenése szépen elkerülte a figyelmemet, így a nyomorult 10%-os előrendelési kedvezményről is lemaradtam, de sebaj, mert cserében kaptam egy rettentő élvezetes lezáró kötetet, ami az előző könyv keserű szájízét is feledtetni tudta.
A 2. rész nem tetszett annyira, mint az első, bár Billy és Kezia kettősét imádtam, olyannyira, hogy felujjongtam, mikor megjelentek ebben a kötetben is, immár felnőttként.
Jó volt visszakerülni a Cole Könyvesház falai és a gyerekek közé (2 évvel az első rész eseményei után), akik közül most Vallynek és Pearlnek lesz jelentős szerepe. No, és persze, az előzőeknél nem kevésbé ijesztő Obskurátornak.
A 3. részt teljes megelégedéssel csuktam be, szépen le van zárva, végig izgalmas volt. Persze, örülnék, ha lenne folytatás, de nem maradt hiányérzetem. A szerző új kötetet ír, ami remélem, magyarul is megjelenik majd.
Ismét nem irigyeltem a fordítót, aki remek munkát végzett. Nem volt könnyű dolga a sok rejtvény, feladvány lefordításával. Ilyenkor mindig megállapítom, hogy a könyvfordítás nem az én műfajom, maradok az audiovizuális dolgoknál.
Ezekből a kötetekből igen látványos filmet vagy sorozatot lehetne forgatni.
3. Travis Baldree: Goblins & Greatcoats
Egy önállóan megjelent, rövid kis történet, ami nem kapcsolódik a Legendás latték történetéhez, bár a világához talán igen. Sajnos, nem volt maradéktalan élmény, nagyon sok idegen és kitalált szó volt benne, ami igencsak megnehezítette az olvasást, és ha nem ilyen rövid, nem valószínű, hogy végigolvasom. Pedig nem gondolnám, hogy szerény az angol szókincsem, de ez alaposan feladta a leckét.
A kínlódás a szöveggel elvette az olvasás élményét, és a történet sem igazán nyújtott sokat. Végül kínomban gépi fordítással elolvastam magyarul, de rá kellett jönnöm, hogy így sem jobb a helyzet, sajnos, ez is feledhető történet volt, és csalódtam is, miután annyira szerettem a Latték mindkét részét. Viszont a főszereplő goblint és a nyomozási módszereit bírtam, vele szívesen találkoznék még "kellemesebb" körülmények között.
(Egyébként új kötet várható abból a sorozatból az idén, ami remélem, már hozza majd az előzőek színvonalát, de mindenképp megvárom, míg lesz magyarul.)
A novella ingyen letölthető itt: https://subterraneanpress.com/goblins-greatcoats-ebook/
4. Alan Bennett: A királynő olvas
Hirtelen felindulásból elkövetett olvasás volt ez, annyira megtetszett Lobo ajánlása. (https://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2010/09/10/alan_bennett_a_kiralyno_olvas/)
Kellemes, ámbár rövidke olvasmány. Az elején azt hittem, tökéletes lesz, de közben voltak vele gondjaim. Tetszett, hogy az angol királynő így rákapott az olvasásra, felháborított, hogy az udvar annyira rossz szemmel nézte, de kicsit túlzásnak gondoltam, hogy az olvasás miatt mindent hanyagolni kezdett. Hogy az udvari kötelességeit is, azt még meg tudtam érteni, de hogy szeretett kutyáit is, azt soknak tartottam. A vége meg nagyon fura fordulatot vett. A slusszpoénon viszont jót nevettem, és menet közben is voltak viccesebb pillanatok.