Keresés ebben a blogban

2019. április 3., szerda

Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése

Bevallom, féltem kicsit ettől a könyvtől, hogy majd nagyon megvisel lelkileg, hogy nagyon felháborodom, vagy ilyesmi, de végül is elég jól bírtam.

Egyre több olyan könyv, film és sorozat jelenik meg, amikben már igyekeznek tabuk nélkül kezelni a homoszexualitást. Nem állítanám, hogy minden rendben van e téren a világban, még mindig sokakat ér mindenféle attrocitás, de közel sem olyan rossz a helyzet, mint volt akár csak 20-30 éve is. Nem beszélve arról az időszakról, amikor még börtön járt érte. Sajnos, még ma is vannak, akik tagadják a homoszexualitás létét, és úgy gondolják, holmi átnevelő táborokkal meg lehet oldani a kérdést.

Részben egy ilyen átnevelő táborról szól ez a könyv is. A 12 éves Cameron a szénapadláson csókolózik a legjobb barátnőjével, és később rájön, hogy ami csak vagány bátorságpróbának indult (meg mersz-e csókolni?), kezd komolyra fordulni.

Hamarosan szörnyű hírt kap, a szülei meghaltak autóbalesetben. Ezután nagymamájához és nagynénjéhez kerül, aki ugyan jóindulatú vele, de igazán közel nem kerülnek egymáshoz.

A regény első fele kicsit leegyszerűsítve Cameron szexuális ébredezéséről szól, ahogy szép lassan, az évek során rájön, hogy a szénapadlás nemcsak egy kaland volt, hanem ő valóban a lányokhoz vonzódik. Láthatjuk a mindennapjait, hogy hogyan próbál megfelelni annak az elvárásnak, amit rokonai és a társadalom állít elé, mármint hogy párkapcsolat egy férfiból és egy nőből áll, amibe belebukik, hiszen esélye sincs, hogy működjön. Láthatjuk, hogy éppolyan útkereső kamasz, hibákkal, tévedésekkel és balhékkal, mint egy átlagos lány. (Talán egy kicsit több balhéval, remélem, nem minden kamasz lop és füvezik...) Mígnem aztán egy napon le nem bukik, és nagynénje villámgyorsan be nem dugja egy egyházi átnevelő táborba.

Amit nagyon élveztem ebben a részben, a visszatekintés volt a 90-es évekbe. Öröm volt felidézni a filmeket, tévéműsorokat, amik egyeztek, a játékokat, stb. Ugyanakkor be kell vallanom, nekem ez a rész kicsit hosszú volt, Cameron hétköznapjai, érzései, fejlődése, ébredezése érdekelt, de a szexuális kalandjai, próbálkozásai nem, ezt szívesen kihagytam volna. Sokkal inkább vártam a tábort, hogy vajon milyen módszerekkel próbálkoznak majd, mennyire lesz szigorú, lelkileg vagy fizikailag megterhelő Cameron számára. És még mielőtt elértünk volna magának a tábornak a leírásához, felmerültek bennem olyan kérdések, hogy mi lesz a lánnyal, be betölti a 18-at, és nem sikerül addig átnevelni? (már 15 vagy 16 éves, mikor bekerül az intézménybe.) Kénytelen lesz bujkálva élni, vagy felvállalja a másságát? Az ott levő többi kamasz vajon tényleg át akar térni, vagy csak tettetik?

Én nem tudtam senkit sem elítélni, aki helytelenül bánt a lánnyal, sem Ruth nénikéjét, sem a tábori nevelőket. Rick tiszteletes szimpatikus volt, még ha ostobaság is volt, amit képviselt, és amit el akart hitetni önmagával és a világgal is, de szerintem őszintén hitt abban, amit csinál. Lydia már nem ilyen egyértelmű eset, szimpatikus kicsit sem volt, de gyűlölni nem tudtam, mert egyszerűen tudatlan volt, ámbár talán a tudatlanság az, ami a legnagyobb károkat képes okozni, sok esetben a gyűlölet alapja is a tudatlanságból fakadó félelem. Ők egyszerűen ebben hittek, mint ahogy annak idején abban (meg most újra...), hogy lapos a Föld, és a Nap kering a Föld körül. Fel sem merült bennük, hogy másképp is lehet, ami fel ugyan nem menti őket, de indokolja a tetteiket. Egyszerűen csak csodálkoztam, hogy most komolyan azt hiszik, hogy ez működni fog? A terápia meg rajzolás meg a többi?

Nem kaptam minden kérdésemre választ, mert a könyv bár valahol lezárt, mégsincs befejezve. Simán lehetne belőle folytatást írni. Kíváncsi lennék, vajon hogy alakul Cameron és barátai, no, meg Ruth nénikéje élete. A könyv tulajdonképpen pozitív végkifejletűnek is tekinthető, de hosszú út áll még a lány előtt.

Javaslom a könyv olvasását azoknak, akik nyitottak a téma iránt, de azoknak is, akik nem, mert ráébredhetnek, hogy egy homoszexuális is ugyanolyan ember, mint a hetero, érzelmekkel, vágyakkal, csalódásokkal, stb. És azoknak is, akik hisznek az átnevelő táborokban, hogy rájöjjenek, milyen parttalan és értelmetlen az egész.

Számomra komfortzóna elhagyás volt ez a könyv, de kell néha, hogy belekóstoljon az ember egy másik világba.

A "kóstolás" lehetőségét köszönöm a kiadónak!

10/8

U.i.: A könyvből díjnyertes film is készült, amit alkalomadtán biztosan megnézek majd.





4 megjegyzés:

  1. Köszi, hogy írtál róla! :)

    VálaszTörlés
  2. A könyvet már én is néztem, de nem vagyok biztos abban, hogy megnézem. Az átnevelőtáborokról írtam néhány éve egy VV-ben, mert akkor szembe jött velem egy dokumentumfilm, ami borzasztóan sokkoló volt. Eleve sok táborban a gyerekek hozzájárulása nélkül kerülnek, éjszaka jönnek értük, mintha elrabolnák őket, csak a szülők jóváhagyásával, és sokszor hiába lesznek 18 évesek, akaratuk ellenére fogva tartják őket. Borzasztó ez az egész téma, szóval nem tudom, de köszönöm, hogy írtál róla. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az az igazság, hogy sokkal durvábbra számítottam az átnevelő tábor résznél. De inkább csak szánalmas volt és teljesen értelmetlen próbálkozás - számomra. Biztos van ennél sokkal rosszabb is, de részemről örülök, hogy nem volt a legdurvább. Nem biztos, hogy azt bírtam volna.

      Törlés