Keresés ebben a blogban

2024. július 29., hétfő

Félévzáró book tag 2024.

Lassan augusztus van, ideje megírni a félévzárót. A plusz érdekessége, hogy nemrég végeztem a 25. könyvvel, amit GR-en bejelöltem az idénre, mint célt. Tavaly ezt augusztusban produkáltam, akkor 20 könyvvel. Jó, június végén ez 24 volt. Pedig nem mondhatnám, hogy olyan rettentő sok időm lett volna olvasni, de talán jobban válogattam, olvasmányosabb könyveket, és túl sok hosszú sem volt köztük.

Tudom, unalmas, mert minden évben ez megy, de elképesztő, hogy letelt az év fele. Mindjárt újra karácsony. :O

No, lássuk a kérdéseket!

1. A legjobb 2024-es olvasmányod

A 7. Strike-kötet, A hömpölygő sír pályázhat erre a címre.

2. A legjobb folytatás, amit 2024-ben olvastál

Azt hiszem, ugyanez, bár a Legendás latték folytatása, a Koponyák és könyvesboltok is szorosan mögötte van, de az Orczy Mimi 2. része is.

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél

Jó ég, van bőven, de legyen egy, amit nemrég vettem meg, Charlotte Leonard: Hedy Lamarr - A bátor feltaláló, Hollywood ragyogó csillaga. A könyv azért érdekel, mert Lamarr találta fel - ezen könyv szerint a blutooth-t, a Timeless c. sorozat szerint meg a wifit.

4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Nem tudok mondani konkrét, ténylegesen bejelentett könyvet, de nagyon örülnék, ha folytatódna a Miss Merkel-sorozat, és újabb könyveket kapnánk Abbi Waxmantől és Tracy Reestől. Nyomát még egyiknek sem látom, de hátha.

5. Legnagyobb csalódás

Nagyon kiemelkedő talán nincs, volt pár, ami csalódást okozott, a Szalmaláng Janikovszky Évától, A növények titkos élete, ill. A Gonosz asszisztense.

6. Legnagyobb meglepetés

A halmosdombi ház, napokig foglalkoztatott még utána, hogy befejeztem. Sajnos a 2. rész annyira nem jött be.

7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új)

Talán Travis Baldree, az eddigi mindkét könyve bejött.

8. Legújabb könyves szerelem

Hú, nem tudok ilyen mondani, amibe olyan hű, de nagyon beleszerettem volna.

9. Legújabb kedvenc karakter

A Varázslókalauz önvédelmi sütéshez c. könyvből Mona, ill. Orsó.

10. Egy könyv, amin sírtál

Nem volt ilyen.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett

A halmosdombi ház

12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál

Gőzöm sincs, kevés filmet néztem meg idén, és azt sem tudom, volt-e köztük adaptáció.

13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál

Asszem, A Gonosz asszisztense, jól kidühöngtem magam rajta. :D

14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál (vagy kaptál)

Hm, hm, hát mondanám a 3. minalimás HP-t, de azt nem idén vettem. A Gonosz asszisztensének nagyon szép borítója van, kár, hogy a belbecs nem passzol a külcsínhez.

15. Melyik könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig?

Mindet, ami otthon vár, és még meg fog jelenni az idén. :D Hm, de komolyra fordítva, régóta szeretném folytatni a Thursday Next sorozatot, ezúttal angolul, mert nagyarul nem hiszem, hogy folytatódni fog, csak mivel semmire sem emlékszem az első két részből, újra kellene olvasni azokat is. A feljebb említett Hedy Lamarr könyvet is szeretném sorra keríteni még az idén. És Zajácz D. Zoltán is érdekel már egy ideje.

16. Kiket jelölsz?

Senkit, aki szeretné, töltse ki bátran! :)


2024. július 23., kedd

Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett (Bridgerton család 2.)

Most rákerestem, és még 2018-ban (!) olvastam az első részt! Igaz, akkor úgy hittem, nem fogom folytatni. Igazából a netflixes sorozat 3. évada miatt tettem mégis meg, mert a könyvrajongók óriási felzúdulása után kíváncsi lettem, hogy milyenek is a további könyvek.

Újraolvasva az első részről írt véleményemet, az a helyzet, hogy erről a könyvről még annyi jót sem tudok mondani. Olvasmányos, ez a javára írható. Pár helyen vicces is, oké, de magával a történettel nagyon komoly gondjaim voltak.

Anthony apja 38 éves korában hal meg méhcsípés miatt, ekkor a fiú még csak 18 éves. Történetünk kezdetén Anthony úgy érzi, meg kell nősülnie, már 29 éves, de nem akar szerelemből házasodni, mert hát meggyőződése, hogy ő is meghal 38 éves korában. Namármost, nem akarom elbagatellizálni ezt a félelmet, létező jelenség ez a férfiaknál (apám is mindig mondogatta, hogy a férfi felmenői mind meghaltak 65 körül, és ő sem fog tovább élni, és valóban meghalt 63 évesen, de hogy ebbe mennyire játszott bele ez a hite, azt meg nem mondom), csakhogy Anthony úgy akar szerelem nélkül házasodni, hogy erről a leendő arát nem tervezi tájékoztatni, ami viszont végtelenül tisztességtelen, szerény véleményem szerint.

Ki is nézi Edwina Sheffieldet, akit életében nem látott még, de mindenki azt mondja, hogy szép meg kellemes társaság, jó lesz az! Nincs is másra szükség egy házasságban, nem igaz? Csakhogy Edwinához az út a nővérén, Kate-en át vezet, mert Edwina nagyra tartja a nővérét és a véleményét. Mit tenne ez esetben egy értelmes férfi? Mindent elkövetne, hogy megkedveltesse magát Kate-tel. Oké, hogy Lady Whistledown miatt Kate meg van róla győződve, hogy Anthony a földkerekség legnagyobb élvhajhásza, és alapból eldönti, hogy Anthony a húga közelébe sem mehet, ezért a férfi eleve hátrányból indul, de valljuk be, nem is sokat tesz azért, hogy megváltoztassa a róla kialakult képet. Az első pillanattól fogva ellenségesek egymással, folyton leszólóan és igen, bunkó módon beszélnek egymással (sokak szerint évődnek, nem kérem, az évődés más, ez szimpla bunkóság).

Egy alkalommal Kate véletlenül ugyanabba a szobába keveredik, ahová Anthony bemegy évődni a szeretőjével (éppen nősülni készül, igazi úriember, nem igaz?), és ijedtében bebújik az asztal alá. Mikor Anthony ezt észreveszi, mérgében rálép a lány kezére, aki erre - szerintem teljesen érthető módon - belekarmol a lábába, mire a férfi hasba rúgja az asztal alatt bujkáló lányt. Hasba rúgja, értitek? Az a férfi, aki oly gyakran hangsúlyozza, hogy ő mekkora egy úriember.

Ja, és el ne felejtsem, közben természetesen egyfolytában vágynak egymásra. Mert Anthony szép férfi. És Kate sem csúnya igazából, csak eltörpül Edwina angyali szépsége mellett az övé. Aha.

Na, ezzel telik el a könyv első fele, aztán hipp-hopp, Anthonyból egy bizonyos esemény miatt hirtelen a világ legrendesebb embere lesz, és a férfi is más szemmel kezd Kate-re nézni, aki nem is olyan kiállhatatlan, jé!

Az, hogy Anthony kénytelen mégis Kate-et elvenni, nagyon másképp van, mint a sorozatban, szerencsére, mert így legalább nem az oltár előtt mondja ki Edwina, hogy mégse legyen esküvő, még lánykérés sem volt, legalább az a szegény lány nem sérül.

A könyv második fele kiszámítható, az események mennek a maguk útján, vannak benne igazán szép részek, ahogy Anthony megnyugtatja Kate-et, aki retteg a vihartól, az valóban kedves és úriemberhez méltó, vagy talán csak szimplán emberi.

Hú, hát az épületes történet mellett voltak más bajaim is a könyvvel. Először is, ahogy Anthony és Kate végül kénytelen összeházasodni. Hát, én rettentően örülök, hogy nem abban a korban élek, ahol egy ilyen piszlicsáré hülyeség miatt dől el emberek élete egy perc alatt, amin akkoriban változtatni sem lehetett, lévén nem volt válás, egy rossz házasság esetén maximum reménykedhettek a felek, hogy hamar özveggyé válnak.

Lady Whistledown korántsem olyan vitriolos és igazságtalan, mint a sorozatban, csak kimondja, amit mások illemből, félelemből, érdekből vagy ki tudja, miből nem tesznek. Az a bizonyos úri Társaság pedig meg is érdemli, hogy kibeszéljék őket, mert úgy egy hányadék az egész, ahogy van.

Edwina 16-17 éves a történetben, elsőbálozó, most vezetik be a társaságba, és mivel a családnak nem sok pénze volt, ezért Kate-nek is ez az első szezonja, kb. 20-21 évesen. Csakhogy ekkor ő már gyakorlatilag vénlánynak számít, és kb. semmi esélye, hogy férjet fogjon, hiszen öreg és Edwina amúgy is szebb. Értitek? 20-21 évesen VÉNLÁNY! Ami még szomorúbb, hogy ő is korosodó vénkisasszonyként gondol magára, amitől elfacsarodott a szívem.

Mrs. Featheringtonra hol idős hölgyként, hol matrónaként utalnak, pedig számoljunk csak egy kicsit! Ha ő is férjhez ment 16-17-18 évesen, és Pen ebben a kötetben 17 éves, belekalkulálva a két nővérét, bőven 50 alatti lehet, talán csak 40-45 év körül. Akkor én az 57 évemmel mi vagyok? Matuzsálem? Fél lábbal a sírban? Oké, hogy minden korábban volt, meg többnyire rövidebb ideig is éltek, na, de akkor is. Mindenesetre megállapítottam, hogy nem szeretnék abban a korban élni, amikor minden csak a látszatról szólt. 

Hogy folytatom-e a további kötetekkel? Majd az idő megmondja. Nem zárom ki, lehet, hogy újabb 6 év elteltével, lehet, hogy hamarabb, nem tudom, most egy időre elég volt. Talán még Benedict évada előtt (ma láttam, hogy övé lesz a 4.), mert az a biszexuális szál a sorozatban, hááát, nem igazán hiteles egy 1814 körül játszódó sorozatban, és van bennem némi kíváncsiság, hogy hogyan is volt az ő eredeti története. De ez még korántsem biztos.

10/6


2024. július 3., szerda

Júniusi zárás

Június 26-án még csak egy befejezett könyvem volt, de aztán 27-én és 28-án is sikerült egy-egy könyv végére jutnom. Pedig minden este olvastam, de a meleg, a munka miatti hullafáradtság nem tett jót a tempónak. Kivételesen két másik témáról is szót ejtek a havi zárásban. De először lássuk a könyveket!

1. Curtis Sittenfeld: Vicces-romantikus

Sajnos a könyvre nem igazán illik a cím, azt hiszem, még életemben nem olvastam olyan romantikust, amiben ilyen kevés a romantika, és túlzottan viccesnek sem mondanám. Pár helyen jókat mosolyogtam, és kb. két helyen nevettem, az egyik a MadLibs nevű játéknak köszönhető.

Szerencsére nem az epekedős típusú szerelmes történet, és mindenképp a javára írható, hogy a szereplők érettebbek, és a történetük hihetőbb, kevesebb nyafogással és félreértéssel, mint a hagyományos romantikusokban. Bár Sally azért nehezen tudta eldönteni, mit is akar valójában. Tetszett, hogy olyan egészen hétköznapi dolgokat is belevett a szerző, mint pl. a kakilás megoldása a kedves előtt a kapcsolat kezdeti fázisában. 

Az Éjjeli Baglyok c. tévéműsor készítésének igen-igen részletes és időrendbeli bemutatása, szinte felsorolása engem untatott.

Lobo ajánlása miatt olvastam el, de sajnos messze sem jött be nekem annyira, mint neki.

2. T. Kingfisher: Varázslókalauz önvédelmi sütéshez

Ez már sokkal jobb volt, bár valami teljesen másra számítottam. Mona képes "szót érteni" a kenyérrel, varázsolni tud a tésztával, és bár gyakran hangsúlyozza, hogy az nem menő varázslás, szerintem meg nagyon is az. Mona egy reggel halott lányt talál a nagynénje pékségében, ahol ő is dolgozik, innen indulunk, aztán az események váratlan fordulatokat vesznek...

Voltak nagyon jó karakterek, mindjárt a főszereplő Mona, aki 14 éves kora ellenére nagyon taplraesett, és a végtelenségig megtesz mindent a hazájáért. Orsó, a halott lány öccse is szimpatikus kölyök, bár kicsit kidolgozatlan. A Tavasszöld Ember félelmetes figura, de nem nagyon értettem a motivációját. És nagyon bírtam még Bobot, a kovászt! Bár a történet némileg sötét, de a nyomasztóig nem jut el, és van benne humor is.

Remélhetőleg olvashatunk még a szerzőtől magyarul.

3. Mikki Lish-Kelly Ngai: The Magician's Map (The House on Hoarder Hill 2. rész)

Az első rész A halmosdombi ház címen jelent meg, ami az év egyik kedvence lett, és sajnos a kiadótól azt a választ kaptam, hogy nem tervezik kiadni a további részeket, így aztán megvettem e-ben angolul a másik két folytatást.

Valószínűleg több mindennek is köszönhető, hogy ez a rész korántsem jött be annyira, mint az első. Biztosan hozzájárult a meleg, a sok munka, a fáradtság is, de most nagyon nehezen hangolódtam rá az angolul olvasásra is (rengeteg idegen és kitalált szó volt benne), valahogy a történet sem érdekelt annyira, így a kb. a könyv felénél éreztem először, hogy megérkeztem. Nagyon tetszett a telejotter (gőzöm sincs, hogy lenne magyarul), ami két füzet, notesz, ilyesmi, két különböző embernél, és ha valaki beleír az egyik füzetbe, a másik el tudja olvasni a nála levő füzetben, és vissza tud írni rá, bármilyen távolságból. Egyfajta varázslóemail, csak nem kell hozzá számítógép és internet. :)

Nagy valószínűséggel, ha magyarul olvashatnám, jobban tetszene, kár, hogy erre nem sok esély van jelenleg.

A június ennyi volt olvasás szempontjából, és most jöjjön még két téma, ami foglalkoztat egy ideje. Az egyik a fenti könyvön keresztül a kiadói kommunikáció kérdése.

Nos, még februárban, mikor az első részt olvastam magyarul, írtam a kiadónak (ill. az Alexandrának, mert az ő emailcímük van megadva), hogy lesz-e folytatás. Hetekig semmi válasz. Rájuk írtam, erre jött válasz, hogy egyelőre nem tervezik a folytatást, ami szomorú. Azt is megírtam, hogy elvileg lennének linkek a levelükben, de nem élnek. Visszaírták, hogy márpedig működnek azok, mire én, hogy rájuk sem lehet kattintani, erre néma csönd... tudom, nem nagy ügy, csak nekem ez a bunkóság kategória.

Az Óramágusok sorozatban nagyon zavart, hogy az orsoz nevek nincsenek átírva magyar helyesírással (röviden, a nem latinbetűs írásmódot használó nyelvek esetében magyar helyesírással kell átírni a szavakat), ilyenek, hogy Vasilisa, Sasha, és hasonlók. Rákérdeztem a kiadónál, hogy miért van ez így. A sorozatnak még angol kiadása sem volt akkor, nem lehet annak az átvétele. Az a válasz jött, hogy a szerző kérte. Rákérdeztem, hogy miért kérte ezt a szerző, és mondták-e neki, hogy ez magyarul nem helyes. Kissé ingerült és szűkszavú válasz jött, hogy hát azt nem tudják, miért kérte, és hogy nem mondták. Na mármost, tudom, hogy sajnos sokaknak nem fontos sem a nyelvhelyesség, sem a helyesírás, de egy kiadótól elvárhatná az ember, hogy figyel ezekre, ill. minimum udvarias választ ad az olvasói levélre.

Kekec vagyok?

A másik téma, ami a Bridgerton 3. évada alapján lángolt fel újra, a könyvadaptációk kérdése. Mennyire lehet eltérni, ha filmet, sorozatot készítesz egy könyvből? Nagyon nehéz kérdés ez, és nincs is rá egzakt válasz. Személyes véleményem az, hogy amennyire a dramaturgia megköveteli, és még logikus, önazonos, és nagyjából könyvhű marad.

Egész konkrétan az évad végén megjelenik egy szereplő, aki az egyik könyvben Michael volt, és most Michaela lett belőle. Vagyis Francesca leszbikus lesz. Úgy 1815-ben. Nos, nyilván akkor is voltak melegek és leszbikusok, még transzok is, de beszélni nem sűrűn lehetett róla, maximum titokban, két nő kapcsolatának meg semmiképp nem lehet happy end a vége. Nem élhetnek együtt nyíltan, mint szerelmespár, nem lehet gyerekük, nincs örökbefogadás, nincs lombikprogram.

Nincs semmi baj a leszbikusság ábrázolásával, még egy 1815-ben játszódó sorozat esetében sem, csak éppen ezzel is tisztában kell lenni. Ez a könyvsorozat történelmi romantikus, aminek az alapvető jellemzője, hogy a tiszta, őszinte és örök szerelemről szól, és minden nehézség után happy end lesz a vége. A rajongók ezt várják tőle, és ennek a felrúgása komoly problémákat vet fel a készítők kompetenciáját, sőt józan eszét illetően is, és bizony azt is jelenti, hogy a nézők, a rajongók, az olvasók véleménye kb. semmit sem ér ebben az egyenletben.

Hosszasan lehetne még erről beszélni, és beszélnek is sokat, de most ennyi fért bele. Mindenesetre elkezdtem a Bridgerton könyvsorozat 2. részét, hogy megtudjam, mi az eredeti történet, de túlzottan nem köt le. Hiába, ezt a fajta romantikust pont nem nagyon szeretem. Talán végigolvasom most már azért. Majd meglátjuk.