A nagy sorozatfolytatás

Gondoltam, létrehozok egy listát az elmúlt évek sorozataiból, amiket nem fejeztem be, így jobban számon tudom tartani, hol is tartok, mi érdekel, mi nem. A sort 2019-ben kezdem, pusztán azért, mert a jelenlegi olvasónaplós füzetet akkor kezdtem, és időrendi sorrendben haladok.

Seanan McGuire: Csellengő gyerekek - az 1. részt olvastam, nem tetszett, nem folytatom. ✓

Sam Copeland: Kicsi Charlie - magyarul két rész jelent meg, a 3.-at angolul olvastam, elvileg nincs több rész, mostanáig legalábbis. ✓

Jessica Townsend: Morrigan Crow - ezt nagyon szeretném folytatni, de a következő rész angolul is elvileg csak idén lesz, sajnos, és mostanra teljesen elfelejtettem, miről is szóltak az eddigi részek.

Jasper Fforde: Monokróm - ennek a folytatása eddig még csak angolul jelent meg, szeretném elolvasni, de hogy mikor?

Caroline Lawrence: Az időutazó naplója - a 2. rész jó ideje ül a polcon, érdekel is, több rész nincs magyarul tudtommal.

Jim Butcher: A Dresden-akták - eddig egy részt olvastam, tetszett is, tervben van a folytatás, és ebből szépen is érkeznek a részek magyarul.

Jude Deveraux: Montgomery-Taggart - régen imádtam azt a pár részt, ami ebből (random sorrendben) magyarul megjelent, el is kezdtem az elejéről angolul (valami 18 kötet), de a 2. után elegem lett belőle, most újra piszkál, hogy folytassam, talán.

Terry Pratchett: Sajogi Stefánia - ezt is szeretem, ez is itt vár évek óta, hogy folytassam.

Bobbie Peers: Williem Wenton - a magyarul megjelent 3 részt szerettem, de van még kettő, és a kiadó nem tervezi folytatni, angol kellene nekivágnom.

Rita Falk: Franz Eberhofer - egy kötet csúszott le, akartam is folytatni, de talán soha nem fogom.

Lana Millan: Raziel - két rész jelent meg, még lenne egy a trilógiából, de nem készült el. Nem tudom, valaha is elkészül-e, a szerző rákos (volt?), de drukkolok azért is, hogy meggyógyuljon, és a befejező kötetért is.

Szélesi Sándor: Az ellopott troll - még nem tudok további részekről, pedig ezt is szívesen folytatnám.

Kathryn Littlewood: Bliss - sajnos csak egy rész jelent meg magyarul, angolul megvettem a 2. részt, de még várat magára.

Theodora Goss: Az alkimista lánya - várom a 3. és egyben befejező részt, de a kiadó azt írta, egyelőre nem adják ki. Egy újabb trilógia, amit angolul kellene lezárnom.

Jodi Taylor: St. Mary krónikák - ez is leállt magyarul, de még reménykedem, igaz, az utolsó magyarul megjelent rész rendesen felhúzott.

Chris Colfer: A mesék földjén - két rész volt magyarul, egyet olvastam angolul, van elvileg még kettő, nagyon szeretttem, mindenképp folytatásra érdemes.

Natalia Sherba: Óramágusok - ez is tervben van.

Robert Galbraith: Cormoran Strike - naná, hogy folytatom, amint lesz új rész!

Maurice Leblanc: Arsene Lupin - nem folytatom, csalódás volt.

Michelle Harrison: Egy csipetnyi mágia - itt is várat magára a trilógia utolsó kötetet magyarul, esélyes az angolul olvasás.

Elle Cosimano: Finley Donovan - nem vagyok nagy rajongó, sok minden idegesít a sorozatban, ha lesz magyarul, folytatom, angolul valószínűbb, hogy nem.

Erin Sterling: Csirbú, szerelem - ha nagyon unom magam, folytatom, túl sok benne az epekedés.

Kerstin Gier: Nefelejcs - várós a 3. kötet, elvileg idén megjelenik.

Váradi Anna: Idővándor - hm, nem tudom, talán.

Travis Baldree: Legendás latték - amint lesz új rész, már olvasom is!

Kelly Ngai-Nikki Lish: A halmosdombi ház - a tavalyi év egyik kedvence volt, de magyarul nem várható folytatás. Angolul elolvastam a 2. kötetet, de ifjúsági könyvhöz képest nagyon nehéz a szövege, szenvedés volt, de az idén le szeretném zárni a trilógiát, mert valamiért nyomaszt.

Ruff Orsolya: Orczy Mimi - naná, hogy folytatom!

Alison Goodman: Vakmerő hölgyek nemeslelkű társasága - alig várom a következő rész(eke)t.

Julia Quinn: Bridgerton - talán, mielőtt megjelenik a következő évad a sorozatból, de ez még nem biztos

Uramatyám, mekkora lista, és ez csak az elmúlt 6 év, a korábbi években is volt rengeteg be nem fejezett sorozat. Hogy azokra mikor kerül sor? Talán soha. Az idén ezekből tervezek szemezgetni, persze, erőltetni nem fogok semmit.

Májusi zárás 2025.

Elérkezett a naptár szerinti nyár, és vele a nekem túl meleg, 25 fok felett elkezdek szenvedni, 30 fok felett pedig kb. képtelen vagyok rendesen működni, és már sokszor kívántam, hogy a kimondottan hideg május helyett csak annyival legyen melegebb, hogy ne kelljen fűteni, de azt is mindjárt hozzátettem gondolatban, hogy azért a klímát se kelljen még hűtésre állítani. Úgy tűnik, átmenet megint nem nagyon lesz, pénteken még fáztam, ma melegem van.

Májusban csak három könyvet sikerült elolvasnom, ebből kettő a múlt havi zárásban belengetett sorozatfolytatásos projekt része, egy pedig önálló könyv(ecske) volt.

1. Victoria E. Schwab: A Fényigéző (A mágia színei 3.)

Hogy miért pont ezzel kezdtem a restanciáim csökkentését, ne kérdezzétek, egyszer csak eszembe jutott, hogy lezárom a trilógiát. A 2. rész ugyebár nem tetszett, bár a függővége miatt nem kukáztam a sorozatot azonnal, de jó pár évbe telt, mire rászántam magam a folytatásra-befejezésre.

Sok jóra nem számítottam, és nem is kaptam. Nagyon elegem volt a sok vérből, a számomra teljesen indokolatlan gonoszságból, gyilkolásból, kínzásból. Azt éreztem, hogy ebben a könyvben mindenki és minden koszos, szó szerinti és átvitt értelemben is. A szereplőket ki nem állhattam, egyet se tudok mondani, aki szimpatikus lett volna.

Ami lekötött, az Holland háttértörténete volt, ill. a közepén az örökös (ami nem ember) keresése, utána - hiába a sok verekedés és akciójelenet - számomra ismét leült. 

Egy teljes hónapba telt elolvasni, nagyon nem akart csúszni.

Nemcsak a trilógiával végeztem, hanem azt hiszem, az ilyen jellegű fantasykkel is.

A fordítás tisztességes volt, de egy dolog zavart nagyon, a "hallozás". Nagy Hall? Nem inkább nagycsarnok vagy díszterem? Rózsa Hall? Nem esetleg Rózsalugas? Még ha nem is egy tényleges lugasról van szó. De szimpla mondatokban is gyakran szerepelt, hogy a hallban ez meg ez történt. Nekem magyarul mást idéz a hall szó.

2. Rózsa Lajos: A típuspéldány elrablása és más rettentő bűncselekmények a Természettudományi Múzeumban

Ez volt az önálló könyv vagy inkább -ecske, és olyan rövid, hogy kb. egy óra alatt ki lehet olvasni. Nagyon jópofa, érdekes volt a fülszöveg, vicces a cím, de bevallom, valami nagyobb durranásra számítottam, és főleg meglepett, hogy milyen vékonyka. A célközönség (gyerekek) biztosan jobban élvezné(k).

Azért az érdekes volt, hogy hogyan nevezik el a rovarokat, és a különféle darazsak leírása, nem beszélve a címben szereplő típuspéldányról.

3. Lezsák Levente: A tizenharmadik garabonc 

Anno nagyon szerettem az Emerson és Tsa könyvet, de mivel olyan szépen lezárt volt, nem is gondoltam, hogy lesz valaha folytatás, így aztán nagy meglepetés ért, mikor kiderült, hogy érkezik a 2. rész.

Vicces, kalandos és szellemes lett ez a kötet is, és azt, hogy mennyire tetszett, jól mutatja, hogy 2 nap alatt kiolvastam. Pici kritika, főleg a könyv első harmadában elég sok elütés van, vesszőhibák, később már sokkal kevesebb.

Ebben a kötetben minden fontos népmesei elem szerepel, ami szem-szájnak ingere, csak éppen minden egy kicsit másként, de az egész egy ügyesen megszerkesztett egységgé áll össze, amin jókat lehet derülni, és közben felfedezni a régi magyar mitológia és mesekör elemeit.

Meg kell említenem a köny illusztrátorát, Cserkuti Dávidot, akinek humoros, jópofa rajzai sokat emeltek a könyv színvonalán, és nélküle máig nem tudnám, hogy Kabó Titti lány. Sejtettem ugyan, hogy a Titti lánynév, de manapság már mindenkit hívnak mindenhogyan, ezért nem tudtam biztosan.

A hónap kedvence lett, és az év egyik toplistása is eddig.

Lamentálnék egy kicsit a használt könyvek árairól. Valamikor az antikvár könyv azt jelentette, hogy töredékáron vehetsz könyvet, persze, nem újat, és hogy vannak drágák is, de azok ritkaságok, kis túlzással kódexek és hasonlók.

Na, ez már nem így van. Egy-egy ritka könyvért kemény összegeket lehet elkérni, láttam valami - amúgy totál szimplának látszó - ismeretterjesztőt egymillió (!) - komolyan! - forintos áron kínálni, mondjuk, azt nem tudni, el is viszik-e ennyiért.

Vagy ott van a Roxfort titkai c. könyv, ami annak idején elkerülte a figyelmemet, ezért nekem nem is volt meg, de kapni sem nagyon lehet, és ha mégis felbukkan egy-egy példány, akkor azt 15-20 ezer Ft-ért kínálják az antikváriumok.

Mindenhol azt olvastam, hogy milyen jó kis könyv, egy csomó infóval a Roxfortról, és mikor tavaly az előjegyzésemre megérkezett egy példány, le is csaptam rá, akkora összegért, amit magam előtt is szégyelltem, 20 ezer Ft-ért, de végül meggyőztem magam, hogy nem iszom, nem dohányzom, alig költök magamra, megérdemlem.

Ja, hát lehet, hogy megérdemeltem, de megérni nem érte meg. Pár hete vettem elő, hogy akkor elolvasom, és hát szerintem egy elég semmilyen. Az első négy kötet szerepel benne, elemzi az egyes fejezetek eseményeit, majd leír pár érdekességet, elméletet, ill. kérdéseket tesz fel. Igazából nem csodálom, hogy nem lett ilyen a többi könyvből (bár Amazonon találtam az 5. kötetből, de a 6-7.-ből ott sem), az eredeti árán sem érte volna meg, nemhogy ennyiért. Végig sem olvastam.

Némileg keserű szájízzel úgy döntöttem, túladok rajta, tudva, hogy ennyiért nem fogom tudni eladni. Leengedtem hát 15 ezerre. Senki. Megkerestem antikváriumokat, hogy mennyiért vennék meg, és nem hiszitek el, én sem akartam elhinni, a legmagasabb összeg 4 ezer Ft lett volna, de volt, ahol 1500-at akartak adni érte! De akkor hogy jön ki a 18-20 ezres antikváriumi ár? Öt-hat-tízszeres áron adnák tovább? Végül 8500-ra lealkudta valaki Vinteden, de addigra már olyan mérges voltam, hogy odaadtam annyiért, csak ne lássam többet. Még csak kitűnő állapotban sem volt, kopott sarkak, a lapok sem voltak teljesen makulátlanok. 

A másik a fent említett Típuspéldány volt, amit szintén sehol sem kapni, csak szintén elvétve antikváriumban. Ismét előjegyzésre kaptam egy példányt, az eredeti 3200 Ft helyett potom 4500-ért. Annál nagyobb volt a megdöbbenésem, mikor megérkezett, és megláttam, hogy kb. 30 oldal az egész, és hát jópofa volt, igen, de annyira mégsem, hogy ennyit fizessek érte. Oké, utánanézhettem volna, hogy milyen rövidke. Ezer Ft-ért tudtam újra eladni egy ismerős könyvesboltosnál, aki online is fel szokta rakni a (tőlem is) megvásárolt könyveket. Kíváncsi lennék, hol és mennyiért fog újra felbukkanni. (Meg is van, Bookline, 4990 Ft, a jelenlegi két példányból az egyik valószínűleg az enyém volt.)

Az árkötöttségi törvény nagy előnye, hogy hatszor is meggondolom, miilyen új könyvet veszek meg, de a régebbieket úgyanígy meg kellene fontolni. Remélem, tanultam a fenti két esetből. 

Júniusban egy újabb sorozatepizód után két önálló könyv van tervben, viszont ezeket már nagyon vártam. Majd beszámolok róluk is.