Lustanyu és vasárnapi zárvatártás challenge

Nemrég akadtam erre a blogbejegyzésre, és irtó jót mulattam rajta.

Na de még sokkal tanulságosabb volt elolvasni a kommenteket! Hogy egyeseknek fogalmuk sincs róla, hogy mi az az irónia! És teljes komolysággal adnak jó tanácsokat arról, hogy hogyan lehet jobban megszervezni a bevásárlást. A kedvencem az volt, aki a baba altatása közben énekelve tereget... Mindig jó látni, hogy vannak "bezzeg" szuperanyák, akiknek tökéletes a gyerekük, a párkapcsolatuk, az otthonuk, a frizurájuk, az időbeosztásuk, stb., hadd érezze magát jó szarul az, akinek gondjai vannak. :D

Na, akkor még egyszer! Megértem, hogy a boltosok is szeretnének otthon lenni vasárnap, teljesen jogos igény, de:
1. ahogy már korábban írtam, nemcsak ők dolgoznak vasárnap (és a hosszított péntek-szombati nyitvatartás jobb?), az ő szabad vasárnapjukért miért nem aggódnak honatyáink?
2. ebben az országban miért lehet csak szélsőségekben gondolkodni? miért nem lehet pl. olyasmit kitalálni, hogy délig legyenek nyitva a boltok vagy hogy a dolgozókat ne lehessen kötelezni mondjuk, havi egy vasárnapnál többre. nem tudom, ne nekem kelljen megmondani, hogy mi lenne a megoldás, ami mindenkinek elfogadható. azt látom, hogy ez a dolog csak erősítette a társadalmi széthúzást, aki nem tud bevásárolni, anyázik, a boltosok meg jogosan érzik azt, hogy járna nekik is a szabad vasárnap. igazságot tenni szinte lehetetlen.

Sorozat (nem?) ajánló: The Good Witch 1. évad - 2015.

Na szóval. A filmek után vártam a sorozatot, de most azt kell mondanom, hogy csalódás volt. A leheletnyi boszis jelleg gyakorlatilag eltűnt, már csak maradt egy nő, aki megérzi, hogy ki érkezik, mielőtt benyitna az ajtón. Kb. ennyi, nem is túlzok. Hol vannak már a terelések, irányítások, az egész átment szappanopera jellegbe, csak éppen heti felosztásban. Néha még felbukkan egy-egy apró ötlet, hogy ki hová kell küldeni, hogy épp azzal találkozzon, akivel kell, de a következő pillanatban már el is illan. 

Továbbra sem szeretem az alakításokat, pár szereplőt lecseréltek. Jake (Chris Potter) nincs, és a lehető legbanálisabb módon írták ki a sorozatból, ahogy sorozatszereplőt szoktak, így legalább tuti biztos, hogy később sem lehet visszahozni. Utánaolvastam, hogy egyeztetési gondok miatt kellett eltávolítani a történetből. James Dentont nem láttam a Született feleségek óta, ahol az egyik kedvenc karakterem volt. Ahogy játszik, most sem volt rossz, csak hát, amit játszik, az röhejes. A Stephanie-t meg az Abigailt alakító nők meg még ripacsabbak, a nevüket sem vagyok hajlandó megjegyezni.

Tele van logikátlanságokkal. Cassie másokkal kapcsolatban tudja, mit kell tennie, és olyan okos, hogy csak na, megmondja a tutit, de a saját életében fogalma sincs, mit tegyen. Spoilerezés nélkül nehéz bármi mást írni, sajnos.

Nem tudom, maradok-e a következő évadra. Talán. Kérem vissza a filmek boszisabb jellegét! Eléggé lehúzó vagyok, de ez van, és írni sem tudok erről többet.

Nem ajánlom, ha "rendes" boszis-varázslós sorozatra vágysz, de ajánlom, ha szereted a szirupos, érzelgős vackokat.

10/6

The Good Witch - filmek 2008-2014

Olyan életszakaszban vagyok, hogy úgy érzem, minimum csodára lenne szükségem, hogy a dolgok megoldódjanak. Vagy egy jó kis varázslatra, és ilyenkor az ember önkéntelenül is azt keresi, amihez vonzódik. Még valamikor a tél végén láttam egy promós plakátot a The Good Witch c. sorozatról, és ha boszis-varázslós, az kb. minden mennyiségben jöhet, szóval utánaolvastam kicsit, és kiderült, hogy a sorozatnak van egy 7 részből álló filmes előzménye, amiket el is kezdtem nézni.

Magyar szinkronnal az első két részt találtam meg A bűbájos és Parányi varázslat címen, a többi esetében be kellett érnem az angol nyelvű (amerikai) változattal. Az első rész nem különösebben tetszett, bár rossznak sem mondanám, a második és további részek már jobban. Ezek önálló filmek, évente egyet vetítettek belőlük.

Eredetileg a Hallmark Channel vetítette, ami meg is látszik rajta, családközpontú, érzelemdús, semmi erőszak, semmi szex, ami - engem legalábbis - nem zavart, ugyanakkor valljuk be, kissé gagyi. A színészi játékok egysíkúak, a karakterek alig fejlődnek, épp csak annyit, amennyit muszáj. Ehhez képest Catherine Bell (őt én a JAG-ben láttam még anno) és Chris Potter (Kung Fu: A legenda folytatódik - mindkét sorozat abszolút kedvencem volt még valamikor a múlt évezredben) nem mondhatók ismeretlen, ZS kategóriás színészeknek. Meglehet, az államokban más a megítélése a Hallmarknak, nálunk szerintem egy kicsit derogáló a csatorna alkotásaiban szerepelni. Meglehet, tévedek.

Aki a filmektől a címe alapján (az angol eredetiben az első rész A jó boszorkány, a többi pedig mindig A jó boszorkány valamije, kertje, családja, végzete, stb.) valami Harry Potter-féle varázslatot várna, pálcalengetéssel, varázsszavak motyogásával, bájitalkotyvasztással, az csalódni fog. Bár kotyvasztás még csak akad benne, de azok inkább gyógyteák, illóolajok és hasonlók. Van viszont megérzés, rejtélyes felbukkanás és eltűnés, az első részben még macska és seprű is, bár leginkább csak díszlet gyanánt.

Az egész boszorka dolog csak sejtetés, hogy Cassie-nek, a főhősnőnek van valami rejtélyes tudása, képessége, mindig épp ott van, ahol szükség van rá, mindig tudja, kit merre kell terelnie, mit kell javasolnia, legyen az valamilyen gyógymód, vagy egy ötlet, hogy ki hová menjen, mit tegyen, netán egy önálló életre kelt növény. Eleinte ezekben még több a varázslatos körítés, de később ezek is elmaradnak. Ha a címben nem szerepelne a boszorkány szó, nem is biztos, hogy eszembe jutna, annyira csak jelzés értékű.

Sokkal nagyobb szerepe van benne a szeretetnek, családnak, összetartozásnak, stb., mindazoknak a dolgoknak, amiknek a legfontosabbnak kellene lennie az életben, de amiket a számomra giccses amerikai ábrázolásmód némiképp hiteltelenné tesz.

Ennek ellenére mégis azt mondhatom, hogy tetszettek a filmek, és ha legalább ennyi hatalmam lenne az életben, mint Cassie-nek - szigorúan csak jóra használva -, azt hiszem, néha könnyebb lenne az élet.

Ezek után jó reményekkel vágtam a sorozatba, és hát... Na, de erről majd máskor.

Gondolkodtam a pontszámon, és végül úgy döntöttem, a 8-ast mégsem éri el, de a 7-nél meg jobb, ezért:

10/7,5

Nocolas Barreau: A nő mosolya - Zanza

(Gondoltam, nyitok egy új rovatot, amiben csak pár mondatot írok valamiről.)

A romantika nem az én műfajom. Zsenge lányka koromban olvastam romantikus könyveket, de ma már elenyésző számban, évente egyet vagy kettőt. 

Ezt a könyvet viszont annyian dicsérték, és folyton elém került, így úgy döntöttem, megveszem, és elolvasom. 

Nem kellett volna.

Először arra gondoltam, itt be is fejezem a posztot, de végül úgy döntöttem, mégis írok róla pár mondatot.

Aurélie egy este valahogy bekeveredik egy könyvesboltba, ahol gyakorlatilag szó szerint rátalál egy könyv - igen, jól olvastátok, a könyv talál a lányra -, amit elolvasva Aurélie rájön, hogy ő maga, ill. az étterme a könyv szereplői. Azonnal nyomozni kezd az író után, de ez nem is olyan könnyű, mint gondolnánk...

A fülszöveg alapján valami sokkal misztikusabbra számítottam, hogy vajon hogy került Aurélie és az étterme a könyvbe, de valami elképesztően banális a magyarázat, ráadásul a nagy csel alig pár fejezet után kiderül, és már csak a két főszereplő csetlését-botlását figyelhetjük.

A könyv a közepéig ennek ellenére nagyjából lekötött, ott azonban nekem eléggé leült, majd a vége picit érdekesebb lett. Az utolsó oldalon viszont majdnem dobtam egy hátast, annyira giccses volt.

A borítója szép, hogy mondjunk valami pozitívat is. Ill. ami még tetszett, hogy a szereplők nem foglalkoznak folyton a külsejükkel, nem egy kidolgozott izomzatú pasi és egy szürke egérke lány találkoznak, és nyomokban humort is tartalmaz.

A romantika viszont továbbra sem az én műfajom.

(Az írótól - akiről kiderült, hogy igazából nő - olvasható már az Álmaim asszonya c. könyve is magyarul, amit egyszerre megvettem ezzel, de már nagyon nem biztos, hogy el fogom olvasni.)

10/6

Nocolas Barreau: A nő mosolya - Zanza

(Gondoltam, nyitok egy új rovatot, amiben csak pár mondatot írok valamiről.)

A romantika nem az én műfajom. Zsenge lányka koromban olvastam romantikus könyveket, de ma már elenyésző számban, évente egyet vagy kettőt. 

Ezt a könyvet viszont annyian dicsérték, és folyton elém került, így úgy döntöttem, megveszem, és elolvasom. 

Nem kellett volna.

Először arra gondoltam, itt be is fejezem a posztot, de végül úgy döntöttem, mégis írok róla pár mondatot.

Aurélie egy este valahogy bekeveredik egy könyvesboltba, ahol gyakorlatilag szó szerint rátalál egy könyv - igen, jól olvastátok, a könyv talál a lányra -, amit elolvasva Aurélie rájön, hogy ő maga, ill. az étterme a könyv szereplői. Azonnal nyomozni kezd az író után, de ez nem is olyan könnyű, mint gondolnánk...

A fülszöveg alapján valami sokkal misztikusabbra számítottam, hogy vajon hogy került Aurélie és az étterme a könyvbe, de valami elképesztően banális a magyarázat, ráadásul a nagy csel alig pár fejezet után kiderül, és már csak a két főszereplő csetlését-botlását figyelhetjük.

A könyv a közepéig ennek ellenére nagyjából lekötött, ott azonban nekem eléggé leült, majd a vége picit érdekesebb lett. Az utolsó oldalon viszont majdnem dobtam egy hátast, annyira giccses volt.

A borítója szép, hogy mondjunk valami pozitívat is. Ill. ami még tetszett, hogy a szereplők nem foglalkoznak folyton a külsejükkel, nem egy kidolgozott izomzatú pasi és egy szürke egérke lány találkoznak, és nyomokban humort is tartalmaz.

A romantika viszont továbbra sem az én műfajom.

(Az írótól - akiről kiderült, hogy igazából nő - olvasható már az Álmaim asszonya c. könyve is magyarul, amit egyszerre megvettem ezzel, de már nagyon nem biztos, hogy el fogom olvasni.)

10/6

Eladó könyvek!

Nos, ha nem is hagyok könnyen félbe könyvet, viszont egyre inkább kemény kézzel szelektálok azok között, amiket már kiolvastam. Felteszem magamnak a kérdést, várhatóan valaha az életben el fogom ezt olvasni még egyszer? És ha "nem" a válasz, már adom is el. Többnyire megy a vaterára, de most úgy gondoltam, meghirdetem itt is, hátha.

Az alábbi könyveim váltak feleslegessé (a lista folyamatosan frissülni és bővülni fog, érdemes visszatérni):

Rick Riordan: Az elveszett hős (Az Olimposz hősei sorozat 1. kötet) ELKELT!!!

Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar (Riyria-krónikák 4. kötet) ELKELT!!!
Michael J. Sullivan: Télvíz idején (Riyria-krónikák 5. kötet) ELKELT!!!

K. I. Armstrong - M. A. Marr: Loki farkasai (Blackwelli-krónikák 1. kötet) ELKELT!!!

Robin Sloan: Penumbra úr nonstop könyvesboltja ELKELT!!!
Sophie Kinsella: Mézeshetek ELKELT!!!
Nicolas Barreau: Álmaim asszonya ELKELT!!!
Lucy Maud Montgomery: Váratlan utazás 5.

A sorozatokból CSAK ezek a részek vannak meg! Az áruk egységesen 1000 Ft/db + postaköltség, ami a súlytól függ, ezért változó. Mivel pl. Az elveszett hős egy vastag, döher nagy, dögnehéz darab, ezért annál elég magas ez az összeg.

Javaslom a vaterafutárt, főleg több könyvnél, mert 2 kilós súlyig postaponton való átvételnél 790 Ft az ára (postapont minden posta az országban, nálunk a kis falusi posta is), csomagküldő automatában átvéve jelenleg akciósan 690 Ft, de az még elég kevés van.

Mindegyik könyv egyszer olvasott, nagyon vigyáztam rájuk, simán elmennének újnak.

Az átvétel lehet személyesen, de kétlem, hogy sokan lesznek, akiknek ez megfelel, az utánvételt nem javaslom, nagyon drága, ill. előre utalás után postázom ajánlva vagy vaterafutárral, hogy vita esetén bizonyítani tudjam, hogy feladtam. 

Köszönöm!

Félbehagyott könyvek

(Ha ez most egy hangos blog lenne, lehetne hallani, ahogy elnyújtva mondom a poszt címét. Fééélbehagyott köööönyvek... Tisztára úgy érzem magam, mint az iskolában, mikor fogalmazást kellett írni.  "Legkedveseeeebb nyáári éélményem..." Mikor megtudtam, hogy ez lesz az e havi témázásunk címe, arra gondoltam, erről nekem nincs mondanivalóm. Mert vagy félbehagyok egy könyvet, vagy nem. Többnyire nem. No de lássuk, miből élünk!)

Mikor gyerek voltam...

(És el is jutottunk az első problémához, vajon hagytam én félbe könyvet gyerekként? Hm, hm... kopogtatok az ujjammal az asztalon. Hopp, egy biztosan volt, nem is olyan régen írtam róla, a Tüskevár. Túl fiatal voltam hozzá. Nem inkább a kötelező olvasmányokról kéne írni? Koncentráljunk! Nem az a téma. Akkor másképp kezdünk hozzá. Első sor kihúzva.)

Gyerekkoromból egy könyvre emlékszem, amit félbehagytam, és az Fekete Istvántól a Tüskevár volt. Azt hiszem, nehéz és nem is túl izgalmas szöveg ez egy harmadikos gyereknek. Néhány évvel később újra próbálkoztam vele, és akkor már tetszett. Nem is igaz, mert van még egy. A Vuk elolvasása után, amit nagyon szerettem, a szüleim megvették nekem a Hút is, amit viszont nem bírtam végigolvasni. Később sem soha. Meg volt még valami Delfin könyv is, de annak már a címét is jótékony homály fedi. Nem kelthetett bennem mély benyomást. 

Később, mivel magyar szakot végeztem a tanárképző főiskolán, megszoktam, hogy iszonyat mennyiségű kötelező olvasmánnyal kell megbirkózni, ezért az volt a természetes, hogy akkor is elolvasom, ha a fene fenét eszik is. Volt olyan félév, hogy 35 kötelező olvasmányunk volt, bár ebben benne vannak a novellák és a színdarabok is, amik jóval rövidebbek. Más kérdés, hogy a vizsga után egy nappal semmire sem emlékeztem a tartalmukból. Nem egy olyan akad, amelyikről a címén kívül semmi más sincs meg, az is csak azért, mert egy füzetben vezetem, hogy mikor mit olvasok el.

Ezután egy hosszú olyan időszak következett, amikor szinte semmit sem hagytam félbe, mert az volt bennem a reflex, hogy akkor is elolvasom, ha... ha...cigánygyerekek potyognak az égből. Emiatt sok rossz könyvet nyomtam le a saját torkomon. Tíz év alatt talán ha öt félbehagyott könyvet tudok mondani, és csak most néhány éve bánok ezzel kissé lazábban. Ha nem tetszik, kukázom, de még mindig sokkal több az olyan könyv, amit végigolvasok, akkor is, ha az elején nem jön be. Inkább az fordul elő gyakrabban, hogy ha sorozat, akkor a következő részt már nem veszem a kezembe.

Talán ki kellene találni egy szabályt, hogy mikor kukázzam kíméletlenül az adott olvasmányt, ha nem válik be. Negyedénél? Addigra már lemaradtam volna pl. a Kakukkszóról. (Nem mintha akkora nagy veszteség lett volna...) Felénél? Addigra már elég valószínű, hogy nem fog változni a véleményem, mégis azt hiszem, nem lehet megállapítani ilyen határt.

Most épp Le Carré Az éjszakai portás c. könyvének félbehagyásán gondolkodom. Azért kezdtem el, mert sorozatot forgatnak a könyvből, és mivel úgy néz ki, én fogom feliratozni, gondoltam, elolvasom előtte. Az első rész negyedénél tartok, és egyelőre egy mukkot sem értek belőle. A főszereplő Jonathan Pike, aki éjszakai üzletvezető egy svájci hotelban. Már itt elakadtam, mert a címben portás van, a tartalomban üzletvezető. Pike jön-megy fel-alá és előre gyűlöl egy Roper nevű embert, aki nemsokára érkezik, és aki Sophie szerint a világ leggonoszabb embere. Hogy ki Sophie? A jó franc tudja. Keveredik a múlt, a visszaemlékezések a jelennel. Jönnek még rendőrök meg titkosszolgálati emberek. A rendőrök el akarják fogni ezt a Ropert, a titkosszolgáknak meg az szolgálja az érdekeit, ha nem. Nevek röpködnek, akiket nem tudok megkülönböztetni, a nevek után felsorolás, hogy mit lehet tudni róla. Utálom, mikor valakit így jellemeznek, tanuljam meg vagy mi? Sokkal jobb, ha menet közben derül ki, hogy mit kell tudni az illetőről, valahogy beleépítve a történetbe. Hogy mit hoznak ki ebből majd a sorozatban, nem tudom. Nagyon el lehet rontani egy könyvadaptációt, de akár javítani is lehet rajta, ha maga történet jó.

(Hát emberek, ez nem valami nagy szám. Kíváncsi vagyok, a többiek mire jutottak ezzel a témával.)

Miamona

Ilweran
Zenka
Nima
Andi
PuPilla
szeee
tigi
FFG

Utólag csatlakozók:

Judy
Bubu Maczkó
Nita
Heloise