Júliusi zárás

Nem hiszem el, hogy már augusztus van! Megint vészmadárkodom itt, de mindjárt vége az évnek...

Ez rövid bejegyzés lesz, mert a hónap nagy része fordítással telt el, és a suliból hiába vagyok szabin, az itthoni napjaim jórészt ezzel teltek, meg a dögmelegtől való szenvedéssel. Megfigyeltétek már, hogy olyan július 25. után már valahogy lágyabbak, törtebbek a fények, és még a 35 fok sem annyira meleg, mint nyár elején? Az éjszakák határozottan hűvösebbek, végre betakarózva aludhatok!

Nos, júliusban csak két könyvet sikerült kiolvasnom, sajnos.

1. Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett (Bridgerton család 2.)

Részletesebben lásd az erre vonatkozó bejegyzést. Nem lettem a sorozat rajongója, nem is hiszem, hogy leszek.

2. Tracy Rees: A rózsakert

A vidéki templom titkai óta várom, hogy legyen még kötet a szerzőtől, a kiadó tavalyi tájékoztatása szerint idénre tervezik, de hacsak nem a karácsonyi Hopley lesz az, nem sok esélyt látok rá, hogy bármi legyen belőle. Ezért inkább elővettem ezt a régebbi regényét.

Az 1895-ben játszódó történetben több női sorsot is követhetünk, akiket jórészt E/1-ben olvashatunk, kivéve Mabs szálát, ami E/3. Nagyon olvasmányos volt a könyv, érdekes a történet, a végén kimondottan izgultam, de nem tudom megfogalmazni, hogy miért nem éreztem tökéletesnek, pedig minden megvolt benne, amit szeretek. Női sorsok, izgalmak, még happy end is, valamit mégis hiányoltam, de nem tudom, mi volt az. Ettől függetlenül nagyon jó kis regényként tartom számon.

Bár már egy modernebb világ tárul elénk, mint a Bridgertonban, a nők válhatnak is akár (bár a gyerekelhelyezés inkább a férfiaknak kedvez, és lenézik az elvált nőket), és dolgozhatnak is (ill. a szegényebb réteg kénytelen is), egyetemre is járhatnak (bár diplomát nem kaphatnak), mégis ismét végig azt éreztem, hogy a nők még mindig alig többek, mint a férfiak rabszolgái, teljes mértékben kiszolgáltatva nekik. Ha szerencséjük volt, és rendes apjuk, majd férjük lett, akár boldog életet is élhettek, de ha nem, akkor nagyjából bármit elkövethettek ellenük szinte következmények nélkül. De még ha rendes életük volt is, az sem igen állhatott másból, mint gyereknevelésből és háztartásból, a szegényebb rétegeknél pedig életük végéig tartó gürizésből.

Olive-nak az átlagosnál is nagyobb szerencséje volt, mert nem elég, hogy szuper szülei voltak, de még rengeteg pénze is, hogy másokon segítsen, amit szerencsére meg is tesz, nemcsak arra költ, hogy szép ruhákat vegyen rajta, és parádézzon a korzón, mint sok hasonló helyzetű társa.

Mabs szála igazán szívszorító volt, rossz belegondolni, mi mindenre kényszerültek a szegény családok akkoriban.

Abigail és lánya, Otty szála pedig bizonyította, hogy a pénz nem minden, ha boldogtalanul élsz, és a fenti állításomat, miszerint mi mindent elkövethetett a felesége (és gyerekei) ellen egy rossz férj. Ez a szál volt amúgy a legizgalmasabb és legelborzasztóbb, és ha Olive apja nem áll ki a nő mellett, szörnyű belegondolni, mi lehetett volna a sorsa.

Egy könyv van még folyamatban, de már átcsúszott augusztusra.

Félévzáró book tag 2024.

Lassan augusztus van, ideje megírni a félévzárót. A plusz érdekessége, hogy nemrég végeztem a 25. könyvvel, amit GR-en bejelöltem az idénre, mint célt. Tavaly ezt augusztusban produkáltam, akkor 20 könyvvel. Jó, június végén ez 24 volt. Pedig nem mondhatnám, hogy olyan rettentő sok időm lett volna olvasni, de talán jobban válogattam, olvasmányosabb könyveket, és túl sok hosszú sem volt köztük.

Tudom, unalmas, mert minden évben ez megy, de elképesztő, hogy letelt az év fele. Mindjárt újra karácsony. :O

No, lássuk a kérdéseket!

1. A legjobb 2024-es olvasmányod

A 7. Strike-kötet, A hömpölygő sír pályázhat erre a címre.

2. A legjobb folytatás, amit 2024-ben olvastál

Azt hiszem, ugyanez, bár a Legendás latték folytatása, a Koponyák és könyvesboltok is szorosan mögötte van, de az Orczy Mimi 2. része is.

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél

Jó ég, van bőven, de legyen egy, amit nemrég vettem meg, Charlotte Leonard: Hedy Lamarr - A bátor feltaláló, Hollywood ragyogó csillaga. A könyv azért érdekel, mert Lamarr találta fel - ezen könyv szerint a blutooth-t, a Timeless c. sorozat szerint meg a wifit.

4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Nem tudok mondani konkrét, ténylegesen bejelentett könyvet, de nagyon örülnék, ha folytatódna a Miss Merkel-sorozat, és újabb könyveket kapnánk Abbi Waxmantől és Tracy Reestől. Nyomát még egyiknek sem látom, de hátha.

5. Legnagyobb csalódás

Nagyon kiemelkedő talán nincs, volt pár, ami csalódást okozott, a Szalmaláng Janikovszky Évától, A növények titkos élete, ill. A Gonosz asszisztense.

6. Legnagyobb meglepetés

A halmosdombi ház, napokig foglalkoztatott még utána, hogy befejeztem. Sajnos a 2. rész annyira nem jött be.

7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új)

Talán Travis Baldree, az eddigi mindkét könyve bejött.

8. Legújabb könyves szerelem

Hú, nem tudok ilyen mondani, amibe olyan hű, de nagyon beleszerettem volna.

9. Legújabb kedvenc karakter

A Varázslókalauz önvédelmi sütéshez c. könyvből Mona, ill. Orsó.

10. Egy könyv, amin sírtál

Nem volt ilyen.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett

A halmosdombi ház

12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál

Gőzöm sincs, kevés filmet néztem meg idén, és azt sem tudom, volt-e köztük adaptáció.

13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál

Asszem, A Gonosz asszisztense, jól kidühöngtem magam rajta. :D

14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál (vagy kaptál)

Hm, hm, hát mondanám a 3. minalimás HP-t, de azt nem idén vettem. A Gonosz asszisztensének nagyon szép borítója van, kár, hogy a belbecs nem passzol a külcsínhez.

15. Melyik könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig?

Mindet, ami otthon vár, és még meg fog jelenni az idén. :D Hm, de komolyra fordítva, régóta szeretném folytatni a Thursday Next sorozatot, ezúttal angolul, mert nagyarul nem hiszem, hogy folytatódni fog, csak mivel semmire sem emlékszem az első két részből, újra kellene olvasni azokat is. A feljebb említett Hedy Lamarr könyvet is szeretném sorra keríteni még az idén. És Zajácz D. Zoltán is érdekel már egy ideje.

16. Kiket jelölsz?

Senkit, aki szeretné, töltse ki bátran! :)

Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett (Bridgerton család 2.)

Most rákerestem, és még 2018-ban (!) olvastam az első részt! Igaz, akkor úgy hittem, nem fogom folytatni. Igazából a netflixes sorozat 3. évada miatt tettem mégis meg, mert a könyvrajongók óriási felzúdulása után kíváncsi lettem, hogy milyenek is a további könyvek.

Újraolvasva az első részről írt véleményemet, az a helyzet, hogy erről a könyvről még annyi jót sem tudok mondani. Olvasmányos, ez a javára írható. Pár helyen vicces is, oké, de magával a történettel nagyon komoly gondjaim voltak.

Anthony apja 38 éves korában hal meg méhcsípés miatt, ekkor a fiú még csak 18 éves. Történetünk kezdetén Anthony úgy érzi, meg kell nősülnie, már 29 éves, de nem akar szerelemből házasodni, mert hát meggyőződése, hogy ő is meghal 38 éves korában. Namármost, nem akarom elbagatellizálni ezt a félelmet, létező jelenség ez a férfiaknál (apám is mindig mondogatta, hogy a férfi felmenői mind meghaltak 65 körül, és ő sem fog tovább élni, és valóban meghalt 63 évesen, de hogy ebbe mennyire játszott bele ez a hite, azt meg nem mondom), csakhogy Anthony úgy akar szerelem nélkül házasodni, hogy erről a leendő arát nem tervezi tájékoztatni, ami viszont végtelenül tisztességtelen, szerény véleményem szerint.

Ki is nézi Edwina Sheffieldet, akit életében nem látott még, de mindenki azt mondja, hogy szép meg kellemes társaság, jó lesz az! Nincs is másra szükség egy házasságban, nem igaz? Csakhogy Edwinához az út a nővérén, Kate-en át vezet, mert Edwina nagyra tartja a nővérét és a véleményét. Mit tenne ez esetben egy értelmes férfi? Mindent elkövetne, hogy megkedveltesse magát Kate-tel. Oké, hogy Lady Whistledown miatt Kate meg van róla győződve, hogy Anthony a földkerekség legnagyobb élvhajhásza, és alapból eldönti, hogy Anthony a húga közelébe sem mehet, ezért a férfi eleve hátrányból indul, de valljuk be, nem is sokat tesz azért, hogy megváltoztassa a róla kialakult képet. Az első pillanattól fogva ellenségesek egymással, folyton leszólóan és igen, bunkó módon beszélnek egymással (sokak szerint évődnek, nem kérem, az évődés más, ez szimpla bunkóság).

Egy alkalommal Kate véletlenül ugyanabba a szobába keveredik, ahová Anthony bemegy évődni a szeretőjével (éppen nősülni készül, igazi úriember, nem igaz?), és ijedtében bebújik az asztal alá. Mikor Anthony ezt észreveszi, mérgében rálép a lány kezére, aki erre - szerintem teljesen érthető módon - belekarmol a lábába, mire a férfi hasba rúgja az asztal alatt bujkáló lányt. Hasba rúgja, értitek? Az a férfi, aki oly gyakran hangsúlyozza, hogy ő mekkora egy úriember.

Ja, és el ne felejtsem, közben természetesen egyfolytában vágynak egymásra. Mert Anthony szép férfi. És Kate sem csúnya igazából, csak eltörpül Edwina angyali szépsége mellett az övé. Aha.

Na, ezzel telik el a könyv első fele, aztán hipp-hopp, Anthonyból egy bizonyos esemény miatt hirtelen a világ legrendesebb embere lesz, és a férfi is más szemmel kezd Kate-re nézni, aki nem is olyan kiállhatatlan, jé!

Az, hogy Anthony kénytelen mégis Kate-et elvenni, nagyon másképp van, mint a sorozatban, szerencsére, mert így legalább nem az oltár előtt mondja ki Edwina, hogy mégse legyen esküvő, még lánykérés sem volt, legalább az a szegény lány nem sérül.

A könyv második fele kiszámítható, az események mennek a maguk útján, vannak benne igazán szép részek, ahogy Anthony megnyugtatja Kate-et, aki retteg a vihartól, az valóban kedves és úriemberhez méltó, vagy talán csak szimplán emberi.

Hú, hát az épületes történet mellett voltak más bajaim is a könyvvel. Először is, ahogy Anthony és Kate végül kénytelen összeházasodni. Hát, én rettentően örülök, hogy nem abban a korban élek, ahol egy ilyen piszlicsáré hülyeség miatt dől el emberek élete egy perc alatt, amin akkoriban változtatni sem lehetett, lévén nem volt válás, egy rossz házasság esetén maximum reménykedhettek a felek, hogy hamar özveggyé válnak.

Lady Whistledown korántsem olyan vitriolos és igazságtalan, mint a sorozatban, csak kimondja, amit mások illemből, félelemből, érdekből vagy ki tudja, miből nem tesznek. Az a bizonyos úri Társaság pedig meg is érdemli, hogy kibeszéljék őket, mert úgy egy hányadék az egész, ahogy van.

Edwina 16-17 éves a történetben, elsőbálozó, most vezetik be a társaságba, és mivel a családnak nem sok pénze volt, ezért Kate-nek is ez az első szezonja, kb. 20-21 évesen. Csakhogy ekkor ő már gyakorlatilag vénlánynak számít, és kb. semmi esélye, hogy férjet fogjon, hiszen öreg és Edwina amúgy is szebb. Értitek? 20-21 évesen VÉNLÁNY! Ami még szomorúbb, hogy ő is korosodó vénkisasszonyként gondol magára, amitől elfacsarodott a szívem.

Mrs. Featheringtonra hol idős hölgyként, hol matrónaként utalnak, pedig számoljunk csak egy kicsit! Ha ő is férjhez ment 16-17-18 évesen, és Pen ebben a kötetben 17 éves, belekalkulálva a két nővérét, bőven 50 alatti lehet, talán csak 40-45 év körül. Akkor én az 57 évemmel mi vagyok? Matuzsálem? Fél lábbal a sírban? Oké, hogy minden korábban volt, meg többnyire rövidebb ideig is éltek, na, de akkor is. Mindenesetre megállapítottam, hogy nem szeretnék abban a korban élni, amikor minden csak a látszatról szólt. 

Hogy folytatom-e a további kötetekkel? Majd az idő megmondja. Nem zárom ki, lehet, hogy újabb 6 év elteltével, lehet, hogy hamarabb, nem tudom, most egy időre elég volt. Talán még Benedict évada előtt (ma láttam, hogy övé lesz a 4.), mert az a biszexuális szál a sorozatban, hááát, nem igazán hiteles egy 1814 körül játszódó sorozatban, és van bennem némi kíváncsiság, hogy hogyan is volt az ő eredeti története. De ez még korántsem biztos.

10/6

Júniusi zárás

Június 26-án még csak egy befejezett könyvem volt, de aztán 27-én és 28-án is sikerült egy-egy könyv végére jutnom. Pedig minden este olvastam, de a meleg, a munka miatti hullafáradtság nem tett jót a tempónak. Kivételesen két másik témáról is szót ejtek a havi zárásban. De először lássuk a könyveket!

1. Curtis Sittenfeld: Vicces-romantikus

Sajnos a könyvre nem igazán illik a cím, azt hiszem, még életemben nem olvastam olyan romantikust, amiben ilyen kevés a romantika, és túlzottan viccesnek sem mondanám. Pár helyen jókat mosolyogtam, és kb. két helyen nevettem, az egyik a MadLibs nevű játéknak köszönhető.

Szerencsére nem az epekedős típusú szerelmes történet, és mindenképp a javára írható, hogy a szereplők érettebbek, és a történetük hihetőbb, kevesebb nyafogással és félreértéssel, mint a hagyományos romantikusokban. Bár Sally azért nehezen tudta eldönteni, mit is akar valójában. Tetszett, hogy olyan egészen hétköznapi dolgokat is belevett a szerző, mint pl. a kakilás megoldása a kedves előtt a kapcsolat kezdeti fázisában. 

Az Éjjeli Baglyok c. tévéműsor készítésének igen-igen részletes és időrendbeli bemutatása, szinte felsorolása engem untatott.

Lobo ajánlása miatt olvastam el, de sajnos messze sem jött be nekem annyira, mint neki.

2. T. Kingfisher: Varázslókalauz önvédelmi sütéshez

Ez már sokkal jobb volt, bár valami teljesen másra számítottam. Mona képes "szót érteni" a kenyérrel, varázsolni tud a tésztával, és bár gyakran hangsúlyozza, hogy az nem menő varázslás, szerintem meg nagyon is az. Mona egy reggel halott lányt talál a nagynénje pékségében, ahol ő is dolgozik, innen indulunk, aztán az események váratlan fordulatokat vesznek...

Voltak nagyon jó karakterek, mindjárt a főszereplő Mona, aki 14 éves kora ellenére nagyon taplraesett, és a végtelenségig megtesz mindent a hazájáért. Orsó, a halott lány öccse is szimpatikus kölyök, bár kicsit kidolgozatlan. A Tavasszöld Ember félelmetes figura, de nem nagyon értettem a motivációját. És nagyon bírtam még Bobot, a kovászt! Bár a történet némileg sötét, de a nyomasztóig nem jut el, és van benne humor is.

Remélhetőleg olvashatunk még a szerzőtől magyarul.

3. Mikki Lish-Kelly Ngai: The Magician's Map (The House on Hoarder Hill 2. rész)

Az első rész A halmosdombi ház címen jelent meg, ami az év egyik kedvence lett, és sajnos a kiadótól azt a választ kaptam, hogy nem tervezik kiadni a további részeket, így aztán megvettem e-ben angolul a másik két folytatást.

Valószínűleg több mindennek is köszönhető, hogy ez a rész korántsem jött be annyira, mint az első. Biztosan hozzájárult a meleg, a sok munka, a fáradtság is, de most nagyon nehezen hangolódtam rá az angolul olvasásra is (rengeteg idegen és kitalált szó volt benne), valahogy a történet sem érdekelt annyira, így a kb. a könyv felénél éreztem először, hogy megérkeztem. Nagyon tetszett a telejotter (gőzöm sincs, hogy lenne magyarul), ami két füzet, notesz, ilyesmi, két különböző embernél, és ha valaki beleír az egyik füzetbe, a másik el tudja olvasni a nála levő füzetben, és vissza tud írni rá, bármilyen távolságból. Egyfajta varázslóemail, csak nem kell hozzá számítógép és internet. :)

Nagy valószínűséggel, ha magyarul olvashatnám, jobban tetszene, kár, hogy erre nem sok esély van jelenleg.

A június ennyi volt olvasás szempontjából, és most jöjjön még két téma, ami foglalkoztat egy ideje. Az egyik a fenti könyvön keresztül a kiadói kommunikáció kérdése.

Nos, még februárban, mikor az első részt olvastam magyarul, írtam a kiadónak (ill. az Alexandrának, mert az ő emailcímük van megadva), hogy lesz-e folytatás. Hetekig semmi válasz. Rájuk írtam, erre jött válasz, hogy egyelőre nem tervezik a folytatást, ami szomorú. Azt is megírtam, hogy elvileg lennének linkek a levelükben, de nem élnek. Visszaírták, hogy márpedig működnek azok, mire én, hogy rájuk sem lehet kattintani, erre néma csönd... tudom, nem nagy ügy, csak nekem ez a bunkóság kategória.

Az Óramágusok sorozatban nagyon zavart, hogy az orsoz nevek nincsenek átírva magyar helyesírással (röviden, a nem latinbetűs írásmódot használó nyelvek esetében magyar helyesírással kell átírni a szavakat), ilyenek, hogy Vasilisa, Sasha, és hasonlók. Rákérdeztem a kiadónál, hogy miért van ez így. A sorozatnak még angol kiadása sem volt akkor, nem lehet annak az átvétele. Az a válasz jött, hogy a szerző kérte. Rákérdeztem, hogy miért kérte ezt a szerző, és mondták-e neki, hogy ez magyarul nem helyes. Kissé ingerült és szűkszavú válasz jött, hogy hát azt nem tudják, miért kérte, és hogy nem mondták. Na mármost, tudom, hogy sajnos sokaknak nem fontos sem a nyelvhelyesség, sem a helyesírás, de egy kiadótól elvárhatná az ember, hogy figyel ezekre, ill. minimum udvarias választ ad az olvasói levélre.

Kekec vagyok?

A másik téma, ami a Bridgerton 3. évada alapján lángolt fel újra, a könyvadaptációk kérdése. Mennyire lehet eltérni, ha filmet, sorozatot készítesz egy könyvből? Nagyon nehéz kérdés ez, és nincs is rá egzakt válasz. Személyes véleményem az, hogy amennyire a dramaturgia megköveteli, és még logikus, önazonos, és nagyjából könyvhű marad.

Egész konkrétan az évad végén megjelenik egy szereplő, aki az egyik könyvben Michael volt, és most Michaela lett belőle. Vagyis Francesca leszbikus lesz. Úgy 1815-ben. Nos, nyilván akkor is voltak melegek és leszbikusok, még transzok is, de beszélni nem sűrűn lehetett róla, maximum titokban, két nő kapcsolatának meg semmiképp nem lehet happy end a vége. Nem élhetnek együtt nyíltan, mint szerelmespár, nem lehet gyerekük, nincs örökbefogadás, nincs lombikprogram.

Nincs semmi baj a leszbikusság ábrázolásával, még egy 1815-ben játszódó sorozat esetében sem, csak éppen ezzel is tisztában kell lenni. Ez a könyvsorozat történelmi romantikus, aminek az alapvető jellemzője, hogy a tiszta, őszinte és örök szerelemről szól, és minden nehézség után happy end lesz a vége. A rajongók ezt várják tőle, és ennek a felrúgása komoly problémákat vet fel a készítők kompetenciáját, sőt józan eszét illetően is, és bizony azt is jelenti, hogy a nézők, a rajongók, az olvasók véleménye kb. semmit sem ér ebben az egyenletben.

Hosszasan lehetne még erről beszélni, és beszélnek is sokat, de most ennyi fért bele. Mindenesetre elkezdtem a Bridgerton könyvsorozat 2. részét, hogy megtudjam, mi az eredeti történet, de túlzottan nem köt le. Hiába, ezt a fajta romantikust pont nem nagyon szeretem. Talán végigolvasom most már azért. Majd meglátjuk.

Májusi zárás

Sosem akart véget érni ez a május, ugyanakkor elképedtem azon, hogy az évből már 5 hónap letelt. Ki érti ezt a kettősséget? Régebben a január nem akart sosem letelni, de idén az elszáguldott, a május meg mintha egyhelyben toporgott volna.

Öt könyvvel végeztem a hónapban.

1. J. K. Rowling: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban (MinaLima-féle illusztrált)

Ez a sorozat még mindig szerelem, és remélem, az is marad. Érdekes, hogy pl. Ady Endrét azért nem szeretem, mert egy - meg lehet kövezni, de - szemétláda volt a magánéletben (a javára lehet írni, hogy legalább önazonos volt), de Rowling vitatható megnyilvánulásai sem tudják megutáltatni velem Harry Pottert. (És most ebbe ne menjünk bele, hogy mennyire értem vagy fogadom el a szerzőnő véleményét.)

A MinaLima-féle illusztrált változattal folytattam az eredeti, angol nyelvű változattal való ismerkedést. Szerintem eddig ez volt a legszebb. Ismét elmondom, hogy remélem, végigviszik ezt a sorozatot. Mondjuk nem könnyű olvasni a rengeteg interaktív cucc miatt, az egyes rajzokat védő lapok állandóan kicsúszkáltak, maga a könyv is irtó vastag, mi lesz a későbbi kötetekkel, amik már eleve igen vaskosak? Sokadik újraolvasásom ez, de angolul most először olvastam.

"Szerencsére" a kisebb részleteket jól elfelejtettem, ezért jó sok mindenre rá tudtam csodálkozni, és felfedezni, hogy a film milyen sok mindenben más. Pl. a kviddicskupa-döntőn úgy izgultam, mint aki először olvassa, és a dementoros-időnyerős utolsó harmad is nagyon izgalmas volt, pedig a végkimenetelt tudtam, de addig is voltak részletek, amikre nem emlékeztem.

Pár helyen azért felhúztam a szemöldököm. pl. - SPOILER - Sirius kutya képében kiúszott a partra az Azkabanból? :O Olyan közel van, vagy olyan jól tudott úszni? - SPOILER vége

Vagy hogy milyen egysíkúak a mardekárosok, mind rosszindulatú és gonosz, jellemfejlődés nuku, bár Draco majd azért a legvégére változik egy kicsit. És persze Piton olyan, amilyen, tudjuk (amit Neville-lel művelt, egyszerűen vérlázító, az bizony a bántalmazás kategória), de itt a szokottnál is szemetebb volt, ahogy bármi áron bosszút állt volna Lupinon és Siriuson. Akik persze nem voltak vétlenek, de könyörgöm, eltelt vagy 20 év! Sirius meg amúgy tényleg elég nagy seggfej sok esetben, ezt az Azkabanban töltött 12 év sem tudta kiölni belőle.

Az angolul olvasás megint nagy élmény volt, örülök, hogy belevágtam. Ismét megállapítottam, hogy a magyar fordítás jórészt zseniális, főleg a különböző állatok magyarítása, de most is volt, ahol az eredeti jobban tetszett, bár példát nem tudok hozni.

2. A. M. Howell: Az elveszett titkok kertje

A leírás és a borító alapján mást vártam. A komor történet miatt még az ajánlott kor fölé lőném, inkább nagyobbacska kamaszoknak, nem 10 év fölötti gyerekeknek javasolnám.

Titok meg kert volt bőven benne, és meg kell hagyni, izgalmas is volt, a szerző ügyesen mozgatta a szálakat, végig fenn tudta tartani a figyelmemet. A történetet belengő melankólia ellenére volt benne életöröm és finom derű is. A könyv végül pozitívan zárul, egy hiányérzetem maradt, hogy Veres sorsa nem záródott le megnyugtatóan, pedig ő is megérdemelte volna, mint Will.

Tetszett, hogy Clara köszön a szobáknak, tárgyaknak, mikor idegen helyen jár. :)

Szeretnék a szerző további könyveivel is megismerkedni.

3. Rigó Béla: A Mézga család

Jó volt nosztalgiázni, szerettem a képeket is, a történetek valamilyen szinten még így is humorosak voltak, de lehet, hogy csak azért, mert ismerem az "eredetit". Fel is merült bennem egy újranézés, remélem, maradna ugyanaz a jó érzés, mint amit gyerekként okozott.

4. Hannah Nicole Maehrer: A Gonosz asszistense

A hónap csalódása. Részletes véleményért lásd a bejegyzést:

https://irgulyasescsalamade.blogspot.com/2024/05/hannah-nicole-maehrer-gonosz.html

5. Travis Baldree: Koponyák és könyvesboltok (Legendás latték 0.)

Minden jó, ha a vége jó alapon egy kellemes olvasmánnyal zártam végül a hónapot, ami a hónap egyik kedvence is lett. Nagyon vártam az előzménykötetet, remélve, hogy legalább olyan jó lesz, mint a Legendás latték, és nem is csalódtam. A Lattékban az újrakezdés témája fogott meg, és emiatt nem zavart a történet lassúsága(?) Én nem éreztem lassúnak azt sem, de ez a rész jóval mozgalmasabb.

Harcos orkunk, Viv, pihenőre kényszerül egy sérülésnek köszönhetően, és társai a sokat sejtető Borongó nevű kisvárosban hagyják lábadozni. Az eleinte rosszul fogadott kényszerpihenő alatt végül sok új barátságot köt, sok mindenre rájön, sokat fejlődik, és a végén még a nagy leszámolásra is sor kerül.

Ez a kötet is tele van szerethető figurákkal, Páfrány, az egerentyű, a kutya-griff (griffenetnek nevezik a könyvben) Pörkölt, Maylee, a pék, és az eleinte rémisztőnek tűnő csontvázhumunkulusz, Hátizsák, Gallina, a gnóm, mind belopták magukat a szívembe.

Varine, a nekromanta és hátborzongató könyve kellően félelmetes szereplők ahhoz, hogy utálni lehessen őket, és izgulni főszereplőinkért. A címbeli könyvesbolt rendbehozatala ismét felidézte az újrakezdés motívumát, a szürke ember, a nekromanta, a varázskönyv és a csontvázak miatt pedig ez a rész kicsit jobban hasonlított egy klasszikus high fantasy regényhez, de azért még bőven benne maradt a habkönnyű kategóriában. Nekem ez épp elég volt, nem vágytam többre. És sütik is voltak bőséggel. :)

Az írói stílus is sokat fejlődött meglátásom szerint, de a szerény romantikus vonalat kihagytam volna. Remélem, Baldree folytatja ezt a sorozatot, én vevő leszek rá.

A cím fordítása ellentmondásos érzelmeket váltott ki bennem, mert szuper, hogy megtartották az alliterációt, ugyanakkor az eredetiben szereplő csontpornak van jelentősége, míg a koponyáknak nem igazán. A fordítással bajom nem volt, egyszer akadtam fent egy pillanatra azon, hogy "paraszti józan ész", józan paraszti lesz az, de sose legyen nagyobb bajom. Szerencsére nem voltak most oh-k meg ah-ok, részemről nem hiányoltam őket.

Hannah Nicole Maehrer: A Gonosz asszisztense (A Gonosz asszisztense 1.)

A "pedig olyan jó könyv lehetett volna" kategória egyik idei győztese ez a könyv. A jó kis borító meg a fülszöveg alapján valami Addams family típusú történetre számítottam, némi bizarr beütéssel, de nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Az elején még vannak tényleg bizarr, sőt akár gusztustalannak is mondható részek, a mennyezetről lógó levágott fejekkel meg a padlón guruló szemgolyókkal, de aki ettől viszolyog, ne aggódjon, pár oldal után már mutatóba sincs belőlük egy sem. Nekem az sem volt világos, hogy mitől is gonosz az A Gonosz, milyen alapon kínoz meg öldököl, mert csak annyit árul el, hogy nem voltak ártatlanok. Egyikükről lehet annyit tudni, hogy kacsákat dobált meg kővel (wtf?), ami nyilván nettó szemétség, de hogy emiatt kínzást és halált érdemelt volna? Nem hiszem.

Főhősnőnk Evie is olyan kis fura figura, igen gyorsan elvállalja ezt az állást, oké, hogy szüksége van rá, no, de hogy viszonylag gyorsan túlteszi magát az egész gyilkolászós helyzeten, sőt egy helyen azt mondja, hogy ha A Gonosz kérné, még kínzásra is vetemedne, az azért minimum érdekes jellemre vall. Igen hamar vonzódni kezd izmos munkaadója iránt, én pedig kikérem magamnak a nők nevében, hogy nekünk elég lenne egy izmos alkar meg egy feszes áll. Különben megfigyeltétek már, hogy az ilyen veszélyes férfi figuráknak a romantikus könyvekben mindig feszes az állkapcsa? Csoda, hogy nem kapnak görcsöt. Vagy már kaptak is, azért nem tudják ellazítani?

Evie egyébként hol talpraesett kiscsaj, aki mindent megold és megszervez, hol egy nebáncsvirág, hol meg az apjáért és a húgáért mindent elkövető lojális családtag, és főnöke iránt is a végletekig lojális. Néha meg rettentően naivnak meg álmodozónak tűnik.

A Gonosz. Hát én ezen a pasin nem tudtam kiigazodni. Nekem annyi jött le, hogy mikor stresszes meg dühös, akkor kinyír pár embert, számomra kicsit randomnak tűnő módon, és mivel folyton dühös, az elején elég sűrűn gyilkol. Még szerencse, hogy azért néha mást is csinál. Ezen kívül meg nem tudok mondani róla semmit, sajnos, annyira jellegtelen figura. Izmos, ezt elég sűrűn hangsúlyozzák. Ja, és persze csupa feketében jár, mi másban?

Akiket bírtam. Penge, az állatidomár, aki sárkányokkal meg sárkányviperákkal foglalkozik. Hagrid elemében lenne itt, mert kiderül, hogy a sárkánnyal csak rendesen kell bánni, és máris kezes bárány lesz belőle, aki még dorombol is! Dorombol, értitek? A másik Kingsley, a békaszerű varázsállat, aki nem tud beszélni, ezért kis táblákat tart fel, ha mondani akar valamit. Ezek szerint írni tud.

A történetben, ahogy már említettem, elég hamar jelentőségét veszti A Gonosz napi szintű gyilkolászása, szerencsére, mert ha az a vonal marad, ami az elején volt, Evie epekedésével az izmos alkar iránt, és A Gonosz feszes állával, biztosan félbehagyom. De van itt más történetszál is, nem is egy, némelyik egész érdekes, némelyik meg a "meh" kategória. Magára a történetre viszont egy szót tudnék használni, és az a káosz. Keszekusza a történetvezetés. Szerintem az írónő nem tudta igazán eldönteni, mit is akar ezzel a történettel kezdeni, és mindenből IS rakott bele egy kicsit. Epekedős romantikus, bizarr álparódia, varázslóvilág, bosszú, mindenből volt benne egy kicsi, meg még ennél is több.

Az egész világ nekem nagyon kidolgozatlan. Van egy királyságunk, ahol létezik olyan, hogy mágia, de hogy ki és milyen alapon birtokolja, az nekem nem volt világos. Az se, hogy milyen korban játszódik, de nem modern, mert pl. szekéren utaznak. Isznak egy üstfőzet nevű valamit, ami a kávé lehet, mert ugyan nem ez a neve, de koffein van benne, sötét és keserű. Ez így elég fura volt nekem. A Gonosznak van egy kastélya, amit kb. abból tart fenn, hogy kirabolja a királyi kincsesszekereket. Más legalábbis nem derült ki erről. A Gonosz arcát senki sem ismeri, pedig egy sereg ember él a kastélyában, és vannak gyakornokai is! Mi a fenét "gyakorolnak" ezek vajon? Hogy hogyan kell ölni meg útonállni? Ez sem derül ki. Az egész nyelvezet nagyon fura, mert üstfőzet van, de koffein, és A Gonosznak van irodavezetője. Ja, és van olyan, hogy bomba, mivel a kötet története az, hogy bombát helyeznek el A Gonosz dolgozószobájában, és keresik, hogy ki lehet a király beépült embere. Erről a királyról is csak kb. az derül ki, hogy kölcsönösen utálják egymás Gonoszunkkal. Szóval hol egy minimum 20. századi modern történet ez, hol meg középkori.

Visszatérve arra, hogy nem ismerik A Gonosz arcát. Ahogy mondtam, egy sereg ember veszi körül, és nem mindenki olyan lojális ám hozzá, mint Evie, és még soha senki sem árulta el, hogy hol lakik és ki ő? Nehéz elhinni. Oké, hogy van valami mágikus szerződés, de nem tudom, mennyire tekinthető az komolynak, mert mikor egyszer Evie és A Gonosz összekapnak, és Evie felmond, semmi következménye sem lesz azon kívül, hogy kicsit távolabbról epekednek egymás iránt addig, míg ki nem békülnek. 

Ez az egész gyilkolászós-útonállós dolog teljesen megállná a helyét, ha valami morbid paródia lenne, de mivel totálisan komolyan veszi magát, szerintem komoly problémákat vet fel.

Igazán kár érte. Úgy tudom, trilógia lesz, de a 2-3. rész még nem jelent meg, plusz jó nagy függővéggel ért véget, de kétlem, hogy folytatni fogom.

A fordítással voltak komoly problémáim. Volt, amit tetszett, pl. a bánatos békába! felkiáltás jópofa volt, ill. egyszer Kingsley a BREKÍTSÉG! táblát tartja fel, ezen jót nevettem. De sajnos több volt, amit zavart. Először is nem tudom, A Gonoszban miért nagybetű az A is. De ez még hagyján. Evie és A Gonosz azonnal tegeződnek, holott Evie uramnak szólítja főnökét. De még ennél is furább, mikor jön Mr. Hogyishívják, akit szintén letegeznek, valami "Nézd meg magadnak, Mr. Gushiken!" (talán ez volt a neve, nem jegyeztem meg) volt a mondat. Hogy mi?

És voltak még rettentő bénácska mondatok is. Oké, hogy nem lehet minden fordítás tökéletes, de ha sok az ilyen, az már nagyon zavaró tud lenni. Pár példa, amit sikerült megjegyeznem. "A szíve a mellkasában vert." Szerencse, hogy nem a bokájában. "Az egyik kezét a lábára tekerte." Atyavilág, jó hosszú és rugalmas keze lehetett. "A feje hátrafelé biccent." No, külön kikerestem a biccen szó jelentését, mert valamiért nekem ez lefelé irányuló mozgást sugallt, de valószínűleg azért, mert a biccent=bólint szóra asszociáltam róla. Íme: 

1. (tárgyragos határozóval is) (átv is) állandó helyzetéből (zökkenésszerűen) kibillen, elmozdul, ill. (vhonnan) vhova mozdul, zökken

1a. 〈ember v. állat feje〉 (többször egymás után) föl-le billen, bólingat, ill. 〈ember v. állat a fejével〉 bólogató mozgást végez

1b. 〈kül. virág, növény〉 föl-le mozog, hajladozik, bólingat

1c. (rég, ritk, átv is) kizökken addigi működéséből, más irányt vesz, ill. a helyes, a várt működésre vált vmi

Mindenesetre ezek alapján ebbe a mondatba nem illik sehogy sem, talán billen lehetne ide jó.

Még pár: "nem szegte le a kedvét". Hová szegte le? A "le" nem kell ide.

"az ujjait csóválta" Hűha! És azt hogy kell? Nem lehetett volna egyszerűen csak integetett?

Volt még a végén háromszor, hogy a tőr lüktetett a kezében, kíváncsi lennék, mi lehet az eredeti, mert élek a gyanúperrel, hogy valami ott ment félre.

Összességében jobb lett volna kihagyni ezt a könyvet. Kb. felétől voltak egész jó részei, de sajnos ez bőven kevés volt nekem.

10/5

Áprilisi zárás

No, tessék, azt mondtam januárban, hogy ebből nem lesz rendszer, erre itt vagyok idén a 4. havi zárással. :D Rá lehet erre cuppanni, legalább pár mondatban megemlékszem minden olvasott könyvről, de nem nyomaszt, hogy hosszasabban írjak.

Ez a hónap nem volt valami huszáros olvasás terén, bár mindennap olvastam, mégis alig haladtam. Két félbehagyásszerűségem is volt, és e két könyvön kívül csak egy befejezett könyvem volt.  Ja, és ez egy lelki-meditációs hónap volt, bár nem szándékosan válogattam ez alapján az olvasmányaimat.

1. Ierene Vallejo: Papirusz

Február végén kezdtem, de csak kínlódtam vele. Fele környékén feladtam, onnan már csak átlapoztam, és ha valami felkeltette a figyelmemet, abba beleolvastam. Így nem lett félbehagyás ugyan, de rendesen mégsem olvastam végig.

Nem sok minden maradt meg, kb. a rosette-i kő története (amit ismertem), hogy Nagy Sándor egy szemét őrült rohadék volt, és hogy a szerzőt csúfolták és bántalmazták gyerekkorában az iskolatársai, ami sajnálatos, de mi köze a könyv témájához?

Ami még nem tetszett, hogy ugyan voltak fejezetek, ezáltal elvileg tematika, de valójában nem láttam az ívet, amire a történeteket felfűzte volna a szerző, emiatt úgy éreztem, hogy ide-oda kapkod.

Viszont mindenképp a javára írható, hogy a szerző igen széles körből merítette a témáit, és nagyon alaposan utánajárt mindennek. A könyv tele van tényekkel, történetekkel, de számomra épp ez vált a hátrányává is, mert egyszerűen túl sok volt.

A fordítás többnyire jó volt, néhol volt pár fura megoldás, de egynél felkaptam a fejem: a 30-as évek Nagy Depressziója. Hirtelen elgondolkodtam, hogy vajon kik lehettek ennyire rossz hangulatban, de aztán rájöttem, hogy a 30-as évek világgazdasági válságára gondolhatott a szerző. Én még így tanultam, a Nagy Depresszió nekem teljesen ismeretlen volt. Bejön rá találat guglin, de tényleg használják ezt így?

Nagy reményeim voltak a témával kapcsolatban, de csalódás volt. Egy újabb magas értékelésű könyv, ami nekem nem jött be.

2. Dr. Joe Dispenza: Válj természetfelettivé

Próbálok mostanában lelkileg helyrejönni, és ennek egyik útját a meditálásban, relaxálásban látom, és ez a könyv, ill. igazából a szerző azért érdekelt, mert orvos, és tudományosan közelíti meg a meditálást. Na, éppen ezzel a tudományos megközelítéssel volt a bajom, mert nem értettem belőle egy kukkot sem, sőt határozottan unalmasnak találtam. Maguk a meditációs gyakorlatok pedig nem nyújtottak újat, mivel évtizedek óta foglalkozom a témával (na, azért csak nagyon laikos módon). Egy dolog volt, ami tetszett, hogy amikor elképzelünk egy célt, képzeljük el a vele járó pozitív érzelmeket is, öröm, hála stb. Ezt is tudtam, csak elfelejtettem, így jó volt erre újra rácsodálkozni.

Sajnos a legtöbb ilyen önsegítő könyv lényege kb. 20 oldal lenne, a többi nagyon sok esetben csak oldalkitöltés (tisztelet a kivételnek), ez sem volt más. Fele tájékán végképp eluntam, még itt-ott beleolvasgattam, de ennyi.

És olyan fura dolgok voltak benne, hogy vannak gének, amik bekapcsolnak pl. a negatív gondolkodás hatására. Tényleg van ilyen? Orvos a szerző, el kell hinnem neki, de őszintén szólva nehezemre esik. Vagy azzal, hogy rendszeresen ugyanazt csinálod minden nap, a múltad a jövőddé válik. Értem valahol ezt a gondolkodást, na, de munkába járó, családos legtöbbünk napjai elég egyformák, sajnos vagy sem. Inkább szokásnak nevezném ezt, mint valamiféle időutazásnak a jövőbe.

3. Domokos Gabriella: Hatodik érzék a köbön

Gabi egy sztár agykontrollos, és ebben a vékonyka kötetben összefoglalja sok-sok elképesztő sikerét - még úgy 2007 tájékáról. Kicsivel több mint 90 oldal, na, itt nincsenek fölösleges körök, csak a lényeg. Főleg a sikereit sorolja fel, néhány tanáccsal, ötlettel - bevallom, ebből jól jött volna több, de azért hasznosak voltak ezek is. Mindenesetre adott egy löketet a gyakorláshoz.

No, az április ennyi volt, remélem, a május kicsit egyenletesebb lesz, kevesebb csalódással.