Ebben a hónapban elértem a 41 könyvet! Na, nem mert olyan sokat olvastam idén, hanem jócskán megnőtt a hangoskönyvek száma.
Ilyen meg még nem volt talán soha életemben, a szeptemberi olvasott könyveim közül három hangoskönyv volt, és csak egy "rendes könyv". Olvasok én rendes könyvet is, de a mostanit pl. szeptember eleje óta, és csak nem jutok a végére.
Sajnos a szeptember sem volt jó hónap olvasás szempontjából, nem választottam jó könyveket. A folyamatban levő egy e-könyvem és egy hangoskönyvem is hasonlóan közepes élmény, de azokat még nem fejeztem be, így azok ebbe a zárásba nem kerülnek be.
1. Cornelia Funke: Inkheart (Inkworld 1.)
Hangoskönyv volt Audible-ről Lynn Redgrave előadásában. (Miért van, hogy egyes, amúgy nem is öreg felolvasóknak olyan hangjuk van, mintha 100 évesek lennének?)
Annak idején szerettem a filmet, de sosem olvastam el az egy szem magyar nyelven megjelent kötetet (ami viszont kétféle kiadást is kapott). Nagyon utálom, mikor belekezdenek könyvsorozatokba, aztán félbemarad a kiadás, de ezúttal nem bánom. Nem érdekel a folytatás, pedig van még három rész, és mindegyik el is érhető Audible-ön, a 2. rész egyenesen Brendan Fraser előadásában. (Ami nem feltétlenül előny.)
Ez, sajnos, unalmas volt. Az eleje még lekötött, pont jó a felolvasás tempója, a szöveg számomra könnyen felfogható volt, a történet követhető... lett volna, de egy idő után azon kaptam magam, hogy el-elkalandozom, és nem érdekel, mi történik. De addigra már belefektettem egy csomó órát a hallgatásába, el akartam jutni a végére.
Sajnos később se lett jobb, a szereplők egyhelyben topognak, vagy épp folyton menekülnek és rejtőznek. A történet olyan lassan haladt, hogy már szinte fájt. A vége felé aztán újra elkezdtem figyelni, de már ez sem javított az összképen.
Nem hiszem, hogy valaha folytatni fogom.
Két pozitívumot tudok felhozni a könyv mentségére. Az egyik az elején, mikor megérkeznek Elinorhoz, nekem nagyon tetszett a könyvtára leírása, és az ott töltött idő. A másik pedig, hogy Theresa nem nyeri vissza a hangját, mikor kikerül a könyvből, és nem lesz azonnal minden úgy, ahogy előtte volt, hiszen eltelt 9 év, Mónak és Maggie-nek meg kell szoknia, hogy újra együtt vannak, a kis családnak újra össze kell csiszolódnia. Átéreztem, hogy ez milyen nehéz lehet.
Rögtön a befejezése után megnéztem a filmet, most korántsem tetszett annyira, mint anno, évekkel ezelőtt. Nyilván kihagytak egy csomó mindent, ez részben javára vált, kimaradtak a felesleges körök, részben viszont, ahogy az már lenni szokott, fontos dolgok is.
2. David Nicholls: Ön itt áll
Ez volt az egy "rendes" könyv. Sajnos nem volt jó élmény, sok helyen unalmas volt, és alig vártam, hogy vége legyen. Talán nem is jó szó az unalmas, inkább semmilyen. Jönnek-mennek, gyalogolnak, beszélgetnek, és nem éreztem azt a fokozatosságot, hogy alakul köztük valami.
Marnie nagyon sok helyen bunkó, pl. nem kényszerítette senki, hogy esőben gyalogoljon, Michael direkt le akarta beszélni, mégis vele üvöltözik. Michael sokkal szimpatikusabb volt.
Persze muszáj volt a sablonokat beletenni, a nagy félreértést, ami miatt hónapokig nem beszéltek.
Ami valamennyire megmentette a könyvet, az a humor volt, tényleg jókat nevetgéltem helyenként. Érdekes módon a kétharmadától kötött le jobban a könyv, és ott meg pont eltűnt a humor.
Nicholls egyértelműen nem az én szerzőm, nem próbálkozom több könyvével. A most készülő sorozatot majd meg szeretném nézni azért, ha elérhető lesz nálunk is.
3. Zubor Rozi: A napló
Hangoskönyv volt Voizról Andrádi Zsanett előadásában.
Háááát, nem tudom, mit írjak erről a könyvről. Nem szeretném leszólni, biztosan sokaknak tetszik, akiknek a történet fájóan ismerős a kimerült, elhanyagolt anyával, a seggfej apával, és bár én is magamra ismertem itt-ott, nekem ennyi mégsem volt elég. Az alapötlet a mágikus naplóval jó volt, de a megvalósítás kevésbé. A szerző maga mondja a könyv végi utószóban, hogy rengeteget tud írni/beszélni, és ez meglátszik, nagyon sok az üresjárat.
A karakterek fekete-fehérek, Matilda a tökéletes anya és gyógyszerész, Iván a gonosz, aljas seggfej. Ennyire szerintem senki sem egysíkú.
Sajnos, ezúttal a felolvasás nem tett hozzá a könyvhöz, pedig a színésznő sokat szinkronizál, és még sosem volt bajom vele, de ez valahogy nem jött be.
Spoileresen folytatom. Ez a Viki totál idióta. Ellopja a naplót, majd szemrehányást tesz, hogy őt becsapták a mágikus naplóval. Nem kölcsön kapta vagy rátukmálták! Mit reklamál? Én a végén megkérdeztem volna Tündétől, hogy Vikinek vajon miért változtak pont ellenkezőjére a kívánságai. Az elejétől fogva sejtettem, hogy Iván el akarja lopni Matilda krémjeit és eladni a sajátjaiként, úgyhogy én nem döbbentem meg. Spoiler vége.
4. Zajácz D. Zoltán: Moszkva, Balaton (Véres Balaton 4.)
Hangoskönyv volt Voizról ismét Hám Bertalan előadásában, aki hozta a tőle megszokott jó színvonalat.
A történet kellően csavaros volt, most sem tudtam kitalálni, ki volt a gyilkos.
Laura már kezd olyan lenni, mint a sorozatokban a külsősök, akik sokkal hamarabb jönnek rá a megoldásra, mint az az elméletileg profik (pl. A renitens). Egy picit azt éreztem, Mátéval együtt bele vannak erőltetve a történetbe. Máté már jóformán nem is csinál semmit. A végén az epilógusban kapunk egy lezárást a főbb szereplők életéről, ezért azt hinné az ember, már nem lesz velük több történet, de van. :D
Nagyon úgy tűnik, hogy az elmúlt hónapok hoztak egy csomó olyan szerzőt, akiktől több könyvet nem fogok meghallgatni/elolvasni. Valahogy egyre nehezebben választok jól, legalábbis idén. Volt már hasonló év, nem szokatlan, de azért jó lenne már egy jobb szériát kifogni.
