Környezetvédelem és képmutatás 2.

Gondoltam, kihagyom a képmutatás szót, és csak arról írok, hol tartok most ebben a környezettudatos (ez milyen hülye szó, tudatában vagyok a környezetemnek, de ettől még nem biztos, hogy teszek is érte)-fenntartható-csomagolásmentés témában, de történt valami, ami miatt mégis beleírtam.

Nos, január elsejével megszűnt kültéren a kerti hulladék égetésének lehetősége. (Egyből elkezdett az agyam vitatkozni, hogy és beltéren? Ha viszem a házba, és ott égetem el, az már oké?) Ennek biztosan sokan örülnek, mondván, na, a sok hülye végre nem büdösít az orrom alá. Igen ám, de mi lesz a keletkező kerti hulladékkal? Jobb helyeken, nem ott, ahol én lakom, van zöldhulladék elszállítás. A falumban meg nincs. Tehát elvettünk egy lehetőséget, de nem adtunk helyette másikat. Dehogynem, mondhatnák erre az illetékesek, hiszen el lehet vinni a hulladékudvarba, meg felsoroltak pár embert, akik elszállítják. Ja, és még ott van a komposztálás is!

Na, nézzük csak egy kicsit! Először is nem akarok komposztálni. Szívem joga, megindokolni sem szeretném, de egy dolgot azért mondanék. A komposztálás nem annyi ám, mint amit Móricka elképzel az íróasztal mellett ülve, hogy készítek egy keretet, aztán beleszórok mindent, ami növényi, aztán majd szépen lebomlik, és nekem meg lesz jó kis trágyám. No, igen, talán működik is krumplihéjjal, almacsutkával, falevelekkel, ilyesmivel, ezek viszonylag gyorsan lebomlanak. Na, de mi van, ha mondjuk, megmetszed a fáidat vagy kivágsz egy fát, vagy bármi más okból, keletkezik egy csomó faág, vagy még vastagabb fatörzs. Tegyük fel, nincs kályhád, amiben eltüzeld, különben is tavasszal metszel, már nem kell annyít fűteni jó esetben. Na, ezeket rakhatod te a komposztra, még évek, akár évtizedek múlva is ott lesznek, csúfítva a kertet. 

Ugorjuk is át ezt a komposztálás témát, nézzük a többi lehetőséget! Valaki elszállítja. Nem kérdeztem ugyan, ezért biztos nem lehetek benne, de jó eséllyel nem a két szép szememért fogja elvinni, hanem pénzért. De nem is várnám el senkitől. Elszállítom magam. Nos, a hulladékudvarban átveszik (Veszprémről beszélünk) ingyen, háztartásonként évi 150 kg-ot, a fölött fizetős. Mondhatnád, hogy de hisz az rengeteg. Ja, levélből igen, de ha ágak is vannak benne, pikkpakk összejön az. És maga a szállítás hogy történik, akár magam viszem, akár felkérek rá valakit? Valamilyen járművel, kérem szépen, ami benzint vagy dízelt használ. Vagyis egy elvileg környezetszennyező tevékenységet megtiltunk, hogy aztán rávegyünk egy másik környezetszennyezőre, ami ráadásul még plusz pénzbe is kerül. Mi ez, ha nem képmutatás?

Ha valakit érdekel, (de ha nem, akkor is, hihi!), elmesélem, én hol tartok az első bekezdésben említett dolgokban, és mi az, ami nem megy, és mi az, amire egyszerűen nem vagyok hajlandó. Először is leszögezném, hogy nekem fontos a környezet védelme, de csak addig a szintig, amíg nem kell irreálisan magas áldozatokat hoznom, vagy feláldoznom a megszokott kényelmemet.

Bene vagyok most egy versenyben, amiben megtanítanak, hogyan spóroljunk a villannyal. A röhej az, hogy a tanácsok 90%-át már csinálom, a maradék meg az a kategória, amit nem is fogok. Egy picit túlozni fogok!!!! Pl. vegyem lejjebb a fűtést 2 fokkal és ücsörögjek két pulcsiban, vastag zokniban, takaróban. Ez a nem vagyok hajlandó kategória. Vastag zokni eleve van rajtam télen, de nekem pulcsiban, takaróban ücsörögni egyszerűen nem megy, kivéve, mikor este végre leülök olvasni. De ha bármit kell csinálnom, már az idegesít, ha a pólóra fel kell vennem egy kardigánt. Gépeljél úgy, hogy meg se tudsz mozdulni a 6 réteg ruha meg a takaró alatt. Egy héten egyszer gyertyafényes vacsora és társasjáték tévé helyett. Aha, köszi! Totál életszerű. De van nekem egy Kindle-öm, aminek saját világítása van, tehát mikor olvasok, nem kell villany. Ez is kilőve. Jó, a feltöltéséhez kell, de kb. havonta egyszer. Ami viszont kiakasztott: ne használd a háztartási gépeket, elő az izmokkal! Hogy mi? Azért vannak, hogy megkönnyítsék az életünket. Eszem ágában sincs kézzel habot verni meg tésztát dagasztani! Ha a spórolásnak az az ára, hogy visszamegyünk 100 évet, akkot kösz, nem. Erre azt szoktam mondani, hogy miért nem mindjárt a pattintott kőkorszakba?

Mi van még? Nem vagyok hajlandó textilzsebkendőt használni és vécépapír helyett ronggyal törölni a hátsómat. Egyébként már bocs, de ezeknek a kimosásához nem kell energia és víz? Nem igazán szeretnék magam tusfürdőt és sampont kutyulni. De amint lesz kimérősben, áttérek rá. A tömbszappant egyenesen gyűlölöm, a bontott csirke után életem egyik legnagyobb megkönnyebbülése a folyékony szappan volt.

Na, de akkor mi az, amit elértem? A szelektív kukánk legtöbbször már csak kéthavonta telik meg, sőt, néha már a kommunális is csak kéthetente. És vettem egy lőszőr partvist fanyéllel. :D Jelentkeztem egy zöldségdobozra, ami majd tele lesz vegyszermentes finomságokkal. A szépséghibája, hogy viszonylag messziről jön, és ugye, az is benzin/dízel, de ne legyenek illúzióink, mindent úgy szállítanak, szóval, amíg nem tudják az árut teleportálni, addig ez így is marad. De azt gondolom, minden kicsi lépés számít, a lényeg, hogy tegyünk valamit.

2020 - viszlát!

Nem szeretnék sokat foglalkozni az elmúlt évvel (de fura még!), hogy ilyen meg olyan borzalmas volt, de teljesen kihagyni sem. Tudom, hogy sokaknek rettenetes volt, főleg, aki beteg lett, meghalt valakije, munkáját vesztette el stb. De igazából nekem önmagában a járvány túl sok rosszat nem hozott. A maszkhoz lassan kezdek hozzászokni, az előírásokat betartom. Néha elgondolkodtam azon, hogy élték túl az emberek a háborúkat, úgy értem, a mindennapokat. Hát így. Az ember sok mindent túlél, és hozzászokik.

Na, de erről ennyit. Lássuk, könyves szempontból milyen volt. 40 könyvet tűztem ki célul, 42 lett belőle (gyenge vicc: maradhat?), még be akartam fejezni egyet tegnap éjfél előtt, de nem jött össze. Régen nem zavart (nem emlékszem rá), hogy ha egy könyv átcsúszott a következő évre, de pár éve próbálok "lenullázva" belépni az új évbe. Még indokot sem tudok mondani rá.

Ezt a bizonyos nem befejezett könyvet abba is hagytam, mert rájöttem, hogy nem érdekel. És tán meglepő, tán nem, de ez a HP 1 francia nyelvű változata volt. Rossz ötlet volt. Nyelvgyakorlásnak szántam, mivel ismerem a történetet, nem kell annyira odafigyelnem rá, de be kellett látnom, hogy ha nem érdekel maga a könyv, akkor nem fog menni az olvasás. És bár a HP örök szerelem marad, most épp nem vágytam az újraolvasására.

Nézzünk pár számot! GR szerint 13.121 oldalt olvastam el (ez átlag közel 36 oldal naponta), a legrövidebb 156 oldalas volt (a Legendás állatok illusztrált változata), a leghosszabb 701 (a Visszaverődések viharában). A legnépszerűbb szintén a Legendás állatok volt GR-en, és rajtam kívül senki más sem értékelte a Kritoportált, amit igen sajnálok, mert nagyon szerettem a William Wenton sorozatot.

Mi van még? Két könyvet olvastam angolul, mindkeettő Jude Deveraux-tól, akit régen kb. egyetlen hagyományos romantikus íróként szerettem, de vagy én változtam ilyen sokat, vagy nem jókat fogtam ki, mert nem jöttek be. El is ment a kedvem, hogy a szerzőtől olvassak még, pedig van egy krimije is a Kindle-ön...

Sorozatok:

Terry Prathett: Sajogi Stefánia 2. része - továbbra sem értek mindent, de nagyon élvezem, főleg a nac mac fígliket. :)

Katherine Arden: Az Északi-erdő legendája 2. - ez is tetszett, idén folytatni szeretném a 3. résszel

Jude Deveraux: Montgomery- Taggert klán 2. rész, egyes források szerint meg vagy 8, 15. nem tudom, nem is értem. - ez volt a jobbik

Bobbie Peers: William Wenton 1-2-3. - nagyon kellemes, izgalmas ifjúsági sorozat, és bár nagyjából lezártnak is tekinthető, de kiderült, hogy van 4-5. rész is. Magyarul, a kiadó szerint, ezek nem várhatók.

Rita Falk: Franz Eberhofert 1. - vicces, viszonlag könnyed krimi, egy idióta, de szerethető főhőssel, és főleg a nagyijával!

Lana Millan: Raziel 2. - izgalmas és jó volt, várom a 3. részt

Szélesi Sándor: Vasrázslények ügyosztály 1. - kicsit hasonlított a Franz Eberhoferthez stílusában, és hogy szintén krimi, de mint a címe is mutatja, varázslényekkel, népmesei beütéssel. Még nincs új rész, de remélem, lesz!

Lukjanyenko: Világok őre 1. - bár ebből elvileg csak két rész van. Az eleje nagyon tetszett, a közepe nem, aztán a vége megint, de valahogy nem érdekel a folytatás.

Jude Deveraux: Summerhouse 3. - ebből magyarul megjelent az 1-2. rész, és szerettem őket, főleg az elsőt, de ez a 3. botrányosan rossz volt.

Kathryn Littlewood: Bliss 1. - szór szerint édes könyv volt, sütikbe sütött varázslatokkal. Ebből sincs több magyarul, és nem is lesz.

Theodora Goss: Az alkímista lányának különleges esete 1. - írtam róla, nem írnám le újra. :)

Jodi Taylor: St. Mary krónikák 2. - ezt nagyon szerettem, szerencsére van még rész belőle.

Christelle Dabos: A tükörjáró 4. - huh, ezt most hagyjuk is...

Jennifer Chambliss Bertman: A könyvvadászok 2. - ez is nagyon bejött, remélem, lesz folytatás magyarul

Natalia Sherba: Óramágusok 1.  - azt hiszem, új kedvencet avattam, szuper jó kis világ, érdekes történet, bár elég bonyolult nekem egyelőre. Amit nem értek, hogy miért Sherba a szerző neve, mikor orosz? És a főhős miért Vasilisa? Na, de szerencsére, nem sok oroszos név volt benne, így nem zavart annyira, de nagyon kíváncsi lennék, mi indokolta ezt.

Szerzők változásai:

Olyanokra gondolok itt, akiknek egyik könyve tetszett, a másik nem.

Lana Millan: szeretem a Razielt, de az Átkozott Hannah Brown nagy csalódás volt. 

Sarad Addison Allen: A barackfa titka elég semmi volt, de A csodálatos Waverley kert abszolút bejött.

J. K. Rowling: Az Ickabog - sajnos, a HP óta nekem valahogy nem tud írni, sem a Strike-sorozat, sem ez nem volt az igazi. Rossznak nem mondanám, de valami hiányzott, valamiből meg túl sok volt.

Christelle Dabos: hát igen, a sorozat befejezése... de azért kíváncsi leszek rá, ha ír bármi mást is.

Kedvencek és csalódások:

Hű, de nagy csalódásaim nem voltak, inkább csak olyan meh-élmények. Dührohamot sem kaptam semmitől, bár A tükörjáró végét nehezen bocsátom meg. Hasonló volt A barackfa titka, a Gyanakvó elmék, ami egyszerűen unalmas volt, nem szólt semmiről. A kis Nicolas sem tudta azt adni, amit anno, mikor franciául tanultam.

A kedvencek között idén is sok az ifjúsági, A könyvvadászok, az Óramágusok, Bliss, Sajogi Stefánia, William Wenton stb. Vajon mit árul el ez rólam, vagy az általam választott könyvekről? Inkább nem gondolkodom rajta.

Harry Potter:

Hát igen, van még ebben a franchise-ban. :D

Szerettem volna megvenni a MinaLima-féle illusztrált első részt, de nem jött össze. Majd később.

Ellenben megvettem és elolvastam a Legendás állatok illusztált változatát és A mágia történetét. Mindkettő szép kiállítású, sok érdekességet tartalmazó kiadvány.

A blog:

Elképesztően kevés posztot írtam, összevissza 12-t, és azoknak is egy része recenzió volt, úgymond, kötelező. Bevallom, nem élvezem már az írást, bár mondandóm lenne, csak írná le valaki helyettem. :D Nem ígérem, hogy többet fogok blogolni idén, de egyelőre nem is hagyom abba.

Tervek idénre:

Egy ideje fogalmazódik már bennem, hogy átállok angolra azoknál a sorozatoknál, amik magyarul félbeszakadtak.

Egyébként meg csak legyen időm olvasni, és találjak jó könyveket. :)

Bocsánat, de nincs most türelmem képeket keresni, különben sosem lesz kész ez a poszt, szóval most itt befejezem. :)

Theodora Goss: Az alkímista lányának különleges esete - zanza

Jó sokáig vártam az e-változatra, közben már kb. "mindenki" kiolvasta, akit érdekelt; és sorra csak olvastam, hogy hú, így megy úgy, de szuper volt. Be kell vallanom, de kb. feléig nem értettem a pozitív értékeléseket, pedig volt ebben minden, ami a gótikus, viktoriánus rémtörténetekből, krimikből ismerős lehet: Jekyll és Hyde, Dr. Moreau és az állatemberei, Sherlock Homes és Watson, a Hasfelmetszőt idéző megcsonkított, halott prostituáltak, említés szintjén még Van Helsing is, és mégsem tudott megragadni.

Jó darabig azt sem tudtam eldönteni, hogy a szereplők közbeszólásai inkább idegesítenek vagy szórakoztatnak, de aztán úgy döntöttem, hogy inkább mulattató, főleg, ahogy lassan megismertem a lányokat.

Később rájöttem, hogy talán azért volt olyan lassú nekem a történet, mert össze kellett hozni az összes szereplőt, és ez sok időbe telt. Aztán a könyv 2. felében már beindult a cselekmény, több mindenre magyarázatot kapunk, és a végén megelégedve csuktam be a könyvet.

Várom a 2. kötetet, főleg, hogy a szerző elárulta, nagy része Budapesten fog játszódni. Erről jut eszembe, érdemes elolvasni a végén a szerző jegyzetét!

10/7 (de remélem, lesz ez még jobb is)

Christelle Dabos: Visszaverődések viharában (A tükörjáró 4.)

Vágjunk is bele a közepébe! Minél több idő telik el, mióta befejeztem, annál dühösebb vagyok a végéért. Nagyon nem ilyen végre számítottam, és szerintem abszolút nem is így építette fel a szerző, hogy ez várható legyen.

Ez az egész istenkeresős meg a Másik keresős izé eleve zavaros volt, és bár az egész könyv nagyjából a magyarázatára ment rá, mégis úgy érzem, gőzöm sincs, mi volt ez az egész. Pár dolog világos lett azért, hogy miért is volt Ophélie olyan kis ügyetlen, és hogy mi történt a világokkal, de a mikéntje és az egésznek az értelme homályos maradt.

Na, de ez még nem zavarna annyira. A könyv közepén lett elegem a különféle képességekből, amiket kb. mindenki arra használt, hogy másokat kihasználjon és/vagy ártson nekik. Na, de még ez is elment volna, ha nincs ott az a nyomorult vég. És most spoileresen folytatom.

Jó, azt még elfogadtam volna, hogy Ophélie-nek nem lehet gyereke, majd besegítenek Victoire vagy a lány számos unokahúga- és öccse nevelésébe, de hogy elvesztette az ujjait, Thorn meg beszorult a két világ közé, és bár nyitva maradt a kérdés, némi reményt sugallva, hogy esetleg megtalálják egymást, ez akkor sem volt tisztességes lezárás, és rettentően bosszant, hogy ilyen véget ért a sorozat. Hacsak nem lesz mégis folytatás. Úgy szerettem volna azt olvasni, hogy Ophélie megkéri Thorn kezét, meg hogy a lánynak sikerül feloldania végre a férfi zárkózottságát és önmarcangolását, ahogy megfogadta, de nem, újra szét kellett őket szakítani.

Spoiler vége. 

Azt mondják, hogy minden jó, ha a vége jó, és biztos, hogy van ebben valami. Sajnos, nagy valószínűséggel ez a béna befejezés marad meg a fejemben, pedig az előző részeket mennyire szerettem. Teljesen megértem azokat, akik csalódtak (elolvastam pár értékelést GR-en), állítólag tüntetés is volt, hogy a szerző változtassa meg a végét, ami szerintem túlzás, de együtt tudok érezni velük.

Egy könyv az író szellemi terméke, vagyis azt ír bele, ami akar, viszont, ha már el akarja adni nekem, pénzért - és rendesen fizettem érte - akkor már felelősséggel tartozik azért, amit elad nekem. Legyen logikus, szépen felépített, ha sorozat vége, lezárt szálakkal stb. Sorolhatnám. Különben olyan, mintha becsapna. Igazán kár, hogy így fogok emlékezni rá. 

Amit mindenképp meg kell említenem, a fordítás, ami most is zseniális volt, pedig nem lehetett könnyű dolga Molnár Zsófiának pl. az összekeveredő szavaknál, az Isten-Itschen fordításánál, és úgy egyáltalán az egész ágazó-bogazó történetnél. Kíváncsi lennék, ő értette-e az egészet. :D Ezenkívül jópofa szavakat alkotott, pl. a "morcolta a szemöldökét" kimondottan tetszett, de a karok és más testrészek "pörsentek ki" belőle is képletes, meg volt még egy, amit nem tudtam megjegyezni, zsuzsogott, vagy valami ilyesmi talán. Határozottan sokat lendített a könyv élvezhetőségén.

GR-en 4 csillagot adtam rá, de csak az egész sorozat miatt, itt most szigorúbb leszek:

10/6

J. K. Rowling: Az Ickabog - zanza

A könyv felénél azt gondoltam, ez egy nagyon-nagyon szomorú mese, a kétharmadánál még csak 6 pontot adtam volna, a legvége húzta fel 7-re. Talán 8-ra.

Van ebben a könyvben mindenféle borzalom, gyilkosságok, halál, ármány, börtön, Dickenst megszégyenítő árvaház, gyűlölet stb. Komolyan, már azon sem lepődtem volna meg, ha nem happy end lesz a vége. Talán nem spoiler, hogy de, hála istennek, legalább a vége jó lett. Azért a "szűrletés" elég bizarr volt.

Jó, jó, ha belegondolunk egy Grimm mesébe, hasonlókat találunk, de én egy mesétől varázslatot várok, és nem társadalomkritikát.

Nézegettem a kommenteket GR-en, és felháborító, hogy sokan a könyv olvasása nélkül adtak rá egy pontot, kizárólag Rowling állítólagos "transzfób" viselkedése miatt. Ha nem olvasta, ne mondjon róla véleményt.

Tartok tőle, ezzel kevesen fognak egyetérteni, de ez van. Sajnos, egyre inkább úgy tűnik, Rowling nekem egykönyves szerző lesz, már ha a HP-t elfogadjuk egy könyvnek, lévén, hogy sorozat. Az átmeneti üresedést sem szerettem, a Strike-sorozat meg valószínűleg sosem kerül elém, ha nem lepleződik le az álneve. És bár nem utálom, de rajongó sem lettem.

Azért még reménykedem, hogy képes lesz olyat írni, ami ugyanúgy vagy legalább hasonlóan el tud varázsolni, mint a HP.

A könyv kivitelezése szép, a gyerekrajzokról inkább nem mondanék véleményt. A fordítás a szokott Tóth Tamástól megszokott színvonalú, bár a "szűrletés" nekem nem annyira jött be, igaz, jobbat sem tudnék helyette, no, de nem is az én dolgom, hogy jobbat találjak ki.

10/7

J. R. R. Tolkien meséi

Tolkien négy, viszonylag hosszú meséjét tartalmazza a kötet. Mindegyik más hangulatú és stílusú, de mindegyikben felismerhetők Tolkien stílusjegyei.

A kóborló és a varázsló a leghosszabb és talán a legmesésebb, a szó hagyományos értelmében. Egy kiskutyáról szól, amelyik felbosszant egy varázslót, aki büntetésből játékkutyává változtatja, és onnantól fogva sok-sok kalandon át próbál hazajutni. Feljut a Holdra, találkozik a Holdbéli Emberrel, sellőkkel barátkozik, sárkány elől menekül stb. Egy bajom volt vele, elég nehezen kiejthető nevek találhatók benne. Viszont nem sokkal a könyv olvasása előtt láttam a Tolkien c. életrajzi filmet, ezért aztán a fejemben szinte végig Szatori Dávid hangján hallottam a mesét, mivel ő szinkronizálta a szerzőt. 

Bájos, kedves történet, tele fantáziával és kalanddal.

A sonkádi Egyed gazda egy középkori történet, engem kissé a Don Quijotéra emlékeztetett, legalábbis annyiban, hogy Egyed gazda éppúgy nem volt igazi hős, mint De la Mancha lovagja. Egyed gazda tulajdonképpen véletlenül elűz egy sárkányt, és onnantól fogva hősként ünneplik. A szerencse és véletlen aztán többször is a segítségére siet, egyre magasabbra emelkedik a ranglétrán, és végül kiskirály lesz belőle. Ebben a mesében inkább a finom irónia uralkodik, kimondva nem szerepel, hogy Egyed gazda a véletlennek köszönheti a szerencséjét, de mégis teljesen világos.

A woottoni kovácsmesternek én más címet adtam volna, mivel inkább mesterszakácsokról van benne szó és tündérekről. Bevallom, bennem ez hagyta a legkevesebb nyomot, bár a mesterszakács inasának kiválasztása érdekes volt.

Az utolsó mese, A levél egy disztópikus jellegű, melankólikus történet, amiben egy festő szeretne lefesteni egy fát, levélről levélre haladva. A cím is falevélre utal. A nem éppen vidám történet ellenére sem éreztem a szomorúnak a mesét, van benne valami, ami reményt adó és pozitív. Bizonyította, hogy bármilyen körülmények között is lehetünk jobbak.

A könyvet Alan Lee, a Gyűrük ura filmváltozata rajzmesterének szép illusztrációi díszítik és egészítik ki.

Jó bevezetés lehet ez a kötet azoknak, akik még nem olvasták Tolkien más, nagyobb lélegzetű műveit, és kellemes, maradandó kiegészítés azoknak (mint nekem), akik már túl vannak egy vagy több művén.

Az olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!

10/9

Dr. Isabella Wentz-Dr. Marta Nowosadzka: Hasimoto-betegség

Az ember ilyen könyveket szerintem akkor olvas, ha valamilyen formában érintett, nos, én azok közé tartozom, akik ebben a betegségben szenvednek. Nem olyan régen tudtam meg, még nincs egy éve sem, és - bár nem bántanék meg egy orvost sem - a magyar egészségügyről azért sokunknak van nem épp pozitív tapasztalata, és esetemben is addig terjedt a dolog, hogy felírták a hormongyógyszert. Eléggé elítélendő módon nekem ennyi nem elég, és kutakodni kezdtem. Elolvastam ezt a könyvet, de nem voltam vele maradéktalanul elégedett. Egyrészt maga ez a szellemi vezető dolog fura volt, nem tudom, higgyek-e az ilyesmiben vagy sem, másrészt az első kb. 150 oldal arról szólt, hogy mindennek az oka az Epstein-Barr vírus, amit egy mondatban is le lehetett volna írni, és ami nekem azért kicsit vérszegény volt, így aztán nagyon megörültem, mikor láttam, hogy megjelent ez a könyv. Igaz, megszólalt a fejemben a vészcsengő az alcím olvastán (Pajzsmirigybetegek kézikönyve a gyökeres életmódváltáshoz), mert az ilyesmi azt szokta jelenteni, hogy azonnal, de rögtön hagyjak fel minden olyan étel fogyasztásával, amit eddig megszoktam és szerettem, de szerencsére ezúttal feleslegesen aggódtam, de erről majd később.

A szerzők, de elsősorban Isabella Wentz, akinél sajnos, egészen fiatalon kialakult ez a betegség, először alaposan végigvezetik az olvasót a pajzsmirigy működésén, betegségén, a Hasimoto-betegségen, az autoimmun betegség mibenlétén. Külön tetszett, hogy minden fejezet végén van összefoglaló a főbb tudnivalókról, mivel a fejezetek azért elég tömények voltak nekem, a sok idegen, orvosi szóval. Tömények, de érthetőek, olvasás közben tökéletesen megértettem mindent.

Arra jutottam, hogy az okok között kb. ott van minden (az Epstein-Barr vírus is, de bőven nemcsak az), így aztán ember legyen a talpán, aki ki tudja védeni. Modern, egészségtelen életmódunk termékeny táptalaja minden vacaknak. Az okok után megtudhatjuk azt is, hogy mi minden lehet még a következménye a betegségnek. Elárulom, jó sok minden. Olvasás közben azért felmerült bennem egy s más. Nem tudom, Amerikában hogy van, de attól tartok, ha beállítanék az orvosomhoz azzal, hogy szerintem alacsony a lúgos foszfatáz szintem vagy nem jól működik a mellékvesém, mit kapnék... Nem biztos, hogy azonnal vizsgálatra küldenének, előfordulhat, hogy máshová...

Még a könyv elején azzal kecsegtetnek, hogy az orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan Hasimotót vissza lehet fordítani, és a könyv 2. felében ehhez kapunk részletes útmutatót. Táplálkozási tanácsok, méreganyagok, intoleranciák, táplálékkiegészítők, mindenféléről szó esik, de szerencsére semmi sem erőszak, hogy úgy mondjam. Lehetünk magunkkal türelmesek, egyszerre elég, ha egy-két dolgon, és szép lassan, fokozatosan változtatunk. Pl. glutén és laktóz. Én ezt eddig felesleges hóbortnak tartottam, de kezdek lassan másképp gondolkodni. Azt nem tudom, hogy tényleg árt-e, ha ezeket eszem, de majdnem biztos vagyok benne, hogy attól bajom nem lesz, ha kihagyom. Ami még szerencse, hogy manapság azért már elérhetőbbek a glutén- és laktózmentes termékek, pár éve-évtizede egy ilyen étrend jóval nagyobb gondot okozott volna, elérhetőbbek az egészséges táplálékok, étrendkiegészítők stb.

Mindenesetre rendkívül sok mindenre kell figyelni, ami azért nem egyszerű, így nem kis feladat ez az egész életmódváltás. Nem is lehetetlen, úgy látom, és a fokozatosságot betartva megoldható. Rájöttem, hogy egy halom mindent kellene szednem, adott mennyiségben, ami egy normál multivitaminban nincs meg, és elgondolkodtam, hogy milyen jó lenne, ha be lehetne menni egy gyógyszertárba, és azt mondani, keverjenek össze egy olyan készítményt, amiben azok és akkora mennyiségben vannak, amikre nekem épp szükségem van. De ez még a jövő zenéje.

Részletes táblázatok vannak arról, hogy mit jó enni és mit nem, hogy mi ártalmas, hogy miket kellene szedni, és hogy egyes élelmiszerek pl. mennyi higanyt vagy jódot tartalmaznak. Szomorú ellentmondás, hogy míg a jód általában jót tesz a pajzsmirigynek, a Hasimoto esetében épp fordítva van, és elképedtem, hogy mi minden tartalmaz jódot. De még ezenkívül sok minden mást is bemutatnak a könyvben, amit itt lehetetlen lenne felsorolni. Pl. hogy még a kozmetikumok, sminkek is milyen mérgezőek tudnak lenni, a tisztítószereken meg meg sem lepődtem.

Mivel a könyv amerikai, így nem tudom, ezek az adatok hazai viszonyokra mennyire pontosak, és a könyv végén felsorolt táplálékkiegészítőket sem tudom nálunk beszerezni. Talán ez az egy, ami miatt hiányérzetem volt, jó lett volna egy kiegészítés magyar adatokkal. De nagy egészében nagyon hasznos könyvnek találtam, egyes tanácsait már el is kezdtem megfogadni. Kíváncsi vagyok, a legközelebbi vérvétel eredménye tükrözi-e majd.

10/9

Az olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!