Keresés ebben a blogban

2012. december 17., hétfő

Yann Martel: Pi élete

A különös Jane Eyre eset után egy újabb különös könyvre bukkantam, amely állítólag igaz történetet mesél el. Az indiai Pi Patel Kanadába tart szüleivel egy hajón, de útközben hajótörést szenvednek. Ez még talán nem lenne annyira különös, de az, hogy a hajó Pi szüleinek állatkertjét szállította, és a fiú mentőcsónakjába kerül egy zebra, egy hiéna és egy bengáli tigris, már nem nevezhető szokványosnak. Eddig talán még nem spoilereztem, mivel a napokon belül a mozikba kerülő filmváltozat kapcsán annyit hallani a történetről, hogy ennyi már mindenki számára kiderülhetett.

Először Pi indiai életéről olvashatunk. Hogy honnan kapta a különös Piscine Molitor nevet - ez Molitor uszodát jelent franciául. (Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy a szülőknek milyen morbid humoruk tud lenni, és hogyan tudnak jó alaposan kiszúrni a gyerekükkel egy ilyesfajta név segítségével. A Piscine-ről mi jut eszébe a többi gyereknek, hát persze, hogy a pisis.) Ezt aztán középiskolában Pi-re rövidíti, arra a bizonyos végtelen számra, amit a matekból jól (?) ismerünk.

Jó néhány érdekességet megtudunk az állatkertről. Nagyon izgalmas volt például számomra, hogy van egy bizonyos távolság, amit az állatok szeretnek megtartani maguk és az emberek között. Ha ez nincs meg, megpróbálják megnövelni a távolságot, ha nem sikerül, nyugtalanok lesznek. Megtudtam (bár ezt már a mentőcsónakos résznél), hogy a hiénák korántsem azok a gyáva, megvetendő lények, akiknek mi tartjuk őket, hanem valódi gyilkosok, akik képesek az embert is megölni.

Megtudjuk, hogy Pinek érdekes elképzelési vannak a vallásról, ugyanis egyszerre szeretne mohamedán, keresztény és zsidó lenni. Sőt, gyakorolja is mindhárom vallást, úgy, hogy erről sem a szülei, sem a három vallás földi képviselője nem tud. Hatalmas jelenet volt, mikor egy parkban összetalálkozik Pi, a szülei és a három vallási képviselő...

A vallási fejtegetések, bár érdekesek voltak, mégsem tudtak lekötni. Arról akartam olvasni, ami miatt belekezdtem ebbe a könyvbe, hogy hogyan élte túl Pi a hajótörést egy tigris társaságában. (Hamarosan ugyanis már csak a tigris marad, szerintem kitalálható, hogy miért.) Így a bevezető nekem túl hosszúra nyúlt, ami miatt kénytelen vagyok levonni egy pontot.

De aztán elkezdődik a kaland (bár az ilyen kalandtól a Jóisten mentsen meg!). Pi szülei arra kényszerülnek, hogy bezárják az állatkertet, és úgy döntenek, Kanadába költöztetik azt. Útközben azonban elsüllyed a hajó, és Pi belekerül abba a bizonyos mentőcsónakba, emberként egyedül három állattal.

Részletes leírást kapunk a hajótörés napjairól (277 nap, uramatyám!), hogy hogyan szerzett élelmet, vizet, hogyan úszta meg, hogy a tigris felfalja... Annak ellenére, hogy igaz történet, mégsem valamiféle útleírást vagy naplót kapunk, hanem egy olvasmányos, izgalmas, néhol félelmetes regényt. A fele környékén kezdtem úgy érezni, hogy az Ezeregyéjszaka Szindbádjának történetét olvasom, olyan hihetetlen dolgok történtek Pivel. A sziget pl., ahol partra vetődtek, nappal maga a paradicsom, de éjjel... De erről nem árulok el többet, mert az már tényleg spoiler lenne.

A könyv harmadik része magnófelvételeket mutat be. Két japán szeretne többet megtudni a hajó elsüllyedéséről, ezért felkeresik Pit, és a könyvet író kanadai férfi rendelkezésére bocsátják a felvételeket. Az eleje nagyon vicces volt. Pl. a japánok nem akarnak hinni Pinek, és azt mondják, csak azt hiszik el, amit látnak. Percekig nevettem Pi válaszán: És sötétben mit csinálnak? De aztán megkeveredtem. Pi, látva, hogy hazugnak gondolják, előad egy olyan történetet, amiben nincsenek állatok, és jóval hihetőbb. Teljesen összezavarodtam, hogy akkor most melyik történet az igazi. Én azt gondolom - remélem - hogy az állatos, és a másikat csak a japánok kedvéért találta ki.

Ezek után nagyon szeretném látni a filmet. A trailer alapján elég mesésnek tűnik, ami nekem nem igazán tetszik. Bár Pi úgy meséli el a történetet, hogy az olvasó inkább eltátja a száját, mint fél, azért 277 napig hánykolódni a tengeren egy tigris társaságában nem nevezhető mesébe illőnek. De igazából csak akkor lenne jogom véleményt alkotni, ha látnám a teljes alkotást. Amit biztosan meg is teszek majd egyszer.

10/9

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése