Keresés ebben a blogban

2013. január 1., kedd

Diana Peterfreund: Ébredj velünk

Sokan azt mondják, a könyvekből készült filmfeldolgozások sosem, vagy legalábbis nagyon ritkán ütik meg a mértéket. Sajnos, sok igazság van ebben, ámbár azt is tudomásul kéne venni, hogy a könyv meg a film két külön műfaj, más eszközökkel, más módszerekkel.

Ezúttal azonban a fordítottja történt, Diana Peterfreund a 2010-es azonos című film forgatókönyve alapján írta meg a regényt. Mivel a filmet láttam, kíváncsi lettem, milyen lehet a könyv.

A regény, ha az emlékezetem nem csal, pontosan követi a film cselekményét, így különösebb meglepetés nem ért. Azzal, hogy nem látom, csak elképzelem az eseményeket, a képi humor jó néhány forrása hiányzik, de ez nem is lehet másképp. Cserébe viszont nem látom Rachel McAdams idegbeteg, hiperaktív fel-alá rohangálását, ami viszont a filmben meglehetősen zavart. Ha nem tudnám, kik a film szereplői, én bizony másképp képzelném el őket a könyvbeli leírások alapján. De azt hiszem, ez egyáltalán nem baj, azt jelzi, hogy az írónőnek sikerült önálló, hús-vér szereplőket megalkotnia, akik nem a filmes figurák másolatai.

Egyvalamit nem értettem, de ez spoileres, úgyhogy ha valaki nem látta-olvasta, a következő bekezdést hagyja ki! Jerry felveszi Beckyt a Pirkadathoz, majd egyszer csak elejti, hogy azért, mert a csatorna meg akarja szüntetni a műsort, és úgy gondolták, egy tapasztalatlan, fiatal lány úgysem tud kezdeni semmihez vele. Amikor a jóslatuk először bejönni látszik, Jerry rettentő dühös lesz Beckyre. Miért is? Hisz ez volt a tervük!

A fordítás korrekt lett, amolyan csajos, de jó értelemben, ám egy dolognál meghökkentem. A lobbit tényleg használják nálunk előcsarnok értelemben? Eddig csak másik jelentését tudtam. Ami meg már a Papíron prímában is feltűnt, hogy viszonylag gyakran esznek egy bagel nevű péksüteményt. Arra gondoltam, hogy ez nem azonos a bégellel? Viszont a google szerint is bagel, úgyhogy most kissé megzavarodtam. Vagy csak átvettük az angol írásmódját? Viszont akkor hogy ejtjük?

Összességében egy aranyos, szerethető, laza, csajos könyvet kaptam, ami hozta, amit elvártam tőle. Nem kellett félnem tőle, sem bonyolult mondatokkal és mély filozófiai mondanivalóval gyötörnöm az agyam, ha éppen fáradt voltam. Kikapcsolt és szórakoztatott.

Ja, és még valami! A filmben Adam azt mondja Mike Pomeroyról, hogy ő a 3. legborzalmasabb ember a világon, de, ha jól emlékszem, nem hangzik el, hogy ki az első kettő. A könyvben igen. De nem árulom el, akit érdekel, olvassa el!

A könyvet köszönöm a kiadónak!

A pontozással picit bajban voltam, mert kb. fej fej mellett van a Papíron prímával, de az mégis egy hangyányit jobban tetszett. Talán csak azért, mert nem ismertem a történetet, de mégis. Így lett:

10/7,5

Ui.: Az Emerson & Tsa kapcsán panaszkodtam a magas postaköltségre (futárszolgálat, ill. vidéki átvételi hely esetén), úgy tisztességes, ha elmondom, van már olcsóbb megoldás is. Lehet postai úton kérni a szállítást, akár postán maradóra is, és vannak outlet könyveik is (szépséghibásak, de tartalmilag tökéletesek), jóval olcsóbb áron. Érdemes benézni.









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése