Keresés ebben a blogban

2016. augusztus 1., hétfő

Bernard Cornwell: A fakó lovas (Angolszász krónikák 2. rész)

A könyvből készült sorozat ötödik részét nézve, mikor semmi sem volt ismerős, gyanússá kezdett válni, hogy itt már nem pusztán arról van szó, hogy a könyv és a sorozat ennyire eltér, hanem, hogy ez bizony már a könyvsorozat második részének feldolgozása. No, uccu neki, olvassuk el gyorsan a 2. kötetet! Habár nem lettem a könyvek rajongótáborának tagja, de mégis érdekelt, hogy szőtték tovább Uhtred, a dánok és Alfréd sorsát.

Szívem szerint csak annyit írnék, hogy részemről ennyi, a többi könyvet nem olvasom el, de azt hiszem, a blogom olvasóinak jár némi magyarázat. Szívesen ráfognám, hogy azért nem kötött le, mert már ismertem a sztori nagy részét a tévésorozatból, de nem erről van szó. Először is elég jelentős változások vannak, ahogy az általában lenni szokott, ha egy könyvet filmmé vagy sorozattá alakítanak, másodszor, sosem szokott zavarni, hogy ismerem a történetet, ettől még gond nélkül el szoktam olvasni a könyvet.

Az sem lehet baj, hogy úgymond "fiús" olvasmány, olvasok én ilyet is, sőt, épphogy rózsaszín romantikus "lányos" könyveket nem olvasok szinte soha. Na jó, minden szökőévben egyet. Bár az tény, hogy a csatajelenetek nem érdekeltek, egyszerűen az ilyesmit jobb látni, és mivel nincsenek meg az ismereteim hozzá, nem tudom elképzelni az ilyen részeket. Ha pedig nem tudom elképzelni, akkor unni kezdem. De sajnos, a többi része sem tudott lekötni. Egyszerűen nem értem a könyvsorozat körüli felhajtást, a hatalmas népszerűségét, ahogy a Trónok harcáét sem.

Azt hiszem, a legnagyobb bajom, hogy nem tudtam megszeretni vagy megutálni a szereplőket. Uhtred forrófejű, sokszor beképzelt (bár még mindig jobb, mint a tévésorozatbeli ábrázolása), rosszul dönt, de jó harcos, és végül is elmondható róla, hogy hűséges. Önmaga hülyeségeihez is, de Alfrédhoz is, akinek esküt tett, hiába nem kedveli egyáltalán, és fogadott fivéréhez, Ragnarhoz is. Mégsem tudtam megkedvelni. Ez még nem lenne baj, ha tudnék akár csak egy szereplőt is mondani, akit igen. Ez viszont már nagy baj. Azonosulni kell valamelyik szereplővel, szeretni, drukkolni neki, utálni az ellenlábasait, stb., különben miért olvassam tovább? Nem?

És bár valamilyen szinten érdekelne, hogy mi lesz Uhtred további sorsa, annyira nem, hogy el is olvassam a többi könyvet. Talán megkeresek valami részletes tartalomismertetőt, és annyi bőven elég lesz belőle. Még csak azt sem mondom, hogy majd a sorozat következő évadaiból, mert az első évad még annyira sem tetszett, mint a könyvek. Sajnálom, ez nem nekem való.

A fordításról annyit, hogy most így utólag úgy gondolom, le lehetett volna fordítani az ealdorman, arseling, stb. szavakat, marhára nem értem, miért kellett így maradniuk. Egy-két szó, mint a wergild vagy fyrd oké, mert azokat megmagyarázzák, és nehéz is lenne egyetlen magyar szót találni rájuk, ami kifejezi a jelentésüket, de az arselingra teljesen jó lenne a zöldfülű, netán valami szaftosabb változata. Ráadásul még csak el sem magyarázzák a könyvben, hogy mit jelent. Az ealdormanre is biztosan lehetne valami jó szót találni, habár a "vezér, elöljáró" szavakat nem érzem egészen ideillőnek.

Ui. Majdnem a legvégéig nem jöttem rá, ki az a fakó lovas. Hát az apokalipszis lovasaiból a Halál.

10/6

Még néhány szót a könyv és sorozat eltéréseiről. Ha valaki még nem látta volna a sorozatot, annak számára a következő pár mondat spoileres lehet.

Először is nem értettem, hogy lett a könyvbeli Fehérlovas Sveinből Skorpa, hacsak nem lesz a későbbi könyvekben ennek jelentősége, és előbbre hozták a szereplőt.

Aztán persze, rengeteg szereplő és esemény kimarad, hiába sorozat, akkor sem fér bele minden, ez valahol természetes. Nem egy Hild nevű apácát visznek magukkal a mocsárba, hanem egy hol Eanflaed, hol Enflaed nevű szajhát. (Valamelyik alak egyértelműen elírás.) Hild is jön, de másképp és máshol. Iseult nem veszti el a jövőbelátó képességét, mikor már nem szűz, és számtalan ilyen. Alfréd a sorozatban jóval szimpatikusabb, "királyszerűbb", a könyvben egy folyton imádkozó, beteges szerencsétlenség. Aethelwold, az unokaöccse, akinek eredetileg kellett volna uralkodnia, a könyvben szép szál legény, jó harcos, a sorozatban meg egy nevetséges, iszákos kis mitugrász. Ezeknek a változtatásoknak viszont nem látom értelmét, ugyanolyan jók lettek volna szerintem, ha megmaradnak az eredeti tulajdonságok.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése