Keresés ebben a blogban

2017. november 29., szerda

2017-ben lezárt könyvsorozataim (+1 kakukktojás)

Bár még van néhány hét az évből, nem hiszem, hogy ennyi idő alatt lesz már olyan könyvsorozat, amit lezárnék, úgyhogy nyugodtan megírhatom ezt a bejegyzést.

Amikről korábban már esett szó, pl. az Időtlen szerelem trilógia, azokra most nem térek ki.

Kezdjük a kakukktojással!

Charlie N. Holmberg: Az üvegmágus (A papírmágus trilógia 2. rész)

Ennek ugye van még egy 3. része is, ami még nem jelent meg magyarul (bár angolul már igen), ezért nem illik a témába, de nem szeretnék róla külön bejegyzést írni, viszont néhány szót azért ejtenék róla mindenképp.

Figyelem, spoilerveszély azok számára, akik nem olvasták az 1. részt!

Mivel az első része engem teljesen beszippantott, nagyon örültem, hogy hamar kijött a 2. rész is. Pupi értékelése után kicsit tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni, de nem így lett. Végig izgalmas, akciódús, nekem nem tűnt túl akciódúsnak.

Talán kicsit elfogult is vagyok a sorozattal, ezért nem zavartak olyan dolgok sem, amiktől máskor a falra tudnék mászni. Pl. a "szeretlek, de nem lehetünk egymáséi" az egyik legidegesítőbb könyvfordulat, de most ez sem érdekelt. Ezek ketten olyan aranyosan epekednek, hogy nem bántam azt sem, hogy az egész (egyelőre?) elég elméleti.

Aztán ott van a mágus és az anyaga közti kötés, ami az első rész szerint felbonthatatlan, itt még kiderül, hogy mégsem annyira. Ezen én nem akadtam ki, miért árulnának el mindent kezdő mágusoknak? Teljesen érthető, hogy az ilyesmit titokban akarják tartani, hiszen akkor mindenki össze-vissza kötné magát mindenhez. Hová jutnánk, mi? :D A kötés felbontása viszont tényleg elég primitív, lehet, hogy némi gondolkodás után én is rájönnék.

Az üvegmágia szerintem nagyon menő, a tükrökben mászkálás, meg a különböző varázslatok nagyon érdekesek voltak, de azért a papírmágiát se kicsinyelljük le! A helyettesítős papírfigura szerintem tök szuper volt!

Összességében nekem ez a rész is nagyon tetszett, Grath és Saraj rendkívül ijesztőre sikeredtek, nem szeretnék összetalálkozni velük.

A borítója gyönyörű, nekem még jobban tetszik, mint az első részé, Sánta Kíra munkája, nem tartották meg az eredetit, pedig azok is szépek.

Pl. ezek:



Várom a 3. részt, remélhetőleg az is ilyen gyorsan fog megjelenni.



10/9

"Nincs több rész" kategória

James Dashner: Az Útvesztő-trilógia

Nagyon röviden, üssetek fejbe, ha még egyszer disztópiába kezdek. Hiába tud izgalmas lenni, végig nyomasztó a hangulata, és nekem erre nincs szükségem.

Az Útvesztő esetében az 1. rész nagyon jó volt, mivel nem tudtam, mire számítsak, fenn tudta tartani az érdeklődésemet. A 2. résznél már sok helyen elvesztettem a fonalat, hogy mi miért történik, de még ez is izgalmas volt, a 3. részt viszont szimplán untam, és a befejezése is csak félig-meddig volt kielégítő.

Már olvasás közben úgy döntöttem, hogy van még ugyan egy előzmény-trilógia, de az már nem érdekel. A 3. kötet végén bele is lehetett olvasni, de nem hozta meg a kedvemet.

10/7

Charlaine Harris: Sookia Stackhouse-sorozat (aka True Blood vagy Southern Chronicles)

Sok évvel ezelőtt (mennyi is lehet? 5-6? több?) még a vámpír-vérfarkas-természetfeletti korszak "hőskorában" kezdtem ebbe a sorozatba az HBO-s sorozat hatására, és még angolul. (Megboldogult korszak, amikor nem vártam meg, míg magyarul megjelenik egy könyv, hanem már kaptam is elő az angol nyelvű változatot. Vajon visszajön még?) Aztán mikor elkezdték magyarul, úgy is megvettem a könyveket, és úgy 10. kötetig párhuzamosan olvastam őket. Akkor valahogy ráuntam, és évekre félretettem. Miért, miért sem (nem tudok konkrét okot mondani) az idén befejeztem az 5. évadnál félretett sorozatot, és a könyveket is. 

Az első pár kötetet nagyon szerettem, de valahol a 8. rész körül elkezdett untatni. A könyv felében úgy éreztem, nem történik semmi, valahogy egy ilyen típusú sorozattól nem azt vártam, hogy elmesélje, Sookie éppen mit csinál. Sookie takarít, Sookie visszaviszi a könyvtári könyveket, Sookie bélyeget vesz... Félreértés ne essék, nem az zavart, hogy Sookie emberi életét is elmeséli a szerző, hanem hogy teljesen feleslegesnek éreztem ilyen részletességgel. Mondok egy példát az utolsó részből (ha jól emlékszem) - nem szó szerinti idézet: Sookie-val beszélni akar valaki. "Megmososom a kezem, megtörlöm egy papírtörölközővel, és ránézek." Ez miért kell? Hogy papírtörölközővel törli meg a kezét. Kit érdekel? Nem lett volna elég, hogy ránézett? És ez megy a könyvekben folyamatosan, ami engem nagyon untatott, kizökkentett a történet folyamatából.

Szóval hosszú időre félretettem, és mikor folytattam az idén, ez az érzés meg is maradt a 11. rész végéig, de akkor már úgy voltam vele, most már befejezem, lesz, ami lesz. Aztán a 12-13. részben azt kaptam, ami miatt az elején megszerettem a sorozatot, és abszolút jó érzésekkel csuktam be az utolsó kötetet, ami egyébként hozott egy újítást, Sookie E/1-es elbeszélése mellett egy E/3-ast is kapunk egy elég ijesztő szereplő személyében, bár ezek viszonylag rövid szakaszok, a fő narrátorunk Sookie marad.

Nekem teljes mértékben tetszett a lezárás, Sookie élete elrendeződik, szerintem azzal marad, aki jót tesz neki. A sorozat jó emlék marad.

Jó lenne, ha egyszer kiadnák az összes kiegészítő írást, novellát, kisregényt egyben, elég sokat olvastam közülük, de nem mindet, van ezek között olyan is, ami jobb, mint némelyik teljes hosszúságú regény.

Az eredeti, rajzos borítók nekem jobban bejönnek, mint amikkel nálunk jelentek meg.

Pl. ez:

10/8

Nem kérek több részt, köszönöm!

Ide a Peter Grant-sorozat illik, de arról írtam külön, nem részletezem.

Nem jelent meg több része

Diana Wynne Jones: Chrestomanci krónikák

Három részt adtak ki magyarul, pedig jóval több van. Ráadásul, ha jól tudom, javítsatok ki, ha tévedek, nem is megjelenési vagy kronológiai sorrendben. Ezekből kettő egységes méretben és külsővel, a 3. teljesen eltér tőlük. Ezeket könyvesboltban kapni már nem lehet, kettőt antikváriumból szereztem, egyet a Rukkolán cseréltem. Kettőt évekkel ezelőtt olvastam, azokból már elég kevésre emlékszem, egyet az idén.

Az első, ha jól emlékszem, a Varázslatos élet volt, a borítója így néz ki:


Hát mit mondjak, kicsit "beszívott", nem? :D

A 2. volt a Christopher Chant 9 élete, és ez a borítója:



Ez is elég fura, nem?

Mindkét könyvben jelentős szerepe van Christopher Chantnak, aki varázsló. Nekem az ő figurája nagyon bejött, a hátán viszi a történetet mindkét könyvben, még ha az egyikben félig csak mellékszereplő is.

Ez a kettő keményborítós, míg a 3. puha, és kisebb, mint a társai. A címe pedig Vigyázat, boszi van az osztályban!

Ez a legfrissebb élmény, egy fura iskolában játszódik, ahová boszorkányárvák járnak, azaz olyan gyerekek, akiknek a szüleit máglyán elégették boszorkányság miatt. Ugyanis ebben a világban, az 1950-es években még volt boszorkányüldözés. Ez a könyv tetszett az elején legkevésbé, az iskola tanárai, sőt diákjai is elég ellenszenvesek voltak, de aztán talán mondanom sem kell, kiderül, hogy az egyik gyerek boszorkány, ami ugye, szigorúan tilos, és elkezdődik a nyomozás, vádaskodás, gyanúsítgatás. De mi van, ha nem is egy gyerek boszorkány? Az ébredő, de még nem kontrollált varázserő mindenféle vicces és izgalmas helyzeteket eredményez.

Nem értettem, ez mitől a Chrestomanci-sorozat része, de aztán, sajnos, csak a könyv 2. részében, de megjelenik Chant, és onnantól már a könyv is felfelé ível. Számomra innen vált igazán élvezhetővé a történet.

Elkövettem azt a hibát, hogy belenéztem a könyv végébe, pedig ilyen mostanában már ritkán van, és a lezárás azt sugallta számomra, hogy talán csak álmodták az egész boszi dolgot. De a könyvet végigolvasva, hála istennek, ennél sokkal elengánsabban oldották meg.

A fordítással volt egy-két apróbb bajom, de már csak a dzsömper szó maradt meg. Van ember, aki a pulóverre ezt a szót használja? Nyilván az angol jumper szó érdekes magyar átirata, a lunch-löncs mintájára, de ez borzalmas.

Nagyon sajnálom, hogy nem adtak ki több könyvet ebből a sorozatból, felkerült a "majd egyszer angolul folytatom" egyre növekvő listájára.

Az eredeti sorozat egyébként hét kötetből áll.

10/8  - ha csak az első kettőt nézném, 9 lenne, de a 3. sajna, lehúzza.










8 megjegyzés:

  1. Remélem hamar kijön a harmadik része is a Papírmágus trilógiának, és ez alapján azt hiszem neked az még jobban fog tetszeni, mint nekem, bár az nekem is nagyon bejött. Ezt egy kis visszaesésnek éreztem, de valóban nagyon izgik voltak a tükör és üvegmágiás dolgok. :)

    Lehet ám, hogy ez az én hülyeségem, hogy ne legyen annyi akció valamiben. :D :D De néha nagyon zavar, ha csak futkosnak és másznak fel s alá. :)

    Ezt a szeretlek de nem lehetünk egymáséi dolgot szerencsére nem tolták túl, ezért nem volt olyan idegesítő. Inkább csak aranyos, ez a forró kását kerülgetés. :)

    A kötéssel kapcsolatban: khmm, hát azért nem arról volt itt szó, hogy nem árulják el a kezdő mágusoknak, hanem hogy hú át ez lehetetlen, meg mennyire soha senki nem jött még rá... ehhez mérten még nevetségesebb ugye, hogy milyen szörnyen egyszerű megtörni és másikhoz kötni magad. :S Nekem ez nem volt olyan szimpi húzás így, valahogy máshogy kellett volna csinálnia, mert amúgy az, hogy Ceony átváltogatja a képességeit tök jó ötlet és ilyen sokoldalúan tehetséges lesz. :)

    Az útvesztőt akartam olvasni, de már nem akarom - nem miattad, már magamtól is letettem róla, nem kell mégse.

    True Blood: nekem nagyon bejött az első rész anno, mégsem folytattam... de megvettem 4-5 részt angolul, a szuper rajzos borítókkal, azok tényleg nagyon jók. :) Mondjuk nekem bejön a magyar is, legalább egységes, és mindig valami más a témára. :) Majd egyszer még vissza akarok térni Sookie-hoz, papírtörlő ide vagy oda. :D

    Dzsömper? What the actual fuck?!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, én is. :)
      Igen, valahol egyetértek veled, az a kötés dolog tényleg kicsit bénán lett megoldva. De ettől függetlenül szerettem a könyvet.

      Valahogy nem tudom elképzelni, hogy neked bejöjjön a True Blood végig. :) Ettől még lehet, hogy tévedek, persze.

      Hát igen, nem is emlékszem, hogy láttam volna valaha így leírva. 60-as évek szóhasználata. :D

      Törlés
    2. Én meg örülök, hogy neked így tetszett! :))) Alig várom, hogy olvasd a befejezőt is. :)

      Hát, most nem tudom én se, tetszene-e már pl ugyanannyira a True Blood első rész, mint akkor... A vámpírokat alapból nem is kedvelem, mégis akkor majdhogynem kedvenc lett az a rész. Aztán a folytatás elmaradt, ki érti ezt :D

      60-as éveké? oh, nem gondoltam volna. De nagyon szörnyen néz ki. Azt hittem először, hogy Dömper.

      Törlés
    3. Az én ízlésem is sokat változott az évek alatt, már alig nézek/olvasok természetfelettis sorozatot, a vámpíros-vérfarkasos meg már kb. egyáltalán nem érdekel.

      Mivel az 50-es években játszódik, talán a fordító ezekkel a szófordulatokkal akarta érzékeltetni a korszakot, nem tudom. De nekem maga a történet sem jött be kb. feléig.

      Dömper. :D Nem csodálom, nem egy gyakori szó, sőt.

      Törlés
    4. Igen, annyit változunk... Már félek néha a régóta várólistás könyvekhez nyúlni - pedig tartottam egy nagy szanálást is tavaly ősszel, és 50 könyv repült (nem mind került még házon kívülre ugye, de a polcról és az olvasási tervből kiestek végképp. :) )
      Hát, nekem biztos nem esne le, hogy ezzel azt a korszakot akarja a fordító érzékeltetni. Inkább csak, hogy jesszus, ez mi?! :D

      A Dömpert mint nevet akarták anyakönyveztetni, csak visszadobta az MTA. :D

      Törlés
    5. Ó, igen, le kell szoknom a gyűjtögetésről, de komolyan! Egyre több rossz könyvbe futok bele. Jó, nem nekem valóba. :)

      Jaj, istenem, milyen hülye szülők vannak! :O

      Törlés
    6. Én idén leszoktam! :D Vagy hát mondhatjuk, hogy leszoktam. Hosszú évek óta idén vásároltam/szereztem be/kaptam a legkevesebb könyvet, és nagyno tudatosan válogattam. :) Yeah. :)

      Hát, ja, de én már nem is csodálkozom... :) Lassan minden gyereknek nemnormális a neve, vagy szimplán a divathullámos. Alig várom, hogy visszajöjjenek az ilyenek, mint a Klára, meg a László, amik mennyire ki vannak kopva, pedig mennyire normálisak. :S

      Törlés
    7. Én jövőre le fogok. :D Túl sok vacak könyvhöz jutottam, mert hallgattam mások véleményére, meg a divatra. Ennek véget kell vetni. :D

      Rettenetes nevek vannak. :/ Még a nehezen kimondható csak-csak, de az ilyenek, mint a Dömper meg a Radiátor! :O Mit gondol az ilyen szülő? :O

      Törlés