Keresés ebben a blogban

2017. december 6., szerda

Erőszak, erőszak mindenütt...

"Utóvédként" csatlakozom a témázáshoz, ami "Az olvasó és az erőszak - Téged hogyan érint?" munkacímet viseli.

Röviden válaszolva: rosszul.
Bővebben: nagyon rosszul.

De viccet félretéve, jobban viselem, mint pár éve, évtizede, akkor az ilyesmi sokkal jobban megviselt, mint most, nyomott hagyott, akár még rémálmokat is okozott.

Most sem szeretem, ha bármilyen erőszak van a könyvekben (vagy bárhol máshol, filmekben, sorozatokban, ahol esetleg még látni is), még nem fordult elő, hogy szándékosan olyan könyvet kerestem volna, amiben erőszak van. Miért tenném? Más kérdés, persze, ha belefutok, vagy ha a könyv témája érdekel, és sejthető, hogy lesz benne erőszak is. De kimondottan az erőszakért még sosem kerestem olvasnivalót.

Sajnos, az erőszak már gyakorlatilag nem elkerülhető, még a mesék is tele vannak velük. Még mindig nem tudom megbocsátani A fiú, akit Karácsonynak hívtak igazmondó glimpijét, aki (ami?) daruhájjal fejeket robbantott, meg a földön guruló trollszemet, és a falra fröcskölő trolltutyit. Több helyen is olvastam bloggerektől, hogy ezt a könyvet majd felolvassák a gyereküknek. Komolyan, erről szeretnének nekik olvasni? És hiába voltak benne tényleg bűbájos részek, egyre sem emlékszem olyan élénken, mint erre a jelenetre. Nem értem, az írónak mi célja volt ezzel, és az is nyilvánvaló, hogy a folytatást sem fogom olvasni.

Már csak az a kérdés, hogy mekkora mértékű erőszak van a könyvekben, egy Piroskát bekapó farkas (ami azért egy ovis korú gyereknek épp elég trauma lehet) vagy felakasztás-kibelezés-felnégyelés kombó (ami Angliában járt a felségárulóknak). Mindenki dicséri pl. Mark Lawrence Széthullott birodalom trilógiáját, de olyan mértékű erőszakmennyiség van benne állítólag, ami miatt nem mertem belekezdeni.

Horrorkönyveket sem olvasok (és filmeket sem nézek) ebből kifolyólag, pl. Stephen King munkássága minden szinten kimaradt az életemből. Gerald Durrell egy horrornovellája kísért még ma is néha. Igen, annak a Durrellnek volt egy ilyen az egyik, több novellát tartalmazó könyvében (a többi egyébként a tőle megszokott állatos volt, amennyire emlékszem). Egy olyan szörnyről szólt, ami csak a tükörben létezik, azokban közlekedik, de amit megöl, az a valóságban is meghal. Utána napokig nem mertem a tükörbe nézni. Akkor vártam az első fiamat, és néha eszembe jut, hogy vajon az akkori félelmem befolyásolta-e valamiképpen azt, amilyenné vált. Ma már lehet, hogy sokkal kevésbé zaklatna fel, de 20 éve még komoly félelmet okozott. Amúgy gőzöm sem volt, hogy ilyen lesz az a novella, ki számított ilyenre egy Gerald Durrell könyvben?

A csataleírások csak szimplán untatnak, maximum sajnálom azt a rengeteg emberi életet, amit kioltanak.

Amit nem bírok még, az a nemi erőszak, gyerek- vagy állatbántalmazás. Ez utóbbit olyannyira nem, hogy még a Lassie-t sem szerettem emiatt. 

Ami még kiveri a biztosítékot nálam, az az öncélú erőszak, ami csak úgy ott van. Nem tudni, a szerző miért is tette bele, talán, hogy elborzasszon. Egy ilyen jelenet miatt vettem búcsút mindjárt az elején Neil Gaimentől, és nem is szándékozom folytatni az ismeretséget a műveivel.

Mindez azért nem azt jelenti, hogy a legkisebb mértékű erőszakot sem bírom elviselni, és már sokkal jobban el tudom választani a könyvet a valóságtól. Azok a jelenetek "esnek rosszabbul", amik akár a valóságban is előfordulhatnak, meg azok, amiket úgymond, nem tudnék kivédeni. Ja, és az  őrült perverzek, mert rájuk nem számít az ember. Pl. nem ijeszt meg annyira egy olyan rész, ahol a leendő áldozat éjszaka sétál haza gyalog egy rossz hírű környéken, mert ilyen helyeken nem mászkálok, de az olyan igen, ahol az őrült gyilkos véletlenszerűen szedi áldozatait, akik lehetnek akár nyugdíjas nénikék vagy kamaszfiúk is. Szóval, ami akár velem vagy a családommal is előfordulhat, az mélyebben érint. Az ilyen könyvekről rosszabb emlékeim maradnak, és ha tudom előre, hogy ilyesmi van benne, megpróbálom elkerülni.

Viszont, ahol élesen el tudom különíteni a könyvbeli valóságot a fizikaitól, ott nem annyira zaklat fel az erőszak. Ott van pl. a True Blood könyv- és tévésorozat, amiben aztán folyt a vér, csak úgy "nyüzsögtek" a halottak (még ha ez képzavaros is kissé), és mégsem voltak tőle rémálmaim.

Érdekes, hogy inkább sorozatok vagy filmek maradtak meg bennem, amik erőszakosak vagy ijesztőek voltak, könyvek kevésbé, talán, mivel azokat látni is lehet, olvasás közben meg tompítjuk a képzeletünket valamennyire, hogy jobban el tudjuk viselni.


Egyet nem értek. Vajon egy író miért ír ilyesmiről? A krimit még valahol értem, talán magánál a gyilkosságnál fontosabb a nyomozás. De már a horror, nekrofília, nemi erőszak megírása mit jelent az írónak? Mit akar vele közölni?


Még témázott:







10 megjegyzés:

  1. Igen, az utolsó mondatokon én is elgondolkozom, hogy miért írnak ilyet az írók. Mit akarnak kifejezni, hogy honnan jön az ihlet egy pedofil témájú könyvhöz. De amúgy fura, hogy bennem nem maradt meg Igazmondó Grimpli sztorija, én csak a jó részekre emlékszem. Lehet hogy már ignorálom az erőszakot, mert sok krimit olvasom, és hozzá vagyok szokva. Ez is tuti közrejátszik, hogy jobban megedzett. Ezt a tükrös sztori sok horrorfilmben is szembejön, meg vannak is ilyen babonák, A lány a tükörben Cecelia Ahern kisregénynek is ez a központi témája, és félelmetes...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, egyszer meg kellene kérdezni egytől, hogy miért írt ilyesmiről.

      Ha egy fantasyben olvasok ilyet, valószínűleg nem akadok fent rajta, de ez egy gyerekkönyv, és szinte fájdalmasan kirívónak éreztem onnan.

      Vajon miért félünk/félnek sokan a tükröktől? Benne vagy, és mégsem, érdekes dolog ez. :)

      Törlés
  2. Na, eljutottam hozzád is! :)
    Jaj az ilyen "bővebben"-es vicceket Apukám kedveli. :D Hogy vagy? Jól. Bővebben? Nem jól. :D
    Szerintem elég kevesen keressük kifejezetten az erőszakot a könyvekben - a krimi vagy thrillerkedvelők sem ezért olvassák a műfajt, hanem a suspense, a nyomozás, az izgalom, a lélektan stb. miatt. Az erőszak itt mindig ott van, kötelező járulék. :)

    Hű, ez A fiú, akit.. könyv elég brutálnak hangzik.
    Jajjj, az a Durrell-novella! Engem is kísért! De remek kis kitekintés volt, érdekes volt látni, hogy ilyet is tud Durrell bácsi. :) A piknik és egyéb kalamajkákban volt azt hiszem.

    Hmm, én a Lassie-t nem is olvastam. Őszintén szólva annyira nem vonzottak soha a kutyás történetek. A filmsorozatot se igazán kedveltem/néztem.

    Jaj, tényleg, Gaiman néha érdekes az öncélúskodás szempontjából. Én emlékszem, az egyik novellásköteténél megállapítottam, hogy mindegyikbe kellett rakjon egy f*szt!!! már olyan elegem volt belőle. :( Nálad mi verte ki a biztosítékot?

    Amit képen is látunk, az jobban beég valahogy, ez így van... a fejünkben máshogy keletkezik róla a kép is, és jótékonyan el is homályosítjuk néha. :) Ezért biztonságosabb terep az olvasás. :D

    A szerzők közül sokan vannak akik személyesen érintettek, és azért írnak róla szerintem. Pl. Alice Sebold, a Komfortos mennyországgal. A többi meg... csak szimplán aberrált na :D :D :D :D (mint Gaiman :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad lehet, talán nem sokan keresik szándékosan, de vajon akkor a horror rajongók miért szeretik a műfajt?

      Igazából ez volt a legdurvább benne, de annyira nem számítottam rá egy gyerekkönyvben, hogy talán ezért maradt meg ilyen mélyen bennem. A könyv 2. fele nagyon aranyos volt, de hiába, addigra már ez maradt meg bennem.

      Jaj, te is olvastad? Ugye, milyen borzalmas volt? :D

      Hát hm, az akasztott ki, (18 éven aluliak, huss!), hogy két pasi felakaszt egy harmadikat, akinek a halálakor úgy feláll a farka, hogy sisakot lehetett volna akasztani rá. Na jó, ne szórakozzunk! :( Erre én nem vagyok kíváncsi.

      Az aberrált írók. :D Meg kéne interjúvolni párat, hogy miért írnak ilyeneket. Tök komolyan érdekelne. :)

      Törlés
    2. A horror sem feltétlenül mindig az erőszakról szól, vagy nem elsődlegesen, hanem a félelemről, para-helyzetekről, katasztrófákról, ijesztő dolgokról. Erőszak is van persze csomóban, de inkább ijesztőek valamilyen szempontból, ezt én egy picit más mérlegre helyezném a brutál gyilkosságokat vagy lelkileg megterhelő tartalmú (például gyerekkínzás, gyerekmolesztálás) könyvektől.

      Gaimannél én a Tükör és füstre gondoltam. Ebben volt ez az akasztásos is? :D Erre nem emlékszem. Jaj anyám. :D Gaiman egyébként szörnyen hullámzó színvonalat nyújt...

      Jó interjútkérdés: ön miért ír ilyen aberrált dolgokat? :D

      Törlés
    3. Hm, nem tudom, sose "szerettem" félni, régen nagyon megviselt az ilyen jellegű történet (a mai napig nem mertem megnézni A bárányok hallgatnak-ot!), úgyhogy számomra rejtély, mit szeretnek az ilyesmin mások.

      Igen, igen, nem ugyanaz, valóban, de én mindegyiktől félek, ezért vettem őket egy kalap alá. :D

      Az Amerikai istenekben volt, az egyik legdicsértebb könyvében... Kb. azonnal abba is hagytam, pedig a történet érdekelt volna.

      :D Ugye? Én feltenném, ha odáig jutnék. :D

      Törlés
    4. Én néha szeretek horrort olvasni, de inkább csak óvatos horror-olvasónak aposztrofálnám magam. :) Meg ez nem olyan régóta van. A Madarak a dobozban pl. nagyon tetszett, de abban is volt azért lélektani vonal, és egyéb érdekességek, ami miatt érdemes volt olvasni, nem csak a paráztatás. :) (Már forgatják a filmet belőle Sandra Bullock-kal, jee!) Meg a Mélység érdekel még Nick Cuttertől, de már tologatom egy ideje, mert bizony ha annyira megijeszt, nem merek aludni, csak kislámpával... :D

      Az előbb kimaradt még egy "tartalmazó" a brutális gyilkosságokat után, de gondolom összeraktad a mondatomat. :D

      Jaaaj, na, pont az Amerikai istenekről is nemrég döntöttem el, hogy nem kell nekem, de most végképp meggyőztél. :) Pedig megvettem, meg az Anansi Boyst is, ami kapcsolódik hozzá részben és talán folytatása is (?) Én már kétszer nekiduráltam magam az Amerikai isteneknek, de egyszerűen nem megy... ami nem megy, azt meg minek erőltetni, annyi jó könyv van még. :) Így is épp elégszer futottam már lyukra az idén is. :S

      Örülne neked az interjúalany, nem egy uncsi, szokványos kérdés. :D

      Törlés
    5. Én még nem jutottam el odáig, hogy horrorra akadjak. Kétlem, hogy valaha is lesz ilyen, bár sose lehessen tudni. :)

      Jaaaaj, nem akartam, hogy ebből az jöjjön le neked, hogy ne olvasd el! :D Talán még a negyede előtt volt ez, igazán be se indult a történet. De már nem fogom megtudni. :) De ha már kétszer nekiálltál, és nem ment, akkor tényleg fölösleges. :)

      Hát nem az. :D Talán egyszer lesz lehetőségem rá. ;)

      Törlés
    6. Jaj ne izgasd magad, már eldöntöttem korábban is, hogy nem kell az Amerikai istenek. :))) Úgy érzem nem veszítek vele semmit, ez a jelenet meg csak megerősített. :))

      Törlés