Keresés ebben a blogban

2019. december 31., kedd

Évértékelő 2019.

És akkor, tádám, jöjjön az évértékelő! Az év utolsó hat órájában sikerült befejeznem a 46. könyvet. A Goodreads kihívásán 40 könyvet tűztem ki magam elé célul, és október környékén már kissé szidtam magam, hogy miért nem volt kisebb a szemem, ám végül nemcsak hogy elértem, de hat könyvvel meg is haladtam, azaz 115%-os eredményt értem el! Micsoda sztahanovista vagyok, a mindenit! Bár egy kicsit érdekes, hogy GR szerint 7 könyvvel vagyok előbbre. Nem vagyok egy matekzseni, de ez nekem nem jön össze. 40+6=47?

Számok, számok, számok

Ez az első év, hogy a kézzel vezetett füzetem mellett GR-en is vezettem mindent lelkiismeretesen, így most vannak csilivili statisztikáim, amik eddig nem voltak. Szóval, számmániások számára álljon itt pár adat.

13.476 oldalt olvastam idén, a legrövidebb könyv 29 oldalas volt (Lovranits Júlia: Macskakő), a leghosszabb 640 oldalas (Robert Galbratih: Halálos fehér). Átlagos hosszúság 293 oldal. Rajtam kívül legtöbben e pillanatban az Alice hálózatát olvasták (204.628 ember), érdekes módon múlt héten ez még az Átokvihar volt... A legkevésbé népszerű pedig Temesi Ferenc: Miért nem lettem...? c. könyve, amit rajtam kívül senki sem jelzett olvasottnak...

A 46 között egy angol nyelvű volt, a többi magyar. Továbbra sem tudok ilyeneket, hogy férfi szerzők-női szerzők, külföldi-magyar. És ezt ugyan GR nem számolta ki, de viszonylag egyszerűen leosztottam, hogy ez napi 36,9 oldal, jó, legyen kerekítve 37. Hm. Nem mondom, lehetne ez jobb is, de amilyen nehézkesen ment az év egy részében az olvasás, csodálom, hogy ennyi is összejött.

A beszérzéseket nem vezetem, így aztán nem tudom, hogy hány könyvet vettem, abból hányat olvastam el, stb...

Kedvencek és utáltak

Kiegyensúlyozott évnek tekinthető a 2019, csak két félbehagyásom volt, Scott Lynch: Locke Lamorra hazugságai és a mindenki más által imádott Hat varjú Leigh Bardugótól. Nem voltak nagyon utált könyveim, vagy nagy csalódások, de kimondottan nagy kedvencek sem, ámbár szerencsére, sok igazán jó könyvet olvastam idén. Sorrendet nem tudok felllítani, inkább csak felsorolok néhányat.

Amitől többet vártam: Halálos fehér. Robin és Strike kapcsolata érdekelt, de a nyomozós rész egy cseppet sem. Nem háborodtam fel annyira a Cameron Post rossz nevelésén, mint illett volna, egyszerűen azért, mert akkoriban másképp gondolkodtak az emberek. Befejeztem Kerstin Griertől a Silber-trilógiát, nem volt csalódás, de Az időtlen szerelem jobban tetszett. Első Rushdie könyvem nem jött be, nehézkes volt szerintem, és kusza. Vártam az Éjféli bál folytatását, de Az üveg hercegnő nem sikerült túl jól. Pipacs elég ellenszenves szereplő volt, bár a Hamupipőke történet beleszövése ügyes volt.

Ha már Hamupipőke, abszolút kedvenc lett a Stepsister, ami az egyik csúf mostohanővér történetét viszi tovább. A legjobb meseátirat, amit olvastam. Elgondolkodtató, hogy a csúnya nem feltétlenül csúnya, a gonosz meg gonosz, és attól, mert szép valaki, még nem tökéletes. Nagyon vártam a Bábel emlékezetét, amit imádtam is, én nem untam az elejét, de kétségkívül Ophélie teljesebb Thornnal, mint nélküle. Az egyetlen angol nyelvű olvasmányom, a Black Lyon nagyon vegyes volt, de ami ebben a három könyvben közös, hogy milyen fontos a kommunikáció és a bizalom minden kapcsolatban.

Sorozatok

2019-ben sok könyvsorozatot kezdtem el, folytattam, vagy fejeztem be. A fentebb említetteken kívül (Silber, Strike) végigolvastam a Magisztérium sorozatot, igazán izgalmas volt, gördülékeny és sok helyen eredeti (persze, sokszor jutott eszembe a HP, de szerencsére nem koppintás), de a HP-val nem ér fel. Igaz, azzal eddig még semmi sem ért fel. A lezárás ellenére folytatódott az Ambrózy báró kalandjai, és elvileg még lesz új rész. Részemről jöhet! Csak valaki szóljon már Gyula bának, hogy a lábjegyzeteket hanyagolja, vagy gyűjtse a könyv végére.

A meglepetés, hogy a Kicsi Charlie-nek lett folytatása, olyan szép csöndben jelent meg, hogy észre se vettem. A nevetés garantált volt most is. Szintén szinte lopva jelent meg Norbert Winney sorozatának 2. része, ami ugyanolyan kellemes, izgalmas és vicces olvasmány volt, mint az 1. rész. Remélem, lesz még!

Belekezdtem a Dresden-aktákba, ami régóta várta, hogy megvegyem, ill. A medve és a csalogány is nagyon jó élmény volt, 2020-ban biztosan sorra kerül a folytatása is. Bízom benne, hogy új részeket kap magyarul is A könyvvadászok és Az időutazó naplója. Ja, a Nevermoort majdnem kifelejtettem, pedig egyik kedvencem.

Egy sorozat nem tetszett, a Csellengő gyerekek. Az első része, a Minden szív kaput nyit nagyon-nagyon nem nekem való volt, pedig az alapötlet nagyon érdekes. Ezt nem folytatom.

Harry Potter...

HP nélkül még mindig nem telhet el év, nekem egyelőre inkább szerencsére. Megjelent a 20 éves jubileumi, "házas" Bölcsek köve kiadás magyarul is, némi vívódás után nem vettem meg, ellenben az illusztrált Tűz serlegét igen, ami pályázhat a legszebb borító címre is.

Borítók

És ha már borítók, az idén egy halom gyönyörű borítós könyvet olvastam vagy vettem, a HP-n kívül lenyűgözött még a Stepsister, élőben még szebb a sok csillogó üvegszilánkkal, de a Still Star-Crossed borítója is nagyon mutatós. Sorolhatnám, de lusta vagyok a polchoz menni, hogy átnézzem a könyveket. :D

Helyesírás...

Na, ez most az a pont, amit az utóbbi időben nagyon felbosszantott. Hogy mondjuk, fb-n micsoda igénytelen helyesírással jelennek meg posztok, kommentek, hagyjuk, azt se értem, hogy egyébként értelmes, sőt, diplomás bloggerek micsoda durva helyesírási hibákat követnek el egybeírás, különírás, toldalékolás terén, nagyon szomorú, de hogy a könyvek helyesírása micsoda gyenge lett, az meg egyszerűen felháborító. Legalább akinek ez a munkája, az tudjon helyesen írni. Egy kattintás egy online szótárban ellenőrizni.

Sikítani tudnék a "nemcsak" két szóba írásától (nemcsak... hanem is, nemcsak... de értelemben egy szó!), a "jólesik" két szóba írásától, ha nem az eső esik jól, és mostanában elég sokat sikíthatnék, mert olyan szinten elharapózott, hogy néha egy helyesírási 1984-ben érzem magam, ahol visszamenőleg eltörölték ezeknek a szavaknak a helyes írását (igen, ez itt két szó, mást jelent!), és mindenki agymosáson ment át, hogy elfelejtse.

A toldalékolás terén meg még nagyobb katyvasz van a fejekben, van, aki már mindent kötőjellel ír, ha kell, ha nem, van, aki meg azt se, ahol kellene. Lehet, hogy szőrszálhasogatásnak tűnik, de akármilyen jó egy könyv fordítása, szövege, ha meglátom ezeket a típushibákat, kizökkenek az olvasás folyamatából.

Remélem, hogy van valahol egy külön pokol a helytelenül íróknak, ahol mint Jacob Marleynak, lánc csörömpöl a nyakukban, aminek minden szeme egy-egy rosszul írott szó. Diszlexiások ne vegyék magukra, de akinek inge, az öltözködjön már fel! (Hofi után szabadon.) Nem állítom, hogy az én helyesírásom makulátlan, de ezek azért nagyon durva hibák, és nem egyszeri elírásokról van szó, hanem sajnos, következetes igénytelenségről, tudatlanságról, nemtörődömségről, nem is tudom, melyik a rosszabb.

A blog

A blogot bizony rendesen hanyagoltam, főleg az év 2. fele volt húzós munkaügyben és betegségek miatt, ha volt egy-két szabad percem, inkább olvastam, mint írtam róluk. Goodreadsen azért általában írok egy-két mondatot. 

Mindössze 18 bejegyzés született az idén, témázásban is alig vettem részt, sőt, a végefelé már el se nagyon olvastam a témázós csapat bejegyzéseit. :( Elsodort az élet, ez van. Jövőre talán jobb lesz.

Mindensetre, amíg bírok, maradok, és találkozunk 2020-ban is! BÚÉK!








7 megjegyzés:

  1. Azért ez egy nagyon jó lista! Sokat olvastál tavaly, remélem, idén sem lesz gyengébb!
    A legtöbb általad emlegette könyvet nem olvastam, néhány fent van a listán, párról nem is hallottam, már ezért is megérte elolvasni. Örülök, hogy Dresden tetszett, és igen, Harry Potter örök! ;)

    A helyesírás meg... Nos, ha már én is észre veszek valamit, akkor az tényleg durva szokott lenni, de azért mert valaki diplomás, hacsak nem nyelvész, nem biztos, hogy jó a helyesírása. Mint ismert, nekem sok problémám van elírásokból, betűcserékből, és ha valamit a szerkesztő progi nem húz alá, azt sokszor nem találom meg. De azért utána szoktam nézni dolgoknak, különösen az egybe vagy különírás, kötőjellel vagy sem kérdésben vagyok nagyon gyenge, de a találat nem egyértelmű sok esetben, mert a legtöbb oldalon még a régi helyesírási szabályokkal van fent minden, miközben néhány éve változott pár dolog, és ezt utálom. Mire végre valamit megtanulok már nem úgy van. :D Szerintem engedd el, vagy próbáld meg nem észrevenni. Nekem könnyű, mert 100-ból csak kettőt ha meglátok, de tényleg rontja az olvasási élményt.

    Tisztelt Böszörményi Gyula, le a lábjegyzetekkel! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is remélem. :) Az a jó, ha tudjuk egymás látószögét tágítani. :)

      Egyelőre nem tudom elengedni, annyira bosszant, és kizökkent. Talán az év egyik feladata ez lesz. :D

      Le velük! :D

      Törlés
  2. Szuper összegző lett! :) A Gr-számolását én se értem néha, de hát rá se ránts! :D Hány könyvet célzol meg 2020-ban?
    Tök érdekes, hogy nem vezeted a beszerzéseket! Mondjuk legalább nincs lelkifurdalásod, hogy sokat vettél-e! :D Jó módszer!

    A Stepsisterről tök sok jót hallok, most már engem is érdekel. A Tükörjárót pedig folytatom idén.
    Tök jó, hogy nem volt igazán utált, rossz olvasmányod.

    A helyesírás... egyetértek. Nagyon. Sikítófrászt kapok ezektől, amiket te is írtál, de az egyéb, rendszeresedő hibáktól is, rosszul használt, kitekert szállóigéktől, vagy attól, hogy a kiszemelni és a szemezni vele, szemezgetni valamiből totál összemosódik - ez főőőleg a bloggereknél, és összevissza használják. A nemcsak rossz használatától is feláll a szőr a hátamon, és igen, ha ezek meg ráadásképp könyvekben, nyomtatott szövegben fordulnak elő, amit elvileg (!) ellenőriz valaki hozzáértő is, többször, hát az szégyen. Kiveszik lassan a világból a pontosságra, szépségre, a helyesre törekvés igénye, és dúl az igénytelenség. :(
    De nem sokat tehetünk, csak annyit, hogy mi legalább odafigyelünk.

    A témázásban várunk vissza, legyél aktív! :D Persze csak amennyire jólesik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Asszem, maradok a 40-nél idénre is, az megugorhatónak tűnik. :)

      Valahogy tavaly (de fura leírni!) nem volt rossz könyvem, igaz, kiemelkedően jó sem, de "jó" meg elég sok. :) Tudod, már ennek is örülök. :) A Stepsister meg A tükörjáró nagyon jó élmények voltak, ilyenekből jöhetne még sok. :)

      Ahogy mondod! Fordítóként aztán még fájóbb a sok-sok rosszul használt kifejezés. :( Tényleg szomorú, hogy veszik ki az igényesség az emberekből. Igazad van, annyit tegyünk meg, hogy amennyire tudunk, mi odafigyelünk rá.

      Szeretnék, de többnyire nem kedvfüggő. :/ Sajnos, nincs mikrofon a laptopomban, peddig sokkal gyorsabban végeznék, ha diktálhatnám, mint a pötyögéssel. :D (Még port sincs rá, nem tudom, utólag be lehet-e rakni.)

      Törlés
    2. Az jó szám! Én végül 68-at jelöltem, mint tavaly, aztán majd elválik, mennyi lesz. :)
      Nekem is fura még tavalyt írni! :D

      Hú, micsoda időfelszabadítás lenne csak úgy bediktálni a bejegyzések szövegét! :D De tartok tőle sok utómunka is kéne hozzá! ;D

      Törlés
    3. A 40 jó szám - nekem. :) Miért pont 68?

      Igen, ez is igaz, hogy kéne utómunka, de talán még úgy is gyorsabb lenne, nem tudom. A 41. könyves bejegyzésemre 3 órám ment rá, ez nekem nem napi, de még heti szinten sem megy. Csak a téli szünetnek köszönhető, hogy most rászántam magam. :)

      Törlés
    4. Nem tudom, nincs rá különösebb indokom, hogy miért 68 :D

      Uhh, hát igen, néha sok órát beleölünk egy-egy bejegyzésbe (nekem az évösszegző volt kb 2x2 óra...), és erre nem mindig van idő.

      Törlés