Itt van május elseje (elseje)! :D Emlékeztek még a május elsejei felvonulásokra? A fiatalabbak legfeljebb már csak ilyen vén csontok elbeszéléseiből ismerhetik, mint én, vagy a történelemkönyvekből. Gyerekként szerettem, mindig kaptunk, mi, gyerekek, lufit, és a felvonulás végén volt ingyen virsli meg sör (ez utóbbi nem érdekelt :D), és utána gyakran elmentünk az állatkertbe Veszprémben. A kaja meg legtöbbször rántott hús volt petrezselymes krumplival és salátával. :) Nekem szép emlékek azok a május elsejék, még ha tudom is, hogy mi állt a politikai hátterükben. Munkaszüneti nap volt, és akkor sem kellett ledolgozni az előtte vagy utána levő napot, ha keddre vagy csütörtökre esett, mint idén. Képzeljétek el, hogy 1-jén nem volt munka, se suli, másnap meg volt, és valahogy mindenki túlélte. Utálom ezeket az összevissza ide-oda rakosgatott napokat meg a ledolgozós szombatokat. Na, persze, már csak azért is nehéz lett volna szombaton ledolgozni a keddet/csütörtököt, mert a szombat akkor még munkanap volt, valamikor a 80-as években szűnt meg.
Ezenkívül ma 11 éves a legidősebb macskánk, Dani (aki lány), ezért ez a nap miatta is kedves. Minden születésnapján (meg többször évközben is) eltűnődöm, hogy vajon még hány évet tölthet velünk. Elvileg a macskák 15-16 évet is elélhetnek, szóval van még esélyünk pár évre, de tudni persze nem tudhatjuk biztosan.
No, de lássuk a könyveket! Április hónap folyamán 4 könyvet sikerült elolvasom, egyet még márciusról hoztam át.
1. Alison Goodman: Vakmerő hölgyek nemes lelkű társasága (Vakmerő hölgyek 1.)
A hónap legjobbja volt, minden kétséget kizáróan.
Nagyon jó kis női, izgalmas, nyomozós (talán nem ez a jó szó) könyv az 1810-es évekből. De ez nem a Bridgerton-féle szexszel tömött romantikus és nem is Jane Austen. Adva van egy női ikerpár, akik már 40 fölöttiek, nem házasok, és eleinte csak belekeverednek egy-két ijesztő és izgalmas kalandba, de később már tudatosan segítenek másokon.
Néhol vicces, néhol szívszorító, néhol komor és felháborító, de egy percre sem unalmas. Immár sokadszor kerül a kezembe olyan történet, ami a nők kiszolgáltatott helyzetét mutatja be a teljhatalmat gyakorló és a feleségét tárgyként kezelő férjtől a gyerekprostitúción át az őrültekházába zárt szerencsétlen és egyáltalán nem őrült nőkig. Nem egyszer szorult ökölbe a kezem olvasás közben. A nem könnyű témák ellenére a könyv mégsem nyomasztó, inkább izgalmas, és nulla szex van benne, juhé! A szerelmi szál aranyos, nem erőltetett.
A szegények még borzasztóbb helyzetben voltak nyilván, de a vagyon és a rang sem óvta meg a nőket a visszaélésektől, kezdve onnan, hogy főszereplőink öregnek számítanak, akiknek az lenne a dolga, hogy húzzák meg magukat, és örüljenek, hogy élnek. Nagy szerencséjük van, hogy anyagilag függetlenek, de sok nő ezt nem mondhatta el magáról, és ha nem volt egy férfi hozzátartozó, aki rendesen bánt velük, akkor a halálnál is rosszabb sors várt rájuk (őrültekháza, bezárás, benyugtatózás).
Várom a következő részt.
Az eredeti címben ill-mannered van, ami rohadtul nem nemes lelkű, hanem modortalan, nem tudom, kinek a döntése volt ezt a jelentős jelentésbeli változtatás.
2. Christelle Dabos: ITT és csakis ITT
Azok után, hogy imádtam A tükörjáró sorozat első három részét, és utáltam a negyediket, mégis azt mondtam, hogy kíváncsi leszek a szerző más könyveire, így mikor megjelent ez a kötet, aggódva bár, de úgy döntöttem, kap egy esélyt.
Nem tudom, mi volt ez a könyv. A kamaszkor borzalmait bemutató parafrázis, misztikus történet, egy nagy kamu, mert a szerző sem tudja, mit akart írni? Nem tudom. Azt tudom, hogy egyszer csak azon kaptam magam olvasás közben, hogy görcsben áll a gyomrom, és nem szeretek olvasás közben szorongani. Többször is felmerült, hogy félbehagyom, de valami mégis hajtott, hogy minél hamarabb befejezzem, hátha a végére értelmet nyer az egész. Talán egy kicsit úgy is lett, de még most sem tudom eldönteni, hogy mi is volt ez. Kegyetlen volt, véres, gusztustalan, keszekusza, zavart, de valami mégis vonzott a végéig. Nem mondanám, hogy nem tetszett, de azt meg végképp nem, hogy tetszett.
Gyorsan kiolvastam, bár nem vastag, de csak azért, mert minél gyorsabban a végére akartam jutni.
Azt hiszem, végeztem Dabos-val. Majd szóljatok, ha újra olyat ír, aminek értelme is van.
3. Vishen Lakhiani: A csodálatos elme kódja
Sajnos, erre a könyvre is jellemző az önsegítő könyvek nagy hibája, a szószátyárság és az önismétlés. Ugyanakkor volt benne pár számomra is értékelhető gondolat, pl. amit a vallásról mond vagy az, hogy ne kössük a boldogságunkat jövőbeli eseményekhez, pl. majd ha lesz állásom, megházasodom, lesz önálló jövedelmem stb., bármilyen rossz is most a helyzetem, találhatok benne jót, és azt kell kiélvezni, most. A vallással kapcsolatban engem is hasonló kérdések foglalkoztatnak egy ideje: miért kellene egy vallásnál leragadnunk egész életünkben, miért ne "mazsolázhatnánk ki" minden vallásból azt a néhány hitet, gondolatot, amit értékesnek találunk, miért ne ehetne marhahúst egy hindu vagy tagadhatná az eredendő bűnt egy katolikus, miért kellene elhinnünk egy bizonyos vallás összes hittételét? Szintén szimpatikus volt, hogy kérdőjelezzünk meg minden hitet, nemcsak vallásost, bármilyet, amit valaha hallottunk. Ilyenek, mint hogy a boldoguláshoz diploma kell, kemény munka, és társai, de bármi lehet.
Érdekdes volt a végcélok és köztes célok közti különbség, de nagyon nem tetszett ez a két szó, nem tudom, eredetiben hogy lehettek. Köztes cél, pl. hogy XY szeressen belém, végcél, hogy szeretet vegyen körül. Ezzel a különbséggel én is tudtam azonosulni.
Tetszett még, ahogy a meditációról ír, hogy nem lehet sokáig nem gondolni semmire, és hogy a meditáció egy idő után igenis unalmas tud lenni, az ember gondolatai elkalandoznak stb. Magam is hasonlókkal küzdök egy ideje, és nem is megy a meditálás mostanában. Helyette gyakorlatokat mutat be, de nekem sajnos azok sem voltak érdekesebbek.
Egy kicsit zavart a hozzá hasonló "guruk" milliárdos-milliomos (dollárban) vagyonainak folytonos felemlegetése és az óriási vállalatok létrehozása, én speciel nem vágyom ilyesmire. Nem mintha azt mondaná, hogy kötelező, de mindegyik példának felhozott ember így él. Ja, és nem tudom, mennyi alkoholt ihat, de gyanítom, nem keveset, mert ez a téma is sűrűn felmerül.
Talán olyanok jobbnak találják ezt a könyvet, akik még nem olvastak hasonlót, nekem már a sokadik.
Nem olvasom el a szerző több könyvét, az biztos, de lehet, hogy úgy en bloc végeztem az önsegítő könyvekkel.
4. Meik Wiking: A hygge otthon: Meghitt lakás skandináv módra
Nekem nem adott annyit, mint másoknak, akiknek a véleményét olvastam, de nem azért, mert rossz könyv lenne, inkább azért, mert nekem a könyvben foglaltak teljesen természetesek, nagyjából mindent így gondolok én is, sok újat nem adott. A fényképek nem igazán tetszettek, sok rajtuk a szürke-barna-bézs, amitől unalmasaknak éreztem őket.
Tegnap megálmodtam valamit (ébren, hehe), hogy az év további részében elkezdem szépen folytatni az akár több évvel ezelőtt elkezdett könyvsorozatokat. Ha trilógia, amiből egy rész van már csak hátra, megpróbálom azt kiolvasni, ha nincs magyarul folytatás, akkor egy rész esélyt kap angolul, hátha bejön, ha több rész van még hátra, egy részt megpróbálok elolvasni, és meglátjuk, akarom-e egyáltalán folytatni. Van, amit valószínűleg sosem fogok már befejezni, de van elég jelentős számú sorozat, amit szeretnék, csak valahogy mindig más tolakszik eléjük. Persze, nem fogom ezt véresen komolyan venni, ha valami jobban érdekel, azt fogom előre venni, és ha egy sorozat folytatása nem jön be, kukázom. Van bőven miből választani.
Íme, a poszt elején idézett dal:
És egy kép Daniról. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése