Keresés ebben a blogban

2025. július 4., péntek

Júniusi zárás - 2025

Nem akarom elhinni, hogy letelt az év fele! Ahogy öregszem, egyre gyorsabban telnek a napok, még a munkanapok is, bármily meglepő. :D Már fél év sincs, és újra itt a karácsony. :D

Júniusban letettem az utolsó vizsgámat is az egyetemen (nagyon jól sikerült a félévem, 3 négyes és 8 ötös), egy félévem van hátra, de az lesz a legnehezebb, úgy látom. A 8 tantárgyon kívül lesz még portfólió írás (amiben összeszedem a 3 félév alatt elkészült munkáimat, és úgymond bizonyítom, mennyit fejlődtem), nyelvpedagógiai kutatási dolgozat (szakdolgozat helyett, röpke 15 oldalban), szigorlat, amiben kb. az összes nyelvészeti, irodalomtörténeti és történelmi-országismereti tárgy szerepelni fog (ami azt is jelenti, hogy nyáron sincs lazsálás, elkezdem kidolgozni a már tanult tárgyak tételeit), vizsgatanítás (szerencsére csak 5 óra) éééés persze, záróvizsga. Jaj. Ez most nagyon soknak tűnik, de remélem, gond nélkül meglesz.

Ja, jut eszembe, lesz Amerikai irodalomtörténet, és benne a Huckleberry Finn (amit én annyira sosem szerettem, olyan kegyetlen dolgok voltak benne, a Tom Sawyer volt inkább a kedvenc mindig, de érdekes lesz felnőtt szemmel újraolvasni), és Samuel Clemensként szerepel a szerző. Ez vajon miért, tudja valaki? Nálunk Mark Twain.

Júniusban négy könyvre sikerült sort keríteni, ebből kettő a nagy sorozatfolytatás része volt, kettő pedig önálló kötet, de azokat nagyon vártam, és nem akartam hátrébb sorolni őket.

1. Ruff Orsolya: A végzetes vonatút (Orczy Mimi kalandjai 4.)

Az árkötöttségi törvény óta nagyon meggondolom, hogy megveszek-e egy évnél frissebb könyvet, de ennel a sorozatnál ez nem volt kétséges, és amint megjelent, szinte rögtön el is olvastam.

Ritka és örvendetes dolog, hogy egy könyvsorozat 4. része semmit se veszítsen a színvonalból. Ruff Orsolya sorozata ilyen.

Fejet hajt a nagy elődök előtt (vonaton nyomozás, ismerős valahonnan?), de legalább annyi eredetiség és magyar vonás is van benne, és nem utolsósorban bekukkanthatunk a kor viszonyaiba, életébe.

2. Nádasdy Ádám: Londoni levelek

A második könyvem Nádasdytól, ami nem fordítás. Nem annyira levélnek nevezném a könyvben levő írásokat, inkább naplószerűségnek, néhány oldalas írások ezek Londonból, afféle helyzetjelentések, a covidtól 2024-ig. De szimpla helyzetjelentésen túl van bennük nyelvészkedés, történelem, politika, kulturális különbségek stb. Időnként jókat nevettem. Egy dologba kötnék bele: nem Rachmaninov, hanem Rahmanyinov. Az ilyenre elég háklis vagyok, de sose legyen nagyobb bajunk.

Egy gondom volt csak, hogy elég rövid, szívesen olvastam volna még.

3. T. Kingfisher: Csalán és csont

A Varázslókalauz önvédelmi sütéshez óta reménykedem, hogy lesz még magyarul a szerző más könyve is, úgyhogy ujjongtam, mikor megláttam, hogy megjelenik ez. A megjelenést követően hamar el is olvastam, és nem is csalódtam. Ez a kötet komorabb volt és ijesztőbb, mint az előző, de számomra nem volt félelmetes, inkább csak komor. Ismét előjött a nőkkel való rossz bánásmód (üldöz engem mostanában ez a téma?), és ez jobban kiakasztott, mint a csontkutya vagy a holtakkal való beszélgetés. A démontyúkról jó lett volna többet megtudni.

A fordítás kiváló volt, nem tudok semmit rosszat felhozni. Olvasmányos, gördülékeny, magyaros, és legtöbbször ez pont elég is.

4. Mikki Lish-Kelly Ngai: The Spellbound Tree (A halmosdombi ház 3. - avagy angolol: The House on Horder Hill)

Szerencsére sokkal könnyebb volt a nyelvezete, mint az előző résznek, és történet is követhetőbb volt, de nem találtam meg benne azt a bájt, frissességet és izgalmas történetvezetést, ami miatt annyira megszerettem az első részt. Hogy ehhez mennyire járult hozzá, hogy angolul olvastam (úgy azért mindenképp nehezebb), nem tudom, talán egy kicsit, de azért szerintem jelentősen nem. Talán a 2. és a 3. rész csak szimplán gyengébb volt, ki tudja.

Viszont ezzel lezártam a trilógiát, kipipálhattam egy sorozatot, és egyúttal az első angol nyelvű olvasást idén.

Volt pár sorozat és film, amiről meg akartam emlékezni, de mindig elkövetem azt a hibát, hogy nem írom fel, mert hogy úgyis emlékezni fogok rá, hát nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése