Októberi zárás 2025.

Megint kezdhetnék lamentálni azon, hogy ismét eltelt egy hónap, ráadásul ráfordultunk az ősz utolsó hónapjára, és mivel lement a halloween is, hivatalosan is kezdődhet a karácsonyi szezon. 

Már megint egy gyenge olvasási hónap, egy szem könyvnek értem a végére, három folyamatban van, és két félbehagyásom is volt, most először az évben.

Az egy szem könyv a saját magamnak állított sorozatos kihívásomhoz kapcsolódik, befejeztem egy trilógiát.

Kathryn Littlewood: A Bitesize of Magic

Ez a Bliss-sorozat 3. része, amiből, ugye, magyarul csak az első rész jelent meg. Ismét elmondhatom, hogy örülök, hogy folytattam, aranyos volt a történet és jópofák a varázslatos ételreceptek. Ez a történet most azt mutatja be, hogy mi van akkor, ha rosszra használjuk a varázslatos recepteket.

Sajnos, nem Lily néni története folytatódott, és nem tudtam meg, ki a Shrunken Man. Lily néni az előző rész végén eltűnik, miután elvesztette a sütiversenyt Rose-zal szemben, de magával viszi a varázsreceptes könyv végén levő olyan recepteket, amikkel gonosz dolgokat lehet kifőzni, ill. kisütni. Olyan sütik születnek ezekből a leírástokból, amik függővé teszik az elfogyasztójukat vagy épp totális engedelmességet váltanak ki. Ezt akarja kihasználni egy nagy süteménygyártó cég vezetője, aki felbéreli Lily nénit, hogy süsse meg ezeket a sütiket. Csakhogy Lily néni szó nélkül eltűnik a félig kész recepteket hátrahagyva, és Mr. Butter elrabolja Rose-t, hogy fejezze be ezeket, miközben a családjával zsarolja.

Csakhogy Rose hamar rájön, hogy elrablója végzetes függőséget akar kialakítani az egész emberiségben, hogy csak az ő vacak, gyári sütiutánzatait vegyék meg, és mindent elkövet, hogy megtalálja az ellenszert.

Kedves kis történet volt ez is, Rose 12 éve ellenére nagyon talpraesett, a felnőtteket is leköröző leleményességgel és bátorsággal. Az egyik (sok könyvben megjelenő) tanulság, hogy a szeretet gyógyír mindenre (az egyik receptben szó szerint is), míg a hiánya olyan ostoba és gonosz embereket szül, mint Mr. Butter. Az olyan gonoszokat sosem értettem, akik pl. el akarják pusztítani a földet vagy örök sötétségbe taszítani. És utána mégis kin fognak uralkodni, vagy mit fognak enni, ha nincs napfény és nem nőnek növények? Szerintem Mr. Butter sem gondolta végig, mi lesz a termékei hatása, hiszen volt olyan köztük, ami olyan függőséget okozott, hogy egymásnak estek az alkalmazottai, akik megkóstolták. Képzeljük el ezt világméretekben! A fél emberiség kinyírta volna egymást az utolsó darab sütiért.

De persze ez ifjúsági regény, így minden jó, ha a vége jó. Az utolsó oldalakból az is sejthető, hogy Lily néni nem tűnt el végleg, és mivel van egy másik, négyrészes sorozat, abból biztosan kiderül még egy s más. Idén már nem, de előbb-utóbb majd ezeket is szeretném elolvasni.

A két félbehagyás.

Amerikai irodalomtörténet tantárgyra kezdtem el hangoskönyvben meghallgatni angolul a Huckleberry Finn kalandjait, de úgy fele tájékán feladtam, egyszerűen képtelen voltam rá figyelni, és hazudnék, ha azt mondanám, mindent értettem. Gondolom, van belőle magyarul is hangoskönyv, de már nem lesz rá időm, hogy azt meghallgassam. Igencsak meglepődtem, mikor kiderült, hogy Tom és Huck kalandjai még két könyvben folytatódnak, nem tudom, hallottam-e róluk valaha is, és bár nem emlékszem minden olvasott könyvemre, de szerintem sosem olvastam őket.

A másik A nagy Gatsby, amit szintén hangoskönyvben kezdtem el, de magyarul, Szervét Tibor előadásában, ám ezt is feladtam pár fejezet után. Egyrészt, bár nem tartom rossz színésznek Szervétet egyáltalán, nem tetszett a felolvasása, másrészt, vessetek meg, de ez a könyv nem szól semmiről, és baromi unalmas. Olyank eretnek gondolatok jártak a fejemben, hogy az összes szereplő menjen el dolgozni, aztán nem unják magukat halálra. :D Majd a DiCapriós filmet megnézem, remélem, annyi is elég lesz, hogy képet kapjak a történetről.

Azért olvastam több mindent is erre az órára, rövidebb írásokat, novellákat, verseket, szóval olvasás volt ebben a hónapban is, csak egész könyv nem sok.

Emellett még megnéztem három színdarab filmes feldolgozását is, mivel esszét is kell írni, valamilyen elemzést, és arra gondoltam, összehasonlító elemzést írok, de a flmek alapján. A három film A vágy villamosa, Az ügynök halála és a Nem félünk a farkastól volt.

Pár édekesség. A Nem félünk a farkastól eredeti címe Who Is Afraid of Virginia Wolf? Hogy miért ez a magyar címe, arra az a tippem, hogy mikor lefordították, Magyarországon még nem volt túl ismert a szerző neve, de ez csak tipp. A magyar cím A három kismalac c. Disney-rajzfilm betétdalából származik, az angol címe meg annak az "elferdítése". Who's afraid of the big, bad wolf? Így az eredeti, de a darabban a big, bad helyett van Virginia. Namármost, a darab elején Martha, a feleség énekli is ezt, ezért magyarul is kellett valami rá, hát ez lett: Nem félünk a farkastól, a Goethe János Farkastól. Egy darabig tanakodtam, hogy ki lehet az a Goethe János Farkas, aztán arra jutottam, hogy Johann WOLFgang (értitek, Farkas, haha) Goethéről van szó. Jaj, hát nem is tudom. Ez olyan, mint a Verne Gyula és társai. Nyilván szinte lehetetlen visszaadni az eredetit.

Martha és Gerorge, a filmbeli házaspár a nevét Washingtonról és feleségéről kapta. A film főszereplői, Elizabeth Taylor és Richard Burton az életben is házasok voltak (kétszer is), méghozzá elég viharos kapcsolat volt ez, így még hitelesebben adhatták elő az egymást maró párt. Martha magyar hangja, Ruttkay Éva is tudhatott egy s mást a pokoli házasságokról a Latinovits Zoltánnal való nem épp egészséges viszonya révén.

A vágy villamosát pár helyen cenzúrázták a darabhoz képest, kimarad Blanche férjének homoszexualitása, és nem ábrázolják, csak sejtetés szinte mutatják be, mikor Stanley megerőszakolja Blanche-t. Igazából az Alec Baldwin-féle változatot akartam megnézni, ami szöveghűbb ebből a szempontból, de abból nem találtam nézhető változatot, ami ne lett volna szemcsés vagy akadozó hangú.

A három film közül nekem legjobban Az ügynök halála tetszett Dustin Hoffmannal, remek alakítás volt. Hoffman a forgatáskor csak 48 éves volt, szemben Willy Lomannel, aki 60 körül járt. (Egyszer 60 évesnek mondják, egyszer 63-nak...) Teljes mértékben elhittem, hogy annyi idős. Tahi Tóth László pedig zseniálisan szinkronizálta.

Audible-re felkerült a Büszkeség és balítélet hangjáték formában, és rájöttem, hogy így sokkal könnyebb  figyelnem, hogy nincsenek leírások, és az egészet párbeszédes formában vették fel. Sokkal rövidebb is lett így, mintha az egész könyvet felolvasná valaki. Még nem értem a végére, de szeretném befejezni.