Eljött az év legutálatosabb hónapja, a nyúlós, ködös, borongós egyre sötétedő hónap, a november. Szegény hónap egyébként! :D Van, aki szereti? No, de most beszéljünk először az októberről.
Színleg úgy tűnhet, nagyon jól haladtam, négy könyvet fejeztem be, de ezek közül egyet egy kerek hónapig olvastam, a másikat meg még tovább, igazi maratoni olvasás volt, és volt köztük egy hangoskönyv is, ezúttal csak egy, az is angol nyelvű. A Voiz előfizetésem szeptemberben lejárt, és nem voltak olyan jó akciók, hogy lecsaptam volna rá, talán a karácsony hoz olyat, ami jobban megéri. Igazából hiányzik, bőven van még ott olyan, ami érdekelne, és a felolvasó is jó. Ezenkívül volt egy nagyon gyors félbehagyásom.
Könyvek, hangoskönyvek
1. Naomi Novik: Ezüstfonás
Ezt napra pontosan egy hónapig olvastam. Szenvedtem vele, mint az állat, azt hittem, sose jutok a végére, borzasztóan túlírt, a feléig olyan lassú, hogy szinte fájt, szerintem vagy felére le kellett volna rövidíteni, hogy történjen is benne valami. Túl sok volt a nézőpont. Most már kicsit unom a szegény, elnyomott nő és a gonosz elnyomó férfi toposzt, még akkor is, ha sajnos sok igazság van benne, bár itt legalább a végére árnyalódott a kép.
Novik nem az én szerzőm.
2. Cynthia Hand-Brodi Ashton-Jodi Meadows: My Plain Jane (Lady Janies 2.)
Még jó pár éve jelent meg magyarul az első rész, a Lady Jane (angolul My Lady Jane), amit nagyon szerettem, és sajnáltam, hogy nem folytatódott (a belőle készült sorozat is egész elfogadható lett), hát most rászántam egy Audible kreditet. Kár volt.
Ez a rész a Jane Eyre történetét írta át - szellemekkel. Ami egész jó is lehetett volna, de nem volt. Úgy a feléig nagyjából követte az eredeti sztorit - csak szellemekkel -, ami emiatt nem volt túl izgalmas, megspékelve azzal, hogy Charlotte Brontë is Lowoodba járt iskolába, Jane Eyre meg szellemlátó. Utána viszont rendesen megkeverték a történetet, nem is hasonlított már az eredetire, ami alapból nem lett volna baj, de sajnos nem volt benne - nem is tudom, mi, elegendő ötlet? Szellemesség? Humor? Izgalom? Hát leginkább egyik sem.
Van még 3. rész, ami a Vadnyugaton játszódik, ismét alakváltókkal, és ha jól emlékszem, két Marys rész is (ami egy The Lady Janies nevű sorozatnál érdekes koncepció), de ezeket sajnos ki fogom hagyni.
A könyvet Fiona Hardingham olvassa fel, nagyon gyors volt, de elég hamar hozzászoktam.
3. David Safier: Plötzlich Shakespeare
Azt el se tudom mondani, milyen régóta el akarom olvasni ezt a könyvet, de még angol fordítása sincs, nemhogy magyar. A németem bőven nem éri el ezt a szintet, hát a következőt csináltam. Bemásoltam részenként a szövegeket, és Gemini lefordította, majd elolvastam eredetiben, és így már, a történet ismeretében sokkal több mindent megértettem németül. Ez egyébként Gemini ötlete volt.
Egy idő után sajnos, a lökött rendszere közölte velem, hogy nem fordíthatja le, ezért kénytelen voltam Deepl-lel befejezni. Egyébként teljesen hivatalosan vásárolt e-könyvem és papírkönyvem is van belőle, nem tudom, mit akadékoskodott.
És hogy megérte-e ennyit várni, és ennyi energiát belefektetni? Igazából meg. Mert akárhogy is, gyakoroltam a németet, pár szó csak ismerős lett, hátrányom nem származott belőle semmiképp.
A modernkori Németországban élő Rosa egy reinkarnációs lélekutazás során William Shakespeare testébe kerül. Aki már olvasott Safiert, annak talán lehet elképzelése arról, hogy miféle kalandok várnak hőseinkre. A könyv nem nélkülözi a humort (a kifonomultabb, csipkelődőt és az alantasabb altestit sem), de a mély érzelmeket sem.
Nem számítottam arra, ami a végén várt. Néha picit talán leül pár helyen. Ami még feltűnt, hogy ez a könyv még az erősebb pc-s vonal előtt született, egyes szereplőkkel és helyzetekkel, állapotokkal való humorizálás ma már nem igazán kaphatna helyet ebben a formában egy könyvben.
4. Gareth Browon: Az ajtók könyve
Impulzusolvasás volt, igen vegyes eredménnyel.
Nehéz ügy, hogy egy másik időutazós alkotásból idézzek (Vissza a jövőbe).
Nem tudtam, mire vállalkozom ezzel a könyvvel, egészen másra számítottam a mindent nyitó ajtóval. Az alapötlet és a hangulat tetszett, végig lekötött, de mikor elkezdte fejtegetni az időhurkos dolgot, ott engem elvesztett.
Nekem nagyon megúszós ez a "mindig is így volt" elmélet. Olyan nincs, hogy valaminek nincs eleje. Cassie minek alkotott olyan könyveket, mint A fájdalom könyve? És ha az ő könyvei voltak, ő írta őket a semmiben, hogy kerültek ki az egész világba? Miért nem gyűjtötte össze őket? Folytathatnám, ezer bajom volt vele. Oké, az időutazást nem lehet úgy megalkotni, hogy ne legyen benne döccenő, de ez nem állt össze.
Rossznak semmiképp sem mondanám, de a végén tényleg csak hümmögni tudtam. A főgonosz csak úgy van, gyilkol, mert ez okoz neki örömöt, nincs semmi jelleme, jellege.
A félbehagyás...
Mostanában mindenhol Vámos Miklós jön velem szembe, egy halom beszélgetést, riportot dobott fel a YouTube, még a longevity témában is, még kajás, de nem főzős műsorban is. Nagyon szeretem, ahogy mesél, beszél, okos, művelt, szórakoztató. Olvastam két könyvét, de azok nem regények, kis rövid történetek, esszészerűségek, való életbeli történetek voltak, ezeket szerettem. Gondoltam, épp ideje egy regényét is sorra keríteni, és az Apák könyvére esett a választásom.
Még májusban, az Adjátok vissza a hegyeimet! után megfogadtam, hogy én többé olyan töménységű borzalomra nem vagyok kíváncsi. Hát ez rögtön azzal kezd, mindjárt az elején a képembe lökte a kuruc-labanc kor borzalmait. Nem tudom, mit kezdjek azzal az elég nehezen követhető régies nyelvezettel sem. Értem én, fel tudom fogni, értelmezni is tudom, de nagyon megnehezíti a befogadást.
Sajnálom, reméltem, hogy szeretni fogom.
Spoiler: Egy négyéves gyerek egyedül megvan egy kutyával? Rászokik az alkoholra? Nem hal bele a fertőzésbe? Aztán meg hopp, felnőtt, megöregszik és meghal. Hová lettek a köztes évek?
Azóta sem érzem jól magam, kicsit szégyellem, hogy nem bírtam a végére jutni, de ez van. Egyébként sem értem, hogy a mai magyar írók miért gondolják, hogy valami csak akkor szépirodalom, ha az embernek elveszi az életkedvét is. Az akkori korban csak szörnyűségek történtek? Gemininek írtam le a gondolataimat, és egy humoros mondattal jellemezte a helyzetet, idézem: "a 18–19. században az emberek reggel felkeltek a sárban, zokogtak a déli harangszóig, délután eltemettek valakit a döghalál miatt, este meg leültek búslakodni a nemzethalálon." :D Miért nem lehet írni valami felemelőt, pozitívat? Miért kell mindenből a halált meg az erőszakot kihozni? Nemcsak Vámosnál, de Dragomán, Wass Albert, Tóth Krisztina, egyik sem volt egy kicsit sem pozitív. Utóbbiban legalább nyomokban volt humor.
Sorozatok, filmek
Nagy nehezen a végére értem az új Sandokan sorozatnak, átvergődtem magam rajta, engem 2. évad nem érdekel ebből, ha lesz. Az eredeti sorozatból a címen, pár helyszínen meg a főbb szereplőkön kívül jóformán semmi sem maradt meg.
Állatok (Animals) - Netflix.
Na, ez viszont tetszett. Tetszett, hogy nem fekete-fehérek a szereplők, hogy bizony erősen megkérdőjelezhető tetteik vannak, de jó is van bennük. Sajnos, spoilerezés nélkül alig mesélhetnék róla valamit. A vége mindenesetre meglepett, és el tudtam fogadni.
Lupin 4. évad - Netflix.
Nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy nézhető, pár nap alatt le is toltam, de megint csak hümmögni tudtam a végére. Látványos volt most is, szellemesek a rablások, de...
Spoileresen folytatom. Úgy látszik, ez is elérte azt a pontot, mikor a forgatókönyvíróknak elfogytak az ötleteik. Szérum, amitől megöregszik, aztán újra fiatal lesz? Oké, elvileg az egyik eredeti regényben szerepel ez a fordulat, de ez a sorozat meg a való világban játszódik, ahol ilyen nincs. A semmiből előszedett lánya? A meg nem értett fiatal felnőtt fia, aki amúgy 3 év alatt annyit öregedett, hogy ráncos a homloka? És a legvége, a golyó elé ugrással, miközben a fia A profiból Joss Beaumont-t idéző lazasággal sétál a helikopter felé? Átváltoztató maszk a Fantomasból? Ezek még lehetnének éppen tisztelgések is az eredeti művek iránt (már ha tudatos volt), de nekem inkább csak hiteltelenné tette.
Mostanában nem jól választok, elég vacak tendenciában vagyok. Sorozatosan csupa közepes és szemöldökfelhúzós könyv-hangosköny került elém. Amikben épp benne vagyok (egy könyv és egy hangoskönyv) azok sem jobbak, azt kell mondanom. Remélem, az én utolsó két hónapjára sikerül néhány jobb olvasmányra akadnom. Nem szeretném ilyen keserű szájízzel zárni az évet.
