Októberi zárás 2025.

Megint kezdhetnék lamentálni azon, hogy ismét eltelt egy hónap, ráadásul ráfordultunk az ősz utolsó hónapjára, és mivel lement a halloween is, hivatalosan is kezdődhet a karácsonyi szezon. 

Már megint egy gyenge olvasási hónap, egy szem könyvnek értem a végére, három folyamatban van, és két félbehagyásom is volt, most először az évben.

Az egy szem könyv a saját magamnak állított sorozatos kihívásomhoz kapcsolódik, befejeztem egy trilógiát.

Kathryn Littlewood: A Bitesize of Magic

Ez a Bliss-sorozat 3. része, amiből, ugye, magyarul csak az első rész jelent meg. Ismét elmondhatom, hogy örülök, hogy folytattam, aranyos volt a történet és jópofák a varázslatos ételreceptek. Ez a történet most azt mutatja be, hogy mi van akkor, ha rosszra használjuk a varázslatos recepteket.

Sajnos, nem Lily néni története folytatódott, és nem tudtam meg, ki a Shrunken Man. Lily néni az előző rész végén eltűnik, miután elvesztette a sütiversenyt Rose-zal szemben, de magával viszi a varázsreceptes könyv végén levő olyan recepteket, amikkel gonosz dolgokat lehet kifőzni, ill. kisütni. Olyan sütik születnek ezekből a leírástokból, amik függővé teszik az elfogyasztójukat vagy épp totális engedelmességet váltanak ki. Ezt akarja kihasználni egy nagy süteménygyártó cég vezetője, aki felbéreli Lily nénit, hogy süsse meg ezeket a sütiket. Csakhogy Lily néni szó nélkül eltűnik a félig kész recepteket hátrahagyva, és Mr. Butter elrabolja Rose-t, hogy fejezze be ezeket, miközben a családjával zsarolja.

Csakhogy Rose hamar rájön, hogy elrablója végzetes függőséget akar kialakítani az egész emberiségben, hogy csak az ő vacak, gyári sütiutánzatait vegyék meg, és mindent elkövet, hogy megtalálja az ellenszert.

Kedves kis történet volt ez is, Rose 12 éve ellenére nagyon talpraesett, a felnőtteket is leköröző leleményességgel és bátorsággal. Az egyik (sok könyvben megjelenő) tanulság, hogy a szeretet gyógyír mindenre (az egyik receptben szó szerint is), míg a hiánya olyan ostoba és gonosz embereket szül, mint Mr. Butter. Az olyan gonoszokat sosem értettem, akik pl. el akarják pusztítani a földet vagy örök sötétségbe taszítani. És utána mégis kin fognak uralkodni, vagy mit fognak enni, ha nincs napfény és nem nőnek növények? Szerintem Mr. Butter sem gondolta végig, mi lesz a termékei hatása, hiszen volt olyan köztük, ami olyan függőséget okozott, hogy egymásnak estek az alkalmazottai, akik megkóstolták. Képzeljük el ezt világméretekben! A fél emberiség kinyírta volna egymást az utolsó darab sütiért.

De persze ez ifjúsági regény, így minden jó, ha a vége jó. Az utolsó oldalakból az is sejthető, hogy Lily néni nem tűnt el végleg, és mivel van egy másik, négyrészes sorozat, abból biztosan kiderül még egy s más. Idén már nem, de előbb-utóbb majd ezeket is szeretném elolvasni.

A két félbehagyás.

Amerikai irodalomtörténet tantárgyra kezdtem el hangoskönyvben meghallgatni angolul a Huckleberry Finn kalandjait, de úgy fele tájékán feladtam, egyszerűen képtelen voltam rá figyelni, és hazudnék, ha azt mondanám, mindent értettem. Gondolom, van belőle magyarul is hangoskönyv, de már nem lesz rá időm, hogy azt meghallgassam. Igencsak meglepődtem, mikor kiderült, hogy Tom és Huck kalandjai még két könyvben folytatódnak, nem tudom, hallottam-e róluk valaha is, és bár nem emlékszem minden olvasott könyvemre, de szerintem sosem olvastam őket.

A másik A nagy Gatsby, amit szintén hangoskönyvben kezdtem el, de magyarul, Szervét Tibor előadásában, ám ezt is feladtam pár fejezet után. Egyrészt, bár nem tartom rossz színésznek Szervétet egyáltalán, nem tetszett a felolvasása, másrészt, vessetek meg, de ez a könyv nem szól semmiről, és baromi unalmas. Olyank eretnek gondolatok jártak a fejemben, hogy az összes szereplő menjen el dolgozni, aztán nem unják magukat halálra. :D Majd a DiCapriós filmet megnézem, remélem, annyi is elég lesz, hogy képet kapjak a történetről.

Azért olvastam több mindent is erre az órára, rövidebb írásokat, novellákat, verseket, szóval olvasás volt ebben a hónapban is, csak egész könyv nem sok.

Emellett még megnéztem három színdarab filmes feldolgozását is, mivel esszét is kell írni, valamilyen elemzést, és arra gondoltam, összehasonlító elemzést írok, de a flmek alapján. A három film A vágy villamosa, Az ügynök halála és a Nem félünk a farkastól volt.

Pár édekesség. A Nem félünk a farkastól eredeti címe Who Is Afraid of Virginia Wolf? Hogy miért ez a magyar címe, arra az a tippem, hogy mikor lefordították, Magyarországon még nem volt túl ismert a szerző neve, de ez csak tipp. A magyar cím A három kismalac c. Disney-rajzfilm betétdalából származik, az angol címe meg annak az "elferdítése". Who's afraid of the big, bad wolf? Így az eredeti, de a darabban a big, bad helyett van Virginia. Namármost, a darab elején Martha, a feleség énekli is ezt, ezért magyarul is kellett valami rá, hát ez lett: Nem félünk a farkastól, a Goethe János Farkastól. Egy darabig tanakodtam, hogy ki lehet az a Goethe János Farkas, aztán arra jutottam, hogy Johann WOLFgang (értitek, Farkas, haha) Goethéről van szó. Jaj, hát nem is tudom. Ez olyan, mint a Verne Gyula és társai. Nyilván szinte lehetetlen visszaadni az eredetit.

Martha és Gerorge, a filmbeli házaspár a nevét Washingtonról és feleségéről kapta. A film főszereplői, Elizabeth Taylor és Richard Burton az életben is házasok voltak (kétszer is), méghozzá elég viharos kapcsolat volt ez, így még hitelesebben adhatták elő az egymást maró párt. Martha magyar hangja, Ruttkay Éva is tudhatott egy s mást a pokoli házasságokról a Latinovits Zoltánnal való nem épp egészséges viszonya révén.

A vágy villamosát pár helyen cenzúrázták a darabhoz képest, kimarad Blanche férjének homoszexualitása, és nem ábrázolják, csak sejtetés szinte mutatják be, mikor Stanley megerőszakolja Blanche-t. Igazából az Alec Baldwin-féle változatot akartam megnézni, ami szöveghűbb ebből a szempontból, de abból nem találtam nézhető változatot, ami ne lett volna szemcsés vagy akadozó hangú.

A három film közül nekem legjobban Az ügynök halála tetszett Dustin Hoffmannal, remek alakítás volt. Hoffman a forgatáskor csak 48 éves volt, szemben Willy Lomannel, aki 60 körül járt. (Egyszer 60 évesnek mondják, egyszer 63-nak...) Teljes mértékben elhittem, hogy annyi idős. Tahi Tóth László pedig zseniálisan szinkronizálta.

Audible-re felkerült a Büszkeség és balítélet hangjáték formában, és rájöttem, hogy így sokkal könnyebb  figyelnem, hogy nincsenek leírások, és az egészet párbeszédes formában vették fel. Sokkal rövidebb is lett így, mintha az egész könyvet felolvasná valaki. Még nem értem a végére, de szeretném befejezni.

Szeptemberi zárás 2025.

Még épp szeptember van ugyan, de most ráérek, amit ki kell használni, és ma már úgysem végzek egy könyvvel sem, nem érdemes várni. Október 1. módosítanom kell, mert tegnap este mégis befejeztem egy igen rövid kis könyvet, és ezzel elértem a 30 könyvet, amit erre az évre kijelöltem, mint olvasási célt! :) (Jó, bevallom, alácéloztam a 35-45 közötti átlagnak, mert volt év, hogy a 20 is épphogy meglett, azóta óvatos vagyok.)

Mintha tegnap lett volna, hogy megírtam az augusztusi zárást, úgy elröppent ezt a hónap, hogy csak na! (Igaz, azt közel hónap közepén írtam meg, de még így is elképesztő, hogy szaladnak a napok, hetek.)

Összesen két három könyvet olvastam, ami igazából majdnem hogy csak kettő, mert egy könyv mindössze két nappal csúszott át augusztusról. Olvasás szempontjából ez is gyászos hónap volt.

1. Sarah Beth Durst: Bűbájok boltja

Kedves kis könyv volt igazából, de nekem picit túl lassú, és motoszkált a fejemben egy gondolat, hogy én ezt már valahol olvastam. Fele környékén ugrott be, hogy a téma hasonlít a Legendás lattékra. Itt is egy fantasy világba oltott újrakezdést olvashatunk, csak épp nekem a Latték sokkal jobban tetszett.

Arra is mondták, hogy lassú meg unalmas meg nem történik benne semmi, de én mégis jóval mozgalmasabbnak éreztem, mint ezt. Szó se róla, aranyos volt, és kedves, meg minden, de rajongó nem lettem. Cazt, az elvarázsolt növényt nagyon kedveltem. Kicsit sok volt a lekvár. :D

A fordításban zavart, hogy sokszor olyan kiejtéshez volt toldalékolva egy-egy név, ami nekem nem volt természetes. Pl. Cazt "káz" kiejtéshez toldalékolta a fordító, pedig nekem ő "kez" kiejtéssel logikusabb lett volna, de ez csak egy apróság, amúgy szép munka volt.

Nem volt rossz élmény, és valószínűleg folytatni is fogom, ha lesznek még részek magyarul.

2. Garth Nix: Békacuppancs

Huszonhét napig olvastam, ami nagyon nem tett jót neki, sajnos elég közepesnek is éreztem. Elinte azt gondoltam, azért nem csúszik, mert a tanév eleji sok munka + rohamfordítás miatt túl fáradt vagyok olvasni, de aztán mikor már kicsivel nyugisabb napjaim lettek, akkor sem tetszett jobban.

Pedig az alapötlet jó volt, és egyes részek is jópofák voltak, mégis sok helyen untam, nem igazán tudott lekötni.

A szerzőnek több könyve is elérhető magyarul, de most nem jött meg hozzájuk a kedvem.

3. Kovács Attila (Holden Rose): A csontváz óra

Attilát évek óta ismerem, mivel előadásokkal járja az országot, és időről időre meghívom, hogy tartson előadásokat a diákoknak a suliban, ahol dolgozom. Sajnos a legtöbb könyvének még úgy sem én vagyok a célközönsége, hogy elég sok ifjúságit olvasok, de néhányat azért már a kezembe vettem, pl. a Lapozz és parázz sorozatot. Ez a könyvecske olvasni már tudó, de még viszonylag kezdő olvasó kisiskolásoknak szól, szellős elrendezéssel, jópofa rajzokkal és néhány érdekes feladattal. Maga a történet is kellőképpen leköti az olvasót.

Az árkötöttségi törvény miatt sokkal kevesebb könyvet vásárolok (egyébként ez egyáltalán nem baj, régebben mindent összevásároltam, aztán felét sem olvastam el), de októberben megjelenik pár könyv, amivel kivételt fogok tenni, többek között Kerstin Gier Nefelejcs trilógiájának záró kötete, Sangu Mandanna új könyve, vagy az Orczy Mimi sorozat következő része.

Más említésre méltó most nem nagyon történt velem, túl sok sorozatot és flmet se láttam. Talán megemlítem a Shakespeare és Hathaway c. sorozatot, aminek a nevek miatt van könyves vonatkozása, ill. a szépséges Stratfordban járszódik, William Shakespeare lakhelyén. Inkább a cozy mystery műfajba sorolnám, mert bár szinte mindegyikben van gyilkosság, mégsem igazán durvák. Tetszik a gender swap is, mivel Luella Shakespeare és Frank Hathaway magánnyomozók a főszereplők.

Megjelent angolul a Cormoran Strike sorozat új része, a Hallmarked Man, ami magyarul elvileg februárban lesz csak. Addigra remélhetőleg lediplomázom, és boldog megkönnyebbüléssel olvashatom. :D

Augusztusi zárás 2025.

Jól elhúztam ezt a zárást, lassan a hónap közepénél járunk, de rengeteg fordításom volt, jóformán mást se csináltam egész nyári szabadságom alatt, aztán meg elkezdődött a tanév, és ilyenkor nekem is sok feladatom van a rengeteg tankönyvvel, szóval estére általában kifacsart rongynak éreztem magam. Ma pedig az egyetem is elkezdődik, jaj. De szeretnék már túl lenni rajta! Ez az utolsó félévem, drukkoljatok, hogy minden rendben menjen, simán átmenjek mindenből és a diplomámat is megkapjam januárban!

Amúgy nem sok mesélnivalóm van az augusztusról, mindössze egy könyvet tudtam kiolvasni, és az is közel egy hónapba telt. Egy másik két nappal csúszott át a szeptemberbe, de nem csalunk (mégis kit csapnék be?), szóval ez bizony csak egy szem könyv.

Terry Prachett: Pásztorok koronája (Sajogi Stefánia 5.)

Ez a rész ennek a sorozatnak az utolsó része, egyben (az utószó szerint) Pratchett utolsó könyve is. Talán ezért is éreztem kicsit kidolgozatlannak, de lehet, hogy a sok munka, a fáradtság és az elhúzódó olvasás is belejátszott ebbe. Valahogy sokkal nagyobb csatát vártam a tündérek és Stefánia között, de kicsit az Alkonyat sorozat utolsó részében levő képzeletbeli csatára emlékeztetett. Nem akartam vérfürdőt és egy csomó szereplő halálát, de ez nekem túl békés volt, hangozzék ez bármily furcsán is. Legaább lett volna egy nagy "showdown", mint a westernekben. :D Azért rossz élménynek semmiképp sem mondanám, és örülök, hogy megismerkedtem ezzel a sorozattal. Egyszer jó lenne majd más Pratchett-könyveket is elolvasni, de most kevés esélyt látok erre.

Ami még könyves vonatkozás, hogy megnéztem A csütörtöki nyomozóklub filmváltozatát Netflixen. Nem volt rossz, de nem is igazán kötött le. Talán egyszer újranézem, nyugodtabb körülmények között. A szép háttér (különösen az idősek otthona - nem tudom elképzelni, hogy ilyen helyre költözzek, de ez a környezet igazán gyönyörű volt) és a remek színészek kárpótoltak azért, hogy a történetet nem találtam túlzottan érdekfeszítőnek.  Nem tudom, milyen a könyv, de most nem is érdekel.

Ó, igen, majd elfelejtettem! Egy rövid időre visszakerült négy budapesti moziba (sajnos, vidéken sehol) az összes Harry Potter film, heti váltásban. Mivel készül a sorozat, nem tudni, mikor, vagy egyáltalán valaha kerülhetnek-e újra moziba. Jó darabig biztosan nem. Én annak idején csak az Azkabani foglyot nem láttam moziban, ezért kisebb gyermekemmel elhatároztuk, hogy pótoljuk ezt a hiányosságot, és elmentünk a Cinema MOM-ba, hogy megnézzük. Nagyon dizájnos kis teremben volt az előadás, abszolút passzolt a film hangulatához, és film is jó élmény volt, ezredszerre megnézve is. Örülök, hogy sikerült eljutnunk. Menő lett volna minden részt megnézni, de mivel nem vagyunk budapestiek, ez időben és anyagilag sem megvalósítható. Amúgy még látható néhány rész, most a Félvér hercegnél tartanak, és hátravan a kétfelé osztott a Halál ereklyéi, ha netán valaki nem akarna lemaradni talán az utolsó lehetőségről, hogy moziban lássa ezeket a meghatározó filmeket. Tudom, nem tökéletesek, és sok hibát fel lehet róni (az Azakabani fogoly elején mindjárt: hogy varázsolhat Harry az iskolán kívül? ez óriási hiba), de egy nemzedék nőtt fel rajtuk, és ezt nem lehet tagadni. Kíváncsi leszek a sorozatra is, bár nagy szívfájdalmam, hogy a Legendás állatok filmeket talán soha nem fejezik be. Ugyan hivatalosan nem kaszálták, de ennyi év eltelt már az utolsó rész óta, hogy az felér egy kaszával.

Másik hír, hogy Audible-re felkerül az összes könyv nem hangoskönyv (hiszen olyan már van), hanem teljes szereposztásos hangjáték(? - talán ez a jó szó rá) formában, ha jól emlékszem, novembertől kezdve, havi egy könyv felosztásban. Hugh Laurie lesz Dumbledore és a szívem csücske Matthew McFadyen Voldemort! Elég borsos ára lesz egy résznek, 18 dollár körül, de ha előfizető vagy, havonta kapsz egy kreditet, amiből megvehetsz egy részt, és a 8 dolláros előfizetési díj áráért hallgathatod meg havonta az új könyvet. Nekem most épp nincs Audible előfizetésem, kevés rajta az olyan magyar nyelvű tartalom, ami érdekel is, angolul meg nem tudok elég sokáig figyelni egy könyvre, hamar elterelődik a figyelmem (hiába, no, nem az anyanyelvem), hogy érdemes lenne fenntartanom, de erre a 7 hónapra, azt hiszem, vissza fogok térni.

Egy dologról akartam külön bejegyzést írni, de mostanában nem lesz belőle semmi, úgy látom, ezért idebiggyesztek pár gondolatot a végére.

Egy kis fordítási kulisszatitok. Ha valaki rendszeresen hallgat interjúkat szinkronszínészekkel, -rendezőkkel, újra és újra felmerül a fordítók alkalmatlansága, hogy túl hosszú a szöveg vagy túl rövid, hogy meg kell állniuk és változtatni a szövegen a forgatás során. No, erről akartam "rantelni", panaszkodni egy kicsit.

Eleve bosszant ez a hozzáállás, mert nyilván a fordító az esetek túlnyomó többségében nincs ott a forgatáson, nem tudja megvédeni magát, másrészt sem a rendező, sem a szinkronizáló színész nem fogja azt mondani, hogy miattam kell felvenni újra a szöveget. Nyilván vannak alkalmatlan fordítók (felmerülhet a kérdés, akkor miért kapnak még munkát? jó kérdés, nem tudom a választ), de mindent szerencsétlen fordítókra kenni azért erős túlzás. 

Én eddig nem sok szinkront írtam, kb. 3 éve kezdtem rendszeresebben, főleg különálló filmeket, de volt egy rajzfilmsorozat is gyerekeknek, viszont most a nyáron bedobtak a mélyvízbe egy 3 évados sorozattal, ami jelenleg is fut a tévében, és napi sorozat, vagyis heti 5 rész szövegét kell leszállítani. Ezt nem egyedül csinálom, én heti két részt vállaltam, fordítótársam pedig a többit (ő nagyon meg is szívta ezzel). Hetekig dolgoztunk rajta, addig semmi viszajelzés nem jött, majd egyszer csak megkeresett a rendező, hogy 3 hete hallgatja az egyik főszereplőtől, hogy a szövegek túl hosszúak, nem lehet felmondani, és az illető kb. elküld bennünket melegebb éghajlatra, hogy miért nem vagyunk képesek rendes szöveget írni, és már ki akarta posztolni Fb-re, hogy megmutassa, milyen fos szöveggel kell dolgoznia. Erről lebeszélték.

Nyilván sem a sorozat címét, sem a színész nevét nem fogom elárulni, de azért álljon meg a menet! Először is hozzánk 3 hét után jutott el, hogy hosszúak a szövegek. Másodszor akármilyen hosszú is vagy bármi gond is van vele, ezt nem így kell kommunikálni. Ezenkívül kb. mindig ezt róják fel nekünk a színészek, rendezők, hogy vagy hosszú, vagy rövid a szöveg. Mintha egy fordítás milyenségét csak és kizárólag ez határozná meg. Az nem érdekes, hogy amúgy magyaros a fordítás és nincs tele félrefordításal, hogy a hangokat, az időzést, a tömegezést jól és pontosan jelöljük, hosszú (rövid), tehát fos. Jó, akkor írjunk halandzsát, lényeg, hogy kijöjjön? Oké, persze, a hossz fontos, de kb. kizárólag az alapján megítélni valaki munkáját, hogy hosszú/rövid a szöveg, erős túlzásnak érzem. Pozitív megerősítés szinte soha nem jön (bár ennek a bizonyos rendezőnek legalább a javára lehet írni, hogy amit jónak talált, azt megemlítette), ha jön bármi is, az csak negatív vagy semmi. Arról nem beszélve, hogy töredékét kapjuk a színészek és a rendező bérének (pontos összeget nem tudok). Nem csoda, hogy egyre kevesebb minőségi fordító hagyja abba ezt a munkát.

Emellett azért a rendező és a színészek sem tökéletesek. Voltam bent pár éve szinkronstúdióban, mikor egy igencsak foglalkoztatott színész egy olyan mondathoz ért, amiben nyelvtani hiba volt, már nem emlékszem, mi. (Nem én fordítottam.) Szóltam, hogy ez itt nyelvtani hibás, mire a rendező azt válaszolta, az legyen a legkevesebb, van itt sokkal több hiba is, majd a színész felmondta hibásan, és mentek tovább. :O Tanulságos élmény volt, annyit mondhatok.

Nem beszélve arról, hogy hiába írunk kiejtési listát, azt gyakran figyelmen kívül hagyják, és születnek olyan kiejtések, hogy jaj. Bár, mint megtudtam, a rendező gyakran csak késve kapja meg a listát, amit nem értek, de mindegy, aztán a forgatáson a színészek meg kiejtik úgy, ahogy tudják, vagy ahogy az adott alkotásban az eredeti színészek kiejtik. Márpedig az eredeti színészre hagyatkozni igen sok esetben dőreség, mert az angolok, amerikaiak meg sem próbálják jól kiejteni a számukra idegen szavakat. Na, ez is megérne egy misét, hogy mik tudnak kisülni ebből.

Ja, még egyet akartam nyomatékosítani. A filmek, sorozatok, adások cmét kb. 90%-ban NEM a fordító adja. Önálló filmeknél előfordul, hogy kérnek címjavaslatot, de aztán vagy elfogadják, vagy nem, és adnak valami teljesen mást. Ebben a szóbanforgó sorozatban is azt történt, hogy döbbenten láttuk, mi lett a magyar címe, ugyanis csúnyán félrefordították az eredetit, és nem elég, hogy félrefordították, de még köze sincs a sorozat történetéhez. Minket nem kérdeztek meg, és mikor szóltunk, nem vették figyelembe.

Júliusi zárás 2025.

Elérkezett a nyár utolsó hónapja. Vessetek meg, én már ilyenkor várom az őszt, a hűvösebb, bekuckózós időt, a színes leveleket meg az őszi gyümölcsöket. Rendeltem is Sinsayről két őszi mintájú poharat. :D A melegből (bár az idén a hőfok nem volt olyan magas, mint az elmúlt években, ugyanakkor akkora aszály van, mint évek óta nem volt, és fel tudom húzni magam, ha panaszkodni hallok embereket, hogy esik az eső, és de rossz idő van. Az eső kell az élethez, emberek! Na, jó, vissza a záráshoz.) meg a legyekből már rohadtul elegem van, nem tudom, ez utóbbiakkal mit kezdjek, rovarirtót nem szeretnék kipróbálni, szúnyogháló a macskák miatt nem opció. Bárkinek valami ember- és környezetbarát ötlete ellenük? Jövő héten megjönnek a suliba a tankönyvek, amit viszont nagyon nem várok. Több ezer könyvet pakolni ide-oda - már nem nekem való. Szerencsére mindig jönnek diákok segíteni. Július a szülinapom hónapja is, idén 58 lettem, és kissé elkeseredtem, mikor belegondoltam, hogy már csak egy ötössel kezdődő szülinapom lesz, és utána "befigyel" a 60. Juj, felfogni sem tudom.

Júliusban négy könyvre tudtam sort keríteni, ezek közül egy hangoskönyv volt. Lássuk ezeket először! Folytattam a sorozatos kihívást.

1. Terry Pratchett: Akkor majd éjfélt viselek (Sajogi Stefánia 4.)

Először is a címről. Szerintem jobb lett volna ebben a sorrendben: Majd akkor viselek éjfélt. Ugyanis azt jelenti, hogy Stefánia majd akkor visel éjfélt (fekete ruhát), ha megöregszik.

Az előző részre úgy emlékszem vissza, hogy zavaros volt, nem is nagyon emlékszem rá, és hogy a nac mac fíglik idegesítettek. Ezzel a résszel most nagyon gyorsan és könnyen haladtam, és a fígliken is jókat mulattam (de ezt a nevet továbbra sem tudtam megkedvelni). 

Helyenként rettentően sajnáltam Stefániát, amiért 16 évesen már ilyen kemény dolgokkal kell megküzdenie, és megint felmerült a téma, hogy a tudatlanság és az általában félelemből fakadó gyűlölet milyen nagy károkat tud okozni, aminek az ellenszere a nyitottság, a befogadás és a tudás lehet. No, meg a szeretet.

Még egy rész van a sorozatból, és el is kezdtem, de júliusban már nem tudtam befejezni. Jó lenne más Pratchett könyveket is elolvasni, de akkora az életműve, hogy újra kellene születnem hozzá, hogy beleférjen.

2. Stephen Fry: Héroszok 1-2.

Na, ez vicces, a hangoskönyv kétrészes, pedig igazából csak egy könyv, de GR-en is két részben van fent a hangoskönyv, így ez most két műnek számít. :D Sebaj. :)

Rövid életű Audible előfizetésem részeként választottam ezt a könyvet. A márciusban meghallgatott Trója után ez is nagyon jó élmény volt, Scherer Péter felolvasása sokat hozzátett az élményhez.

Nagyjából hasonlóan éreztem hallgatás közben és után is, mint a Trójánál, hogy a görög istenek perverzek, kicsinyesek és gonoszak voltak. Ha kiszemeltek maguknak, neked annyi, akár fel is kötheted magad. Elég egy apróság, hogy magadra vond a haragjukat. Még úgy sem tudod kicselezni őket, ha az egyiknek elkötelezed magad, mert akkor a másik fog megorrolni rád.

Nem mintha ezek a héroszok teljesen ártatlanok lettek volna, megérték a pénzüket, sok esetben beképzeltek voltak, meggondolatlanok, dühöngőek. Egy kicsivel több szerénységgel talán, de csak talán több esélyük lett volna rendes életre. Azt hiszem, elmondható, hogy egyikük sem élt hosszú, nyugodt, boldog életet. Főleg Héraklész sorsa volt szomorú, mert Héra pusztán azért gyűlölte és keserítette meg az életét, mert Zeusz megcsalta az anyjával.

Voltak hősök, akikről még csak nem is hallottam, és sajnos, a nevekkel igencsak hadilábon állok, így meg sem jegyeztem őket, sajnos. Meglepő módon egy nő is volt a hősök között. Az első rész jelentős részét Héraklész története tette ki, aki kétségkívül talán a legismertebb közülük, de kicsit aránytalannak éreztem a jelenlétét. Thészeusz és Ariadné története volt számomra a legmegindítóbb, valamiért az hatott meg legjobban.

Remélem, hamarosan lesz hangoskönyv az Odüsszeiából is a szerzőtől, ami hamarosan megjelenik magyarul. A Mítoszt könyvben olvastam, de így szórakoztatóbb volt, és sokkal gyorsabb is.

3. Kathryn Littlewood: A Dash of Magic (Bliss 2.)

A sorozatnak csak az első része jelent meg magyarul, ami annak idején nagyon tetszett, és már biztosra vehető, hogy több rész nem lesz magyarul, mégis évekbe telt, mire rászántam magam a folytatásra angolul. Igazán kár, mert nagyon jó volt.

Eleinte nem akartam rá maximális pontot adni GR-en, de aztán rájöttem, hogy épp azt rovom föl neki, ami saját maga, vagyis hogy gyerekkönyv/ifjúsági könyv, ami nyilván azzal jár, hogy nincsenek benne dosztojevszkiji mélységek, a megoldások néhol egyszerűek és a jellemek nem túl árnyaltak (pl. Lliy néni szimplán csak aljas, sok más nem derül ki róla). Viszont kiváló szórakozást nyújtott.

Nagyon jókat szórakoztam a fordulatokon, a feladatokon, sok volt benne a humor és az érzelem. A kedvencem volt Jacques, a francia egér, ill. Mona Lisa mosolyának megfejtése, de a sok varázsrecept is izgalmas volt. Remélhetőleg a következő részben többet megtudhatok arról, ki is Jeremius, a "Shrunken Man".

A nyelvezete jól követhető, nem túl könnyű, de szerintem középszintű nyelvtudással megugorható.

Még egy rész van a sorozatból, amire az idén sort is szeretnék keríteni. Van egy spin-off sorozata, négyrészes, 2025-ben már nem tervezem beiktatni, de nem kizárt, hogy el fogom olvasni azt is.

4. Erin Sterling: Átkozott csókok (Ex Hex 2.)

Jobb volt, mint az előző rész, vagy legalábbis kevésbé idegesített, mint az első rész. :D Néhol túl egyszerű volt a megoldás, mint pl. Gwynn varázserejének ügye, vagy hogy egyik pillanatban még cikizték egymást, a másikban meg egymásnak estek (mármint romantikusan ;)).

Rövid, könnyen olvasható. Szép az éldekoráció. A fordítás gördülékeny. Kíváncsi leszek a 3. részre, ha lesz magyarul, nem hiszem, hogy angolul érdekelne, de ki tudja?

Még múlt hónapban akartam írni sorozatokról, de akkor totál elfelejtettem, miket is néztem meg. :D A kor, hiába, no.

De a Héroszok eszembe juttatta az egyiket, ez pedig a Káosz a Netflixen, ami a görög mitológia egy részét dolgozza fel, mai környezetbe helyezve. Vannak bőven eltérések a Fry-féle változat és a sorozat között,  pl. Orfeusz és Eurüdiké vagy a Minotaurusz és Ariadné történetében. Kíváncsi lettem volna a folytatásra, de úgy tudom, kaszálták. Kár, a színészek is jók voltak, ha ránézek Jeff Goldblumra, végre már nem A légy jut eszembe róla, ami huszonéves koromban komoly traumát okozott. :D Valószínűleg ma már tizedannyira sem érintene meg.

Még egy sorozat is kapcsolódik valahol az olvasmányaimhoz. Pár hónapja találtam rá az Egy csipetnyi bűvölet (Just Add Magic) c. sorozatra, és a cím alapján azt hittem, az Egy csipetnyi mágia feldolgozása, de nem. Igaz, könyvből készült, Cindy Callaghen könyvéből. Abban viszont a Blissre hasonlít, hogy ebben is varázslatos receptek szerepelnek.

A legkevésbé olvasott bejegyzéseim a környezettudatosságról szólók. Jó, valahol nem csoda ez, hiszen nagyrészt könyves blog ez, kisebb részben filmes-sorozatos, de sosem akartam csak ezekre korlátozni. Ez a téma nekem nagyon fontos, igyekszem minél többet tenni érte, és néha ide is szeretnék írni róla.

Sajnos június végén bezárt a veszprémi Feltöltő Pont, ahol kimérve vettem pl. mosószert, öblítőt, ezért most keresgélek mást helyette. Többek között a mosolap.hu is számításba jött, meg is rendeltem egy próbacsomagot az illatmentesből és az illatosból is. A weboldalon kizárólag dicsérő vélemények vannak ami nekem mindig gyanús, mert akármilyen jó bármilyen termék is, akkor is lesz olyan ember, akinek valamiért nem jön be. A FB-oldalukon már van néhány olyan vélemény is, ami nem pozitív.

Ami vonzó volt, hogy mivel egy lapocska, ezért nincs műanyag flakon, nagy csomagolás stb. A mosóhatékonysága szerintem átlagos 40 fokon (nem szoktam annál magasabb hőfokon mosni), viszont a cigi- és kutyaszaggal nem tudott megbirkózni, a nagyobbik fiam ilyen szagú ruhái büdösen kerültek ki a mosógépből, ami szerintem nem oké.

Nem vagyok teljesen meggyőződve róla, hogy maga a mosószer valóban környezetbarát. Olvassátok el a GYIK-ban azt a részt, hogy "Miért van az, hogy a Mosólapot környezetbarátként hirdetik, miközben a csomagolás hátlapján a 'veszélyes' minősítés szerepel?" Nos, nekem legalábbis az a könyezetbarát, amit akár bedobhatok a folyóba is, akkor sem lesz a halaknak meg más élőlényeknek semmi baja. Tévednék? Nem vagyok szakértő, de nekem ez kicsit zöldremosás szagú.

Ráadásul a kommunikáció sem annyira tetszett. A próbacsomagot ugyanis - a büdösen maradt ruhák miatt - nem értékeltem maximálisra. Írtak emailt, hogy írjam meg, miért nem, erre pár napig nem válaszoltam, de terveztem, aztán fel is hívtak, hogy mondjam el. Nem igazán vették komolyan a gondomat (Kb. ez volt a reakció, hogy ó, csak ennyi? Namármost, csak én gondolom úgy, hogy egy mosószer dolga a szagok kivétele is?), sőt, az ügyintéző kedvesen javasolt valamit, hogy mivel fújkáljam be utólag a ruhákat, nem emlékszem a nevére (Sanytol?), de egyrészt ez milyen macera már, másrészt hol van akkor a környezettudatosság?

Pár nap gondolkodás után megírtam nekik emailben ezeket, amiket itt fent felsoroltam, szerintem teljesen udvariasan, és nulla válasz. Nulla! Legalább annyi, hogy köszönjük az észrevételeit, sajnáljuk a negatív tapasztalatot. Semmi. A vélemények között sem jelent meg az enyém. Nyilván nem veszem meg még egyszer ezt a terméket.

Most a Souldrops mosószerét és öblítőjét használom. Nem állítom, hogy 100%-osan kiveszi a cigi- és kutyaszagot a fiam ruháiból, de igen enyhe lesz. Tavasztól őszig sokat számít a szagok ellen, hogy napon szárítom a teraszon a ruhákat, de egyrészt ezt nem mindenki tudja megtenni, másrészt van tél is.

Szóval ha van bárkinek ötlete, hogy mivel mossak-öblítsek, ami valóban környezetbarát, tiszták és illatosak lesznek a büdös ruhák is, az ne habozzon megosztani velem. :)

Félévzáró book tag 2025.

Ha már a havi záróposztban emlegettem, hogy letelt az év fele, ideje megírni a félévzárós értékelést is (aminek az angol nevét ki nem állhatom). 21 könyvvel végeztem június végére, ami nagyon szép szám - nekem, pedig idén sem volt túl sok időm olvasni. 30 könyvet céloztam meg idénre, ez, hacsak be nem üt valami, megugorhatónak tűnik jelen pillanatban.

Lássuk a kérdéseket!

1. A legjobb 2024-es olvasmányod

Nehéz lesz dönteni, hirtelen 4 könyv is pályázhat erre a címre, de legyen T. Kingfishertől a Csalán és csont.

2. A legjobb folytatás, amit 2024-ben olvastál

Az Orczy Mimi sorozat 4. része.

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél

Hm, nem nagyon várok most semmit, de ha muszáj, Alessandro Baricco: Abel. Régen olvastam már tőle, a Vértelenül eléggé elvette a kedvemet.

4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Elvileg ősszel megjelenik a Nefelejcs trilógia 3. kötete magyarul Kerstin Griertől, ezt nagyon várom, és ha esetleg lesz még idén magyar fordítása az új Strike kötetnek.

5. Legnagyobb csalódás

Christelle Dabos-tól az ITT és csakis ITT. Azt hiszem, szakítok a szerzőnővel.

6. Legnagyobb meglepetés

A tizenharmadik garabonc Lezsák Leventétől. Mármint maga a megjelenése volt meglepetés, a könyv nagyon jó volt, egyik kedvenc ebben a félévben.

7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új)

Alison Goodman. A félév másik kedvence volt A vakmerő hölgyek nemes lelkű társasága.

8. Legújabb könyves szerelem

Hú, nem tudok ilyen mondani, amibe olyan hű, de nagyon beleszerettem volna.

9. Legújabb kedvenc karakter

Marra és a démontyúk a Csalán és csontból.

10. Egy könyv, amin sírtál

Nem volt ilyen.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett

Amelia Mellor: Az élet varázskönyve

12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál

Gőzöm sincs, kevés filmet néztem meg idén, és azt sem tudom, volt-e köztük adaptáció.

Pupi félévzárója eszembe juttatta A Koromfekete szív adaptációját, ami nekem is nagyon tetszett, úgyhogy módosítom ezt a pontot. :)

13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál

Mivel szinte csak havi zárásokat írtam, így nincs ilyen.

14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál (vagy kaptál)

Talán Az élet varázskönyve.

15. Melyik könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig?

Jó ég! A fent említett 2. féléves megjelenéseket, és még ki tudja, mi mindent.

16. Kiket jelölsz?

Senkit, aki szeretné, töltse ki bátran! :)

Júniusi zárás - 2025

Nem akarom elhinni, hogy letelt az év fele! Ahogy öregszem, egyre gyorsabban telnek a napok, még a munkanapok is, bármily meglepő. :D Már fél év sincs, és újra itt a karácsony. :D

Júniusban letettem az utolsó vizsgámat is az egyetemen (nagyon jól sikerült a félévem, 3 négyes és 8 ötös), egy félévem van hátra, de az lesz a legnehezebb, úgy látom. A 8 tantárgyon kívül lesz még portfólió írás (amiben összeszedem a 3 félév alatt elkészült munkáimat, és úgymond bizonyítom, mennyit fejlődtem), nyelvpedagógiai kutatási dolgozat (szakdolgozat helyett, röpke 15 oldalban), szigorlat, amiben kb. az összes nyelvészeti, irodalomtörténeti és történelmi-országismereti tárgy szerepelni fog (ami azt is jelenti, hogy nyáron sincs lazsálás, elkezdem kidolgozni a már tanult tárgyak tételeit), vizsgatanítás (szerencsére csak 5 óra) éééés persze, záróvizsga. Jaj. Ez most nagyon soknak tűnik, de remélem, gond nélkül meglesz.

Ja, jut eszembe, lesz Amerikai irodalomtörténet, és benne a Huckleberry Finn (amit én annyira sosem szerettem, olyan kegyetlen dolgok voltak benne, a Tom Sawyer volt inkább a kedvenc mindig, de érdekes lesz felnőtt szemmel újraolvasni), és Samuel Clemensként szerepel a szerző. Ez vajon miért, tudja valaki? Nálunk Mark Twain.

Júniusban négy könyvre sikerült sort keríteni, ebből kettő a nagy sorozatfolytatás része volt, kettő pedig önálló kötet, de azokat nagyon vártam, és nem akartam hátrébb sorolni őket.

1. Ruff Orsolya: A végzetes vonatút (Orczy Mimi kalandjai 4.)

Az árkötöttségi törvény óta nagyon meggondolom, hogy megveszek-e egy évnél frissebb könyvet, de ennel a sorozatnál ez nem volt kétséges, és amint megjelent, szinte rögtön el is olvastam.

Ritka és örvendetes dolog, hogy egy könyvsorozat 4. része semmit se veszítsen a színvonalból. Ruff Orsolya sorozata ilyen.

Fejet hajt a nagy elődök előtt (vonaton nyomozás, ismerős valahonnan?), de legalább annyi eredetiség és magyar vonás is van benne, és nem utolsósorban bekukkanthatunk a kor viszonyaiba, életébe.

2. Nádasdy Ádám: Londoni levelek

A második könyvem Nádasdytól, ami nem fordítás. Nem annyira levélnek nevezném a könyvben levő írásokat, inkább naplószerűségnek, néhány oldalas írások ezek Londonból, afféle helyzetjelentések, a covidtól 2024-ig. De szimpla helyzetjelentésen túl van bennük nyelvészkedés, történelem, politika, kulturális különbségek stb. Időnként jókat nevettem. Egy dologba kötnék bele: nem Rachmaninov, hanem Rahmanyinov. Az ilyenre elég háklis vagyok, de sose legyen nagyobb bajunk.

Egy gondom volt csak, hogy elég rövid, szívesen olvastam volna még.

3. T. Kingfisher: Csalán és csont

A Varázslókalauz önvédelmi sütéshez óta reménykedem, hogy lesz még magyarul a szerző más könyve is, úgyhogy ujjongtam, mikor megláttam, hogy megjelenik ez. A megjelenést követően hamar el is olvastam, és nem is csalódtam. Ez a kötet komorabb volt és ijesztőbb, mint az előző, de számomra nem volt félelmetes, inkább csak komor. Ismét előjött a nőkkel való rossz bánásmód (üldöz engem mostanában ez a téma?), és ez jobban kiakasztott, mint a csontkutya vagy a holtakkal való beszélgetés. A démontyúkról jó lett volna többet megtudni.

A fordítás kiváló volt, nem tudok semmit rosszat felhozni. Olvasmányos, gördülékeny, magyaros, és legtöbbször ez pont elég is.

4. Mikki Lish-Kelly Ngai: The Spellbound Tree (A halmosdombi ház 3. - avagy angolol: The House on Horder Hill)

Szerencsére sokkal könnyebb volt a nyelvezete, mint az előző résznek, és történet is követhetőbb volt, de nem találtam meg benne azt a bájt, frissességet és izgalmas történetvezetést, ami miatt annyira megszerettem az első részt. Hogy ehhez mennyire járult hozzá, hogy angolul olvastam (úgy azért mindenképp nehezebb), nem tudom, talán egy kicsit, de azért szerintem jelentősen nem. Talán a 2. és a 3. rész csak szimplán gyengébb volt, ki tudja.

Viszont ezzel lezártam a trilógiát, kipipálhattam egy sorozatot, és egyúttal az első angol nyelvű olvasást idén.

Volt pár sorozat és film, amiről meg akartam emlékezni, de mindig elkövetem azt a hibát, hogy nem írom fel, mert hogy úgyis emlékezni fogok rá, hát nem.

A nagy sorozatfolytatás

Gondoltam, létrehozok egy listát az elmúlt évek sorozataiból, amiket nem fejeztem be, így jobban számon tudom tartani, hol is tartok, mi érdekel, mi nem. A sort 2019-ben kezdem, pusztán azért, mert a jelenlegi olvasónaplós füzetet akkor kezdtem, és időrendi sorrendben haladok.

Seanan McGuire: Csellengő gyerekek - az 1. részt olvastam, nem tetszett, nem folytatom. ✓

Sam Copeland: Kicsi Charlie - magyarul két rész jelent meg, a 3.-at angolul olvastam, elvileg nincs több rész, mostanáig legalábbis. ✓

Jessica Townsend: Morrigan Crow - ezt nagyon szeretném folytatni, de a következő rész angolul is elvileg csak idén lesz, sajnos, és mostanra teljesen elfelejtettem, miről is szóltak az eddigi részek.

Jasper Fforde: Monokróm - ennek a folytatása eddig még csak angolul jelent meg, szeretném elolvasni, de hogy mikor?

Caroline Lawrence: Az időutazó naplója - a 2. rész jó ideje ül a polcon, érdekel is, több rész nincs magyarul tudtommal.

Jim Butcher: A Dresden-akták - eddig egy részt olvastam, tetszett is, tervben van a folytatás, és ebből szépen is érkeznek a részek magyarul.

Jude Deveraux: Montgomery-Taggart - régen imádtam azt a pár részt, ami ebből (random sorrendben) magyarul megjelent, el is kezdtem az elejéről angolul (valami 18 kötet), de a 2. után elegem lett belőle, most újra piszkál, hogy folytassam, talán.

Terry Pratchett: Sajogi Stefánia - ezt is szeretem, ez is itt vár évek óta, hogy folytassam.

Bobbie Peers: Williem Wenton - a magyarul megjelent 3 részt szerettem, de van még kettő, és a kiadó nem tervezi folytatni, angol kellene nekivágnom.

Rita Falk: Franz Eberhofer - egy kötet csúszott le, akartam is folytatni, de talán soha nem fogom.

Lana Millan: Raziel - két rész jelent meg, még lenne egy a trilógiából, de nem készült el. Nem tudom, valaha is elkészül-e, a szerző rákos (volt?), de drukkolok azért is, hogy meggyógyuljon, és a befejező kötetért is.

Szélesi Sándor: Az ellopott troll - még nem tudok további részekről, pedig ezt is szívesen folytatnám.

Kathryn Littlewood: Bliss - sajnos csak egy rész jelent meg magyarul, angolul megvettem a 2. részt, de még várat magára.

Theodora Goss: Az alkimista lánya - várom a 3. és egyben befejező részt, de a kiadó azt írta, egyelőre nem adják ki. Egy újabb trilógia, amit angolul kellene lezárnom.

Jodi Taylor: St. Mary krónikák - ez is leállt magyarul, de még reménykedem, igaz, az utolsó magyarul megjelent rész rendesen felhúzott.

Chris Colfer: A mesék földjén - két rész volt magyarul, egyet olvastam angolul, van elvileg még kettő, nagyon szeretttem, mindenképp folytatásra érdemes.

Natalia Sherba: Óramágusok - ez is tervben van.

Robert Galbraith: Cormoran Strike - naná, hogy folytatom, amint lesz új rész!

Maurice Leblanc: Arsene Lupin - nem folytatom, csalódás volt.

Michelle Harrison: Egy csipetnyi mágia - itt is várat magára a trilógia utolsó kötetet magyarul, esélyes az angolul olvasás.

Elle Cosimano: Finley Donovan - nem vagyok nagy rajongó, sok minden idegesít a sorozatban, ha lesz magyarul, folytatom, angolul valószínűbb, hogy nem.

Erin Sterling: Csirbú, szerelem - ha nagyon unom magam, folytatom, túl sok benne az epekedés.

Kerstin Gier: Nefelejcs - várós a 3. kötet, elvileg idén megjelenik.

Váradi Anna: Idővándor - hm, nem tudom, talán.

Travis Baldree: Legendás latték - amint lesz új rész, már olvasom is!

Kelly Ngai-Nikki Lish: A halmosdombi ház - a tavalyi év egyik kedvence volt, de magyarul nem várható folytatás. Angolul elolvastam a 2. kötetet, de ifjúsági könyvhöz képest nagyon nehéz a szövege, szenvedés volt, de az idén le szeretném zárni a trilógiát, mert valamiért nyomaszt.

Ruff Orsolya: Orczy Mimi - naná, hogy folytatom!

Alison Goodman: Vakmerő hölgyek nemeslelkű társasága - alig várom a következő rész(eke)t.

Julia Quinn: Bridgerton - talán, mielőtt megjelenik a következő évad a sorozatból, de ez még nem biztos

Uramatyám, mekkora lista, és ez csak az elmúlt 6 év, a korábbi években is volt rengeteg be nem fejezett sorozat. Hogy azokra mikor kerül sor? Talán soha. Az idén ezekből tervezek szemezgetni, persze, erőltetni nem fogok semmit.