Keresés ebben a blogban

2016. július 25., hétfő

A young adult irodalomtól ments meg, uram, minket!

E havi témázásunk címe: A YA (b)irodalom - avagy elegem van a tiniszereplőkből!

Örültem, hogy ezt a témát szavaztuk meg, mert épp pár hete határoztam el, hogy elég volt a ya-ból, befejeztem. Azt azt egy-két sorozatot, amibe már belefogtam, még végigolvasom, ahogy megjelennek a részek, de újba nem kezdek. (Aztán ahogy mondani szokták, ember tervez...)

Mi is az a ya (YA)? Elméletileg a 12-18 éves korosztályt takarja be, tehát magyarul hívhatnánk ifjúsági irodalomnak, de inkább úgy van, mint a bogár-rovar dolog. Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. Vagyis a ya az ifjúsági irodalom része, de az ifjúsági irodalom nemcsak a ya-könyvekből áll. Inkább valamiféle megszokásból vagy megegyezés szintjén elsősorban az olyan könyvekre értjük, amik a tiniknek íródtak, főleg lányoknak (de nem feltétlenül), tini főszereplőkkel, sok-sok romantikával, meg több-kevesebb szexszel.

Kissé sarkítva és erősen sztereotipizálva a ya könyvek hasonlítanak a felnőtt romantikus könyvekre, csak a szereplők tinik. Adva van egy kicsit szerencsétlen lány, aki szürke egér, beteges vagy valami más hibája van, és mivel tinik, nyilván kiközösített is az iskolában, de legalábbis nem népszerű, az biztos. Kevés barátja van, esetleg csak egy, de az örökre szól, A tanulásban bukdácsol, vagy épp ellenkezőleg, stréber, kitűnő tanuló. Természetesen megtetszik neki a suli legnépszerűbb fiúja, aki vakítóan jóképű, izmos, baromi népszerű, és igen gyakran gazdag. Vagy megjelenik az új fiú, aki valamiért titokzatos, valami sötét titkot hordoz. (De van, hogy a lányé a titok.) És bár elképzelni is nehéz kevésbé összeillő párt találni, a végén összejönnek, És persze, a szerelmük örökre szól, Ezt aztán igen gyakran még megspékeli a természetfeletti. A vámpíroknak leáldozóban van, de a tündérek, alakváltók, elementálok, mesehősök, és még ki tudja mi és ki mindenki tobzódik a ya regényekben. Meg kell menteniük a világot, miközben nemrég tanulták meg bekötni a cipőjüket.

Ez azonban nem változtat az alapfelálláson. Tinik, tini problémákkal. Tanulás, bálok, smink, öltözködés, bulik, szerelmi csalódások, kiközösítés, stb. És számomra itt van a gond. Már réges-régen nem ilyen gondokkal küzdök. Félreértés ne essék, nem nézem le a kamaszok gondjait, de a bulik-bálok-smink-ruha-fiúzás valahogy sosem érdekelt túlzottan még kamaszkoromban sem. Most meg a gyereknevelés, anyagi gondok, munka világában még annyira sem érdekel. Emellett valahogy nem hihető, hogy az ilyen tini szerelmek örökké tartanak, és nehéz elfogadni, hogy 14-15 éves gyerekek egyik pillanatban még a másnapi dolgozatra készülnek, majd a következőben megmentik a világot, felnőtteket megszégyenítő lélekjelenléttel, tudással és bátorsággal. Nem várom el, hogy egy könyv csakis és kizárólag valós eseményeken alapuljon, sőt, szeretem, ha az olvasás által kiszakadhatok a hétköznapokból, de ha már kitalált, legyen hihető és elfogadható.

Talán csak én futok bele folyton az ilyen ya-kba, de nemrég eljött az a pillanat, mikor ebből elegem lett. Soha ne mondd, hogy soha, ezért ha valaki tud olyan ya-t, ami jó és nem ilyen, kíváncsian várom.

A többiek posztjai:

Pupi
Nima
tigi

Csatlakozó:

Bubu
Lili



15 megjegyzés:

  1. Nagyon jól összefoglaltad, mi teszi néha tökegyformává ezeket a könyveket. :) Volt valami konkrét élmény, ami az utolsó csepp volt most nemrég a pohárban? Melyik sorikat fejezed még be?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aha, a Balszerencsés tündérmese 2. részénél mondtam, hogy na, itt a vége. :) Végigolvasom azért a sorozat többi kötetét (a 3. nemrég jelent meg), de a fő téma helyett (ami tök jó) folyton a nyafogást kellett olvasnom, és ráuntam. Persze, ez valószínűleg az író hibája is, de akkor is. :)
      Szóval ezt még befejezem, de újba nem tervezek kezdeni. Van még a Percy Jackson-sorozat, viszont az az én szememben nem ya. A Hex Hallt tervezem még folytatni, de fene tudja, mi lesz belőle.

      Törlés
    2. Áhá. A nyafogás nagyon unalmassá tud válni... én emiatt majdnem nem tartottam ki A neveletlen hercegnő végéig. Azért végül örülök, hogy elolvastam a későbbi részeket is, mert felfelé ívelt a görbe. :) De van 2-3 olyan része, ami agylágyulás.
      A Percy Jacksont nagyon dicsérik-szeretik, valami HP-féleségnek képzelem ez alapján - és egyszer majd el szeretném olvasni. :)

      Törlés
    3. A HP szerintem sokkal jobb. Ami a PJ-sorozat nagy pozitívuma, hogy játszva, olvasás közben tanítja meg a görög és római mitológiát, de egy csomó helyen nem tudott lekötni. De lehet, hogy bennem van a hiba, és ettől még nagyon jó kis könyvsorozat.

      Törlés
    4. Ebben azt hiszem vakon egyetérthetek veled! :D
      Hmm, érdekes, engem se annyira érdekel(ne) ez a része... De ha jó a könyv, képes vagyok beleásni magam olyan témákba, amik nem annyira érdekeltek. :)

      Törlés
    5. Nem a mitológiás része nem kötött le, sőt, azok nagyon jók, hanem inkább az események egy része volt enyújtott. De különben jó sorozat, a második ötrészes etap, amiből eddig kettőt olvastam, szerintem jobb, mint az első öt rész. (De azért HP forever. :D)

      Törlés
  2. Csatlakozom PuPillához, tényleg nagyon jól összefoglaltad. Kettőtök bejegyzését egymás mellé téve most már tényleg tiszta képem van arról, mi is ez a YA... és mindhármótok posztját elolvasva szilárdan eltökéltem: továbbra sem fogok YA-t olvasni (na jó, esetleg ezt a Marx-Engelsfors - bocs :D - dolgot esetleg, ha valaha is túljutok Sarah Watersen)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm mindkettőtöknek a dicséretet. :) Úgy érzem, nem érdemlem meg. :D
      Meg tudlak érteni, igazából úgy gondolom, nem sokat veszítesz. :)

      Törlés
  3. "Kissé sarkítva és erősen sztereotipizálva a ya könyvek hasonlítanak a felnőtt romantikus könyvekre, csak a szereplők tinik."
    szinte szó szerint ugyanezt írtam le Pupinál fél perce.:D

    és igen, ez a világmegváltás két dolgozat között, amire persze pöpecül felkészül mindenki anélkül, hogy 5 percnél tovább készülne rá, ez szinte sz össze ilyen könyv tartozéka.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, hogy ezt így még sosem fogalmaztam meg, ez posztírás közben esett le. :D

      Törlés
  4. Nem egészen értek egyet a véleményeddel :) Az általad leírt skatulya (új srác/gimi/bálok/termf.lények) a YA műfaj azon példányait remekül leírja, amik először megjelentek a hazai könyvpiacon (a misztikus romantikus YA-t), de mára már nagyon széles a paletta és rengeteg remek műfajban születnek olyan YA alkotások, ahol a főhős legnagyobb gondja nem az iskola és a suli ügyeletes szívtiprója meg a bálok vagy a vámpír/vérfarkas/stb pasi... :D Például vannak már remek történelmi YA-k is, ahol már olyan politikai témák is bujkálnak a felszín alatt, hogy felnőtt fejjel is elgondolkodtató.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Benne van a lényeg, hogy skatulya. :) Vállalom, hogy ez az.
      Konkrétumot tudsz mondani? Ahogy írtam a végén, megköszönöm, ha valaki tud olyat ajánlani, ami nem illik ide, és jó YA. :)

      Törlés
    2. Én is szívesen vennék példákat. :) Valószínűleg rossz tapasztalatokból építkezünk, de azért szeretünk jó YA-kkal próbálkozni, ajánlj nekünk! :)))

      Törlés
  5. Teljesen egyetértünk a műfaj mélységeivel, de szerencsére vannak ritka kivételek is. Engem már néhány fülszöveg és híres-neves író ajánlásával is ki lehet kergetni a világból. Ezeket olvasni is fárasztó olykor. És nem fogom átrágni magam 30 könyvön, hogy egy tetsszen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, meg amikor vannak a kis beleolvasók, idézetek.
      Épp ez az, honnan tudhatnánk, melyik a jó könyv? A fülszövegek alapján tök egyformának tűnnek.

      Törlés