Májusi zárás 2026.

Huh, elkezdődött a meteorológiai nyár! Utálom a nyarat, mióta ilyen őrült melegek és szárazak, bár eddig még nem volt olyan vészes a május, sőt. De a könyvtár már most is meleg, csupa üveg, süti a nap... És majd csak júliusban kezdődik a szabadság. Aki kitalálta, hogy egy héttel tovább tart a tanév, nem járt még magyar iskolában. Az a pár nap, amivel megnövelték a téli és a tavaszi szünetet, persze, jó (főleg a tavaszi, mikorra már mindenki hullafáradt), de valami értelmes kompromisszumot kellene kötni. Remélem, ezúttal esetleg meg is kérdeznek embereket az ilyenekről.

No, lássuk a májust olvasási szempontból! Hét könyv van a listámon, ami borzasztó jól hangzik, de volt köztük nagyon rövid, hangoskönyv és hármat áprilisról hoztam át, ezek nagyobb részét még akkor olvastam.

1. Robert Galbraith: A fémjelzett ember (Cormoran Srike 8.)

Huh, hát nehéz bármit is mondani. ill. rengeteg mondanivalóm lenne, de jó része spoileres.

Olvassátok el Pupilla bejegyzését, magam sem tudnám szebben osszefoglalni, minden szavával egyetértek.

Olyannyira bonyolult és keszekusza volt a nyomozás része, hogy igazából a 3 csillagon gondolkodtam. A megoldást se tudtam követni rendesen, nem éreztem magam meggyőzve.

A magánéleti szál meg az irodai élet sokkal jobban érdekelt, de azért ott is fárasztó volt már a sok huzavona. Értem én, az ember évekig, évtizedekig, akár egy egész életen át képes áltatni magát, önmagának is hazudni, és nem megtenni azt a lépést, amit kell(ene), szeretne, de könyvet nem ezért olvasok, hogy ezt "hallgassam".

A végéről csak spoileresen tudnék írni, úgyhogy azt most hagyom, de a halas-borsós jelenet szépen oldotta a feszültséget, ott azért felnevettem. Amúgy a humora is nagyon jó ennek a résznek, ami kellett is a bonyolult sztori mellé.

Két Harry Potter áthallást is véltem felfedezni, de ez is spoileres, szóval csak annyit, hogy vízben lebegő holttestek, ill. mikor Harry meg akarja hívni Chót a bálba.

Mindettől függetlenül megérte elolvasni, de kedvenc nem lett, viszont elfoglalhatja a legundorítóbb embereket tartalmazó könyv címét a sorozatban. Robin egy helyen morfordírozik is, hogy mennyi borzalmas férfival találkozik, pedig biztosan vannak rendesek is, és hogy ez mennyire eltorzítja az értékítélétét. Kicsit úgy éreztem, hogy Rowling/Galbraithé is kicsit torz, de hát krimiben nem épp a harmónia szokott többségben lenni.

2. Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

Tavaly-vagy tavalyelőtt óta állt már a polcon (a párját, a Milyen nyelv az angol?-t tavalyelőtt? el is olvastam a nyelvészeti vizsgáim előtt), szomorú apropó miatt vettem most elő, a szerző halála miatt.

Természetesen, viszonylagos rövídsége ellenére, ez is remek kis összefoglaló, nyilván nem tartalmazhat mindent, bár valahol ezt is rónám fel hibájának, ha hibát akarnék keresni benne, hogy néhol nem értettem a koncepciót, hogy miért pont azok vannak benne, amik.

Magyarszakos végzettséggel és nyelvszerető emberként sok minden ismerős volt, noha pár dolog nem. Szépen levezeti a finnugor nyelvrokonságot, s hogy miért is nem lehet igaz az az egy időben divatos elképzelés, hogy inkább a törököknek, japánoknak, valami közép-ázsiai törzsnek vagyunk a rokonai, nem a finneknek. (Bevallom, volt, mikor én is felültem erre a vonatra.) De a nyelvrokonság és a biológiai vagy viselkedésbeli rokonság nem ugyanaz.

Tetszett a rengeteg példa, elemzés, nyelvemlék stb. Pár helyen azért felhúztam a szemöldököm. A magyar ábécé 40 betűből áll? Nádasdy valamiért nem számolja bele a q, w, x, y betűket. Én még úgy tanultam, ezek is a magyar ábécé betűi. És nála is szerepel pár helyen az az öszvér megoldás, mint a Shakespeare minden időkre c. könyvben volt, hogy pl. addios-szal. Teljesen elbizonytalanodtam, Nádasdy csak tudta a helyesírást? Hacsak a szerkesztő nem kontárkodott bele. De nála csak idegen eredetű szavaknál van ez. Tényleg nem tudom már, hogyan helyes. Mint kezdő tanár koromban, mikor 20 gyerekből 19 egy szóba írta azt, hogy Mostmár, és a végére már magam sem tudtam, hogy is kell írni. (Az egynek volt igaza, két szóban.)

És mi a helyzet azokkal a szavakkal, ahol a szóvégi rövid magánhangzó hosszúra vált a toldalék miatt. Az lesz, hogy pl. Billingó-val? Juj, komolyan fáj nézni. És mondjuk, hölgy-gyel? Kissé valamiféle helyesírási disztópiában érzem magam.*

Ettől függetlenül nagyon ajánlom mindenkinek, szakembereknek, laikusoknak, azoknak, akik újat tanulnának a magyar nyelvről vagy felelevenítenék régi tudásukat.

*Egyébként próbáltam ennek utánajárni, megnéztem a helyesítási szabályzatban, és kimondottan erre nem tér ki. Megkérdeztem magyaros kolléganőmet, mit tud erről. Rákerestem a neten. A következőre jutottam.

Három alak elfogadott (!), ami nem jelent helyeset. Toldival, Toldival és Toldi-val. Kolléganőm szerint a címeket nem kötelező dőlt betűsen írni vagy idézőjelbe tenni, de ha mégis tesszük, akkor az első alak a helyes. A kötőjeles csak akkor, ha valami toldalékra vagy ki nem ejtett hangra végződik a szó, de igazából ott is végig dőlt lenne. 

3. Julia Quinn: Tisztességes ajánlat (Bridgerton 3.)

A Voiz alkalmazás felajánlott egy ingyen hangoskönyvet az Insta oldaluk követéséért cserébe, és valami mazochizmusból ezt választottam.

Nemes-Takách Kata felolvasása jelentősen hozzáadott az élményhez. A könyv több mint fele olyan rohadt unalmas volt, hogy ha olvasnom kellett volna, talán sosem jutok a végére. "Légy a szeretőm! Nem lehet. De igen! De nem." "Nem tudhatja meg, ki vagyok. Nem tudhatja meg, hogy én voltam az ezüstruhás hölgy. Nem tudhatja meg, ki volt az apám." Miért nem, könyörgöm?

A hála istennek egyetlen rendes szexjelenet (meg a végén van egy "fél") kb. 30 percig tartott. Szívem szerint beletekertem volna, de nem tudtam, hol lesz vége. Komolyan szekunder szégyenérzetem volt tőle. El is gondolkodtam rajta, hogy a felolvasók ezt hogy bírják.

Onnantól lett izgalmas, mikor Sophie-t letartóztatják, az a része tényleg érdekelt. Violet tökös nő.

Megnéztem a sorozatot is még a télen, és én nem láttam olyan felháborítóan nagy változtatásokat, a lényeg megmaradt. A királynénak a könyvekben messze nincs akkora szerepe, mint a sorozatban. Néhány változtatás logikus volt, mert a könyvben iszonyú sok a belső monológ, néhány meg tök fölösleges, de kivételesen nem mondanám, hogy a könyv a jobb, inkább mindegyik hasonlóan idegesítő. :D

Az pl. fura volt, hogy oké, meghívják teázni Sophie-t is, de hogyan tegezhette és szólíthatta keresztnéven a Bridgerton lányokat? Mégiscsak komornaként dolgozott ott.

Az ismét feltűnt, hogy a fiúk ebben a sorozatban egyáltalán nem olyan nagyszerűek és tökéletesek, mint amit a könyv rajongói állítanak. Benedict pl. az elején elég léha életmódot él, örömlányok, bulik. Oké, akkora hangsúlyt nem kap, mint a sorozatban és főleg nem biszex, de akik szerint ő a rendes, cuki fiú, annak ez nem tűnt fel? Aztán amikor Sophie lebukik, hogy ő volt az ezüstruhás hölgy, az egyik, amit Benedict odavág neki, hogy lelkiismeret-furdalása volt, mikor más nőkkel is lefeküdt az alatt a két év alatt, míg kereste. Hogy oda ne rohanjak! Szegényke, de sajnálom!

Egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy Sophie ezerszer elmondja, nem akar szerető lenni, csak erőlteti tovább. A végére persze szinte varázsütésre megjavul, és belátja az összes hibáját.

Huh, hát azt hiszem, megint kell egy kis idő (pár év esetleg :D), hogy újabb részt elolvassak, ill meghallgassak. Voizon fent van a 4. rész is. Ha a többi is felkerül, van rá esély, hogy folytatom, olvasni most nagyon nincs kedvem ezt a sorozatot.

4. André Klein: Ferien in Hamburg (Dino lernt Deutsch 2.)

Ugyanazt tudom róla elmondani, amit az első részről. Szerintem nem olvasok el belőle több részt. Jó volt, mert adott egyfajta önbizalmat, hogy megértem, és ki tudom következtetni az ismeretlen szavak egy részét is, de a történet elég egysíkú, nem igazán kötött le.

5. David Safier: A szerelem szobát keres

Alapból kerülöm az ilyen témájú alkotásokat, mert nagyon megvisel nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is, de ez most Safier miatt vállaltam, mert szeretem a humoros könyveit, és ez felbátorított.

Nyilván volt benne tragédia és borzalom is, de alapvetően mégis arról szól, hogy az ember a legnagyobb szörnyűségek közepette is keresi a normalitást, amiért élni érdemes. Ebben az esetben ez egy vígjáték a varsói gettó egyik színházában. Önmagában furcsa, hogy a németek engedélyezték a színházak működését, igazából erre nem kapunk a választ a könyvben, hogy miért.

Azt hittem, hogy valami keserédes történet lesz, és Sara a végén úgy dönt, a halál ellenére is a gettóban marad a szerelmével, de volt benne pár csavar, amire nagyon nem számítottam. Erről spoiler nélkül nem írhatok többet. Csak annyit, hogy remélem, sosem jutok olyan helyzetbe, hogy olyan döntésekre kényszerüljek, mint Sara.

Tökéletes nem volt, bár olvasmányos, és maradok inkább a humoros könyveinél, de örülök, hogy kimozdultam a komfortzónámból.

Sajnos a magyar kiadás sem tökéletes, sok helyen kimaradnak szavak vagy épp szóismétlések vannak, ami eléggé zavart. Kár.

6. Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!

A magamnak felállított "20-21. századi magyar írók könyvei - elsősorban a gimis kötelezők mentén" kihívásom májusi választottja ez a könyv, és egyben le is zárom magam előtt ezt a kihívást, mert nem bírok több borzalmat befogadni. 

Nem is tudom, olvastam-e valaha ilyen szomorú könyvet. Nagyon megterhelő, komor könyv, súlyos témákkal, ugyanakkor sodort az írásmód, teljesen berántott, hamar ki is olvastam, igaz, nem is hosszú. Az író nagyon plasztikusan ír, pl. a háborús jelenetnél úgy éreztem, ott vagyok én is a harctéren.

Tanultuk ugyan Trianont, a bécsi döntéseket, hallottam az erdélyi magyarok sorsáról, de ilyen húsbavágóan közelről nem tapasztaltam meg, és bele sem gondoltam.

Viszont a végére már elegem lett a rengeteg szörnyűségből, nyomorból, bántásból, és kicsit bele is fásultam. Ha Wass Albert minden könyve ilyen, nem hiszem, hogy elolvasok többet.

7. Natalia Sherba: Fenissa és az Álmos Ház

Nagyon érdekelnek az álmok, és azok a történetek, amik álmokkal foglalkoznak, és ez is nagyon tetszett az elején, de aztán rettentő bonyolult lett, rengeteg esemény, szereplő, a végére azt se tudtam, ki kicsoda. Vagy inkább még a végére se? Pedig sok benne a potenciál, jó az alapötlet, de a megvalósítás felemás.

A nevekkel meg itt is óriási a káosz, mint Az óramágusokban. A szülők Andrej és Marjana - a magyar helyesírásnak megfelelően. A gyerekeik, Vlad, Ella ééés főszereplőnk, Fenissa. Ő már s-sel. Becézése kicsit sem oroszosan Fenie. A legszebb, hogy az eredetiben főszereplőnk neve Finiszta, becézve Fini. Elképzelésem sincs, mi okozhatta a változtatást. A toldalékolás meg megint csak helytelen. Fenievel. Itt-ott előfordult a helyes változat is, Fenie-vel, de többnyire kötőjel nélkül. Csakhogy ez sehogy sem jó. Ha nem ejtjük az e-t, akkor mindenképp kötőjel kell. Ha ejtenénk (de gyanítom, itt nem ejtenénk), akkor a magyarban a szó végi e-ből é lesz (az a-ból meg á). Ld. Ferike-Ferikével. Ez itt hiba. Vagy ott van Iréne, akit viszont már úgy toldalékoltak, hogy Iréne-nel, ami így feltételezi az [irén] kiejtést. Jó, de milyen nyelven? Magyarul nem kell e a végére. Angolul nem lenne ékezet, franciául visszafelé dőlő ékezet lenne. Olaszul, ha jól tudom, nem kellene ékezet, spanyolul meg nem tudom, hogy lenne ez a név, de ha lenne is ékezet, ki kellene ejteni a szó végi e-t. Szóval nem értem. Van más nyelv, amin ékezettel írják, de szóvégi e nélkül ejtik? Nem tudom. És az egész könyv ilyenekkel van tele. Tudom, hogy rajtam kívül nem sok embert zavarnak ezek (pedig kellene), de a kiadónak ezeket sokkal komolyabban kellene vennie. Sajnos manapság már ez a pontatlanság a jellemző.

És akkor megint felhozhatnám a szerző nevét, aki orosz, tehát magyar kiejtéssel kellene átírni: Natalja Scserba. Érdekes módon szlovákul és csehül az ő nyelvüknek megfelelő alakban, de Scserbának van írva. Nem értem, magyarul hogy jött ez az angolos írás, ami rádásul nem is fedi a kiejtést. Sokáig azt is hittem miatta, hogy [serba] a kiejtés. Goodreadsen, ha rá akarok keresni a nevére, akkor jön ki találat, ha azt írom be: Shcherba. Kész. Szakadjak meg, ha értem. Feladom.

Elvileg lesz folytatása, de hogy mikor, az jó kérdés. Minden hibája ellenére kíváncsi vagyok rá.

Sorozatok és filmek:

Hail Mary küldetés - Nekem már a Mentőexpedíció sem tetszett, ez meg még annál is unalmasabb. Andy Weirrel szakítok.

A nyugdíjas forradalmárok (Netflix) - Ki a búbánat találhatta ki vajon ezt a címet? Nagyon röviden azt mondhatnám, hogy Stranger Things nyugdíjas otthonban. A Duffer fivérek producerek itt, nem ők rendezték, de látszik a kezük nyoma.

A sztori nem egy nagy szám, és vannak benne hülyeségek, de a címbeli nyugdíjasok miatt érdemes megnézni. Jó köztük a dinamika és önmagában a szereplők miatt is érdemes a lejátszási listánkra felvenni. Egy dolgon kicsit felhúztam a szemöldököm, a 30-as biztonsági őr és a 70 éves - egyébként iszonyat jó formában levő - Geena Davies szerelmi szálán. Én az ilyen 30-40 év korkülönbséget általában nem értem. Van ilyen, persze, nem állítom, hogy nincs tényleg őszinte vonzalom ekkora korkülönbségnél, és milyen alapon lehetne megállapítani, mi még a "normális" és mi nem? A tíz még oké, a 11 már nem? De valamiért mindig azt érzem, hogy valami van a háttérben, ha valaki nem talál párt a nagyjából saját korosztályában. De mivel nem tisztem az ítélkezés, maradok a szemöldök felhúzásnál.

Szóval ha valaki bírja a tökös nyugdíjasokat, a szörnyeket és a kissé logikátlan történetvezetést, bátran ajánlom megnézésre.

A miniatűr feleség (HBO) - Novellából készült, bár tudtommal magyarul nem jelent meg, és nyilván egy tízrészes sorozathoz jócskán fel kellett duzzasztani a sztorit. Eddig három rész van fent, nekem tetszik. Főszerepben a drága Matthew Mcfadyennel, akinek végre normális szinkronhangja van Széles Tamás személyében. Az Utódlás-beli hangja (amiből csak egy évadot láttam, de nem a szinkron, hanem a történet miatt) a sértés kategória volt ehhez a szép hanghoz.

A másik Bennet lány (HBO) - Adaptáció ez is, lassan a végéhez közeledik a 10 rész. A Büszkeség és balítélet középső lányának, Marynek a történetét követi ez a spinoff, amit nem Jane Austen írt, és akit nagyon elhanyagoltak a könyvben, lévén csúnyácska, ezért úgysem megy férjhez. Szerintem aranyos a sorozat, tetszik, hogy Mary végül rájön, nemcsak a házasság vagy nyomor között választhat, de azért bízom benne, hogy végül jó társra talál majd.

Hallgatom az utolsó Harry Potter full-castot, de már átcsúszott júniusra. Jó lenne egyben írni a hét részről,  de nem garantálom, a kiállításról se jött össze.