Keresés ebben a blogban

2026. május 1., péntek

Áprilisi zárás 2026.

Alig vártam az áprilist, főleg a tavaszi szünetet, mert nagyon fáradt voltam, és nagyon kellett a pihenés, és mert a kedvenc ünnepem a húsvét. Nem olyan agyonhájpolt és terhelt ünnep, mint a karácsony, ráadásul az idő is nagyobb eséllyel kellemesebb, mint decemberben. Egész kellemesen is telt a szünet, főleg, hogy ha nem minden, de több reggel is sikerült megoldani, hogy ébredés után még ágyban maradok, és olvasok fél órát-órát.

Sajnos hamar elrepült a 11 nap, és visszatérve a suliba, várt a tankönyvrendelés, ami nem kedvenc munkám. Örültem, mikor kész lett. Ennél kevésbé csak az augusztust szeretem, mikor megjönnek a tankönyvek és névre szóló kupacokat kell belőlük készíteni.

Ma meg már itt is van a május, ami régen a kedvenc hónapom volt, már full tavasz, de még nem a nyári meleg. Jó néhány éve ez már bizony nem így van, mert már májusban sem ritka a 30 fok. Az idei időjárás egyelőre nem ezt jelzi, hűvös van, amit nem különösebben bánok (bár sajnálom azokat, akiknek a héten elfagyott fája, növénye, termése), de ami késik, nem múlik - a tapasztalatok szerint. Nagyobb baj inkább, hogy már megint vagy még mindig óriási a szárazság.

A május elseje még azért is nevezetes, mert 12 éve ezen a napon született Dani cicánk. És gondolatban megemlékeztem a régi, "szociálista" felvonulásokról, amiknek a végén a legjobban a lufit és a virslit vártam, ill. hogy ilyenkor gyakran elvittek a veszprémi állatkertbe és a vidámparkba, amíg meg nem szűnt. Nem sírom vissza azt a korszakot, csak a jó érzéseket, amik kötődnek hozzá.

No, de nézzük a könyves leltárt! Négy könyv végére jutottam, és három könyv van most folyamatban. Ritkán van, hogy egyszerre három könyvbe is belefogok, de egy papírt, egy e-könyvet és egy hangoskönyvet váltogatok, ill. ott van még a HP 6 full-castban Audible-ön, de azt nem számolom szigorúan véve könyvolvasásnak.

1. Pikli Natália: Shakespeare minden időkre

Közepesen részletes elemzés Shakespeare életéről, műveiről. Nyilván egy teljes elemzés nem ekkora terjedelem lenne. Amit tetszett, hogy a szerző alátámasztja, hogy Shakespeare írta a drámáit, nem Oxford grófja, nem Marlowe (ő minek írt volna álnéven is?) és nem is egy nő (mint Jodi Picoult könyvében). Ami nem tetszett, hogy kicsit csapongónak és aránytalannak éreztem. Pl. nekem túl sok volt a Titus Andronicus elemzése, amit - felteszem, egészen elborzasztóan erőszakos és kegyetlen témája miatt - nagyon ritkán játszanak, akkor is átírva. Olvastam valamikor régen, de csak a borzalmak maradtak meg bennem. Talán az indokolja a részletességet, hogy nagyjából ez tekinthető Shakespeare első drámájának.

Bár elég sokat olvasok-olvastam (főleg régebben) én is a témában, azért bőven tudott újat mondani. Sosem gondoltam még úgy a Rómeó és Júliára, mint a Szentivánéji álom "tükörképére". A szimbólumok, eredetek, Shakespeare által felhasznált korabeli történek, források, hiedelmek, legendák, a középkori színház bemutatása nagyon érdekes és olvasmányos volt. Szintén abszolút pirospont a szerzőnek a párhuzamok, modern feldolgozások, filmek, sorozatok megemlítéséért is. Nem véletlen, hogy néhol a régies szöveg mellett még az akkori utalások is nehezítik a mai néző-olvasó dolgát, hiszen Shakespeare belevett, vagy a színházi előadások során bekerültek olyan részletek is, amiket ma már magyarázat nélkül nem értünk.

A négy "nagy" tragédia bemutatásából nekem hiányzott, hogy a Macbethről alig esett szó. Pedig kíváncsi lettem volna pl. annak a babonának az eredetére is, hogy színházi berkekben nem szabad kimondani a címét, mert balszerencsét hoz. Csak "a skót darabként" utalnak rá - állítólag.

Ami még szintén tetszett, hogy az idézetek sok esetben Nádasdy Ádám új(abb) fordításaiból valók. Már régóta fontolgatom, hogy az ő fordításaival újra kellene olvasnom a darabokat, de most ez a vágy ismét felerősödött. Egyet nem értek. A IV. Henrikben miért lett Hal hercegből Riki NÁ fordításában?

Ami viszont nagyon bosszantott végig, az a fura és szerintem helytelen toldalékolás volt. Pl. A makrancos hölgy-ről. Huh, ilyen öszvér megoldásokat nem alkalmazunk legjobb tudomásom szerint. Ha dőlt betű, mert ugye, cím, akkor sincs kötőjellel és álló betűvel a toldalék, hanem egy szóban és végig dőlttel. (Jó, van, ahol van kötőjel, de arra egy csomó szabály van, most ne menjünk bele, de alapesetben egy szó.) Ez végig szúrta a szememet a kb. 400 oldalon keresztül, emiatt és a kis csapongások miatt nem lett 5 csillag, pedig amúgy olvasmányos volt, érdekes, ugyanakkor tényekkel, kutatásokkkal alátámasztott.

2. Madarász Éva: Veronika kisasszony

Azt olvastam, aki szerette az Abigélt, ezt is fogja. Ezeket alapból nem hiszem el, de mivel jó értékelései voltak, belevágtam. Ha már valamihez hasonlít, vagy elemeiben emlékeztet rá, az Ruff Orsolya Orczy Mimi sorozata, de az egy fokkal jobban tetszik, mint ez.

Az eleje nekem kicsit vontatott volt, de aztán a vége rendesen belendült, az utolsó közel 100 oldalt egy ültő helyemben olvastam végig. De valahogy mégsem öt csillag. Talán a kis döccenők, logikátlanságok zavartak, de ami egészen biztosan zavart, az a szinte minden párbeszédben benne levő három pont, és még ráadásul vessző is volt a legtöbb után: "...," Ha jól tudom, a három pont után már nem teszünk vesszőt, de már eleve a három pontoktól szaggatottá váltak a párbeszédek, ezekből kevesebb több lett volna.

Spoiler: ez az ikerdolog nekem picit erőltetett volt. Igazi időgép Széchenyi István pincéjében? Mi? Egy mondatban odavetve a könyv végén? Huh. Ez nem volt szép húzás. Ha van jelentősége valamiért, akkor azt érzékeltetni kellett volna, ha nincs, akkor meg felesleges volt ide. Spoiler vége.

A szerző amúgy a színész Epres Attila szintén színésznő felesége, és hamarosan megjelenik a folytatás is.

3. Kós Károly: Varju nemzetség

Érdekes, mennyire eltérő vélemények vannak a könyvről Goodreadsen és Molyon. Itt inkább a "szép, de unalmas" dominál, ott meg a "zseniális, kedvenc" jelzők a jellemzőek.

Én a kettő között vagyok, valóban szép, helyenként én is untam, de alapjában véve érdekelt, viszont kedvenc nem lett.

Azt is olvastam, hogy ballada Erdélyről, ezzel is tudok azonosulni, gyönyörű a nyelvezete, de sok a balladai homály. A lyukak egy részét be lehet tömni némi képzelőerővel, pl. hogy Varju János elment jó messzire, aztán 16 év után megjelent Gáspár fiával, nyilván valahol megnősült, az asszony talán meghalt, és János valami oknál fogva hazaköltözött. Vagy, hogy az apja, Mihály házában folyton nagy volt a vidámság, de az nem feltétlenül jelent jót, a vagyon elkopott, a fia, János meg szinte szó nélkül lelépett, mikor meghalt az anyja, ebből azt véltem kihámozni, hogy Mihály folyton részeg volt, és elitta a pénzt. De mindenhol nem tudtam ezeket a lyukakat betömni a fantáziámmal, és néhol értetlenül néztem.

Aztán az se mai találmány, hogy két ellentétes politikai erő megpróbálja minden erővel legyőzni a másikat (ez most eléggé rímelt a mostani választásra), csak épp akkor két fejedelemjelölt állt szemben egymással, és manapság már a konkrét gyilkosság nem dívik - legalábbis Magyarországon nem -, szemben a karaktergyilkossággal. A történelmi részeket az elején eléggé untam, de a végére az is izgalmasabb lett, és megdöbbentő volt (vagy mégsem? engem már politikustól, uralkodótól lassan nem lep meg semmi) a valódi, korabeli levelek és beszédek behozatala, pl. mikor Rákóczi György azt mondja, hogy ha Erdély nem lehet az övé, akkor senkié se legyen. Vagy az a teljesen alaptalan és értelmetlen lengyel hadjárat... Lehetne sorolni. Néha azt érzem, a magyar történelem másból sem áll, csak rossz döntésekből. (Reméljük, ezúttal nem ez lesz.)

A magánéleti szál azért sokkal jobban érdekelt a politikainál, érdekes volt figyelni a kalotaszegi mentalitást, ami eléggé eltér a magyarországi magyartól. Elhiszem, hogy ez egyesekből furcsálkodást vált ki, sőt idegenkedést, nem beszélve az eltérő szókincstől, amiben már benne vannak a román szavak is. Belőlem nem, én szeretem figyelni ezeket.

Tetszett a végén a megbékélés, még ha voltak is benne tragédiák, mégiscsak életigenlő a lezárás.

4. Erin Sterling: Boszorkányos esküvő (Ex Hex 3.)

Nem gondoltam volna az első rész után, hogy eljutok a 3. részig, és ha nem érdekelt volna a három fiútestvér sorsa, talán nem is folytatom, de most örülök, hogy megtettem, mert ez a trilógia egyre jobb lett, ami ritka. Kimondottan bírtam a humorát, és hogy főhőseink nem kerülgették sokáig egymást, mert azt utálom. Jó, hát a könyv terjedelme ezt nem is nagyon tette volna lehetővé. :D

Plusz egy pont Tamsyn behozásáért a 2. részből, aki ott nem volt éppen pozitív figura, de itt láthattuk egy másik oldalát.

Persze, az erotika és szerelmi szál itt is hangsúlyos, de nem nyomja el a boszorkányos szálat, mint az első részben. Az időutazással meg engem kilóra megvettek. :D

Adaptációk, újramesélések:

Elkezdtem nézni A másik Bennet lány c. sorozatot HBO-n, ami a családja által méltatlanul elhanyagolt középső nővérről, Maryről szól. Szerintem egész jó, remélem, megkapja ő is a happy endjét, ami nem feltétlenül a férjhez menés lesz, mert egy ponton ő maga mondja, hogy kezdi látni, nem csak az a két opciója van, hogy férjhez menés vagy nyomor.

Pár részt megnéztem Az agyafúrt vagány c. sorozat 2. évadából, de még nem jutottam a végére, részben, mert nincs szinkronja, és felirat olvasgatásához nem sok kedvem van, részben pedig mert vannak szálak, amik nem tetszenek. Bármilyen zseniális is David Thewliss, mint Fagin, egy az egyben kihagynám, idegesítő az a szál. Amit Belle húgával, Fannyvel műveltek a nem is tudom, sírjak-e vagy nevessek kategória. Ami pedig az orvosi eseteket illeti... értem én, hogy be akarja mutatni az akkori kor orvostudományát és a már éppen megjelenő új eljárásokat, felfedezéseket is, de a legtöbbször átesik a ló túloldalára.

Volt egyszer pl. a egy nyakon levő rákos daganat, amit Jack mozgó hintóban műtött meg. Na, persze. És megpróbálkoztak a vérátömlesztéssel, méghozzá sikeresen úgy, hogy akkor még gőzük sem volt a vércsoportról. Az, hogy a beteg túlélte, inkább csak mázli volt, mint valós, reális esély. Vagy az epilepsziás kislány gyógyítása higannyal, ami valóban a kor gyógymódja volt erre a betegségre, de annak egészen biztosan nem lehetett jó vége, lévén a higany mérgező. És persze még ott van a keverés a szerelmi szállal, úgyhogy most nem sok kedvem van nézni, pedig azt hiszem, már csak két vagy három rész van belőle hátra. De azért majd biztosan befejezem előbb-utóbb.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése