A nagy sorozatfolytatás

Gondoltam, létrehozok egy listát az elmúlt évek sorozataiból, amiket nem fejeztem be, így jobban számon tudom tartani, hol is tartok, mi érdekel, mi nem. A sort 2019-ben kezdem, pusztán azért, mert a jelenlegi olvasónaplós füzetet akkor kezdtem, és időrendi sorrendben haladok.

Seanan McGuire: Csellengő gyerekek - az 1. részt olvastam, nem tetszett, nem folytatom. ✓

Sam Copeland: Kicsi Charlie - magyarul két rész jelent meg, a 3.-at angolul olvastam, elvileg nincs több rész, mostanáig legalábbis. ✓

Jessica Townsend: Morrigan Crow - ezt nagyon szeretném folytatni, de a következő rész angolul is elvileg csak idén lesz, sajnos, és mostanra teljesen elfelejtettem, miről is szóltak az eddigi részek.

Jasper Fforde: Monokróm - ennek a folytatása eddig még csak angolul jelent meg, szeretném elolvasni, de hogy mikor?

Caroline Lawrence: Az időutazó naplója - a 2. rész jó ideje ül a polcon, érdekel is, több rész nincs magyarul tudtommal.

Jim Butcher: A Dresden-akták - eddig egy részt olvastam, tetszett is, tervben van a folytatás, és ebből szépen is érkeznek a részek magyarul.

Jude Deveraux: Montgomery-Taggart - régen imádtam azt a pár részt, ami ebből (random sorrendben) magyarul megjelent, el is kezdtem az elejéről angolul (valami 18 kötet), de a 2. után elegem lett belőle, most újra piszkál, hogy folytassam, talán.

Terry Pratchett: Sajogi Stefánia - ezt is szeretem, ez is itt vár évek óta, hogy folytassam.

Bobbie Peers: Williem Wenton - a magyarul megjelent 3 részt szerettem, de van még kettő, és a kiadó nem tervezi folytatni, angol kellene nekivágnom.

Rita Falk: Franz Eberhofer - egy kötet csúszott le, akartam is folytatni, de talán soha nem fogom.

Lana Millan: Raziel - két rész jelent meg, még lenne egy a trilógiából, de nem készült el. Nem tudom, valaha is elkészül-e, a szerző rákos (volt?), de drukkolok azért is, hogy meggyógyuljon, és a befejező kötetért is.

Szélesi Sándor: Az ellopott troll - még nem tudok további részekről, pedig ezt is szívesen folytatnám.

Kathryn Littlewood: Bliss - sajnos csak egy rész jelent meg magyarul, angolul megvettem a 2. részt, de még várat magára.

Theodora Goss: Az alkimista lánya - várom a 3. és egyben befejező részt, de a kiadó azt írta, egyelőre nem adják ki. Egy újabb trilógia, amit angolul kellene lezárnom.

Jodi Taylor: St. Mary krónikák - ez is leállt magyarul, de még reménykedem, igaz, az utolsó magyarul megjelent rész rendesen felhúzott.

Chris Colfer: A mesék földjén - két rész volt magyarul, egyet olvastam angolul, van elvileg még kettő, nagyon szeretttem, mindenképp folytatásra érdemes.

Natalia Sherba: Óramágusok - ez is tervben van.

Robert Galbraith: Cormoran Strike - naná, hogy folytatom, amint lesz új rész!

Maurice Leblanc: Arsene Lupin - nem folytatom, csalódás volt.

Michelle Harrison: Egy csipetnyi mágia - itt is várat magára a trilógia utolsó kötetet magyarul, esélyes az angolul olvasás.

Elle Cosimano: Finley Donovan - nem vagyok nagy rajongó, sok minden idegesít a sorozatban, ha lesz magyarul, folytatom, angolul valószínűbb, hogy nem.

Erin Sterling: Csirbú, szerelem - ha nagyon unom magam, folytatom, túl sok benne az epekedés.

Kerstin Gier: Nefelejcs - várós a 3. kötet, elvileg idén megjelenik.

Váradi Anna: Idővándor - hm, nem tudom, talán.

Travis Baldree: Legendás latték - amint lesz új rész, már olvasom is!

Kelly Ngai-Nikki Lish: A halmosdombi ház - a tavalyi év egyik kedvence volt, de magyarul nem várható folytatás. Angolul elolvastam a 2. kötetet, de ifjúsági könyvhöz képest nagyon nehéz a szövege, szenvedés volt, de az idén le szeretném zárni a trilógiát, mert valamiért nyomaszt.

Ruff Orsolya: Orczy Mimi - naná, hogy folytatom!

Alison Goodman: Vakmerő hölgyek nemeslelkű társasága - alig várom a következő rész(eke)t.

Julia Quinn: Bridgerton - talán, mielőtt megjelenik a következő évad a sorozatból, de ez még nem biztos

Uramatyám, mekkora lista, és ez csak az elmúlt 6 év, a korábbi években is volt rengeteg be nem fejezett sorozat. Hogy azokra mikor kerül sor? Talán soha. Az idén ezekből tervezek szemezgetni, persze, erőltetni nem fogok semmit.

Májusi zárás 2025.

Elérkezett a naptár szerinti nyár, és vele a nekem túl meleg, 25 fok felett elkezdek szenvedni, 30 fok felett pedig kb. képtelen vagyok rendesen működni, és már sokszor kívántam, hogy a kimondottan hideg május helyett csak annyival legyen melegebb, hogy ne kelljen fűteni, de azt is mindjárt hozzátettem gondolatban, hogy azért a klímát se kelljen még hűtésre állítani. Úgy tűnik, átmenet megint nem nagyon lesz, pénteken még fáztam, ma melegem van.

Májusban csak három könyvet sikerült elolvasnom, ebből kettő a múlt havi zárásban belengetett sorozatfolytatásos projekt része, egy pedig önálló könyv(ecske) volt.

1. Victoria E. Schwab: A Fényigéző (A mágia színei 3.)

Hogy miért pont ezzel kezdtem a restanciáim csökkentését, ne kérdezzétek, egyszer csak eszembe jutott, hogy lezárom a trilógiát. A 2. rész ugyebár nem tetszett, bár a függővége miatt nem kukáztam a sorozatot azonnal, de jó pár évbe telt, mire rászántam magam a folytatásra-befejezésre.

Sok jóra nem számítottam, és nem is kaptam. Nagyon elegem volt a sok vérből, a számomra teljesen indokolatlan gonoszságból, gyilkolásból, kínzásból. Azt éreztem, hogy ebben a könyvben mindenki és minden koszos, szó szerinti és átvitt értelemben is. A szereplőket ki nem állhattam, egyet se tudok mondani, aki szimpatikus lett volna.

Ami lekötött, az Holland háttértörténete volt, ill. a közepén az örökös (ami nem ember) keresése, utána - hiába a sok verekedés és akciójelenet - számomra ismét leült. 

Egy teljes hónapba telt elolvasni, nagyon nem akart csúszni.

Nemcsak a trilógiával végeztem, hanem azt hiszem, az ilyen jellegű fantasykkel is.

A fordítás tisztességes volt, de egy dolog zavart nagyon, a "hallozás". Nagy Hall? Nem inkább nagycsarnok vagy díszterem? Rózsa Hall? Nem esetleg Rózsalugas? Még ha nem is egy tényleges lugasról van szó. De szimpla mondatokban is gyakran szerepelt, hogy a hallban ez meg ez történt. Nekem magyarul mást idéz a hall szó.

2. Rózsa Lajos: A típuspéldány elrablása és más rettentő bűncselekmények a Természettudományi Múzeumban

Ez volt az önálló könyv vagy inkább -ecske, és olyan rövid, hogy kb. egy óra alatt ki lehet olvasni. Nagyon jópofa, érdekes volt a fülszöveg, vicces a cím, de bevallom, valami nagyobb durranásra számítottam, és főleg meglepett, hogy milyen vékonyka. A célközönség (gyerekek) biztosan jobban élvezné(k).

Azért az érdekes volt, hogy hogyan nevezik el a rovarokat, és a különféle darazsak leírása, nem beszélve a címben szereplő típuspéldányról.

3. Lezsák Levente: A tizenharmadik garabonc 

Anno nagyon szerettem az Emerson és Tsa könyvet, de mivel olyan szépen lezárt volt, nem is gondoltam, hogy lesz valaha folytatás, így aztán nagy meglepetés ért, mikor kiderült, hogy érkezik a 2. rész.

Vicces, kalandos és szellemes lett ez a kötet is, és azt, hogy mennyire tetszett, jól mutatja, hogy 2 nap alatt kiolvastam. Pici kritika, főleg a könyv első harmadában elég sok elütés van, vesszőhibák, később már sokkal kevesebb.

Ebben a kötetben minden fontos népmesei elem szerepel, ami szem-szájnak ingere, csak éppen minden egy kicsit másként, de az egész egy ügyesen megszerkesztett egységgé áll össze, amin jókat lehet derülni, és közben felfedezni a régi magyar mitológia és mesekör elemeit.

Meg kell említenem a köny illusztrátorát, Cserkuti Dávidot, akinek humoros, jópofa rajzai sokat emeltek a könyv színvonalán, és nélküle máig nem tudnám, hogy Kabó Titti lány. Sejtettem ugyan, hogy a Titti lánynév, de manapság már mindenkit hívnak mindenhogyan, ezért nem tudtam biztosan.

A hónap kedvence lett, és az év egyik toplistása is eddig.

Lamentálnék egy kicsit a használt könyvek árairól. Valamikor az antikvár könyv azt jelentette, hogy töredékáron vehetsz könyvet, persze, nem újat, és hogy vannak drágák is, de azok ritkaságok, kis túlzással kódexek és hasonlók.

Na, ez már nem így van. Egy-egy ritka könyvért kemény összegeket lehet elkérni, láttam valami - amúgy totál szimplának látszó - ismeretterjesztőt egymillió (!) - komolyan! - forintos áron kínálni, mondjuk, azt nem tudni, el is viszik-e ennyiért.

Vagy ott van a Roxfort titkai c. könyv, ami annak idején elkerülte a figyelmemet, ezért nekem nem is volt meg, de kapni sem nagyon lehet, és ha mégis felbukkan egy-egy példány, akkor azt 15-20 ezer Ft-ért kínálják az antikváriumok.

Mindenhol azt olvastam, hogy milyen jó kis könyv, egy csomó infóval a Roxfortról, és mikor tavaly az előjegyzésemre megérkezett egy példány, le is csaptam rá, akkora összegért, amit magam előtt is szégyelltem, 20 ezer Ft-ért, de végül meggyőztem magam, hogy nem iszom, nem dohányzom, alig költök magamra, megérdemlem.

Ja, hát lehet, hogy megérdemeltem, de megérni nem érte meg. Pár hete vettem elő, hogy akkor elolvasom, és hát szerintem egy elég semmilyen. Az első négy kötet szerepel benne, elemzi az egyes fejezetek eseményeit, majd leír pár érdekességet, elméletet, ill. kérdéseket tesz fel. Igazából nem csodálom, hogy nem lett ilyen a többi könyvből (bár Amazonon találtam az 5. kötetből, de a 6-7.-ből ott sem), az eredeti árán sem érte volna meg, nemhogy ennyiért. Végig sem olvastam.

Némileg keserű szájízzel úgy döntöttem, túladok rajta, tudva, hogy ennyiért nem fogom tudni eladni. Leengedtem hát 15 ezerre. Senki. Megkerestem antikváriumokat, hogy mennyiért vennék meg, és nem hiszitek el, én sem akartam elhinni, a legmagasabb összeg 4 ezer Ft lett volna, de volt, ahol 1500-at akartak adni érte! De akkor hogy jön ki a 18-20 ezres antikváriumi ár? Öt-hat-tízszeres áron adnák tovább? Végül 8500-ra lealkudta valaki Vinteden, de addigra már olyan mérges voltam, hogy odaadtam annyiért, csak ne lássam többet. Még csak kitűnő állapotban sem volt, kopott sarkak, a lapok sem voltak teljesen makulátlanok. 

A másik a fent említett Típuspéldány volt, amit szintén sehol sem kapni, csak szintén elvétve antikváriumban. Ismét előjegyzésre kaptam egy példányt, az eredeti 3200 Ft helyett potom 4500-ért. Annál nagyobb volt a megdöbbenésem, mikor megérkezett, és megláttam, hogy kb. 30 oldal az egész, és hát jópofa volt, igen, de annyira mégsem, hogy ennyit fizessek érte. Oké, utánanézhettem volna, hogy milyen rövidke. Ezer Ft-ért tudtam újra eladni egy ismerős könyvesboltosnál, aki online is fel szokta rakni a (tőlem is) megvásárolt könyveket. Kíváncsi lennék, hol és mennyiért fog újra felbukkanni. (Meg is van, Bookline, 4990 Ft, a jelenlegi két példányból az egyik valószínűleg az enyém volt.)

Az árkötöttségi törvény nagy előnye, hogy hatszor is meggondolom, miilyen új könyvet veszek meg, de a régebbieket úgyanígy meg kellene fontolni. Remélem, tanultam a fenti két esetből. 

Júniusban egy újabb sorozatepizód után két önálló könyv van tervben, viszont ezeket már nagyon vártam. Majd beszámolok róluk is.

Április zárás 2025.

Itt van május elseje (elseje)! :D Emlékeztek még a május elsejei felvonulásokra? A fiatalabbak legfeljebb már csak ilyen vén csontok elbeszéléseiből ismerhetik, mint én, vagy a történelemkönyvekből. Gyerekként szerettem, mindig kaptunk, mi, gyerekek, lufit, és a felvonulás végén volt ingyen virsli meg sör (ez utóbbi nem érdekelt :D), és utána gyakran elmentünk az állatkertbe Veszprémben. A kaja meg legtöbbször rántott hús volt petrezselymes krumplival és salátával. :) Nekem szép emlékek azok a május elsejék, még ha tudom is, hogy mi állt a politikai hátterükben. Munkaszüneti nap volt, és akkor sem kellett ledolgozni az előtte vagy utána levő napot, ha keddre vagy csütörtökre esett, mint idén. Képzeljétek el, hogy 1-jén nem volt munka, se suli, másnap meg volt, és valahogy mindenki túlélte. Utálom ezeket az összevissza ide-oda rakosgatott napokat meg a ledolgozós szombatokat. Na, persze, már csak azért is nehéz lett volna szombaton ledolgozni a keddet/csütörtököt, mert a szombat akkor még munkanap volt, valamikor a 80-as években szűnt meg.

Ezenkívül ma 11 éves a legidősebb macskánk, Dani (aki lány), ezért ez a nap miatta is kedves. Minden születésnapján (meg többször évközben is) eltűnődöm, hogy vajon még hány évet tölthet velünk. Elvileg a macskák 15-16 évet is elélhetnek, szóval van még esélyünk pár évre, de tudni persze nem tudhatjuk biztosan.

No, de lássuk a könyveket! Április hónap folyamán 4 könyvet sikerült elolvasom, egyet még márciusról hoztam át.

1. Alison Goodman: Vakmerő hölgyek nemes lelkű társasága (Vakmerő hölgyek 1.)

A hónap legjobbja volt, minden kétséget kizáróan. 

Nagyon jó kis női, izgalmas, nyomozós (talán nem ez a jó szó) könyv az 1810-es évekből. De ez nem a Bridgerton-féle szexszel tömött romantikus és nem is Jane Austen. Adva van egy női ikerpár, akik már 40 fölöttiek, nem házasok, és eleinte csak belekeverednek egy-két ijesztő és izgalmas kalandba, de később már tudatosan segítenek másokon.

Néhol vicces, néhol szívszorító, néhol komor és felháborító, de egy percre sem unalmas. Immár sokadszor kerül a kezembe olyan történet, ami a nők kiszolgáltatott helyzetét mutatja be a teljhatalmat gyakorló és a feleségét tárgyként kezelő férjtől a gyerekprostitúción át az őrültekházába zárt szerencsétlen és egyáltalán nem őrült nőkig. Nem egyszer szorult ökölbe a kezem olvasás közben. A nem könnyű témák ellenére a könyv mégsem nyomasztó, inkább izgalmas, és nulla szex van benne, juhé! A szerelmi szál aranyos, nem erőltetett.

A szegények még borzasztóbb helyzetben voltak nyilván, de a vagyon és a rang sem óvta meg a nőket a visszaélésektől, kezdve onnan, hogy főszereplőink öregnek számítanak, akiknek az lenne a dolga, hogy húzzák meg magukat, és örüljenek, hogy élnek. Nagy szerencséjük van, hogy anyagilag függetlenek, de sok nő ezt nem mondhatta el magáról, és ha nem volt egy férfi hozzátartozó, aki rendesen bánt velük, akkor a halálnál is rosszabb sors várt rájuk (őrültekháza, bezárás, benyugtatózás).

Várom a következő részt.

Az eredeti címben ill-mannered van, ami rohadtul nem nemes lelkű, hanem modortalan, nem tudom, kinek a döntése volt ezt a jelentős jelentésbeli változtatás.

2. Christelle Dabos: ITT és csakis ITT

Azok után, hogy imádtam A tükörjáró sorozat első három részét, és utáltam a negyediket, mégis azt mondtam, hogy kíváncsi leszek a szerző más könyveire, így mikor megjelent ez a kötet, aggódva bár, de úgy döntöttem, kap egy esélyt.

Nem tudom, mi volt ez a könyv. A kamaszkor borzalmait bemutató parafrázis, misztikus történet, egy nagy kamu, mert a szerző sem tudja, mit akart írni? Nem tudom. Azt tudom, hogy egyszer csak azon kaptam magam olvasás közben, hogy görcsben áll a gyomrom, és nem szeretek olvasás közben szorongani. Többször is felmerült, hogy félbehagyom, de valami mégis hajtott, hogy minél hamarabb befejezzem, hátha a végére értelmet nyer az egész. Talán egy kicsit úgy is lett, de még most sem tudom eldönteni, hogy mi is volt ez. Kegyetlen volt, véres, gusztustalan, keszekusza, zavart, de valami mégis vonzott a végéig. Nem mondanám, hogy nem tetszett, de azt meg végképp nem, hogy tetszett.

Gyorsan kiolvastam, bár nem vastag, de csak azért, mert minél gyorsabban a végére akartam jutni.

Azt hiszem, végeztem Dabos-val. Majd szóljatok, ha újra olyat ír, aminek értelme is van.

3. Vishen Lakhiani: A csodálatos elme kódja

Sajnos, erre a könyvre is jellemző az önsegítő könyvek nagy hibája, a szószátyárság és az önismétlés. Ugyanakkor volt benne pár számomra is értékelhető gondolat, pl. amit a vallásról mond vagy az, hogy ne kössük a boldogságunkat jövőbeli eseményekhez, pl. majd ha lesz állásom, megházasodom, lesz önálló jövedelmem stb., bármilyen rossz is most a helyzetem, találhatok benne jót, és azt kell kiélvezni, most. A vallással kapcsolatban engem is hasonló kérdések foglalkoztatnak egy ideje: miért kellene egy vallásnál leragadnunk egész életünkben, miért ne "mazsolázhatnánk ki" minden vallásból azt a néhány hitet, gondolatot, amit értékesnek találunk, miért ne ehetne marhahúst egy hindu vagy tagadhatná az eredendő bűnt egy katolikus, miért kellene elhinnünk egy bizonyos vallás összes hittételét? Szintén szimpatikus volt, hogy kérdőjelezzünk meg minden hitet, nemcsak vallásost, bármilyet, amit valaha hallottunk. Ilyenek, mint hogy a boldoguláshoz diploma kell, kemény munka, és társai, de bármi lehet.

Érdekdes volt a végcélok és köztes célok közti különbség, de nagyon nem tetszett ez a két szó, nem tudom, eredetiben hogy lehettek. Köztes cél, pl. hogy XY szeressen belém, végcél, hogy szeretet vegyen körül. Ezzel a különbséggel én is tudtam azonosulni.

Tetszett még, ahogy a meditációról ír, hogy nem lehet sokáig nem gondolni semmire, és hogy a meditáció egy idő után igenis unalmas tud lenni, az ember gondolatai elkalandoznak stb. Magam is hasonlókkal küzdök egy ideje, és nem is megy a meditálás mostanában. Helyette gyakorlatokat mutat be, de nekem sajnos azok sem voltak érdekesebbek.

Egy kicsit zavart a hozzá hasonló "guruk" milliárdos-milliomos (dollárban) vagyonainak folytonos felemlegetése és az óriási vállalatok létrehozása, én speciel nem vágyom ilyesmire. Nem mintha azt mondaná, hogy kötelező, de mindegyik példának felhozott ember így él. Ja, és nem tudom, mennyi alkoholt ihat, de gyanítom, nem keveset, mert ez a téma is sűrűn felmerül.

Talán olyanok jobbnak találják ezt a könyvet, akik még nem olvastak hasonlót, nekem már a sokadik.

Nem olvasom el a szerző több könyvét, az biztos, de lehet, hogy úgy en bloc végeztem az önsegítő könyvekkel.

4. Meik Wiking: A hygge otthon: Meghitt lakás skandináv módra

Nekem nem adott annyit, mint másoknak, akiknek a véleményét olvastam, de nem azért, mert rossz könyv lenne, inkább azért, mert nekem a könyvben foglaltak teljesen természetesek, nagyjából mindent így gondolok én is, sok újat nem adott. A fényképek nem igazán tetszettek, sok rajtuk a szürke-barna-bézs, amitől unalmasaknak éreztem őket.

Tegnap megálmodtam valamit (ébren, hehe), hogy az év további részében elkezdem szépen folytatni az akár több évvel ezelőtt elkezdett könyvsorozatokat. Ha trilógia, amiből egy rész van már csak hátra, megpróbálom azt kiolvasni, ha nincs magyarul folytatás, akkor egy rész esélyt kap angolul, hátha bejön, ha több rész van még hátra, egy részt megpróbálok elolvasni, és meglátjuk, akarom-e egyáltalán folytatni. Van, amit valószínűleg sosem fogok már befejezni, de van elég jelentős számú sorozat, amit szeretnék, csak valahogy mindig más tolakszik eléjük. Persze, nem fogom ezt véresen komolyan venni, ha valami jobban érdekel, azt fogom előre venni, és ha egy sorozat folytatása nem jön be, kukázom. Van bőven miből választani.

Íme, a poszt elején idézett dal:

És egy kép Daniról. :)

Márciusi zárás - 2025.

Március, vagyis elvileg tavasz, de az idő egyelőre nem ezt támasztja alá, sajnos, annak ellenére, hogy volt azért pár kellemes nap, virágoznak a kertben a tulipánok és más tavaszi hagymások, ami egyébként a kedvenc időszakom lenne, ha nem akarnék menten megfagyni.

No, de lássuk az olvasást!

Márciusban négy könyv végére sikerült érnem, ezek között volt egy hangoskönyv, és egy februárban megkezdett is, ill. egy könyvet nem sikerült ebben a hónapban befejeznem, remélem, áprilisban a végére jutok.

1. Buda László: Mit üzen a tested?

Ezt hoztam még át februárról. Sokkal lassabban haladtam vele, mint Almási Kitti februári könyvével, pedig tetszett. Amit kimondottan szerettem a könyv szemléletében, az az, hogy a szerző hisz abban, hogy egységnek kell tekinteni a testet és a lelket, ami ugyebár, nem jellemző a nyugati orvoslásra, a magyarra meg még annyira sem, ahol csak a tüneteket nézik, azokat kezelik, és az egyes szervek gondjait teljesen elkülönítik a többitől, ill. a lélek gondjaitól. Ha van is ezzel ellentétes szemléletmód Mo-on, én még nem találkoztam vele.

Legjobban az egyes esetek tetszettek, elképesztő, hogy milyen testi tüneteket milyen lelki elakadások okozhatnak. Szívesen kipróbálnám a SzomatoDráma módszerét, ill. a nem itt említett, de a szerző nevével fémjelzett ultrarövid terápiát is. A könyv elolvasása óta próbálok jobban odafigyelni a testemre, szebben bánni vele, hálásnak lenni neki, de szégyenszemre korántsem megy ez jól.

2. Stephen Fry: Trója

Az Amazon ajánlott fel egy egyhónapos Audible próbaidőszakot és hozzá egy kreditet, amit akkor is megtarthatok, ha az egy hónap végén lemondom az előfizetést. Ezt választottam, de részben kínomban, mert a magyar nyelvű szekció nem igazán változatos, sajnos. Persze, érdekelt is, nem mondom, hogy nem, a Mítoszt olvastam pár éve, és ez is tervben volt azóta is. Galambos Péter felolvasása pedig külön vonzerőt jelentett.

Nos, kétségtelen, hogy a hangoskönyv műfajnak vannak előnyei, mindenhová vittem magammal, házimunka közben is hallgattam, és ennek köszöntető, hogy 6 nap alatt végeztem vele, ami könyvben olvasva lett volna akár egy hónap is, amilyen vaskos.

Eleinte nagyon tetszett, Fry szórakoztató író, olvasmányos volt (már ha ez jó szó egy hangoskönyvre), vicces, Galamb előadása pedig sokat hozzátett az élményhez. De túl hosszú volt a történet, és a háromnegyede táján már eléggé untam, és alig vártam a végét. Az a rengeteg esemény és név! Azt pedig ismét megállapítottam magamban, hogy a görögök iszonyú perverz és vérszomjas népség voltak, nem beszélve az istenekről, akik emellé még kicsinyesek és bosszúállók is. Hátravan még a Héroszok ebből a sorozatból, de azt egyelőre pihentetem.

3. Michael Ende: A Végtelen Történet

Majdnem 40(!) éve olvastam először ezt a könyvet. Először 1986 decemberében olvastam el 2, azaz kettő nap alatt! Hú, el sem tudom hinni, hogy volt olyan idő, amikor képes voltam ilyesmire.

Akkor főiskolás voltam, és Szombathelyen, ahová jártam, a vasútállomásnál volt egy kis könyvesbódé, nem nagyobb, mint egy újságoskioszk. (Vizsgaidőszakok végén nem piázni meg bulizni mentem, hanem mindig megjutalmaztam magam egy könyvvel.) Ezt is ott találtam, és amire még emlékszem, az Anyám könnyű álmot ígér című könyvet Sütő Andrástól.

Nagyon régóta tervezem már az újraolvasást, de bevallom, féltem tőle, mert arra emlékeztem, hogy nagyon izgalmas, de nyomasztó. Végül a múlt hónapban emlegetett Manifest sorozatban említik egy helyen, amit jelnek tekintettem, és elővettem. :) A saját példányom sajnos valahol elkallódott, pedig a színes iniciálés volt meg, ezúttal ennek e-változatát forgattam. Kíváncsi voltam, most is hasonlóan érzek-e majd, de nem teljesen. Nyomasztónak nem mondanám, de voltak kellemetlen, rossz érzést keltő, lázálomszerű részei, és izgalmas is csak részben, mert onnantól, hogy Barnabás átkerül Fantáziába, szerintem kicsit unalmas, és csak a végét éreztem újra érdekesnek.

Hogy lesz-e még egy újraolvasás? Nem hiszem.

4. William Congreve: Így él a világ

Az egyetemen van irodalomtörténet tantárgyunk, ami a 17-19. század korszakát öleli fel, és annak egyik olvasmánya ez a színdarab. Magyarul olvastam el, mert elég esélytelennek láttam, hogy a 17. századi angollal meg tudok birkózni.

Ezt írja a magyar fülszöveg: "Milyen a világ? - A Restauráció divatos delnői és gavallérjaik, akiken Congreve még annyi keresztvizet sem hagy, mint kortársa Wycherley. Életteljes figurái, szellemes, fordulatos, modern szövege, ötletes helyzetei a hazájabeli színpad ma is kedvelt darabjaivá avatták Moliére legjobb angol tanítványának műveit, melyek közül a legkésőbbit és legérettebbet nyújtjuk most át a magyar olvasónak."

Nos, én sajnos nem voltam oda ettől a darabtól, bár voltak erényei, néhol jókat nevettem egy-egy szellemes beszóláson, de alapjában véve nagyon kuszának éreztem, és töredezettnek. A neveket meg a rokonsági és egyéb viszonyokat alig tudtam követni, és nekem valahogy túl egyszerűen oldódott meg a vége. Dühített, ahogy a férj rá akarja tenni a kezét a felesége teljes vagyonára, hogy aztán ki legyen neki szolgáltatva (na, az oldódott meg nekem túl egyszerűen), de még a főszereplő páron sem éreztem azt a hú, de nagy szerelmet. Sőt, inkább meglehetősen hidegen és számítóan beszélnek egymással és rögzítik a házasságuk feltételeit. Elvileg a szándék az, hogy leleplezze az úri társaság mesterkedéseit, de nekem valahogy ez sem jött át.

Ha ez a szerző legérettebb darabja, milyen lehet a többi?

Igazából egyelőre ennyi, eléggé el vagyok most havazva, egyetem, munka és más egyebek miatt, örültem, hogy eljutottam egyáltalán idáig.

 

Februári zárás - 2025.

Az év legrövidebb hónapja idén közel olyan hosszúnak tűnt, mint a január. Sosem akart véget érni. Januárban le kellett cserélnünk az 5 éves mosógépünket, februárban pedig a 6 éves mosogatógépet. És bár jól tudom, hogy ezeket ennyi időre tervezik, mégis lelkibeteg voltam ettől a pazarlástól, amellett anyagilag is hatalmas teher volt.

Olvasásilag nem sok jóval járt a hónap, két könyvet olvastam ki, és egy van folyamatban. Ha közös témát kellene mondanom, ez a hónap a lelki történéseké volt, egy regény komoly lelki témákkal és egy pszichológiai, ill. a még be nem fejezett is az utóbbi kategória.

1. T. J. Klune: A suttogó ajtón túl

Nem tudom, tudat alatt választottam-e egy halállal foglalkozó könyvet (nem néztem meg jól a témáját, mikor belekezdtem), de illett a hónaphoz, mivel most volt egy éve, hogy a kutyánk meghalt. Emiatt aztán kellőképpen rosszul is éreztem magam, és sokszor fojtogatta a torkomat a sírás.

Vacilláltam GR-en a 3 és 4 csillag között, végül azért maradtam a háromnál, mert szerintem sok benne az időhúzás, és lehetett volna feszesebb tempójúra húzni a cselekményt. Mutatok a egy példát a fülszöveg alapján: "Aztán, amikor eljön a teázóba a menedzser, és egy hetet ad neki a túlvilágra való átkelés előtt, Wallace megpróbálja bepótolni mindazt, ami kimaradt az életéből." Elöször is ez a mondat meglehetősen félrevisz, másodszor pedig a fent említett esemény (vagy valami hasonló) a könyv kb. 70%-ánál jön el, addig pedig hosszan olvashatunk arról, hogy Wallace mit csinál a teázóban.

Nem tagadom, sok helyen megrendített, és a téma amúgy sem könnyű, de valami hiányzott belőle ahhoz, hogy igazán jó könyv legyen. Matt Haig Éjfél könyvtára jutott róla eszembe, aminél ugyanezt éreztem. Valahogy úgy érzem, Klune nem az én szerzőm, talán még próbálkozom vele, de nem mostanában.

2. Almási Kitti: A te döntésed

Első könyvem tőle, de valószínűleg nem az utolsó. Több előadását megnéztem már YouTube-on, és nagyon szimpatikus volt, mint előadó. A könyvben sem csalódtam. Nem véletlen, hogy pont ezt a könyvét választottam, épp ezek a kérdések foglalkoztatnak.

Almási Kitti remekül ért ahhoz, hogy nehéz és komoly témákat is közérthetően, empátiával és kellő humorral kezeljen. Pár dolog, ami nagyon megmaradt (nem szó szerinti idézet):

Nem az a lényeg, hogy miért történt veled valami, hanem, hogy mit tehetsz most.

Sem a környezet, sem a szerettei nem akarhatják jobban a gyógyulást, mint maga a beteg. (értsd, ha a beteg nem akarja, a szerettei hiába akarják, megette a fene)

Két könyvmegjelenésről ejtenék szót. Új könyv jelenik meg Christelle Dabos-tól (vagy már jelent is meg). A tükörjáró szerintem borzalmas 4. része miatt (pedig előtte töretlen imádás volt 3 részen át) kicsit rettegek tőle, de kap egy esélyt.

Ami miatt viszont boldogan a levegőbe bokszoltam, az T. Kingfisher új könyve (Csalán és csont), hiszen a Varázslókalauz önvédelmi sütéshez a tavalyi év egyik kedvence volt. Májusi megjelenésnek ígérkezik.

Sorozatfronton angol nyelven folytattam, ill. fejeztem be olyan sorozatokat, amiknek korábban volt szinkronja, de valamiért abbamaradt.

Ledaráltam 2 évad Gyilkos a házbant (érdekes, az 1-2. évad korántsem tetszett ennyire, mint ezek, más is volt így ezzel?), és imádtam, elborult, vicces és izgalmas, igazi sztárparádéval. A "SteveMartinShort" páros fenomenális, és nem gondoltam volna, hogy Selena Gomezzel is így megbarátkozom. Sok évvel az előző évad után végre elővettem a Manifest utolsó évadát (de gyűlölöm, mikor egy évad marad ki a szinkronból), és pár nap alatt letoltam a 20 részt. Viszont vegyes érzésekkel zártam be a lejátszót. Örülök, hogy rendes lezárása lett, maga a lezárás is tetszett, de az odavezető úttal voltak gondjaim. Elvarratlan szálak, lezáratlan események, hajuknál fogva előrángatott fordulatok... Jó, nem az egész, de egy részében. Hm, nem bántam, hogy vége.

Megnéztem egy évad Resident Alient, és rajongó lettem (ehhez sosem volt szinkrom, csak Alan Tudyk miatt érdekelt), sajnos, az egy szem évad is lekerült Netflixről, ami fent volt, és Prime-on meg elméletileg nincs hozzá felirat (azt se tudom, nálunk elérhető-e, nem tudok belépni a régi adataimmal, és előfizetésem jelenleg nincs), szóval vessetek meg, de maradt a torrent. Egyelőre csak két részt láttam a 2. évadból, de imádom a bizarr humorát és a görbe tükröt, amit mutat nekünk, embereknek.

Elkezdődött a 2. félév is az egyetemen, de az őszi félév sikereihez képest most nagyon elveszettnek érzem magam. De majd jobb lesz, muszáj neki. :)

Januári zárás - 2025.

Huh, mikor tavaly elkezdtem a zárásokat, nem tettem hozzá évszámot, abban sem voltam biztos, hogy végigcsinálok egy évet, de ím, itt állok 2025. február 1-jén, és megint havi zárást írok. :O Ez engem is meglep.

Azt mondják, a január az év leghosszabb hónapja, ami általában így is van (bár tavaly - emlékeim szerint - a január elég gyorsan eltelt, az amúgy legrövidebb február volt rétestészta hosszúságú), és csak két pozitívumot tudok kiemelni belőle: hosszabbodnak a nappalok, és nagyon jó du. 5 körül világosban hazaérni, és letettem az összes első félévi vizsgámat.

No, de lássuk az olvasás részt: 4 olvasmányom volt, ami jól hangzik, de ebből 2 rövidebb volt. 

1. Kaliane Bradley: Időminisztérium

Időutazóssal engem hamar meg lehet venni, de sajnos gyakran csalódom. Ezúttal is ez történt, nagyon unalmas volt, hosszú-hosszú oldalakon át nem történt benne semmi, brrr. Ritkán olvasok ilyen béna szerelmi szálat (amibe biztos belejátszott az is, hogy a pasi folyton cigizett, ami nekem deal-breaker, de más bajaim is voltak vele), és a lezárásra is csak azt tudtam mondani, hogy meh. Az év első olvasmánya majdnem rögtön az első félbehagyás is lett, a felétől már oldalakat hagytam ki, mert annyira untam.

Szívem szerint azt kívánnám, hogy minél gyorsabban felejtsem el, de nem kell félni, már most sem emlékszem belőle kb. semmire, csak a kissé keserű szájízre. :D

2. Amelia Mellor: Az élet varázskönyve

A világ legnagyobb könyvesháza trilógia zárókötetének magyar megjelenése szépen elkerülte a figyelmemet, így a nyomorult 10%-os előrendelési kedvezményről is lemaradtam, de sebaj, mert cserében kaptam egy rettentő élvezetes lezáró kötetet, ami az előző könyv keserű szájízét is feledtetni tudta.

A 2. rész nem tetszett annyira, mint az első, bár Billy és Kezia kettősét imádtam, olyannyira, hogy felujjongtam, mikor megjelentek ebben a kötetben is, immár felnőttként.

Jó volt visszakerülni a Cole Könyvesház falai és a gyerekek közé (2 évvel az első rész eseményei után), akik közül most Vallynek és Pearlnek lesz jelentős szerepe. No, és persze, az előzőeknél nem kevésbé ijesztő Obskurátornak.

A 3. részt teljes megelégedéssel csuktam be, szépen le van zárva,  végig izgalmas volt. Persze, örülnék, ha lenne folytatás, de nem maradt hiányérzetem. A szerző új kötetet ír, ami remélem, magyarul is megjelenik majd.

Ismét nem irigyeltem a fordítót, aki remek munkát végzett. Nem volt könnyű dolga a sok rejtvény, feladvány lefordításával. Ilyenkor mindig megállapítom, hogy a könyvfordítás nem az én műfajom, maradok az audiovizuális dolgoknál.

Ezekből a kötetekből igen látványos filmet vagy sorozatot lehetne forgatni.

3. Travis Baldree: Goblins & Greatcoats

Egy önállóan megjelent, rövid kis történet, ami nem kapcsolódik a Legendás latték történetéhez, bár a világához talán igen. Sajnos, nem volt maradéktalan élmény, nagyon sok idegen és kitalált szó volt benne, ami igencsak megnehezítette az olvasást, és ha nem ilyen rövid, nem valószínű, hogy végigolvasom. Pedig nem gondolnám, hogy szerény az angol szókincsem, de ez alaposan feladta a leckét.

A kínlódás a szöveggel elvette az olvasás élményét, és a történet sem igazán nyújtott sokat. Végül kínomban gépi fordítással elolvastam magyarul, de rá kellett jönnöm, hogy így sem jobb a helyzet, sajnos, ez is feledhető történet volt, és csalódtam is, miután annyira szerettem a Latték mindkét részét. Viszont a főszereplő goblint és a nyomozási módszereit bírtam, vele szívesen találkoznék még "kellemesebb" körülmények között.

(Egyébként új kötet várható abból a sorozatból az idén, ami remélem, már hozza majd az előzőek színvonalát, de mindenképp megvárom, míg lesz magyarul.)

A novella ingyen letölthető itt.

4. Alan Bennett: A királynő olvas

Hirtelen felindulásból elkövetett olvasás volt ez, annyira megtetszett Lobo ajánlása.

Kellemes, ámbár rövidke olvasmány. Az elején azt hittem, tökéletes lesz, de közben voltak vele gondjaim. Tetszett, hogy az angol királynő így rákapott az olvasásra, felháborított, hogy az udvar annyira rossz szemmel nézte, de kicsit túlzásnak gondoltam, hogy az olvasás miatt mindent hanyagolni kezdett. Hogy az udvari kötelességeit is, azt még meg tudtam érteni, de hogy szeretett kutyáit is, azt soknak tartottam. A vége meg nagyon fura fordulatot vett. A slusszpoénon viszont jót nevettem, és menet közben is voltak viccesebb pillanatok.

Évértékelő 2024.

Azt hiszem, még sosem írtam ilyen későn évértékelőt, de nem ellenőriztem, szóval nem biztos. Az viszont biztos, hogy inkább korábban szoktam. Volt ebben többféle ok, részben a vizsgaidőszak, részben a munka.

Nem könyves dolgokat ritkán veszek bele az évzárásba, most is inkább csak az egyetemről szólnék. Valamelyik posztban említettem már, hogy - lassan egy éve - nagyjából hirtelen elhatározásból jelentkeztem az egyetemre, angol nyelv és kultúra tanára szakra. Engem is meglepett, hogy felvettek, mert végig volt bennem egy olyan érzés, hogy valamit benéztem. :D De nem. :) Attól is féltem, hogy az angol tudásom vajon elég lesz-e ahhoz, hogy el is tudjam  végezni, de úgy tűnik, egyelőre elég. A rengeteg fordításnak most nagy hasznát veszem, inkább akkor jövök zavarba, ha beszélni kell, márpedig kell. Múlt szombaton volt az első félév utolsó vizsgája, és engem lepett meg a legjobban, hogy "with flying colors" tettem le a vizsgákat, a szaktárgyaimat egy kivétellel ötösre, és egy szabadon választható, nem szakmai tárgyat négyesre. Sose gondoltam volna, hogy ezt mondom tanulásra, de jelenleg az egyetem a legstabilabb dolog az életemben, és a legtöbb sikerélményt adja. 

De nézzük inkább a számomra lényeget, a könyves vonatkozásokat. Huszonöt könyvet tettem bele a GR olvasási kihívásába, ez 42 lett, bár az utolsó kettő inkább csak hosszabb elbeszélésnek tekinthető. Sajnos, nem tudom elővarázsolni a GR-ből a statisztikát, ha valaki tudja, hogy kell, sikítson, és beteszem később.

Á, az alkalmazás beadja, amit a weboldalon nem sikerült megtalálnom, szóval akkor statisztikázzunk egy kicsit! :)

14.163 oldalt olvastam el tavaly, a legrövidebb 36 oldallal a Nina Hill lett, a leghosszabb, mi más, mint A hömpölygő sír. Átlag könyvhossz 337 oldal. Rajtam kívül több mint 6 millióan tették polcra Az azbakani foglyot, de A növények és a stresszt senki. Átlagos értékelésem 4,1. Nem igazán tudom, hogy tényleg ilyen jó könyveket olvastam-e vagy ennyire vajszívem van, valószínűleg mindkettő.

Félbehagyás

Nem volt félbehagyásom, bár olyan több is, amit egy idő után már csak átlapoztam, vagy itt-ott beleolvastam, hogy mégis mi a vége, de lekötni igazán nem tudott. Ilyen volt Irene Vallejótól a Papirusz vagy Joe Dispenzától a Válj természetfelettivé.

Idegen nyelven olvasás

Angol nyelvű olvasás 6 darab volt, bár GR egy csomót úgy jelez, gőzöm sincs miért, én mindegyiknél a magyar nyelvűt jelöltem be, és mégis angol cím szerepel.

Sorozatok

Viszonylag sok sorozat volt a 42 könyv között, elkezdett és folytatott sorozat is. Az egyik kedvencem A halmosdombi ház volt, ami trilógia, de nagyon úgy néz ki, hogy magyarul nem lesz folytatás, viszont annyira lelkes voltam, hogy megvettem angolul, és el is olvastam a 2. részt, ami viszont sajnos nem jött be úgy, mint az első rész (sok nehéz, ismeretlen és kitalált angol szó volt benne, le a kalappal az első rész magyar fordítója előtt), ezért most kétségessé vált, hogy a 3. részt valaha is el fogom-e olvasni.

Az évek során annyi, de annyi sorozatot hagytam félbe, hogy nem is vcs kihíváson kellene részt vennem, hanem sorozatbefejezőn.

Szintén angol nyelvű volt a Charlie Morphs Into A Mammoth, ami a 3. része a magyarul Kicsi Charlie címmel megjelent sorozatnak, ami magyarul meg is állt két résznél, sajnos. Ez viszont nagyon jó élmény volt angolul is, elég könnyű, hogy jól lehessen követni, de azért nem bugyuta, hanem vicces és felvetett komoly témákat is.

Harry Potter nélkül még mindig nem múlhat el év, szerencsére, a 3. részt olvastam el angolul még a MinaLima-féle illusztrált változatban. Azért még, mert a kiadó bejelentette, hogy a 4. részt már más(ok) fogja(fogják) illusztrálni, viszont arról mély csend van, hogy ki(k) és mikor. Nagyon élveztem ezt az újraolvasást is.

Travis Baldree Legendás latték c. könyvét és az előzménykötetét, a Koponyák és könyvesboltokat is sorra kerítettem tavaly és remélem, lesz még folytatás, vagy bármi a szerzőtől, nekem bejött. Tényleg kis cozy volt. Sokan érezték kevésnek, de nekem jólesett belebújni ebbe a világba, mint egy puha és meleg kabátba.

Nagy meglepetésemre új David Safier kötet jelent meg, a Gyilkosság Uckermark sötét szívében, ami a Miss Merkel sorozat első kötete, és amin rettentő jól szórakoztam. Németül már van vagy 3 kötet, magyarul semmit sem tudni a folytatásról, a kiadó nem reagált a kérdésemre, hogy több könyvét is lefordítják-e.

Gaura Ágnes Borbíró Borbála sorozatából végre kaptunk egy 6. részt, de ez még korántsem lezárt, jó lenne nem olyan sokat várni a következő részre, mint erre.

Az Orczy Mimi sorozat nagyon kellemes olvasmány, és minden rész után azt érzem, hogy egyre jobb lesz.

A Gonosz asszisztense sorozatot nem fogom folytatni. A Bridgertonból is rászántam magam még egy részre, de mindig rá kell jönnöm, hogy ez a fajta romantikus nem nekem való.

Elle Cosimano Finley Donovan sorozatával is tovább ismerkedtem, de nekem ez inkább közepes élmény, minit kiváló, de azért az új részt is el fogom olvasni, bár én inkább lezárnám, viszont egyelőre még érdekel annyira, hogy folytassam, ha lesz új rész. Márpedig elvileg idén lesz.

Végre nekikezdtem Zajácz D. Zoltán Balaton sorozatának a Véres Balatonnal, ezt majd szeretném folytatni egyszer.

Csalódások, közepes, egynek elmegy élmények

Sok jó könyv volt a kezemben tavaly, meg sok közepes és pár csalódás is. Janda Tibor A növények és a stressz volt az egyik, mert nem igazán értettem, végül is kinek is íródott.

Janikovszky Évától a Te ezt még úgysem érted... olyan szempontból volt az, hogy milyen kis rövidke. Tudtam, hogy egy be nem fejezett könyve, de meglepett, hogy mennyire kevés készült el belőle. A Szalmaláng c. könyve nekem túl didaktikus és szájbarágós volt. 

A Gonosz asszisztense kritikán aluli fordítása is hozzájárult a csalódáshoz, de nemcsak az, maga a történet is egy marhaság volt.

Curtis Sittenfeld Vicces-romantikusát én sem kimondottan viccesnek, sem túl romantikusnak nem találtam, bár azért a Bridgerton-féle romantikusoknál sokkal jobb volt. Legalább életszerű.

Evie Woodstól Az eltűnt könyvesboltot már nem is tudom, miért nem szerettem, számomra annyira felejthető volt.

Charlotte Leonard Hedy Lamarr-ról szóló könyve is a feledhető kategória, és savanyú ábrázattal csuktam be a végén.

Jodi Picoulttól a Nem ér a nevem majdnem akkora dühöt váltott ki belőlem, mint a Másodvirágzás, nem sok kedvem van ezek után ismerkedni a szerző más könyveivel.

Jók, sőt nagyon jók

Ilyenek is voltak szerencsére, nem is kevés. Mindjárt az év első olvasmánya, a Cormoran Strike sorozat 6. (?) kötete, A hömpölygő sír volt nagyon izgalmas, az alig tudom letenni kategória. Megszerettem ezt a sorozatot a döcögős indulás ellenére, de valamiért mégsem abszolút kedvenc, mint a HP. Sajnos, HP óta Rowling nekem nem tudott olyat alkotni, ami igazán tetszett volna, vagy újraolvasós lenne.

Nagy kedvenc volt, ahogy már mondtam, a Miss Merkel 1. része és A halmosdombi ház.

Végre jelent meg új könyv Tracy Reestől, amit nagy élvezettel olvastam, a Karácsonyi házikó, ami kicsit kevésbé tetszett, mint A vidéki templom titkai, de azért még nagyon jó élményt nyújtott.

Sangu Mandanna könyve, a Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága is a kedvenceim között volt T. Kingfisher Varázslókalauz önvédelmi sütéshez c. könyvével együtt, és egyúttal a varázslós vonalat is erősítették. Tőlük szívesen olvasnék még.

Műfajok

Nemrég beszélgettem valakivel a Negyedik szárny c. könyvről, és ekkor döbbentem rá, hogy már jó ideje nem olvasok klasszikus fantasyt. És már nem is érdekel. A kimondhatatatlan nevek, bonyolult és/vagy kidolgozatlan világfelépítések már nem tudnak érdekelni. Voltak ugyan fantasybe hajló olvasmányaim, Mandanna és Kingfisher könyvei, a HP, persze, stb., de ezek inkább a kellemesebb, egyszerűbb, háztáji mágia felé hajló olvasmányok voltak.

Még mindig szeretem az ifjúságit (nem a ya-t) és a middle grade-et, de a magam számára is meglepetésként megnőtt a romantikusok száma. A klasszikus romantikust, komor/veszélyes/utálatos férfi főhőssel és szürke egér/felvágott nyelvű női főhőssel és indokolatlanul sok szexszel még mindig nem szeretem, de a cuki, szívet melengető, varázslással vagy valami más csavarral megspékelt romantikust egyre jobban kedvelem.

Úgy általában tavaly kerestem a kellemes, pozitív kicsengésű, felemelő könyveket, és azt hiszem, idén is folytatni fogom.

Terv 2025-re? Elkezdtem vágyni egy puha, bekuckózós fotelre. Meg több nyugodt órára, amikor békében olvashatok. Ja, de ebben nincs új. :D

Decemberi zárás

BÚÉK! :)

Ilyenkor, január első napjaiban rendszerint évértékelőt írok, de előtte még a decemberi zárás. Két könyvről külön bejegyzést is akartam írni, de abból már nem lesz semmi, sajnos, úgyhogy most emlékezem meg róluk.

Nem volt acélos hónap ez sem olvasás szempontjából, négy könyvvel zártam, de abból kettő rövidke, 35 oldal körüli volt, inkább novellának nevezhető. Az egyik "rendes" könyvvel elég sokat nyűglődtem is, annak ellenére, hogy jó és értékes alkotás.

A lista:

1. Nádasdy Ádám: Milyen nyelv az angol?

A popkultos csajoknak köszönhetem az ajánlást, és vásárlás után nem sokkal el is olvastam. Nekem ez a könyv most sokat segített az egyetemi tanulmányaimban, főleg a nyelvészeti részben. Ugyan sok mindent tanultam még a magyar szakon anno, na, de az nagggyon régen volt, sok mindent elfelejtettem, meg aztán az angol más nyelv, vannak eltérések, és hiába tudok sok mindent magyarul, ha nem tudom, hogy van ugyanaz angolul. Olyan alapdolgok, mint mondatrészek, szófajok, mondattípusok stb. És ezekben ez a könyv sokat segített, hogy magyarul magyarázza el azokat, amiket az egyetemen angolul tanulunk.

Azért a megértéshez kell egy nem alacsony szintű angol nyelvtudás és némi nyelvészeti alaptudás is, legalább magyarul. Hasonlók, mint amiket fent felsoroltam.

Goodreadsen van kritika, ami szerint vannak benne hibák, de sebaj, nekem nem vont le az értékéből.

2. J. K. Rowling: From the Wizarding Archive: Curated Writing from the World of Harry Potter

Kindle változatban vettem meg ezt a kétkötetes munkát (külön-külön is meg lehet, de minek?), amiben a Pottermore-on megjelent érdekességek szerepelnek.

Nagyon szerettem volna szeretni, de iszonyú sokáig olvastam. Elkövettem azt a hibát, hogy az elejétől a végéig akartam kiolvasni, pedig - szerintem - ezt a könyvet inkább szemezgetni kellene, elolvasgatni, ami az embert épp érdekli. De mivel van az a mániám, hogy nem viszek át könyvet az új évbe, mindenáron be akartam fejezni még 2024-ben, ezért erőltettem, hogy haladjak, ami ahhoz vezetett, hogy jó darabig csak szenvedtem vele. Jó fele után gyorsultam csak fel, talán ebben közrejátszott az is, bogy számomra akkor jöttek az érdekesebb részek, pl. tanárok és más szereplők élete. Az elején voltak témák, amik nem kötöttek le, a pálcafák leírását át is ugrottam, annyira nem érdekelt.

A legjobban Lupin története kötött le és egyben szomorított is el, de Lockhart vagy Lumpsluck is érdekes volt. McGalagonyról már tudtam egy s mást, ebből a könyvből: 

https://irgulyasescsalamade.blogspot.com/2016/11/egy-kis-potter-verzum-harom-konyvecske.html

(Most újraolvasva a posztomat, meglehet, a tanárokról szóló részek ugyanazok voltak? Nem emlékszem már. Meg talán a mágiügyi miniszterek felsorolása is.)

Viszont felfedeztem egy nyelvészeti hibát a könyvben, büszke is voltam magamra rendesen. :D Rowling kb. 4-szer említi, hogy két szó egymásnak "homonymje", magyarul homonímája. Nem mindegyikre emlékszem, de az egyik a night-knight volt, a másik Sybill (Trelawney)-Sybil (Szibilla).

Csakhogy a homnymy az az, amit magyarul azonos alakú szónak nevezünk, vagyis ugyanúgy írjuk, de mást jelent, és a jelentések között nincs összefüggés. (pl. vár, nyúl) (Ennek a nyelvtani párja a polysemy, magyarul többjelentésű szó, amiket egyformán írunk, és a jelentések között van összefüggés, pl. key - megoldás kulcsa, lakáskulcs, magyarul pl. körte - izzó, ill. gyümölcs, ahol az összefüggés az alakjuk.) Amiket viszont Rowling mond, azokat ugyanúgy ejtjük, de másképp írjuk, és magától értetődik, hogy a jelentés is más. Ez pedig a homophony, magyarul homofónia, és utána kellett néznem, mi lehet rá példa, de íme: apádtól - apáttól. Bár szerintem ez kicsit erőltetett, mert bár itt valóban van hasonulás az ejtésben, de én úgy érzem, mégsem teljesen egyformán ejtjük, még ha nagyon pici is az eltérés.

Na, itt majdnem véget is ért a lista, mert mire végeztem a könyvvel, már december 27-e volt, és féltem, hogy 31-éig már nem férne bele olyan, amit végig is tudnék olvasni, de nagyon szerettem volna valami karácsonyit, és akkor beugrott, hogy van Abbi Waxmannek két ünnepi írása a Nina-Polly világból, amiket a honlapjáról lehet letölteni, és ezek még belefértek az időbe, vagyis két legyet ütöttem egy csapásra.

Szóval:

3-4. Abbi Waxman: The Bookish Holiday of Nina Hill, Polly and Nina Take Manhattan

Két cuki, rövid történet Nina, a könyvmoly világából karácsonnyal, karácsonyi kvízesttel, cicával és Tommal. Nem tudom, miért szeretem ennyire ezt a világot, de szeretek belebújni. Még mindig várom, hogy más is megjelenik a szerzőtől magyarul.

Reményeim szerint hamarosan jelentkezem az évértékelővel.