Sorozat (nem?) ajánló: Az agyafúrt vagány

Nem tudom, van-e még ember (jó, egyről tudok), aki manapság elolvassa az Oliver Twistet (vagy ahogy az én gyerekkoromban hívták Twist Olivért), de az Agyafúrt Vagány onnan lehet ismerős. Én olvastam ugyan, még gyerekként, de bevallom, nekem teljesen kiesett, pedig ő volt Fagin egyik kis patronáltja, tolvaja, sőt, talán a legfőbb, legügyesebb. Nos, az ő karakterére építették ezt a sorozatot, de nem kell aggódni, ha nem ismered az eredetit, akkor is élvezhető.

Már 15 év telt el a könyv ideje óta, és az Agyafúrt Vagány, civil nevén Jack Dawkins most orvos, és Ausztráliában él, a történet kezdetén pedig oda érkezik egy fegyencjárattal nem más, ming maga Fagin, akiről Jack vagy ahogy Fagin hívja, Dodge (gondolom, az eredeti the Artful Dodger rövidítéseként) azt hiszi, rég meghalt. Jack megmenti Fagint attól, hogy egy chaingangbe kerüljön, aminek nem tudom, mi a magyar neve, bilinccsel és lánccal összekötözött eliítélteket jelent, akiket így, egymáshoz láncolva dolgoztattak, és hát nem volt épp egy életbiztosítás így élni. Akik ebbe kerültek, azok nem éltek túl sokáig. Jack a szolgájának fogadja Fagint, így nem viszik el kényszermunkára.

Fagin persze nem tudja megtagadni önmagát, és rá akarja venni Jacket, hogy ott folytassa, ahol 15 éve abbahagyta, miközben a férfi meg csak sebész akar lenni, és megszabadulni a múltjától. Jack márpedig nem is akármilyen sebész, a kor viszonyaihoz képest az egyik legügyesebb.

A férfit jó vagy rossz sorsa összehozza a kormányzó idősebbik lányával, Belle-lel, aki szintén sebész szeretne lenni, ami 1850 körül gyakorlatilag lehetetlen volt egy nő számára. A szokatlan páros végül eleinte kényszerűségből gyógyít együtt, később Jack már szinte egyenrangúnak tekinti a lányt, és borítékolható, hogy lassan más is kialakul köztük. (Azért néhol elképesztő volt az a magabiztosság, amivel ezek ketten műtöttek, itt párszor azért nem éreztem hitelesnek az eseményeket, de még belefért.)

Nyilván Fagin is folyamatosan mesterkedik közben, nem beszélve más mellékszereplőkről, szóval a sok bonyodalom és mindenféle szédületes baromság garantált. Van a sorozatnak egyfajta parodisztikus, humoros vetülete, amitől talán könnyebben fogyasztható lesz, ugyanakkor a felszín alatt egészen szörnyű dolgok folynak. Először is elborzasztóak a kor higiéniás körülményei. Jack meg a többi sebész csak úgy beesik az utcáről, és átöltözés, bemosakodás nélkül nekiesnek a műtétnek. Fertőtlenítésről, altatásról még épp csak kezdenek hallani, ahogy baktériumokról, mikrobákról is. Bőségesen vannak műtéteket ábrázoló, jó véres jelenetek, csak győzze az ember gyomorral.

Aztán ott van még a vérszomjas Gaines kapitány, afféle rendőrfőnök a városban, akinek nem sok kell ahhoz, hogy felakasztasson kb. bárkit. Ebben a sorozatban hullanak az emberek, mint a legyek, vagy a műtétek, vagy Gaines miatt. Ott van még Darius is, akinek igazából nem tudom, mi a foglalkozása vagy rangja, de nagyjából büntetlenül megtehet bármit. Ott van még Belle apja, a kormányzó, aki jóindulatú, de nem igazán van fogalma arról, hogy mi is folyik a gondjaira bízott városban (vagy területen? nem hiszem, hogy egy szem városnak külön kormányzója lenne), az anyja, aki valójában hordaná a nadrágot, ha abban az időben erre lett volna lehetőség, és a húga, a szintén eltúlzottan ábrázolt Fanny, akinek az egyetlen célja az életben a férjhez menés, ahogy azt abban az időben elvárták a lányoktól, de aki nem mehet férjhez mindaddig, míg Belle férjhez nem megy, aki viszont, mivel sebész szeretne lenni, sorra utasít el mindenkit. (A végére erről, hogy ő fiatalabb, és ezért nem mehet férjhez, mintha elfeledkeznének.) És még fel lehetne sorolni sok más szereplőt, a szintén kissé parodisztikus papot, a mindenféle zsiványokat, kocsmatöltelékeket, a bordélyház vezetőjét, és igencsak szőrmentén, de egy kicsit bemutatják a bennszülötteket is, ők nem parodisztikusak, de erősen a társadalom margóján élnek, nem is feltétlenül tisztességes módszerekkel keresve meg a betevőt. És még nem beszéltünk a kicsit ügyefogyott, apró termetű kínairól, hogy minden főbb náció és társadalmi réteg képviseltetve legyen.

A sorozat alkotói gondoltak egy merészet, és megfordították a Twist Olivérben felvázolt alaphelyzetet, és most Jack a tolvaj múltjától megszabadulni igyekvő, többé-kevésbé tisztességes életet élő sebész, Fagin pedig, ha nem is épp pozitív figura, de egy szerethető svindler, Oliver meg a gonosz kiskölyök, aki miatt Jack/Dodge és Fagin olyan sokat szenvedett. Ebből mindből aztán lett egy szórakoztató, helyenként kimondottan izgalmas történet, mindenféle kiszámítható és váratlan fordulattal.

A sorozat mindössze 8 részes, és részben lezárt, de simán folytatható, remélem, fogják is, bár még semmit sem hallottam erről.

Nem ajánlom, ha nem bírod a véres részleteket, elsősorban műtétek formájában.

Ajánlom, ha szereted a kicsit humoros, szórakoztató, de azért elgondolkodtató, kosztümös kalandfilmsorozatokat.

10/7,5

Sorozat (nem?) ajánló: Utálatos karácsony 2 (Odio il Natale 2)

Lett második évada a sorozatnak, még december elején. Meg is néztem, szinte azonnal, de csak most jutok hozzá, hogy írjak róla.

Nem tudom, ez az évad mennyiben hasonlít az eredeti norvégra, de tartok tőle, nem is fogom megtudni, mert nem hiszem, hogy megnézem, és képzeljétek, lett amerikai változat is, Yoh! Christmas címmel, de vessenek a mókusok elé, ha valaha ráfanyalodom. Oké, soha ne mondd, hogy soha, de most így érzek.

Ez az évad jóval kevésbé tetszett, mint 2022-ben az első, annak minden hibája ellenére, és nagyon szépen le van zárva, szóval, remélem, nem lesz folytatás. Úgy érzem, csak akkor tudnák folytatni, ha felrúgnák a szépen kialakult viszonyokat, és mindenki élete a feje tetejére állna. Azt meg nem szeretném, és talán nem is érdekelne.

Figyelem, a következő spoileres lehet azoknak, akik még nem látták az évadot.

Folytatódnak Gianna pasis kalandjai, csak míg az első évadban mindenki azért piszkálta, hogy miért nincs pasija, most, hogy van, mindenki azzal jön, hogy a párkapcsolat szívás. Hát, gratulálok. A szomszédba költözik Filippo a kamaszlányával, és mi, nézők kb. az első pillanattól látjuk, hogy ő a neki való, de persze, Gianna nem, ami egy halom félreéértést, sértődést meg bánatot okoz kb. mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Persze, vannak mellékszálak, a szülei, a testvére és a barátnői, plusz a kórház, ami a legkedvesebb része volt a sorozatnak, jó volt látni, hogy vannak még elkötelezett ápolók, orvosok, még ha csak képzeletbeliek is. Gianna legpozitívabb tulajdonsága a munkája és a betegek iránti szeretete volt.

Éééés, az a helyzet, hogy kb. ennyit tudok mondani erről az évadról, annyira jellegtelen volt. Sajnos. De legalább happy end, és szép az olasz táj meg a ruhák, csinosak a nők.

10/6

Sorozat (nem?) ajánló: A sötétség teremtménye

Folyton elém jött ez a sorozat Netflixen, és amúgy is régen láttam már koreai sorozatot, gondoltam, jöjjön. Igazából nem is tudom, hogy most akkor koreai vagy japán a sorozat, vagy mindkettő, mert az írásjelek a stáblistában japánok, de a főszereplők egy része meg koreai, szóval nem tudom.

1945 tavaszán járunk, az európai háborúnak már vége (mármint a 2. világháborúnak Európában), de az atomot még nem dobták le Japánra. A történet Koreában, Kjongszongban játszódik a japán megszállás idején, aminek a 2. vh. után lett végleg vége. Nem tudtam, hogy Korea milyen sokáig volt japán megszállás alatt, ennek most gyorsan kicsit utána is olvastam, ennyi haszna már volt ennek a sorozatnak.

Ha jól értettem, Csoszon volt Korea akkori neve, vagy legalábbis egy részének, és a koreaiakat csoszoninak nevezik a japánok, méghozzá meglehetősen lenézően.

Na, most a történetet átugranám, azt bárhol el lehet olvasni, inkább a benyomásaimról írnék, méghozzá spoileresen! De azért némi magyarázatot fűznék a történethez.

A japánoknak emberkísérletek segítségével sikerült létrehozniuk egy sebezhetetlen, gyakorlatilag halhatatlan szörnyet. Ehhez csoszoni rabokat használtak fel. A rabnak először beadtak egy kis izét, egy mini-alient, ami átvette az uralmat a gazdatest fölött, és kegyetlen vadászt hozott létre belőle, ami főleg emberi agyat evett. Ez viszont még nem volt elég ahhoz, hogy valakiból szörny legyen, ahhoz kellett még egy lépfenét tartalmazó szérum is. Hogy mi a fene? Sokan már abba belepusztultak, hogy a testükbe került a mini-alien, egy nő azonban túlélte, megkapta a szérumot, és elkezdett szörnnyé alakulni.

Igazából nem nagyon tudom, hogy mi volt a céljuk a szörny létrehozásával. Volt egy említés, hogy pár ilyet létrehoznak, aztán bevetik a háborúban. Nem tudom, más hogy van vele, de nekem ez nem tűnt valami túl értelmes módnak a háborús fölény megszerzésére. Először is rettentő sokáig tartott a létrehozása, és oké, hogy sebezhetetlen volt, golyó, kés nem fogta, na, de vajon bombák, tankok, ágyúk, repülők ellen is ugyanilyen hatásos lett volna? Meg aztán mennyi ilyen lényt kellett volna létrehozni ahhoz, hogy győzelmet érjenek el velük? Nem beszélve arról, hogy azt viszont elmondják, hogy a tűz, a fény és a nitrogéngáz a gyengéje. Mivel a csaták inkább nappal folytak, és gyakran volt ott tűz is, ettől máris sebezhetővé válik ez a lény. És gőzöm sincs, hogy akarták rávenni a szörnyet, hogy az ellenséget támadja meg, egyáltalán honnan tudta volna, hogy ki az ellenség, mert teljességgel irányíthatatlan volt, ölt mindenkit, aki elé került. A japánokat is.

Szóval a sorozatnak ez a része nem igazán tetszett, nem is igazán érdekelt. Valamennyire bírom már a horrort, de még mindig nem a kedvencem, ebben a sorozatban meg rengeteg volt a kegyetlenkedés, kínzások, pusztítás, és ez nem annyira jött be. Sokkal érdekesebb volt a japán-csoszoni ellentét bemutatása, vagy a nyomozós szál, ami végül persze és sajnos összefonódik a szörny szálával.

Úgy a 6. részig tetszett azért, elég izgalmas volt, de ott is inkább az a rész, hogy megpróbálják megkeresni a japán rendőrfőnök csoszoni szeretőjét, mikor közben előjött a szörny, attól csak ideges lettem. És voltak kiszámítható dolgok, persze, hogy Jun Cse-ok, a nyomozólány 10 éve eltűnt anyja a szörny "alapja", belőle hozták létre. Ki más lenne? És olyan hülyén hangzott a szinkronban, hogy azt mondja a szörnynek a lány, hogy drága anyuci! Anyuci? Jesszus! Az meg, hogy mi is lett az anyával, miért őrizgették 10 évig, és miért lett belőle végül a szörny, az nekem nem volt világos. Maeda asszonynak (aki a rendőrfőnök felesége) volt egy megjegyzése, amiből arra következtettem, hogy a nő férjét valamikor magának akarta, de mivel az nem őt választotta, ezért elrabolta, és börtönbe dugta. De ez nincs így kimondva, csak találgattam. Viszont minek kellett 10 évig rejtegetni, aztán 10 év után szörnyet csinálni belőle? Nem értettem.

A két főszereplő, a zálogházas Csáng Teszáng és a nyomozólány, Jun Cse-ok nekem amúgy szimpatikus volt, szerintem jól játszottak, és jól össze is illettek. Persze, azt is lehetett tudni, hogy össze fognak jönni, és szerintem tök aranyosak voltak, ahogy kerülgették egymást. Európai szemmel nézve, amerikai alkotásokon "felnőve", ahol már az ifjúsági sorozatokban is van szex, nagyon fura és vicces azt látni, hogy felnőtt emberek már egy ölelésen is hogy meghökkennek, és eddig még nem láttam koreai sorozatot, amiben akár csak csók is lenne, ezért nagyon meglepett, hogy itt elcsattan egy csók a főszereplők között. Nekem a romantikus szállal nem volt bajom, de azzal igen, hogy nem lehett happy end, mivel Cse-ok meghal. Vagyis hát nyitva marad ez a rész egy kicsit, mivel a szörny meg akarja menteni a lányát, és elviszi a víz alatt egy helyre, ahol a lány szájába belemászik egy olyan kis izé, ami az úgymond "katalizátora" annak, hogy elinduljon egy ember a szörnnyé válás útján. Szóval ez a kis valami már a holtakat is feltámasztja, aha. Aztán tovább lehet gondolni, hogy milyen következményekkel fog ez járni Cse-ok és mindenki más számára, de ez már nem derül ki.

A 6. rész után szerintem leült a történet, irtó hosszúak voltak egyes részek, másokat meg egy félmondattal elintéztek. Utána már inkább csak azért néztem, hogy megtudjam, hová fut ki az egész. És nem voltam elégedett.

A Netflix már berendelte a 2. évadot, azzal, hogy egészen más hangulatú lesz, amit a stáblistás jelenet kicsit sejtetett is. Nem tudom, érdekel-e...

10/6

2023 évértékelő

Még két és fél óra, és vége az évnek, azt gondolom, már biztonsággal lezártnak tekinthetem az évet. :) Új könyvbe majd csak jövőre kezdek. 

Idén 35 könyvet sikerült befejeznem, ez a 2022-es 24-hez és a 2021-es 20-hoz képest már egész jó. De nem volt köztük sok hosszú könyv, viszont sok volt a könnyedebb, ifjúsági és gyerekkönyv, amikkel gyorsabban lehetett haladni,

A legrövidebb könyv 74 oldalas volt, The Very First Damn Thing Jodi Taylortől, ami a St. Mary krónikák sorozat első kiegészítő kötete. Ezek a kiegészítő kötetek nincsenek magyarul, szóval angolul olvastam, de nem tetszett.

A leghosszabb, mi más, mint A koromfekete szív Robert Galbraithtől. 

Összesen 11.466 oldalt olvastam, ami átlag 31,4 oldal naponta. A legelső könyv Az azonosított repülő tárgy volt Holden Rose-tól (aki egyébként Kovács Attila néven tengeti a napjait, és kétszer is volt nálam a könyvtárban, mert igen jó, olvasáshoz kapcsolódó előadásokat tart), a legutolsó Ben Millertől a Hogyan lettem mesehős? Átlag 4,3 csillagot adtam, de azt hiszem, sok esetben igen lágyszívű voltam.

Kedvencek

A legnagyobb élmény talán Tracy Reestől A vidéki templom titkai volt, én ezt nevezem lélekemelő könyvnek. Nagyon vártam, hogy karácsonyra megjelenik a Hopley-sorozat karácsonyi része magyarul, ám sajnos nem így lett. De nagyon szerettem Kerstin Gier Nefelejcs-sorozatát is, az elvileg trilógiából az idén két rész is megjelent.

Csalódások

Két nagy csalódásom is volt, a nagyobbik a mindenki más által imádott Másodvirágzás Valérie Perrintől. Úgy felhúzott ez a könyv, hogy ha csak meglátom a címét, dührohamot kapok. Egyszerűen nem értem, hogy szeretheti ezt ennyi ember, már arra is gondoltam, hogy valami kollektív varázslat alatt állnak, ezért nem látják, hogy mekkora átverés ez a könyv. :D

A kisebbik nagy csalódás Kate Thompsontól A remény könyvtára, amit szintén mindenki imád, engem meg olyan szinten hangolt le, hogy nagyon remélem, minél gyorsabban elfelejtem. Még életemben nem olvastam olyan könyvet, ahol minden szereplő lelki defektes. Még a gyerekek is, de talán még a kutya meg a macska is. Az egy dolog, hogy a háborús háttér magában foglalja a borzalmakat (bár ha tudom, hogy ennyire hangsúlyos szerepet kap, sosem olvasom el), de sok szereplő gonosz, rosszindulatú, korlátolt és ostoba. Komolyan fájt ennyi borzalom, és hiába volt ott Clara és Ruby, a szuperkönyvtárosok, nekem nem tudták ellensúlyozni a negatív dolgokat.

Sorozatok

Befejeztem az Örökség-sorozatot Jennifer Lynn Barnestól, a gyenge 2. rész után a 3. jobb volt, de sajnos az egész trilógia felejthető volt számomra.

A végére értem a St. Mary krónikák eddig megjelent részeinek a 7. résszel, ami eléggé felidegesített Max elképesztően felelőtlen viselkedése miatt, de alapjában még szeretem a sorozatot, bár ahogy fentebb írtam, az első kiegészítő kötet nem igazán tetszett.

A Nefelejcs-trilógia két részét is olvashattuk az idén, várom a 3. részt. Kerstin Gier biztosan hozza a színvonalat.

A Finley Donovan-sorozat 3. része is felkerült az olvasott könyvek listájára, függővéggel zárult, szóval elvileg kellene lennie folytatásnak, de semmit sem olvastam róla. Van 3,5. rész, de egyelőre csak angolul. Nekem közepes élmény volt, de kíváncsi lennék azért a folytatásra - ha lesz.

Szerzők, műfajok

Ahogy írtam, Kerstin Gier biztosan hozza a színvonalat, ő marad a kedvenc szerzőim listáján. Tracy Rees új, kedvenc szerzőm lett, bár, ugye, csak egy könyvét olvastam.

A chicklit műfajban Abbi Waxmantől az Egy könyvmoly élete kedvenc volt, pedig szintén tőle Az új örömök kertje inkább csak közepes élmény volt.

Arányait tekintve sok volt az ifjúsági és a gyerekkönyv, de nem szégyellem, idén erre volt agyam és lelkem. Ben Miller két könyve is felkerült az olvasmányaim közé, cukik ezek, de semmi különös.

Ruff Orsolyától két könyvet is olvastam, a mai környezetben játszódó Volt egy ház és a kosztümös-nyomozós Orczy Mimi kalandjai kellemes olvasmány volt, fogok még tőle olvasni.

Jonathan Stroudtól nagyon szerettem A sikító lépcső esetét, de a Lockwood and Co. sorozat 2. része kevésbé jött be, elkezdtem a Bartimaeus-trilógiát, de az első rész nyögvenyelős volt, nem hiszem, hogy folytatom. Azt hiszem, ő nem az én szerzőm.

Harry Potter

Még mindig van a franchise-ban, de már kezdek fanyalgó lenni. A nagyon várt Harry Potter Almanach kétségkívül gyönyörű, szépséges rajzokkal, de tartalmilag sok újat nem adott. Jó volt esténkét lapozgatni, de talán többet se veszem le a polcról.

Angolul szereztem be a Quidditch Through The Ages illusztrált változatát, mivel az Animus (A HP-k kiadója) azt írta, egyelőre nem tervezi a magyar kiadását. Ez viszont nagyon tetszett, már nem emlékeztem a szövegre, mivel ugyebár van ennek magyar fordítása, csak egy kis, egyszerű kiadásban. Nagyon szerettem a különböző stílusú rajzokat, csak a furcsa betűkkel írt leveleket volt nehézkes olvasni. Apropó, fordítás, annak idején nem engedték magyarra fordítani azokat a kifejezéseket, amik az addig megjelent HP-könyvekben nem szerepeltek, így jó pár kifejezés, a kviddicscsapatok jó részének neve, a mindenféle manőverek neve angolul kellett, hogy maradjon. Kivéve egyet, a Vronszkij-műbukást, ami szerepel a 4. részben. Angolul ez, ugye, Vronsky, és Tóth Tamás teljesen jogosan hitte, hogy orosz névről van szó. Az ám, csakhogy A kviddics évszázadaiból kiderül, hogy Vronsky lengyel volt, vagyis így kellett volna maradni a nevének. Hát ezt nevezem én szívásnak. Nyilván ez már Vronszkij marad.

MinaLima-féle illusztráltak. Mikor elő lehetett rendelni a 3. részt, hirtelen belém hasított, hogy jó ideje áll már a polcon az 1. és a 2. rész, ideje lenne elolvasni őket. Épp kedvem is volt hozzá, így viszonylag gyors egymásutánban el is olvastam az 1-2. részt. A terv az, hogy ebben a változatban fogom végigolvasni angolul a könyveket, úgyhogy nagyon drukkolok, hogy MinaLimáék vigyék végig a sorozatot, ha már a Jim Kay-féle illusztrált az 5. résszel véget ért. Valamikor az volt a tervem, hogy ha az az illusztrált végigmegy, végigolvasom újra az egész sorozatot - magyarul, de ez már nem fog menni, hacsak egy másik rajzoló be nem fejezi a maradék két részt. Fordítás ismét. Amíg nem olvastam angolul HP-t, nagyon szerettem a magyar fordítást, mióta ismerem az eredeti szöveget, kicsit kevésbé szeretem. Még mindig zseniálisnak tartom, de pár helyen van vele bajom. Pl. szerintem a fordító ne javítsa fel az eredetit, nem dolga. Csak egy példa még az 1. részből. Alas - Mordizomadta. Oké, szuper vicces a mordizomadta, de nem ezt jelenti az alas. Máshol viszont jobb az eredeti. Jegyzetelnem kellett volna, hogy tudjak most példákat hozni.

Még mindig imádom a HP-t, de már kicsit unom, hogy nem jelenik meg igazán újdonság. Ilyen illusztrált, olyan illusztrált, különböző borítós, különböző házas kiadás, puhaborító-keménytábla, ételek-italok, almanach, de semmi igazán új. Értem én, hogy Rowling azt mondta, soha többé nem ír HP-t, de igazából mégsem, mert mégiscsak ezzel lett világhírű és dúsgazdag. Kicsit úgy érzem, mintha cserben hagyná ezt az univerzumot. Ha nem akar kimondottan Harryékről írni, annyi minden van még ebben a világban. No, de nyilván erőltetni nem lehet, ha nem akar erről írni.

A legendás állatok filmsorozatot parkolópályára tették, nem tudni, hogy valaha befejezik-e, nem tartom valószínűnek, de a Warner nem mondja ki egyértelműen, hogy nem fejezik be. Belengettek egy tévésorozatot az eredeti könyvekből, de azóta sem történt haladás ebben az ügyben, és azt hiszem, a rajongók jelentős része szívesen elcserélné a sorozatot A legendás állatok befejezésére. Én biztosan.

Nekem sajnos Rowling többi könyve nem igazán kiemelkedő, szeretem a Strike-sorozatot, de sosem fog felérni a HP-vel. A többi megjelent könyve meg nekem az egyszer olvasható kategória. Tudom, sokan nem értenek egyet velem, de sebaj. Nem vagyunk egyformák.

Időutazás

Régi kedvencek újraolvasását értem ez alatt. A könyvtárban selejteztem az idegen nyelvű könyveket, és megtaláltam egy gyerekkori kedvencem, A három jószívű rabló német nyelvű fordítását, így elő is szedtem a régi, viharvert, agyonolvasott példányomat, és újraolvastam. A Pop, kult, csajok egyik podcastja hatására előszedtem a Nevelem a családom c. könyvet, amit szintén egy csomószor olvastam annak idején. Nyilván mindkét könyv más élményt nyújtott, de jó volt felidézni.

Blog

Összesen 6 bejegyzés született idén, a blogíráshoz nem sok kedvem van már, bár témám lenne. Egyik évben írtam, hogy valaki leírhatná helyettem, akkor többet írnék. Ez most is így van.

Összegzés

Kellene talán még valami okosat írnom a végére, de nem tudok. Nem tervezgetek én már semmit, csak remélem, hogy 2024-ben is lesz időm olvasni, és jó könyvek kerülnek a kezembe.

A fordításokról - hogy mit meg nem teszünk egy szóért

Ígértem még tavaly novemberben, hogy azzal folytatom a feliratokról szóló bejegyzést, hogy néha mi mindent meg nem tesz az ember akár egyetlen szó helyes fordításáért, most jutottam el idáig.

Pár hónapja hallottam egy könyvfordítótól, hogy egyetlen szón gondolkodott egy hónapig. Haha, próbáld meg ugyanezt egy hét vagy még kevesebb idő alatt. Biztos más fordító is így van vele, de én bizony néha úgy adok le feliratot (vagy bármi mást), hogy utána eszembe jut, basszus, erre lett volna jobb szó vagy kifejezés.

Mondok egy konkrét példát, ami pár hónapja rendesen megizzasztott. A film még fent van Netflixen, az olasz címe Gomorroide, az angol Welcome to Gomorrahland. Nézzétek meg, nem az én feliratom miatt, hanem mert szerintem nagyon vicces volt. 

Nos, nem angol nyelvű alkotásokhoz is angol template-et (sablont) kapunk, ami elég vakrepülés és olyankor mindig van bennem egy plusz stressz. Írtam már így német, holland, olasz, francia, spanyol, flamand, lengyel, román, koreai, hindi, ukrán, dán, norvég, finn nyelvű sorozatot, filmet, lehet, hogy ki is hagytam valamit. Még a francia, olasz, német, spanyol esetében van egy minimális nyelvismeretem, itt gyakran kiszúrom, hogy ha az angol template rossz. Néha a nyelvtudásom csak arra elég, hogy kiszúrjam, hogy ez tuti nem jó, de ahhoz már nem, hogy értsem is, hogy mi a helyes. Néha sajnos csak bízhatunk benne, hogy amit angolul kapunk, az jól is van lefordítva. Megsúgom, biztosan nem mindig. De ez külön bejegyzés témája lehetne. (Egy időben olyan sok holland film volt, hogy egy idő után már egy csomó mindent megértettem. :D Lévén az angollal is rokon nyelv, de leginkább azért, mert hasonlít a németre. Pl. Geld ott is Geld, de heldnek ejtik, a Gott szintén ugyanaz, csak hottnak ejtve - amiből leszűrhető, hogy a hollandban a g az kiejtve h.)

Bocs a hosszú bevezetőért, csak úgy érzem, kell ez, hogy értsétek, honnan is indul az ember.

Szegény Gomorroide angol template-je nagyon rossz volt. Volt, ahol értettem, hogy nem azt mondja, volt, ahol az angol fordítás volt akkora hülyeség, hogy biztosan nem lehetett jó. Olasz feliratot nem adtak hozzá, hiába is kértem. Az egész netet felkutattam olasz feliratért, nem találtam. (Bezzeg Netflixen most van.) Még úgy, ahogy elboldogultam a dologgal, de aztán jött egy ominózus párbeszéd. A főszereplőket egy kolostorba viszik, ahol van egy pap, akit Padre Piónak, azaz Pio atyának hívnak. Ezután jön a következő párbeszéd:

- Padre Pio? Didn't they stop using that name?

- It's not like Maradona's shirt.

- It's just a homonymy.

Vagyis kb. szó szerinti fordításban:

- Pio atya? Ezt a nevet lehet még használni?

- Ez nem olyan, mint Maradona inge.

- Ez csak homonímia.

Csak pislogtam, mint hal a szatyorban, hogy mi van? A Pio atyás rész volt még a legegyszerűbb, némi guglizás után kiderült, hogy élt egy másik Pio atya korábban, ő: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pietrelcinai_Szent_Pio

És még az is oké, hogy homonímiáról van szó, bár az nem egészen ez, mert az ugye azonos alakúságot jelent, mint pl. a nyúl vagy a vár esetében. Ez itt inkább névazonosság. Hogy aztán a filmben ez humor akart-e lenni, nem tudom.

Nyilván Pio atya lehet több is a világtörténelemben, ez eddig oké, ezzel csak a szereplő naivitását akarták hangsúlyozni. De mi a búbánat Maradona inge? Na, itt jött egy kb. egynapos keresgélés, amibe aztán bevontam egy másik fordítőt is, és végül vele sikerült megfejteni. Próbálkoztunk sok mindennel, YT-os videón bekapcsolni az automatikus feliratkészítőt, valami hangfelismerő programmal, ami szintén arra lett volna hivatott, hogy leírja olaszul, ami a szövegben elhangzik, semmi sem működött. Az eredeti olasz felirat működött volna, de olyan nem volt.

Próbáltam mindenfélére rákeresni, hogy volt-e Maradonának valami ingmárkája, és arra utal, hogy az jogdíjas, és azt a nevet, ugye, nem lehetne újra felhasználni máshol (nem úgy, mint Pio atyát), de nem volt neki, és még ki tudja, mi mindennel nem szórakoztam, mire fordítótársam valahonnan rájött, hogy Maradonát annyira szerették Nápolyban (ott játszódik a film), hogy amikor meghalt, a focis mezén levő számot soha többé nem adták oda más focistának! Tehát Pio atya lehet több, de ha jól emlékszem, 7-es szám a nápolyi focicsapatban nem. (Hogy Maradona mit keresett Nápolyban, azt már nem tudom.)

Hát ebből a magyar feliratban csak annyi lett, mert nem lehetett több, hogy:

- Ez nem olyan, mint Maradona meze.

- Névazonosság.

Hogy ebből a nem focirajongó, és a nápolyi fociban nem jártas magyar néző mit ért, én nem tudom. De legalább ennyivel is okosabb lettem.

Színház a füleidnek - A Pál utcai fiúk

Hát én egész évben azt vártam, hogy valami Petőfi lesz az audiodrama.hu-n, A helység kalapácsát nagyon el tudtam volna képzelni, de nem lett, lett helyette azonban A Pál utcai fiúk, nem is hangjátékban, hanem hangoskönyvben.

Ötödikes korom óta nem bocsátottam meg Molnár Ferencnek Nemecsek halálát, amit aztán életem során még többször újraélhettem, két fiammal, mikor ők is ötödikesek lettek, a még a 60-as években készült magyar filmben, és a musicalben, amire pár éve szülinapomra kaptam jegyet. Nem gondoltam, hogy még egyszer rá tudom venni magam, és újra átéljem, és azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, Széles Tamáson kívül nincs olyan színész és hang, akinek a kedvéért ezt vállaltam volna, és még így is nehéz volt. A felolvasás persze, szuper volt, mint mindig, különösen tetszett Nemecsek kis, könnyű beszédmódja, amiből mindig kiérződött, hogy többre hivatott ő, és bátrabb is, mint amire tartják. Hogy pontosan tudja, milyen igazságtalanok vele, de sokáig nem mondja ki, és hogy bár fél, mégis megteszi, amit meg kell tennie. Egy nem jött be, volt egy olasz árus (nem tudom, erre jól emlékszem-e, már hónapok teltek el, hogy meghallgattam), és az ő akcentusa. (Még a Toldi estéjénél volt ugyanilyen érzésem, hogy nem tetszett az olasz bajnok akcentusa.)

Olyannyira paráztam Nemecsek halálától, hogy idő kellett, mire egyáltalán bele tudtam helyezkedni a történetbe, de amikor végre sikerült, felfedeztem, hogy milyen jó könyv ez igazából.

Jók a leírások, jók a karakterek, jó a korábrázolás. Irtó jót mulattam Kolnay és Weisz örökös torzsalkodásán (remélem, jól emlékszem a nevükre), főleg a zsíros kalapon, az egész gittegylet dolgon, mikor lebuknak és rapportra mennek a tanárhoz. Már az elejétől fájt a szívem Nemecsekért, akit folyton ugráltatnak, mint egyetlen közlegényt, és amit még a különben kb. tökéletes Boka is eltűr, és meglepődtem azon, hogy Gerébet végül visszafogadják, mert ez teljesen kiesett, pedig kb. minden más ismerős volt a történetben.

Az is meglepett, és nagyon rossz volt, hogy milyen hosszú is valójában Nemecsek haldoklása, nem is emlékeztem rá, hogy ilyen hosszan megy. Ennyi év után más érzés volt olvasni, közben arra is rájöttem, hogy olyan vagyok, mint Nemecsek apja, be kell fejezni azt a kabátot, mert abból lesz a koporsó kifizetve. Én is a legnagyobb betegség, baj, tragédia közepette is a gyakorlati lépéseken gondolkodom, és nagyon hosszú időre nem is tudok összeomlani. Mondjuk, egy gyerek elvesztése azért más lehet, de megértettem az apát.

Gyerekként nagyon bántott, hogy mikor hazafelé mennek Nemecsekéktől, mintha már túl is jutottak volna a halálán, hiszen arről beszélgetnek, mi van másnapra latinból. Ezt a mai eszemmel jobban meg tudom érteni, az ő korukban nehéz még az ilyen érzéseket megfogalmazni, és a szerző ezzel jelezte, hogy bárhogy fáj, az élet megy tovább. Csak azt nehezményeztem anno, hogy ilyen gyorsan. Ma meg már úgy gondolom, nem ment az olyan gyorsan, csak épp nem a felszínen, a látható helyeken ment tovább a gyász.

Nem bántam meg, hogy meghallgattam, de többször nem szeretném, annak ellenére, hogy valóban értékes mű, és közel tökéletes volt a felolvasás.

Környezettudatosság és én, meg még pár más dolog is

Bele is vágok a közepébe, mindenféle különösebb bevezető nélkül.

Takarítás, mosás, mosogatás:

Tavaly-tavalyelőtt kb. minden tisztítószer-mosószer esetén átálltam a Cleanne-re. Öko, a flakonokat vissza lehet vinni, és bedobni az EcoFamilyben található dobozba, vagy ingyen visszaküldeni Packetával. Egészen mostanáig, ugyanis pár hete a cég FB-n bejelentette, hogy nem tudják továbbra is újratölteni a flakonokat, annyira megdrágult nekik ez a lehetőség. Nem tudom, miért kell mindent így elszúrni, igazán jó kezdeményezés volt.

Amit nagyon megszerettem, az a padlófelmosó, a vécéolaj és az extra erős általános felülettisztító. A simát nem használtam, nem tudok róla nyilatkozni. Emellett jó még a kisállat fekhely- és alomtisztító is, bár én csak simán a padlóra szoktam fújkálni, mert a drága kutyuska néha bepisil, de tényleg szagtalanít.

Van egy csomó, ami a teszi a dolgát kategória, de semmi több, pl. kézi mosogató, mosógél.

Enyhe csalódás az öblítő, mert nem visz ki minden szagot, pl. cigiszagot, ahogy ígéri, de azt eddig egy öko vitte csak ki teljesen, a Mosómami egyik gélje, de már nem emlékszem, melyik, talán a zöld flakonos.

Ami viszont egyáltalán nem jött be, az a gépi mosogató. Opálosak maradtak az üvegedények és az evőeszközök, kérdeztem a cégtől, mit lehet ezzel csinálni, hát biztos kemény nálunk a víz (az), tegyek az öblítőtartálybe ecetes vizet. Kipróbáltam, nem lett jobb, végül már tömény ecetet nyomtam bele, úgy sem lett jobb, aztán kevertem az öblítővel az ecetet, az valamit segített, de nem volt az igazi. Nem voltam elégedett, ráadásul, már csak ha kis ételmaradék is volt rajta, nem bírt el vele, gyakorlatilag elő kellett mosogatnom az összes edényt. Hát nem azért van mosogatógépem, hogy kézzel is mosogassak! Emellett maga a mosogatógép is folyton koszos és zsíros volt. Több havi agonizálás után úgy döntöttem, muszáj váltani. Kutakodni kezdtem, hogy mi lenne a jó (ja, még Cleanne előtt kipróbáltam a citromsav-mosószóda-mittudoménmi kombót, felejtős), és két, ár-érték arányban is még megfelelő termékre szűkítettem a kört, a DM sajátmárkás Nature-sorozatából a mosogatógép-tablettára és a Green Emotion (szintén termékcsalád) tablettájára. Amikor utoljára vettem, a Green Emotion 16 db-os 1650 Ft-ba került, a DM Nature 30 db-os meg 1899 Ft-ba.

A Green Emotion óriási csalódás volt, minden edény csupa vízkő lett, amit nem is értek, mert elvileg van benne vízlágyító, de én ettől még teszek a mosogatógép tartályába is vízlágyító sót, akárhogy is, durva volt az a fehér lerakódás minden edényen. Alig vártam, hogy elfogyjon. Ellenben a DM Nature teljesen bevált, elég az edényeket elöblíteni, nem kell előmosni, a mosogatógép nem zsíros, az edények tiszták és nem opálosak. Sajnos, a lerakódott vízkő nagyon lassan kopik le némelyik edényről, ahhoz meg nincs türelmem, hogy mindegyiket egyesével súrolgassam, vagy áztassam ecetbe, vagy mittudomém, mit csináljak velük.

Még egy tisztítószerről. Az azóta már Veszprémben megszűnt Zöld Boltban vettem még az ún. narancsos csodát (ez a neve, narancsolaj van benne), ami amúgy tényleg jó volt pl. zsíros felületekre, de az akkor használt mikroszálas törlőkendőkbe teljesen beleállt, nem lehehett kimosni, azok a kendők teljesen kemények lettek. Újabb adagot már nem vettem.

Higiéniai termékek:

Itt már jó ideje a Piszke Papírtól vettem a papírcsomagolásos vécépapírt, papírzsepit és papírtörlőt, majd miután a veszprémi Feltöltő pontban megjelentek darabra vehetően is (kivéve a zsepit), arra álltam rá. Sajnos, a válság miatt nagyon meg kellett néznem, hogy mennyiért veszek bármit is, ezért a 290 Ft/tekercs vécépapír helyett olcsóbb után kellett néznem, de rá kellett jönnöm, hogy hosszútávon nem járok jól. Az olcsóbból több kell, kisebbek a tekercsek, és hát még ott van az esetleges klóros fehérítés, festék- és illatanyag kérdése. Valamiért hiányzott az illatos vécépapír, pedig erre valójában semmi szükség sincs, ezért párszor vettem azt, de rájöttem, hogy zavar az illatuk.

Szóval vissza fogok állni a Piszke termékeire, ha az ember tud egyszerre egy kicsit több pénzt rászánni, akkor érdemes a webshopból venni, ott kicsit olcsóbbra jön ki, de 25 ezer fölött van csak ingyenes szállítás, ezért érdemes nagyobb mennyiséget venni egyszerre. Ez nekem pl. nem mindig megy. A vécépapír nagy, duci tekercsekben van, nagyon kellemes, puha, erős, nem kell belőle sok, a papírzsepi szintén erős, nagyméretű, vettem olcsóbbat, ami kicsi volt, egy fújás után szétmállik a kezedben, nem éri meg.

Valamiért a Feltöltő Pontban nem lehetett kapni többé a papítörlőt, ezért abból boltit kezdtem venni (amúgy minőségre, erősségre az Aldi sajátmárkás, talán Kokett nevű papírtörlője nagyon jó, de gondolom, nem öko), de a webshopban van, szóval majd betárazok inkább. Próbáltam csökkenteni a papírörlő használatát, és vettem kis textil törlőkendőket, aminek az egyik fele valami pamutféle, a másik fele meg talán frottir, ez van összevarrva, és eleinte szerettem is, de hamarosan azt vettem észre, hogy nem szívja fel rendesen a vizet, és a mosás ellenére is beleáll a kosz, megkeményedik, megmerevedik. Ez a baj egyes dolgokkal, hogy hiába öko meg csomagolásmentes, ha azt a funkcióját nem látja el, amiért megvettem. Ezért megint csak hosszabb agonizálás után visszaálltam a mikroszálas törlőkendőre, ami rendesen felszívja a vizet, és maszatolás nélkül lehet vele pl. a főzőlapot letörölni. Felteszem, ökónak nem nevezhető, lévén poliészter és hasonlók vannak benne.

És egy kicsit talán off, de le kellett cserélni a vécékefét, mert a korábban vett fából készült, lószőrsörtés vécékefe sörtéi teljesen elkoptak, nagyon hamar, alig néhány hónap alatt. Megint csak hiába öko, ha nem jó arra, amire vettem. Ismét némi kínlódás után (mint látható, nem döntök túl gyorsan az ilyen kérdésekben, de amennyire lehet, biztos akarok lenne benne, hogy jól döntök) a szilikonos vécékefe mellett tettem le a voksom, mert az tovább kitart, mint a műanyag (elvileg, meglátjuk, a gyakorlat mit mutat), és a sörtéibe nem ragad bele az "anyag", mint a műanyagba. Az Aldiban vettem 1700 Ft--ért, praktikus kis tálcával az alján, ami külön lecsavarható, így kiönthető az ott összegyűló trutyi, de mivel van egy rés, elvileg el is tud párologni a víz.

Szépségápolás, tisztálkodás:

Ez jórészt off, mert nem vagyok ezen a téren túl öko, ugyanis egyszerűen gyűlölöm a tömbszappant, életem egyik nagy megkönnyebbülése volt, mikor megjelent a folyékony szappan. Hasonló volt a helyzet a ruhazsebkendővel, nagyon örültem, mikor megjelent a papírzsepi, ez a két dolog, ahol, amíg van alternatíva, maradok a kevésbé ökónál, vessetek meg, nem bánom.

Éppen ezért a szilárd sampon, szilárd arctisztító sem jön számításba, próbálom legalább azt nézni, hogy újrahasznosítható legyen a csomagolás, de itt már egyszerűen muszáj, hogy az adott termék tényleg hasznos legyen, betöltse a funkcióját, így a csomagolás sokadlagos szempont. Mégsem vehetek meg egy kézkrémet vagy arckrémet csak az alapján, hogy csomagolásmentes-e.

Mivel téli ekcémám van, ez különösen kemény tud lenni, el sem tudom mondani, hogy hányféle, magát megoldásnak hirdető terméket próbáltam ki. Tusfürdőből kb. bármi jó tavasztól őszig, de eddig semmi sem volt jó télen. Még a dögdrága Bioderma, Eucerin és Uriage sem. Minden fürdés után testápolózás, de a hátamat nem érem el, amihez mindig valaki segítségét kell igénybe venni, ami meg azért macerás, és még így is sokszor volt, hogy napközben is húzódott, viszketett a bőröm a derekamon, a combomon. A kezem annyira száraz, hogy berepedezik, vérzik, viszkető, piros foltokkal van tele. Ez elkezdődik kb. olyankor, amikor a hőmérséklet lemegy 5-10 fok alá, és elmúlik, ha felmegy kb. 10 fok fölé. A vicces, hogy akár naponta is képes változni, ha mondjuk, egyik nap 15 fok van, elmúlik, ha másnap lemegy 5 fokra, megjelenik. Nem, ez nem igazán  vicces.

Nagyon vártam a Cleanne folyékony krémszappanát, amit tusfürdőnek is tudok használni, sajnos, csak valamikor március körül lett kapható, akkor gyorsan vettem is, még elég hideg volt, és amikor kórházba kerültem március végén, épp azt tudtam bevinni magammal. Ötösre vizsgázott, nem kellett testápoló, ami külön jó volt, mert nem lett volna, aki kenegesse a hátamat. És még csak arra sem foghatom, hogy közben április lett, mert pont hogy nagyon hideg volt április elején, éjjel volt akár -6 fok is.

Ami a kezemre jó volt, megint az Aldi sajátmárkás terméke, az Ombia termékcsaládból a Med változat. Van többféle kézkrémjük, de ez vált be. Ilyen szép már nem tudom, mikor volt utoljára a kezem, biztos, hogy évek óta nem. Már úgy értve a szépet, hogy nem repedezett be. Azóta nem is merek mással próbálkozni. Remélem, nem szüntetik be, mostanában nem mindig és nem mindegyik Aldiban kapni.

Egyébként szintén az Ombia márkát használom arckrémből, van egy Q10-es, öregedésgátló nappali és esti arckrémjük, potom 1199 Ft-ért, üvegtartályban (igaz, műanyagtetővel). Hogy mennyire gátolja az öregedésemet, azt nem tudom, de én szeretem, alig van illata (ez nekem fontos, ki nem állhatom az erős illatú arckrémeket), és felkenés után puha lesz tőle a bőröm. Hogy az összetevői mennyire egészségesek vagy ökók, azt nem tudom, de nem is merek utánanézni, mert akkor esetleg le kellene cserélnem, és azt nem szeretném.

Dezodorból is az Ombiát használom, nem érzem magam büdösnek, nemrég vettem egy másikat, Dermaflora márkájút, csak azért, mert volt 20%-os kuponom a Sparba, és hát nem szeretem. Ismét egy termék, ami hiába mittudomén, milyen egészséges a bőrömnek, ha büdös maradok. Ráadásul nem is olcsó.

Esküszöm, nem fizet az Aldi semmit, hogy reklámozzam az Ombiát, de tényleg szeretem. Olcsó, és nekem bevált. Van arckrémből egy pumpás változatuk, hialuronsavas, ezt is kipróbáltam, de nem jött be, rettentő erős az illata, főleg az éjszakainak, de a pumpás megoldás miatt a legaljából nem jön ki a krém, és mivel üveg, még csak fel sem tudom vágni, hogy kikotorásszam.

Dezodorból is voltak ökóbb, csomagolásmentes próbálkozásaim, pl. a golyós dezodor újratöltése, na, ez nagyon rossz volt. Amellett, hogy kb. 10-szeresése került, mint a bolti változat, teljesen szétmarta a hónaljamat. Kipróbáltam még egy kis kockát (valami magyar cég termékei, van többféle, pl. kocka kézkrém, de csak ezt vettem), amivel próbáltam összemaszatolni a hónaljamat, nem volt kényelmes, pici, alig lehet megfogni rendesen, és a végét meg már épp emiatt nem tudod rendesen elhasználni.

Betétek. Gyerekkoromban volt, ugye, a vatta, de anyám mondta, hogy örüljek neki, mert ő még rongyokat rakogatott be, amit ki kellett mosni. Hát nem tudom, mit szólna, ha látná, hogy öko fronton megint ez a trend. Én annak idején örültem, mikor megjelent az eldobható betét, mit sem tudva róla, hogy az mennyire környezetszennyező. Mivel nagyon fiatalon (mármint ahhoz képest, hogy rendesen 50 fölött lenne), már a 40-es éveim elején jött a változó kor, így menstruációs betétre nincs már szükségem, de egy darabig még használtam tisztasági betétet, míg rá nem döbbentem, hogy bizony az is műanyag, és nem bomlik le.

Próbálkoztam a mosható, patentos változattal, de én rettentő kényelmetlennek érzem, ráadásul az egyikről lepattant az egyik patent, ami azt jelenti, hogy kb. kidobhatom, ráadásul nem is olcsók, kb. 2 ezer Ft az a kis tenyérnyi anyag. Majd volt még próbálkozásom a Natracare márkával, ami 98%-ban lebomló, én ezt sem szerettem, úgyhogy gondoltam egy merészet, és elhagytam a tisztasági betétet teljesen. Volt még olyan elképzelésem, hogy veszek tisztasági betétes bugyikat, de 10-15 ezer darabja, ráadásul fazonban, méretben sincs nekem megfelelő. Lehet élni tisztasági betét nélkül, azt hiszem.

Fogkefe. Egy újabb kudarc (?). Bambusz fogkefével fogat mosni rettentő kényelmetlen, kemény, nekem szó szerint sebes lett a szám belül. Próbáltam a cserélhető fejűt, hogy legalább annyival is kevesebb szemetet gyártok, iszonyú hamar, kb. egy hónap alatt elkopott a feje. Havonta cserélgetni sem látom értelmét. (Ebből is Ombiát vettem, nem öko...)

Kert:

Én nem vagyok az fajta, mint Borbás Marcsi (akit végtelenül tisztelek és nagyra tartok!), hogy csalánt áztassak meg ilyesmiket, és így jussak permetléhez, szóval kerestem valamit, ami jót tesz a növényeknek, a talajnak, és nem vegyszer, és így jutottam el a Greenman termékeihez. Nyár óta használom a Floraliát a szobanövényekhez, a karácsonyi kaktuszaim úgy nőnek, mint a gomba, és az Agrót a kertbe öntözéshez. A karós babon onnantól kezdve 15-20 centis termések nőttek, a málna másodtermése sokkal nagyobb és több volt, a paradicsomok szörnnyé nőttek, sajnos, maga a termés, ami a lényeg lenne, már kevésbé sikerült jól. A dobozok PET palackból vannak, vagyis újrahasznosíthatók, de ráadsául még az egyik családtag, talán az apa, nem akarok hülyeséget mondani, műanyagfeldolgozó üzemet működtet, hogy valamennyit visszaforgassanak a műanyaghulladékból.

Az egyik fia gyártja a Greenmant, a másik fia pedig egy tisztítószercsaládot, a Greenbioticot. Nemrég ez utóbbiból is vettem egy sorozattal, hogy kipróbáljam, a mosószer itt sem tudta elvenni a cigiszagot. A kézi mosogató rendben van, a fürdőszobai tisztítót megszerettem, szép csillogó lesz tőle a kád, a mosdókagyló. A konyhai is jó, szépre takarítja a mosogatót és főzőlapot. Az általános felülettisztító egy picit gyengébb, ebből jobb szerettem a Cleanne-t, arra fogok visszítérni, ha ez elfogy.

A mosásnál a törölközőkkel és konyharuhákkal vagyok bajban, mert használhatok bármit, kemények maradnak. Persze, lehet, hogy egy idő után maga az anyag tömörödik úgy össze, hogy már nem használ semmi. Jelenleg a mosáshoz adok citromsavat, mosószódát, magát a mosógélt (most még van egy kicsi a Greenbioticból, de következőnek a DM Nature mosószerét fogom kipróbálni), és még a maradék Cleanne-s öblítőt, és még így is kemények maradnak. Szóvel e terén szívesen elfogadok tanácsot.

Azt hiszem, a végére értem a próbálkozásaimnak, majd jövök, ha lesz valamni új. :) 
(meg időm megírni...)

És most nézem, hogy tiszta ingyenreklám vagyok az Aldinak, de szeretek ott vásárolni.