Keresés ebben a blogban

2017. június 17., szombat

Soman Chainani: Jók és Rosszak iskolája

Már megint egy mese, ami nálam eleve előnnyel indul, és csupa jókat olvastam róla, ezért nem volt kétséges, hogy előbb-utóbb sorra kerül ez a könyv is. És hogy nekem is bejött-e? Be kell vallanom, vegyesek az érzéseim.

Abszolút bejött a humora, nem untam egy percre sem, az utolsó kb. egynegyedét pedig nem tudtam letenni, de valahogy mégsem állt össze egy egésszé.

A történetéről túl sokat nem írnék, el lehet olvasni más értékelésekben, ill. a fülszövegben a lényeget, de ennek némileg ellentmondásosan lehet, hogy apróbb spoilerek előfordulnak.

Az, hogy van egy iskola, ahol mesehősöket képeznek a jó és a rossz oldalra is, és hogy ki melyik oldalra kerül, annak nem feltétlenül örül mindenki egyformán, az Ever After High sorozatra emlékeztetett, de a hasonlóság itt nagyjából meg is szűnik. Ide teljesen más módszerrel kerülnek be a gyerekek, nem mesehősök leszármazottai, stb., stb.

Adva van két barátnő. A szép Sophie nagyon szeretne bekerülni, mert meggyőződése, hogy csakis a jókhoz kerülhet, és hercegnő lesz belőle, aki elnyeri az ő hercegét, a csúnya, és furcsa Agatha meg nagyon nem szeretne. Azt hiszem, nem spoiler, hogy pontosan ők kerülnek be, és hát számukra nagy sokként, de számomra nem meglepetésként épp a másik oldalon találják magukat, mint ahol várták.

A könyv kb. fele talán arról szól, hogyan próbálják ezt megváltoztatni. A két lány nem egyformán reagál, Agatha hazamenne, Sophie meg mindenáron helyet akar cserélni Agathával. Aztán kapunk egy csomó sztereotípiát, a jók oldala gyönyörű, minden lány és fiú szép, és tökéletes, kizárólag az alakjukkal és a szépségükkel foglalkoznak, a rosszak oldalán pedig minden ronda és undorító, fekete rongyokban járnak, förtelmes kajákat esznek, mocskosak az ágyak, stb.

Nekem ez a rész nem igazán jött be. Sophie folyton csak nyafog, hogy cseréljen helyet Agathával, sokkal-sokkal szimpatikusabb volt, ahogy Agatha haza akart jutni. Aztán persze, az ember lassan gyanakodni kezd, hogy valami nem stimmel. Vajon tényleg jók azok, akik kiközösítik Agathát, mert csúnya (aki talán korántsem olyan csúnya...), nem hajlandók vele egy szobában lakni? Ugyanakkor a rosszak oldalára nem vonatkozik, hogy van bennük jó is, legalábbis az elején. Talán Pötty, akiben van némi kedvesség.

Amikor már elkezdenek tanulni, az már jobb volt, sok vicces helyzetbe kerültek, és voltak érdekes részek is, de végig váltakoztak az érzéseim. Például jópofa volt, ahogy Sophie bizonyítani akarja, hogy ő bizony jó, és ráveszi a rosszakat, hogy öltözzenek szépen, húzzák ki magukat, stb., de már a folytonos sminkelés, szépítkezés a felületességét bizonyítja.

A történet egyre szövevényesebbé válik, és sajnos, keszekuszábbá, őszintén szólva nem mindig tudtam követni. Nem volt meggyőző a vége, annak ellenére, hogy izgalmas volt, nem volt meggyőző Tedros herceg (Artúr király fia, és Sophie kiszemeltje) "színeváltozása" (most akkor végül is melyik lányt is szereti?), Sophie és Agatha folyton változó viszonya is fura volt. Ilyenek a barátnők? Remélem, nem.

Mikor becsuktam a könyvet, azon gondolkodtam, hogy most akkor mit is kaptam. Tanmese volt arról, hogy a szépség nem egyértelműen jóság is, a csúfság pedig nem feltétlenül gonoszság is? Gyerekeknek való, vagy inkább fiatal felnőtteknek? (van benne pár ijesztő jelenet, ami nem kicsiknek való) Az, hogy csomó kérdés megválaszolatlan, nem meglepő, mivel trilógiáról van szó (ámbár egyes források szerint négyrészes lesz*), de akkor is hiányérzetem maradt.

Szóval csak ismételni tudom azt, amivel kezdtem, ötletes volt, vicces, és izgalmas, de nem állt össze. Nem mondom, hogy nem javaslom elolvasásra, és valamikor majd folytatom is, bár nem fogok rohanni a könyvesboltba, de nem lettem rajongó.

A fordítással nem volt gondom, gördülékeny, olvasmányos, de nem szerettem a Végességesek (a rosszak) és a Végestelenek (a jók) kifejezéseket. Nem is igazán értettem, miért hívták őket így, valami magyarázat volt az elején, de vagy nem értettem, vagy nem maradt meg a fejemben.

Úgy hallom, a Disney filmet készít a könyvből. Az biztos, hogy látványosnak ígérkezik.

10/7

*mint kiderült, nem 4. rész, hanem a szerző ír még egy trilógiát, ami ugyanebben a világban játszódik.



4 megjegyzés:

  1. Azért voltak végestelenek és végességesek, mert utóbbiak a rosszak, és ők valahogy ugye "véget érnek", nekik van "végük" a történetekben, míg a jó győzedelmeskedik és tovább él (végestelen, végtelen hosszan, időtlenül fennmarad). De nekem se jött be ez az elnevezés amúgy, zavaró volt, és mindig egy pillanatra gondolkodnom kellett, melyik melyik.

    A fantáziavilág tetszett, szerintem színes volt és érdekes, egyedi a klasszikus elemek ellenére, és nagyon jó lesz a vásznon is, de az üzenete néhol félresiklott, szerintem ez zavarhatott téged is. A felszínesség, a nagy különbségek, a becsmérlő megjegyzések egyik oldalról a másik felé. Még a tanárok is leidiótázzák a másik oldal diákjait. :S Ez azért nem egy jó irány, valahogy lenéző volt.
    Az hogy befejezetlennek érződik valóban azért van, mert még sok minden várható, a második részben folytatódik a kaland. Én még a harmadikat nem olvastam, most nem volt hozzá annyira ingerenciám. Meg olyan egy féltégla, a másodikhoz képest is sokkal nagyobb, hogy lehet, hogy e-ben veszem meg inkább.
    Egyébként ajánlom a második részt, történnek meglepő dolgok és érdekes lesz az új felosztás. Most, hogy újraolvastam a saját bejegyzéseim róluk, meg a tiédet is, egész kedvet kaptam folytatni. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most belegondolva logikus az elnevezés, de attól még zavaró, ahogy mondod, folyton tudatosítanom kellett magamban, hogy melyik melyik oldal.

      Lehet, igen, ahogy összeszedted, hogy ezek zavartak, meg a végén a nagyjelenet valahogy iszonyú fura volt. Nagyon izgalmas, de nagyon fura.

      Én tuti e-ben veszem meg, amekkora. :D

      Törlés
    2. Igen, mindig át kellett gondolni, lehetett volna valami jobb elnevezést kitalálni rájuk.

      Óh, a második végén is elég fura a befejezés! :D De jó a cliffhanger. :)

      Törlés
    3. Igen, ezt olvastam a blogodban, kicsit meg is ijesztett. :D De azért érdekel a folytatás. :)

      Törlés