Keresés ebben a blogban

2012. július 13., péntek

Kovács András Péter: Médialom

Vonzott is ez a könyv, és tartottam is tőle. Vonzott, mert egy kitűnő stand-upos írta, és ugyanezért tartottam is tőle, mert attól, hogy valaki híres, még korántsem biztos, hogy jó könyvet is fog írni. Egy kedves levelezőtársam a "kiadói kényszer szülte könyvek" kifejezést használta az olyan alkotásokra, amiket jól el lehet adni a szerző nevével, de valójában nem túl értékesek. Szerencsére ez a könyv több kiadói fogásnál, bár egész biztos, hogy az ismert ember valódi vonzerő.

A könyv a tévézés világában játszódik, amit Kovács András Péter (a jövőben KAP, senki sem várhatja el egy szegény bloggertől, hogy ezt a hosszú nevet folyton kiírja) elég jól ismerhet. A főhős egy showműsor vezetője, és bepillantást kaphatunk a műsor készítésébe és a műsorvezető magánéletébe is. Láthatjuk, milyen sekélyes és felszínes ez, a külső szemlélő számára csillogó világ, hogyan manipulálják a műsort, és a nézőket, stb. Ez a tény, legalábbis számomra, túl nagy meglepetést nem okozott, azért egy ideje már legalábbis sejthető, hogyan vágnak át bennünket a médiában, bár meglehet, a helyzet még sokkal durvább, mint álmodni mernénk.

Szerencsére a könyv nem csak ennyiből áll, hanem KAP szőtt köréje egy háttérsztorit is, ami a kezdeti enyhe döcögősség után egész jó kis fordulatokat vesz. Belekever egy kis megvilágosodást is, és persze a kötelező (?) happy end sem marad el. Egyszer már írtam, újabban aszerint is nézem, hogy egy könyv mennyire jó, hogy hányszor nézem meg, hányadik oldalnál tartok. A könyv kb. negyedéig sűrűbben, utána viszont már jóval ritkán pillantottam az oldalszámra.

A cím, "médialom", valamiféle szójáték lehet, én a média és alom szavak összevonására tippelek, esetleg benne lehet még a hatalom is, bár lehet, hogy rossz felé keresgélek.

Kb. a könyv 3/4-edénél tartottam, mikor kiderült, hogy van egy előzménye, egy másik regény, a Multigáz. Ebből két dolog derül ki: 1. nem olvasok borítókon és fülszövegeken levő infókat, 2. a könyv önállóan is megállja a helyét, mert egyáltalán nem éreztem, hogy ez valami 2. rész lenne.

Helyenként a könyv kimondottan vicces, szellemes és fordulatos, máshol viszont nehézkes és kissé erőltetett. Nem egy Thomas Mann, de nyáresti olvasmánynak kitűnően megfelelt.

10/7





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése