Diana Gabaldon: Outlander 4. - Őszi dobszó

Na, nem, ebből egyszer s mindenkorra elég volt! Több részt nem áll szándékomban elolvasni. Persze, soha ne mondd, hogy soha, de most határozottan így gondolom.

Ugye, írtam már egy bejegyzést, hogy nem tetszik, és abba kellene hagyni. De egyszerűen tudni szerettem volna, miről szól. Ha elolvasás nélkül is megtudhattam volna, tuti, abbahagyom. Igazából nem is tudom, elolvasásnak tekinthető-e ez, mivel szerintem gyakorlatilag a felét sem olvastam el, hanem átlapoztam. Bele-bele olvastam a párbeszédekbe, ha felkeltette valami az érdeklődésemet, kicsit ottragadtam, ha nem, akkor lapoztam. Lapoz, lapoz, két mondat, lapoz, lapoz, fél oldal. Kb. ez volt a menet. Egyedül Brianna és Roger szálát olvastam végig teljesen, de amikor elérnek egy bizonyos részhez (ezt spoiler nélkül nem fejthetem ki), onnan már azt sem.

A bajaim kb. hasonlóak voltak a 3. részhez, plusz még jött hozzá néhány.

Haj. Melegük van benne, izzadt, kócos, szemébe lóg, stb. Könyörgöm, olló! A 18. században is ismerték már. Szalag, befonás, felkötés, valami.

Meleg. Meleg van, izzadnak, elemelik a ruhát a testüktől, hogy szellőzzőn. Oké, nincs ezzel baj, ha nem minden 2. oldal témája.

Kosz. Napokig nem fürdenek, hát jó, néha lehetőségük sem volt rá. De mindenki örökké koszos. És/vagy izazadt. És mindenkinek pézsmaillata van. Izzadságszaggal keverve. Pfuj. Nagyon vonzó, biztos alig várnám, hogy szexelhessek egy napok óta nem fürdött, csupa izzadságszagú, merő mocsok pasival.

Szex. Hála Istennek, azért ebből kevesebb van. Vagy csak az átlapozások miatt kimaradtak, nem tudom, de marhára nem is hiányoztak.

Erőszak. Eddig minden részben megerőszakoltak valakit vagy valakiket. Nőt, férfit vegyesen. De inkább nőt. Jó, még mindig tabutéma, de nem hiszem, hogy bármit megoldana, ha minden részbe beletesznek egy-két ilyen jelenetet. Ettől nem lesz kevesebb erőszak a világon. Ráadásul át is lapoztam, biztos nem olvasom végig. Ezenkívül egy csomó tabutéma van még a világon, mégsem szerepel mind a regényekben. Miért pont ez?

Nevek. Túl sok a szereplő, nem tudtam követni.

Kengyelfutó gyalogkakukk effektus. Ezekkel minden történik, mint a szegény prérifarkassal. Rabszolgák, kanyaró, indiánok, medvetámadás (Claire úgy akarja elzavarni a Jamie-re támadó medvét, hogy fejbe vágja egy hallal...), stb. Amikor egyszer Jamie télen kimegy vadászni, de nem ér haza, Claire követi, és kiderül, hogy kénytelenek lesznek az éjszakát valahol a fagyban kint tölteni, esküszöm, arra számítottam, hogy jön egy tauntaun, aminek a hasában húzzák ki hajnalig. Ez volt az a pillanat, amikor végképp elegem lett az egész könyvből. Megint csak azt tudom mondani, nem fizetnek nekem azért, hogy én ezt elolvassam, sőt, én fizettem nem kevés pénzt érte, ennyi volt. Több rész nem kell, köszönöm.

Nem volt egy szerkesztő, aki kihúzta volna kb. felét? Közel 1200 oldal, azt nagyon nehéz végig tartalommal megtölteni. Nem is sikerült. Lehetett volna feszesebbre, tempósabbra húzni, de nem tették. Nem értem, a szerkesztő nem érezte, hogy ez így túl sok? Vagy ennyire fontos a profit, és hosszabb könyv, több pénz, a rajongók meg úgyis megvesznek mindent?

Fordítás. Igazából nem mondhatok rá sok rosszat, ekkora terjedelemnél óhatatlanul nem lesz minden mondat tökéletes. Két dolgon akadt meg a szemem. Az egyik: bírósági környezet, a mondatban nagybetűvel szerepel a Bailiff szó. A nagybetű miatt nem voltam biztos benne, hogy ez most vezetéknév, vagy a fordító elnézte, és nem fordította le, mondjuk, törvényszolgának.

A másik: 

Claire: Én nem vártam, hogy...

Brianna: Senki sem várja a spanyol inkvizíciót!

Lábjegyzetelve volt, de anélkül is tudtam, mire utal, a Monty Python egyik híres jelenetére, ami mellesleg az egyik kedvencem tőlük. De talán szerencsésebb lett volna a "nem számítottam", ill. "senki sem számít" kifejezéseket használni.

Ha valaki nem ismerné, íme, ez az, sajnos, nem találtam magyar feliratos videót.

Azt hiszem, nagy hiba volt Gabaldontól, hogy áttette a helyszínt Amerikába, sok rajongó lesz csalódott, hogy nincs Skócia. Claire E/1-es leírásait kimondottan nem szerettem, Gabaldon E/3-ban sokkal jobban ír. Ami szomorú, hogy vannak jó részek, amik bizonyítják, hogy tud ő írni. De akkor jó lenne tudni, hogy vajon miért nem teszi?

Nem tudom, jogos-e pontozni, ha ekkora részeket lapoztam át, ki tudja, a kihagyott részek milyenek voltak (bár erősem kétlem, hogy sok mindenről lemaradtam volna, sőt, valószínűleg még rosszabb lenne az átlag), de így ez nem jobb, mint:

10/5

Soman Chainani: Jók és Rosszak iskolája

Már megint egy mese, ami nálam eleve előnnyel indul, és csupa jókat olvastam róla, ezért nem volt kétséges, hogy előbb-utóbb sorra kerül ez a könyv is. És hogy nekem is bejött-e? Be kell vallanom, vegyesek az érzéseim.

Abszolút bejött a humora, nem untam egy percre sem, az utolsó kb. egynegyedét pedig nem tudtam letenni, de valahogy mégsem állt össze egy egésszé.

A történetéről túl sokat nem írnék, el lehet olvasni más értékelésekben, ill. a fülszövegben a lényeget, de ennek némileg ellentmondásosan lehet, hogy apróbb spoilerek előfordulnak.

Az, hogy van egy iskola, ahol mesehősöket képeznek a jó és a rossz oldalra is, és hogy ki melyik oldalra kerül, annak nem feltétlenül örül mindenki egyformán, az Ever After High sorozatra emlékeztetett, de a hasonlóság itt nagyjából meg is szűnik. Ide teljesen más módszerrel kerülnek be a gyerekek, nem mesehősök leszármazottai, stb., stb.

Adva van két barátnő. A szép Sophie nagyon szeretne bekerülni, mert meggyőződése, hogy csakis a jókhoz kerülhet, és hercegnő lesz belőle, aki elnyeri az ő hercegét, a csúnya, és furcsa Agatha meg nagyon nem szeretne. Azt hiszem, nem spoiler, hogy pontosan ők kerülnek be, és hát számukra nagy sokként, de számomra nem meglepetésként épp a másik oldalon találják magukat, mint ahol várták.

A könyv kb. fele talán arról szól, hogyan próbálják ezt megváltoztatni. A két lány nem egyformán reagál, Agatha hazamenne, Sophie meg mindenáron helyet akar cserélni Agathával. Aztán kapunk egy csomó sztereotípiát, a jók oldala gyönyörű, minden lány és fiú szép, és tökéletes, kizárólag az alakjukkal és a szépségükkel foglalkoznak, a rosszak oldalán pedig minden ronda és undorító, fekete rongyokban járnak, förtelmes kajákat esznek, mocskosak az ágyak, stb.

Nekem ez a rész nem igazán jött be. Sophie folyton csak nyafog, hogy cseréljen helyet Agathával, sokkal-sokkal szimpatikusabb volt, ahogy Agatha haza akart jutni. Aztán persze, az ember lassan gyanakodni kezd, hogy valami nem stimmel. Vajon tényleg jók azok, akik kiközösítik Agathát, mert csúnya (aki talán korántsem olyan csúnya...), nem hajlandók vele egy szobában lakni? Ugyanakkor a rosszak oldalára nem vonatkozik, hogy van bennük jó is, legalábbis az elején. Talán Pötty, akiben van némi kedvesség.

Amikor már elkezdenek tanulni, az már jobb volt, sok vicces helyzetbe kerültek, és voltak érdekes részek is, de végig váltakoztak az érzéseim. Például jópofa volt, ahogy Sophie bizonyítani akarja, hogy ő bizony jó, és ráveszi a rosszakat, hogy öltözzenek szépen, húzzák ki magukat, stb., de már a folytonos sminkelés, szépítkezés a felületességét bizonyítja.

A történet egyre szövevényesebbé válik, és sajnos, keszekuszábbá, őszintén szólva nem mindig tudtam követni. Nem volt meggyőző a vége, annak ellenére, hogy izgalmas volt, nem volt meggyőző Tedros herceg (Artúr király fia, és Sophie kiszemeltje) "színeváltozása" (most akkor végül is melyik lányt is szereti?), Sophie és Agatha folyton változó viszonya is fura volt. Ilyenek a barátnők? Remélem, nem.

Mikor becsuktam a könyvet, azon gondolkodtam, hogy most akkor mit is kaptam. Tanmese volt arról, hogy a szépség nem egyértelműen jóság is, a csúfság pedig nem feltétlenül gonoszság is? Gyerekeknek való, vagy inkább fiatal felnőtteknek? (van benne pár ijesztő jelenet, ami nem kicsiknek való) Az, hogy csomó kérdés megválaszolatlan, nem meglepő, mivel trilógiáról van szó (ámbár egyes források szerint négyrészes lesz*), de akkor is hiányérzetem maradt.

Szóval csak ismételni tudom azt, amivel kezdtem, ötletes volt, vicces, és izgalmas, de nem állt össze. Nem mondom, hogy nem javaslom elolvasásra, és valamikor majd folytatom is, bár nem fogok rohanni a könyvesboltba, de nem lettem rajongó.

A fordítással nem volt gondom, gördülékeny, olvasmányos, de nem szerettem a Végességesek (a rosszak) és a Végestelenek (a jók) kifejezéseket. Nem is igazán értettem, miért hívták őket így, valami magyarázat volt az elején, de vagy nem értettem, vagy nem maradt meg a fejemben.

Úgy hallom, a Disney filmet készít a könyvből. Az biztos, hogy látványosnak ígérkezik.

10/7

*mint kiderült, nem 4. rész, hanem a szerző ír még egy trilógiát, ami ugyanebben a világban játszódik.