Ivy, a tűzről pattant szobalány, aki önbizalomban sem szenved hiányt, ezúttal Londonban, egy koporsókészítő házaspár fogadott lányaként bukkan fel.
Ivytól azonban most is élő és holt alakok egész sora akar valamit. Egy csinos és fiatal örökösnő eltűnt és halottnak hitt bátyjáról szeretne többet megtudni. Trinity grófnő szelleme egy akciós temetés ügyében kísért. Mindeközben az ördögien gonosz Miss Always minden sarkon ott ólálkodik… Ivyt azonban mindez nem érdekli. Ő a legelbűvölőbb (kissé) halott lány egész Londonban, és az egyetlen, aki megtalálhatja Rebeccát. Ehhez azonban át kell jutnia egy másik világba. Vajon sikerül neki? (Kérdezhetnénk, ha nem Ivyról lenne szó!)
"Immár birtokomban volt minden információ ahhoz, hogy megszerezzem a Fellebben a fátyolt. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű ellopni a könyvet, de ez volt az egyetlen esély, hogy megtaláljam Rebeccát. Megszaporáztam a lépteimet, hogy lehagyjam az esőt – hiába –, átvágtam az úton, és akkor vettem észre a lányt, aki fel-alá járkált a ház előtt. Kikerültem egy lámpaoszlophoz kikötött kakiló lovat, és már majdnem az ajtóhoz értem, amikor a lány elém lépett, és a nevemen szólított. Ami igen váratlanul ért."
Igazán szerencse, hogy ebből a könyvből már megvan mindhárom rész, így nem kellett az 1. rész után sem egy évet várnom, és nem kell a 2. rész után sem, ami külön jó a rész befejezésének tükrében. Na, de ne szaladjunk ennyire előre!
A bejegyzés spoileres lehet azok számára, akik nem olvasták az 1. részt!
Úgy három hónap telt el az előző rész vége óta, Ivy most Snagsbyéknél, a temetkezési vállalkozó házaspárnál él Londonban. A pár az első pillanattól fogva gyanús, de bevallom, nem jöttem rá a megoldásra, pedig végtelenül egyszerű volt és kézenfekvő. Megjelenik egy könyvtáros, egy segítséget kérő, bátyját kereső lány, és néhány visszatérő szereplővel is találkozhatunk. Vérfagylaló kalandokat élhetünk át szellemekkel és egy őrültekházában.
Ivynak megmaradt az a "jó" szokása, hogy folyton bajba keveredik, mindenbe beleüti az orrát, és eleinte rettenetesen rosszul méri fel az embereket és az eseményeket. Természetesen nem hallgat senkire, és megy a saját feje után, amiből iszonyat nagy galibák keverednek. Akkora blődségeket művel, hogy néha nem akartam hinni a szememnek, és rettenetesen jól szórakoztam rajtuk. Gyerekkönyvhöz képest ezúttal is elég sok a komor és kissé ijesztő jelenet, de legalább annyi a humoros is. A könyv végére sok kérdésre választ kapunk, pl. az Óragyémántról és Prospáról, de legalább annyi maradt megválaszolatlanul. Néhány válaszra rájöttem, de sokra nem.
Második részt nem könnyű írni, főleg, ha az első olyan jól sikerült, mint itt. Nagyok az elvárások, de Krispnek sikerült megugrania az első könyv színvonalát, sőt, én határozottan úgy éreztem, hogy túl is szárnyalta. Az események pörögnek, a könyv nem ül le egy pillanatra sem, néha alig tudtam lépést tartani velük, a vége pedig kellőképpen izgalmas ahhoz, hogy folytatni akarjam. A szerző stílusa elképesztően egyedi, abszurd és utánozhatatlan.
Ismét John Kelly klassz és vicces rajzai tarkítják a könyvet. A fordító ezúttal is Pék Zoltán, ami garantálja a jó minőséget. Egy dolog volt csak, ami nekem kicsit fura volt, a Snagsby anya, én inkább a mamát használtam volna. De ezen kívül panaszom nem lehet rá.
A pontozás számomra egyértelmű volt:
10/10
Az olvasás lehetőségét köszönöm a Kolibri Kiadónak!
Ebben a hónapban a sorozatokról írunk a témázós csapattal, könyves adaptációkról és nem könyvesekről, régiekről és újakról egyaránt.
Valahol jó, hogy "sereghajtó" vagyok megint, mert a többiek posztjairól eszembe jutott egy csomó sorozat, így viszont lesz egy olyan hosszú poszt, hogy nyugány kell hozzá.
Ahogy elnézem, mindenki mesélt a kezdetekről, gyerekkori, kamaszkori és fiatal felnőtt élményeiről, szóval én is azzal kezdem.
Mivel a többieknél idősebb vagyok, még olyan korban születtem, amikor hétfőn adásszünet volt, és a kedd este volt a (felnőtt) sorozatos nap. Eleve nem volt akkora a választék, és egy csomó sorozat címére meg nem emlékszem, inkább az ifjúsági témájúak maradtak meg. Ki emlékszik még a Keménykalap és krumpliorr-ra és az Utánam, srácok!-ra? De a keddi sorozatok közül emlékezetes maradt az Onedin család vagy Jane Austen Emmájának egy akkori feldolgozása. Az eredeti Twin Peakset én pl. nem néztem, de rajtam kívül kb. mindenki az országban. :D
A Jóbarátok, a Vészhelyzet, a Szomszédok, a Csengetett, mylord? vagy a Dallas már a felnőtt életemhez kötődnek. Volt, amit rendszeresen néztem, volt, amit kihagyásokkal. Azt hiszem, már akkor sem bírtam a végtelenségig elnyújtott, intrikálós, keverős sorozatokat, meg azokat, ahol aztán minden történt, elcserélt gyerektől a halálból visszatérő szereplőkig bármi. Viszont a Tuti gimi és társai teljesen kimaradtak az életemből.
Nem tagadom, néztem pár dél-amerikai szappanoperát is, de olyan hű, de nagy rajongó nem lettem, és később könnyedén és csalfa módon dobtam is az egész műfajt. Az Isaura volt talán az első ilyen, amit szintén mindenki nézett, majd pár évvel később a Vad angyalt, a többieknek már a címe sem maradt meg.
A most divatos török sorozatokba bele sem néztem, pedig állítólag van köztük pár gyöngyszem. Hát nem tudom, a Szulejmán-féle (ál?)történelmi szóba sem jöhet, és hiába mondják, hogy a mai korban játszódók között vannak értékesek, még nincs akkora sorozatéhségem, hogy rájuk fanyalodjak.
Mert bizony a régi, keddi sorozatnézős esték után most aztán csak az nem talál magának néznivalót a hét bármelyik napján, a nap bármelyik szakában, aki nem akar. A streamelős csatornáknak hála (pl. Netflix, HBO Go) igen gyakran már a tévé elé sem kell leülni, és kivárni, míg adásba kerül a következő rész.
Nincsenek olyan szabályaim, hogy csak felirattal, nézek így is, úgy is, általában nincs bajom a szinkronnal, de ha angolul nézem, akkor csak angol felirattal, magyarral max., ha archaikus (pl. Shakespeare) vagy nagyon szakmai a szövege, jogi orvosi, ilyesmi. Automatikusan a hibákat kezdem keresni a magyar feliratban, és nem azért, mert kekeckedni akarok, hanem mert megszoktam, hogy a saját fordításaimat is átnézem, és olyankor a hibák keresésére van ráállva a szemem.
Gondolkodtam, milyen szempontok alapján csoportosítsam a sorozatokat, de sokféleképpen lehet, és rengeteg az átfedés is, szóval elég önkényes lesz. A címeknél kicsit keverces vagyok, van, amit az angol, van, amit a magyar címén emlegetek, elnézést érte!
Mesefeldolgozások
Egyik kedvenc műfajom, és egy darabig még az is marad. Főleg azt szeretem, ha megcsavarják az eredeti történetet, de azért nem válik valami teljesen mássá, ami az eredeti mesékből már kb. semmit sem tartalmaz.
Once Upon A Time - ez volt az abszolút kedvencem sokáig, kár volt azt a 7. évadot erőltetni, de mindig szép emlék marad, és nem kizárt, hogy egyszer elölről kezdem az egészet. - lezárult
Grimm - ez már jóval kevésbé volt mesés, nyomozós, krimis, kicsit sötétebb hangulatú, de azért nem a nagyon durva változat. Nagyon szerettem, elnéztem volna még. - lezárult
Tell Me A Story - ez nemrég indult, még nem láttam egy részt sem, de érdekel. Elvileg januárban lesz majd szinkronosan is.
Fantasy, természetfölötti
Ideveszek minden varázslényest, vámpírost, vérfarkasost, boszist, stb.
Vámpírnaplók - eleinte nagyon bejött, de aztán ráuntam, nem is néztem végig, arra se nagyon emlékszem, hol hagytam abba. Amúgy könyvsorozatból készült, amit nem olvastam, de állítólag egy idő után a sorozat teljesen más irányt vett. - lezárult
True Blood - szintén regénysorozatból készült, az 1-2. évad még nagyjából a könyvet követte, de aztán ez is elment másfelé, jó sok volt benne a baromság, az utolsó két évadot évekig nem néztem meg, de aztán végül mégis. A főcímzenéje még mindig verhetetlen. - lezárult
Angel és Buffy - két vámpíros sorozat, az Angel a Buffy spin-offja, nekem ez utóbbi volt a kedvencem, a Buffyt nem is néztem végig, egyszer majd pótolni kellene. - mindkettő lezárult
A boszorkányok elveszett könyve - könyvadaptáció. Ez szinte minden társamnál szerepel valamilyen formában, vagy nézik, és odavannak érte, vagy tervezik nézni. Én két részt láttam eddig, nem rántott be. Lassúnak találom, sőt, nagyon apró betűkkel írnám ide, aztán félreugranék a kövek elől, hogy unalmas... Még azért kap pár rész esélyt.
Bűbájos boszorkák - az eredeti, nem a mostani reboot. Újra kéne ezt is nézni már, lehet, hogy látvány tekintetében kicsit bénának érezném a mai CGI látványvilág mellett, de nagyon szerettem. - lezárult
Krimi, nyomozós
Viszonylag kevés krimit olvasok, de annál többet nézek. Vagyis épp most nem, de volt idő.
Bones - na, ez az, amit nem néznék angol felirattal, nehéz a szövege, egyébként is imádom Széles Tamás hangját, szóval ennél képes voltam egy évet is várni a szinkronos folytatásra. Jellemzően sikerült mindig akkor ennem, amikor előkerült egy jó kis szaftos hulla. :D - lezárult
Castle - hasonlóképpen csak szinkron. Klasszikusabb nyomozós, annyi a csavar benne, hogy a címszereplő Castle egy író, akinek megengedik, hogy részt vegyen a rendőrség nyomozásaiban. - lezárult
Strike - Rowling-Galbraith könyvsorozatából. Az első évad nekem még jobban is tetszett, mint a könyv, amit majdnem félbe is hagytam. Szerintem jók lettek a főszereplők, bár több helyen elhangzott, hogy Burke nem elég mackós és leharcolt a könyvbelihez képest, de nekem bejön, Robinnal együtt.
Sherlock - az új változat Benedict Cumberbatchcsel és Martin Freemannel. Fura, hogy ilyen modern, de én érdekesnek és izgalmasnak találtam. - elvileg lezárult, de aztán ki tudja?
Oxfordi gyilkosságok - klasszikus angol krimi, az 50-es években játszódik, senki ne várja tőle a pörgős amerikai sorozatok színvonalát, nekem hosszúak a másfél órás epizódok. Az jutott eszembe róla, hogy Angliában játszódó Maigret.
Maigret - és ha már a francia, pipázó rendőrt emlegettem, vegyük őt is ide. Ugyanúgy kényelmesen csordogáló, másfél órás epizódok, valamiért mégis jobban tetszik, mint a fenti. Egy évad mindössze két részből áll, eddig két évadról tudok. Szintén könyv alapján készültek. Érdekes Rowan Atkinsont egy ennyire más szerepben látni, mint amit megszoktunk. Nekem nincs bajom vele.
Ripper Street - ami azért is a szívem csücske, mert én fordítottam. Elég komor, elég véres és helyenként gyomorforgató, de imádom az olyan sorozatokat, ahol a fikciót olyan ügyesen keverik a valósággal, mint itt. Sajnos, a 4. évad vége olyan irányba ment el, ami nekem nem tetszett, és az 5. évad jó feléig nem is szerettem, de aztán a végére csak visszatalált oda, amiért megkedveltem. - lezárult
Hazudj, ha tudsz - kicsit kakukktojás, mert a főszereplő egy zseniális, de kibírhatatlan ember, aki bármit leolvas az ember arcáról. Előtte aztán nincsenek elrejtett érzelmek, hazugságok. Pont emiatt kérik fel, hogy segítsen mindenféle esetek kiderítésében. Borzalmas lehet egy ilyen emberrel együttélni, ugyanakkor végtelenül érdekes volt nézni, mi minden olvasható le egy ember arcáról meg úgy egyáltalán a testbeszédéből. - lezárult
Történelmi, kosztümös
Mindent idevettem, ami nem a mai korban játszódik
Outlander - az 1-2. évad voltak a kedvenceim, a 3. évaddal már voltak gondjaim, de főleg a könyvvel, amiből a 4. rész után nekem végképp elegem lett, innentől már csak a sorozatot fogom nézni. Talán, egyáltalán nem biztos. Tegnap indult a 4. évad, és az első részt én untam, emberek. :(
Lost In Austen - egy minisorozat, ami Jane Austen világában játszódik, és bár a Büszkeség és balítéleten alapszik, van benne egy hatalmas csavar. - lezárult
Downton Abbey - imádtam, pedig voltak részek, amiben kb. semmi sem történt. De a hangulata beszippantott. Remek színészek, Maggie Smith egyszereűen zseniális. - lezárult
Durrellék - nem kimondottan Gerald Durrell könyveiből készült, de abban az időszakban játszódik, amikor Korfun élt a családjával. Szórakoztató, vicces, bár nekem helyenként sok volt.
Call The Midwife - ezt majd szeretném nézni. Szintén könyvből.
Anne With An E - könyvsorozat alapján. Volt ebből már egy feldolgozás korábban, amit én is, mint mindenki, imádtam, és félve kezdtem bele az újba, de aztán teljesen berántott. A főszereplő kislány zseniális. Nem tudom, a könyvekben van-e minden, ami a sorozatban, de gyanítom, hogy nem.
Doramák
Nekem is volt koreai sorozatnézős korszakom, de most esett le, hogy egyetlenegynek a címére sem emlékszem. :O :D Bevallom, nincs kedvem rákeresgetni, szóval ezt most... khm... szép csendben átugorjuk...
Időutazós
A mesék után a másik kedvenc témám, de igazából egy maradt meg jobban, és ez a...
Timeless - amellett, hogy érdekes alapfelvetés, gyakorlatilag minden részben kapunk egy rögtönzött töri órát. Az 1. évad után kaszálták, majd mégis kapott 2. évadot, ami után megint kaszálták, de a rajongók nyomására lesz egy kétrészes lezáró film. Legalább ennyit kaptunk. Ha valamit nagyon sajnálok, hogy vége, az ez a sorozat.
Ki vagy, doki? - vagy lehet, hogy inkább scifibe vagy fantasybe passzolna? Ezt egyszer elkezdtem, de aztán nem folytattam, talán majd valamikor...
Szuperhősös
Flash, Supergirl, A holnap legendái, Arrow - az ún. guilty pleasure kategória, nagy marhaságokkal, de nem vagyok hajlandó agyalni rajtuk, hogy mitől hülyeség, csak élvezem. :)
Lélekmelegítő
God Friended Me - egy fiatal férfiról szól, aki nem hisz istenben, miközben az apja lelkész. Egy nap Isten bejelöli Facebookon, és különböző feladatokkal bízza meg. Ő persze, nem hiszi, hogy valóban Isten jelölte volna be, és megpróbálja kideríteni, hogy ki szórakozik vele, de közben mégis elvégzi a feladatokat. Az az igazán szép és felemelő sorozat, aminek a végén azt érzed, hogy mégis érdemes élni.
A Million Little Things - 4 barátról szól, és a hozzájuk tartozó feleségekről, barátnőkről, és a köztük lévő kapcsolatokról. Az alapfelvetés, hogy az egyik férfi öngyilkos lesz, és a többiek megpróbálják ezt túlélni, kideríteni, mi történhetett. Na, és mit rejteget a titkárnő? Tudom, ez így talán nem tűnik lélekmelengetőnek, de higgyétek el, hogy az. Nekem nagyon bejön, pedig ódzkodom a nagy, drámákkal teli sorozatoktól, könyvektől, filmektől.
Magyar
Régen kerültem a magyar sorozatokat, mert olyan bénák voltak. Jó, a Szomszédokat néztem, de valljuk be, nem volt valami nagy szám. Didaktikus és szájbarágós helyenként, totál nem életszerű, de a jó színészek kárpótoltak. Manapság azonban vannak tényleg jók.
Korharátos szerelem - habkönnyű sorozat egy olyan párról, akik között 15 év a korkülönbség, de a nő javára. Ezt még mind a mai napig furcsán nézik az emberek. Hogyan jutnak túl a nehézségeken, túl lehet rajtuk jutni egyáltalán?
Csak színház és más semmi - imádom a színház világát, az ott játszódó alkotásokat. Általában nem szeretem az intrikálós sorozatokat, és ebben pedig van bőven, de ezen mégis remekül szórakozom, talán azért, mert nem veszi magát halálosan komolyan, és inkább komédiának tartom az egészet. - nem tudok 3. évadról, de remélem, lesz.
Terápia - egy komolyabb sorozat, az 1. évad még az izraeli minta alapján készült, de a 2. évadtól már eredeti magyar ötleteket alkalmaztak, bevallom, sokkal jobban is tetszett. Mácsai Pál nagyon jól játszik, ahogy sok más szereplő is. Őszintén sajnáltam, hogy vége lett. Voltak érdekes és izgalmas történetek, bár olvastam gyakorló pszichológus cikkét, aki jócskán megkritizálta és megkérdőjelezte a sorozat hitelességét, és a Mácsai által játszott pszichológus szakértelmét. - lezárult
Hú, ez valami brutálisan hosszú lett, pedig csak a töredéke annak, amit néztem, nézek vagy nézni szeretnék. Remélem, azért lesz, aki végigolvassa. :)
Bár bőven van mit néznem, de egy jó kis sorozat ajánlását mindig örömmel fogadom.
