John Le Carré: Az éjszakai portás

Ez a könyv bátran pályázhatna a legunalmasabb olvasmányaim top 10-es listájának egyik helyére. Három hónapot vett el az életemből, mire kiszenvedtem magamból, hogy végigolvassam, és legalább háromnegyed részére nem emlékszem.

A történet még csak nem lenne rossz, de a kivitelezés olyan elképesztően gyenge, a szereplők olyan idegesítőek, ellenszenvesek vagy megjegyezhetetlenek, hogy szavakat is nehezen találok rá. Még a végére is csak a nevüket tudtam megkülönböztetni, de hogy kinek dolgoznak, mit csinálnak, angolok vagy amerikaiak, pozitív vagy negatív szereplők, ez legtöbbjükről végig nem derült ki.

Ott van ez a Jonathan Pine, a címszereplő éjszakai portás, aki különben a könyvben magában már éjszakai üzletvezető. Elvileg ő lenne a jófiú, de akkora idióta, hogy nem lehet kedvelni. Ott van Roper, aki Sophie szerint a világ legrosszabb embere. Hogy ki Sophie? Egy jó darabig fogalmam sem volt róla, és később is csak annyi derült ki számomra, hogy valami arab maffiózó nője, Pine gyengéd érzelmekkel viseltetik iránta, és míg Pine olyan 27 körül van, a nő 40. És egyszer mintha azt is említették volna, hogy ő is arab, de ez már egyáltalán nem biztos.

Roper gyanús üzelmekkel foglalkozik, fegyverkereskedő, és kőgazdag, de hogy ő lenne a világ legrosszabb embere? Hát ha van is ilyen cím, azért nem Roper lenne a dobogón szerintem, noha kétségkívül nem kispályás.

Vannak még angol rendőrök, akik el akarják kapni Ropert, és amerikai titkosszolgák, akik meg nem, mert számukra értékesebb lenne, ha minél több infót tudnának megszerezni tőle. (Vagy fordítva? Angol titkosszolgák és amerikai rendőrök? Nem jegyeztem meg.)

Ott van Jed, Roper fiatal szeretője, akit Pine először nagyon nem kedvel, és mégis beleszeret, pedig tudálékos, buta és parancsolgató. Jó, láttunk már ilyet, sokszor lesz ellenszenvből szerelem, de még az utolsó pillanatban is, amikor pedig már elvileg dúl a szerelem, Pine csupa negatív dolgot gondol róla. De hát ott a tökéletes teste, ugye!

Burr, aki nem tudom, ki a franc, beszervezi Pine-t, hogy kémkedjen Roper után. Ami tetszett, hogy hogyan építik fel a háttérsztoriját, hogy hónapokkal korábban elkezdik már, hogy mire Roper közelébe kerül, és az emberei nyilván lenyomozzák, legyen egy hihető, leinformálható története. Elküldik lakni egy walesi faluba, belekeverik valami gyilkosság gyanújába, utána Franciaországban tűnik fel, stb. Hónapokig tartó, türelmes előkészítés szükséges. És pont ez a része tetszett a könyvnek.

Amikor azonban megvan "a nagy találkozás" Roperrel, onnantól fogva visszasüpped a dögunalomba, pedig itt kellene jönniük az izgalmaknak. De nem, helyette Pine érzelgős belső monológjait hallgathatjuk, megismerünk még egy csomó totálisan érdektelen embert, stb.

Majd egyszer csak Pine eltűnik, és gyanítják, hogy lebukott, talán Roper már meg is ölette. Itt megint lenne lehetőség izgalmakra, helyette hosszú-hosszú, igen hosszú oldalakon át valami titkosszolgálati-rendőrségi viszályokról, egymás bemószerolásáról, árulókról meg hatalmi harcokról olvashatunk. Komolyan mondom, ha nem őszülne már a hajam (sajnos), most megőszült volna.

A könyv legvége kárpótolt egy egészen picit az addigi megpróbáltatásokért. Tetszett az is, hogy nem lett teljesen happy end, így kicsit hitelesebbnek hatott. De azért ez a Jed rettenetes egy p...a, nem értem, Pine mit eszik rajta. 

Nem tudom, a fordítás olyan furcsa-e vagy az eredeti szöveg is ilyen borzalom, de vannak benne gyöngyszemek. Pl. Roper jobbkeze, Corcoran őrnagy mindenkit "öreg szivi"-nek szólít, mekkora baromság ez már! És nem tudom, hány oldal után jöttem rá, hogy az időnként emlegetett "közeli megfigyelő" nem más, mint Pine. Gyanítom, az eredeti szöveg sem lehet túl jó, de a fordítás ezúttal nem ad hozzá.

Többé az életben nem olvasok Le Carrétól, az tuti.

Erősen kacérkodtam a 2 ponttal, de annyit adtam a a szürkének is, annál azért egy picivel jobb volt. De egy igen halvány 4-esnél nem érdemel jobbat.

10/4

Nyilván felmerül, hogy mi a jó büdös francnak kínlódtam vele ennyit, ha ennyire nem tetszett. Jogos a kérdés, nos, a könyvből sorozatot forgatnak (kinek juthatott eszébe ez az eszement ötlet?), és a szereplőgárda egyes tagjai miatt látatlanban elvállaltam a feliratozását. (Ezt lehet, hogy felül fogom vizsgálni.) Gondoltam, elolvasom a könyvet, míg a sorozat el nem készül.

Az imdb-n már látható a szereposztás.

Hugh Laurie nagyon jó lehetne Roper szerepére, mindössze kicsit öregnek tartom, mivel a könyvben a 40-es éveiben jár, de ne ítélkezzünk előre, lehet, hogy nem fog zavarni. 

Tom Hiddlestont el tudom képzelni elegáns angol úriembernek, még tökös kémnek is, de ennek a teszefosza Pine-nak rohadtul nem, hát kíváncsi vagyok, mit fog kihozni belőle.

A sorozatban Burr nő! Ez nem kis riadalmat okozott nekem, mikor pár napja megláttam, mert hirtelen megijedtem, hogy a könyv háromnegyed részéig nem jöttem volna rá, hogy nem férfi? Mondjuk, az se lenne csoda, bár az is igaz, hogy az utolsó pár lapon kötöttem csak össze, hogy a keresztneve Leonard, pedig többször is felmerült. Na, ennyire kötött le a könyv! Szóval, a könyvben Burr nem nő, és egyelőre persze még nem tudni, ez miért változik meg a sorozatban.

Corcoran őrnagy Tom Hollander, aki szerintem rohadt jó színész, de én az őrnagyot teljesen másmilyennek képzeltem. Ettől függetlenül megszavazok neki egy esélyt.

Tobias Menzies is játszik benne, aki valami elképesztően beteg rohadékot alakított elképesztően jól az Outlanderben. Az imdb nem írja, milyen szerepet kapott, de ezek után bizalmat szavazok neki, remélem, nem okoz csalódást.

Elizabeth Debickit, akit Jedet alakítja, nem ismerem, mint ahogy a szereposztás további része sem ismerős. 

Mindenesetre 2016-ig kell várni, hogy kiderüljön, a sorozat készítőinek sikerül-e valami jobbat kihozni a könyves alapanyagból, mint az eredeti. Csak remélni tudom.

Lustanyu és vasárnapi zárvatártás challenge

Nemrég akadtam erre a blogbejegyzésre, és irtó jót mulattam rajta.

Na de még sokkal tanulságosabb volt elolvasni a kommenteket! Hogy egyeseknek fogalmuk sincs róla, hogy mi az az irónia! És teljes komolysággal adnak jó tanácsokat arról, hogy hogyan lehet jobban megszervezni a bevásárlást. A kedvencem az volt, aki a baba altatása közben énekelve tereget... Mindig jó látni, hogy vannak "bezzeg" szuperanyák, akiknek tökéletes a gyerekük, a párkapcsolatuk, az otthonuk, a frizurájuk, az időbeosztásuk, stb., hadd érezze magát jó szarul az, akinek gondjai vannak. :D

Na, akkor még egyszer! Megértem, hogy a boltosok is szeretnének otthon lenni vasárnap, teljesen jogos igény, de:
1. ahogy már korábban írtam, nemcsak ők dolgoznak vasárnap (és a hosszított péntek-szombati nyitvatartás jobb?), az ő szabad vasárnapjukért miért nem aggódnak honatyáink?
2. ebben az országban miért lehet csak szélsőségekben gondolkodni? miért nem lehet pl. olyasmit kitalálni, hogy délig legyenek nyitva a boltok vagy hogy a dolgozókat ne lehessen kötelezni mondjuk, havi egy vasárnapnál többre. nem tudom, ne nekem kelljen megmondani, hogy mi lenne a megoldás, ami mindenkinek elfogadható. azt látom, hogy ez a dolog csak erősítette a társadalmi széthúzást, aki nem tud bevásárolni, anyázik, a boltosok meg jogosan érzik azt, hogy járna nekik is a szabad vasárnap. igazságot tenni szinte lehetetlen.

Sorozat (nem?) ajánló: The Good Witch 1. évad - 2015.

Na szóval. A filmek után vártam a sorozatot, de most azt kell mondanom, hogy csalódás volt. A leheletnyi boszis jelleg gyakorlatilag eltűnt, már csak maradt egy nő, aki megérzi, hogy ki érkezik, mielőtt benyitna az ajtón. Kb. ennyi, nem is túlzok. Hol vannak már a terelések, irányítások, az egész átment szappanopera jellegbe, csak éppen heti felosztásban. Néha még felbukkan egy-egy apró ötlet, hogy ki hová kell küldeni, hogy épp azzal találkozzon, akivel kell, de a következő pillanatban már el is illan. 

Továbbra sem szeretem az alakításokat, pár szereplőt lecseréltek. Jake (Chris Potter) nincs, és a lehető legbanálisabb módon írták ki a sorozatból, ahogy sorozatszereplőt szoktak, így legalább tuti biztos, hogy később sem lehet visszahozni. Utánaolvastam, hogy egyeztetési gondok miatt kellett eltávolítani a történetből. James Dentont nem láttam a Született feleségek óta, ahol az egyik kedvenc karakterem volt. Ahogy játszik, most sem volt rossz, csak hát, amit játszik, az röhejes. A Stephanie-t meg az Abigailt alakító nők meg még ripacsabbak, a nevüket sem vagyok hajlandó megjegyezni.

Tele van logikátlanságokkal. Cassie másokkal kapcsolatban tudja, mit kell tennie, és olyan okos, hogy csak na, megmondja a tutit, de a saját életében fogalma sincs, mit tegyen. Spoilerezés nélkül nehéz bármi mást írni, sajnos.

Nem tudom, maradok-e a következő évadra. Talán. Kérem vissza a filmek boszisabb jellegét! Eléggé lehúzó vagyok, de ez van, és írni sem tudok erről többet.

Nem ajánlom, ha "rendes" boszis-varázslós sorozatra vágysz, de ajánlom, ha szereted a szirupos, érzelgős vackokat.

10/6

The Good Witch - filmek 2008-2014

Olyan életszakaszban vagyok, hogy úgy érzem, minimum csodára lenne szükségem, hogy a dolgok megoldódjanak. Vagy egy jó kis varázslatra, és ilyenkor az ember önkéntelenül is azt keresi, amihez vonzódik. Még valamikor a tél végén láttam egy promós plakátot a The Good Witch c. sorozatról, és ha boszis-varázslós, az kb. minden mennyiségben jöhet, szóval utánaolvastam kicsit, és kiderült, hogy a sorozatnak van egy 7 részből álló filmes előzménye, amiket el is kezdtem nézni.

Magyar szinkronnal az első két részt találtam meg A bűbájos és Parányi varázslat címen, a többi esetében be kellett érnem az angol nyelvű (amerikai) változattal. Az első rész nem különösebben tetszett, bár rossznak sem mondanám, a második és további részek már jobban. Ezek önálló filmek, évente egyet vetítettek belőlük.

Eredetileg a Hallmark Channel vetítette, ami meg is látszik rajta, családközpontú, érzelemdús, semmi erőszak, semmi szex, ami - engem legalábbis - nem zavart, ugyanakkor valljuk be, kissé gagyi. A színészi játékok egysíkúak, a karakterek alig fejlődnek, épp csak annyit, amennyit muszáj. Ehhez képest Catherine Bell (őt én a JAG-ben láttam még anno) és Chris Potter (Kung Fu: A legenda folytatódik - mindkét sorozat abszolút kedvencem volt még valamikor a múlt évezredben) nem mondhatók ismeretlen, ZS kategóriás színészeknek. Meglehet, az államokban más a megítélése a Hallmarknak, nálunk szerintem egy kicsit derogáló a csatorna alkotásaiban szerepelni. Meglehet, tévedek.

Aki a filmektől a címe alapján (az angol eredetiben az első rész A jó boszorkány, a többi pedig mindig A jó boszorkány valamije, kertje, családja, végzete, stb.) valami Harry Potter-féle varázslatot várna, pálcalengetéssel, varázsszavak motyogásával, bájitalkotyvasztással, az csalódni fog. Bár kotyvasztás még csak akad benne, de azok inkább gyógyteák, illóolajok és hasonlók. Van viszont megérzés, rejtélyes felbukkanás és eltűnés, az első részben még macska és seprű is, bár leginkább csak díszlet gyanánt.

Az egész boszorka dolog csak sejtetés, hogy Cassie-nek, a főhősnőnek van valami rejtélyes tudása, képessége, mindig épp ott van, ahol szükség van rá, mindig tudja, kit merre kell terelnie, mit kell javasolnia, legyen az valamilyen gyógymód, vagy egy ötlet, hogy ki hová menjen, mit tegyen, netán egy önálló életre kelt növény. Eleinte ezekben még több a varázslatos körítés, de később ezek is elmaradnak. Ha a címben nem szerepelne a boszorkány szó, nem is biztos, hogy eszembe jutna, annyira csak jelzés értékű.

Sokkal nagyobb szerepe van benne a szeretetnek, családnak, összetartozásnak, stb., mindazoknak a dolgoknak, amiknek a legfontosabbnak kellene lennie az életben, de amiket a számomra giccses amerikai ábrázolásmód némiképp hiteltelenné tesz.

Ennek ellenére mégis azt mondhatom, hogy tetszettek a filmek, és ha legalább ennyi hatalmam lenne az életben, mint Cassie-nek - szigorúan csak jóra használva -, azt hiszem, néha könnyebb lenne az élet.

Ezek után jó reményekkel vágtam a sorozatba, és hát... Na, de erről majd máskor.

Gondolkodtam a pontszámon, és végül úgy döntöttem, a 8-ast mégsem éri el, de a 7-nél meg jobb, ezért:

10/7,5