Jól elhúztam ezt a zárást, lassan a hónap közepénél járunk, de rengeteg fordításom volt, jóformán mást se csináltam egész nyári szabadságom alatt, aztán meg elkezdődött a tanév, és ilyenkor nekem is sok feladatom van a rengeteg tankönyvvel, szóval estére általában kifacsart rongynak éreztem magam. Ma pedig az egyetem is elkezdődik, jaj. De szeretnék már túl lenni rajta! Ez az utolsó félévem, drukkoljatok, hogy minden rendben menjen, simán átmenjek mindenből és a diplomámat is megkapjam januárban!
Amúgy nem sok mesélnivalóm van az augusztusról, mindössze egy könyvet tudtam kiolvasni, és az is közel egy hónapba telt. Egy másik két nappal csúszott át a szeptemberbe, de nem csalunk (mégis kit csapnék be?), szóval ez bizony csak egy szem könyv.
Terry Prachett: Pásztorok koronája (Sajogi Stefánia 5.)
Ez a rész ennek a sorozatnak az utolsó része, egyben (az utószó szerint) Pratchett utolsó könyve is. Talán ezért is éreztem kicsit kidolgozatlannak, de lehet, hogy a sok munka, a fáradtság és az elhúzódó olvasás is belejátszott ebbe. Valahogy sokkal nagyobb csatát vártam a tündérek és Stefánia között, de kicsit az Alkonyat sorozat utolsó részében levő képzeletbeli csatára emlékeztetett. Nem akartam vérfürdőt és egy csomó szereplő halálát, de ez nekem túl békés volt, hangozzék ez bármily furcsán is. Legaább lett volna egy nagy "showdown", mint a westernekben. :D Azért rossz élménynek semmiképp sem mondanám, és örülök, hogy megismerkedtem ezzel a sorozattal. Egyszer jó lenne majd más Pratchett-könyveket is elolvasni, de most kevés esélyt látok erre.
Ami még könyves vonatkozás, hogy megnéztem A csütörtöki nyomozóklub filmváltozatát Netflixen. Nem volt rossz, de nem is igazán kötött le. Talán egyszer újranézem, nyugodtabb körülmények között. A szép háttér (különösen az idősek otthona - nem tudom elképzelni, hogy ilyen helyre költözzek, de ez a környezet igazán gyönyörű volt) és a remek színészek kárpótoltak azért, hogy a történetet nem találtam túlzottan érdekfeszítőnek. Nem tudom, milyen a könyv, de most nem is érdekel.
Ó, igen, majd elfelejtettem! Egy rövid időre visszakerült négy budapesti moziba (sajnos, vidéken sehol) az összes Harry Potter film, heti váltásban. Mivel készül a sorozat, nem tudni, mikor, vagy egyáltalán valaha kerülhetnek-e újra moziba. Jó darabig biztosan nem. Én annak idején csak az Azkabani foglyot nem láttam moziban, ezért kisebb gyermekemmel elhatároztuk, hogy pótoljuk ezt a hiányosságot, és elmentünk a Cinema MOM-ba, hogy megnézzük. Nagyon dizájnos kis teremben volt az előadás, abszolút passzolt a film hangulatához, és film is jó élmény volt, ezredszerre megnézve is. Örülök, hogy sikerült eljutnunk. Menő lett volna minden részt megnézni, de mivel nem vagyunk budapestiek, ez időben és anyagilag sem megvalósítható. Amúgy még látható néhány rész, most a Félvér hercegnél tartanak, és hátravan a kétfelé osztott a Halál ereklyéi, ha netán valaki nem akarna lemaradni talán az utolsó lehetőségről, hogy moziban lássa ezeket a meghatározó filmeket. Tudom, nem tökéletesek, és sok hibát fel lehet róni (az Azakabani fogoly elején mindjárt: hogy varázsolhat Harry az iskolán kívül? ez óriási hiba), de egy nemzedék nőtt fel rajtuk, és ezt nem lehet tagadni. Kíváncsi leszek a sorozatra is, bár nagy szívfájdalmam, hogy a Legendás állatok filmeket talán soha nem fejezik be. Ugyan hivatalosan nem kaszálták, de ennyi év eltelt már az utolsó rész óta, hogy az felér egy kaszával.
Másik hír, hogy Audible-re felkerül az összes könyv nem hangoskönyv (hiszen olyan már van), hanem teljes szereposztásos hangjáték(? - talán ez a jó szó rá) formában, ha jól emlékszem, novembertől kezdve, havi egy könyv felosztásban. Hugh Laurie lesz Dumbledore és a szívem csücske Matthew McFadyen Voldemort! Elég borsos ára lesz egy résznek, 18 dollár körül, de ha előfizető vagy, havonta kapsz egy kreditet, amiből megvehetsz egy részt, és a 8 dolláros előfizetési díj áráért hallgathatod meg havonta az új könyvet. Nekem most épp nincs Audible előfizetésem, kevés rajta az olyan magyar nyelvű tartalom, ami érdekel is, angolul meg nem tudok elég sokáig figyelni egy könyvre, hamar elterelődik a figyelmem (hiába, no, nem az anyanyelvem), hogy érdemes lenne fenntartanom, de erre a 7 hónapra, azt hiszem, vissza fogok térni.
Egy dologról akartam külön bejegyzést írni, de mostanában nem lesz belőle semmi, úgy látom, ezért idebiggyesztek pár gondolatot a végére.
Egy kis fordítási kulisszatitok. Ha valaki rendszeresen hallgat interjúkat szinkronszínészekkel, -rendezőkkel, újra és újra felmerül a fordítók alkalmatlansága, hogy túl hosszú a szöveg vagy túl rövid, hogy meg kell állniuk és változtatni a szövegen a forgatás során. No, erről akartam "rantelni", panaszkodni egy kicsit.
Eleve bosszant ez a hozzáállás, mert nyilván a fordító az esetek túlnyomó többségében nincs ott a forgatáson, nem tudja megvédeni magát, másrészt sem a rendező, sem a szinkronizáló színész nem fogja azt mondani, hogy miattam kell felvenni újra a szöveget. Nyilván vannak alkalmatlan fordítók (felmerülhet a kérdés, akkor miért kapnak még munkát? jó kérdés, nem tudom a választ), de mindent szerencsétlen fordítókra kenni azért erős túlzás.
Én eddig nem sok szinkront írtam, kb. 3 éve kezdtem rendszeresebben, főleg különálló filmeket, de volt egy rajzfilmsorozat is gyerekeknek, viszont most a nyáron bedobtak a mélyvízbe egy 3 évados sorozattal, ami jelenleg is fut a tévében, és napi sorozat, vagyis heti 5 rész szövegét kell leszállítani. Ezt nem egyedül csinálom, én heti két részt vállaltam, fordítótársam pedig a többit (ő nagyon meg is szívta ezzel). Hetekig dolgoztunk rajta, addig semmi viszajelzés nem jött, majd egyszer csak megkeresett a rendező, hogy 3 hete hallgatja az egyik főszereplőtől, hogy a szövegek túl hosszúak, nem lehet felmondani, és az illető kb. elküld bennünket melegebb éghajlatra, hogy miért nem vagyunk képesek rendes szöveget írni, és már ki akarta posztolni Fb-re, hogy megmutassa, milyen fos szöveggel kell dolgoznia. Erről lebeszélték.
Nyilván sem a sorozat címét, sem a színész nevét nem fogom elárulni, de azért álljon meg a menet! Először is hozzánk 3 hét után jutott el, hogy hosszúak a szövegek. Másodszor akármilyen hosszú is vagy bármi gond is van vele, ezt nem így kell kommunikálni. Ezenkívül kb. mindig ezt róják fel nekünk a színészek, rendezők, hogy vagy hosszú, vagy rövid a szöveg. Mintha egy fordítás milyenségét csak és kizárólag ez határozná meg. Az nem érdekes, hogy amúgy magyaros a fordítás és nincs tele félrefordításal, hogy a hangokat, az időzést, a tömegezést jól és pontosan jelöljük, hosszú (rövid), tehát fos. Jó, akkor írjunk halandzsát, lényeg, hogy kijöjjön? Oké, persze, a hossz fontos, de kb. kizárólag az alapján megítélni valaki munkáját, hogy hosszú/rövid a szöveg, erős túlzásnak érzem. Pozitív megerősítés szinte soha nem jön (bár ennek a bizonyos rendezőnek legalább a javára lehet írni, hogy amit jónak talált, azt megemlítette), ha jön bármi is, az csak negatív vagy semmi. Arról nem beszélve, hogy töredékét kapjuk a színészek és a rendező bérének (pontos összeget nem tudok). Nem csoda, hogy egyre kevesebb minőségi fordító hagyja abba ezt a munkát.
Emellett azért a rendező és a színészek sem tökéletesek. Voltam bent pár éve szinkronstúdióban, mikor egy igencsak foglalkoztatott színész egy olyan mondathoz ért, amiben nyelvtani hiba volt, már nem emlékszem, mi. (Nem én fordítottam.) Szóltam, hogy ez itt nyelvtani hibás, mire a rendező azt válaszolta, az legyen a legkevesebb, van itt sokkal több hiba is, majd a színész felmondta hibásan, és mentek tovább. :O Tanulságos élmény volt, annyit mondhatok.
Nem beszélve arról, hogy hiába írunk kiejtési listát, azt gyakran figyelmen kívül hagyják, és születnek olyan kiejtések, hogy jaj. Bár, mint megtudtam, a rendező gyakran csak késve kapja meg a listát, amit nem értek, de mindegy, aztán a forgatáson a színészek meg kiejtik úgy, ahogy tudják, vagy ahogy az adott alkotásban az eredeti színészek kiejtik. Márpedig az eredeti színészre hagyatkozni igen sok esetben dőreség, mert az angolok, amerikaiak meg sem próbálják jól kiejteni a számukra idegen szavakat. Na, ez is megérne egy misét, hogy mik tudnak kisülni ebből.
Ja, még egyet akartam nyomatékosítani. A filmek, sorozatok, adások cmét kb. 90%-ban NEM a fordító adja. Önálló filmeknél előfordul, hogy kérnek címjavaslatot, de aztán vagy elfogadják, vagy nem, és adnak valami teljesen mást. Ebben a szóbanforgó sorozatban is azt történt, hogy döbbenten láttuk, mi lett a magyar címe, ugyanis csúnyán félrefordították az eredetit, és nem elég, hogy félrefordították, de még köze sincs a sorozat történetéhez. Minket nem kérdeztek meg, és mikor szóltunk, nem vették figyelembe.
