2023 évértékelő

Még két és fél óra, és vége az évnek, azt gondolom, már biztonsággal lezártnak tekinthetem az évet. :) Új könyvbe majd csak jövőre kezdek. 

Idén 35 könyvet sikerült befejeznem, ez a 2022-es 24-hez és a 2021-es 20-hoz képest már egész jó. De nem volt köztük sok hosszú könyv, viszont sok volt a könnyedebb, ifjúsági és gyerekkönyv, amikkel gyorsabban lehetett haladni,

A legrövidebb könyv 74 oldalas volt, The Very First Damn Thing Jodi Taylortől, ami a St. Mary krónikák sorozat első kiegészítő kötete. Ezek a kiegészítő kötetek nincsenek magyarul, szóval angolul olvastam, de nem tetszett.

A leghosszabb, mi más, mint A koromfekete szív Robert Galbraithtől. 

Összesen 11.466 oldalt olvastam, ami átlag 31,4 oldal naponta. A legelső könyv Az azonosított repülő tárgy volt Holden Rose-tól (aki egyébként Kovács Attila néven tengeti a napjait, és kétszer is volt nálam a könyvtárban, mert igen jó, olvasáshoz kapcsolódó előadásokat tart), a legutolsó Ben Millertől a Hogyan lettem mesehős? Átlag 4,3 csillagot adtam, de azt hiszem, sok esetben igen lágyszívű voltam.

Kedvencek

A legnagyobb élmény talán Tracy Reestől A vidéki templom titkai volt, én ezt nevezem lélekemelő könyvnek. Nagyon vártam, hogy karácsonyra megjelenik a Hopley-sorozat karácsonyi része magyarul, ám sajnos nem így lett. De nagyon szerettem Kerstin Gier Nefelejcs-sorozatát is, az elvileg trilógiából az idén két rész is megjelent.

Csalódások

Két nagy csalódásom is volt, a nagyobbik a mindenki más által imádott Másodvirágzás Valérie Perrintől. Úgy felhúzott ez a könyv, hogy ha csak meglátom a címét, dührohamot kapok. Egyszerűen nem értem, hogy szeretheti ezt ennyi ember, már arra is gondoltam, hogy valami kollektív varázslat alatt állnak, ezért nem látják, hogy mekkora átverés ez a könyv. :D

A kisebbik nagy csalódás Kate Thompsontól A remény könyvtára, amit szintén mindenki imád, engem meg olyan szinten hangolt le, hogy nagyon remélem, minél gyorsabban elfelejtem. Még életemben nem olvastam olyan könyvet, ahol minden szereplő lelki defektes. Még a gyerekek is, de talán még a kutya meg a macska is. Az egy dolog, hogy a háborús háttér magában foglalja a borzalmakat (bár ha tudom, hogy ennyire hangsúlyos szerepet kap, sosem olvasom el), de sok szereplő gonosz, rosszindulatú, korlátolt és ostoba. Komolyan fájt ennyi borzalom, és hiába volt ott Clara és Ruby, a szuperkönyvtárosok, nekem nem tudták ellensúlyozni a negatív dolgokat.

Sorozatok

Befejeztem az Örökség-sorozatot Jennifer Lynn Barnestól, a gyenge 2. rész után a 3. jobb volt, de sajnos az egész trilógia felejthető volt számomra.

A végére értem a St. Mary krónikák eddig megjelent részeinek a 7. résszel, ami eléggé felidegesített Max elképesztően felelőtlen viselkedése miatt, de alapjában még szeretem a sorozatot, bár ahogy fentebb írtam, az első kiegészítő kötet nem igazán tetszett.

A Nefelejcs-trilógia két részét is olvashattuk az idén, várom a 3. részt. Kerstin Gier biztosan hozza a színvonalat.

A Finley Donovan-sorozat 3. része is felkerült az olvasott könyvek listájára, függővéggel zárult, szóval elvileg kellene lennie folytatásnak, de semmit sem olvastam róla. Van 3,5. rész, de egyelőre csak angolul. Nekem közepes élmény volt, de kíváncsi lennék azért a folytatásra - ha lesz.

Szerzők, műfajok

Ahogy írtam, Kerstin Gier biztosan hozza a színvonalat, ő marad a kedvenc szerzőim listáján. Tracy Rees új, kedvenc szerzőm lett, bár, ugye, csak egy könyvét olvastam.

A chicklit műfajban Abbi Waxmantől az Egy könyvmoly élete kedvenc volt, pedig szintén tőle Az új örömök kertje inkább csak közepes élmény volt.

Arányait tekintve sok volt az ifjúsági és a gyerekkönyv, de nem szégyellem, idén erre volt agyam és lelkem. Ben Miller két könyve is felkerült az olvasmányaim közé, cukik ezek, de semmi különös.

Ruff Orsolyától két könyvet is olvastam, a mai környezetben játszódó Volt egy ház és a kosztümös-nyomozós Orczy Mimi kalandjai kellemes olvasmány volt, fogok még tőle olvasni.

Jonathan Stroudtól nagyon szerettem A sikító lépcső esetét, de a Lockwood and Co. sorozat 2. része kevésbé jött be, elkezdtem a Bartimaeus-trilógiát, de az első rész nyögvenyelős volt, nem hiszem, hogy folytatom. Azt hiszem, ő nem az én szerzőm.

Harry Potter

Még mindig van a franchise-ban, de már kezdek fanyalgó lenni. A nagyon várt Harry Potter Almanach kétségkívül gyönyörű, szépséges rajzokkal, de tartalmilag sok újat nem adott. Jó volt esténkét lapozgatni, de talán többet se veszem le a polcról.

Angolul szereztem be a Quidditch Through The Ages illusztrált változatát, mivel az Animus (A HP-k kiadója) azt írta, egyelőre nem tervezi a magyar kiadását. Ez viszont nagyon tetszett, már nem emlékeztem a szövegre, mivel ugyebár van ennek magyar fordítása, csak egy kis, egyszerű kiadásban. Nagyon szerettem a különböző stílusú rajzokat, csak a furcsa betűkkel írt leveleket volt nehézkes olvasni. Apropó, fordítás, annak idején nem engedték magyarra fordítani azokat a kifejezéseket, amik az addig megjelent HP-könyvekben nem szerepeltek, így jó pár kifejezés, a kviddicscsapatok jó részének neve, a mindenféle manőverek neve angolul kellett, hogy maradjon. Kivéve egyet, a Vronszkij-műbukást, ami szerepel a 4. részben. Angolul ez, ugye, Vronsky, és Tóth Tamás teljesen jogosan hitte, hogy orosz névről van szó. Az ám, csakhogy A kviddics évszázadaiból kiderül, hogy Vronsky lengyel volt, vagyis így kellett volna maradni a nevének. Hát ezt nevezem én szívásnak. Nyilván ez már Vronszkij marad.

MinaLima-féle illusztráltak. Mikor elő lehetett rendelni a 3. részt, hirtelen belém hasított, hogy jó ideje áll már a polcon az 1. és a 2. rész, ideje lenne elolvasni őket. Épp kedvem is volt hozzá, így viszonylag gyors egymásutánban el is olvastam az 1-2. részt. A terv az, hogy ebben a változatban fogom végigolvasni angolul a könyveket, úgyhogy nagyon drukkolok, hogy MinaLimáék vigyék végig a sorozatot, ha már a Jim Kay-féle illusztrált az 5. résszel véget ért. Valamikor az volt a tervem, hogy ha az az illusztrált végigmegy, végigolvasom újra az egész sorozatot - magyarul, de ez már nem fog menni, hacsak egy másik rajzoló be nem fejezi a maradék két részt. Fordítás ismét. Amíg nem olvastam angolul HP-t, nagyon szerettem a magyar fordítást, mióta ismerem az eredeti szöveget, kicsit kevésbé szeretem. Még mindig zseniálisnak tartom, de pár helyen van vele bajom. Pl. szerintem a fordító ne javítsa fel az eredetit, nem dolga. Csak egy példa még az 1. részből. Alas - Mordizomadta. Oké, szuper vicces a mordizomadta, de nem ezt jelenti az alas. Máshol viszont jobb az eredeti. Jegyzetelnem kellett volna, hogy tudjak most példákat hozni.

Még mindig imádom a HP-t, de már kicsit unom, hogy nem jelenik meg igazán újdonság. Ilyen illusztrált, olyan illusztrált, különböző borítós, különböző házas kiadás, puhaborító-keménytábla, ételek-italok, almanach, de semmi igazán új. Értem én, hogy Rowling azt mondta, soha többé nem ír HP-t, de igazából mégsem, mert mégiscsak ezzel lett világhírű és dúsgazdag. Kicsit úgy érzem, mintha cserben hagyná ezt az univerzumot. Ha nem akar kimondottan Harryékről írni, annyi minden van még ebben a világban. No, de nyilván erőltetni nem lehet, ha nem akar erről írni.

A legendás állatok filmsorozatot parkolópályára tették, nem tudni, hogy valaha befejezik-e, nem tartom valószínűnek, de a Warner nem mondja ki egyértelműen, hogy nem fejezik be. Belengettek egy tévésorozatot az eredeti könyvekből, de azóta sem történt haladás ebben az ügyben, és azt hiszem, a rajongók jelentős része szívesen elcserélné a sorozatot A legendás állatok befejezésére. Én biztosan.

Nekem sajnos Rowling többi könyve nem igazán kiemelkedő, szeretem a Strike-sorozatot, de sosem fog felérni a HP-vel. A többi megjelent könyve meg nekem az egyszer olvasható kategória. Tudom, sokan nem értenek egyet velem, de sebaj. Nem vagyunk egyformák.

Időutazás

Régi kedvencek újraolvasását értem ez alatt. A könyvtárban selejteztem az idegen nyelvű könyveket, és megtaláltam egy gyerekkori kedvencem, A három jószívű rabló német nyelvű fordítását, így elő is szedtem a régi, viharvert, agyonolvasott példányomat, és újraolvastam. A Pop, kult, csajok egyik podcastja hatására előszedtem a Nevelem a családom c. könyvet, amit szintén egy csomószor olvastam annak idején. Nyilván mindkét könyv más élményt nyújtott, de jó volt felidézni.

Blog

Összesen 6 bejegyzés született idén, a blogíráshoz nem sok kedvem van már, bár témám lenne. Egyik évben írtam, hogy valaki leírhatná helyettem, akkor többet írnék. Ez most is így van.

Összegzés

Kellene talán még valami okosat írnom a végére, de nem tudok. Nem tervezgetek én már semmit, csak remélem, hogy 2024-ben is lesz időm olvasni, és jó könyvek kerülnek a kezembe.

A fordításokról - hogy mit meg nem teszünk egy szóért

Ígértem még tavaly novemberben, hogy azzal folytatom a feliratokról szóló bejegyzést, hogy néha mi mindent meg nem tesz az ember akár egyetlen szó helyes fordításáért, most jutottam el idáig.

Pár hónapja hallottam egy könyvfordítótól, hogy egyetlen szón gondolkodott egy hónapig. Haha, próbáld meg ugyanezt egy hét vagy még kevesebb idő alatt. Biztos más fordító is így van vele, de én bizony néha úgy adok le feliratot (vagy bármi mást), hogy utána eszembe jut, basszus, erre lett volna jobb szó vagy kifejezés.

Mondok egy konkrét példát, ami pár hónapja rendesen megizzasztott. A film még fent van Netflixen, az olasz címe Gomorroide, az angol Welcome to Gomorrahland. Nézzétek meg, nem az én feliratom miatt, hanem mert szerintem nagyon vicces volt. 

Nos, nem angol nyelvű alkotásokhoz is angol template-et (sablont) kapunk, ami elég vakrepülés és olyankor mindig van bennem egy plusz stressz. Írtam már így német, holland, olasz, francia, spanyol, flamand, lengyel, román, koreai, hindi, ukrán, dán, norvég, finn nyelvű sorozatot, filmet, lehet, hogy ki is hagytam valamit. Még a francia, olasz, német, spanyol esetében van egy minimális nyelvismeretem, itt gyakran kiszúrom, hogy ha az angol template rossz. Néha a nyelvtudásom csak arra elég, hogy kiszúrjam, hogy ez tuti nem jó, de ahhoz már nem, hogy értsem is, hogy mi a helyes. Néha sajnos csak bízhatunk benne, hogy amit angolul kapunk, az jól is van lefordítva. Megsúgom, biztosan nem mindig. De ez külön bejegyzés témája lehetne. (Egy időben olyan sok holland film volt, hogy egy idő után már egy csomó mindent megértettem. :D Lévén az angollal is rokon nyelv, de leginkább azért, mert hasonlít a németre. Pl. Geld ott is Geld, de heldnek ejtik, a Gott szintén ugyanaz, csak hottnak ejtve - amiből leszűrhető, hogy a hollandban a g az kiejtve h.)

Bocs a hosszú bevezetőért, csak úgy érzem, kell ez, hogy értsétek, honnan is indul az ember.

Szegény Gomorroide angol template-je nagyon rossz volt. Volt, ahol értettem, hogy nem azt mondja, volt, ahol az angol fordítás volt akkora hülyeség, hogy biztosan nem lehetett jó. Olasz feliratot nem adtak hozzá, hiába is kértem. Az egész netet felkutattam olasz feliratért, nem találtam. (Bezzeg Netflixen most van.) Még úgy, ahogy elboldogultam a dologgal, de aztán jött egy ominózus párbeszéd. A főszereplőket egy kolostorba viszik, ahol van egy pap, akit Padre Piónak, azaz Pio atyának hívnak. Ezután jön a következő párbeszéd:

- Padre Pio? Didn't they stop using that name?

- It's not like Maradona's shirt.

- It's just a homonymy.

Vagyis kb. szó szerinti fordításban:

- Pio atya? Ezt a nevet lehet még használni?

- Ez nem olyan, mint Maradona inge.

- Ez csak homonímia.

Csak pislogtam, mint hal a szatyorban, hogy mi van? A Pio atyás rész volt még a legegyszerűbb, némi guglizás után kiderült, hogy élt egy másik Pio atya korábban, ő: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pietrelcinai_Szent_Pio

És még az is oké, hogy homonímiáról van szó, bár az nem egészen ez, mert az ugye azonos alakúságot jelent, mint pl. a nyúl vagy a vár esetében. Ez itt inkább névazonosság. Hogy aztán a filmben ez humor akart-e lenni, nem tudom.

Nyilván Pio atya lehet több is a világtörténelemben, ez eddig oké, ezzel csak a szereplő naivitását akarták hangsúlyozni. De mi a búbánat Maradona inge? Na, itt jött egy kb. egynapos keresgélés, amibe aztán bevontam egy másik fordítőt is, és végül vele sikerült megfejteni. Próbálkoztunk sok mindennel, YT-os videón bekapcsolni az automatikus feliratkészítőt, valami hangfelismerő programmal, ami szintén arra lett volna hivatott, hogy leírja olaszul, ami a szövegben elhangzik, semmi sem működött. Az eredeti olasz felirat működött volna, de olyan nem volt.

Próbáltam mindenfélére rákeresni, hogy volt-e Maradonának valami ingmárkája, és arra utal, hogy az jogdíjas, és azt a nevet, ugye, nem lehetne újra felhasználni máshol (nem úgy, mint Pio atyát), de nem volt neki, és még ki tudja, mi mindennel nem szórakoztam, mire fordítótársam valahonnan rájött, hogy Maradonát annyira szerették Nápolyban (ott játszódik a film), hogy amikor meghalt, a focis mezén levő számot soha többé nem adták oda más focistának! Tehát Pio atya lehet több, de ha jól emlékszem, 7-es szám a nápolyi focicsapatban nem. (Hogy Maradona mit keresett Nápolyban, azt már nem tudom.)

Hát ebből a magyar feliratban csak annyi lett, mert nem lehetett több, hogy:

- Ez nem olyan, mint Maradona meze.

- Névazonosság.

Hogy ebből a nem focirajongó, és a nápolyi fociban nem jártas magyar néző mit ért, én nem tudom. De legalább ennyivel is okosabb lettem.

Színház a füleidnek - A Pál utcai fiúk

Hát én egész évben azt vártam, hogy valami Petőfi lesz az audiodrama.hu-n, A helység kalapácsát nagyon el tudtam volna képzelni, de nem lett, lett helyette azonban A Pál utcai fiúk, nem is hangjátékban, hanem hangoskönyvben.

Ötödikes korom óta nem bocsátottam meg Molnár Ferencnek Nemecsek halálát, amit aztán életem során még többször újraélhettem, két fiammal, mikor ők is ötödikesek lettek, a még a 60-as években készült magyar filmben, és a musicalben, amire pár éve szülinapomra kaptam jegyet. Nem gondoltam, hogy még egyszer rá tudom venni magam, és újra átéljem, és azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, Széles Tamáson kívül nincs olyan színész és hang, akinek a kedvéért ezt vállaltam volna, és még így is nehéz volt. A felolvasás persze, szuper volt, mint mindig, különösen tetszett Nemecsek kis, könnyű beszédmódja, amiből mindig kiérződött, hogy többre hivatott ő, és bátrabb is, mint amire tartják. Hogy pontosan tudja, milyen igazságtalanok vele, de sokáig nem mondja ki, és hogy bár fél, mégis megteszi, amit meg kell tennie. Egy nem jött be, volt egy olasz árus (nem tudom, erre jól emlékszem-e, már hónapok teltek el, hogy meghallgattam), és az ő akcentusa. (Még a Toldi estéjénél volt ugyanilyen érzésem, hogy nem tetszett az olasz bajnok akcentusa.)

Olyannyira paráztam Nemecsek halálától, hogy idő kellett, mire egyáltalán bele tudtam helyezkedni a történetbe, de amikor végre sikerült, felfedeztem, hogy milyen jó könyv ez igazából.

Jók a leírások, jók a karakterek, jó a korábrázolás. Irtó jót mulattam Kolnay és Weisz örökös torzsalkodásán (remélem, jól emlékszem a nevükre), főleg a zsíros kalapon, az egész gittegylet dolgon, mikor lebuknak és rapportra mennek a tanárhoz. Már az elejétől fájt a szívem Nemecsekért, akit folyton ugráltatnak, mint egyetlen közlegényt, és amit még a különben kb. tökéletes Boka is eltűr, és meglepődtem azon, hogy Gerébet végül visszafogadják, mert ez teljesen kiesett, pedig kb. minden más ismerős volt a történetben.

Az is meglepett, és nagyon rossz volt, hogy milyen hosszú is valójában Nemecsek haldoklása, nem is emlékeztem rá, hogy ilyen hosszan megy. Ennyi év után más érzés volt olvasni, közben arra is rájöttem, hogy olyan vagyok, mint Nemecsek apja, be kell fejezni azt a kabátot, mert abból lesz a koporsó kifizetve. Én is a legnagyobb betegség, baj, tragédia közepette is a gyakorlati lépéseken gondolkodom, és nagyon hosszú időre nem is tudok összeomlani. Mondjuk, egy gyerek elvesztése azért más lehet, de megértettem az apát.

Gyerekként nagyon bántott, hogy mikor hazafelé mennek Nemecsekéktől, mintha már túl is jutottak volna a halálán, hiszen arről beszélgetnek, mi van másnapra latinból. Ezt a mai eszemmel jobban meg tudom érteni, az ő korukban nehéz még az ilyen érzéseket megfogalmazni, és a szerző ezzel jelezte, hogy bárhogy fáj, az élet megy tovább. Csak azt nehezményeztem anno, hogy ilyen gyorsan. Ma meg már úgy gondolom, nem ment az olyan gyorsan, csak épp nem a felszínen, a látható helyeken ment tovább a gyász.

Nem bántam meg, hogy meghallgattam, de többször nem szeretném, annak ellenére, hogy valóban értékes mű, és közel tökéletes volt a felolvasás.

Környezettudatosság és én, meg még pár más dolog is

Bele is vágok a közepébe, mindenféle különösebb bevezető nélkül.

Takarítás, mosás, mosogatás:

Tavaly-tavalyelőtt kb. minden tisztítószer-mosószer esetén átálltam a Cleanne-re. Öko, a flakonokat vissza lehet vinni, és bedobni az EcoFamilyben található dobozba, vagy ingyen visszaküldeni Packetával. Egészen mostanáig, ugyanis pár hete a cég FB-n bejelentette, hogy nem tudják továbbra is újratölteni a flakonokat, annyira megdrágult nekik ez a lehetőség. Nem tudom, miért kell mindent így elszúrni, igazán jó kezdeményezés volt.

Amit nagyon megszerettem, az a padlófelmosó, a vécéolaj és az extra erős általános felülettisztító. A simát nem használtam, nem tudok róla nyilatkozni. Emellett jó még a kisállat fekhely- és alomtisztító is, bár én csak simán a padlóra szoktam fújkálni, mert a drága kutyuska néha bepisil, de tényleg szagtalanít.

Van egy csomó, ami a teszi a dolgát kategória, de semmi több, pl. kézi mosogató, mosógél.

Enyhe csalódás az öblítő, mert nem visz ki minden szagot, pl. cigiszagot, ahogy ígéri, de azt eddig egy öko vitte csak ki teljesen, a Mosómami egyik gélje, de már nem emlékszem, melyik, talán a zöld flakonos.

Ami viszont egyáltalán nem jött be, az a gépi mosogató. Opálosak maradtak az üvegedények és az evőeszközök, kérdeztem a cégtől, mit lehet ezzel csinálni, hát biztos kemény nálunk a víz (az), tegyek az öblítőtartálybe ecetes vizet. Kipróbáltam, nem lett jobb, végül már tömény ecetet nyomtam bele, úgy sem lett jobb, aztán kevertem az öblítővel az ecetet, az valamit segített, de nem volt az igazi. Nem voltam elégedett, ráadásul, már csak ha kis ételmaradék is volt rajta, nem bírt el vele, gyakorlatilag elő kellett mosogatnom az összes edényt. Hát nem azért van mosogatógépem, hogy kézzel is mosogassak! Emellett maga a mosogatógép is folyton koszos és zsíros volt. Több havi agonizálás után úgy döntöttem, muszáj váltani. Kutakodni kezdtem, hogy mi lenne a jó (ja, még Cleanne előtt kipróbáltam a citromsav-mosószóda-mittudoménmi kombót, felejtős), és két, ár-érték arányban is még megfelelő termékre szűkítettem a kört, a DM sajátmárkás Nature-sorozatából a mosogatógép-tablettára és a Green Emotion (szintén termékcsalád) tablettájára. Amikor utoljára vettem, a Green Emotion 16 db-os 1650 Ft-ba került, a DM Nature 30 db-os meg 1899 Ft-ba.

A Green Emotion óriási csalódás volt, minden edény csupa vízkő lett, amit nem is értek, mert elvileg van benne vízlágyító, de én ettől még teszek a mosogatógép tartályába is vízlágyító sót, akárhogy is, durva volt az a fehér lerakódás minden edényen. Alig vártam, hogy elfogyjon. Ellenben a DM Nature teljesen bevált, elég az edényeket elöblíteni, nem kell előmosni, a mosogatógép nem zsíros, az edények tiszták és nem opálosak. Sajnos, a lerakódott vízkő nagyon lassan kopik le némelyik edényről, ahhoz meg nincs türelmem, hogy mindegyiket egyesével súrolgassam, vagy áztassam ecetbe, vagy mittudomém, mit csináljak velük.

Még egy tisztítószerről. Az azóta már Veszprémben megszűnt Zöld Boltban vettem még az ún. narancsos csodát (ez a neve, narancsolaj van benne), ami amúgy tényleg jó volt pl. zsíros felületekre, de az akkor használt mikroszálas törlőkendőkbe teljesen beleállt, nem lehehett kimosni, azok a kendők teljesen kemények lettek. Újabb adagot már nem vettem.

Higiéniai termékek:

Itt már jó ideje a Piszke Papírtól vettem a papírcsomagolásos vécépapírt, papírzsepit és papírtörlőt, majd miután a veszprémi Feltöltő pontban megjelentek darabra vehetően is (kivéve a zsepit), arra álltam rá. Sajnos, a válság miatt nagyon meg kellett néznem, hogy mennyiért veszek bármit is, ezért a 290 Ft/tekercs vécépapír helyett olcsóbb után kellett néznem, de rá kellett jönnöm, hogy hosszútávon nem járok jól. Az olcsóbból több kell, kisebbek a tekercsek, és hát még ott van az esetleges klóros fehérítés, festék- és illatanyag kérdése. Valamiért hiányzott az illatos vécépapír, pedig erre valójában semmi szükség sincs, ezért párszor vettem azt, de rájöttem, hogy zavar az illatuk.

Szóval vissza fogok állni a Piszke termékeire, ha az ember tud egyszerre egy kicsit több pénzt rászánni, akkor érdemes a webshopból venni, ott kicsit olcsóbbra jön ki, de 25 ezer fölött van csak ingyenes szállítás, ezért érdemes nagyobb mennyiséget venni egyszerre. Ez nekem pl. nem mindig megy. A vécépapír nagy, duci tekercsekben van, nagyon kellemes, puha, erős, nem kell belőle sok, a papírzsepi szintén erős, nagyméretű, vettem olcsóbbat, ami kicsi volt, egy fújás után szétmállik a kezedben, nem éri meg.

Valamiért a Feltöltő Pontban nem lehetett kapni többé a papítörlőt, ezért abból boltit kezdtem venni (amúgy minőségre, erősségre az Aldi sajátmárkás, talán Kokett nevű papírtörlője nagyon jó, de gondolom, nem öko), de a webshopban van, szóval majd betárazok inkább. Próbáltam csökkenteni a papírörlő használatát, és vettem kis textil törlőkendőket, aminek az egyik fele valami pamutféle, a másik fele meg talán frottir, ez van összevarrva, és eleinte szerettem is, de hamarosan azt vettem észre, hogy nem szívja fel rendesen a vizet, és a mosás ellenére is beleáll a kosz, megkeményedik, megmerevedik. Ez a baj egyes dolgokkal, hogy hiába öko meg csomagolásmentes, ha azt a funkcióját nem látja el, amiért megvettem. Ezért megint csak hosszabb agonizálás után visszaálltam a mikroszálas törlőkendőre, ami rendesen felszívja a vizet, és maszatolás nélkül lehet vele pl. a főzőlapot letörölni. Felteszem, ökónak nem nevezhető, lévén poliészter és hasonlók vannak benne.

És egy kicsit talán off, de le kellett cserélni a vécékefét, mert a korábban vett fából készült, lószőrsörtés vécékefe sörtéi teljesen elkoptak, nagyon hamar, alig néhány hónap alatt. Megint csak hiába öko, ha nem jó arra, amire vettem. Ismét némi kínlódás után (mint látható, nem döntök túl gyorsan az ilyen kérdésekben, de amennyire lehet, biztos akarok lenne benne, hogy jól döntök) a szilikonos vécékefe mellett tettem le a voksom, mert az tovább kitart, mint a műanyag (elvileg, meglátjuk, a gyakorlat mit mutat), és a sörtéibe nem ragad bele az "anyag", mint a műanyagba. Az Aldiban vettem 1700 Ft--ért, praktikus kis tálcával az alján, ami külön lecsavarható, így kiönthető az ott összegyűló trutyi, de mivel van egy rés, elvileg el is tud párologni a víz.

Szépségápolás, tisztálkodás:

Ez jórészt off, mert nem vagyok ezen a téren túl öko, ugyanis egyszerűen gyűlölöm a tömbszappant, életem egyik nagy megkönnyebbülése volt, mikor megjelent a folyékony szappan. Hasonló volt a helyzet a ruhazsebkendővel, nagyon örültem, mikor megjelent a papírzsepi, ez a két dolog, ahol, amíg van alternatíva, maradok a kevésbé ökónál, vessetek meg, nem bánom.

Éppen ezért a szilárd sampon, szilárd arctisztító sem jön számításba, próbálom legalább azt nézni, hogy újrahasznosítható legyen a csomagolás, de itt már egyszerűen muszáj, hogy az adott termék tényleg hasznos legyen, betöltse a funkcióját, így a csomagolás sokadlagos szempont. Mégsem vehetek meg egy kézkrémet vagy arckrémet csak az alapján, hogy csomagolásmentes-e.

Mivel téli ekcémám van, ez különösen kemény tud lenni, el sem tudom mondani, hogy hányféle, magát megoldásnak hirdető terméket próbáltam ki. Tusfürdőből kb. bármi jó tavasztól őszig, de eddig semmi sem volt jó télen. Még a dögdrága Bioderma, Eucerin és Uriage sem. Minden fürdés után testápolózás, de a hátamat nem érem el, amihez mindig valaki segítségét kell igénybe venni, ami meg azért macerás, és még így is sokszor volt, hogy napközben is húzódott, viszketett a bőröm a derekamon, a combomon. A kezem annyira száraz, hogy berepedezik, vérzik, viszkető, piros foltokkal van tele. Ez elkezdődik kb. olyankor, amikor a hőmérséklet lemegy 5-10 fok alá, és elmúlik, ha felmegy kb. 10 fok fölé. A vicces, hogy akár naponta is képes változni, ha mondjuk, egyik nap 15 fok van, elmúlik, ha másnap lemegy 5 fokra, megjelenik. Nem, ez nem igazán  vicces.

Nagyon vártam a Cleanne folyékony krémszappanát, amit tusfürdőnek is tudok használni, sajnos, csak valamikor március körül lett kapható, akkor gyorsan vettem is, még elég hideg volt, és amikor kórházba kerültem március végén, épp azt tudtam bevinni magammal. Ötösre vizsgázott, nem kellett testápoló, ami külön jó volt, mert nem lett volna, aki kenegesse a hátamat. És még csak arra sem foghatom, hogy közben április lett, mert pont hogy nagyon hideg volt április elején, éjjel volt akár -6 fok is.

Ami a kezemre jó volt, megint az Aldi sajátmárkás terméke, az Ombia termékcsaládból a Med változat. Van többféle kézkrémjük, de ez vált be. Ilyen szép már nem tudom, mikor volt utoljára a kezem, biztos, hogy évek óta nem. Már úgy értve a szépet, hogy nem repedezett be. Azóta nem is merek mással próbálkozni. Remélem, nem szüntetik be, mostanában nem mindig és nem mindegyik Aldiban kapni.

Egyébként szintén az Ombia márkát használom arckrémből, van egy Q10-es, öregedésgátló nappali és esti arckrémjük, potom 1199 Ft-ért, üvegtartályban (igaz, műanyagtetővel). Hogy mennyire gátolja az öregedésemet, azt nem tudom, de én szeretem, alig van illata (ez nekem fontos, ki nem állhatom az erős illatú arckrémeket), és felkenés után puha lesz tőle a bőröm. Hogy az összetevői mennyire egészségesek vagy ökók, azt nem tudom, de nem is merek utánanézni, mert akkor esetleg le kellene cserélnem, és azt nem szeretném.

Dezodorból is az Ombiát használom, nem érzem magam büdösnek, nemrég vettem egy másikat, Dermaflora márkájút, csak azért, mert volt 20%-os kuponom a Sparba, és hát nem szeretem. Ismét egy termék, ami hiába mittudomén, milyen egészséges a bőrömnek, ha büdös maradok. Ráadásul nem is olcsó.

Esküszöm, nem fizet az Aldi semmit, hogy reklámozzam az Ombiát, de tényleg szeretem. Olcsó, és nekem bevált. Van arckrémből egy pumpás változatuk, hialuronsavas, ezt is kipróbáltam, de nem jött be, rettentő erős az illata, főleg az éjszakainak, de a pumpás megoldás miatt a legaljából nem jön ki a krém, és mivel üveg, még csak fel sem tudom vágni, hogy kikotorásszam.

Dezodorból is voltak ökóbb, csomagolásmentes próbálkozásaim, pl. a golyós dezodor újratöltése, na, ez nagyon rossz volt. Amellett, hogy kb. 10-szeresése került, mint a bolti változat, teljesen szétmarta a hónaljamat. Kipróbáltam még egy kis kockát (valami magyar cég termékei, van többféle, pl. kocka kézkrém, de csak ezt vettem), amivel próbáltam összemaszatolni a hónaljamat, nem volt kényelmes, pici, alig lehet megfogni rendesen, és a végét meg már épp emiatt nem tudod rendesen elhasználni.

Betétek. Gyerekkoromban volt, ugye, a vatta, de anyám mondta, hogy örüljek neki, mert ő még rongyokat rakogatott be, amit ki kellett mosni. Hát nem tudom, mit szólna, ha látná, hogy öko fronton megint ez a trend. Én annak idején örültem, mikor megjelent az eldobható betét, mit sem tudva róla, hogy az mennyire környezetszennyező. Mivel nagyon fiatalon (mármint ahhoz képest, hogy rendesen 50 fölött lenne), már a 40-es éveim elején jött a változó kor, így menstruációs betétre nincs már szükségem, de egy darabig még használtam tisztasági betétet, míg rá nem döbbentem, hogy bizony az is műanyag, és nem bomlik le.

Próbálkoztam a mosható, patentos változattal, de én rettentő kényelmetlennek érzem, ráadásul az egyikről lepattant az egyik patent, ami azt jelenti, hogy kb. kidobhatom, ráadásul nem is olcsók, kb. 2 ezer Ft az a kis tenyérnyi anyag. Majd volt még próbálkozásom a Natracare márkával, ami 98%-ban lebomló, én ezt sem szerettem, úgyhogy gondoltam egy merészet, és elhagytam a tisztasági betétet teljesen. Volt még olyan elképzelésem, hogy veszek tisztasági betétes bugyikat, de 10-15 ezer darabja, ráadásul fazonban, méretben sincs nekem megfelelő. Lehet élni tisztasági betét nélkül, azt hiszem.

Fogkefe. Egy újabb kudarc (?). Bambusz fogkefével fogat mosni rettentő kényelmetlen, kemény, nekem szó szerint sebes lett a szám belül. Próbáltam a cserélhető fejűt, hogy legalább annyival is kevesebb szemetet gyártok, iszonyú hamar, kb. egy hónap alatt elkopott a feje. Havonta cserélgetni sem látom értelmét. (Ebből is Ombiát vettem, nem öko...)

Kert:

Én nem vagyok az fajta, mint Borbás Marcsi (akit végtelenül tisztelek és nagyra tartok!), hogy csalánt áztassak meg ilyesmiket, és így jussak permetléhez, szóval kerestem valamit, ami jót tesz a növényeknek, a talajnak, és nem vegyszer, és így jutottam el a Greenman termékeihez. Nyár óta használom a Floraliát a szobanövényekhez, a karácsonyi kaktuszaim úgy nőnek, mint a gomba, és az Agrót a kertbe öntözéshez. A karós babon onnantól kezdve 15-20 centis termések nőttek, a málna másodtermése sokkal nagyobb és több volt, a paradicsomok szörnnyé nőttek, sajnos, maga a termés, ami a lényeg lenne, már kevésbé sikerült jól. A dobozok PET palackból vannak, vagyis újrahasznosíthatók, de ráadsául még az egyik családtag, talán az apa, nem akarok hülyeséget mondani, műanyagfeldolgozó üzemet működtet, hogy valamennyit visszaforgassanak a műanyaghulladékból.

Az egyik fia gyártja a Greenmant, a másik fia pedig egy tisztítószercsaládot, a Greenbioticot. Nemrég ez utóbbiból is vettem egy sorozattal, hogy kipróbáljam, a mosószer itt sem tudta elvenni a cigiszagot. A kézi mosogató rendben van, a fürdőszobai tisztítót megszerettem, szép csillogó lesz tőle a kád, a mosdókagyló. A konyhai is jó, szépre takarítja a mosogatót és főzőlapot. Az általános felülettisztító egy picit gyengébb, ebből jobb szerettem a Cleanne-t, arra fogok visszítérni, ha ez elfogy.

A mosásnál a törölközőkkel és konyharuhákkal vagyok bajban, mert használhatok bármit, kemények maradnak. Persze, lehet, hogy egy idő után maga az anyag tömörödik úgy össze, hogy már nem használ semmi. Jelenleg a mosáshoz adok citromsavat, mosószódát, magát a mosógélt (most még van egy kicsi a Greenbioticból, de következőnek a DM Nature mosószerét fogom kipróbálni), és még a maradék Cleanne-s öblítőt, és még így is kemények maradnak. Szóvel e terén szívesen elfogadok tanácsot.

Azt hiszem, a végére értem a próbálkozásaimnak, majd jövök, ha lesz valamni új. :) 
(meg időm megírni...)

És most nézem, hogy tiszta ingyenreklám vagyok az Aldinak, de szeretek ott vásárolni.

Félévzáró értékelés... vagy háromnegyed... na, szóval egy kis helyzetjelentés :)

Mivel idén kiolvastam a 20. könyvet, gondoltam, írok egy kis helyzetjelentést, hogy is áll most az évem.

Már vagy 3. (?) éve 20 könyvet tűzök ki célul, mert az elmúlt években alig haladtam meg ezt a mennyiséget, sajnos, és rettentő boldog vagyok, hogy még aug. vége előtt meglett ez a szám. Talán 30 könyvig is eljutok idén?

Hogy miért ilyen kevés már évek óta (igen, nekem ez kevés, a 30 fölötti lenne a minimum, amit magamtól elvárnék)? Sok a munka, sok a stressz, kevés az idő, rosszul választok. Szép lassan állok át egy másféle olvasási módra, ami még nagyon képlékeny, és más témákra, másféle műfajokra.

Talán ez segített hozzá, hogy idén több könyvet sikerült kiolvasnom augusztus végére, mint amit egész évre mertem vállalni, de egy tavaszi egyhetes kórházi tartózkodás is besegített (epehólyag-gyulladás, semmi komoly, szerencsére), amikor is 4-5 nap alatt kiolvastam a legfrissebb Cormoran Strike-kötetet, pedig az kb. 1000 oldal, mindenesetre idén - eddig - sikerült sokkal jobban csúszó olvasmányokat választani.

A "gyönyörű" nevű Mid Year Book Freak Out Tag (lánykori nevén félévzáró) kérdéseit válaszolnám meg az alábbiakban.

1. A legjobb 2023-as olvasmányod:

Nehéz dönteni, mert a Koromfekete szív és A vidéki templom titkai is versenyezhetnek ezért a címért. Előbbi volt az eddigi kedvenc Strike-kötetem, nagyon izgalmas volt, és ettől féltem eddig legjobban, az internetes zaklatások, az a sok gyűlölet sajnos áthatja az egész életünket.

A vidéki templom titkai pedig egy végtelenül aranyos, bájos, léleksimogató könyv volt, amit jó volt olvasni, és mikor végeztem vele, a világ szebb helynek tűnt. Pont az ellentéte, mint a fenti olvasmány.

2.  A legjobb folytatás, amit 2023-ban olvastál:

Koromfekete szív.

3. Friss megjelenés, amit nem olvastál, de szeretnél:

Ben Miller: Mesehős leszek. A tavaly megjelent könyve nagyon tetszett, várom ezt is. (Már megjelent amúgy.)

4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére:

Amelia Mellor: A mágikus könyvárus. Tavaly a másik könyve, A világ legnagyobb könyvesháza volt az év meglepetése és legjobb könyve. Ez kicsit kevésbé tetszett, de jó volt ez is nagyon. Kár, hogy a 3. kötet még angolul is csak jövő októberre várható.

Viszont a szerző 5 kötetes fantasy-sorozaton is dolgozik, remélem, az is lesz majd magyarul.

5. Legnagyobb csalódás:

Valérie Perrin: Másodvirágzás. Az elején még tetszett, a közepére már minden bajom volt vele, és már csak tudni akartam a végét, a végére meggyűlöltem, és a lezáráson már csak keserűen tudtam kacagni. Hiteltelen események, szereplők, túl sok szál, logikátlanságok... A szomorú az, hogy kb. mindenki imádja ezt a könyvet, én meg wtf? :O Ilyenkor mindig selejtesnek érzem magam, hogy nekem miért nem jött be.

6. Legnagyobb meglepetés:

A vidéki templom titkai

7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új):

A vidéki templom titkai írója, Tracy Rees, de Ruff Orsolya is dobogós, a Volt egy ház nagyon kedves könyv volt, lehetett volna hosszabb.

8. Legújabb könyves szerelem:

A Harry Potter and the Sorcerer's Stone MinaLima-féle illusztrált kiadása. Gyönyörű és jó volt angolul olvasni a könyvet. Szeretném az egész sorozatot így megvenni és kiolvasni, a 2. már megvan, a 3. idén jelenik meg.

9. Legújabb kedvenc karakter:

Kezia és Billy A mágikus könyvárusból (ami szerintem nem túl jó cím, mert nem a könyvárus a főszereplő, hanem a segédje, Billy, az eredeti angol cím ilyen szempontból sokkal jobb). Szuper párost alkottak, Billy talpraesett kissrác, Kezia meg egy igazán pozitív női hős, erős, okos, helyén van a szíve.

10. Egy könyv, amin sírtál:

Jodi Taylor: Mi baj történhet? Jeanne d'Arc halálának elég hátborzongató leírása meg egy másik szereplő halála nagyon megviselt.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett:

A vidéki templom titkai - elég sok kategóriában szerepel. :)

12. Kedvenc filmes adaptáció, amit az idén láttál:

Nem emlékszem...Többet is láttam, de nem tudok egy kedvencet kiemelni.

13. Kedvenc értékelés, amit az idén írtál:

Alig írtam az idén, szóval ilyen nincs.

14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál (vagy kaptál):

Méreggel átitatott varázslat - nagyon szép, élfestett könyv.

15. Melyik könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig?

Ne vicceljünk, ezt ki tudná felsorolni? :D

De dobogós helyen van A növények és a stressz, Peter Wohlleben könyvei, Zelei Anna: A titkos erdő. A környezetvédelem, biokertészkedés egyre fontosabb szerepet játszik az életemben.

Sorozat (nem?) ajánló: Utálatos karácsony (Odio il Natale - I hate Christmas)

Régen írtam már ebbe a topikba, pedig annyi sorozatot nézek, mint égen a csillag. Talán épp ez a baj. Még a jók sem maradnak meg különösebben a fejemben, nemhogy a rosszabbak. Ez a sorozat, bár korántsem lett kedvencem, de megmozdított bennem valamit.

Ez a norvég (?) Új barát karácsonyra olasz változata, amit már nézni akartam, de még mindig nincs szinkronja, ennek viszont van, ezért esett erre a választásom. Állítólag a történet egy az egyben ugyanaz, jelenetek, párbeszédek ugyanazok, ezért ilyen szempontból nem sokat veszthettem. Ill. annyi, hogy a norvég sorozatnak már két évada van, ennek egy.

Azt sem igazán értettem, hogy akkor most hol is játszódik a sorozat, Velencében vagy Chioggiában, mert mindkét helységnév szerepel a szövegben, de a lényeg, hogy valami lagúnás helyen. 

A történet szerint Giannát folyamatosan piszkálja a családja, hogy miért nincs barátja, jó, inkább csak az anyja meg a nővére, és a családi vacsorákon a testvére ikrei között kell ülnie, mert majd akkor ülhet a felnőttek közé, ha lesz pasija. Ami nettó szemétség. Mintha egy nőt az határozna meg (2022-ben), hogy van-e férfi az életében. Ennek a szemléletnek tényleg sosem lesz vége?

Nos, érthető módon Giannának elege lesz ebből, és hirtelen ötlettől vezérelve azt mondja egy családi vacsorán, hogy van pasija, akit el is fog hozni a karácsonyi vacsorára. Ezzel megkezdődik a pasikeresés, csetlés-botlás stb.

Bár úgy gondolom, ezt a sorozatot elsősorban vígjátéknak szánták, nem tudtam mindenhol felhőtlenül nevetni rajta. Eleve már az alapfelvetés számomra nem vicces, aztán meg a már kapcsolatban élőkről sorban derül ki, hogy nagyon nem tökéletes az a kapcsolat, akkor meg milyen alapon piszkálják Giannát? Jó, ezt is értem, mint dramaturgiai húzást, de ettől még bosszantott. Emellett a rendelkezésére álló 24 nap alatt (dec. 1-jén teszi a meggondolatlan kijelentést) annyi pasival találkozik, amennyivel előtte évekig nem, no, persze, értem én, hogy másképp nem lett volna sok értelme az egész sorozatnak.

Azért nem kell megijedni, a sorozat nem veszi túl komolyan magát, ha valaki könnyed, helyenként vicces sorozatot keres, akkor jó helyen jár. Van egy-két elég idegesítő szereplő, pl. a lány anyja, aki folyton piszkálja a lányát, hogy nincs pasija, pedig jobb lenne, ha pont ő nagyokat hallgatna, de vannak igazán kedvesek, szimpatikusak is, pl. a takarító vagy Gianna orvos kollégája, nem beszélve a láncdohányos öreg hölgyről, akinek elfelejtettem a nevét.

Tetszett az 1. évad lezárása is, a pici függővéggel. Az eredeti, norvég sorozatnak már van 2. évada, remélem, idén karácsony előtt már ennek is lesz.

Évértékelő 2022

2022 sem volt ihajcsuhaj az életemben, semmilyen szempontból sem. Egészségileg, lelkileg is sokat romlottam, a családi dolgokról meg a munkáról ne is beszéljünk, és még valamikor tavaly nyáron elhatároztam, hogy az idei év nagy változásokat fog hozni. Az ilyen nagy elhatározások gyakran végződnek kudarccal, de ma is ugyanolyan elszánt vagyok, mint voltam fél éve.

Megint egy év, ami nem szólt az olvasásról, 24 könyvvel zártam az évet. Ez 7253 oldalt jelentett, a leghosszabb a Különleges hölgyek európai utazásai volt 894 oldallal, a legrövidebb a Klasszikus zenemesék: Csipkerózsika volt 24 oldallal (ez egyébként a kisebbik "unokának" ment karácsonyra, csak előtte kiolvastam, és élveztem, hogy nyomkodni lehet az oldalakat, és felhangzik a zene. :D) Amúgy az ilyen kis gyerekkönyveket korábban nem szoktam beleszámolni, de elolvastam, nem? Akkor? :D

Valamiért én a hangoskönyveket, hangjátékokat nem sorolom az elolvasott könyvekhez, mert nem szorosan véve olvasás, pedig nem is egy volt. Újra meghallgattam a Tüskevárt és a Téli bereket (berket? de fura ez így!), és az audiodrama.hu-n található hangjátékokat.

Az idén nem volt félbehagyásom, és elnézve az értékeléseimet, a jórésze 4-5 csillag volt. Négy 3 csillagos volt köztük. Az Éjfél könyvtár alapötlete jó volt, de a kivitelezés gyenge, A könyvsétáltatótól sokkal többet vártam, a Black Coffeet franciául olvastam, bár sajnos, rá kellett ébrednem, hogy a francia tudásom kevés volt ehhez, ezért inkább csak a szavakat olvastam egymás után, az értelmük nem igazán állt össze. Legalább azt megértettem, hogy ki volt a gyilkos. :D A Lokit meg hagyjuk.

Szerencsére tudtam kedvenceket avatni. A dobogó felső fokán A világ legnagyobb könyvesháza áll, és remélem, lesz még magyarul könyve a szerzőnek, szorosan mögötte A szökés az Alcatrazból, ami a Könyvvadászok 3. része, és egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy elvileg nem lesz több rész. A 3. helyre A hullaházi skandalumot teszem, ami épp olyan jó volt, mint a korábbi Ambrózyk, egyben az utolsó is, mivel Böszörményi Gyula sajnos meghalt.

Volt néhány, amikre 4 csillagot adtam, de nyögvenyelősen haladtam velük, csak azért lett 4, mert a végük felhúzta. Ilyen volt a Télkovács és a The Whispering Skull - ez egyben az év egyetlen angol nyelvű olvasmánya is. Ez a Lockwood és társa sorozat 2. része, amiből magyarul csak egy rész jelent meg. Nemsokára kezdődik a Netflixen az 1. könyvből (A sikító lépcső esete) készült sorozat, titokban reménykedem, hogy talán ez majd lehetővé teszi, hogy a könyvsorozat is folytatódjon magyarul. A Télkovács (Sajogi Stefánia 3.) meg egyszerűen nem állt össze, nevek, események szerepeltek, amikről azt se tudtam, micsodák, kicsodák, és olvasás közben elgondolkodtam, hogy nem jó sorrendben olvasom a könyveket, vagy mi? De a végére végül összeállt a kép.

A Szűts Mara házasságát azért olvastam el, mert anyukámat Szűcs Máriának hívták, és egy csomószor hallottam annak idején emlegetni a könyvet/filmet, és mikor megláttam, hogy idén újra kiadják, elolvastam. Mekkora csalódás volt, mikor kiderült, hogy a Mara az Mariann... A könyv szerintem sajnos nem állta ki az idő próbáját, nem igazán tudtam élvezni, és a szerelmi háromszög-féleség meg a romantikus könyvekre jellemző kavarás-félreértés is zavart. Úgy látszik, ezt sem a modern könyvekben találták ki. Na, többek között ezért nem szeretek romantikust olvasni.

Sorozatok:

Michelle Harrison Egy csipetnyi mágia-sorozatából (trilógiájából?) eddig két rész jelent meg, az Egy csipetnyi mágia és az Egy leheletnyi boszorkányság. Elég sötét tónusú sorozat, de amit azért átjár a 3 lánytestvér egymás iránti szeretetet, törődése, felelőssége - és egy csipetnyi mágia. Remélem, a 3. rész is hamarosan megjelenik.

A St. Mary krónikákat is folytattam a 4. résszel, nem is tudom, miért nem olvasok több részt egy évben, mikor annyira jó, és már magyarul is megjelent vagy 7 rész.

Sorozat része volt a Télkovács is és a Különleges hölgyek európai utazása is. Előbbiből már van magyarul új kötet, utóbbit remélem, az idén folytatják.

Elle Cosimano Finley Donovan-sorozatából két rész is megjelent tavaly, az első rész nem annyira jött be, a második annál jobban, és nagyon kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik, és elvileg zárul is a történet.

Harry Potter

2022-ben végre megjelent az 5. illusztrált kötet, sajnos utoljára Jim Kay munkája, hogy ki lesz a 6-7. rész illusztrátora (lesz-e egyáltalán), azt még nem tudni. Gyönyörű ez a kötet is, bár igen borsos ára van, de az összegyűjtött libris pontjaimból sikerült kb. 10 ezer forintra csökkentenem.

No, de azért a könyveken túl is van világ, számtalan sorozatot/filmet néztem meg, ezek közül nehen tudnék kiemelni igazán jókat, bár volt sok elég jó. Pl. Wednesday, Daniel Spellbound... és most hirtelen nem is jut több eszembe. No, de ezekről nem vezetek listát, nem úgy, mint a könyvekről.

Emellett folytatom az utamat a környezetvédelem útján, egyre több mindent cserélek le környezetbarát verzióra, megismerkedtem a Cleanne termékeivel, amiktől a környezet védelme és a hatékonyság mellett még az emberbarátságot is vártam, vagyis hogy megszűnnek vagy csillapodnak az allergiáim, a téli ekcémám. Ez vegyes eredménnyel zárult, majd szeretnék erről egy külön posztot írni. Alapjában véve a tapasztalataim inkább jók.

A munkában úgy érzem, megrekedtem, a fordítás már nem okoz akkora örömet, és persze, könnyű lenne azt mondani, hogy akkor abba kell hagyni, de a pénz nagy úr. A könytárosi munkám iránt sem lelkesedem annyira, mint mikor kezdtem 7 éve, úgy érzem, a diákokat egyre kevésbé érdekli az olvasás, és a könyvtárt leginkább gyerekmegőrzőnek tekintik, ahová be lehet ülni lyukasórán, és nyomkodni a telefont vagy társasozni, kártyázni. Nincs ezzel önmagában baj, de ha megreked ezen a szinten, az már baj. Persze, én is hibás vagyok, már nem foglalkozom olyan lelkesen ezzel a munkával, mint eddig. Igaz, rám meg a diákok, sőt, a tanárok közönye hat negatívan, ami aztán egy ördögi körhöz vezet.

Tervek, célok

Az elmúlt pár év megmutatta, hogy tervezni nem nagyon lehet, az élet majd úgyis felülírja. De van egy nagy magánéleti tervem, amire szeptemberig adtam időt magamnak, erről babonából nem szeretnék beszélni, de ha megvalósul, beszámolok róla.

Szeretnék testileg-lelkileg is gyógyulni, ezekhez keresem az utakat, pl. torna, relaxáció formájában.

Ami a tavalyi év olvasási tanulsága volt, hogy ha eltalálom, mit olvassak, képes vagyok figyelni, és viszonylag gyorsan olvasni.

Néhány napja elkezdtem felvinni a korábbi olvasásaimat Goodreadsre, visszamenőleg 1986-tól, amikor vezetni kezdtem az olvasásaimat egy füzetbe. Hú, még csak 1988-nál tartok, ebben a tempóban a 2023-as év rá fog menni. :D Sok könyv sajnos nincs fent GR-en, úgyhogy ezek kimaradtak-kimaradnak. Igaz, lehet kérni, hogy vegyenek fel könyveket az adatbázisba, de valahogy nincs kedvem annyi és olyan régi könyv felvitelét kérni.

Ami eddig látszik, hogy sokkal gyorsabban olvastam, akár egy nap alatt is kiolvastam rövidebb könyveket, volt, hogy kettőt is egy nap alatt, de nem volt jellemző, hogy egy könyv kiolvasása után azonnal új könyvbe fogtam volna, néha 1-2 hét is eltelt 2 könyv között. Ugyanakkor ekkor jártam főiskolára (1986-90 között), levelezőn, ezért munka és tanulás mellett nem maradt sok időm nem főiskolai kötelezőket olvasni. Ehhez képest még így is sokkal többet és gyorsabban olvastam, mint mostanában. Visszaemlékezve és összehasonlítva a mai életemmel, nem is tudtam, milyen boldog életem volt. Azt hiszem, ezt mindig utólag látja meg az ember.